2015. június 29., hétfő

Eredményhirdetés #6 - Legjobb trailer


Kedves Olvasók! 
Meghoztuk a következő kategória eredményeit. Köszönjük, hogy ennyien szavaztatok kedvenc blogaitokra. A következő kategóriákra való szavazó modulokat folyamatosan töltjük fel, tehát ezután is szavazatok kedvenc blogaitokra. 



Az első helyezett: 


A nyereményed pedig: Interjút készítünk, kritikát és blogajánlót írunk a blogról, emellett választhatsz egy dolgot a blogról. Ezen kívül négy hétig reklámozzuk a blogod. 



A második helyezett: 


A nyereményed pedig: Interjút készítünk veled, választhatsz egy dolgot a blogról és emellett választhatsz, hogy kritikát vagy blogajánlót írjunk a blogodról. Ezen kívül három hétig reklámozzuk a blogod. 




A harmadik helyezett: 



A nyereményed pedig: Interjút készítünk veled, választhatsz egy dolgot a blogról, emellett két hétig reklámozzuk a blogod. 




Különdíjban részesülők: 



A nyereményetek: Választhattok egy dolgot a blogról, plusz interjút készítünk veletek. Emellett egy hétig reklámozzuk a blogotokat.  




Fontos! 


# Csak e-mailben fogadjuk el a nyereményedért való jelentkezést! 

# Ha az eredményhirdetés után három héttel nem jelentkezik a nyertes akkor, értelemszerűen az utána lévő helyezett kapja meg az adott helyezést.

# Ha jelentkeztél a nyereményedért, de két héten belül nem reagálsz a válaszunkra, ugyan úgy mint ha nem jelentkeztél volna törölni fogunk, és az utánad lévő helyezés kapja meg a  díjat!  



************************************************************************

Gratulálunk a nyerteseknek, és a többiek se legyenek csalódottak, hiszen mindenki nagyon jó trailerekkel nevezett, és talán legközelebb ti lesztek az elsők!


A következő kategória amit kifogunk hirdetni az a Legromantikusabb történet, tehát figyeljétek a blog bejegyzéseit, hogy semmiről se maradjatok le!




2015. június 28., vasárnap

Távozom


Hello, Drágák!

Az utóbbi időben egyáltalán nem voltam aktív, rendesen elmaradtam a kritikákkal ezen az oldalon, de a saját, történetes blogjaimat sem vezettem túl normálisan. Nem magyarázkodnék, mert tök felesleges, és már anno is megtettem egyszer, úgyhogy akinek van hozzá kedve, visszalapozhat: ugyan az az indokom, csupán kicsit kibővítve. Na jó, nagyon. Mindegy is, sajnálom, ha a megmaradt kritikákkal más terhére leszek, viszont azokat én már nem tudom megírni, erre a bejegyzésre is csupán fél órám van, holnap pedig pszichológus, szóval... hát, igen, nem egy álom számomra ez a nyári szünet!

Köszönöm, hogy bár nem túl lelkes tagja, de azért részere voltam az Issy BM.-nak, ezennel búcsúzom.:)
Utószó: Nem bírtam ki, hogy ne tegyem be ide ezt a giffet! Behalok a bácsika arcán... xd

Ölelek mindenkit,
reasonelll

Kritika #1: Fény

Helyesírás:
Elírásokat nem, vagy csak alig találtam, ezért amik felmerültek hibák, mind tudatosak voltak (úgy értem nem tudtad, hogy rosszul írod). Ezek közül a leggyakoribbak:
·         vesszők: első látásra azt mondanám, össze-vissza használod őket. Általában többet, mint kellene, de nagy ritkán az is előfordult, hogy hiányzott egy-kettő. Először elkezdtem kigyűjteni őket, de aztán rájöttem, hogy túl sok van belőlük, és szinte az egész fejezetet másolhattam volna át kijavítva. Magyarázat helyett egy linket adok meg, ahol szerintem érthetően elmagyarázzák a vesszők helyes használatát: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=11901&chapter=1
·         igekötős igék: amiket egybe kell írni, nem pedig külön. Plélda az első fejezetből: végig tanultam végigtanultam
·         összetett szavak: ugyanez a helyzet. Viszont: tanítónéni tanító néni
·         számok: illik betűvel kiírni őket egy történetben. Pl. 1000-nél ezernél, 722-es hétszázhuszonkettes, stb.
·         pontosvessző után kis betűvel írjuk a folytatást, mivel úgy viselkedik, mint egy vessző, nem pedig, mint egy pont.
·         párbeszédek: Ugyan már! Tudod, hogy ez egy betegség. – mormoltam Ugyan már! Tudod, hogy ez egy betegség – mormoltam. Ilyen esetekben, pl. mondtam, kérdeztem, ugrottam le, álltam fel, stb. nem kell pont, és kis betűvel írjuk a folytatást. Ellenben, ha új mondat kezdődik, pontot teszel, és nagy betűvel kezded. Erről bővebben itt: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=13284&chapter=1
Fogalmazás:
Nem mindig könnyen, de érthető, amit írsz. A stílusod sajátos, ami jó, viszont volt, amikor ez már a visszájára fordult: néha olyan nyakatekert mondatokat fogalmaztál meg, vagy olyan kifejezéseket használtál, amiken jót mosolyogtam. Itt van néhány ezek közül:
·         „Hirtelen megtorpantam, és elővettem a normális járásom.” Érthető, hogy mit akartál leírni, de tudtommal a járás nem olyan dolog, amit csak úgy fogsz, és előveszed a táskádból, és a normális szó is furán mutat.
·         „a fogaimat megfújta a szellő” Hát, ö… Ezt most muszáj kommentálnom?
·         „mikor ő végleg elsétált mellettem” a végleg szó azt jelentené, hogy soha többet nem találkoznak, amit kétlek. Simán elsétált mellettem, és kész.
·         „rángatott a kezeiben Aguszta” értsem úgy, a nő felemelte Vilmát, és rázni kezdte, mint egy hógömböt?
·         „de akkor valószínűleg még eggyel kevesebben ülnének a teremben” nem még, hanem már
·         „Beledőltem a karjaimba” hacsak nem csatolódtak le a válláról, és fordultak meg a karjai, ez fizikailag lehetetlen. Csak nekem jut eszembe erről az, hogy beledőlt a kardjába? Juj.
·         „Áldós szemekkel figyeltem” mi az az áldós szem?
·         „nézett a szemembe, egy aggódó tekintettel.” nem kell az egy, simán aggódó tekintettel.
·         „A kezemet gyorsan a számhoz csaptam” csaptam helyett kaptam inkább, hacsak nem szokása ütögetni magát.
Logikusság:
Ezt akár a fogalmazáshoz is írhattam volna, bár nem kötődik hozzá szorosan. Több helyen éreztem azt, hogy nem gondolod végig, hogy ami történik, az valósághű-e, vagy egyáltalán lehetséges-e. Itt van néhány példa erre is, hiszen ezekkel tudom a legkönnyebben megmutatnom a hibáidat.
·         Rögtön az elején mikor Vilma összefut Gergővel. Számomra nem volt világos, hogy akkor látta először, vagy már találkoztak korábban. Hiszen elméletileg szerelmes belé (eszerint ismernie kéne már egy ideje), de még a nevét se tudja, és korábban sose beszéltek (vagyis idegen).
·         A tűzeset volt az, aminél végképp nem értettem, hogy most mi van. Hazaért, észrevette, hogy füstöl a háza, rájött, hogy odaégett a csirke, és mivel nem találta Agusztát, rögtön biztosra vette, hogy halott. Márpedig nekem az a tapasztalatom, hogy egy ebéd odaégetésébe nemigen szoktak belehalni az emberek, és ha valaki nincs otthon, annak sem ez az elsődleges magyarázata. Honnan tudta, hogy nem csak leugrott a kisboltba zöldségért a csirkéhez, és közben úgy hagyta a sütőt?
·         Vilma sokszor emlegette, hogy milyen gyáva, és folyamatosan magát okolta ezért a félresikeredett, utópisztikus világért. Kérdem én, miért felelős egy tizenhét éves lány azért, ami a születésekor, vagy azelőtt történt?
·         Emellett a lány gyakran emlegette magát érzéketlennek, miközben ennek pont az ellenkezőjét bizonyította be. Mint egy tizenéves csitri, állandóan a szomszédjára gondolt, folyton arra vágyott, hogy a srác észrevegye, és azon agyalt, mit gondolhat róla. (Ez egyébként reális, nekem is volt egy ilyen korszakom.)
·         Milyen őrültek kötnek olyan egyezséget az ufókkal, hogy aki az elsőt megöli közülük, az lesz a Föld diplomatája? Azon a másik bolygón nem pont ellenszenv övezi majd a lányt amiatt, hogy az első szembejövő zöldikét leszúrta?
·          
Egyéb észrevételek:
Volt néhány dolog, ami szerintem indokolatlanul sokszor előfordult a történetben. Az egyik ilyen a „Szerecsen Vilma, a híres Szerecsen Gábor lánya” megnevezés. Oké, értem, hogy mindenki az apja miatt ismeri őt, de olyan sokszor ismételgetted ezt, hogy kezdtem úgy érezni, mintha egy görög eposz állandó jelzőjét olvasnám.
A másik pedig: miért minden türkizkék/zöld? Gondolom ez lehet a kedvenc színed (nekem is, pacsi!), de azért kicsit fura volt, hogy minden ilyen színben játszik: az ufó, Gergő sapkája, az ég…
A második fejezetben volt egy jelenet, amiben Vilma szüleiről írtál. Először nem is értettem, hogy kerültek oda, aztán rájöttem, mit akartál érzékeltetni ezzel a pár mondattal. A problémám csak az volt vele, hogy E/1-ben írod az egész történetet, aztán hirtelen átugrasz egy másik szereplőre, és ott is folytatod ugyanúgy (anyának, apának nevezted őket). Csakhogy ezt a részt Vilma nem mesélhette el, ugyanis nem volt ott.
Cím:
Szerintem egy ilyen különleges történethez egy szintúgy egyedi cím illene: ez nem mond el semmit a történetről, és nem is éppen figyelemfelkeltő. Még eléggé az elején vagyunk a történetnek, ezért nem probléma, hogy nem értem, hogyan kapcsolódik hozzá, de remélem, idővel fény derül rá.
Történet:
Na, miután annyi minden miatt lehordtalak, íme egy pozitív vélemény is. Nagyon szeretem az utópisztikus világban játszódó történeteket, bár az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy ezeknél is kezd kialakulni egy sablon. Szerencsére a te sztorid nem követi ezt, egy teljesen egyedi, különleges világot alkottál. Egy világ, amit az okosak uralnak, és aki nem teljesít elég jól, azt megölik – ijesztő, és talán pont ettől jó. Bár ezzel kapcsolatban szívesen olvastam volna arról is, hogy működik pontosan: milyen módszerrel ölik meg az embereket? Emellett írtad, hogy nem csak a teszt alkalmával, hanem bármikor dönthet úgy a kormány, hogy valakit meg akarnak ölni. Ez hogyan működik pontosan, mindenkit figyelnek és lehallgatnak, és ha valami nem tetszik nekik, rögtön puff/bumm?
Az alapsztori tehát izgalmas, a probléma csak az, hogy nem hagyod kibontakozni. Már rögtön az első fejezetben mindent le akartál írni a saját magad alkotta világról, annak működéséről és rendjéről, emellett az ebben lézengő főszereplőt is megjelenítetted, annak múltját, szerelmi életét, világlátását. És ha ez még nem lenne elég, a fejezet végén, mikor még reménykedünk abban, hogy minden tisztázódik majd, átkerülnek egy szintúgy ismeretlen bolygóra, ahol megint csak az a feladat vár ránk, hogy megértsük a működését. Ez így túl sok egyszerre. Persze jó, hogy pörgős a cselekmény, maradjon is az, de egy történet lehet izgalmas anélkül is, hogy rögtön ennyi mindent próbálnál az olvasóra erőltetni.
A harmadik fejezetben már úgy tűnt, lelassultak a dolgok: az új bolygót már részletesebben bemutattad, emellett tovább szőtted a Vilma-Gergely szerelmi szálat is, megfűszerezve egy zöldikével (csakazértis így hívom őket. Szerintem cuki.) A végét először nem értettem, és ha belegondolok, most sem teljesen: az oké, hogy Gergely egy bizonyos Andrási tábornokkal karöltve meg kívánja dönteni a jelenlegi hatalmat, de ehhez miért kellett elmenniük (ráadásul Vilmával) egy idegen bolygóra?
Szereplők:
Vilma: alapvetően aranyos lány, aki a rá nehezedő elvárások miatt kénytelen felnőttként viselkedni, holott érzelmi szinten még messze nem tart ott. Tetszett, ahogy Gergely után epekedett, hogy eszébe sem jutott kezdeményezni, csak álmodozott róla. Azért remélem, idővel lesz köztük valami. Az egyetlen, ami kicsit idegesített a lányban, hogy túl sokat hisztizik, és mindenről azt hiszi, hogy az ő hibája. Ezt nem negatívumként említettem, hiszen talán pont ez, ami különlegessé (még ha nem is rokonszenvessé) teszi őt.
Gergely: az ő személyiségét egyelőre kevésbé érzem kidolgozottnak. Mivel még Vilmának sem sikerült megismernie őt, ezért nekünk se. Mindenesetre abból, amit eddig láttam belőle, egy rendszerellenes lázadót tudnék elképzelni.
Vieron: földönkívüli lévén nehéz ugyanolyan karakterként tekintenem rá, mint a többiekre, mégis úgy érzem, később szerves része lesz a történetnek. Tetszik, hogy más: más kultúrából érkezett, más szabályok szerint él, és teljesen más a világlátása. Még jó hogy, a világa is más. Nyílt és őszinte, amit mindig is szerettem egy szereplőben. Meglepett, mikor bevallotta Vilmának, hogy tetszik neki, de pozitív értelemben.
Összegezve:

A történeted nagyon érdekes, élénk a fantáziád, egy színes és különleges világot (sőt, ha belegondolok, kettőt) teremtettél meg egyedi szereplőkkel és ötletekkel. Hogyha jobban odafigyelnél a fogalmazásra és helyesírásra, valamint több időt fordítanál a tervezésre a spontán ötletek helyett (ezzel kizárva a logikai hibákat, és érthetetlen részeket), egy átlagon felüli történetet tudnál megalkotni. Én szurkolok neked, mert aki ilyen ötletekkel tud előállni, annak nem szabadna ezt annyiban hagyni. További sok sikert az íráshoz!


2015. június 24., szerda

Kritika #67 - Az álarc mögött

link

FEJLÉC:

Őszintén szólva nekem tetszik a fejléced. Tényleg. Az alap remek, szépen össze vannak mosva a dolgok, a kivágásuk is rendben van. Tükrözi a történetedben való hideget, és ez is nagyon jó. Az előtérben lévő kitűzőkre sem mondok rosszat, bár elég furcsán festenek. De még nem rontja el így sem az összképet. A betűtípus és a szín is okés. A lány t is megfelelően elhelyezted. Igazság szerint, gyönyörű munka. Megkérdezhetem, hogy ki készítette?
10/10

DESIGN:

Cso-dá-la-tos. Ritkán találkozom ilyen szép kinézetekkel. Ahol minden összhangban van, ahol minden illik egymáshoz, ahol a modulokon sem kell változtatni, és, amely egyszerű, de nagyszerű. Szavakkal leírhatatlan, hogy mennyire tetszik a design. Nagyon sajnálom, hogy nem adhatok rá többet, mint tíz. Szívesen adnék rá legalább ötvenet. A tízből. Gyönyörű. És a KARAKTEREK menüpontnál a kód is nagyon vagány. Irigy vagyok. És most sírok.
10/10***

TÖRTÉNET:

A fülszöveged nagyon jó. Izgalmas, rendesen megfogalmazott, nem meseszerű, hiteles. Ez az egyik döntő szerep, amely meghatározza, hányan olvassák a történeted. Tetszett. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen remek bemutató szöveget. Aztán továbbmentem. És azt gondoltam, hogy bár a fülszöveg lehet remek, és egyedi, nem biztos, hogy ezt a tehetséged a történetben is tudod alkalmazni, szóval rátértem az Előszóra. Mily meglepő! Ez is nagyon tetszett! A hosszúsága megfelelő, és, ahogy megjeleníted a főszereplőd gondolatait, valami zseniális. Tervezel a szereplőd fejében egy plátói képet, amely megmutatja az olvasónak, hogy hogy képzeli el a szereplőd a pillanatot, amikor a fiú odaért hozzá, és mekkora csalódás éri, amikor mindez nem úgy történik. Nem találok szavakat. Komolyan.
Az első fejezet elején picit talán csalódtam. Túl sokáig írod azt a részt, amíg a lány elkészül. Olyan, mintha minden egyes pillanatot le akarnál írni egyetlen fejezetben a jelentéktelenekkel együtt. Nem rossz ez, hiszen így jobban megismerjük a szereplőt, viszont nekem soknak bizonyult. Azonban nem volt ez sem annyira unalmas rész, mivel nagyon kevés hibával, és remek fogalmazókészséggel írsz.
Aztán van az a rész, amikor beszélgetni kezdenek a bunkó baromról, aki miatt sírt egy lány. „Elvakítja őket a menősége és a jóképűsége.” Szerintem – ha engem vesznek példának, és megtetszene egy olyan fiú, mint ő – megpróbálnék odamenni hozzá, vagy szóba elegyedni vele, hogy kivegyem milyen is. Ha egyetlenegyszer megbántana, vagy flegmán vonogatná nekem a vállát, én nem kezdenék el sírni, hanem ott helyben megutálnám. Ez lenne az a, eset, vagyis elmennék. A b, eset, hogy lekevernék neki egy taknyost.
Az első fejezetből még azt a cikkírós incidenst szeretném kritizálni. Eric az egeik magasztalja Nicát, hogy milyen szuperek a kérdései, mindenkit érdekel, mennyire csodálatos, szóval nyal neki. Aztán. Amikor Nica felháborodik az új munkája hallatán, elkezd gorombáskodni vele. Ebből azt szűröm le, hogy Ericnek nagyobb a hangulatingadozása, mint egy terhes nagymamának! EGY NAGYMAMÁNAK! Döntse már el, hogy jópofizik-e, vagy utasítgat.
Mivel elég sok a mondandóm, nem biztos, hogy elmegyek kritizálásban az ötödik fejezetig, de azért igyekszem. Na, akkor térjünk a másodikra.
Már az első mondattal akadt egy kis problémám. Tényleg nagyon kicsi, mivel az ilyen apróságok még a legjobbaknál is előfordulnak. Tehát. Nica azt beszél a barátnőjéhez, miközben a parkban ül forrócsokit iszogatva. Először egy kérdés ugrott be nekem: „Hol szerzett forrócsokit? És nekem miért nem hozott???”Erre az a) válasz, hogy: Mielőtt kimentek a parkba, vett egyet a büfében. A b) lehetőség pedig: Nica egy varázsló, aki kénye-kedve szerint varázsol forrócsokit.
Volt még az elején az a pillanat, amikor sikeresen ki is önti a kezére véletlenül. És az a gondolat futott át az agyán, hogy, milyen jól felmelegíti a lefagyott kezét a meleg forrócsoki. Nos. Én valószínűleg nem így reagáltam volna, sokkal inkább először egy hosszas káromkodásáradat hagyná el a számat, aztán röhögnék. De ezzel se lenne különösebben semmi baj. Egy bibi van: A forrócsoki nem meleg. Hanem egyenesen forró! Benne van a nevében. És, ha Nica mindjárt el is kezdte szürcsölgetni, meg se várva, még kicsit lehűl, akkor egész biztos, hogy szerzett egy enyhe égési sérülést. Drágám, semmi baj, az ügyelet egész nap nyitva van.
Nekem személy szerint a második fejezetből a kedvenc részem az, amikor Nica elmegy Alexander elé az öltözőbe, feltenni a kérdéseket, és Alex csak olyan egy-kétszavas válaszokat adott. Azon nevettem. J
A harmadik fejezet szinte hibátlan volt. Egyetlen tartalmi hibát nem találtam, és szerintem neked is el kéne azon gondolkodnod, hogy újságírónak menj. Az interjú kérdései érdekesek, és igazán szórakoztatóak. Élvezet volt olvasni. Úgy éreztem, mintha egy magazint lapozgatnék, és, hogy pont egy interjúnál tartok. Nagyon jó élmény volt.
A negyedik fejezet első mondatában történt egy elírás, ezt szerettem volna jelezni neked.
És végül az utolsó olvasandó fejezet, nagyon tetszett. Van egy tippem, kinél lehet az a füzet. És őszintén szólva, nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Alexnek van egy óvodás kishúga. Nem gondoltam volna, mivel az interjúban arra utalt, hogy nincs tesója. Nagy meglepetés volt.
Hát… a történeted igazán érdekes, és szépen fogalmazol. Nem vonok le pontot azok miatt az apróbb hibák miatt, hiszen eléggé jó a történeted. Gratula!
10/10

Összesen: 30/30***

Véleményem szerint:
-          design-és fejléc téren remek az ízlésed, esztétikus és szép az oldalad
-          a történeted nem sablonos, hanem igényes és jól kidolgozott
-          a fejezeteid mindegyike (amit olvastam belőle) figyelemfelkeltő
-          néhány részt ütősebb véggel zársz le, hogy az olvasó epekedjen a folytatásért
-          gyönyörűen fogalmazol
-          kevés hibával írsz
-          maradj mindig ilyen ügyes!!!


