2015. július 16., csütörtök

Blogajánló #55

Nos, egy ajánlóval érkeztem, amely Netty L. Nelson (Gond)terhes című blogját próbálja tuningolni. És, ha elolvastátok a fülszöveget, valamint a néhány kivett idézetemet, az ajánló végén lévő néhány kérdésre, kérlek, válaszoljatok. Igazán érdekelnének, valamint, lehet, hogyha végiggondoljátok őket, benéztek a blogra. Szóval, nem is húzom tovább a szót, kezdem.



Fülszöveg: Lexie Wilcat és húga, Violet, a nagyszüleiknél élnek, mióta az anyjuk otthagyta őket. Lexie éli a normálisnak nevezett életét úgy, ahogy eddig. Violet viszont lázadóként viselkedik, cigarettázik, év közben pedig lóg az iskolából. A nagyszülők nyári iskolába akarják íratni Violetet, ami Oklahomában van, távol Dallastól. A tinédzser lány ezt egyáltalán nem akarja, ezért kieszel egy hatalmas hazugságot; legyen a nővére álterhes addig, amíg ő maga meg nem változik, és a nagyszülei elfelejtik az egész nyári iskolás dolgot. Lexie-nek ez cseppet sem tetszik, viszont azt sem akarja, hogy a húgát egy neveldébe küldjék. Akarva-akaratlanul belemegy a dologba, bele sem gondolva a következményekbe. Ha pedig ez nem lenne elég, Matt Blackwell lesz a "gyerek" apja, aki nem csak belemegy, de élvezi is a dolgot. A gondterhes lánynak sok kihívással kell szembenéznie, ráadásul teljesen egyedül.

Idézetek:
„– Igazából… tehetnél valamit… amivel ez a téma elvetődne – köszörüli a torkát.
Egyre kíváncsibb leszek, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy akarom tudni, amit mondani fog.
– És mit? – sürgetem.
     Mielőtt válaszolna, feláll, becsukja a nyitva hagyott ajtómat, és még közelebb ül hozzám. Körülnéz, mintha attól félne, hogy valaki meghall minket. Olyan halkan ejti ki a szavakat, mintha egy tiltott dolgot osztana meg velem.
– Legyél álterhes.”

„Szemei újra megtelik könnyekkel, száját jó kislány módra lebiggyeszti. Összekulcsolja maga előtt a kezeit, mint aki imádkozni készül.
     Imádkozzon is, mielőtt megütöm.”

Nagyapa lecsapja a villát és a kést a tányérjára, s a vállamra teszi a kezét:
– Felcsináltak, kicsikém?
     Nagyi odakapja a fejét, és hófehér arccal bámul rá.
– George! – nyújtja el a nevét.”

Mindegy, inkább tanulom meg az összes eddigi ligajátékosokat, minthogy egy idióta labdáért küzdjek.
     – Nagyon rendes fiú – válaszolja helyettem Violet.
– Hát persze! – Hangom már inkább hisztérikusan hangzik, mire idegesen nevetgélni kezdek. Mindenki kérdőn néz rám, gondolom, azt mérlegeli, hogy jól vagyok-e.”

„Nagyapa kinéz az újság mögül, tetőtől talpig végigmér, barna szemöldökét összevonja.
– Jó reggelt, Lexie. Hova mész a formás seggeddel?
     Nagyi megáll a kevergetésben, és kinéz a konyhapult mögül.
– George! Légy szíves!
– Most mi van? Neked is ilyen formás segged volt, Rose… pár éve. Inkább pár évtizede – nevet fel.
– Ez most… ez… sok volt – hunyom le a szemeimet és mosolyogva ingatni kezdem a fejemet. Nagyapa és a perverzség. Egymásnak lettek teremtve.”

Véleményem szerint én szívesen benéznék hozzá, hiszen a fülszöveg érdekes, és garantáltan viccesek lesznek az események is, magyarán nem egy tucatblog! Érdemes lenne elolvasni, és körbenézni a blogon!
És most, íme, a kérdések:
 .    1.    Mit gondolsz az ajánlóról? Rövidebb legyen, vagy esetleg hosszabb?
     2.   Hogyha annak srác helyében lennél, aki az apajelölt, elvállalnád-e a szerepet? Mit kérnél cserébe?
       3.    Be fogsz nézni az oldalra, vagy csupán itt olvastad el az ajánlót?


2 megjegyzés: