Kritika #75 - Believe in your dreams

FEJLÉC

Egyáltalán nem tetszik. És ez most nem leoltásnak lett szánva, hanem tényleg így gondolom. Egyszerűen… csúnya, na. Zöld és narancssárga. A design még szépnek is mondható, de ezzel a fejléccel valami elképesztően rossz. Nem az, láttam, már rosszabbat is, viszont ez sem tartozik a jók közé. És még csak nem is kivágással van gond, mint átlagesetben. Ez a narancssárgás szín Aurora mögött, na az teszi olyanná, amilyen. Ha zöld, akkor zöld. Minek oda sárga? Legalább kék lenne, mert az a designszínekben is ott van, de így… Mellesleg miért kell két Aurora? Azt még megérteném, ha csak ő szerepelne a fejlécen, de ez így két okból nem előnyös:

1. Az arányok nem egyeznek. Két Aurora, egy Justin. Értelmetlen.

1. A fejléc mérete túl kicsit, és így túlzsúfoltnak látszik. Vagyis nem látszik, az is.

Mellesleg az Elisat helyett Elisát kell írni. Így illeszkedi a toldalék.
Másrészt… elájult és két napig aludt. Nem volt rajta infúzió sem – nem írta – így már rég halottnak kellett volna lennie a kiszáradás miatt. Valamint két nap… csak elájult a sokkos állapot miatt, nem kómába esett! Aztán… csak elájult! Miért ne tudná megmozdítani a kezét? :O

Egyébként a lány átfedi a textúrát, vagyis, olyan, mintha az arca félig ki lenne égetve. A cím betűtípusa pedig nem csak ízlésromboló, hanem túlságosan egyszerű is, sőt, ha ez nem lenne elég az elhelyezése is nagyon rossz. Egyedül az a kis „városrészlet” tetszik ott a háttérben, aminek még van is értelme. De egyébként… mindenképpen ajánlanék egy cserét! J

10/3

DESIGN

A designod őszintén tetszik. A modulcímek kék fejléce, és ez a zöld nagyon jól passzol egymáshoz. Jó választás volt! A történeted hangulatához is illik, és egyébként is remekül illenek egymáshoz! Tetszik, hogy nem bonyolítottál semmit túl, hanem egyszerű, mégis esztétikus blogsablont választottál! Azonban ez egy deviantart sablon. Emiatt most kivételesen nem vonok le pontot, de mivel a fejlécet is néznem kell hozzá, muszáj lesz. Mellesleg én egy csöppet megnagyobbítanám a bejegyzés szélességét (egy ujjpercnyit, nagyon kicsit), mert így eléggé keskeny benyomást kelt bennem.

10/8,5

KARAKTEREK

Mielőtt elkezdeném, hozzá kell tennem, hogy a Szereplők menüpontod légyfingnyit sem ér, ha nem az aktuális szereplőket rakod bele. Például fogalmam sincs, hogy néz Elisa néni, vagy a csaj szülei. Pedig Elisára kifejezetten kíváncsi lennék. Valamint. Justin-ről elég egy kép is, nem kell kettő. Mert egy, szerintem mindenki tudja, hogy, hogy néz ki Dzsásztin Bíber, kettő; a helyére egy olyan szereplőt is be tudnál tenni, akid kedvelünk is. :D

Aurora egy elkényeztetett fruska, így a lényegre térve. Elképesztően sokat röhögtem az érzelmein, meg azon, hogy már az első álma az volt, hogy ő éppen… öhm… nemi kontaktust létesít Justinnal. Az első találkozás után!!!! Ebből, mit szűrök le? Hogy egy ribanc. Emellett még buta is, mert valljuk be, senki sem írja azt, hogy „megtörtént, aminek meg kellett történnie” – kivéve a Zsanettes randiknál, persze – a szex helyett. Sokkal értelmesebben hangzik az, hogy mi most szeretkeztünk, vagy elkapott minket a vágy, minthogy „megtörtént, aminek meg kellett történnie”. Mert figyelj: a kakilás – xDD – is egy természetes dolog. De azért feltételezem, hogy Aurora nem éppen arra gondolt, amikor leírta ezt.

Justin. Pedofil!!!! Kislányokkal kezd ki, még azelőtt, hogy megismerné őket, azon az alapon, hogy ő bármit megtehet és bármit megkaphat. Oké, oké, értjük, hogy nem az az introvertált (nehezen barátkozó) fazon, de azért vegyen már vissza. És legyen kevésbé paraszt. Eléggé gáz a stílusa. Ó. És még valami. Nem kell százszor leírni, hogy ilyen szép Aurora szeme, meg olyan szép Aurora szeme, ha már egyszer elmondta. Nem fogja szerintem senki sem elfelejteni, hogy Justin, mit gondol a lányról.

10/5

TÖRTÉNET/HELYESÍRÁS

Hát… na. Azt kell mondanom, hogy te az alapokkal sem vagy tisztában. Nem azt mondom, hogy nem kéne történeted írnod, mert az hülyeség lenne. Hiszen, aki szeret írni, az úgyis fog, én nem fogok az útjába állni, azonban célszerű lenne átolvasni egy nyelvtan tankönyvet – első osztálytól -, vagy nyelvtantanárhoz járni. Nem, nem csak azért mondom, mert nem vagy tisztában azzal, hogy, mikor hova kell vessző, mikor hova NEM kell vessző, hogy ragozzuk a szavakat, mikor kezdünk nagybetűvel mondatot, nem. Nem ez a gond, pedig elég nagy probléma ez is. Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor a „menjek” helyett, azt olvastam „mennyek”. Most, ha nem lenne világos, elmagyaráznám ezt az apró tévedést, több szemszögből nézve.

Először is a két szó között óriási, galaktikus különbség van, mivel a „menj” az egy ige, a „Menny” pedig az a gyönyörű, mindenki számára áhított hely, ahová a halálod után kerülsz, ha jó ember voltál. Ismered a „Mennyből az angyalt”? Na, az erről szól.

A második dolog pedig. A „menj” igénél az összeolvadás törvénye létesül. Vagyis két egymás után következő két rövid mássalhangzó helyett, egy harmadik (hosszú) mássalhangzót ejtünk. Ezért a „menjen” igét „mennyen”-nek ejtjük, de nem úgy írjuk. Ilyen szó még például a tudsz, a látja, a kínja, az adja, a tanítson stb.

Aztán a mondatokat, szavakat is rossz helyre pakolod, a teljes nyilvánvaló dolgokat megmagyarázod, azonban a kevésbé értelmeseket, úgy hagyod. Gondolok itt Elisára. Fogalmam sincs mi történt vele, hogy történt vele, ki-mit látott aznap a konyhában, és a mai napig nem is tudom. Tippelek, hogy meghalt, de ezt a történeted egy árva szóval nem említette; csak utalt rá.

Az érzelmekről is csak másodkézből kapunk infót. Bár a történetben kiejtik a szót, hogy „szeretlek, imádlak, megdöglök érted, hevesebben ver a szívem”, satöbbi, de ennek a jelét nem látom. Nem tudom meg a valós érzelmeket: mit váltanak ki egymásból, miért váltják ki egymásból, mit éreznek egymás távollétében... de még annyi sem derül ki, hogy MIÉRT szeretik egymást.

És, ha ezek még nem lennének elegek, akkor szerintem ez a történet természetfeletti érzelmekkel rendelkező karakterekből épül fel. Ha például én elveszíteném az egyik családtagomat – vagy, mondjuk te – hetekig nem tudnám kiheverni, főleg ha számomra fontos személyről lenne szó. Úgy pedig főleg nem, ha látnám is, ahogy meghal. De Aurora… ő ebben profi. Ez volt a reakció: sikítás hallatszódik, „mi volt ez”, kifut a konyhába, nagynénje halott, Aurora elájul, két nappal később felébred, és… folytatja az életét ott, ahol abbahagyta. Nem az az első kérdése, hogy mi lesz ez után, hogy fogja kiheverni ezt a traumát, mit mond a szüleinek; nem. Az első gondolata az, hogy végre Justinnál lakhat. Még a temetés se lett megbeszélve.