A kritika nem sértő jellegű, csupán saját őszinte vélemény. 


2015. június 22., hétfő

Szimy bemutatkozik

Sziasztok!
Szimy vagyok, a blog legújabb tagja. Néhányan talán már találkoztatok velem, ugyanis egy másik design blog, valamint több történetes blog szerkesztője is vagyok. (Ha kíváncsiak vagytok rájuk, a blogger profilomra kattintva elérhetitek őket.)
Tőlem elsősorban kritikákat kérhettek, de előfordulhat, hogy néhány írással kapcsolatos cikkel is előállok majd. Olyanok kérjenek tőlem véleményt, akik arra kíváncsiak, hogy milyen a történetük, ugyanis designról nem írok kritikát!
A véleményemmel igyekszem őszinte, lehetőleg minél objektívebb tanácsokat megfogalmazni, amelyeket az író a későbbiekben hasznosítani tud majd.
Elsőre elég is lesz ennyi, várom a rendeléseiteket :)

Blogajánló #52



Mire képes az internet és egyetlen kattintás? Zoe Fable megtapasztalja mikor két ismeretlenből hirtelen barátok lesznek. Mikor abban fogsz megbízni a legjobban akit soha nem láttál még személyesen. Csak az internet köti össze őket és ez olykor túl kevésnek bizonyul. Támogatják egymást mint az igaz barátok és együtt örülnek egy-egy sikernek. De ha ez okozza egy barátság vesztét? A hírnév mellett jut idő az internetre? Mit tesz egy átlagos lány ha az interneten szerelembe esik? Zoe Fable a saját bőrén tapasztalja ezt meg... 



