2015. június 6., szombat

Blogajánló #49

I wanna be a bad girl

Shalen városa. Mit is rejt? Shalen városa a világunktól kicsit elválasztva létezik, egy másik univerzumban. Shalen városa olyan, mint egy bolygó csak miniben. Azon a bolygón nincs más, csak ez a város. Shalen városa egy olyan hely, ahol a mágusok, az angyalok, a vámpírok, az emberek és más lények együtt élnek. Valamikor békében, valamikor harcban állnak egymással. Akit elüldöztek, ide jött. Vannak itt 500 évesek, vannak itt még olyanok, akik még a 20. életévüket sem töltötték be. Shalen városa teljesen megváltozott, mióta a testvérek idejöttek. Vajon meddig tart, míg ki nem robban egy háború, a két csatafél ellen? Mikor fog az egyik lépni, és szembeszállni a másikkal? Shalen már nem lesz sokáig olyan nyugodt hely, mint azelőtt volt...


Prológus 

Éppen egy fán ücsörögtem. Gondolkoztam. Miért van ez? Miért van ennyi csata? És miért ülök itt, ezen a fán, amelyiken egy darázsfészek lakik? Miért van ellenem a testvérem? Miért ellenez Horu? Miért nem mozdul ki egyszer sem Remilia? Miért miért miért?! Sóhajtottam egyet majd felnéztem az égre. Unatkoztam. Semmi érdekeset nem lehetett csinálni egyedül, maximum gyakorolni a harcot.......De őszintén. Ki az aki ilyen szép napon csak gyakorolni akar? Jah igen. Horu, Jinx, a lányok meg zenélnek. Remilia meg csak ül és vagy 3 órán át issza azt a hülye teáját. Oké. Lehet, hogy halhatatlan, meg ő a "Vámpír hölgy", de ez már túlzás. Emiko hol lehet? Sétál. Mi lesz ebből? Maomy elkezdi üldözni. Sofy meg biztos az idegeit vezeti le. Oké. Én jóba vagyok Remiliával nem úgy mint ő, de azért ha már mind ketten vámpírok legalább félig-meddig kijöhetnének egymással. A kis "uralkodó" aki mindenkit csicskáztat is minket küld a húga ellen. Legalább annyit mondhatna, hogy mi történt. Semmiről nem tudok.
- Honu gyere már le! - kiáltott valaki lentről, mire tekintetemet felé fordítottam és leugrottam.
- Mi az Sofy? Hogyhogy nem abba a falba versz karókat, amin Remilia van?
- Miss királynő megkért, hogy csináljak neki Mungo tortát és teát.
- Hogyhogy téged?
- Mindenki edz. Én is azt akartam. Oda indultam volna a falhoz ha nem állít meg - mondta kedvetlenül és grimaszolva, mire majdnem elnevettem magamat.
- Menjünk akkor. De ne sokáig legyünk ott.
- Mehetünk.
- Amúgy hogy kért meg?
- Hááááááááát éppen mikor mentem volna kifelé utánam kiáltott, hogy hozzak neki teát. És utána pedig azt mondta, hogyha már a raktárban vagyok csináljak majd neki Mungo tortát vörös szemekkel.
- Magyarul megfenyegetett - mondtam.
- Gonosz egy lány. - mondta mire akaratlanul is elnevettem magamat.
- Hát van benne kis igazság. Hey te tudod amúgy ki a húga?
- Passz. Egyedül Emiko, Mao és ő tudja.
- Kár, hogy Emiko nem mondja el. Mindegy. Itt is vagyunk. Inkább vigyük a cuccokat - mondtam.
Elkezdtünk a dolgok között keresgélni. Sok dolog volt. Kaja, innivaló, növények, szerszámok,ruhák és fotók is. Éppen keresgéltem mikor egy fotót láttam meg Remiliáról és egy lányról. 
 Úgy gondoltam elviszem és megmutatom neki, de Sofytól eldugtam. Nemsokára vissza is értünk. Éppen a hosszú folyosón sétáltunk, mikor megláttam Remiliát egy szobában. Odaadtam a dolgokat Sofynak majd bementem Remiliához, aki az ablakon nézett a távolba.
- Remilia. - mondtam mire megfordult.
- Hello - köszönt semlegesen majd megint kinézett az ablakon. Sóhajtott egyet majd rám szegezte tekintetét - Mit szeretnél?
- Öhm..........Éppen Sofynak segítettem a hozzávalókat megtalálni, mikor ezt találtam. Mond csak. Ki ez a lány melletted? - kérdeztem mire odamutattam a fotót.
Elvette majd megnézte. Szinte láttam, ahogy kiugrik a szeme a látványtól. Közben a szeme bevörösödött és egyet hátraléptem. Kicsit felpillantott majd az erejével becsapta az ajtót. 
- Ezt hol találtad? - kérdezte és vörös szemei engem pásztáztak.
- A raktárban. Ki az a lány a képen?
- A húgom, Flandre. AZ akinek már halottnak kéne lennie, de úgy látszik túlélte a vulkánban.
- VULKÁN?!
- Igen. Még anno beledobtam, mert rájött az ötperc és kiirtotta a családunkat. Mire megöltem de ezek szerint túlélte. Közben nem vámpír hanem kristályszárnya lett. Megtámadott engem egyszer ott ő győzött, de békén hagyott mivel megsérült. Hogy hova lett a személyzetem? Bekattantam és megöltem őket. Nekem is van néha vérszomjam, hiába nem iszok annyit. Flandréról senkinek semmit sem, még Horunak sem. Egyedül én...
- Én szamár előre de folytasd - kötöttem bele mire szemei még vörösebben izzottak.
- Egyedül én, Flandre, Mao és Emiko tudja, hogy mi volt 5 éve. Emiko és Mao átélte. Ők életben maradtak. Maomyt elvitte a húgom, Emi meg engem fékezett meg. Szóval már öten tudjuk veled együtt. Egy szót se senkinek sem.
- Lakat a számon. - csináltam cipzár mozdulatot a számon.
- Oké. Nos, hol van a teám és a Mungo tortám? - kérdezte mire leült a fotelébe karbatett kézzel.
- Hozzuk már - mondtam mire kimentem. Persze, hogy egyből ezt kérdi.
Elkészítettük azt amit kért. A nap többi része szokásosan telt. Este ledőltem aludni, de valami nem hagyott aludni. 



Részletek a történetből: 

1.rész

- Honu itt vagy?! - kérdezte a mellettem sétáló Sin.
- Hö? Igen itt vagyok, csak elgondolkoztam.
- Mégis min? - kérdezte Sofy.
- Semmi különösen.
Igen. Most Sofy, Sin és én sétálunk. És igen. Remilián gondolkoztam. Hogy képes úgy élni, hogy sosem látja a testvérét, és úgymond ő ölte meg majdnem? Az az arc amit vágott, mikor megmutattam neki a képet, sosem meg ki a fejemből. Felnéztem az ablakára ami előtt állt. Lepillantott rám majd elsétált onnan. Sóhajtottam egyet majd fejet rázva sétáltam tovább. A lányok csak néztek és kérdezgettek, hogy mi bajom van, de nem mondtam semmit sem. Miért volt minden? Sóhajtottam egyet és sétáltunk tovább. Egyszer Horu leszállt előttünk.
- Remilia hívat titeket - mondta majd rám nézett és vissza a többi lányra.
- Legalább rám nézhetnél ha már a tesóm vagy nem azért.
- Nem izgat, hogy ki vagy nekem most. Hívatnak. Go go go - mondta majd elrepült.
- Nem izgat, hogy ki vagy nekem most - utánoztam majd grimaszoltam egyet.
Elindultunk.
- Vajon miért akar minket látni? - kérdezte Sofy.
Lehet, hogy elakarja Flandret mondani - Nem tudom - mondtam.
Csak sétáltunk de közben tettünk pár kitérőt. Sokat hülyültünk. A végén oda értünk Remilia palotájához. Bementünk.
- Végre itt vagytok - szólt semlegesen Horu.
- Ülj már le inkább - mondtam neki.
Mindenki ott volt. Ott volt Horu, Jinx, Karina, Reimu és Emiko is. Beálltam Horu és Em közé, míg Sin Karina és Reimuhoz állt. Sofy legszélre állt Jinx mellé. Nemsokkal később Remilia is megjött majd elénk állt. Látszott rajta, hogy zaklatott kicsit.
- Köszönöm, hogy jöttetek. Hát akkor - kezdte majd az ablak felé fordult - Mennetek kell. És Honu neked is. Mind mentek. Honu te fogod a többieket ellátni és Emikoval lenni, mivel őt meg kell védeni Maotol.
- Te már megint nem jössz? - kérdezte Jinx.
- Nem.
- Miért? - kérdeztem.
- Semmi közöd hozzá.
- De Remilia. Félsz vagy mi van? Félsz a húgodtól, hogy elveszi a helyedet?! - kérdeztem nagy hangon.
- Nem félek mert nem szoktam.
- De akkor miért nem tudsz jönni egyszer?! És ne hogy azt várd, hogy menjek magam megöletni a húgod meg Maomy ellen. A húgod tud repülni Mao nem. Ez ellen nem tudok tenni max te! Miért nem vagy hajlandó kiállni a húgod ellen?!
- Semmi közöd hozzá és mész! Nem félek és ki merek ellene állni, de ott nem maradna senki sem életben! Se te, se a testvéred se innen senki! - fordult hozzám vörös izzó szemekkel. Előre léptem egyet.
- Lehet, hogy neked vörös szemed van. De hidd el. Őt mi nem tudjuk legyőzni. Eljön egyszer az ideje annak is, hogy a nagy Remilia Scarletet látjuk majd harcolni. Ne várd, hogy menjek. Visz-lát - köszöntem majd elhúztam a csíkot.
Idegesen sétáltam közben dúdolgattam. Idegesített, hogy csak úgy elküld, hogy menjek a többieknek segíteni. Nem fogok ha törik ha szakad. 
- Hova mész? - kérdezte mögöttem valaki.
- Horu? Inkább menj harcolni. Hagyj békén!
- Jössz te is harcolni. Vili?
- Ellenzem ezeket a szaros háborúkat és a gyilkolást. Ezt tudhatnád már.
- Lehet, hogy azért ellenzed mert félsz. Még ellenem sem mersz kiállni.
- Hülye vagy? Ki merek ellened állni. Hiába vagy erősebb nálam, nekem van öngyógyító képességem.
- Akkor hajrá. Állj ki ellenem. De ne csodálkozz ha véresen mész el.
- Hajrá. Horuru.
Felrepültünk az égbe és tüzes szemekkel néztünk egymásra. Egyszer nekem támadt mire egy minibombát küldtem felé. Sikeresen elhárította majd féloldalasan gonoszul rám mosolygott. Újra támadt majd szemtől szembeni harcba ment át. Mikor ütött megfogtam, mikor rúgott kivédtem. Egyszer mikor éppen az arcomat akarta volna beütni, megfogtam a karját és gonoszul és féloldalasan rámosolyogtam. Átfordítottam és ledobtam a földre. Nem ért földet mert még időben meg tudott állni. Vissza feljött.
- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. Úgy látszik minden erőmet be kell vetnem ellened - lihegett.
- Te sem vagy pite.
Most én támadtam, kevésbé sikeresen. Ez végig így ment mikor egyszer ellökött és hátrább ment. Mikor odaugrottam egy bombakártyát tett le elém ami egyből fel is robbant. Lezuhantam a földre.
- Mondtam, nem vagy elég erős, hogy legyőzz engem - mondta majd elsétált engem ott hagyva.
Hirtelen minden elsötétült előttem, és csak annyit éreztem, hogy a vér folyik körülöttem.

*Remilia szemszöge*

Néztem egy kicsit Honu után majd szemforgatva a többiekhez fordultam.
- Horu. Keresd meg és vidd magatokkal bármibe is kerül. Vagy csinálj vele valamit nem izgat. Ti pedig addig induljatok el a Mágus-tó felé.
- Ne hogy azt hidd, hogy nagyon sok kedvem van hozzá. Egyáltalán felvilágosítanál róla, hogy hogy hívják? - kérdezte Sofy.
- Idővel megtudjátok. Most pedig menjetek. Hagyjatok magamra - mondtam és az ablak felé fordultam. Láttam, hogy Emiko meg áll mellettem.
- Tudja - mondtam - Tud mindent.
- Hogyhogy?
A fejemmel az egyik asztal felé böktem. Ott volt a fotó eldugva. Megtalálta majd visszajött.
- Mit csináljak vele?
- Se a fotóval, se Honuval semmit sem.
- Értem. Akkor megyek. Hello.
- Hello - köszöntem.
Láttam őket az ablakon amint elmennek. Mit csinálhat most Flandre? Maomy hogy mer vele lenni? Nem fél, hogy egyszer bekattan és megöli? Ezek még nem olyan nagy dolgok. Nem állok még rá készen, hogy a szemébe nézzek. 5 éve volt, hogy legyőzött. Igaz, hogy akkor még a többiek nem éltek itt csak Mao és Emiko akik életben maradtak. Majd ha nagyobb dologra készül akkor megyek én is. De ezek még semmi sem. Tudom, hogy több dologra képes. A vulkán megnövelte az erejét. 5 éve kerestem egy megfelelő ellenfelet. Volt sok ember aki mind meghalt még akkor. Mikor hárman voltak betört hozzám. Kifejezetten örültem, hogy egy olyan is megjelent aki nem gyenge. Annyira jól sosem éreztem magamat. Az volt a kár, hogy legyőzött. Utána kattantam be és öltem meg az egész személyzetet. Miket ki nem hoz belőlem Flandre. Ha nem lettek volna olyanok a szüleink amilyenek, nem lennénk itt. A legrosszabb helyzetben jött rá is a vérszomj.......de rám is. Én sem bírtam magammal. Hatalmas pusztítást végeztem mikor megölte a szüleinket. Elég volt belenéznem a vörös holdba. Vörös hold. Mikor mindenki fél a vámpíroktól. A vörös holdtól nem kell mindig félni mivel csak évente egyszer van. Az volt a baj, hogy Flandre a vörös holdat követő éjszakán ölte meg őket. Ölésre lett teremtve. Túl hamar történt minden. Elfordultam az ablaktól majd a falba vertem a kezemet dühösen. Szemeim vérvörösek voltak. Elmentem sétálni, de előtte még kinéztem az ablakon. Láttam, ahogy már nagyjából folyik a harc. Elindultam egy ösvényen. Megláttam ahogy Honu ott fekszik a földön, és ahogy oldala vérzik. Kezem gyorsan számhoz kaptam. Vér........vér...........vér!!!!!!!! De nem hagyhatom ott. Odamentem, de közben visszafogtam magamat. Szerencsére arra jött pár ember és ők visszavitték a házamba. Közben én elmentem Horuék után. Nemsokára oda is értem.
- Csak nem megjelentél? - kérdezte a felettem álló Flandre. 
- Nem hozzád jöttem. Horu! Told a ide a képed!
- Állj állj állj állj állj! - állított meg a húgom - Hiszen csak most jöttél. Kell valami valamire való ellenfél.
Felé fordultam vörös szemekkel.
- Jelenleg most te érdekelsz a legkevésbé. HORU! Azt mondtam, hogy rángasd ide! Nem azt, hogy öld meg! Teljesen vérzett tudod milyen nehéz volt magamat visszafogni?! Téged nem érdekel a testvéred?!
- Mintha téged érdekelne - mondta Flandre.
- Flandre le vagy szarva - mondtam neki halkan - Nem érdekelsz hugicám. Kár, hogy túlélted abban a rohadt vulkánban!
- Vulkán?! - kérdezett vissza mindenki kivéve Emiko és Mao.
- Nem is mindegy?! 
- Azért örültél mikor 5 éve megjelentem.
- Igen. Örültem. Végre volt egy olyan ellenfél akivel lehetett is harcolni.
- Ha jól tudom nem ez volt az első nemde bár? Lesz még. Hidd el. Fogjuk mi még egymást öldökölni.
- Go haza mindenki. TE pedig menj el a bánatba húgi - mondtam mire elindultam. Mikor elindultam visszarántott mire kicsavartam a kezét - Ne akard, hogy megöljelek..........még egyszer.
Elindultam hazafelé a többiekkel. Egyszer visszanéztem és láttam, hogy ők is kereket oldottak. Fejemet fogva és rázva mentem hazáig. Ez a gyerek nem normális esküszöm. Nemsokára haza is értünk. Egyszer megálltam.
- Állj! Leülni! - mondtam mire megfordultam és a lányok a kanapén roskadtak. - Csodálkozom, hogy leültetek legalább.
- Hát magyarázattal tartozol - tette a karjait keresztbe Sofy - 1. Hogy hívják a húgodat. 2. Milyen vulkán? 3. Miért nem voltál képes kiállni ellene?
- Csak ennyit mondok. - mondtam majd odadobtam nekik azt a képet, amit még Honu hozott. - Ezt Honu hozta.
- Honu tudta? - kérdezte Horu.
- Tudja. Mindent. Tudja, hogy ki a húgom és, hogy mi volt......
- 5 éve - fejezte be Jinx.
- Honnan tudod ezt?
- Kint mondta a, hogy örültél, hogy megjelent 5 éve.
- Ahjjj az a ku*va pletykás szája. Nem mondok semmit.
- EGy gyors kérdés. Ti szerettétek egykor egymást? - kérdezte Karin mire a kezem a fejemhez csaptam.
- Nem gyűlöltük egymást. Igazi testvér szeretet volt egy ideig csak jött a baj és minden más. Végül is én sem voltak akkor komplett. Mindegy. Nem tartozik rátok. Meg lehet látogatni Honut ha akarjátok, neked pedig Horu. Ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, hidd el máskor Honu fog győzni.
- Olyan sosem lesz hidd el. Majd meglátogatom ha fagy. Este tolja haza a képét.
- Itt alszik, Horu. - közöltem vele rögtön.
- Tőlem. nekem ugyancsak mindegy - mondta majd elment és becsapta az ajtót.
- Mi majd holnap meglátogatjuk jó? - kérdezte Reimu.
- Rendben. Emiko kísérd ki őket.
Addig míg Em kikísérte a többieket bementem Honuhoz. Éppen fent volt és töviről hegyire elmondtam neki mindent. Elmondtam neki, hogy ma itt marad és nem megy haza.
- Figyelj Honu! Le akarod győzni a testvéredet? - kérdeztem hirtelen, mert eszembe jutott a Horuval folytatott beszélgetés.
- Örülnék neki, de túl erős.
- Honu. Horu nálam nem erősebb. Kicsi neki a pofája ahhoz, hogy engem le tudjon győzni. Eddzelek téged?
- Hogy mi? Képes lennél rá?
- Képes. DE. Az én edzéseim könyörtelenek. Ha kibírod, akkor le tudod Horut győzni. Emiko szerinted miért erős már?
- Őt is edzetted?
- Persze. Túl kell élnie neki Mao támadásait.
- Értem. Hát szerintem kibírnám csak elsőnek is helyre kell jönnöm.
- Egy hét múlva már jobban leszel hidd el. Akkor. 1 hét és kezdjük. Sok sikert.
- Köszi.
- Akkor mentem is - mondtam de az ajtóban megálltam - Honu. Légy óvatos. Szia.
- Szia - köszönt vissza bizonytalanul majd elmentem.
A mai nap után gyorsan elmentem aludni és el is nyomott az álom. 


8.rész Part5/7

A reggelem szokásosan telt. Úgy éreztem kimegyek levegőzni. Miközben éppen kifelé igyekeztem, megláttam a gonoszul mosolygó és kuncogó Remiliát.

- Min nevetsz? - kérdeztem - Mire készülsz?
- Semmire. Emiko, Sin, Karina, Reimu ti vagytok az én embereim! Gyertek csak ide!
- Mit csináltunk? - kérdezte Karina értetlenül.
- Nem mi robbantottuk fel a mosogatót! - mondta Sin.
- He? - kérdeztük.
- Semmi - mondták.
- Mindegy. Visszatérve a kérdésetekre. Semmit tudotommal csak had beszéljek veletek. Kövessetek! - mosolygott gonoszul majd vörös szemekkel elindult.
Mit csináltak vajon a mosógépen kívül? Végül is, nem az én dolgom. Vállat vontam, majd kimentem és leültem egy díszcseresznyefa alá. Sóhajtottam majd mosolyogva hátradőltem. Szeretem ezt a fát. Unalmamban a fűszálakat tépkedtem. Nem sokkal később láttam, ahogy Emiko elmegy majd cirka fél óra múlva visszajön.

*1 óra múlva*

Még mindig kint feküdtem majd valami hideget éreztem az orromon. Kinyitottam a szemem majd azt vettem észre ahogy havazik. Havazik? Májusba? MINDJÁRT NYÁR VAN! Felálltam majd bementem. 
- Ugye észrevettétek, hogy havazik? - kérdeztem mire mind felnevettek - Komolyan beszélek.
- Honu ne mondj hülyeségeket! Hol van a kandi kamerának a rejtett kamerája? - kérdezte Sin.
- Nézzetek ki az ablakon akkor!
Remilia  annyira nem vett komolyan, hogy ki is ment. 
- Nem is hava - kezdte majd le nézett. Vacogva bejött - Én ki nem megyek.
- Miért? Ez csak hó. Fehér és por állagú étel is.  - mondta Jinx.
- Idióta! A hó vízből van. A víz legyengít. Honu, lányok intézzétek el a havas ügyet! Megyek, ráülök a radiátorra.
Elindultunk, de úgy éreztem, hogy figyelnek. Mikor hátranéztem senkit nem láttam. Tovább mentünk.
- Amúgy hová is megyünk? - kérdezte Reimu.
- A Mágus-tóhoz - mondtam mire bólintottak.
Tovább folytattuk utunkat, mire hóvihar keletkezett. Remélem hamar letudjuk mert nekem edzeni is kell. Amit Sinékről tudni kell. Menők, mindegyikük fénnyel támad, csak más formában. Sin szív, Karina csillag, Reimu pedig virág formájúval támad. Én mit mondjak? Én csak bombával, fénnyel és valódi csillaggal támadhatok. Egyéb semmi. SEMMI! Legalább Horu támad még ezen kívül a sötétséggel. Sin az irányító, Karina a betartó, Reimu pedig a jó kislány. Mindenki más többel támad, én meg. 3 fajtával. Remiliáról ne is beszéljünk. Fény, tűz, sötétség MESTERFOKON! Ő is 3 fajtával támad, de legalább mesterfokon. Én meg csak középfokon. Flandrét nem ismerem, de szerintem ő is így támad, csak kiváló módon. Így belegondolva Remilia 100%-kal erősebb, mint a húga. Flandrénak 470%, a nővérének pedig 570%. Jó nagy erőkülönbség van. 
Megláttunk valaki a Mágus-tó fölött.
- Hey. Nem láttál valakit aki a havat csinálja? - kérdeztem.
- Szerintem rám gondolsz - fordult felénk - Hatsumi vagyok.
- Hogyan tudsz havat csinálni? - kérdezte Karina, mire Hatsumi kissé mögénk nézett. Hátrafordultunk, de senkit sem láttunk.
- Szellem vagyok. Szellem hercegnő. Megtanultam. Mi szellemek csinálhatunk havat amikor szeretnénk. Ugyebár emberformánk van, meg meg lehet minket érinteni, mi a hideget szeretjük.
- De tavasz van. Nem teheted ezt.
- Azt csinálok amit szeretnék. 
- Nem csak te vagy itt hercegnő - mondtam - Honuru Sokeda Monsuno. Az egykori angyalkirálynak a lánya. 18 vagyok. Te?
- 1234 - mondta.
- Idősebb mint Remilia. Abból kevés van itt - mondta Karnia.
- Tudatlan - mondta Reimu - 1234 éve ölték meg. Azelőtt még élt. Mennyi idősen haltál meg?
- Cirka 17 évesen.
- Értem a külsődet. A szellem külső nem változik. Ugyanolyan marad, mint amikor meghalt. És mielőtt megkérdi valamelyikőtök, hogy halhatatlan-e, nem. A szellemeket úgy lehet elpusztítani, ha azt a bolygót is elpusztítják amin él.
- Látszik tudsz egyesmást - mondta Hatsumi.
- Mi együtt lógunk. Sin Volk, a vegyes eszű irányító, Karina Aiko a hülye már bocsáss meg betartó, és én, Reimu Found az ész a csapatban jó kislány. Mind 18 évesek vagyunk.
- Reimu mikor lettél ilyen okos? - kérdezte Karina és Sin.
- Karina én kijártam a sulit nem úgy mint te. Sin te meg csak 8 osztályt végeztél. Én gimis voltam.
- Karina te tényleg nem jártál sulit? - kérdeztem.
- Nem. Csak ovit.
- Folytad. 1 2 3 - mondta Hatsune.
- 5 38 94 - mondta.
- Visszatérve. Nem veheted el a tavasz utolsó napjait!
- Állítsatok meg ha tudtok - mosolygott gonoszul.
Elkezdődött a csata.

*Flandre szemszöge*

- Micsoda egy felfuvalkodott hólyag ez a Remilia! - vergődtem - Mi az, hogy nem mer ellenem kiállni?!
- Hagyd rá! Csak fél tőled 5 éve! Ahogy tőlem Emiko - mosolygott gonoszul mellettem Maomy.
- Dehogy fél. Nem olyan. Vár valamire.
- Mire?
- Június 10. Vörös hold. De nem hogy még Remilia, hanem még havazik is.
- Téged hogyhogy nem gyengít a hó?
- Remilia csak sötétséggel, fénnyel és tűzzel támad. Én is ezekkel de én még vízzel is. Ezért engem nem gyengít annyira. Míg őt eléggé.
- Jah igen. Már eszembe jutott.
- Várj! Harcot érzek a közelben - mondtam majd elindultam futva.
Felugráltam egy fára. Elnéztem a Mágus-tó felé.
- Ez Hatsune. Remilia régi haverja. Miért harcol Sinék ellen.
- Nem azért mert a havat ő csinálja?
- Ne vágj a szavamba. Amúgy ez csak költői kérdés volt. Biztos melegük van a szellemeknek. 
- Szóljunk csak oda - mondta Mao.
- A számból vetted ki a szót - mosolyogtam gonoszul a fának dőlve, majd a szemem sárgára változott - Szervusz Hatsune! Rég láttalak!
- Flandre kisasszony - hajolt meg kissé mire bólintottam.
- Te Flandréval vagy? - kérdezte Honu.
- Csak ismerjük egymást. Ugyanis Hatsune Remilia régi barátja. Mao. Intézd el!
Mao nekik rohant, mire előttük Emiko jelent meg visszaszorítva a segédemet.
- Emiko? Mit keresel itt? Mi ez az egész? - kérdezte Honu folyamatosan.
- Hatsune elég lesz. Olvaszd fel a havat! - mondtam, mire a hó seperc alatt elolvadt.
- Mi történik? Te bíztad meg Hatsumit?
- Dehogy én. A hó engem is bajba sodor. Remilia bízta meg. Nem veszed észre, hogy az edzésed még tart? Ez egy próba küldetés. Azért ezeket küldte, mert ők csak bajt hoznának.
- Te hogyhogy nem félsz a hótól? - kérdezte Karina.
- Ugyanazokkal támadok mint Remilia. Sötétség, fény, tűz csak kiváló módon, míg ő mesterfokon. De. Én a vízzel is támadhatok mesterfokon, ami miatt nem zavar annyira a hó.
- De miért jöttél ide? - szólalt meg Em is.
- Kifejezetten érdekelt, hogy miért havazik. Egy. Kettő. Idegesít, hogy a nővérem nem hajlandó június 10-ig megküzdeni velem. Ezért kell egy kis harc mert unatkozom.
- Mi van június 10-én? - kérdezte Sin.
- Tudatlan. Ránk nem tartozik. De még én is tudom. Június 10-e - mondta Reimu.
- Vörös hold - fejezte be a mondatod Honu.
- Remilia álma, hogy velem vörös hold idején megküzdjön. Én már edzek rá, de neki csak 20 napja lesz. Ugyanis rád megy még 3 nap. Így tőlem is elveszel egyet.
- Úgyis legyőz. Ez alap.
- Téged meg Horu győz le - mondtam egy gúnyos mosollyal mire nekem támadt. Fél kézzel kivédtem - Remélem azt meg tudjátok, hogy ti mindig Maoval voltatok elfoglalva. Már jó ideje unatkozom és csak Honu volt velem hajlandó kiállni - mondtam mire elrúgtam.
- Huh ez érdekes lesz - mondta Hatsumi.
- Legalább segíthetnél valakinek! - mondta Karina.
- Én erre nem lettem megbízva. Nincs hozzá közöm. Engem csak a hóra bíztak meg, de amint valamelyik Scarlet kisasszony azt mondja, hogy hagyjam abba, megteszem. Mivel engem egy Scarlet bízott meg, így mind a ketten megállíthatnak. - mikor ezt mondta Honu újra nekem támadt.
- Honu. Meg akarsz halni? - kérdeztem mire a szemem visszaváltozott pirossá. Amit tudni kell. Nekem piros szemem van és sárgává lesz. Remiliának pedig sötétebb rózsaszínből lesz teljes vörös.
- Inkább haljak meg te általad, minthogy Horu öljön meg.
- Kérésed parancs - mondtam mire hátradobtam - Még a szemem sem sárga. Ti esetleg segíteni?
- Kösz nem - rázták a fejüket a boszik. Mire vállat vontam.
Támadtunk egymás ellen. Kézzel, lábbal, lézerrel, tűzzel, vízzel mindennel. 
- Hasonlítasz valakire - mondtam hirtelen.
- Még mindig Yumit keresed? Vagy egy olyan személyt, aki olyan, mint Yumi? - kérdezte valaki. Azonnal felismertem a hangot, és onnan is tudtam, hogy ki beszél, mert rajtam kívül csak ő tudott az említett személyről. Lenéztem, mire a személy felrepült.
- Mit keresel itt Remilia? - kérdeztem.
- Minek volt ez az egész küldetéses dolog? - kérdezte Honu.
- Kérdeztem valamit - mondta karba tett kézzel, a szeme eredeti színben volt.
- Yumi semmiről sem tehetett. Ő ártatlan volt - mondtam.
- Én is kérdeztem valamit Remilia - mondta Honu, de a ügyet sem vettettünk rá.
- Nem én voltam, hanem TE Remilia! Ezt azért ismerd be! - mondtam mire a szemem sárgult.
- Beismerem én voltam. És?
- Ki az a Yumi egyáltalán? - kérdezte Honu a többiek pedig csak figyeltek. Hatsumi lesütött szemmel hallgatott végig minket.
- Nem tartozik - kezdte már nekik Remilia, de félbeszakítottam.
- A legerősebb Scralet. - mondtam mire Maoék is figyeltek.
- Flandre, nincs joguk tudni róla!
- Csak azért nem akarod, hogy tudjanak róla, mert ő 7 éves volt, te pedig 13 és ő nem látta meg a vörös holdat már erősebb volt, mint te! Meg mint én, de ez nem lényeg, mert én nem követtem el egy végleges hibát!
- Miről beszéltek? - kérdezte Sin.
- Megmondjam miről? - kérdeztem, nem hagytam őket válaszolni és folytattam - A ti drágalátos szent Remiliátok megölte az ő meg az én HÚGOMAT, mert erősebb volt nála. Igen Yumi Scarlet, az SS magyarul Scarlet Sisters 3. tagja. A legfiatalabb, akit a legidősebb megölt, mert félt, hogyha meglátja a vörös holdat még erősebb lenne! - kiáltottam, mire egy könnycsepp gördült le a szememből.
- Nem azért tettem! Féltem beismerem. De azért, mert Yumi olyan erővel volt felruházva amit se te, se én, se senki nem bírta volna használni! Még maga sem. Megölt volna mind a kettőnket! Előbb kellett cselekednem. SZÁRNNYAL SZÜLETETT ÉRTED?! Ez pont nyomós indok volt a megölésére. De volt más is.
- Oh megvan a másik nyomós indok is! A Vámpírtanács ŐT akarta már 5 évesen beválasztani tagnak, nem TÉGED! Ezt te nem bírtad elviselni! Féltékeny voltál! Te akartál lenni a Vámpír Hölgy ezért kellett még ezt tenni ugye?
- Meg kellett tennem a mi érdekünkben érted?!
- Remi igaza van ez ügyben Flannak. Yuminak nem kellett volna meghalnia, akkor talán vissza tudott volna fogni titeket. Lehet, hogy Yumit azért nem verték, mert féltek tőle, tőletek pedig nem? Oké, hogy nektek nehéz sorsotok volt, de nem Yuminak kellett volna megfizetnie. És ezt CSAK NEKED mondom REMILIA. - szólalt meg Hatsumi.
- Mintha olyan sokat tudnál. 
- Én tudod beszéltem Yumival. Aranyos, kedves lány volt.
- Téged is megölt volna.
- Hogyan Remilia hogyan? Halott voltam már rég akkor. Megkínoztak, megvertek, elütöttek, minden csináltak velem mégsem lázadtam. Elfogadtam a sorsomat. Te erre nem voltál képes. Tudod Yumi mennyire megvolt ijedve? Félt. Rettegett. De nem az erejétől, hanem attól, hogy valamelyikőtökkel meg kell küzdenie. Nem akarta ezt. Lehet, hogy most ezután megutálsz, de Flandrénak igaza van most.
- Ebben támogatom - mondta Emiko - Tőlem is nem egyesmást vettél már el, mert nem voltál képes uralkodni magadon. Tegnap volt kerek 5 éve. Én nem kérek ebből többet. Nem akarok vérontást.
- Maomy. Megyünk - mondtam majd szó nélkül távoztam. 