Aztán észrevettem azt a hibát is, hogy fogalmad sincs, hogy jelen, vagy múlt időben írj-e. Van, hogy egyetlen mondatban két igeidővel is találkozok. Olyan, mint így írnál: „Lementem a boltba, és kapok kenyeret. Az eladónő azt mondta, hogy ma nagyon finom, mire én csak bólintok.” Elképesztően rosszul hangzik.

Egyszerűen borzalmas leíró részek vannak benne, amelyek nagyon megnevettetek. Egyetlen rész volt Aurora szemszögéből, ami még hitelesnek is tűnt, emellett pedig viccesnek is találtam. Ez pedig az volt, amikor Justin megijesztette Aurorát, aki ezután halált tettetett. Na, az egy kifejezetten jó ötlet volt. Már kezdtem megrémülni, hogy „Úristen, most komolyan jó lesz a továbbiakban?”, de nem. Ugyanolyan volt, mint eddig.

Oké, most belekezdek a javításba. Sajnos, a telefonomat is bele kellett vonnom ebbe a kis kritizálásba, mivel csodálatos módon lopásvédőd van – igazad van, le ne nyúlják -, és nem tudtam másolni.

Gyerekeknek külön játszótér van kialakítva, van egy nagy tó ahol lehet csónakázni aki szeretne. Leültem egy zöld padra, s telefonomon néztem meg különböző közösségi oldalaimat. Nem vagyok híres így csak egy pár követőm twitteren és instagramon. Twitteren megakadt a szemem egy poszton, még pedig Justinos poszton.

A gyerekeknek külön játszótér van kialakítva, és egy nagy tó és található, ahol kedvére csónakázhat az, aki szeretne. Leültem egy zöld padra, és megnéztem telefonomon a különböző közösségi oldalaimat. Nem vagyok híres, így csak egy pár követőm twitteren és instagramon. Az előbbinél megakadt a szemem egy poszton, amit Justin írt.

Mutató névmás előtt mindig vessző van, és ügyelj, kérlek, a szóismétlések elkerülésére is. Használj szinonimákat, amikkel ezeket sikeresen átugorhatod. Olvasd vissza magad, hogy biztos legyél benne: a mondat, melyet írtál, jó. Hangtanilag és nyelvtanilag egyaránt.

Fogalmam sincs, hogy milyen sorsolásról lehet szó, de ez a következő napokban csak kiderül nem igaz? Azt veszem észre, hogy kamerák vakuja villan rám másodpercenként. Felnézek és látok öt paparazzót akik kérdéseket tesznek fel.

Fogalmam sincs, hogy milyen sorsolásról lehet szó, de ez a következő napokban csak’ kiderül; nem igaz? Hirtelen felkaptam a tekintetem a mobilomról egy furcsa kattanásra. Váratlanul kamerák vakujával találtam szembe magam, amelyek másodpercenként villantak rám. Csak ekkor vettem észre, hogy öt papparazzó tekintetének a kereszttüzében állok tehetetlenül, akik folyamatosan kérdésekkel bombáznak.

Ha egy mondatot, fel tudsz bontani úgy, hogy két különálló mondatból álljon, pontosvesszőt használunk. Ha egy kijelentő mondatban költői kérdés van (pl. az első mondat), akkor a kérdés elé vagy vesszőt, vagy pontosvesszőt írunk. Figyelj, hogy változatos, színes mondatokat írj; bővebben fogalmazd meg a lányban felmerülő gondolatokat.

Nem válaszoltam semmit sem, hanem elfutottam onnan. Gyorsan szedtem lábaimat, mert követtek a fotósok. Az egyik háznál megálltam és elbújtam. Szerencsém volt, nem vettek észre. Körbe nézek, nehogy legyen egy paparazzo is.

Erről beszélte. Folyamatosan váltogatod a jelen-múlt, jelen-múlt időt, és a végén te magad is belezavarodsz. Döntsd el, melyiket fogod használni – javaslom a múltat a te esetedben – és végig abban írj.

Egy kérdésre sem adtam választ; jobbnak láttam eltűnni onnan. Az ijedtség és a meglepettség arra ösztönzött, hogy futni kezdjek, akármennyire gyerekes lépésnek is tűnhetett egy magamfajta lánytól. Gyorsan szedtem lábaimat, mert a fotósok továbbra is a nyomomban lihegtek. Sürgősen le akartam rázni őket, kezdett bosszantani ez a helyzet. Figyeltem, minden egyes lépésem után, hátha találok valami menedéket, ahol elbújhatnék. Szerencsém volt, sikerült bebújnom egy ház fala mögé, és nem vettek észre. Mikor már úgy ítéltem, eltelt pár perc, és a lépteket sem hallottam, kipillantottam a fal mögül. Nem mertem egyből kilépni; hátha ott ólálkodott egy a környéken még.

Kimentem és megláttam az egyik kedvenc "emberemet". Odamentem hozzá és mosolyogva üdvözöltem.

Amikor megkérdezed valakitől, hogy ki a kedvenc énekesnője, neked is úgy válaszolnak, hogy „Rihanna a kedvenc emberem”? Mert szerintem nem. Valamint ő Justin Bieber! Nem csinálhatsz úgy már az első alkalomnál, mintha egy rég nem látott barátodat üdvözölnéd!

Kiléptem, majd megláttam Őt. Őt, akivel már olyan régóta találkozni szeretnék; Őt, aki már az népszerűségétől fogva a kedvenc énekesem volt. Akiről a történeteim szólnak, akinek a zenéjét nap, mint nap hallgatom. Justin Bieber állt előttem. Először alig tudtam reagálni, aztán pedig már nem tudtam, hogy, mit reagáljak. Végül odamentem hozzá, és mosolyogva üdvözöltem.

Ennyi! Mit tudok meg abból a két mondatból, amit írtál? Semmit. Ebből azonban sok minden kiderül, anélkül, hogy úgy írtam volna, hogy meglepődött. Csak szavakba öntöttem azokat az érzéseket, amelyeket én érezhettem volna az ő helyében. Szerintem ennyire te is képes vagy! J

Megpillantottam Elisat és mellette egy gyönyörű leányzót. Haja hosszú szőke volt, kék szemei ragyogtak akár csak a csillagok esténként.

Hadd lássam, jól értem –e. Van a reptér: ott van Elisa és Aurora. És van az út, amely jó esetben 40-50 méterre van a reptér helyszínétől – vagy még messzebb, nem voltam még reptéren -, és Justin ott ül. A kocsijában trónol, a lézerlátásával pedig ellát 40 méterre, ott megakad a tekintete egy szőke hajú lányon, és látja, hogy, hogy csillognak a szemei. Az szép! Hitelesség, drágám! Az egy nagyon fontos szempont! Tekintve, hogy én még a szomszédom udvarába se látok be rendesen, pedig szembe lakom vele. És a házunk között körülbelül 6-7 méter van. Nem 40!

Remélem fogok tetszeni a szöszinek, de ha nem... Olyan nincs, hogy én nem tetszek neki. Oké, most egy kicsit egoista lehettem. De eldöntöttem, hogy Aurorat meg fogom hódítani!

Remélem, fogok tetszeni a szöszinek, de ha nem... Olyan nincs, hogy én nem tetszek neki. Oké, most egy kicsit egoista lehettem. De eldöntöttem, hogy Aurorát meg fogom hódítani!

Aurorát nem lesz nehéz meghódítani, tekintve, hogy ribancból van.

Megnyitottam a csapot a zuhanyzó kabinban, majd ruháimat levéve szállok be alá.

Ez… na, jó, te tuti, hogy nem olvastad még vissza magad.

Megnyitottam a csapot a zuhanyzó kabinban, majd miután sikeresen kihámoztam magamat a ruháimból, beszálltam a meleg víz alá.

Elképesztő, hogy ennek a fiúnak milyen csodálatos gesztenye barna szemei vannak.

Fel szeretném hívni a figyelmet arra az apró tényre, hogy a gesztenyebarna és a csokoládébarna, nem ugyanaz. Mert később azt írtad a srác szeméről.

Nem akartam, hogy piszkáljanak amiatt, hogy egy kis pohárral nem iszok meg. Megemeltük a poharat és koccintottunk aztán mindenki elfogyasztotta a tartalmát. Sam elkapta a karomat és húzott be a házba. Egy szobába vitt be ahol az ágyra döntött és csókokkal lepte el nyakam minden egyes részét. Ismét nem tiltakoztam, így megtörtént az aminek meg kellett történnie.

Ott a legjobb barátnője. Nem, hogy visszatartaná… az én barátaim segítenek, ha bajban vagyok, kihúznak a sz**ból, Anne pedig… nem, ő csak mosolyog.

Mindig is érdekelt mások véleménye, és ez most sem volt másképp. Nem akartam, hogy piszkáljanak amiatt, hogy egy kis pohárral sem iszok meg a szülinapomon. Megemeltük a poharunkat hát, és koccintottunk. Miután mindenki elfogyasztotta a tartalmát, Sam elkapta a karomat és behúzott a házba. Egy szobába vitt, ahol az ágyra döntött és csókokkal lepte el nyakam minden egyes részét. Ismét nem tiltakoztam, így megtörtént az, aminek meg kellett történnie.

Nem hatottam meg az amit mondtam, folytatta tovább. El akartam menni onnan, de nem tudtam. Lefogott, erőszakosan tolt az asztal felé ahova felültetett és a ruhámtól szabadított meg, így ő is vetkőzni kezdett, miután ez meg volt belém hatolt és én pedig sikítottam egy nagyot.

Ez volt életem legunalmasabb és legundorítóbb +18-as jelenete. Megjegyzem 3 mondatban. Ez teljesen olyan egyszerű, és felsorolásszerű, mint amikor beszámolok anyukámnak, hogy mi történt, amikor lementem a boltba.

Az eladó kijött a pult mögül, arrébb lökött, hogy elférjen, leemelt egy csomag vegetát az áruk közül, miután pedig ez megvolt, megfordult, ám, amikor vissza akart menni a pult mögé, rálépett a lábamra és én pedig sikítottam egy nagyot.

Ha még hiteles lenne… de még az sincs. Megerőszakolják a lányt, ő pedig annyit ír, hogy hú, de nagyot sikított. Nem írja le az érzelmeit, hogy kiabál, könyörög, sír; nem pörög le az élete a szeme előtt, semmi. Csak sikít. Taps. Taps. Taps.

Nem hatotta meg az, amit mondtam; ugyanúgy folytatta tovább. Próbáltam kiszabadulni szoros öleléséből; mindennél jobban el akartam menni onnan. A férfi, aki mindaddig tetszett nekem, akibe teljesen beleestem, összetiporta az álmaimat magáról, és a lehető legundorítóbb módon gyalázott meg. Rúgtam, kapálóztam, de mit sem ért. Ugyanolyan erősen szorított, és csak egyre jobban, erőszakosan tolt az asztal felé, miközben leszaggatta rólam a ruhákat. A szemeimet ellepték a könnyek; úgy éreztem, hogy megszólalni sem tudok. A segítségért való kiabálás már annyira elgyengítette a hangszálaimat, hogy attól féltem, nyelni sem tudok. Egyik kezével az övét babrálta, a másikkal letepert az asztalra. Két térde közé fogott, hogy esélyem se legyen kiszabadulni. Szemeiben az ármány csillant meg; nyoma sem volt már annak a gyönyörű, tiszta és gesztenyebarna írisznek, mint, amit először láttam. Semmi kedvesség, semmi gyengédség: csak az erőszak. A vágy, hogy minél előbb megtapasztalhassa azt az örömöt, ami az én meggyalázásommal járt. Nyilván nem érdekelte, hogy mibe fog ez nekem kerülni, meg sem fordult a fejében, hogy, mit kell átélnem. Még csak meg sem hatották a szavak, a kérlelő szavak, amelyeket tehetetlenül sikítoztam neki. És még csak nem is foglalkoztatta a hatalmas fájdalom, amikor belém hatolt. A hangom ismét visszajött, a sikításom pedig úgy tört utat magának, hogy minden egyes porcikám beleremegett. Hirtelen minden gondom aprónak tűnt. Egyedül az számított, hogy meghaljak, és megszűnjön az őrjítő kín.

Reggel sikításra ébredtünk fel. Justin ijedten pillantott rám, majd szaladt is ki. Bele bújtattam a lábaimat a mamuszomba és mentem én is utána. Már épp a lépcsőnél jártam amikor Jus visszafordított, és tolt a szobám felé. Mikor beértünk leültetett az ágyra és úgy nézett rám, mint aki még életébe nem látott embert.

- Justin, mi a probléma? Mi történt? – rákérdeztem, de nem válaszolt rá. – Justin! Mi volt ez a sikítás? – még mindig nem mondott rá semmit.

Fogtam magam és lementem a konyhába, ami ott fogadott szörnyű látvány volt, mire következményében én is elsikoltottam magam. Éreztem, hogy Justin ott volt a hátam mögött, de a szemeim kezdtek lecsukódni, lábaim elgyengültek és már hallani sem hallottam semmit.

Szemeimet kinyitottam észre vettem azt a tipikus fehér falat, s a fertőtlenítő szag csípte orromat. Utálok kórházakban lenni. Kezemet megmozdítottam – már amennyire tudtam - , mire a mellettem lévő személy feleszmélt, felébredtem. Justin könnyes szemekkel mosolygott rám, simította meg a karomat, majd arcomat és, így szólt:

- Végre, hogy felébredtél! – a mosolyt arcáról nem lehetett levakarni.

- Mi történt? – tettem fel a legfontosabb kérdésemet.

- Elájultál, két napja csak aludtál.

Ez egy haláljelenet, ha jól tudom. Tartalmilag nem is javítom ki, csak helyesírásilag, annyira rossz.

Reggel sikításra ébredtünk. Justin ijedten pillantott rám, majd szaladt is ki. Belebújtattam a lábaimat a mamuszomba, majd mentem én is utána. Már épp a lépcsőnél jártam, amikor Jus visszafordított, és a szobám felé kezdett tolni. Mikor beértünk, leültetett az ágyra és úgy nézett rám, mint aki még életében nem látott embert.

- Justin, mi a probléma? Mi történt? – rákérdeztem, de nem válaszolt rá. – Justin! Mi volt ez a sikítás? – még mindig nem mondott rá semmit.

Fogtam magam és lementem a konyhába, ami aznban ott fogadott szörnyű látvány volt. Az ijedtségtől felsikoltottam. A testem hirtelen elernyedt; éreztem, hogy Justin ott volt a hátam mögött, de a szemeim kezdtek lecsukódni, lábaim elgyengültek és már hallani sem hallottam semmit.

Szemeimet kinyitottam észrevettem, azt a tipikus fehér falat, és a fertőtlenítő szag csípte orromat. Utálok kórházakban lenni. Kezemet megmozdítottam – már amennyire tudtam - , mire a mellettem lévő személy feleszmélt, felébredtem. Justin könnyes szemekkel mosolygott rám, simította meg a karomat, majd arcomat és, így szólt:

- Végre, hogy felébredtél! – a mosolyt arcáról nem lehetett levakarni.

- Mi történt? – tettem fel a legfontosabb kérdésemet.

- Elájultál, két napja csak aludtál.

10/2,5

Összesen: 40/19

Összességében:

-          A fejlécet cseréljétek le!

-          A design szép, azonban a Menüpontokon van, mit változtatni – gondolok itt a szereplők elrendezésére!

-          Helyesírásotok szörnyű! Én a helyetekben alkalmaznám egy béta segítségét, vagy elolvasnék egy nyelvtani szabályokat tartalmazó tankönyvet! De inkább mindkettő!

-          Leíró részeknél tessék odafigyelni a teljes és színes mondatok alkalmazására!

-          Szinonimaszótárt is forgassatok a kezetekben!

Kritikám nem sértő vagy bántó jellegű, csupán az őszinte véleményem! Remélem, megfogadjátok a tanácsaimat, és jobban odafigyeltek a hibákra! További szép munkát!