Prológus

-Ezt te se gondoltad komolyan!- pötyögőm le a karaktereket idegesen míg érzem hogy legszívesebben szét törnék valamit. Nem érdekel hogy apám valószínűleg értetlenül nézi a hátamat míg ő a kanapén ülve nézi a tévét. Köztudott hogy alig lehet hallani ha gépelek, akárcsak a nővéremnél. Ő idegen nyelvi titkár nekem meg volt egy unalmas hetem így megtanított a vakgépelésre. Minden ujjamat használom és csúsztatom a billentyűkön, épp hogy hozzájuk érek. Már nem kell néznem hogy tudjam melyik karakter hol van. Most mégis késztetést érzek arra hogy megfogjam billentyűt és a térdemhez csapva szét törjem majd felgyújtsam a darabkáit!
-Miért viselkedsz így?! Régen szeretted- jön a válasz anyámtól mire szinte felmordulok.
-Szerettem?! Te kiről beszélsz?! Senki nem szerette, de még te se!- írom tovább még idegesebben alsó ajkamról harapdálva a bőrt tehetetlenségemben.
-De szerettem és szeretem is- jön az újabb válasz pár másodpercen belül. Mire nem jó a Facebook, ugye? Még a családi vitákat is lebonyolíthatóak telefonbeszélgetés nélkül.
-Kilenc évig szenvedtem. Nem csak én, mindannyian. Naponta sírtál és még azt mondod szeretted?!- szinte hisztérikusan felnevetek míg lenyomom az entert hogy üzenetemet ő is megkapja.
-Baj van?- szólal meg apám mire felmordulok és felveszem a fülest. A leghangosabbra állítom míg Youtubeon máris keresni kezdek valami ütőset hogy remegő kezeimet leállítsam. Amint megtalálom kétségbe esve kattintok rá rá és sóhajtok fel ahogy szinte pezsegni kezd a vérem hála a dübörgő ütemnek. Ez a zene akkor jó ha ideges vagyok, szét tép belülről. De azt is tudom hogy miután most meghallgattam aligha lesz a kedvenceim között mivel ezt az érzést hozzá fogom kötni, a csalódottságot, cserbenhagyottságot és a mérhetetlen dühöt. Egy újabb kedvenc zene amit tönkre baszok.
-Próbáld meg szeretni ő csak jót akart neked mindig- jön az újabb üzenet mire szemem elkerekedik.
-Ez olyan mintha azt kérnéd a zsidóktól hogy szeressék Hitlert- írom vissza idegesen.
-Ez erős túlzás!- válaszol rögtön mire hátra vetem magam a székben. Hogy lehet egy anya ilyen?! Apró tárgy koppan a fejemen mire a fülest nyakamba akasztom és apám felé fordulok. Idegesen tekinget rám míg a telefont a füléhez tartja.
-Persze, gyere csak- szólal meg rögtön- Igen itt van- pillant rám idegesen nekem pedig össze szorul a gyomrom.
-Ki az?- kérdi meg Kate. Apa barátnője, róla is megvan a szerény véleményem.
-Lilith- néz rám mérgesen mire szívem zsibbadtan kezd verni. Ezek szerint anyám nem csak velem hanem a nővéremmel is össze veszett- Zoe te meg miért nem mondtad el?!- dördül rám.
-Épp veszekszem vele, melyik busszal jön?- kérdem mérgesen oda se figyelve tulajdon apámra.
-Melyikkel jössz?- kérdi rögtön ellágyítva a hangját- Két órási- néz fel rám mire biccentek majd vissza rakom a fülest. Húsz perc és itt van. Gyakran járnak Birminghamből buszok Hagley-be. Anyám lakik Birminghamben. Apám pedig Hagleyben. Nagyjából húsz perc busszal, kocsival aligha negyed óra csak.
-Nem értem miért nem fogadod el hogy szeretem őt, ő is szeret engem. Ahogy téged is! Sokat köszönhetsz neki- jön az újabb üzenet anyámtól mire megrázom a fejemet.
-Mégis mit?- írom vissza neki lassan de nem hagyok neki választ arra hogy írhasson- Hogy elköltözött miatta Nancy? Vagy hogy kész roncs lett hála neki Lilith?! Esetleg hogy soha nem volt gyerekkorom?! Vagy hogy te is egy kész érzelmi és fizikai roncs lettél mellette? Kezet ne csókoljak neki?!- írom gyorsan újra idegesen csak hogy ő ne válaszoljon. Olvasson csak, de ne írjon. Nem kell hogy írjon- Annyira befolyásolható vagy!
-Nancy azért költözött el mert a barátjával akart együtt élni!- írja nekem első mondatát mire felszisszenve lehajtom a fejem. Persze, tizenhét évesen azért költözik össze egy sráccal. Aki mellesleg csalta mint kiderült. Ez Nancy a másik nővérem. Ő a középső gyerek. Kapcsolatból menekül kapcsolatba csak hogy ne kelljen otthon lennie, és még ha más nem is mondja a szemébe én mindig megteszem ezt. Sőt, mikor csak jobban kiakad rám akkor még az okot is kifejtem miszerint képtelen nőnek érezni magát ha nincs mellette egy férfi. Vagy legalábbis valami féreg képződmény, ezért el kéne mennie pszichológushoz. Természetesen ordít velem de nem érdekel, egyszer csak belátja hogy igazam van. Ezek ellenére viszont mindig én vagyok aki először ugrik mikor megtudom hogy valaki megcsalta, kidobta vagy kiabált vele. Én vigasztalom mikor rájönnek a pánik rohamai, mert tönkre ment ő is. Talán ő nem anyám pasijától de sokat közre játszott. Szeretem őt és tudom hogy csak a két nővérem az akikre támaszkodhatnék. De nem támaszkodom. Egyedül anyám volt akire támaszkodtam, senki más. Azt sem tudom hogy kellene. De aztán jöttek a bonyodalmak és én lettem a támasz. Nem volt senkiben elég erő arra hogy én is támaszkodhassak. Így hát felnőttem, egyik pillanatról a másikra és szembe néztem a problémákkal. Soha nem csapom be önmagamat, legalábbis igyekszem nem ezt tenni. Nancy már huszonegy éves érett nő, egy fodrász üzlettel mondhatni stabil kapcsolattal. Bár a pasi most sem érdemli meg őt. Nancy csinos, tipikus nőcis lány. Domborodik ahol kell, vékony ahol kell. Imád mindent, motorozni, horgászni, autókkal kapcsolatos dolgokat csinálni és persze bulizni. Nos igen, ő Birmingham éjszakai pillangója ahogy a környező városoké is. Jegyek nélkül jut be mindenhova mert ismerik. Pénz nélkül megy bulizni mert így is meghívják a piákra és tudja hogy neki nem kell semmit sem fizetnie majd. Bárkit felszed, bármit elér. És mégis, aligha tudják róla mennyire törékeny a lelke holott mindenkit ismer- Lilith sem lett kész roncs, ő keverte bele magát a rossz környezetébe! És már amúgy is már jól van- jön az újabb üzenet. Lilith nem roncs? Valóban, már nem. Újabb pacsi jöhet nekem és Nancynek ezért. Ő a legidősebb hármunk közül. És a legokosabb is. Nancyt a bulizás vonzza és a fodrászat. Lilithet pedig minden beteg dolog. Helyesbítek, a családom szerint beteg dolgok. Például a boncolás, a halál vagy maga a patológia. De csak régebben. Most már normális lánynak mutatja magát, hisz a maga módján már tényleg az is. Régen csak feketét hordott, esetleg a kedvenc együtteseinek a pólóit volt hajlandó felvenni ezen kívül. Legfőképp a Slipknotét. Igazi rocker lány volt, lassan már goth. Ő mindig másképp látott mindent. Bár ez még ma is így van, sok mindent máshogy ítél meg. Eléggé bevállalós akárcsak Nancy. Sokszor együtt mentek bulizni, legalábbis miután Li-t kirángattuk a zord korszakból. Egy év van köztük, míg Nan huszonegy éves addig Li huszonkettő. Régen ikreknek nézték őket, aztán annyira mások lettek. Az egyik diszkópatkánnyá avanzsált míg a másik rocker hercegnővé. Aztán lassan megtalálták az arany középutat. Együtt jártak bulizni én pedig örültem hogy együtt vannak. Li pedig leginkább annak örült hogy van fodrász a családban. Lévén hogy Nan a fodrászunk így nekünk eszünkbe se jut máshoz menni, nem mintha akarnánk. Ügyes és ezt nem csak testvéri elfogultságból mondom. Én nyugodtan ülök bele a székébe míg mások rettegve kérnek időpontokat más fodrászokhoz. Nan és Li mindig egymás haját csinálják meg, most pedig már lassan én festem Nanét ha Li nem ér rá. Nan már az első festése óta szőke, holott mind hárman a barna árnyalataival büszkélkedhetünk eredeti hajszínként. Nos, Li soha nem tudott könnyen dönteni. Még két lehetőség közül sem. Így mikor ő is rászánta hogy meg szabadul szerinte fakó barna hajától már csak egy kérdés volt. Fekete vagy szőke? Nem tudott dönteni. Így büszkén viselte a fele más haját. Jobb oldalt szőke, míg bal oldat fekete volt. Szörnyella de frász lett. Viszont irtó jól nézett ki vele, komolyan! Mi is meglepődtünk hogy állhat valami bizarr ennyire jól valakinek. Büszkén hordta és továbbra is aratott kinézetével. Majd jöttek a másolok. Egyre több szörnyella de frász haj jött velünk szembe mire szörnyülködve festette be az egészet feketére. Soha nem szerette ha másolják, egyedi szeretett lenni- Ő saját maga akaratára nem beszélt velünk- olvasom el a pár perce kapott üzenetet.
-És véletlenül sem azért nem evett sokszor mert Jay közölte velünk hogy az az ő kajája és ne nyúljunk hozzá, igaz?- írok vissza mérgesen. Lilith roncs volt! És az is maradt volna ha nem segítünk. Ha nem kezdek vele vásárolni járni és lassan színessé tenni a ruhatárát. Ha nem kezdem el lekoptatni a haverjait róla míg Nan pedig más baráti kört szervezett neki. Tizennégy éves vagyok, és már megéltem egy felnőtt életét vagy legalábbis nehézségeit. És most csak újra jön csőstül.
-Nem mondott ilyent Jay!- jön rögtön a válasz.
-Ha ő vissza költözik, én el költözöm. Megmondtam neked aznap mikor kiléptünk a ház ajtaján. Ha vissza fogadod elmegyek...-írom le neki míg beharapom alsó ajkamat.
-Már pedig vissza fog hozzám költözni!- írja le mire szemeimet lehunyom és remegve kifújom a levegőt. Nem mindenki való anyának... Bezárom a chatablakot és tovább meredek a gépre. Nincs miről beszélnünk többé úgy érzem. Az éltem eléggé elbaszodott. És hogy mindezt mikor?! Óh röpke tizenkét évvel a születésem előtt.
-Jay vissza költözik- fordulok hátra mire apám szemei elnyílnak. Felállok mikor a kopogás ketté szakítja a dermedt csöndet. Nagyot nyelek és lelkiekben készítem magam arra hogy mi lesz mikor kinyitom az ajtót. Légy erős Zoe. Kell neki hogy erős légy. Az ajtót kinyitom és Lilith rám néz könnyes szemeivel és látom hogy próbálja tartani magát. Szomorúan rá mosolygok majd felzokog én pedig behúzom majd átölelem remegő testét. Megilletődve ölelem tovább mikor nyakamba temeti az arcát. Soha nem szoktam hozzá az ilyen kitörésekhez, ő is mindig rideg szokott lenni. Persze testvérek vagyunk de kevés olyan alkalom volt mikor zokogva ölelt volna magához. Fordítok rajta és könnyedén veszem le válláról a táskát. Lábammal rugóm be az ajtót és így kezdem simogatni a hátát.
-Nyugi- mondom neki halkan míg hangomat megerősítem. Színészkedés. Kilenc rohadt éve színészkedem. Az ember mikor öt évesen már azon gondolkozik hogy alvást kell színlelni csak hogy ne kelljen valakivel találkozni az nem normális. Bárki bármit mond, nem volt normális tett öt évesen tőlem. De ezt láttam jónak, és jól tettem.
-Mi történt?!- kérdi nyávogós hangján Kate de most pont nem ő érdekel. Felsóhajtok majd megfogom a nyolc évvel idősebb nővérem kezét és behúzom a nappaliba míg tovább hüppög.
-Kicsim- ugrik fel rögtön apa is és most sem teszek megjegyzést hamis aggódása miatt. Leülök Li mellé ő pedig újra átölel.
-Mély levegő be aztán ki- suttogom neki míg hátát simogatom- Még nyugtató hát simit is kapsz- mondom fülébe kuncogva mire bele nevet szipogásába. Mint minden testvérnek nekünk is megvannak a belsős poénjaink.
-Mi történt?- guggol le elé apa mire küldök felé egy biztató mosolyt.
-Alkohol a hűtőben. Anya nem iszik alkoholt- rázza meg a fejét elfogadva tőlem a zsepit- Mikor megkérdeztem hogy honnan van akkor mondta hogy Jay hozta. Én meg kiakadtam és felhívtalak mert nem akartam tovább ott maradni! Akkor közölte hogy az én hibám minden mert te most megtudtad és elfogod tőle venni Zoet- kezd el újra sírni mire magamhoz húzom és mély levegőt veszek. Szorít a mellkasom, a gombóc ott van a torkomban. Hogy meri ezt tenni anya?! Hogy meri azt mondani hogy Lilith hibája?! Édes jó istenem az egész családom megörült!
-Nem engedem hogy vissza menj oda- néz rám jelentőség teljesen apa.
-Hanyagoljuk a felesleges köröket- vágom rá komoran. Ennyi volt, ezt már én sem tűröm anyámtól de most nem kell apa faszsága. Már nem tűrhetek tovább...Újra veszek egy mély levegőt majd össze szedem minden maradék kis lelki erőmet hogy ne sírjam el magam. Kilencévesen láttak utoljára sírni. Akkor is könnyezett a szemem és már attól megdermedt mindenki. Öt éves korom óta játszom a színészt ha nem előbb. Nem most fogok megtörni. Pedig cefet szar érzés a saját nővéredet nyugtatni aki válladba zokog és reszket. Értük képes vagyok bármire. Pont ezért tép szét az érzés hogy ő szomorú és kétségbe esett.
-Fel hívom anyátokat é...
-Rakd le a telefont- felelem csendesen míg Li ugyan úgy belém kapaszkodik.
-De ez...
-Ő jelenleg bőg valószínűleg. Te ideges vagy. Nem fogsz Lilith előtt ordítozni most. Rakd le a telefont- felelem fagyosan mire mérgesen rám néz de ledobja az asztalra a készüléket.
-Nem lenne baj ha itt aludnék?- szipogja Lilith míg elhúzódik tőlem.
-Dehogy baj drágám- mosolyog rá Kate mire küldök felé egy csúnya pillantást amikor kezét a combjára akarja rakni. Gyűlölöm a színjátékot, itt pedig most nagyon az megy.
-Jobb lesz nektek itt. Ha ezt megtudta veletek csinálni anyátok- mordul fel apa.
-Mit beszéltél vele?- kérdi Kate felém fordulva kíváncsian.
-Kijelentettem hogy vagy ő vagy én. Azt mondta ő- felelem egyszerűen. A többiről nem kell tudniuk.
-Hogy lehet ekkora kurva?!- mordul fel az én drága apám mire Li újra hozzám bújik sírva. Fagyosan nézek fel apára, minden érzelem nélkül. Szemmel intem csöndre mire elfordul tőlem és kinéz az ablakon.
-Itt meg lesz mindenetek. Döntsétek el hogy itt akartok lakni vagy inkább vissza mentek oda..-kezdi Kate.
-De jól tudom hogy csak az egynegyedét tudom annak ami ott zajlott. Itt lesz kajátok, mindenetek- folytatja Apa mire Li csak sűrűn bólogat sírva majd apánk magához húzza. Én pedig hátra dőlök.
-Nem befolyásolni akarunk titeket de ha ide jöttök...-és ennyi. Nem figyelek tovább. A burok felépül és csak Lit nézem. Undorító amit csinálnak. Mind két fél részéről. Nem akar befolyásolni?! Dehogynem! És még olyan hülyének is néznek hogy szerintük nem fogom fel. Fejemet megrázom majd felállok és elvonulok a kis szobába. Lehuppanok az ágyra és szaggatottan beszívom a levegőt. Lehet hogy erős vagyok de mikor anyám egy faszt válasz helyettem apám meg a barátnője pedig löki nekem a maszlag dumát nálam is elszakad valami. Kilenc éve tűrök mindent! Kilenc kibaszott éve szenvedek! Öt évesen váltak el a szüleim. De hogy ezt tragédiának fognám fel? Nem. Anya helyében előbb szét mentem volna. És hogy miért tizenkét évvel a születésem előtt baszodott el minden? A családom alapjáratában defektes, már csak közelről nézve anyai és apai ágamat is. Apám alkoholista. Még magamban is zordnak hat mikor kimondom. De rég eljutottam oda hogy felfogjam. Öt évesen is felfogtam. Kilenc évesen tudatosult is bennem mennyi mindent jelent ez. Azért születtem meg mert apámnak volt egy két éves tiszta időszaka. Megszülettem majd rögtön a pohárért nyúl. Így csessz szét egy családot öntudat nélkül! Rengeteg mindenre emlékszem kiskoromból. Arra is amikor bejelentették a válást. Onnantól kezdve szinte mindenre tisztán emlékszem ami jelentőség teljes. Öt éves lehettem vagy már éppen majdnem annyi voltam. A konyha pultra felültett anya és vaníliás pudingot ettem a kedvenc üvegpoharamból. Nan szülinapja volt. Tizenegy vagy két éves lett. Megérkezett anyám anyja azaz a mamám és annak az élettársa. Oh igen, ők is elváltak. Szó szót követett míg apám lazán a falnak dőlve szívta a cigijét. Két nővérem a kanapéról bámulta a felnőtteket míg én boldogan ettem a pudingomat láb lógatva. Aztán anyám kitört, elmondta hogy vállnak. Az anyja mit reagált mit jó anyuka? Megtépte a lányát. És bumm, a pillanat amikor egy ötévesre ránehezedik minden súly, mikor meglátja hogy a nővérei sírnak, hogy az apja akkor is éppen részeg, hogy a puding nem olyan finom már. Meggondolatlanul cselekedtem és leugrottam a konyha pultról majd anyám és a mamám közé állva szét toltam őket. Sokan voltunk a szobában és öt évesen nekem kellett cselekedni. Könnyek voltak a szememben, de már akkor az járt a fejemben hogy; Ne sírd el magad, azt csak a gyengék teszik. Mégis sírt az egész család. Anyám kapott egy gyors pofont még tulajdon anyjától majd elviharoztak. Én pedig értetlenül felnéztem a szüleimre. Aznap este anyával fürödtem. És szerintem már mindenki tudta hogy nem vagyok ugyan az a kiskölyök hiába voltam öt éves. A szemébe néztem és egyszerűen kijelentettem hogy vele maradok és nem megyek apával. Láttam hogy ledöbben de nem tulajdonítottam neki semmit. Elvégre így bele gondolva, egy ötéves addig élet vidám kislány kijelent valami holt biztosan és zordan ami teljesen kapcsolódik a témához és nagy jelentősége van. Tettek követtek tetteket. Apám eljárt máshova dugni most már leplezetlenül holott eddig is tudta mindenki mit tesz. Jay pedig beköltözött. És aranyos volt. Már amennyire a nővéreim hagyták neki. Utálták, elvégre az apjuk helyébe léptett hiába volt az apjuk egy álszent fasz. Anyának viszonya volt vele mint kiderült és ezért volt mersze elválni, Jay miat. Hol ők voltak otthon, hol apám. Soha nem egyszerre. Az is tisztán él az elmémben hogy este felkeltem míg Lilith mellettem aludt. Mindig valakivel aludtam, soha nem tudtam egyedül. Nyugodtan ültem fel az éjszaka középén és keltettem fel őt is hogy hányni fogok. Értetlenül nézett rám majd hánytam is szavamat betartva. Apám felhívta anyámat hogy mit tegyen ő most?! Hát persze, elvégre életem öt kezdő évében nem volt nagy szerepe. Anyám közölte hogy oldja meg ő most Jayel van. És ezzel lecsapva a telefont engem apámra hagyott. Konkrétan az oldják meg a nővéreim rész következett. Másnapra apám kiköltözött, anyámék végleg be. A válás hivatalos volt, a társadalom negyven százalékába kerültem ezzel erősítve a statisztikát az elvált szülős gyerekek diagramon. Az életemnek máris volt értelme! Nos, a kis kedves falúban ahol volt a nagy szép és igazán ízléses családi házunk bérbe adtuk. És ezt már nem értettem miért. Elköltöztünk Birminghamba. Majd azon belül hétszer is költöztem a következő öt évben míg a helyzet romlott a családban. Évente legalább két költözés, profik lettünk benne. Apám kifogott magának egy szőke idegbeteg nőt, de tisztában voltam vele hogy az ágyban valószínűleg verhetetlen. Lévén hogy kijelentette; ha Apám iszik ő megy. Apám nem is ívott. Két év után jöttek össze, addig drága édesapám a szüleinél tanyázott majd vett itt egy panelt. Hagleyben. Hát mit is mondjak...ha kívülről nézem az egész házat be se jönnék, a vakolat omlik és rossz benyomást kelt az összhatás. De itt bent egészen okés a lakás. Jó kis ház bár kicsi. Másfél szobás, nappali, konyha, fürdő, vécé és egy kis folyosó ami mindent össze köt. Olcsón vette, és hogy miért?! Gettó. Ez a hely egy lepra telep. Csoportok, drogok, cigi és fiatalok által uralt területek. Bár hozzá szoktam, Birminghamben sem mindig elit környéken laktam. Hajamba tűrve nézek ki az ablakomon és nem látok mást csak a fényes eget és a kastélyt. Oh igen, egy kastéllyal szemben van a ház. Ami még felénk is néz. Három emeletes, lepukkant de gyönyörű. Harc klubok, tiltott bulik, drogok; mára már csak ennyire használják. Pont ezért nem szerettem ide járni, a környék miatt. És most mégis, itt fogok lakni. Mert az biztos hogy én nem fogok vissza menni ahhoz a baromhoz! Azt hiszem el kell kezdenem ismerkedni hogy védve legyek. Eddig minden közeledést vissza utasítottam mindenkitől. Nem akartam ebbe az egész mocsokba belefolyni, nem akartam ilyen társaságba keveredni. Nem akartam ezt a környéket és a vele járó haverokat és szórakozást.
-Bejöhetek?- lép be Lilith mire felé kapom a fejem.
-Persze- mosolygok rá.
-Beszéltél vele?- kérdi lehuppanva mellém végig nézve az apró szobán. Inkább hosszúkásabb de keskeny. Az ajtó bal oldalán van egy falból kiugró kis kockányi tér ezzel elválasztva azt egy kicsit. A jobb oldalon egy fiókos szekrény van, és bal oldalt a kis kiugró előtt is van egy magas szekrény. Maga a szoba kék és a szőnyeg is kék. Régi ágy van bent, és az előtt egy író asztal amitől szinte el se lehet férni. Az ágy felett pedig ott van az ablak. Na meg néhány polc és ennyi. Nem alakította ki apa, csak a tipikus mindent bele szoba volt. Nem is használtuk. Alig aludtunk itt, nem volt rá szükség de most szinte a fél nyaramat itt töltöttem.
-Igen- bólintok rá nézve.
-És?- kérdi eldőlve az ágyon.
-Mit vársz mit mondjak?- nézek rá fancsalian míg lábait ölembe rakja én pedig a falnak dőlök.
-Apa azt mondta ide költözhetünk- töri meg a csendet mire felnevetek.
-És erre is mit kellene mondanom? Hogy nagylelkű?- nézek rá komoran.
-Jobb itt mint ott- rántja meg a vállát.
-Én is azért vagyok itt- nevetek fel. Rám mosolyog majd felsóhajt.
-Neked nem szar?- kérdi meg félénken.
-Mi?- nézek rá értetlenül. Azt akarom hogy konkrétan mondja, nem válaszolok olyanra amire nem kellene. Nem vagyok a problémáját megosztó típus.
-Hogy őt választja helyettünk- motyogja.
-De- mosolygok rá.
-Még se akadsz ki- csóválja meg a fejét- Én se nagyon szoktam de ez durva Zoe. Most...elengedheted magad, nem kell mindig az erőset mutatni- néz rám szomorkásan.
-Tudom- rántom meg a vállamat kibámulva az ablakon.
-Te fogod a legjobban megszívni ezt az egészet- mondja csendesen mire elmosolyodom.
-Mondj újat- nevetek fel.
-Hülye vagy- rázza meg a fejét a plafonra meredve- Fura hogy ennyi minden után anya vissza fogadja- mereng el ő is az apró repedést nézve a plafonon.
-Az- felelem tömören.
-Szerinted...megverte?- kérdi félve mire testem megfeszül.
-Tudja hogy akkor halott- rázom meg a fejemet szemeimet lehunyva. Valóban, apa csak az egy negyedét tudja mindannak amiken keresztül mentünk. És a lányok is csak a felét. Jay és én tudunk mindenről. Ő csinálta és én tűrtem. Én laktam ott. Én éltem vele lévén hogy anya három állásban hajtott. Alig volt otthon szerencsétlen. Az az ember egy beteg barom agresszív állat. És mégis, talán tényleg köszönhetek neki valamit. Hála neki hidegen hagy az ordítozás, szemem se rebben ha fenyegetnek vagy dolgok törnek szét a falhoz vágva. Hála neki nem vagyok puhány, nem sírok, küzdök és ennyi. Hála neki lettem ilyen. Az első két évre mikor anyámmal össze jött azt mondanám hogy úgy ahogy elment. De már az is rossz volt. Egyszer azért költözött el mert mikor haza értünk mind hárman a suliból, lévén hogy a nővéreim értem jöttek mert csak másodikos voltam ezért egyszerre értem velük haza. Szóval mikor haza értünk minden ruha szét volt dobálva a szobánkban. Nekünk kellett össze takarítani. De zenére akartuk akkor már ha mi nekünk kell eltakarítani. Nem kérdeztük mi volt, miért vannak szét dobálva a ruhák. A mai napig nem tudom és nem is akarom tudni. Li bekapcsolta a magnót mire bejött üvöltve hogy miért kell zenét hallgatni és hogy hallgassuk tévén inkább. Kikapcsolta a magnót be a tévét. Li ki a tévét és be a magnót. Eljátszották kétszer tovább üvöltve majd végül közölte hogy ő ezt nem bírja és elviharzott ott hagyva nekünk egy mérges minket okoló anyát. Szemem se rebbent a történtek közben pedig csak másodikos voltam. Vitában nagyrészt verhetetlen is vagyok emiatt. Soha nem húzom fel magam, halkan beszélek ha a másik üvölt akkor is. Viszont minden szavam fájdalmas késforgatás a másikban. Rég nem játszik nálam a tisztelet mások felé. Senkit nem tisztelek azért mert idősebb. Akkor tisztelem ha valamit tesz érte, vagy ha valamit letett már az asztalra. Okos és becsületes embereket tisztelek. Jay egyik csoportba sem tartozik. Apám rég elitta a mérnők eszét. Helikopter szerelő és mérnők erre mi lett belőle?! Mióta Kate az oldalán van csak egy nyugdíjba voltunk katona sörrel a kezében. Anyám...anyám. Gyenge jellem, tudom róla. Annyi minden történt kilenc év alatt! Annyira örültem mikor eladtam a házat! Oh igen, én adtam el. Én vittem végig az egész herce-hurcát. Én olvastam utána hogy tudnánk ki evickélni a hitelből amibe Jay kevert minket. Nem maradt más megoldás, vagy eladjuk álmaink házát vagy elveszik álmaink házát. Rendet raktam, kidíszíttetem, képeket csináltam. Négy potenciális vevő volt rá amikor meghirdettem, friss házas volt az összes. Kertes, egyszintes családi ház volt, ideális gyerek vállalásra és családi életre. Anyám egy párral beszélt az össze többivel én mert bekamuztam nekik hogy ő éppen nem ér rá de tudok mindent a házról. Én vezettem őket körbe, anyám írta alá a papírokat. Eladtuk, kilábaltunk, költöztünk vissza Birmingham. A belváros szívébe. Persze albérletet nézni is én rángattam el anyámat míg végül nem találtunk egy elfogadhatót. Majd jött a bizonyos tálaljunk ki mikor már biztos volt az eladás. Anya elmondta Jaynek hogy a házat eladjuk, ezzel nekik vége. A hetedik évben kijelentette nekem anyám hogyha a házat netán eladjuk ők külön mennek. Áldja az ég, jobban küzdötten az eladásnál! Félő volt hogy nem bírom sokáig tovább Jayel együtt élve. Nem volt meglepő a reakciója, üvöltés és agresszivitás. Hozzá szoktam öt éves koromtól, jobban viselem mint az átlag. Össze pakoltam a nővéreim szobáit és elküldtem őket a pasijukhoz. Nem hazudtam nekik, közöltem hogy jobban örülnék ha nem lennének itthon az utolsó másfél hétben míg zajlik a költözés. Kerestem még költöztetőket is akik elvitték a bútorok és dobozok nagyjait a végleges költözés előtt három nappal. Lévén hogy addig nem mehettünk el, mert Jay sem volt hajlandó elmenni. Tűrtem, mindent. Úgy voltam vele hogy az utolsó pár órában nem fogom feladni, rühes hetvenkét órát kellett csak bírni! Hogy hagyhattuk volna ott a házat hogy ő benne van?! Biztos vagyok benne hogy szétbarmolta volna és akkor oda a szerződés, ezt pedig nem hagyhattam. A földön aludtunk anyámmal három napig hísz a bútorokat el kellett vinni. Az egész házat bedobozoltam, azokat is elvitték. Muszáj volt nekem össze pakolni az ágyat hisz anyu tovább gürizett hála a három állásának. Keserves három nap volt de nem érdekelt. Akkor már végképp nem. De az utolsó éjszaka is eljött, nehezen de el. A szobámban volt még két doboz, az egyikben a kisebb személyes tárgyaim és könyvek, a másikban a maradék evő készletek és nagyon szükséges dolgok. Három napig nem húzhattuk kaja nélkül és apróbb dolgok nélkül még mi sem! Bejött a szobámba és üvöltözni kezdett, természetesen anyámmal. Hisz ő bent aludt nálam, nem engedtem hogy máshol aludjon. Soha nem kezdeményeztem veszekedést Jayel, akkor veszekedtem mikor nem volt más lehetőségem. Mikor a nővéreimmel ordított és ők már zokogtak, akkor szóltam közbe. És aznap is megtettem. Az összes gyenge pontját kihasználtam míg anyám mögöttem zokogott ő pedig előttem üvöltött. Felkapta a dobozom és falhoz vágta majd becsapta a szobám ajtaját. És a legnagyobb gondom az volt honnan szerezzek dobozt a kiömlött dolgoknak nem pedig az hogy nekem akarta dobni a dobozt ha nem hajolok el. Míg anyu álomba hüppögte magát újra kezdtem a pakolást, hisz nem maradhatott itt semmi és kellettek a cuccaim még ha pár dolog össze is tört belőlük. A szúró, zsibbadó és nyomasztó érzés ott volt a mellkasomban amihez napi szinten hozzá szoktam már. Aztán eljött a hajnali három óra. Egész addig körbe járkáltam a házat amiben felnőttem, amit a szüleim a két kezükkel csináltak. Szépen akartam rá emlékezni de már a falak át voltak festve mert a régi tapéták nem tetszettek Jaynek. Nem olyan volt mint régen, főleg hogy üres volt. Szar volt úgy látni. Leültem a nagy nappali közepére a kőre és a kutyámat simogattam az ölemben míg kifele néztem a nagy erkély ajtón. Felláttam az úgy egy kilométerre lévő hegy oldalra. Mögötte pedig a holdra. Nem akartam elköltözni, szerettem ott lenni, mindenem abba a falúba kötött és házba. De ez kellet ahhoz hogy ő elmenjen én pedig feláldoztam érte a házunkat ha ez kellett hozzá. Hallottam hogy nyitódik Jay ajtaja majd ahogy megfogja egyetlen egy darab dobozát, azt is én pakoltam össze neki. Raktam a saját tányérainkból és evőeszközeinkből neki. Nem voltam kegyetlen, egyszerűen fáradt voltam vele szemben de rosszat nem feltétlen akartam neki még ha meg is érdemelte volna. Hallottam ahogy az főbejárati ajtó felé lépked, mindig szerettem azt az ajtót. Gyönyörű fa volt, középen egy üveg csíkkal amin kiláttál de be nem. Lassan és halkan lépkedtem utána majd az ajtónak támaszkodva figyeltem ahogy beül a kocsijába és elhajt. Annyira...jó volt. Megkönnyebbült érzés, nem akartam elhinni hogy vége. Ott álltam az ajtóban kezemben a kutyámat szorongatva aki csak hozzám bújt csendben. Úgy voltam vele hogy sikerült, megcsináltam, rendbe hoztam az elcseszett dolgokat! Erre most mi történt?! Itt vagyok Hagleyben, Lilithel. Apámhoz kell költöznöm, anyám a pasiját választotta. Azt aki miatt minden nap szenvedtem. Aki mindenembe belekötött. Aki elküldte a barátaimat. A telefonom csörög és meglátom a kijelzőn a Muci nevet. Muci...mindig így hívtuk anyát. Soha nem anyának, ő muci volt. De úgy érzem már meg sem érdemli ezt a nevet amit valahogy rá ragasztottunk és szeretett teljesebbé vált mint maga az anya megnevezés. Lazán nyomom ki a telefont majd meredek vissza magam elé. Nem mindenkik valók szülőknek... 