12.rész

*Vörös hold napjáig 12 nap van hátra*


- Ne menj be visítozva!!! - fogtam vissza Reimut.

- Nem érdekel!!!! - vágta ki magát a kezeim közül majd berontott - REMILIA!!!!!!!!!!!
- Állj meg egy kicsit - mondta majd a kezét felénk fordította és ökölbe szorította lassan - A fenébe! Ez sem megy. Talán tekintettel.........neeeeeeem ha a tekintetemmel tudnák ölni itt mindenki halott lenne.
- He? - kérdeztük.
- Semmi. Mi van?
- Egy. Ugye tudod, hogy csak két kezem van - mondta Reimu.
- Ezt eddig is tudtuk - mondtam.
- Így. Ezt a gecibe nem tudnám eljátszani. 
- Na és? Lehet, hogy a gyorsaság besegített, de meg tudod tanulni.
- Srácok - jött be Karina - Beszélnünk kell.
- Mi van Karina? - kérdeztem.
- Milyen nap van ma? - kérdezte.
- Kedd. Lehet, hogy hülye vagy, de erre emlékezhetnél - mondta vámpír társunk.
- Milyen nap van azon kívül?
- Meleg, kis széllel, úgy 30 fok lehet, kissé felhős éggel - mondta Reimu.
- Őszintén. Te mi akarsz lenni? Boszorkány vagy tudós vagy meteorológus? Egyszerre a 3 nem megy! - fakadtam ki.
- Láttad már az IQ szintem? Cirka 170-180 körül van - mondta a boszi.
- Erre most válaszolnék, de inkább örülj annak, hogy 170-180 körül van a tied - reagált Remilia.
- Neked hányas?
- Annyit elmondok, hogy neked van a 3. legjobb.
- Kinek van nagyobb? - kérdezte szomorúan.
- Nekem van a legnagyobb a húgomnak meg második.
- Flandrénak? - kérdeztem mire bólintott - Flandre Scarletnek?
- Igen.
- A Scarlet Sisters második tagjának?
- Igen.
- De Flandre hülye! - kiáltotta el magát Reimu mire hátrébb ugrottam kicsit.
- Lehet, hogy Flan nem Kray legokosabb embere, de az IQ felmérése az logikai teszt, mint tudjátok. Az viszont verhetetlen nála. Tökéletes logika, tökéletes tervrajzok. Ha ez nem lenne, nem tudott volna legyőzni és nem tudott volna behatolni - mondta mire összenéztünk Reimuval - A házba behatolni szép szóval betörni 5 éve, mielőtt rosszra gondolnátok.
- Jaaaaaaaaaaaaaaah! - csaptunk a fejünkhöz.
- Igen jah. Szóval. Ha nem is egy zseni, mert őrült és gyerekes és jó pár ilyen is marad, az IQ viszont nála jó magas lesz.
- Visszatérve ez nem ház hanem kastély amiben lakunk - mondta Reimu.
- Ki a brantot érdekel, Reimu? 
- Hahó még itt vagyok - intett Karina - Nem csak kedd van!
- Hanem milyen nap? - kérdeztem.
- Sinnek a szülinapja!
- Basszus! - kiáltottam fel.
- Bazdmeg - mondta Reimu.
- Én tudtam eddig is.
- MIÉRT NEM MONDTAD?! - kérdeztük Reimuval a vámpírtól.
- Talán mert ti vagytok jóban vele? 2 én nem ünneplek szülinapot. Évente számolom a koromat.
- Sosem volt bulid? - kérdeztük mire fejet rázott.
- De nem zavart. Nekem évente van egy bizonyos "Vörös hold" nevű bulim - mondta kissé keserű mosollyal - Nah hagyjatok edzeni!
Kimentünk le a nappaliba és folyamatosan a többiekkel beszéltünk. Sinnek ez a 19. szülinapja, így az átlagos korúak között ő a legidősebb. Lehet, hogy buliról volt szó, de én végig máson agyaltam. Sosem volt szülinapja. Szenvedett 13 évig és egyszer sem volt szülinap neki. És Flandrénak meg lehet rosszabb. Ő 503 évig szenvedett, azok közül 495 évről nem is tudott annyira. Szerencsétlen Scarletek.
- Mit szeret Sin? - kérdezte Sofy.
- Napfény. Azt imádja! - mondta Karina.
- Intézzek valamit? - kérdeztem.
- Mit?
- Ha szereti a napfényt, a felhők fölött, avagy a felhőkön át remek bulit lehetne csapni.
- Ez jó ötlet - állt fel Reimu - Sakuya te csinálj egy tortát, Karina, Sofy és Emiko menjenek el díszekért, Horu gondolom fel tudsz vinni minket, Jinx pedig csak álljon mellettem és üljön. Honu te pedig...
- Szívesen segítenék, de dolgom van - álltam fel.
- MI?! Pont Sin szülinapján dolgod van?
- Fontos. Halaszthatatlan - mondtam majd kimentem.
Elindultam közben gondolkoztam. Sosem volt szülinapjuk. Hogy élhették ezt meg? Pocsék érzés lehet. Mikor odaértem úti célom végére, bementem.
- Flandre itt vagy? - kérdeztem.
- Mi az Honu? - kérdezte mire megfordultam.
- Mit csináltál? - kérdeztem mire felmutatta a kezét ami tiszta vörös volt.
- Edzés. Mi az?
- Ugye tudod, hogy ma van Sin szülinapja.
- Tudom. A holnapi dátumról megjegyeztem.
- Miért mi lesz holnap? - kérdeztem.
- Csoki - jött oda Maomy - Mond csak Honu. Van piád?
- Mao nekem minden van csak piám nincs. De látod ott az a vödör abba az van.
- Oké - indult meg.
- El nem bírom képzelni neki hányas IQ-ja van. Mi lesz amúgy holnap?
- Remilia szülinapja - mondta - Nem tudtad?
- Ő sem tudja! De te honnan tudod?
- Memória. Emlékszem mindenre. Nekem március 3, míg neki május 31. Ma meg május 30-a van.
- Te ünnepelted?
- Persze. Ez alap.
- Ő nem szokta. Hányadik van neki?
- 513. Tudom, ő január 1-től számolja, mivel nem is tudja mikor van. De most már igen fogja tudni.
- Honnan veszed?
- Honu ismer........... Maomy menj fel a szobádba és ott vár egy póni - fordult felé.
- Pici póni - indult felfelé.
- Ez mit érez ilyenkor?
- Jó kérdés. Mindegy. Honu ismerlek tuti, hogy fogsz egy idióta bulit szervezni neki. 513. szülinapja. Amiről nem is tudott. Nah szervusz mindjárt szétver valamit.
- Hiszen az az ő szobája. Miért izgat?
- Az az én szobám - mondta - Annyit mondok. Vörös szem szülinapja van és egész nap vörös színű lesz a szeme szóval ne lepődjetek meg - felindult, én pedig hazafelé vettem az irányt.
Mikor hazaértem egyből az egyik felhőre mentem, ahol már nagyban zajlott az élet. Lufik, emberek mindenhol, tortamáz és egyéb cuccok.

*Este*

- Nem hiszem el, Honu!!!!!!! - fakadt ki Sofy - Mi a bánatnak kell még egy buli, pont éjfélkor, pont neki?!
- Mert szerencsétlennek sosem volt bulija. Megsajnáltam.
- Nekem mindegy. Még egy buli király! - mondta Sin. - Csak az a baj, hogy ez nem nekem szól. De ha holnap van a szülcsije akkor elfogadom.
- Hurrá.
- Honu honnan tudod, hogy egyáltalán holnap lesz neki? - kérdezte újra Sofy.
- Ismerek embereket. Nah gyerekek háromnegyed óra múlva éjfél és addigra készen kell lennünk! - tapsoltam.
Mindenki heves dolgozásba kezdett. A helyszín most is a felhők voltak, csak nem napfény, hanem holdfénynél. Vörös holdnak nyoma sincs, telefold van, így egész pöpec bulit lehetett itt csapni.

*Vörös hold napjáig 11 nap van hátra*
*Remilia szemszöge*

A szobámban tervezgettem új támadásokat. Kirstálylándzsa van, spirális kör van, kurva erős támadások vannak, mit lehetne behozni? Ki kell valamit használni. Ránéztem az órára. Éjfél van. Aludni kéne. Éppen mikor ezt kigondoltam, bejött Emiko.
- Emiko van kopogás is!
- Ne légy rám annyira dühös, hogy vörös a szemed.
- Nekem ezen a napon mindig ilyen - rántottam vállat.
- Értem. Nah gyere! - húzott el majd elkezdtünk valahová repülni. Sokáig nem mentünk, csak felszálltunk egy felhőre. Mikor odaértem kiugrottak a többiek valahonnan, hogy "Meglepetés! Boldog szülinapot!" Néztem egy ideig pislogtam párat majd reagáltam.
- Ezt ki, de.......hogy? - kérdeztem - Honu honnan tudtad, hogy ma van a szülinapom, mikor én sem tudtam?
- Honnan veszed, hogy én csináltam? - kérdezte, mire mindenki beordított egy "Ismerünk Honu"-t - Kezdjük itt Horu te nem ismersz. Oké én csináltam. És onnan, hogy valaki emlékszik még arra, mikor születtél.
Elgondolkoztam. Emiko nem, a többiek nem, Yumi biztos hogy nem... Ki tudhatja? Gondolkoztam majd beugrott. Ki más ha nem ő?
- Ki más is tudná? - kérdeztem félmosollyal.
- Ugye nem akarsz minket megölni, mert vörös a szemed. - jelentette ki Sakuya.
- Vörös szem szülinap - mondtam egyszerre Honuval. - Ezt is tudja?
- Mindent tud - mosolygott.
Egyszer kimentem a felhő szélére és gondolkoztam. Nem tudom, hány elfelejtett szülinap számomra, de ő mindig emlékezett rá. Még arra is, hogy vörös szem szülinap. Mikor lenéztem a felhő aljára, egy papírt láttam meg. Megnéztem. 
Remiliának.
Boldog 513.(csak hogy tudd) szülinapot!
FS
Elnéztem oldalra egy felhőre, ahol a húgomat láttam meg. FS. Hogy mit jelent? Flandre Scarlet. Intett egyet az ujjával, mire én is intettem neki. Elmosolyodtunk, majd elment és pedig visszamentem. 513. Szép szám. 



16.rész

*Vörös hold napjáig 8 nap van hátra* 
*Emiko szemszöge*

- Ezt nekem rossz látni - súgtam oda a mellettem álló Sofynak.

- Ezt fel kéne venni és feltenni a netre.
- Mondtam, hogy nem érdekel mit mondasz! - ordította Honu Horu arcába.
- De ne már már! Már 12 napja így viselkedsz fejez már be!
- Még te vagy kiakadva? Te akartál megölni nem én téged te szerencsétlen!
- Akkor ezen vezesd le a dühödet - nyújtott át neki egy fémrudat. Honu gonoszul elmosolyodott majd üldözni kezdte a testvérét - ÉN NEM ÍGY ÉRTETTEM!!!
- Miről maradtam le? - jött oda Remilia és ásított egyet.
- Hát Horu odaadott Honunak egy fémrudat és azzal üldözi - vontam vállat.
- Popcornt? - kérdezte Sakuya mire bólintottam és belemarkoltam a tálba. Egész vicces volt amit itt produkáltak. Mikor kinél volt a rúd, aki megszerezte, az üldözte a másikat. A szülő halálos dologgal már jóba vagyok, annyira nem érdekel, de azért néha eszembe jut, akkor pedig megrázom a fejemet és élek a mának. Ez esetben, Honu és Horu vitájának.
- Nah jól van. Ha előttünk futnak el, csinálok valamit - mondta Remilia.
- Mit? - kérdezte Sin, aki addigra már ideért a többiekkel.
- Egy egyszerű dolgot - mondta. Mikor pont előttünk mentek volta el, kitette a lábát és eltaknyoltak, amin mi röhögtünk egyet - Elég legyen! Itt civakodtok, mióta is?
- 2 órája - mondtuk.
- 2 órája. A nyomorék élet sem tud így aludni! Nekem este kéne edzeni addig egy csomó dolgom van, szóval béküljetek ki vagy mit tudom én, csak hagyjatok aludni! - kiáltotta a képükbe majd felsétált a lépcsőn.
- Ezt megnézhetem? - vettem el Horutól a fémrudat.
- Minek kell az neked? - kérdezte Sofy riadtan.
- Nem beléd szúrni. Maomyt így legalább megverhetném egyszer. Nah gyere csak ide - rángattam fel a földről Honut és magam után kezdtem húzni. Elindultam vele az erdőbe. Nem igaz, hogy mindent vagy nekem, vagy Sakuyanak, vagy Remiliának kell helyrehoznia. Ennyit arról, hogy lehet egy nyugodt napom. Egy pontom megálltam.
- Mit keresünk itt? - kérdezte.
- Honu. Tudom dühös vagy rá. Tudom, hogy hibázott. De annyira pedálozik. Nem igaz, hogy nem esik meg rajta a szíved.
- Pedig nem esik meg.
- Nézd már el a hibáit. Ez van. Megakart ölni. Na és?
- Az és, hogy egy ez elég nyomós indok az összeveszésre.
- Figyi Honu. Én már a nővéremmel 5 éve nem beszélek - szólt Sin. Ezek szerint követtek minket.
- És?
- 5 év az hosszú idő. AZ esküvőjére sem mentem el, pedig egy csomó varázskellék volt ott, amit tudod, hogy imádok. Mikor segítséget kért, nem segítettem, hanem ráhagytam. És min vesztünk össze szerinted?
- Min? - kérdeztem.
- Letörte a babám fejét. Nektek az ügyetek sokkal fontosabb, mint az enyém volt. De azért. Gondolom te sem akarod, hogy ilyen rosszba legyetek. A végén még köztetek is kitör a háború, mint Flandréék között. Ők vajon mit érezhetnek? Utálják egymást, mégis tegnap segített Flandre Remilián. Neki jogos oka van rá, hogy utálja. Mindkettőjüknek. Igaz, nem ismerem a sztorit, de azért át tudom érezni. Valld be. A te dolgod, semmiség az övéékhez képest.
- Tudod Sin. Valamiért te mindig ilyen dolgokat tudsz mondani. Különös, hogy Jinxtől ugyanezt hallottam, hogy ők is valami teljesen ugyanilyenen vesztek össze a nővérével és ugyan ez lett a vége.
- Hallottam egy s mást.
- Azonkívül igazad van. Nem nagy ügy. Bocsánatot kért amit tiszteletben tartok. Lehet, hogy megbocsátok neki - mondta Honu.
- Akkor szent a béke? - bújt elő Horu.
- Szent a béke - mosolygott Honu.
- Nah végre. Honu gyere velem. MOST! - ugrott le az egyik fáról Remilia, Honu meg követte.

*Honu szemszöge*

Miután kibékültem nagy nehezen Horuval, elindultam Remiliával valahova. Persze, nem fogom elfelejteni azt, hogy mit tett, de azért mégis. Semmi kedvem nincs olyan testvéri kapcsolatot kialakítani, mint amilyen a Scarleteknek van. Egy ponton megálltunk.
- Segítened kell - mondta Remilia majd felém fordult.
- Mégis miben?
- 8 nap múlva vörös hold. Találnotok kell magatoknak helyet valamint nekem kell edzeni, de nincs kivel. És elnézve, hogy csak a húgom lenne méltó ellenfél, utána egyedül te vagy erős.
- De figyelj. Neked 570-es erős van, nekem csak 100-as.
- És? Valakinek több mint 6000-es az ereje és 50-es edz.
- Kinek van annyi ereje.
- Ismerem, te nem, vámpír, híres vámpír, nem lényeges. Segítened kell.
- De mégis hogy? - kérdeztem, mire előhúzott 3 karperecet.
- Ezek közül kettő elvonó, ami csak a közelharcban gyengít sokat, a varázslásban keveset. Ez pedig teljesen elviszi a varázserőt. Speciál az enyémet. Ha ezeket felteszem nem tudom mennyi % lesz az erőm, de cirka annyi mint a tied. Benne vagy?
- Nekem mindegy - vontam vállat, mire feltette a karpereceket - Az erős pont 100-as.
- Érzem is, hogy gyenge vagyok.
- Csodálkozol? A te fajodnál szerintem ez alap, ha elveszitek a varázserőtöket akkor gyengék lesztek.
- Ezt mégis hogy értsem? - tette karba a kezeit.
- A világnak 3 fő csoportja van. AZ élő, a halott és az élőhalott. Te egy élőhalott vagy.
- Mégis honnan a bánatból veszed ezt?
- Hogy valaki vámpír lehessen, meg kell hozzá halnia. - mondtam, mire a kezét a fejéhez csapta.
- Te fogyatékos. Te szerintem a filmekből sejted azt, hogy mi a vámpír. Vámpírként születtem élek, nem vagyok élőhalott! Vagy vámpírként született az ember, vagy azt csináltak belőle. De attól nem hal meg csak új képességeket kap, te szerencsétlen! - oktatott ki Remilia.
- Jaaaaaaaah. Értem. De akkor is. Miért velem?
- Mert. Mert innen utánam te vagy a 2. legerősebb.
Elkezdtünk harcolni. Meglepedten láttam, hogy Remilia tényleg gyengébb, mint volt. Persze a gyorsasága megmaradt. Közben eszembe jutott egy téma. Pontosabban 3 téma amiről nem tudok. Mikor szünetet tartottunk felvetettem.
- Te Remilia.
- Igen? - fordult felém.
- Igazak a történtek?
- Mik?
- Az, hogy megölted Emiko szüleit, elvetetted Rintől a képességét, és, hogy Flandre megölte a szüleiteket? - kérdeztem, mire gúnyosan elnevette magát.
- Szerinted?
- Akkor igazak, ha azt kérdezed, hogy szerintem.
- Ott a pont.
- De miért?
- Ülj le - mondta mire leültem a földre és ő is azt tette - Emiko vér szerinti szüleihez semmi közöm. Viszont akik örökbe fogadták, ahhoz sok van. Ugyebár ők voltak Mao keresztszülei. Nálam voltak az orvosok. És ugyebár démonűzők voltak, csak gyerekeket nem öltek. Eltervezték, hogy Emet is megölik ráadásul NEKEM dobátk volna, hogy szívjam ki a vérét. Illedelmesen igent mondtam. Persze azért, hogy ne fogjanak gyanút. Mivel Emikoval alapból jóban voltam nem lett volna szívem megölni őt. Így előbb akartam az gyámjait megölni. Erre hamarabb került sor, mivel közrejátszott valami. Mikor Flandre megjelent, és vesztettem, vérszomjam lett. Akkor öltem meg őket. Vili?
- Világos. És Rin?
- Rin egy nyomorék. Ki akart törölni az időből és még élni akartam. De nem mindegy, hogy mikor öl meg. Yumi előtt vagy Yumi után. Ez késztetett arra, hogy szóljak, hogy vegyék el.
- És a Flandrés - kezdtem de mosolyogva megrázta a fejét és félbeszakított.
- Nem beszélek róla. Annyit mondok, hogy igaz. Megölte a szüleinket vörös holdkor. Azóta ha ki akarja magyarázni nem hallgatom meg.
- Értem. Hát nem hangzik valami fényesen.
- Nem. Nah menjünk haza. Még aludnom kell egész éjjel nem aludtam, mert dolgoztam - mondta álmos szemekkel, és mire befejezte a földre rogyott, de én elkaptam. Visszasétáltam Remiliával a karomban a házba. Mikor beértem kérdő szemek pásztáztak.
- Mi van vele? - kérdezte Sofy.
- Alszik. Emiko felviszed? - kérdeztem mire bólintott.

*Este 11 óra*

- Honu gyere már! - szólt utánam Remilia, mert a lépcső felénél elaludtam.
- De nincs kedvem 11kor edzeni nem érted?
- Honu legalább már éhes nem vagyok mert benyomtam egy csomó kaját. A varázslatot is gyakorolnom kéne.
- Jól van nah - mondtam és elindultam.
Csak mentünk és mentünk és elaludtam majd felkeltem és mentünk. Kábé minden így telt. Egyszer felrepültünk. Remilia mögött egy vörös furcsa kör alakú formáció jelent meg, ami mintás volt.
- Ez a spirális kör és, szerintem védekezz - mondta és ekkor a körből különböző fény és lézer támadások jöttek kifelé. Alig győztem elkerüli őket.
- Ez meg micsoda?! - kérdeztem.
- Ez a danmaku - mondta és két lándzsát hajított felém.
- Azért ne ölj már meg! - kiáltottam és egy újabb lándzsa haladt el felettem, mire ránéztem. És mosolyogva vállat von, közben a szemei vörösek voltak.
Úgy hajnali kettőre befejeztük az egészet. Mikor hazamentem egyből bementem a szobámba és ledőltem. 7 nap múlva vörös hold. Én addig meg fel sem fogok kelni. 