Részletek a történetből: 


1. Rész

-Hívjatok ha végeztetek- szól ki nekem még apa a kocsijából mire bólintok majd megindulok az emeletes ház felé. A kulcsot szorítom a kezemben míg napszemüvegem mögül lesek ki unottan.
-Szerinted itthon lesz valaki?- kérdi halkan Lilith.
-Leszarom- rántom meg a vállamat majd kinyitom a lenti ajtót és felfelé kezdek lépkedni a hideg lépcső házban. Hallom ahogy követ engem míg kezemmel testemhez szorítom a dobozokat. Döntöttem, költözök. Lilith szintén. Kezeim nem remegnek, semlegesen meredek fel az ajtóra majd tárom ki. Rögtön a cipőket nézem meg oldalt mire elmosolyodom- Nincs itthon senki- nyugtatom meg belépve a házba majd rögtön ledobva a kezemben tartott még össze nem rakott karton dobozokat. Költözés, újra. Mint mondtam profi vagyok már benne.
-Hol kezdjük?- kérdi felsóhajtva míg felköti fekete haját egy laza copfba.
-Nappali?- nézek rá kérdően mire bólint és felkap egy dobozt, karját átveti vállamon és behúz a helyiségbe. Felsóhajtok majd elindulok az egyik szekrény felé és elkezdem össze pakolni a cuccaimat. Sokan mondták hogy szerencsés vagyok mivel leszarom típus vagyok. Én magam döntöm el hogy mit szarok le és mit nem. És én ezt most nagyon leszarom. Egyszerűen már nem érdekel, belefáradtam abba hogy törődjek mindezzel. Nem kell nekem ez a sok szarság, elegem van belőlük. Nyugodtan akarok haza járni, nem gyomor görccsel. Azt akarom hogy ne érezzem magam feszélyezve a saját otthonomban. Laza napokat akarok és nem fél fülessel hallgatni a zenét csak azért mert félek egy veszekedéstől. Nem akarok megint rágörcsölni arra hogy meghalljam az ordítozást hogy rögtön ott legyek és eloszlassam a feszültséget. Hármunk közül mindig én voltam ott anyunak, én voltam a támasza, én láttam hogy sír mert azt várta hogy tanácsot adjak. És én adtam, segítettem őt. Most mégis én vagyok a hálátlan lány aki elköltözik. Lilithet kivontam ebből, megmondtam Nancynek is. Fura ez a helyzet. Mindig Nancy volt az aki nem volt olyan jóba anyával, aki mindig ellenszegült neki és soha nem hallgatta meg. És most ő hívott fel engem mivel anyának nem vettem fel a telefont hogy milyen köcsög vagyok. Igen, valóban az vagyok. Nem értem meg hogy anyám hogy lehet "szerelmes" ebbe az alakba mindezek után. Aztán megkaptam a sablon dumát; majd megérted. Őszintén várom hogy megértsem. Undorodom a gondolattól hogy Jayel kelljen együtt élnem, ezért nem is fogok. Kövezzenek meg de én ezt befejeztem. Van egy határom, van egy falam és úgy érzem túl vékony már ahhoz hogy többet kibírjak.
-Fél óra alatt végzünk a szobánkkal szerinted?- kérdi Lilith míg vastag celluxszal leragasztja az egy szem doboz tetejét.
-Lazába- mosolygok rá majd elmegyek a másik két dobozért és bemegyek a szobánkba. Fintorogva nézek körbe majd fejemet megrázom és itt is neki állok pakolni. Kezem közé kerül egy kis lila kinyitható kártya. Ballagásomra kaptam, alig volt két hónapja most mégis olyan távolinak tűnik. Felsóhajtva nyitom ki hogy kivegyem belőle a maradék huszonhárom ezremet de nincs benne semmi. Komoran nézem az üres kis belsejét ahova bele lehet szúrni az általunk írt levelet. Kár hogy oda én a pénzemet raktam. Annyira...megszoktam. Akármit is gyűjtöttem össze magamnak pénzt azt lenyúlta. Sőt elég volt megszólalnia és már adtam neki hogy ki tudjon fizetni legalább egy számlát! Erre most...Mérgesen veszek magamhoz egy tollat majd kezdem aprólékosan bele rajzolni a papír pénzeket.
-Nincs meg?- kérdi egy keserű mosolyt felém villantva.
-Nem meglepő- felelem vissza rakva a tévé tetejére. Nem azt állítom hogy nem fáj csak már tényleg nem érdekel. Van az a pillanat mikor már az fáj hogy belefáradtál az értelmetlen küzdésbe. Minek mindez?!
-Csá baba városba vagy?- jön az üzenet Po-tól mire elfintorodom. Mire ha nem a rossz időzítésekre tartja az ember tulajdon legjobb barátnőjét?
-Nem esedékes mostanság. Jay...anya... költözök- pötyögőm neki gyorsan.
-Wut?!- jön rögtön a válasz mire elmosolyodom.
-Jay vissza költözik én meg el- írom le neki amíg lehuppanok régi ágyamra és felnézek a testvéremre, annyi ilyen kép él az emlékeim között róla. Úgy ahogy semleges arccal pakol monotonon.
-Mármint hova el...?- kapom rögtön az újabb üzit.
-Hagley, apci.
-Getto csajszi leszel?:D
-Én is mindjárt röhögök...- írom vissza neki komoran. Imádom őt de néha érzéketlen.
-Kell segíteni?:/- jön az újabb üzi mire csak elküldöm neki a képet ahogy Lilith már félig össze cuccolta a szobát- Ő is költözik? Nan?- jön a képre rögtön az újabb kérdés.
-Nan szerint egy önző fasz vagyok. Li meg jön velem- írom le neki fél kézzel a válaszomat míg oda dobom a vastag celluxot Lilithnek.
-Szokásos családi idill, írj ha gáz van! <3- elmosolyodom majd rövid gatyám zsebébe süllyesztem a telefont és sóhajtva felállok.
-Ezeket már nem viszem- mondom unottan végig nézve a kis dísztárgyakon amik mind az enyémek. Soha nem voltam olyan típus akinek sokat jelent egy üveg madárka vagy doboz.
-Akkor hívd fatert- rántja meg a vállát míg lehuppan az ágyra és elő húz egy cigit.
-Végső megszégyenítést tartasz?- kérdezem értetlenül mikor meggyújtja a szálat.
-Baszok rájuk- rántja meg a vállát míg a földre hamuzik. Nan tizenöt míg Li tizenhat éves kora óta cigizik. Soha nem volt belőle probléma, anya nem akadt ki ilyeneken de bent tilos volt a cigi. Biccentek neki majd fülemhez emelem a telefont míg várom hogy apa felvegye de szokásához híven kinyom. Mindig ezt csinálja, szerinte hogy ne a mi pénzünk fogyjon szerintem meg kurva idegesítő.
-Végeztetek?- kérdi  rögtön mikor felveszem.
-Ja, jöhetsz.
-Hova?- kérdi és hallom ahogy a beindítja a kocsit.
-Ház mögé, nem akarok sokat cipekedni- mondom unottan majd ki is nyom- Mehetünk?- kérdem felvéve a dobozt.
-Aha- biccent nekem majd ajki közé szorítja a félig elszívott szálat és felveszi a nappaliba lévő dobozt. Ügyeskedve nyitom ki az ajtót majd zárom be magunk után és indulok meg lefele Li után. Kiérve rögtön meglátom az autót aminek Apa neki dőlve támaszkodik. Utoljára akkor láttam így mikor hat éves voltam és oda jött a házunk elé. A kocsijának dőlt, pontosan ugyan így majd bejött az előkertbe. Félve figyeltük tetteit a tesóimmal az ajtó mögül. Azon vitatkoztak hogy ne menjünk olyan közel az ajtóhoz mert még megláthatnak de Li állította hogy nem látnak minket az üvegen keresztül. Én pedig csak kifele kukucskáltam. Láttam hogy Anyám Jay mögött áll míg Apu és Jay veszekednek. Heves mozdulatok, megfeszített testtartás, erős artikulálás. Csak innen tudtam hogy veszekednek lévén hogy az ordítást vagy megemelt hangszínt nem hallottunk. Nan megragadta a kezemet és befutottunk Li szobájába. Épp hogy arrébb húztuk a behúzott függönyöket hogy ki tudjunk lesni mind a hárman. Mind az ágyon álltunk feszülten, én voltam a fal mellett. Láttam ahogy apu előre lép és tudtam mi lesz a vége. Jay is tett egy lépést, karja megfeszült ahogy kissé hátrább húzta azt. A lányok ijedten elfordultak mikor végül Jay ökle apám arcán csattant aki sikeresen hátra esett. Én pedig  végig néztem, azt hiszem ott még féltem de nagyobb volt bennem a szánalom és csalódottság. Szánalmas hogy Jay megüti őt egy vita közepén, csalódottság hogy apám olyan puhány miszerint nem is üt vissza. Elrángattak az ablaktól de mindegyikünkbe beleégett a jelenet amit nem szabadott volna látnunk. Azóta már nem érzek félelmet, egyszerűen túltengett a tesztoszteronjuk és szánalmasakká váltak. Semmi több.
-Add- szól apám Linek mire rögtön megkönnyebbülve felnyög amint elveszi tőle a dobozt.
-Megszakadok- toporzékolok a kocsi mellett mikor apu még mindig a másik dobozzal szarakodik.
-Sietek!- nevet fel és ki kapja kezemből a dobozt- Volt otthon valaki?- néz rám kérdően.
-Nem- rázom meg a fejemet féloldalasan elmosolyodva.
-Remek, közlöm hogy ti csináljátok meg a szobátokat- mondja nevetve míg beül a kormány mögé én pedig hátra míg Li az anyós ülésre.
-Tehát én csinálom mert drága Lilith nem fog semmihez sem hozzá nyúlni- mondom gúnyosan a nevét fejemet rázva felsóhajtva reménytelenül.
-Lilith?! Zoe többet nem írok neked házit- hördül fel sértetten. Utálja a teljes nevét, szerinte régi módi, elterjedt és sablonos. Ezért őt mindenki csak Li-nek hívhatja. Ha hivatalosan is kell bemutatkozni ő csak annyit mond hogy Li Fable. Persze szokott kapni értetlen fejeket de ezzel mindenki memóriájába belevési magát.
-Milyen színű legyen a szoba?- veti fel Apa míg a felismerem az utat hogy a barkács bolt felé tartunk.
-Világos vagy matt szín- vágjuk rá egyszerre Livel.
-Nem látszik hogy testvérek vagytok, áh- forgatja meg a szemét míg mosolyogva rám néz a vissza pillantó tükörben.
-Emeletes ágyat szeretnék. Az kevesebb helyet foglal- mondom míg kibámulok az ablakon és csak nézem a nagy mezőt. A csoportokba nyíló pipacsoktól elmosolyodom. Rengeteg vicces emlék hála Li-nek. Ez az ő kedvenc virága, mikor a mostani fiúja megtudta rögtön le is szakított neki egyet mire mi Nancyvel tanulva a régebbi esetekből biztonsági okokból hátrább léptünk egyet. Liből rögtön kitört az ordítás hogy miért tépte le szerencsétlen virág szálat, ő szereti de most már halott és elszakította a családjától! Ráadásul hogy mennyit kell most majd szenvednie szerencsétlennek. Nos igen, Li ilyen. Az első éves évfordulója Aaron adott neki egy csomó pipacsot egy cserépben. A másik amiért a nővéremnek nem kell virágot adni az az hogy meghal. Még a kaktusz is kiszárad nála, tapasztalatból mondom.
-Ja az jó lenne, és akkor az menne a szoba bal felére. Az író asztal az ablak alá. Az a szekrény maradna ott bal oldalt. A jobb oldalit kivinnénk és oda csinálhattok ti egyet a papával- hadarja rögtön Li mire én egyetértően bólintok. Már megbeszéltük milyen szobát akarunk
-Milyen szekrényt akartok ti csináltatni velünk már megint?!- kérdi felhördülve apa.
-Már megint? Emlékeztetnélek titeket az egyetlen kérésemre ami egy hinta volt hét éves koromban. Azóta sincs meg- mordulok rá míg kiszállok a kocsiból.
-Már nagy vagy egy hintához- legyint le engem mire megsértődötten felhorkantok.
-Soha! Ismétlem soha nem leszek idős egy hintához- morgom az orrom alatt.
-Térjünk vissza a szekrényhez- sóhajt fel keserűen.
-Pakolós is meg akasztós is- mondja egyszerűen Li míg szerez egy bevásárló kocsit és megindulunk előre. Ilyen téren jó hogy a papám egy asztalos. Ha nagyon könyörgünk valamiért ami őt is lázba hozza már csinálja is! A hátránya hogy szerencsétlennek már oda lett a jobb kezén a mutató ujja és a hüvelykujjának a vége. De továbbra is szerelmes a munkájába hiába nyugdíjas több mint huszonöt éve. Apám meg sokszor besegít neki szóval meg se erőlteti magát túlságosan.
-Majd megbeszélem vele. Mennyi macerával jártok- nevet fel végig nézne rajtunk.
-Szörnyen sokkal- forgatom meg a szememet míg a festékek felé kezdek lépkedni.
-Lemoshatót akarok- mondom Linek mire beáll mellém.
-Ja az mondjuk jó lenne- nevet fel meglökve kicsit a vállával. Sokszor kötöttek ki az üdítők a falon nálunk. Vagy mert teljesen bénák vagyunk és rá öntjük esetleg kiborítjuk vagy nevettetjük egymást és kiköpjük, rá a falra.
-Almazöld? Nem néz ki olyan szarul- mondom levéve a kis dobozt.
-Ja ez mondjuk király- veszi ki a kezemből majd rögtön be is dobja a kosárba amire apu támaszkodik az alkarjain.
-Persze, mindegy mennyibe kerül- forgatja meg a szemeit mire megrántom a vállam. Mindig is fukar és pénzéhes volt. Nem lepődök meg az ilyeneken, nem is érdekel. A lányoknak volt ebből bajuk mikor minden héten pénzt kértek bulizásra. Mára lévén hogy dolgoznak saját fizetésből mennek seggrészegre inni magukat.
-Cseresznye színű parkettára gondoltam- motyogja Li míg nézelődünk a nagy üzletben hogy merre találjuk meg őket. Apu célirányosan elmegy mellettünk mire követni kezdjük.
-Én világosabbra, olyan tejkaramellás beütésesre- nézek rá fancsalian.
-Szerintem meg ez lesz- nevet fel apu és már rakja is be a kosárba.
-Persze, mindegy mit akarunk- veti oda fintorogva Li mikor megnézi a kissé fakó barna világos színt.
-Pontosan- biccent neki apa majd belerak még pár szegély lécet és festő hengert a kosárba. Mögötte lépkedünk szorosan egymás mellett menve Livel míg körbe nézelődünk amíg el nem érünk a pénztárig- soha nem gondoltam volna hogy egyszer hozzám költöztök- sóhajt fel ahogy előveszi pénztárcáját és fizet.
-Mi se- vágjuk rá egyszerre felröhögve. Valóban soha nem gondoltam rá hogy apámhoz költözzek. Abszurd gondolat volt hogy én Hagleyben éljek, apámmal és a barátnőjével. Jézus az a nő. A megismerkedésük pedig annyira romantikus amit csak valami töménnyel lehet elfogadni. Apám köztudottan imádja a nőket...megdugni. Egyszer, talán kétszer ha jobbak. Nos erre könnyedén használja az igazán becsületes és kiemelkedő társkereső oldalak. Hát most mit mondjak? Sok numerát össze hozott már. Kate is ilyen volt. De vele többször össze járt. Aztán egyik pénteken felhívtam hogy akkor jön-e értem és készülödjek de azt mondta nem mert hogy bajok vannak és ideges. És miért volt ideges péntek este?! Mert Kate írt neki egy sms-t miszerint ő nem bírja apám nélkül ezért kimegy az erődbe, bevesz egy csomó gyógyszert és iszik rá majd elalszik. Kate ápolónő, nem esik nehezére gyógyszert szerezni. Persze kamu volt az egész de a célját elérte. Apámmal van. Pedig ő váltig állította hogy ilyen örült nővel nem jön össze! Nos, Kate beköltözött, élvezi apám magas nyugdíját. Sikeresen vissza terelte az alkohollal locsolt élet útra és most boldogok. Alkoholisták. egymásra találtak, undorítóak. Nem töröm magam hogy beszéljek Kate-el, ő még játssza hogy szeret engem de kíváncsi vagyok meddig. Nem vagyok vele bunkó egyszerűen nem tudok vele miről beszélni. Viszont apunak mindig kéznél van hogy dughasson valakit így neki tökéletesen megfelel a kapcsolat, főleg hogy még ihat is. Behuppanok újra hátra míg Li előre, ez mindig így van. Kivéve mikor gyorsabb vagyok és elfoglalom az első helyet. De egyébként nem csinálok belőle nagy ügyet hogy én ülök hátra, Nancyvel szoktak sokat veszekedni ezen. Apa beül majd beindítja a kocsit és ezzel a rádió is elindul. Lustán kötöm be magam míg a napszemüveget megigazítom orromon és felnézek a vakító égre. Alig érünk ki a parkolóból máris új szám kezd üvölteni a rádióból.
-Úhhh husi!- rikkant fel Li előttem és máris elkezdi rázni a fejét. Felnevetek, mint mindig amikor rátör az énekelhetnék. A husi megnevezést pedig már megszoktam tőle, sokszor becézzük egymást. Már fel se tűnnek az ilyen megnyilvánulásai.
-Jimmy's in the back
 with a pocket of high
If you listen close
You can hear him cry- kezdi teli torokból énekelni és nem zavartatja magát amiatt hogy a járdáról megbámulják vagy hogy édes apánk úgy méregeti mint aki komolyan gondolkozik egy kivizsgáltatáson.
-Judy's in the front seat picking up trash
Living on the dole
Gotta make that cash
Won't be pretty
Won't be sweet
She's just sittin' here on her feet- csatlakozok be hozzá az éneklésbe míg teljes mértékben kizárom azt hogy mások is láthatják a nővéremmel való közös égésünket. Nevetve húzom elő telefonomat mikor apró rezgéssel adja tudtomra hogy valaki szívesen csevegne velem.
-Tsövi:3- olvasom el az üzit Deantől.
-Hello:)- írom vissza rögtön mosolyogva.
-Tali, valamikor? Strand esetleg?:$- jön rögtön mire elfintorodom.
-Gázos dolgok vannak, ha rendeződtek a dolgaim ígérem megyek veletek!- pötyögőm be neki gyorsan míg hallom ahogy Li tovább énekel a rádióval együtt.
-Mi a baj?:o
-Szokásos, család(:- írom vissza neki majd egy pillanatra kinézek a lehúzott ablakon. Elmémet egy pillanat alatt tisztítja ki az erős szél, a látkép és az üvöltő zene amit aláfest a nővérkém hangja.
-Szólj ha tudok segíteni <3- pillantok le az üzire mikor a telefonom újra rezeg.
-Imádlak- ennyit írok vissza neki majd újra vissza süllyesztem a zsebembe és vissza lököm a dobozban lévő parkettákat a másik oldalra ami sikeresen nekem támadt.
-Szerintem ma bent alszok Aaronnal egyébként- szólal meg Li mikor a zenének vége.
-Meglepő- forgatom meg szemeimet. Aaron is Birminghamben lakik és Li rengeteget van nála. Bár már elég sok ideje együtt is vannak.
-Nincsenek órái?- kérdi apu értetlenül.
-Csak egy van neki ma, azt hiszem hatkor. Pótvizsgások mennek most csak hozzá- nevet fel Li. Aaron programozó, és matektanár. Jól választott munkákat, jól keres. Bár soha nem akart matektanár lenni, sőt. Szar volt matekból. Érettségizni másnaposan ment be ezért kettest kapott. Aztán valahogy mégis matektanár lett belőle. Nem rég volt osztály találkozója és mikor közölte a régi matektanárával akivel nem ápoltak túl szeretetteljes kapcsolatot közölte vele hogy mégis mi lett a szakmája. A tanár egyszerűen megfordult fa arccal majd haza ment. Nos, talán én se hinném el ha a középiskola első két évét kettesekkel szenvedi végi- Tényleg, Zoe! Mikor lesz gólyatábor?- fordul hátra izgatottan Li mire elfintorodom.
-Nem megyek- rázom meg a fejemet.
-Beszéltél már valakivel a jövendőbeli osztályodból?- kérdi értetlenül.
-Nem is fogok- rázom meg a fejemet.
-Ne csináld már!- csattan fel idegesen mire felvonom a szemöldökömet- Ők se írtak?! Tudjátok már hogy kik le...
-Írtak már. Nincs kedvem ismerkedni. Majd év elején. Hagyjanak békén nyáron- rázom meg a fejemet hajthatatlanul.
-Remélem tovább bírod ott mint Li- nevet fel Apa.
-Kapd be- mordul fel az említett mire felröhögök- Én csak és kizárólag a drága francia tanárom miatt jöttel el onnan- szögezi le durcásan- Pedig jó vagyok franciából!
-Akkor miért buktál matekból?- kérdem felvont szemöldökkel.
-Más kérdés. Te bírni fogod- legyint hátra nekem hanyagul.
-Másodikos korom óta nem tanultam semmit. Szerinted itt fogom elkezdeni?- kérdem gúnnyal a hangomban.
-Igen- adja meg a választ Apa ellenkezést nem is tűrve. Hát ez nagyon benézték...
-Holywell nem annyira rossz- mondja Li arcán egy fintorral ami nem ad túl nagy biztatást.
-Egész eddig nem ezt mondtad- nézek rá szem forgatva.
-Én is mindig csak a buszon tanultam. Negyven perc alatt össze lehet tanulni egy hármast- nevet fel míg rám kacsint a vissza pillantó tükör segítségével.
-Szuper- sóhajtok fel fejemet rázva- Remélem nem emlékszik a család névre a francia tanárod. Ha igen akkor egy hónapot sem fogok kibírni- rázom meg a fejemet reménytelenül újra. Nem akarok újra kezdeni mindent. Megint a legaljáról indulni, eltűrni a szívatásokat, barátkozni. Soha nem voltam a barátságot kezdeményező alkat.
-Igazából beolvastam neki mivel akkor már ki voltam iratkozva. Szerintem emlékszik a Fable névre- nevet fel kissé feszengve mire lesápadok.
-Ezt ugye nem mondod komolyan Lilith?!- sikkantok rá homlokomra csapva. Mondja már meg nekem hogy ki az aki beolvas egy tanárának miután kiíratták a suliból csak mert nem bírják egymást?! Na ki?! Az én nővérem... 



4. Rész

-Pont nem érdekel- sóhajtok fel hátra dőlve a busz ülésén.
-Abban reménykedtem hogy te súgod le nekem- nyög fel Christina mire felnevetek.
-Szörnyűek vagytok- forgatja meg szemeit Veron mire csak megrántom a vállamat.
-Ez csak egy szódoga- legyint neki Christina is.
-Látszik hogy én a jobb csoportba vagyok nyelvből- hördül fel Veron mire én is felhördülök.
-Attól hogy az állítólagos jobb csoportba kerültél még nem vagy jobb. Ugyan ott tartunk- nevet fel Chris bár hangjában érződik hogy kezd ideges lenni.
-Nem is értem minek van két csoport ha ugyan úgy haladunk- sóhajtok fel feléjük fordulva.
-Hát én sem értem!- csattan fel Veron mire mosolyogva megrázom a fejemet. Egy nehéz hónap telt a suliból ami igazából nem is nehéz csak fura inkább. Az osztályból kezdem megjegyezni a neveket, Veron is például Birminghamben lakik mint Chris. Chris a ducibb lány, Veron pedig magas de ő is testesebb. Az első napon csapódott hozzánk mikor körbe vezettek minket a suliban. Hát igazából mondták merre menjünk, ez volt a körbe vezetés. De mikor átértünk a suli másik épületébe ami kőkemény öt perc séta akkor nem volt előttünk senki. Az osztály pedig meg sem mert mozdulni. Nos én nekem elegem lett így előre verekedve magam egy gyönyörű szép káromkodással megindultam egyedül az említett irányba amit hátulról kiabáltak nekünk a felsőbb évesek. Az épület neve már a tanárok körében is "koli" lett. Hisz ez volt a régi lány kolesz amit most már termekké alakítottak a hely hiány végett. Még Lilith is ebben az épületben lakott egy évig lévén hogy ő koleszos volt. Fura így a falai között mászkálni hogy tudom ahol én éppen tanulok ott ő aludt pár évvel ezelőtt. Azóta így telnek a mindennapjaim. Veronnal és Chrissel reggel találkozás Birmingham buszpályaudvarán. Felszállunk a buszra, elfoglaljuk a hátsó sort. Suli, többi haver. Haza fele szintén velük jövök. Aranyosak, néha még a Hagleybe menő buszomat is megvárják velem. Bár elég szar érzés mivel a pályaudvar mellett lakik anyám. Ott laktam én is pár nyugodt hónapot. De talán ennyi volt, vége a szenvedésnek. Annyira fura elképzelni hogy ne gyomorgörccsel üljek otthon, hogy ne feszüljek meg mindig. Egyszerűen nem tudom elképzelni milyen a nyugodt élet problémák nélkül. Negyed nyolcvan, éppen a buszon ülünk csak hogy beérjünk a suliba. Bár semmi kedvem. Az első három órám nyelv lesz, aztán egy rajz,matek és végül tesi. Kár hogy az első órában szódoga lesz. Eléggé lehangolja a napomat. Én és Chris a rosszabb vagyis gyengébb csoportba kerültünk. Én eleve oda is akartam, rá írtam a lapra amin felmérték ki hogyan áll az adott nyelvből. Mindent előröl akartam kezdeni bár sok értelme nem volt hogy a gyenge csoportba kerültem mivel az "erős" csoport is pontosan ugyan ott tart mint mi. Hisz volt aki bekerült hozzájuk nulla nyelvtudással és miatta előröl kellett kezdeniük. Aztán úgy három nap múlva kiderült hogy sokan nem tudnak sok mindent. Így igazából maradtak a megnevezések de mindegyik csoport ugyan úgy áll. Vannak akik tudnak már és vannak akik még semmit sem értenek mivel a feladatlapot betippelték, túl jól. Hát igen, elég hülyék. Nem tudom felfogni mi értelme volt a jobb csoportba kerülni ha soha nem tanulták még a nyelvet?!
-Hello- int nekünk egy magas és vézna srác mire kábultan emelem fel a fejemet és térek vissza a rideg valóságba.
-Hello Gary- int neki Veron mire én is küldök felé egy fáradt mosolyt míg Chris megerőltetve magát int neki. Be ül mellénk ezzel elfoglalva a két szabad helyből egyet.
-Mizu?- kérdi fel sóhajtva lábaihoz dobva a táskát.
-Szódoga- morogja Chris míg meglebegteti a papírt ami tele van írva szavakkal.
-Nem tanultam rá- nevet fel Gary mire lepacsizok vele. Ő is úgy járt mint én, előröl akart kezdeni mindent a tanulás terén és közölte hogy őt a gyenge csoportba rakják. Aztán megszívtuk és csak a nevet kaptuk miszerint gyenge vagy erős csoport.
-Ugyan már, csak száznyolcan szó- legyint Chris felhördülve- Elég lesz erre fél óra- nevet fel keservesen mire csak megrázom a fejemet.
-A felét szerintem amúgy is ismerjük- rántom meg a vállamat értetlenül. Nem tudom mit kell erre ennyire rá parázni. Hetente kapunk vagy két jegyet, az hogy kapok egy rossz jegyet semmit nem jelent.
-Mert te tanultál általánosba is! Én viszont kurvára nem- mordul rám Chris mire felemelem kezeimet védekező képen.
-Két hónapot adok neki és úgy lefogja szarni mint mi- nevet rám Gary.
-Egy hónap- nevetek fel mire csak Veron megforgatja a szemeit míg Chris gyilkos pillantást vet felém. Telefonom rezegni kezd a kezemben mire értetlenül veszem fel ahogy megpillantom a "mama" nevecskét.
-Igen?- kérdem értetlenül mire hallom ahogy felhördül.
-Neked is szia- morogja mérgesen mire felnevetek. Soha nem szoktam a telefonba beköszönni. Tudom kihív akkor meg minek? Elég ha gyorsan mondja mit akart. Gyűlölök telefonálni, inkább az sms-ezés híve vagyok.
-Szóval?- kérdem értetlenül figyelmen kívül hagyva kisebb megrovását felém. Nem szokott csak úgy felhívni.
-Azt akartam tudni hogy jól vagy-e- mondja csendesen mire elfintorodom.
-Eddig jól voltam- felelem felsóhajtva.
-Azért hívj ha baj van- mondja újra vidámabb hangon és tudom hogy elmosolyodott.
-Mire kéne számítanom?- kérdem óvatosan kissé félve.
-Nem tudom. Csak valami furára- feleli hetykén mire felhördülök.
-Kösz, most aztán abszolút nem szartam össze magam- dörmögöm mérgesen a telefonba.
-Jó csak gondoltam szólók, ez most más- dördül fel mire felnyögök.
-Le kell szállnom a buszról, puszi- hadarom gyorsan majd lerakom.
-Baj van?- kérdi értetlenül Veron mire csak legyintek neki egyet. Fura család. Kinek mit merít ki a fúra jelzőt. Ha azt hogy a mamám szerintem valami ősi boszorkánycsalád utolsó leszármazottja akkor az már elég fura. Anyám révén a mamám. Nagy arc a kora ellenére de fura. Nem lepődők meg rajta ha elkezdi simogatni a hátamat, karomat vagy lábamat és fura mozdulatokat tesz. Utána már nem fáj semmim. Hozzá szoktam hogy dolgokat mond meg előre mert megérzi őket. Épp ezért parázok jelenleg, mi az hogy fura dolgok történhetnek velem?! Elkalandozva szállok le a buszról a többiek után szedegetve lábaimat. Nem lepődők meg ha Nan vagy Anya furán néz körbe és morog valamit az orra alatt. Vagy ha Nan olykor-olykor felkiált és kifut a lakásból. Anyám érzi a szellemeket. Nan olykor dolgokat vél látni. Oh és hogy ez mennyire bizarrul hangzik még a fejemben is... Fura családom van, ez már túl növi a fura jelzőt. Volt idő mikor azt hittem örültek. Esküszöm én még pszichiátert is keresni akartam nekik! Aztán Li közölte hogy csak fogadjam el. Li egyszerűen imádott a temetőkbe sétálni és ennek is meg volt a különös oka. Ott nem érezte egyedül magát. És mára már én is hozzá szoktam a fura látványokhoz, érzésekhez és álmokhoz. Egyszer egyedül voltam otthon és épp porszívóztam Nan szobájában. Aztán felpillantottam és aligha csak egy pislogási időre a képembe hajolt egy katona. Aztán semmi több, mintha drogoztam volna. Én meg dermedten kihátráltam a szobából miszerint nem, én ezt nem láttam. Aztán Nan kiakadt rám hogy kérjek bocsánatot mert már én is láttam a szobájában baszakodó szellemet tehát Ő nem őrült. Tudtam hogy már én is őrült lettem nem csak ő. Természetes eléggé furán meredtem rá. Aztán már én is olyan lettem mint ők. Látok dolgokat, hallok dolgokat, érzek dolgokat. Bár még mindig a mamám tolja a legdurvábban ezt. Anyám csak úgy tud dolgokat. Nancy csak úgy lát dolgokat. Li csak úgy érez dolgokat. A mamám csinál dolgokat, tud dolgokat és érez dolgot. Én pedig? Hatok az emberekre, olykor látok dolgokat, érzek dolgokat és álmodok dolgokat. Remek érzés mikor megálmodóm a következő napomat, másnap tiszta szar. Annyira unalmas mikor tudod mi lesz, minden poént tudok ami el fog sülni aznap.
-Zoe keményen tolja- nevet fel mögöttem egy új hang mire megdermedek.
-Ne a zebra közepén állj le ha már majdnem elbaszattad magad- röhög fel Sonja míg lök rajtam egyet én pedig értetlenül kezdek tovább lépkedni. Oh igen, ezt csak én és Li tudjuk. Kizárni mindent, beszélgetni tudat nélkül, aludni nyitott szemmel. Annyira ki tudok zárni tényleg mindent hogy azt sem tudom mit csinálok. Vagy tudok így beszélgetni is, bár csak tő mondatok mennek és egy szótagos válaszok de oda illő dolgokat tudok benyögni. A rossz rész akkor jön mikor vissza zökkenek és pont kérdez valamit. Illetve van hogy nyitott szemmel vagyok, látok mindent és valahogy mégis kikapcsol az agyam. Nos igen, én ezt élvezem igazán. Jogosan kaptam meg a leszarom típus jelzőt.
-Tanultatok?- kérdi fintorogva Sonja mire Chris felnevet- Ezt nemnek veszem- nevet fel ő is míg belépünk a suli ajtaján. Egy hosszú hónap. Kezdem eléggé megszokni. Azt is hogy mindenki mosolyogva figyel minket a csicskaavatóra várva.
-Kikapcsolsz?- kérdi értetlenül Veron mellém sétálva.
-Uhm, még nem tudom. Lehet- rántom meg a vállamat unottan. Hozzá szoktak már egy hónap alatt hogy néha kikapcsolok és csak vegetálok.
-Könyvtár gyökér- kiállt rám Chris mire irányt váltok és a könyvtár felé kezdek lépkedni fáradtan.
-Jó reggelt Zoe- mosolyog rám az egyik nyelvi tanárom. Értetlenül nézek fel kissé megdőlve és fejemet megrázva.
-Jó napot!- köszönök rögtön észbe kapva majd mosolyogva lépek be előtte mikor előre enged. Táskámat unottan dobom le magam mellé és huppanok le egy székre. Mellettem Chris, előttem Gary a másik oldalam pedig üres.
-Akkor jöjjön a szódoga elsőnek- harsogja a tanár míg elkezdi osztani a fehér lapokat.
-Nézd a lapom- lököm meg Christ mire fancsali mosolyt küldök felé. A tanár diktálni kezdi a szavakat én pedig csak monotonon írok. Amint közli hogy kapunk még öt percet átnézni, hajamat jobb oldalra dobom és kissé Chris felé fordítom a lapot. Gyorsan kezd másolni míg én a tollammal kezdem böködni államat mint aki nagyon gondolkozik majd megvastagítom az egyik szót mintha eszembe jutott volna.
-Kérem őket!- szólal fel a tanár mire nyugodtan nyújtom oda neki ahogy Chris is.
-Köszönöm- súgja oda mikor a tanár elfordul tőlünk. Aprót biccentek neki majd telefonomat előveszem és elmerülök a saját elmém és az internet nyújtotta lehetőségekben.

~~~


-Szabad?- kérdi egy szőke srác. Ránézek a mellettem lévő szabad ülésre míg mögötte a mozgó táj egy pillanatra elvarázsol. Válaszomat nem várja meg csak leül mire értetlenül végig mérem. Emlékszem erre a srácra. Egyszer nagyon végig mért míg Veron és Chris várta velem a buszt. Gondolom Hagleyban lakik- Nem ismersz meg mi?- nevet rám mire értetlenül elfintorodom. Kék szemei szinte megbabonáznak. Kár hogy nem szeretem a szőkéket. Amúgy is elég soványnak néz ki a srác. De tetszik a piercingje a szájában.
-Kéne?- kérdem értetlenül még egyszer végig mérve. Leül mellém egy Hagleyba tartó buszon, honnan kéne tudnom ki ez?!
-Ben- nevet fel mire továbbra is értetlenül méregetem őt.
-Ebből tudnom kéne?- kérdem felcsattanva mikor csak mosolyog rám.
-Po-val jártam majdnem fél évet- néz rám értetlenül mire szám O alakot formál és kissé felnyögök. Hogy az a Ben...
-Te rángattad meg, nem?! És te köpted le Pam-et is- mondom mérgesen felhúzott szemöldökkel.
-Hozzá sem érte Pohoz csak a csuklóját fogtam meg. Pam léköpésénél részeg voltam, nem is emlékszem rá- rázza meg a fejét fintorogva mégis megbánóan- Durva volt az az évi Birminghami utca fesztivál- néz rám szomorkásan.
-Tisztán emlékszem hogy majdnem eltörtem a nyakad mikor megláttalak akkor- mosolygok rá majd tekintetem kivezetem az ablakon és a fülesemet kezdem keresgélni táskám zsebében
-Az te voltál?!- kérdi mérgesen maga felé fordítva.
-Pam a barátnőm te pöcs- nézek rá undorodva.
-Zoe-nak hívnak ugye?- kérdi pár másodperc múlva mikor megtöri a szemkontaktust. Undorító, gyenge jellem. Nem válaszolok neki csak felállok és megnyomom a leszállás jelző gombot- Hol laksz?- kérdi értetlenül megragadva a karomat.
-Tartsuk a távolságot- rázom meg a fejemet leszállva. Mérges tekintettel várom meg míg a busz eltűnik előlem majd megindulok utána. Még két buszmegállóval odébb kellett volna leszállnom. De valahogy nincs kedvem ehhez a faszhoz. Akkor is rendesen felbaszott. Mit képzel magáról hogy leköp egy lányt, főleg az exét?! Oh igen, Ben járt Po-val majd később Pam-el is. Po nem akadt ki, sőt támogatta is őket de azért elbeszélgetett Benel hogy tudja hol a helye. A srácot akkoriban még a bátya is kutyának hívta. Soha nem törődtem vele. Megszoktam hogy néha ott volt Po vagy később épp Pam miatt. Tudtam hogy egyikkel sem lesz sokáig. Po gyorsan váltotta a pasijait, Pamhez pedig nem illet. Nem is törődtem azzal hogy jóba legyek vele, még jó hogy nem ismerem fel. Viszont nem túl jó hogy Hagleyba lakik, főleg ha azzal a busszal jár amivel én, akkor arra fele is lakik amerre én. A lakótelep részen. Szuper!
-Megjöttél?!- kérdi egy kissé rekedtes hang amint belépek az ajtón.
-Nem apu. Egy késes gyilkos az- mordulok fel belépve a szobámba.
-Li bent alszik Aaronnál- hallom meg nevetős hangját mire elfintorodom de nem válaszolok. Táskámat ledobom majd utam kivezet a konyhába. Magamhoz veszek egy kis kaját és rögtön vissza surranok szobámba. A gépet már rutinosan kapcsolom be míg a laptop előtt az asztalon helyet csinálok a tányéromnak majd lehuppanok és enni kezdek.
-Tippelj; Ki huppant le mellém a buszon?- pötyögőm le egy kézzel a kis sort Po-nak míg másik kezemmel eszek.
-Passz, ki?- jön rögtön a válasz.
-Ben:D- írom meg neki míg a villán lévő kaját a számba egyensúlyozom.
-Mi a fasz?!- olvasom el a sort mire elmosolyodom.
-Le ült mellém, de nem ismertem meg. Aztán mikor igen össze vesztem vele...
-Tipikus Zoe. Tépted volna ki a szívét- ahogy olvasom szinte hallom hogy keservesen felsóhajt.
-Bocs, majd legközelebb:'D- írom neki nevetve míg a tányért az asztal szélére tolóm.
-Jaj ezen akkorát szakadtam, nézd meg ha átküldi végre a képet. Nekem lépnem kell baba. Holnap dumcsizunk! :3- fintorogva olvasom el az üzit majd inkább megfogom a tányért és kisétálok vele a mosogatóig. Kelletlenül de elmosom, az elején inkább kerülném a vitákat apámékkal. Legalább pár hetet akarok nyugodtan az életemben.
-Zoe!- hallom meg a nevemet apámtól mire felsóhajtok és a nappaliba megyek.
-Hm?- kérdem értetlenül neki dőlve az ajtófélfának.
-Holnap reggel lejössz velünk a mamáék telkére segíteni?- kérdi fintorogva mire felröhögök.
-Csak holnap had ne- rázom meg a fejemet mire még inkább fintor szökik arcára.
-De akkor tanulsz- sóhajt fel megadóan mire bólintok és már vissza is suhanok a szobába. Tanulni?! Ő is tudja hogy nem fogok tanulni, én is tudom hogy nem fogok tanulni. Lehuppanok a kis székre majd megnyitom a képet amit Po küldött. Valami chates screenshoot. A felső kockában valami srác van Power Rangeres szerelésben. Alul pedig Darth Vader. Elmosolyodom rajta majd megnézem mi ez az oldal. Omegle. Még csak nem is hallottam róla, eddig. Pedig otthon vagyok a netes oldalakban. Főleg mivel sokat chatroulettezek de ilyen oldalról még nem hallottam hogy Omegle. Márpedig nagyon ugyan olyannak tűnik mint a chatroulette. Kilépek a képből majd belelépek a csoportba amibe Veron és Chris van na meg jó pár üzenet.
-Hello- köszönök be rögtön, nincs kedvem vissza olvasni.
-Azt hittem már megkéseltek:'D- írja Chris mire felhördülök.
-Nem. Én késeltem meg másokat...- írom vissza fejcsóválva. Tudják milyen környéken lakom és erőteljesen imádnak ezzel szórakozni. Engem meg nem nagyon érdekel így felőlem csinálhatják. Sőt, még adom is alájuk a lovat.
-Holnap végre aludhatok! El se hiszem:3- olvasom el Veron üzijét mire elmosolyodom.
-Én is így vagyok ezzel:D- írom le válaszomat észbe kapva.
-Kettőig ne is keressetek- írja Chris mire felkuncogok. Hát igen, sokáig tud aludni. Ha ő azt mondjak kettőig akkor tényleg képes lesz kettőig aludni.
-Lol, ezt nézzétek:D- jön pár másodperc múlva Veron üzije majd meglátom ugyan azt a képet amit Po is küldött. Alsó ajkamat beharapom és tépelődve kocogtatom az asztalom lapját. Ma fura dolog történik velem. Talán Ben volt a fura dolog. Mély levegőt veszek majd beírom a keresőbe azt hogy Omegle. Rögtön kiad egy csomó találatot mire rá megyek az elsőre. Két lehetőséget ad. Szöveges beszélgetés vagy webkamerás, már most jobb mint chatroulette. Megtekintem magam a tükörben majd megigazítom a hajamat és végül az órára nézek. Este tíz van...én meg unatkozom. Mély levegőt veszek majd rá kattintok a kék gombra. Alul rögtön megjelenik az én képem míg felül egy csajé. Rám néz, elfintorodik és már el is tűnik a képe.
-Ribanc- morgom az orrom alatt míg a next gombocskára megyek.
-Szia gyönyörű- jön rögtön az üzi egy harmincas éveiben járó férfitől. Szemem kikerekedik és most én lépek tovább. Duplán klikkelek hogy rögtön ki adjon valaki mást is és ne csak megállítsa a csevejt. Egy kattintással kilépek a beszélgető partnerrel folytatott csevegésből és minden kapcsolat megszűnik, a második kattintásra bedob nekem egy új embert.
-Hello- írom le a kis köszönésemet- Camod van?- kérdem míg értetlenül nézem a fekete képernyőt. Kamerája az van. Alsó gatyája? Az nincs. Fejemet megrázom és tovább klikkelek. Kezd tele lenni a faszom, bár ezen az oldalon nem nagyon van más csak fasz. Rosszabb mint valami szexchat. Vagyis körülbelül ez pont az, csak még kamera is van. Rá nézek az órára ami már tizenegyet mutat. Feltekintek a képernyőre ahol ismét egy mosolygós srácot látok, ádámkosztümben. A kamomat kikapcsolom így már az enyém is csak egy fekete kocka.
-Ezt nem mutogatnám- írom le neki még mérgesen majd klikkelek. Nekem elég volt ennyi mára! Ez az oldal szar...újabb fekete kocka. Na ne...duplán klikkeltem! Felsóhajtok míg szememet megforgatom. Taps Zoe, hiszen csak nekem nehéz megtanlni mi is a különbség egy és kettő között.
-Ahoy- írom le unottan. Ez lesz ma már az utolsó, és ennyi. De tényleg. Én ezt már nem bírom ami ezen az oldalon megy, ennél még a chatroulette is esztétikusabb.
-Hello:)- kapom a választ mire szemöldököm felszalad. Nem igazán szoktak itt köszönni.
-Mizu?- pötyögőm le lassan a karaktereket.
-Unalom:/ Arra?- válaszol rögtön gyorsan mire még inkább elcsodálkozom.
-Úgyszintén.
-Hogy hívnak? Kamod van?:3- jön az újabb üzi mire elfintorodom. Tuti fasz lesz.
-Zoe, és van- írom neki kelletlenül.
-És miért nem kapcsolod be?:D
-Így előbb túl lépnek a faszverősök- írom le neki felnevetve kissé.
-Oké, ez jogos érv...:/- kapom rögtön a választ.
-Kapcsold be a kamod- kérem alsó ajakamat rágcsálva. Könyörgöm ne legyen fasz...ne legyen fasz...
-Előbb te- olvasom el az üzijét mire szememet megforgatóm.
-Én kértem előbb- írom le neki nevetve.
-Én kérdeztem előbb!:P- mérgesen fújom ki a levegőt az orromon válasza láttán.
-Ez így sokáig fog tartani- pötyögőm le neki. Tuti fasz lesz.
-Na jó, akkor óra tizenháromkor mindketten egyszerre?:D- az órára pillatok amin most óra tizenegy van.
-Okés- írom a válaszomat mikor tizenkettőre vált. A kurzort a kis kockámhoz viszem és a kamerám bekapcsoló gombja felé. Tizenhárom. Megnyomom mire ő is feltűnik.
-Egyébként, Zain vagyok- olvasom el rögtön az üzijét. Rám mosolyog, míg int nekem a kamerán keresztül mire én is kissé kábán intek neki egy félszeg mosoly kíséretében.



5.Rész

Rezgés...rezeg a kezem és a fejem. Mély levegőt véve nyitom ki szemeimet ásítva egy nagyot. Tovább rezeg valami. Félig felülök és a kezemben lévő telefont amin eddig arccal feküdtem most magam elé húzom. Feloldom majd pislogok párat hogy olvasni is tudjak.
-Kamozni akarok!
Most!
Zoeee- olvasom el az üziket mire értetlenül össze ráncolom a szemöldökömet. Majd megnézem ki írta mire felnevetek és vissza dőlök a puha párnáim közé.
-Hajnal van...-írom vissza neki még még mindig mosolyogva.
-Tegnap meg éjjel volt. Na kapd össze magad és ülj a gép elé!- felnevetek míg magam mellé eresztem a telefont és megdörzsölöm arcomat. Felsóhajtok végül pedig felülök. Nyújtózkodom míg körbe nézek a szobában. Magamhoz véve a telefon lemászok az ágyról és lehuppanok a székre. Hajnali négykor feküdtem le, nem jó hogy most kamozni akar. A laptop tetejét felhajtóm és bekapcsolom a gépet míg megtekintem a tükörben kócos hajamat, kómás és nyomott arcomat. Fellépek Skypra és már kapom is a videó hívást. Elfogadom míg hajamba túrok kissé hunyorogva majd megjelenik előttem egy mosolygós fekete hajú srác. Int nekem mire fintorogva én is intek neki.
-Reggel kilenc van...- írom meg neki észrevételemet majd dühösen a kamerába nézek hogy érzékelje, nem volt jó ötlet felkelteni.
-Nem tudtam aludni- olvasom el válaszát majd ártatlan tekintetét is megszemlélhetem mire megrázom a fejemet. Fejemet oldalra döntve tanulmányozom a képet. És kis híján le is esek a székről mikor felfogom hogy póló nélkül van. Érzem hogy fél oldalasan elmosolyodom hiába is akarnám vissza tartani.
-Hülye vagy Zain- írom meg neki még mindig mosolyogva. Áldom az eget hogy duplán kattintottam. Rohadt jó fej a srác és nem volt fasz. Hajnali kettőig beszélgettünk Omeglén majd elkérte a skype nevemet és ott beszéltünk tovább négyig. Elképesztő a srác, olyan gyorsan egy hullámhosszra kerültünk hogy azt hittem álmodom. Elvégre pont én az antiszociális kis hajlamommal neki állok egy idegennel úgy beszélni mintha három éve ismerném.
-Cuki vagy kómáson- olvasom el az üzit mire elfintorodom és újra beletúrok a hajamba.
-Azt kamuztad imádsz aludni. Miért vagyunk fent kilenckor?!
-Imádok is! És azért hogy társalogjunk kedves Zoe. De ha zavar a jelenlétem léphetek is- szememet megforgatom ahogy durcás ábráját nézem a képernyőn. És ez a srác tizenhat éves. Ki hiszi ezt el?!
-Ha le mersz lépni azok után hogy felkeltem akkor megverlek- írom le neki teljes komolysággal az arcomon mire látom hogy felnevet amitől muszáj elmosolyodnom. Furán nevet, mármint nem hülyén hanem vidámabban mint mások. Magamban is hülyén hangzik ez, de egyszerűen ha nevet neked muszáj nevetned.
-Most félnem kéne tőled?:D
-Rettegned, hogy pontosak legyünk- helyesbítem ki őt elmosolyodva.
-Na cigi szünet. Addig kint elsírom magam a rettegés miatt és vissza jövők már erős lelki személyiséggel:'D- ahogy olvasom arcomra úgy ül ki a meglepettség.
-Te cigizel?- kérdem meg értetlenül mire látom hogy elfintorodik majd kezében megrázza a cigis dobozt.
-Na még megvárom a lebeszélő és káros az egészségre dumádat csak gyors legyen:|- felnevetek majd megrázom a fejemet.
-Szóval akkor írjak most valami nagy élet igazságot amitől bűntudattal fogd szívni a cigit?:D- látom hogy elmosolyodik majd csak bólint nekem mire felnevetek- A dohányzás megrövidíti az éppen szívott szálat Zain...:)- látom hogy mosolya még szélesebb lesz majd fejét rázva feláll én pedig ajkamba harapva mérem végig vékony de izmos testét. Hanyagul lóg csípőjén egy szürke melegítő és érzem ahogy elvörösödöm. Pár percig bámulok magam elé míg agyamnak sikerül feldolgoznia a képet és tettét. Szóval cigizik is. Nem mondanám hogy alapvető témákról beszélgettünk tegnap, inkább minden lényegtelenről. Nem tudtam hogy cigizik, de valahogy el tudom képzelni cigivel a szájában. Eddig túl jó fej, biztos van benne valami buktató. Nincs olyan hogy ne lenne. Sóhajtva állok fel a székről és túrok bele a hajamba míg lustán megindulok az ajtóm felé. Kitárom majd elindulok a konyha felé. Öntök magamnak teát majd továbbra is komásan a kezeim közé fogva a bögrét nézek be apámék szobájába de üres. Szemöldököm össze ráncolom és a nappali felé veszem az utam. Kikukucskálok de ott sincs senki.
-Apu?!- kiáltom el magam kérdően a szobám előtt megtorpanva de válasz nem jön. Vállamat megvonva, mosolyogva kortyolok bele a teámba. Elfelejtettem hogy ma kimentek a mamáékhoz. Befordulok a szobám felé ahol már a laptopon keresztül Zainnal találom szembe magamat. Vissza sétálok a székig majd lerakom a bögrét is.
-Csini rövid gatya;)- elolvasva az új sort letekintek lábaimra mire fintorba fut az arcom. Egy rövid zöld sport rövid gatya van rajtam pizsi gyanánt.
-Csini pólód van- írom vissza egy sóhajjal kísérve mire felnevet és kihúzza magát.
-Perverz- amint elolvasom fel is hördülök és kérdőn a kamerába pillantok.
-Kikérem magamnak, én aztán nem!- hitetlenkedve írom le neki soraimat, míg még én magam sem hiszem el ezeket a szavakat.
-Kérd Babe, mellettem perverz leszel:D
-Babe?- szemöldököm a homlokomra szalad a megnevezés miatt- Érzed magad megtisztelve. Másokat ilyenkor már megverek vagy leosztom őket...:D- látom ahogy arcára egy féloldalas mosoly kúszik amitől ismételten én is elmosolyodom.
-Akkor ezentúl kihasználom hogy így hívhatlak:3- fejemet ismét megrázom míg a bögrét ajkaimhoz emelem és kortyolok belőle- Látom szeretsz olvasni. Sötétben nem láttam a könyveket- sorait olvasva hátra fordulok és végig nézek a körülbelül háromszáz könyvön amik egymáson heverésznek ha már nem volt nekik máshol hely- Én is imádok.
-Ennek a fele a nővéremé:)- amint elolvassa arcára kiül a megdöbbenés.
-Van egy nővéred?!
-Kettő is:D- szemöldöke még magasabbra fut mire elnevetem magam és látom ahogy ő is elmosolyodik.
-Nekem egy nővérem és két húgom van:)- na most én döbbenek meg. Vannak tesói?!
-Egyedüli srác vagy, ráadásul bátyó és öcsi is? De cukiii:3- látom hogy elfintorodik de én majd szétolvadók. Tuti kedves a húgaival, milyen édesek lehetnek. Az egyedüli srácok mindig aranyosak hála a lányos befolyásnak.
-Igen....- válasza sem tudja letörölni arcomról a mosolyt amivel őt méregetem.
-Ez akkor is irtó cuki, azt hittem a képek hátul a barátnődről vannak:D- fintora átmegy újra értetlen tekintetbe.
-Nincs barátnőm, de ezek szerint már fel is építetted az életemet magadban:D- elmosolyodom és bólintok egy aprót, hiszen így vagy. Magamban már felépítettem egy képet amin most folyton alakítok. Bár így hogy nem személyesen találkozom vele sokkal nehezebb, de szeretem a kihívásokat- Na halljam eddig mire jutottál velem kapcsolatban- látom a sunyi mosolyt az arcán mire most én fintorgóm neki egy sort.
-Nem a bunkó fajta srác vagy, de csajozós. Hála a női befolyásnak tudod mikor mit kell mondani plusz stílusod is van emiatt. A képek miatt hátul a falon biztosan szereted őket tehát jó a kapcsolatotok. Csak tipikus tesó veszekedések szoktak lenni hülyeségeken. Leginkább a nővéreddel mivel férfi létedre te vagy a fiatalabb, valószínűleg nehezebben viseled mivel ő ezzel szekálhat. Verekedős vagy, inkább értük verekszel de mindig kamuzol a szüleidnek hogy csak neked szólt be valamit az illető. Társasági egyén vagy de megválogatód a barátaidat. Egyenlőre ennyi:D- félve vizsgálom arcának a mimikáját hogy mit reagál majd a kis monológomra.
-Először is, te ezeket honnan veszed?!- próbálok mosolyogni de inkább csak vicsorra sikeredik amitől látom hogy felnevet- eléggé igaz rám, és ez ijesztő... A férfi megnevezést köszönöm hölgyem:3- fejemet megrázom míg vállamat leengedem és egy igazi mosoly kúszik arcomra.
-Mániákusan imádom a pszichológiát- látom hogy szomorú mosoly jelenik meg az arcán.
-Tökéletes emberrel találkoztál hogy kikezeld minden szarságából. Jobb leszek neked mint egy kísérleti patkány- sorait olvasva szemöldökömet össze ráncolom. Ezt hogy érti? Gondoltam hogy nincs minden rendben vele, annyira tudtam!
-Egy emberre se tekintek kísérleti patkányként- fogalmam sincs mi mást írhatnék neki erre. Nem tudom mire hogy fog reagálni. Ő más mint a többi ember. Kiszámíthatatlan, legalábbis számomra.
-De senkire nem tekintesz emberként. Mindenkinek csak megmondod az életét. Nem többek gyakorlásnál:)- egy pillanat alatt leszek komor míg időhúzás végett inkább újra felveszem a bögrét hogy igyak. Látom amint árgus szemekkel figyel és nem tudom eltépni az övétől a tekintetemet.
-Majdnem mindenkire emberként tekintek- írom meg neki végül jó pár perc bámulás után.
-Majdnem?
-Vannak akik nem érdemlik meg ezt a jelzőt...- látom az értetlenséget arcán de próbálja uralni arcizmait. Talán igaza van, talán mindenki csak egy gyakorlás számomra.
-Nem tudtam meg többet:|
-Akit érdekel a pszichológia azoknak mind megvolt vagy megvan a maga pokluk. Én ebben keresem a miértre a válaszokat. Vannak emberek akik gerinctelen pöcsök. Nem érdemlik meg a jelzőt, nem sértegetek másokat azzal hogy embernek hívjam őket. Ennyi...- arcára együtt érző mosoly kerül míg lehatja a fejét.
-Egymásra találtunk eléggé- nem néz a kamerába, mégis képtelen vagyok szomorúan felnevetni.
-Minden embernek meg van a maga pokla, nem igaz?(:- látom hogy elmosolyodik de fejét még mindig lehatja.
-De..igaz- lassan tekint fel én pedig arcát kémlelem. Neki is meg van a pokla. Éget a kíváncsiság hogy  megtudjam neki vajon mi lehet az. Semmi nem látszott eddig rajta de most...látszik hogy szenved. Jó színész, szinte mint én. A különbség hogy arcizmom sem rándult míg én leírtam a soraimat. Annyira fura ez a srác...annyira más. Ő az a tipikus ember akiben van valami plusz amitől szerethető még ha egy fasz és szenved is- Egyébként tévedtél...a bunkó fajta srác vagyok- értetlenül nézem őt míg ő rám mosolyog.
-Valóban?- annyira de annyira kiszámíthatatlan. Még egy napja sem ismerem de már többet beszéltem vele mint pár osztálytársammal. Pedig azért jóba vagyok mindenkivel. Sőt, mindenki bír amit elég nehéz fenntartani még egy hónap után is.
-Valóban, nem vagyok a kedves és aranyos srác mint hiszed...- kijelentésére felnevetek mire kapok tőle egy értetlen pillantást.
-Telibe szarom hogy viselkedsz másokkal. Velem kedves vagy, nekem ez számít. De akkor ezt most én veszem megtiszteltetésnek:3- látom ahogy halványan elmosolyodik mire az én mosolyom még szélesebb lesz. Nem akarom elrontani a kedvét. Szeretném ha boldog lenne. Idióta vagyok hogy csak most veszem észre hogy jó pár mosolya nem őszinte. Hogy vannak vele gondok, nagyobbak mint az átlag. És meg fogom tudni hogy mi, mert tudni akarom. Túl jó fej ahhoz miszerint hagyjam hogy csak úgy fel eméssze magát. Mert felfogja, mert mindenki aki így áll felemészti magát egyszer.
-Más vagy- üzenetén elcsodálkozom és megrázom a fejemet.
-Te is más vagy- rántom meg a vállamat mire látom hogy újra arcára kúszik az a bizonyos mosoly, ami nem őszinte. Vajon a haverjai tudják? Észre veszik a különbséget vagy ez megint csak az én hülyeségem. Lehet csak én látok mást ebbe a mosolyba.
-Mi a kedvenc könyved?- kérdésétől meghökkenek majd újra hátra fordulok és fejemet oldalra billentem. Kedvenc könyv?!
-Ez olyan mintha a gyerekeim közül kéne választani- írom meg fejcsóválva válaszomat vissza fordulva a kamera felé.
-Vannak gyerekeid?!:D- válasza miatt elfintorodom és leejtem még vállaimat is ahogy megrázom fejemet- Na mondj egyet:3
-Nem tudok....uhm. Talán Darren Shan Demonata könyvei:/- adom meg válaszomat elég sok töprengés után.
-El fogom olvasni őket:)- írja rögtön mire bizonytalanul elmosolyodom.
-Nem hiszem hogy tetszene. Tíz könyvből áll:$
-Tízből?!- elnevetem magam arcára kiülő rémület miatt.
-Igen:3 De ha nem szereted a sakkot és a démonokat nem hiszem hogy tetszeni fog:D- hajába túr és kétségbe esetten rám néz.
-Sakk és démonok?- kérdi meg pár perc maga elé bámulás után.
-Sakk és démonok:3- még bólintok is neki csak hogy jobban felfogja miszerint igen, sakk és démonok vannak benne.
-Sakk és démonok....oké. Tényleg nem hétköznapi csaj vagy:|- vállamat megrántom míg a kamerába nézek. Megszoktam már hogy sokan furának neveznek.
-Neked van kedvenc könyved?- kérdem pár perc "némaság" után.
-Virágot Algernnak de most inkább kedvenc sorozatom van!:D- szememet megforgatom és várom a választ- AHS:3- értetlenül nézek rá mire látom hogy arca szinte megnyúlik és átvált komorba.
-Először is a könyvet el fogom olvasni másodjára. Az mi?- kérdem meg kissé félve mire látom hogy feltekint a plafonra.
-American Horror Story- most én nézek rá értetlenül és kissé félve. A kedvenc sorozata egy horror sorozat?!
-Te sem vagy hétköznapi- rázom meg a fejemet nevetve.
-Ez a sorozat irtó jó! A legjobb- írja le helyeslően bólogatva saját magának mire felnevetek.
-Pedig már azt hittem valami Esmeraldás a kedvenced. Az illene hozzád:'D- írom meg neki tovább nevetve mire látom hogy ő is felnevet.
-Igazából Don Juan poszterek vannak az egész szobámban. Csak úgy raktam fel őket hogy kamozás közbe ne látszódjanak- írja meg mire kitör belőlem a nevetés. Szemeimet megtörölve nézek fel rá és látom hogy hogyan mosolyog. De most úgy igazán- Mi az egész neved?- kérdésétől megakadok mozdulatomban amitől látom hogy még jobban elmosolyodik.
-Miért?- kérdem értetlenül. Én annyit tudok róla hogy Zain. Ő annyit tud rólam hogy Zoe. És szerintem ennyi eddig bőven elég is volt.
-Szívesen bejelölnélek facen. Könnyebb lenne a sima chat:)- alsó ajkamat beharapom mire fejét kissé oldalra dönti.
-Zoe Fable- írom le neki kissé bizonytalanul és már látom hogy nagyban mást nézeget és nem engem és a Skypot.
-Milyen profil képed van?! Nem talállak...- írja nekem kétségbe esve mire elfintorodom.
-Régi, eléggé régi. Egy csajjal vagyok rajta, fehér póló....- írom neki eléggé feszengve. Három éves az a kép. Nem törődöm sokat a facemmal ilyen szempontból. Látom fintorgó arcát mire megrázom a fejemet. Apró csilingelő hang mire átlépek a facebookomra. Zain Malik...szóval így hívják. Maliknak. Elfogadom az ismerős felkérést mire rögtön fel is ugrik a chat ablak.
-Szörnyű ez a kép Babe...- felnevetek ahogy elolvasom az első üzenetet amit tőle kapok facen.
-Hát köszönöm:'D- írom vissza neki még mindig mosolyogva.
-Igazán nincs mit hölgyem:3- fejemet megrázva megyek vissza Skypra ahol szembe találom magam mosolygós arcával- Tényleg katasztrófa az a kép, sajnálom:D- fejemet megrázom míg felsóhajtok és lehajtóm a fejemet amitől vöröses barnás hajam az arcomba hullik- Na azért el ne sírd magad, annyira nem rossz- elolvasva újabb üzenetét ismét felröhögök.
-Hülye vagy:D- írom meg neki konkrét és tömör véleményemet.
-Mégis beszélgetsz velem...- látom ahogy felvonja szemöldökét válaszomra várva.
-Hülyét csak hülye visel el- írom neki váll rántva viszonozva féloldalas mosolyát. Viszont az ő féloldalas mosolya újra átalakul a szomorú, látszat mosolyba. Mégis valahogy furán tekint rám a kamerán keresztül, úgy amit nem tudok hova rakni. Az én arcomra is felkerül a szomorú beletörődött mosoly mikor elolvasom válaszát.
-A sérült személyiségek mindig egymásra találnak drágám... 



7. Rész

-Leszarom ezt akkor is megbeszéled velem!- csattanok rá kamerán és laptopon keresztül. Most már mikrofont használunk, bár csak amikor ő is egyedül van meg én is.
-Zoe hagyjuk már ezt- morogja hátra dőlve a székében míg tenyereivel megdörzsöli arcát.
-Mi az hogy hagyjuk mikor egy olyan mondat után lecsapod nekem a telefont?!- kelek ki magamból értetlenül.
-Éjfél van, muszáj ezt most?- kérdi fáradtan feltekintve rám.
-Cseszd meg Zayn!- csattanok fel újra míg az asztalomra csapok és felállok. Mérgesen rontok ki a szobámból. Nem aggódom hogy apámékba ütköznék, most Katenel alszanak. Mit tudom én hol van neki háza, de közölte apának hogy most szüksége van arra hogy kettesbe legyenek mert ő már nem bírja. Hát mindjárt megsajnálom. Főleg hogy burkoltan a tudtomra adta hogy jó lenne ha eltakarodnék. Li meg amúgy is nagyrészt már Aaronnál lakik. Zayn szülei és a tesójai is ha jól tudom a nagymamájuknál vannak vagy mi. Zayn meg azért nem mehetett mert el kell gondolkodnia magán hogy nem jó dolog az amit csinált. Pár nap és kezd az új sulijába. Aminek viszont már Arab  származású az igazgatója szóval kétlem hogy baj lenne újra ebből az egészből. Az arabság úgy jön Zaynhoz hogy fekete a haja és barnásabb a bőre, na meg jobban néz ki. Nem követi teljes mértékben a vallást de nem is alázza meg eredetét, ő csak egyszerűen éldegél. Félig Brit félig Arab és ő így érzi jól magát, már ha nem kezdenek neki beszólogatni.
-Tetszik a francia bugyid!- hallom meg hangját mire mérgesen benézek az ajtómon, majd tekintetem végig vezetem magamon és teljesen elpirulok. Hosszabb póló és francia bugyi az öltözékem...remek! Megfogom a pólóm szegélyét majd lejjebb húzva vissza tipegek a székig- Elfogadom a póló levétel helyett, de sétálj végig még egyszer a szobában- nevet fel alsó ajkát beharapva mire fejemet megrázom.
-Nem fogod elmondani mi?- kérdem halkan az asztalomat piszkálva és kapargatva. Po-nak is volt egy időszaka mikor vagdosta magát. Minden vágásért kapott egy ütést tőlem aztán megbeszéltem vele a problémákat. De szar volt látni hogy ezt teszi. Hogy el akarja dobni az életét. Hogy gondolkodhat így valaki?! Miért akarná valaki eldobni az életét?! Ez abszurd!
-A szerelem öngyilkosság- szólal meg halkan mire rá kapom a tekintetem- Volt egy csaj akibe belezúgtam. De úgy nagyon durván- motyogja a tarkóját vakargatva- aztán pofára estem. Megcsalt én meg...kissé depressziós lettem és végül kórházba kötöttem ki- rántja meg a vállát míg nagy szemekkel figyel engem- Voltál már szerelmes?- kérdi halkan mire szomorúan elmosolyodom és megrázom a fejem- Soha ne is legyél- villant rám ő is egy szomorú mosolyt.
-Szóval emiatt vagy ilyen? Egy csaj miatt?- kérdem értetlenül arcát figyelve de csak megrántja a vállát és vesz egy mély levegőt.
-Miért Zoe, milyen vagyok?- kérdi egy fancsali mosollyal. Már nem is erőlködik hogy valami elfogadható mosolyt varázsoljon magára. És ennek örülök.
-Depressziós- felelem könnyedén mire felnevet.
-Ez a diagnózisod drágám?- kérdi értetlenül mire megrántom a vállam.
-Mi értelme van annak hogy drágámnak hívsz?- kérdem felnevetve mire szemöldökét össze ráncolja- te is tudod hogy semmi. Úgy ahogy annak sem hogy minden lánnyal így beszélsz mint velem ezzel csak va...
-Nem- csattan fel ezzel félbe szakítva engem.
-Kétlem hogy a sulidban más milyen lennél, szerintem...-nem folytatom csak figyelem őt. Tudom hogy folytatni fogja. Semmit sem gondolok így, tudom hogy nem beszél minden lánnyal így, hogy nem mindenkivel kedves. Hogy ezzel nem akar semmit sem elérni. De így legalább kitör belőle és végre többet meg tudok róla. Mindig is tudtam manipulálni az embereket, és soha nem gondoltam volna hogy ez rossz lenne számomra.
-A végzősök félnek tőlem csak mert egyszer idegességemben a falhoz vágtam a táskámat. A tanárok utáltak. Mert miért ne alapon?! Tény hogy elég sok csajt szédítek de az ő faszságuk ha nem veszik észre!- csattan fel ám mégis fájdalmasan érint. Hogy Zayn csak barát nekem? Mint mondtam, kerülöm az önámítást. Eléggé bejön nekem, talán ezért fontosabb mint mások. De ezek szerint sok csajt szédít, és a mi faszságunk ha nem vesszük észre ezt. Úgy érzem engem is szédít a becézgetésekkel és minden mással. Vajon hány lánnyal játszotta már el ezt?
-Értem- felem halkan nyugodtságot erőltetve magamra. Fáj ezt csinálni, előtte még soha nem kezdtem el a napszemüveg módszeremet. Olyan ez mint valami ellenző ezért is hívom napszemüvegnek. Mintha csak felvenném és már senki nem sejt semmit. Elmosolyodom ahogy átjár újra a bizonyos leszarom érzés. Végre...végre vele szemben sem vagyok annyira más.
-Szerintem aludjunk- sóhajt fel megdörzsölve két kezével arcát.
-Jó éjt Zayn- felelem halkan majd kinyomom a kamerát mielőtt még inthetne vagy felnézhetne.Soha nem köszönünk el gyorsan..Amint az ablak bezáródik arcomról rögtön eltűnik a műmosoly. Vagdosta magát egy lány miatt és még kórházba is került. Megtudtam hogy minden lánnyal azt csinálja mint velem szóval különösebben még fontos sem vagyok neki. Mozgalmas egy nap. A laptop tetejét lecsapom és az erkélyig sétálok kezemben a telefonnal. Kilépek és kapkodva szippantok egy mély levegőt.
-Nem úgy értettem Babe- fej rázva olvasom el az üzijét hisz mindketten tudjuk hogy de. Ő úgy értette de hát én provokáltam ki.
-Tudom Zayn, nincs semmi baj- írom meg neki unottan míg a korlátnak dőlök. Nincs kedvem még smileyt írni sem. Egyszerűen csak csalódott vagyok, de nem szerettem belé. Szó sincs róla. Egyszerűen tetszett mint srác. Szeretem a fekete hajúakat neki meg fekete haja van. Telefonom csörögni kezd mire a kijelzőn a Zain név villog. Át kellene írnom a kis "becézésemre". Zayn. Ezt se hívnám becenévnek de mégis. Más nem hívja őt így csak én, és ez jó érzés. Kinyomom a telefont míg fejemet a kezeimre hajtóm amik a korláton pihennek. Találtam végre egy srácot akire azt mondom hogy tényleg akarom erre kiderül hogy rohadtul csak egy vagyok neki a sok közül.
-Miért nem veszed fel?:(- olvasom el az üzit mire fancsali mosoly kerül arcomra.
-Csak vészhelyzetnél, most nincs az...:D- írom meg neki lassan és lustán. Telefonom újra csörög mire hosszú hezitálás után felveszem és a fülemhez emelem míg a kastélyt kezdem nézni és a pár árnyékot amik bent mozognak. Gondolom most is valami bulit készítenek elő ott bent. Nem szólók bele a telefonba, nem én hívtam. Nekem nincs mondani valóm jelenleg neki. Jó tíz perce bámulom már a csillagos sötét eget ami mindig megbabonázott mikor végre beleszól a telefonba.
-Gáznak érzem magam- mondja halkan mire szememet megforgatom.
-Mert az vagy- nevetek fel kissé rekedtesebb hangon mire köhög párat.
-Cigiztél?- kérdi értetlenül mire lenézek az utcára majd fel a holdra- A csöndet igennek veszem- mondja halkan mire elmosolyodom. Talán jobban bejönnék neki ha cigiznék, elvégre ő is cigizik. A kérdés hogy be akarok-e jönni neki...- Szóval cigiztél- sóhajt fel mire felnevetek. Elbeszélget ő magában is, nem kellek én ide.
-Azt mondtad aludjunk...miért nem alszunk?- kérdem meg értetlenül. Válasz nem jön csak halk lélegzet vételek.
-Zoe!- kiálltja el magát valaki röhögve lentről mire lenézek az utcára.
-Hello Ben- intek neki unottan de a telefont nem emelem el a fülemtől.
-Nincs kedved seggrészegnek lenni?! Gyere, most megyünk bulizni. Felmegyek érted ha gondolod. Füvem is van- röhög fel mire elmosolyodom. Nem füvezek, nem iszom, nem bulizok. Nem vagyok túlságosan szociális egyéniség, sőt. Egyenesen antiszociális vagyok.
-Te füvezel?!- kérdi értetlenül Zayn. Fejemet megrázom ezzel jelezve Bennek az egyértelmű vissza utasítást majd vissza sétálok a házba- Ki az a Ben?- kérdezget tovább.
-A helyi fasza gyerek- felem lazán míg becsukom az erkély ajtót.
-És most felmegy hozzád fél egykor mikor te egy francia bugyiban és pólóban vagy? Aztán elvisz bulizni, leitat és füvet is ad?!- kérdi éllel a hangjában mire felröhögök aggódásán.
-Igen Zayn, szóval jóéjt- mondom halkan szem forgatva majd kinyomom a telefont és az ágyra dobom. Lilith ágyára. Fáradtan mászok fel a felső ágyra, az enyémre. Hallom hogy rezeg, gondolom írt. De most nem érdekel. Ha neki ilyen lányok kellenek akkor egy próbát megér, nem? El kellene döntenem hogy meg akarom-e szerezni. Ő annyira más. Meghallgat, nem ítél el és még meg is ért. Nem tökéletes, de nekem az. De ha mondjuk esélyem sincs nála? Mármint...ah. Szerintem néha flörtöl velem és engem hívott mikor most kiakadt de bevallotta hogy minden csajjal ezt csinálja. Nem tudom hogy viszonyul másokhoz és csak neten ismertem meg. Messze lakik...Oké most már csak magamat akarom meggyőzni. Oda meg vissza vagyok ettől a nyomoréktól. Remek, röpke másfél hónap alatt belezúgtam egy ismeretlen irtó helyes tizenhat éves srácba aki egy csajozó gép és sérült személyisége van. Plusz szuiciditással is próbálkozott már. Bár az egy lány miatt volt, gondolom miatta lett csajozó gép. Ő is le akar szarni mindent csak nem tud. Túl szenzibilis ahhoz hogy le tudjon szarni mindent. Talán csak le kéne tennem róla. Leszarni őt, akkor nem fájna majd annyira mint fog. Oh remek, most már azt is tudom hogy fájni fog. Szóval megpróbálok bejönni neki. Nézzük csak, teljesen vissza húzódó lány vagyok. Nem iszok, nem cigizek, nem füvezek. Keserűen felsóhajtok míg felülök és hátamat a falnak vetem. Nyaktól lefele látom magamat a tükörben ami a falon lóg és szinte beteríti az egész falat. A világos fal előtt ülve tökéletesen látszik az alakom. Amim nincs. Szemet lehunyom és inkább kinézek az ablakon. Félig a kastély tetejét látom és félig a sötét csillagos eget. Neki nem olyan lány kell mint én. Neki lázadó, bulizos szociális egyéniség aki szép. Én nem ilyen vagyok! De...lehetek...talán. Tenyereimmel megdörzsölöm arcomat majd hajamba túrva felsóhajtok míg lehunyom szemeimet. Ha be akarnék neki jönni akkor most Bennel kéne szarrá szívnom magam. Feladva az éjszakára tervezett alvást lemászok az ágyról. Látom hogy a telefonom villog de csak megrázom a fejemet míg nyelek egy nagyot. Annyira elmennék sétálni de könyörgöm, ki megy sétálni hajnali egykor?! Amúgy is, mit szólna apa...csak úgy lelépnék sétálni. Fejemet az ajtófélfának döntöm és csak hagyom hogy testem kissé elernyedjen míg csukott szemmel is érzékelem telefonom egyenletes pislákolását. Zain...Zayn..Malik. Kezeimet felemelem és megszorítom az ajtófélfát. Fogalmam sincs van-e olyan dolog még amit nem tudnék róla. És nem tudom ő mit nem tudna rólam. Ő is jól tudja hogy nem vagyok lelkileg teljesen ép, sőt eléggé tépázott vagyok. Ugyan úgy mint ő. Le fogja bontani a tizennégy éves falamat. Mi a faszomat csinálok én akkor?! Túl veszélyes ő nekem. Telefonom csörögni kezd mire lassan kinyitom a szemem és oda pillantok. Po...értetlenül lépkedem oda és veszem fel a telefont.
-Felkeltettelek?- kérdi szipogva mire szemöldökömet össze ráncolom.
-Nem. Mi történt?- kérdem rögtön értetlenül.
-Soha ne legyél szerelmes!- zokog fel mire szemem elnyílik.
-Nem tervezek az lenni- felelem halkan mire hallom hogy tovább sír. Úgy tűnik ma ez a nap tanácsa: Ne legyél szerelmes! Lábaimat felhúzom és hátamat a falnak vetem az ágyon. Magamat kezdem bámulni a tükörben. Arcom jobb felét kissé megvilágítja telefonom míg pluszba egész jobb felemet még a kinti utca kis fénye is láthatóvá teszi a sötétben.
-Szakítottunk- hüppögi mire elfintorodom.
-Miért?- kérdem értetlenül míg fülemtől eltartóm egy kicsit a telefont mivel az rezegni kezd egy újabb üzenet miatt.
-Össze vesztünk mert egyfolytában írogat neki valami Eveen én meg számon kértem rajta meg a csajra is rá írtam. Ha meglátom meg tépem azt a kis ribancot!- hadarja egyre mérgesebb és szinte ennek hála a sírást is abba hagyja.
-Nem lehet hogy csak haver? És honnan tudtad hogy ír neki?- kérdem értetlenül míg combomra kezdek mintákat rajzolgatni.
-Az exe!- förmed rám telefonon keresztül.
-Nekem is Dean, de barátok vagyunk- jegyzem meg halkan mire hallom ahogy felhorkant.
-Ja, csak ő nem dugott meg téged. Amúgy meg megnéztem a telefonját és ott volt. Szívecskével chateltek meg minden- mondja elkeseredve mire szemem kikerekedik. Mindenki azzal van elfoglalva hogy nem dugtak még meg?!
-Miért nézted meg a telefonját?- kérdezek újra hogy inkább ő beszéljen mintsem én. Az hogy szíveznek egymásnak máris egy viszonyt jelent? Remek, ezek szerint viszonyom van Zaynnal.
-Mert tudni akartam hogy megcsal-e!- mondja úgy mintha ez természetes lenne.
-Minek vagy vele ha nem bízol benne?- kérdem értetlenül homlokon csapva saját magamat.
-Mert szeretem!- nyög fel mire én is felnyögök. Ennyire nem lehet hülye aki szerelmes, ugye?!
-De közben azt hiszed megcsal? És ezek szerint alapja is van annak hogy ezt hiszed- jegyzem meg csípősen semmi finomkodást nem használva.
-Ezt te nem értheted!- dörren rám mire mérgesen kifújom a levegőt. Én nem érthetem de azért engem hív fel...jézus segíts meg.
-Az elején is utáltam a gyereket- mondom unottan mire ismét felhördül.
-Csak mert egyszer megverte Veront...- motyogja unottan ő is. Oh igen...Nancy egyik legjobb barátja, Veronica. Tizenhét éves a csaj, és a drága barátja Adam aki most Po barátja megverte őt, de nem egyszer. Nancy elintézte, aztán még el is intéztette. Másokkal is. Nos mikor Adam megtudta hogy a vezetéknevem Fable és elég sok közöm van a bizonyos Nancy Fablehez már nem is kellet semmit tennem azért hogy megutáljon. Bár azért közöltem vele hogy tőlem többet fog kapni ha Pohoz ér. Bár ezt maga Po nem tudja, és nem is kell tudnia.
-Ja megvert egy nőt. Emlékeztetnélek mit rendeztél mikor Ben csak megrángatott egy kicsit is- mondom felháborodva mire hallom ahogy mérgesen kifújja a levegőt.
-Kapd be!- mondja végül nyugodtan majd a telefonom sípolni kezd miszerint lerakta.
-Kam- olvasom el az üzit mire értetlenül felhúzom a szemöldökömet. Zayn írta ezt, esküszöm ma senkin sem tudok ki igazodni...
-Épp lelki szemetes vagyok..- írom vissza neki rögtön míg átváltok Po-ra.
-Na husom, végül is mit mondott Adam arra hogy kavar az exével?- kérdem meg chaten lévén nem akarok pont most vitát vele.
-Kam- kapom az újabb üzimet. Mérgesen nyitom fel a laptopot és szinte rögtön kapom is a hívást Zayntól.
-Mivan?!- kérdem értetlenül mikor meglátom őt.
-Bejövök neked?- kérdi rekedtes hangon mire szám elnyílik és szívem félre ver. Hogy mit kérdezett?!- Zoe- nyög fel kérdően válaszért sürgetve.
-Te ittál- jelentem ki halkan.
-Ja, te meg szívtál. Egyszer velem is szívhatnál- nevet fel.
-Mit?- kérdem elfintorodva.
-Három dolog is eszembe jutott. Cigi, fű a harmadikról inkább kussolok- villant rám egy féloldalas perverz mosolyt mire szemem még inkább elnyílik. Most bejövök akkor neki? Ez egy burkolt célzás volt hogy szopjam le?! Mi a fasz van ma az emberekkel?!
-Sokat ittál- jegyzem meg halkan továbbra is félhomályba bujtatott arcát figyelve- Alig negyven percre tűntem el- förmedek rá kissé értetlenül. Hogy tud valaki negyven perc alatt totál berúgni?!
-Biztos cuki vagy mikor iszol te is. Vagy ha cigizel. Megnéznélek miközben cigizel. Kimegyek cigizni- nevet fel fejét megrázva míg fel is áll, de meg is botlik. Üveg repül, szék borul, ő pedig csak kapálózva eltűnik a kamera látóteréből. Rögtön feljebb ülök mintha ezzel jobban láthatnám őt pedig tudom hogy nem.
-Zayn?!- kérdem ijedten mikor még mindig nem tápászkodik fel a földről.
-Remekül vagyok- nyög fel és meglátom egyik kezét míg hüvelykujját felfelé nyújtja. Elfintorodom hiszen aranyos de féltem. Részeg és még járni sem tud- Inkább itt bent cigizek- nyög fel míg elterül a székben és ajkai közé szorít egy szálat.
-Bent?- kérdem fintorogva továbbra is mikor meggyújtja a szálat. Bejönnék neki ha én is cigiznék és innák. Nekem meg ő jön be, remek felállás. Telefonom csörögni kezd mire rögtön felveszem ám Zayn érdeklődve figyel.
-Csak nem Ben?- kérdi vicsorogva mire felröhögök.
-Ne nevess!- sír fel a telefonba Po mire rögtön el is komorodom.
-Ki fogtok békülni, mindig kibékültök- mondom ellágyítva hangom rögtön. Zayn még a szemöldökét is felhúzza. Mutatóujjamat szám elé rakom miszerint kussoljon.
-De ez most más Zoe!- zokog a telefonba mire lehunyom a szemeimet.
-Sokáig szeretnél beszélgetni? Csak mert akkor kihangosítalak- mondom halkan mire hüppögve elmotyog egy igent. Zayn szippant a cigijéből míg én kihangosítom telefonomat és lerakom az asztalra. Fejemet a falnak döntöm és onnan szemlélem tovább Zaynt aki szintén engem figyel. Hála az égnek csendben de ezt talán a ciginek köszönhetem a szájában. Jézus hogy mennyire szexi cigivel a szájában!
-Ez most tényleg más!- mondja meggyötört hangon Po mire Zayn beharapja alsó ajkát. Látom hogy keresgélni kezd valamit az asztalán míg ajkai közé szorítja az égő szálat.
-Mégis miért?- kérdem továbbra is figyelmesen bár a figyelmem inkább Zaynra terelődik.
-Azt mondta nem bízok benne!- dörren fel mérgesen mire felsóhajtok.
-Mert nem bízol benne, talán ezért. Megnézted a telefonját, ez hol bizalom Po?!- kérdem értetlenül mire Zayn felkapja a fejét és horkant egyet míg arcáról lesüt az undor.
-Ez mi volt?!- kérdi értetlenül Po.
-Hagleyben lakom, biztos megkéseltek valaki az ablakom alatt- röhögök fel míg Zaynra nézek jelentőség teljesen aki most visszafogottan kacag egy párnába.
-Késsel gyilkolászgatok az ablakod alatt:D- írja nekem a chat részbe mire villantok neki egy fintort.
-Nem értem mi tetszik neki azon a tehénen!- morogja tovább Po mire Zayn tovább mosolyog rám majd figyelme az asztalra terelődik újra.
-Lehet csak belemagyarázod a dolgokba és nem is csal meg- mondom még mindig kedveskedő hangon míg kezeimmel megtámasztom a fejemet. Zayn vigyorogva felemel egy lapot mire elkerekednek a szemeim. A lapon én vagyok megrajzolva kissé bizonytalan vonalakkal míg egyik kezemmel megtámasztom a fejemet a másikkal pedig egy fél maszkot tartok magam elé ami mosolyog. Az eredeti arcom más fele tekinget, egy laptop felé a távolba. Szám eltátom ahogy tovább szemlélem a tökéletes rajzot. Pár nyálcsorgató másodperc után veszem észre a graffitit a rajzom felett miszerint "Dr.Zoe Fable Rendel".
-Jézusom- lehelem magam elé elképedve tovább figyelve a rajzot. Talán többet jelent ez mintha elmondaná hogy ismer, hisz látszik tényleg ismer. Ha részegen így rajzol vajon milyen józanon?!
-Én is pont ezt mondtam!- dördül fel Po mire zavarodottan a telefonra nézek.
-És mit mondott még?- kérdem kissé félve és fintorogva. Fogalmam sincs miről beszéltünk, de remélem ez a kérdés bejön.
-Mióta tudsz te így rajzolni?!- kérdem rögtön chaten Zaynt mire csak elmosolyodik.
-Én csak beszélni vagyok hajlandó!:3- amint elolvasom üzenetét mérgesen rá meredek.
-Érted?!- kérdi rikácsolva Po mire megrezzenek és megszakítom a Zaynnal való szemezésemet.
-Egy pöcs, az elején is mondtam- jelentem ki könnyedén ismét remélve hogy telibe találom a témát.
-Mert megverte Veront. Jó hogy szerinted pöcs! Ha Nancy szerint az akkor szerinted is- hördül fel mire lehunyom a szememet és veszek egy mély levegőt. Zayn értetlen tekintetével találkozom mikor felnézek.
-Megvert egy lányt. Hát igen, eléggé elítélem de szerintem tudod miért- mondom halkan. Hallom ahogy veszi a levegőt a válaszra mire testem megfeszül, nem válaszolhat! Nem Zayn előtt! - Az hogy Nan mit gondol róla nem nagyon érdekel. Attól hogy a nővérem még különálló gondolataink vannak- jegyzem meg kissé élesebben mint tervezem. Lehet hogy szakított vele a pasija, de érzékeny területeken ne köcsögösködjön velem. Úgyis ő szopja be ha elborul az agyam.
-Mi a halál van?!- kérdi chaten értetlenül Zayn mire csak megrázom a fejemet.
-Ja, Nan szerint egy hálátlan ribanc vagy, ennyit a tökéletes testvéri összetartozásotokról- hördül fel bunkón mire mérgesen kifújom a levegőt és megdörzsölöm az arcomat. Fejemet meg rázom csak hogy megerősítsem magam abban miszerint nem leszek bunkó. Po nem rám mérges, nem tehet erről!
-Azt állítottam hogy jó, nem azt hogy tökéletes- jegyzem meg nyugodt hangon hiába remeg a kezem, Zayn már félve vizslat inkább mint sem értelmetlenül. Legszívesebben hozzá vágnám Pohoz hogy még most is jobb a kapcsolatom a testvéreimmel mint neki- És Nan is tudja hogy nem vagyok hálátlan ribanc. Egyszerűen védi az anyját- jelentem ki érzelemmentes hangon, mintha nem is az én családomról lenne szó.
-Jó mondjuk nem csodálom hogy nem érted anyud miért jött össze Jayel. Én már értem, mert szerelmes..- mondja csöpögős hangon.
-Nem hiszem hogy folytatnunk kéne ezt a beszélgetést- mosolyodom el halványan míg szemeimet újra lehunyom ahogy fejemet lehajtom és megtámasztom kezeimen.
-Most ezért ne sértődj meg rám! Nem én tehetek arról hogy nem jössz be a srácoknak, pedig szép vagy csa...-ennyi. Érzelem mentes arccal nyomom ki majd állok fel lassan a székből remegő lábakkal.
-Zoe mond hogy ez nem a legjobb barátnőd volt- mondja Zayn idegesen mire felnevetek. Óh de, az volt. Lazán fordulok meg és sétálok ki a saját szobámból könnyed léptekkel majd csukom be az ajtót és sétálok ki a nappaliba ahol rögtön kapkodni kezdem a levegőt- Zoe?!- hallom tompán mire hajamba túrok. Nem fogok sírni, nem sírhatok. Csak a gyengék sírnak! Ha kibírtam éveken át akkor most nem Po fog meg siratni. Az igazság mindig fáj, nem érdeklem a srácokat. Miért érdekelném pont én Zaynt?! Még azt is bevallotta hogy csomó lányt szédít! Én meg etetem itt magam hogy lehet esélyem. Gyűlölöm mikor becsapom magam, úgy tűnik most mégis sikerült. Leguggolok míg fejemet megtámasztom és mély levegőt veszek.
-Szard le- suttogom magamnak míg légzésem újra nyugodt lesz. Lassan felállok majd tompán végig nézek a sötét helyiségen. Szeretem ha sötét van, talán pont azért amiért más fél tőle. Rejtélyes, nem tudhatod ki rejtőzik benne. A szörnyek és minden egyéb rémmese csak érdekesebbé teszi ezt. Megnyugtat, eltakar, lehet benne rejtőzködni. Fogalmam sincs mi merre van, és én ezt imádom benne. Hogy ennyire bizonytalan a sötétség. Lazán sétálok vissza a szobámba egy mosollyal ahol Zayn ideges arcával találom szembe magamba. Fancsalian elmosolyodik és újra feltartja a képet amivel tökéletesen a tudtomra adta hogy átlát rajtam. Tudja hogy csak egy álarcot viselek.
-Ez van- jegyzem meg halkan míg kinyújtózkodom a kamera előtt csak hogy ki tudjam nyitni az ablakot.
-El tudnám viselni a látványt- sóhajt fel mire lenézek a laptopra ahol a képem helyett a hasam van. Rögtön lehúzom a pólómat hogy hasam újra takarva legyen- Mi az hogy nem jössz be a pasiknak?!- kérdi felhorkantva ahogy meghúzza a piás üvegét.
-Hagyjuk- vágom rá rögtön míg fejemet kissé oldalra döntöm és élvezem a hideget ami most rám száll hála a nyitott ablaknak. A telefonom csörögni kezd, újra.
-Nem haragszom- hadarom el a telefonba majd ki is nyomom és az ágyra dobom. Ennél többet nem akarok Po-val beszélni jelenleg.
-Kéne- jegyzi meg halkan mire ismételten megrántom a vállamat- Nem szeretem mikor szomorú vagy- rázza meg a fejét fancsalian.
-Nem mondtad hogy rajzolsz- jegyzem meg elterelve ezzel a témát.
-Van pár hobbim- rántja meg a vállát unottan.
-Még mi?- kérdem rögtön kíváncsian mire megrázza a fejét.
-A másikhoz nem vagyok elég részeg- nevet mire szemöldökömet össze ráncolom.
-Miért, mi az?- kérdem értetlenül.
-Éneklés- nyögi ki nagy nehezen egy béna mosollyal teljesen elvörösödve.



Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!