20. rész

*Vörös hold napjáig 1 nap van hátra*

Oké gőzünk sincs arról, hogy a múltkor Remilia pusztított-e bolygót, vagy nem, mert konkrétan azt a napot átaludta. Amin nem is csodálkozok, mivel vagy 3 napig nem aludt. Azóta viszont olyan volt, mint egy hiperaktív idióta így mindig csak edzünk. Reggel egyből kirángatott a lábamnál fogva az ágyamból a szó szoros értelmében!!!! Reggel hat óta csak eddzünk és nem hagyja abba.
- Ez elég dúrva - kapkodta a fejét köztünk Sofy. Jah igen. Mindenki kijött minket nézni, de senki sem mer kiállni. No para engem is csak kis híján öl meg! 
- Remilia állj már meg! - mondtam sokadjára, de vagy tényleg nem hallotta vagy nem érdekelte. Hogy valahogy leállítsam nekidobtam egy csillagot. Elhárította majd lesajnálóan mosolygott rám fejet csóválva. 
- Rám nem hat a csillag. 
- Állj már le! Mi az Isten... 
- Crimson - szólt bele. 
- Isten bajod van? 
- Nekem? Tökéletesen érzem magamat, mi bajom lenne? 
- Nem tudom, de a spirálos izé... 
- Kör. 
- Izé kicsit zavar a hátad mögött. Főleg úgy, hogy onnan jön a lézer a mittudom én milyen bomba meg még közbe közelharcot adsz rám. 
- Fáj? - vágott értetlen tekintetet. 
- Kicsit. Ráadásul neked azonnal gyógyul a sebed, mert kifejlesztettél egy idióta technikát és az gyorsabb, mint az öngyógyításom. Valami bajod van - szálltam le. 
- Nekem semmi. Mi lenne? 
- Kezdjük azzal, hogy kirángattál ma az ágyamból hajnali hatkor. Azóta majdnem megöltél. És kifejezetten kerülöd a múltkori dolgot.
- Minek beszéljek olyanról amihez semmi közöd? 
- Mert zavar téged az egész téma és kész! Egyáltalán csináltatok valamit Flandréval vagy nem?
- Nem robbantottunk bolygót.
- És miért nem?
- Mert nem akar egy két embert elveszíteni plusz az emlékeit - szólt valaki a fa mögül.
- Rin? Mit keresel itt?
- Nincs igazam?
- Félig.
- Jah kihagytam. Nem akartad, hogy Flan valami hülyeséget csináljon veled együtt.
- Flandre nem Flan. Nekem Flan egyedül.
- Persze. Különösebben nem zavart pár dolog. Vérfarkasok ott, vámpírok között? Ugyan már. Vagy Yumi, vagy Dina áskálódik utánatok.
- Dina fél tőlem - mondta mire Rin elröhögte magát.
- Dina? Tőled? A saját apjától nem fél. Yumitól sem. Miért félne pont tőled?
- Mert én öltem meg Yumit puszta kézzel hidegvérrel.
- Majd 495 évvel később Flandre jócskán elvert, mert ellustultál.
- Vigyázz mit mondasz Rin! - vált Remilia szeme vörösre.
- Remilia. Fáj az igazság? Ellustultál. Kiűzted a vérfarkasokat és ennyi. Nem csináltál semmi mást. Sőt! Míg Horu majdnem kinyírta Honut, addig nem tettél semmit sem csak ültél - mosolygott gonoszul.
- Ez nem tartozik rád.
- Miért érzem azt, hogy Dina kinyírna téged?
- Maximum élne a lehetőséggel, hogy megpróbálja.
- Persze. Nem élne a lehetőséggel, hanem meg is ölne. Furcsák vagytok ti Scarletek. Jóba vagytok, de háborútok.
- Vihar előtti csend.
- Miért érzem azt, hogyha Flandre lemenne a pokolba, te felhoznád?
- Mert én akarom megölni.
- Nem lennél rá képes! Ezért hagyod vörös holdra, mert szinte semmire sem fogsz emlékezni.
- Rin állj... - kezdte.
- Álljak le? Honnan jöttem rá ezekre? Erre a válasz az, hogy Rin vagyok. Okos, eszes, exvámpír, beszélem a démon és a vámpír nyelvet, magyarázhatsz nekem, de nem mész vele sokra. Nőj fel, és béküljetek ki. Viszontlátásra - köszönt el Rin.
- Orevoár, baromarc! - kiáltott utána Sin majd összepacsizott a többiekkel.

*Emiko szemszöge*

Néztem egyet Rinen. Hogyhogy itt volt? Mit csinált itt? Gondolkozás nélkül utána szaladtam.
- Rin! Miért voltál itt?
- Megnéztem, hogy ki mit csinált. És?
- Nem szoktál csak úgy mindent megnézni.
- Tudod Emiko vannak nálad erősebbek is.
- Tudom és?
- Nem úgy értem. Démonok vannak sokkal erősebbek. A fekete szeműek.
- Mi?
- Megjártad már a poklot?
- Nem.
- Gyenge vagy - mondta ki lazán.
- Rin te engem nem becsülj le.
- Hívod azt a nyamvadt medvédet és arra hagysz rá mindent. Használtad te valaha a rendes képességedet?
- Nincs kedvem arra, hogy egy elmebeteg démonná váljak.
- Nem tagadhatod le a fajodat.
- De megtehetem.
- Hm. Neked már úgyis mindegy.
- Hogy érted? - kérdeztem mire gonoszul felnevetett.
- Drágaságos barátaidat épp az én ismerőseim ostromolják. A fekete szemű démonok akik már megjárták a poklot. És Flandréék sem tudnak segíteni, mivel  hozzájuk is küldtem párat.
- Szerinted nem győzik le?
- Vannak olyan erősek, mint Flandre egyenként. Ráadásul. Ha én odamegyek az SDM-be időt állítgatni kissé előnyben leszünk.
- Micsoda?
- Viszlát - tűnt el gyorsan.
Mi van? Ez most komoly? Ennyire nem utálhat minket? Hazafelé kezdtem el szaladni és útközben sokszor megállt az idő. Mi a szent zöld tehén van? És én minek tehenet mondok a fejemben. Mikor bementem vagy 15 démon ostromolt mindenkit. Remilián konkrétan 3 lógott miközben Rin az ablaknál ült.
- Emiko - szólt Sin.
- Csinálj már valamit! - Kapcsolódott be Honu.
- Emiko mi ez az egész? - kérdezte Remilia.
Ott álltam tehetetlenül. Gőzöm sem volt róla, hogy mit csináljak. Rin a megátalkodott gonoszság. Hirtelen az egyik démonba három tű szúródott majd szó szerint elporladt. Az ajtó felé néztem ahol Maomy és Flandre voltak. Mikor mögéjük ment egy másik démon Flandre leütötte.
- Csinálj már valamit! - szólt rám Maomy.
- De mégis mit?
- Drágaságom démon vagy tudsz harcolni ellenük. Ezek csak - kezdte majd Flandre a fülébe súgott valamit, amire bólintott - Ezek csak fel vannak erősítve.
- De...
- Használtad te valaha az erődet? Itt az ideje!
Végül is, igaza van. Sosem voltam teljes démon, mindig hanyagoltam. Inkább tartottam magam embernek, mint a rendes fajomnak. Felém is három tű repült amit elhárítottam.
- Vagy harcolsz vagy meghalsz te is! - mondta Mao. Elővettem egy varázskártyát.
- Démon kártya:Gyilkos sárga szemek - mondtam ki az aktiválást, mire a szemem sárgává változott, valamint az erőm a kétszeresére nőtt.

*Remilia szemszöge*

Hirtelen valaki a lábamnál fogva lerángatott majd egy falhoz vitt és befogta a számat.
- Ssssssssss - sziszegte Flandre majd elvette a kezét.
- Flandre? Kik ezek? - kérdeztem.
- Fekete szemű démonok. Alig tudtuk nálunk lerázni.
- Ki küldte ezeket?
- Rin. Szerinted? Gyere velem! - rángatott ki az udvarra.
Elindultunk pont ahhoz az ablakhoz, ami előtt Rin ült. Felrepltünk az ablakhoz.
- Durrantsd ki a szemeddel - mondtam.
- Mi?! Nem mindig megy csináld te!
- Én nem csinálom. Te tudtad anno.
- Nem fogom kirobbantani.
- Lebukni! - mondtam majd lehúztam a fejét - Robbantsd ki!
- Istenem - mondta majd(gondolom) egy emlékre gondolva kirobbantotta. Ekkor elkaptam Rint, a húgom pedig elvette az óráját tőle. A démonok a többieket a falhoz dobták és elénk jöttek fenyegetve. Már éppen ránk támadtak volna, mikor egy hatalmas szikladarab esett rájuk. Rin kikaparta magát a kezeim közül majd bosszankodva hazament.
- Ez hogy került ide? - szállt le Honu a földre.
- Gőzöm sincs - mondta Sofy majd ránk néztek mire megráztam a fejemet.
- Itt egy kék hajszál - emelte fel Sin.
- Kék? - kérdeztem mire eszembe jutott valami és felrepültem az égbe(mivel nincsen ideiglenesen tetőnk). A nap fényével küszködve körbenéztem és valakit repülni láttam meg. Utánaszóltam mire visszafordult. - Mit csinálsz itt?
- Erre jártam.
- Kösz. Még látjuk egymást.
- Sok sikert holnapra neked meg Flandrénak is - mondta kellemes hangon mosolyogva.
- Köszi. Hello - köszöntem el majd mosolyogva visszaszálltam - Ki lesz olyan kedves, hogy megjavítja a tetőt?
- Nem én! - kiáltotta mindenki mire megforgattam a szemeimet. 
- Ki volt ez? - kérdezte Flandre. 
- Elvtársunknak az egyik lánya. Vagy négy éve ismerem - mondtam mire felmutatott az égre - Igen neki. 
- Húha. 
- Jah. Nah gyere velem - rángattam fel a szobámba. 
- Itt is régen jártam. 
- Ülj le! - mondtam majd én is leültem 
- Nah. Holnap vörös hold. Azért pár dolgot beszéljünk meg ezzel kapcsolatban. 
- Mit kéne? 
- Elsőnek is. Maomy hova fog elmenni? 
- Van a vulkántól délre egy barlang jó messzire. 
- Megfelelő. Nem állítjuk le egymást. Ha netántán valaki leállítana valahogyan megöljük bárki is az. 
- Rendben. 
- Harmadszor és legutoljára. Nen keverünk bele senkit. Ha valamelyikőnk nyer azé lesz Shalen, de senkivel semmit nem tesz. 
- Ezzel én is tisztában voltam - állt fel. 
- Nem fejeztem be. Ezzel a harccal vetünk véget valaminek. Vagy te megbosszulod Yumit vagy én apánkat és anyánkat. Nem könyörülünk, mert az a gyengeség jele. Ha te vagy én mégis ehhez folyamodnánk, akkor a másik megöli azt a személy, aki könyörült. 
- Rendben - mondta majd kimentünk le a többiekhez. 
- Mi megbeszéltük azt, amit kellett. Veletek is van pár dolog, amiről beszélnünk kell. 
- Sofy hova fogsz menni és hová viszed Jinxet magaddal? - kérdezte a húgom. 
- Keletre innen. Vagy húsz mérföldre. 
- Induljatok! - adtam ki a parancsot mire bólintva elmentek - Ti hova mentek? 
- Hozzánk - mondta Sin. 
- Az hol van? 
- Shalen nyugati széle a tenger mellett. Kábé 6-7 mérföld innen. 
- Megfelel. A legfontosabb. Ha valamelyikőtök a közelünkbe jön vagy leállít - kezdte Flan. 
- Az meghal. És nem fog érdekelni, hogy ki lesz az a személy. Sok sikert Flan - fogtam vele kezet. 
- Neked is Remi - mondta a szemembe nézve majd elmentek. Ledobtam magam a kanapéra és ásítottam egyet.
- Te ki volt az a valaki? - kérdezte Honu.
- Kicsoda?
- Az aki ezt a hatalmas sziklát ideküldte.
- Mondtam. Elvtársunknak a lánya. Illetve Flannak meg nekem.
- Hogy hívják?
- Nem mindegy?
- Milyen fajba tartozik? - kérdezte.
- Egy istennek a lánya. Égi.
- Istennek a lánya?
- Van egy alap akit nem látunk a nagy Isten avagy Crimson. Nah van az időjárásnak, a felszínnek, a természetnek, a vizeknek satöbbi.
- Az menő. És az a lány melyik?
- Az apja a felszínnek az anyja a növényvilágnak az istene.
- Két isten?
- Örökös. Mint te.
- Készültél holnapra?
- Eleget. Most meg csak pihenni akarok. Holnap reggel 7 órakor induljatok. Az elég lesz. Ha nem akartok az idegbeteg énemmel találkozni ami nem ajánlatos. Én felmegyek aludni ti meg csináljatok amit szeretnétek.
- Már 8 óra van. Nemsokára mi is fekszünk.
- Két nap múlva találkozunk - mondtam majd felmentem aludni... 


21. rész

S elérkezett a várva várt nap, hol Shalen két félje megküzdik. Eldől, hogy ki nyer, eldől, hogy ki áll bosszút, eldől, hogy ki hal meg. De mi lesz akkor, ha valaki ezt mind félbeszakítja, s mégsem következik be semmi?... 



*Vörös hold napja*
*Remilia szemszöge*

- Nah nekünk menni kell - mondta reggel hétkor Emiko. - Hello.
- Hello. Hey - húztam vissza  - Vigyázz rájuk! Komolyan mondom. Ne jöjjenek a közelünkbe!
- Persze - mosolyodott el. - Sikert habár amennyi edzettél, nincs nagyon rá szükség.
- Ne legyél abba biztos. Flandre erős főleg úgy, hogy 3 klónját külön edzette. Nah most már menjetek.
- Szia Remilia! Sikert! - kiáltották utánam mikor kimentek amire még visszaköszöntek.
Kinéztem az ablakon és láttam, amint eltűnnek a rengetegben. Nah, enyém a ház. Mit csináljak 12 órán át, míg feljön a hold? Körbenézhetnék a többiek szobájában. Öntöttem egy kis teát az egyik pohárba majd felmentem. Csak a túlélésért kell vért innom, miért igyak mindig, mikor ez is finom? Elsőnek az Emiko szobáját néztem. Mikor bementem szemem szám elakadt. Okey tudtam, hogy Emiko eléggé démon, de azta. Könyvek démonokról, írások démonokról, rajzok démonokról. Varázs és vadászkártya mindenütt. Ez igen. Csak a végén ne hogy olyan okos legyen, mint Reimu. Apropó, Em után Reimu és a lányok szobáját néztem meg. Hát, róluk valami ilyesmit gondoltam. Az ágyakra nagy szép betűkkel fel van írva a nevük. Sinénél zenekották, ruhák és sminkek mindenütt. Reimunál könyvek és könyvek és zongora. Karinánál papírok gyönyörű rajzokkal, valamint varázslattal? Az utóbbin meglepődtem és felvettem egyet. Nem is annyira rossz még félig helyesen is írta le. Viszont a varázslat leírása a Reimuénál jobb és egyszerűbb. Mikor Sofy és Jinx szobájába értem akaratlanul is röhögőgörcsben kötöttem ki. Hát gondoltam, hogy Sofy utál, de azt, hogy ilyen viccesen, azt nem. 
A falára konkrétan Remilia halála rajzok voltak kitéve és egy olyan Flanról és rólam ami miatt beállt a röhögés nálam.
- Istenem de hülye! - nevettem tovább majd éreztem ahogy a szemem bevörösödik. 
Jah igen. Attól, hogy én itt nevetek, még vörös hold marad. Sofy után Jinx helyére néztem. Neki fegyverek és lőszerek voltak mindenütt. 
Sakuya szobálya általános volt. Beértem Honu és Horu szobájába. Nem volt nehéz megkülönböztetni mivel a szoba egyik fele fekete, a másik fehér volt. Átlagosan volt berendezve, semmi bravúr semmi nagy dolog nem volt, a legfontosabb dolog csak két kép volt. Az egyiken ketten voltak. Aranyos testvérpár, fekete és rózsaszín ruhákban ekkor még szárnyak nélkül, akik teljesen egyformák. Mi is ilyenek voltunk, csak a miénket nem lehet megjavítani.
A másikon a családjukkal voltak. Összeillő egy család. Látszik, hogy Horu viselkedett inkább nagy testvérként, de így nézve nem nagyon foglalkozhattak vele. Még hogy mi vagyunk Flannal a mintatestvérek! Inkább ők. Végül az én szobámba mentem. Mit is mondjak róla? Egy nagy ágy, könyvespolcok, egy ruhásszekrény, egy asztal székkel és egy éjjeliszekrény. A falak világoslilák, a padló szürke. Az ami fontos itt, az éjjeliszekrény tartalma. Millió képet rejteget benne. Baba Flandre, ő és én, hárman Yumival, anyáékkal, hülye képek, amin össze vagyunk verve(aminek a másolatát amúgy a gyermek védelmiseknek el is küldtünk, de gőzünk sincs, hogy miért nem jöttek), családi fotók, Emikoval készült fotók meg minden más. Spirálkörröl készített, vagy minden másról készített rajzok vagy esetleges képek. Az én dalom, Flandre dala, minden itt van. A szadistább Flan dalok, minden. Mi lett volna, ha nem így nevelnek? Mi lett volna, ha nem vámpírnak születünk? Túl sok a "ha" szócska. Ránéztem az órára. Ilyenkor általában az van, hogy eltelt már az egész óra, de mi a való világban élünk, ahol nem telt el több idő 4 ótánál azaz maradt még hátra 8...

*Hiába minden, nem változtathatunk azon, hogy kik vagyunk. Hogy minek születtünk. Hogy mit tettünk. Hogy mivé lettünk. 2 hét telt el Yumi halála óta, azóta nem beszéltünk Flandréval. Nem érhetek hozzá, nem szólhatok hozzá, nem tehetek vele semmit. 2 hét telt el, és tegnap volt vörös hold. A kőszobában ébredtem és semmire sem emlékeztem, mint ahogy szokott lenni. Kisétáltam a nappaliba ahol egy egészen furcsa látvány fogadott. A szüleink holtan, előttük Flandre véresen remegve áll. Ránéztem. Gondolkodás nélkül megöleltem viszont anyáék vérének a szagát éreztem rajtuk. Mikor elléptem kérdőn felé fordultam.
- Vörös holdat láttál? - kérdeztem mire bólintott - Te ölted meg őket!
- Mi? Nem dehogy! Vagyis...
- Flan hogy tehetted?!
- Nem én voltam! Illetve nem csak én!
- Kicsoda volt még akkor?!
- Te!
- Én? - kérdezte nevetve - Csakis én voltam persze csak is én!
- Miért nem hiszel nekem?!
- Flandre a vérük van rajtad! Nem tudod letagadni!
- Rajtad is ott van!
- Arról én tudnék! Hogy tehetted ezt?
- Miért nem szóltál a holdról?!
- Mert nem is akartad, hogy hozzád szóljak!
- Nem úgy értem! Miért nem szóltál eddig a vörös holdról?!
- Mert nem akartam, hogy egy idegbeteg szadista állat váljon belőled! - ordítottam a képébe - Takarodj innen!
- Mi?
- Azt mondom tűnés! - löktem ki az ajtón, mire megütött... *


- És így válik egy kapcsolat utálattá - bólintottam.



*Több órán át gyilkoltuk egymást. Erősebb és gyengébb csapások érintettek engem, és Flandrét is. És én vagyok az a jó testvér, aki elsőnek kihozza a sírást a húgából? Kötve hiszem. Már egy másik bolygóra is átmentünk, ahol viszont végzetes csapást. Körbenéztem majd megláttam egy vulkánt amibe beledobtam. Tudtam, hogy még 26 évig ott fog lenni, de nem valószínű, hogy ki is szabadul. Nem mehetek vissza és nem is akarok. Cror már alapból a sok faj miatt szinte lakhatatlan. Sok várost nem észleltem, csupán egyet. Felérepültem. Láttam ahogy az emberek boldogok még a vérfarkasok sem nagyon garázdálkodnak. Viszont túlzottan szabad minden. Nincs irányító.
- Elkéne ide egy vezető. Még ki is lehetne belőle valamit hozni ha tennének valamit - mondtam majd megváltoztattam - ha tennék valamit...*


- És így alakult Shalen a mai fejlett várossá - ittam a teámba.



*Unalom, unalom, unalom. Ezért rendeztem versenyt. Shalen alapítása, azaz 495 éve nem történt szinte semmi sem. Illetve dolgom az lesz, mégpedig az, hogy Emiko nevelőszüleit megölni. Majd pont a őt ölném meg, na az kizárt!

- Hogy állnak? - kérdeztem a verseny egyik segédjét.
- Öten maradtak kisasszony.
- Értem - dőltem hátra.
495 év alatt sok minden történt. Átvettem a vezetést, helyretettem a várost, kiírtottam a vérfarkasokat. Shalen fejlett város, az egyetlen a bolygóján, Krayen. Én maradtam egyedül életben a Scarlet családból, mindenki más halott. Három lány rontott be az ajtón.
- Ááá megjött a három legjobb. Aimi, Chino és Katsumi.
- Mehetnek? - kérdezte újra a segédem mire bólintottam.
Hátradőlve néztem a harcot, s közben egy nagy robbanást hallottam. Elküldtem egy másik segédet, hogy nézze meg mi történt. Visszatérve. A legjobbnak Aimi tűnt, amin nem is lepődtem meg. Emiko egy másik széken ült messze és játszott. A következő pillanatban a plafon beszakadt. Azt hittem, hogy maradt még egy versenyző, de nem. Egy fiatal démonűző kezdte el kergetni Emikot egy gumikalapáccsal. Ez még nagyon nem is avarna, viszont az akivel érkezett annál inkább. Előtörtek a régmúlt emlékei, nem tehettem mást, így felálltam és előreléptem pár lépést, tartva a tíz méter távolságot. Látván a reakciómat a többiek inkább távolról nézték mi történik.
- Mit keresel itt?
- Gondoltam megnézem milyen a verseny és elfoglalom a jogos helyemet itt - mondta vigyorogva, s körülötte még füst volt.
- Azt hittem meghaltál. Még a kaszás sem akart elvinni, Flandre.
- Biztos nem akart a szárnyaim miatt megölni, nővérkém - lépett elő sárga(!) szemekkel valamint kristály(!!!) szárnyakkal.
- Mi lett veled?
- Vulkánba dobtál 495 éve. Úgy gondoltam kiszabadulok. Valamint szereztem egy démonűző szövetségest. Köszönj szépen a nővéremnek, Maomy! Hát nem aranyos kis emó démonűző! Ugye Remilia? És veled mi történt?
- Láthatod. Mivel nem kellett az idióta húgommal foglalkoznom, így felépítettem egy várost. Ha nem lettetek volna vele talán már régóta meglenne - mondtam gonosz mosollyal, mire nekem támadott. Három órás harc következtében Aimiék meghaltak, Flandre súlyosan megsebesült, én pedig vesztettem...* 
- És így ér véget egy történet rossz befejezéssel - álltam fel, majd erős fájdalom hasított belém. Az óra kongott tizenhetet. Az ablakhoz álltam - És elérkezett.
A felhők mögül elő bújt a hold. Most még kevésbé volt teljesen vörös. Mikor belenéztem, a testem elvesztette felette az irányítást, a szemem bevörösödött. Nem tudtam magam irányítani, csak egy dolgot tudtam. Ma vörös hold van és meg kell ölnöm a húgomat. Elindultam az Uninhabited Forest felé. Mikor odaértem Flandre elfogott, s közben a szemei sárgák voltak. Előjött még kettő, majd a földről felszállt egy szemforgatva, aki csettintve eltüntette őket.
- Tisztességesen azért.
- Saját akartuk is van - vont vállat - Tiszta idióták. Hát ez is eljött. Mivel töltöttél 12 órát?
- Körbenéztem a házban. Eszembe jutott pár emlék is.
- Mikor megvádoltál? Vagy mikor behajítottál abba a nyamvadt vulkánba? Vagy esetleg mikor legyőztelek?
- Mindhárom.
- Ismerlek. Csodálkozom, hogy az eddigi vörös holdakkor miért nem harcoltunk - mondta.
- Kimit láttad?
- Láttam. Szaladt valamerre. Sok sikert Scarlet Devil.
- Neked is, Sister of Scarlet. 
És jön a három klón gonosz vigyorral. Sirály. Elsőnek ráhagytam mondván támadjon. Sőt inkább a klónok támadjanak. Az egyiknek lézer. A másiknak lézer bomba. A harmadiknak erősebb danmaku támadás. Kerülgettem mosolyogva, gondolván csak ennyire képesek. Hát nem. Az egyik mögém ugorva elkapott. A második felfelé mutatott, mire felnéztem. Lézerbombák mindenütt. Dupla sirály.

- Mi a baj Remilia? - kérdezte közelről Flandre - Csak nem lebecsültél minket? A másiknak csak egy taps és lezuhan rád az összes.
- Ugye te sem becsültél alá engem? - tettem fel én is egy kérdést gonoszul mosolyogva. A hátam mögött lévő klónt egy lánc átszúrta. Mikor eltűnt hátrébb ugrottam.
- Arra a klónra várnom kell mire újra előhívom. Lánctámadás. Okos - mondta Flan - Viszont valamire nem gondoltál.
Tapsolt egyet mire felnéztem. A klónok közül egy Flandre mögül integetett, a másik belém szúrta a karmait. 
- Akkor én azt mondom. Elég a játékból! - kiáltottam, mire a hátam mögött egy nagyobb szárny aura keletkezett valamint a spirális köröm megnőtt.

- Spirális szárny? - kérdezte és közben oldalra döntötte a fejét.
- Nem találtam neki nevet de akár az is lehet - mondtam.
Nekihajítottam egy lándzsát amit kikerültek. Úgy látszik neki is lett egy kedvenc klónja. Végül is, ha Emikonak lehet egy kedvenc kártyája akkor miért ne? Megint belém szúródott egy karom. Körülöttem egy gyilkos kristály aura jelent meg, ami megölte azt a klónt. Az utolsó klón maga olyan erős, rafinált és hülye volt, mint Flandre. Kíváncsi leszek ki győz...

*Maomy szemszöge*

- Ahhhhhhh - dőltem hátra fáradtan a barlangban - Álmos vagyok. Vajon Flandre nyer? Habár amennyit edzett velem a meg a klónjaival biztos.
- Reggelt! - köszönt valaki mögöttem álmosan mire felpattantam.
- Jinx? Hogy? Mit keresel itt?
- Sofy is itt van.
- Mit kerestek itt?
- Ez a búvóhelyem.
- Nem, az enyém! - kiáltotta.
- Az enyém!
- Nem!
- De!
- Nem nem nem!
- Gyerekes vagy! - mondtam.
- Te vagy a gyerekes!
- Mind a ketten azok vagytok! - kiáltotta be Sofy.
- Jó én ilyen hülyével nem leszek itt! Császtok - köszöntem majd elmentem.
Elindultam. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Habár, engem Flandre szokott mindig lehülyézni. Vámpírok vannak mindenmerre én meg itt járkálok. Valahogy csak túl élem. Mindegy. 
Mikor sokat járkáltam egy nagy robbanás jött Flandréék helyéről. Oké, tudom, megtiltották, hogy odamenjek, de mégis. Mi a halál történt?! Remilia? Vagy Flandre? Nem, erősek, de még ők sem csinálnak ilyet. Szaladásba kezdtem. Mikor odaértem mind a ketten kidőlve voltak. Ki a halál volt ez? Mi történt?
- Mit csináltatok? - kérdeztem zömmel magamtól. Mozgásokat hallottam mögöttem, így fogtam Flandrét, és hazavittem.

*Honu szemszöge*

- Ééééééééééééés itt lakunk! - nyitotta ki az ajtót Sin.
Wow. Rózsaszín és kék minden mennyiségben. Ez tiszta poén. Leültünk.
- És amúgy hogy kerültetek ide? - kérdeztem.
- Ha valakit kicsapnak és a szüleik elküldik lakás is kell - vont vállat Reimu.
- Kicsaptak?!
- Engem nem! Sint meg a gimiből Karinát meg az első osztályból. Mikor 17 évesek voltak. 
- Várjunk! 17 évesen kezdted a középiskolát, Karina meg az általánost?
- Gyújtogatásért kicsapták mind a kettőjüket. Egybe volt a két suli.
- És elküldtek titeket - mondta Emiko - És te?
- Ááá. Szerinted hagytam őket elmenni? Mentem velük. Igaz, hogy én akkor már a gimit is kijártam... De elvoltunk. Utána jöttünk ide! És már egy éve lakunk itt. Utána jöttetek ti.
- És te Sakuya? - kérdezte Karina.
- Menekülni akartam. Ugyebár volt egy barátom San Franciscoban.
- Az a bizonyos Adam?
- Aha. Nah a családom komplett idiótának nézett, mivel hittem a természetfeletti lényekben. Vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek és minden más lényben hittem ahogy a húgom is. Támaszkodhattam volna Aikora...
- Az ki? - kérdezte Sin.- A húgom. Támaszkodhattam volna rá, de nem tettem, mivel egy kicsit. Nagyon nagyon kicsit. Kit áltassak egy nagy ribi volt. Valahogyan felfedeztem azt a lyukat.
- A térelválasztó Shalen és San Francisco között? - kérdezte Horu.
- Igen. Nekem egy lyuk. Nah, kicsit fájt utána a lábam miután leestem - mondta mire felröhögtünk - , de láttam, hogy hol vagyok. Shalen. Kérdeztem valakit, hogy hol vagyunk, megmondta kérdeztem, hogy mik élnek itt, teljesen hülyének nézett. Miután megmondtam, hogy x fényévnyire vagyok innen megválaszolta. Megkérdeztem, hogy hol lehet állást kapni, megmutatta az utat. 3 állás közül lehetett választani. Unikornis kaksi takarító, boszorkányalany, vagy személyzeti vezető. Miután mondtam, hogy melyiket kérem még vagy hússzor megkérdezték, hogy biztos-e. Akkor még nem értettem, hogy miért, végül, miután megláttalak titeket meg hallottam híreket erről a helyről, tudtam, hogy őrültek közé keveredem - fejezte be, mi meg már fetrengtünk a röhögéstől.
- Emiko? - kérdeztem.
- Mind végig itt éltem. Rossz dolgokkal, de itt éltem.
- Te tudod, mi volt 5 éve?
- Mikor Flandre betört? Persze, ott voltam. Maomy megütögetett egy gumikalapáccsal.- Ez kész - röhögött tovább Reimu - És mi volt?
- Semmi megutálták egymást és ennyi. Remilia mondott Flandréra jó sok szidalmat meg alázást, de azért durva volt. És ti angyalok?
- Reimuék után jöttünk nem sokkal. Miután Horu lezavarta a dolgokat apáékkal és száműztek őket meg fogságba ejtették eljöttünk. Mielőtt felrobbantja az Angyalok Birodalmát lebeszéltem róla. Hallottunk Shalenről idejöttünk és ennyi.
- Nekem ennyi. Téged más dolog miatt száműztek.
- Az más - nevettem el magam kínosan.
- Micsoda? - vigyorgott Karina.
- Drágalátos Honu barátunk túl gyorsan lesz szerelmes.
- Ez nem igaz.
- De igaz. 1 hétig jártok és már is hozzá akarsz menni? Kijelented, hogy már pedig úgy lesz utána meg kiderül, hogy a családi titkokat is elmondtad nekik?
- Payton igen is helyes volt.
- A másik dolog az, hogy nekem Jacobként mutatkozott be.
Este pizsiben folytattunk ilyen beszélgetéseket.
- És Honu neked ki tetszik?
- A srác a boltból.
- Szerelembe esni gyengeség. GIRLPOWER! - kiáltotta Reimu majd lepacsizott Emikoval.
- Tényleg akartam kérdezni! - csapta magát fejbe Sin. - Ti hogy ismertétek meg Remiliát?
- Anyáékon át - vont vállat Em.
- Felrobbantottuk egy házsort - vigyorgott Reimu majd megint dőltünk a röhögéstől.
- Én a Sofyéra meg a Jinxére emlékszem. Sofyt kiszúrta, hogy egy másik vámpír is itt van és utálta. Jinx meg rajta lógott, hogy kémkedjen Sofynak - bólogatott Emiko.
- Én a házban mikor megjelentem az állásra.
- Phuuuuuu a miénk az valami nagyon epic - röhögtem fel, Horu meg kiment a mosdóba lezuhizni.
- Mi volt?
- Oké megjöttünk és tébláboltunk Shalenben. Nekimentem annak a hülyének és azt mondtam neki, hogy bocsi kislány. Kérdeztem, hogy nem tudta-e véletlenül, hogy merre kell lakást venni vagy már nem is emlékszem. Megmondta, hogy hol. Bementem, ki fogadott? Remilia. Néztünk egyet, hogy mi van utána mondta, hogy 512 éves és itt ő a főnök. Annyira égtem.
Javába nevettünk, mikor egy robbanást hallottunk meg. Mind kérdőn fordultunk az ablak felé. What the fuck? Odarohantunk, majd Horu kijött a fürdőből.
- Mi ez? - kérdezte.
Elindultunk arrafelé. Mikor odaértünk egy alak éppen a fán ugrált el. Már csak Remiliát láttuk eszméletlenül. Ezt Flandre csinálta? Hol van? Vagy meghalt? Vagy mi van mi történt? Hirtelen golyólövések érkeztek felénk, pontosabban a lábunkhoz. Egy fáról jött. Azt, hogy ki lőtte, nem tudtuk, nem ismertük fel az alakját. Magas, kecses, bizonyára lányról lehet szó. Szeme vörösen izzott. Szoknyában valamit egy pólóban volt, ezt még ki lehetett venni.  
- Hey! Gyere már! Sietnünk kell, mert még megtámadnak a vámpírok és húszat nem tudsz egyszerre legyőzni! - ugort hozzá egy másik lány. Ő is magas volt, de alacsonyabb kicsit. Egyberuhában volt majd ránk nézett.

- Máris! - bólintott. A vörös hold "mellett" látva teljesen kirajzolódott az alakjuk, viszont a vaksötétségben nem láttunk semmi színt sem. Utoljára ránk nézett, megcsillant a vörös szeme majd elugrottak. Ahogy a vörös hold "előtt" ugrottak el, láttam még valamit. A magasnak hosszú rózsaszín haja volt, az alacsonyabbiknak, ha jól láttam valamilyen sötét árnyalatú. Remiliát keltegettük fel, de nem ébredt. Nem tudtam rajta segíteni egyenlőre. Emiko tanácsára visszavittük gyorsan a házba és nem nyúltunk hozzá, ne hogy bántson. Sinékhez mentünk vissza. Vágni lehetett a feszültséget a szobában. Egy lövés érkezett az ablakhoz amihez egy cetlit tettek rá. 
Vigyázzatok a vámpírokkal! Nem mi robbantottunk semmit.
RUI,TH
Kik ezek? 



Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése