2015. május 31., vasárnap

Elkészült design és könyvborító

Sziasztok! 

A napokban kaptam egy rendelést, és gondoltam, megosztom veletek. Egy könyvborítóról, és egy designról lesz szó, ahogy a címben már említettem. Flicka Hollestat a tulajdonosuk, úgyhogy TILOS VINNI! A blogját az alább linken elérhetitek! 
Nem sokára ismét találkozunk! 







2015. május 30., szombat

Kritika #65 - Masquerade

Már rég voltam kritikával, és tudom, tudom, hogy nem ezt ígértem, de muszáj volt ezt előre hoznom. Ha végig olvassátok, megtudjátok miért! Szép estét!

link


FEJLÉC:

Egyszerű, és szerintem nem más, mint egy kép, amire tettél némi szöveget. Nos, a lány meglehetősen szép rajta, és illik a címhez, bár én rendelnék inkább. A színek illenek, de egy ilyen fejléc, egy ilyen bloghoz nem előnyös. Egy fejlécnek kifejezőnek kell lennie, hogy sejtessen is valamit, meg ne is. Ebből a fejlécből viszont csak találgathatunk, hogy mi van. Nincs fejlécalapja, amiről következtetni tudnánk. A betűtípus. Szörnyű. Ilyen irgalmatlanul ronda betűtípust még nem láttam! Cseréld le sürgősen!
10/5,5

DESIGN

A színek passzolnak egymáshoz, tehát pipa. A modulelrendezés is jól meg lett oldva. Nem túl csicsás, és nem túl egyszerű az egész, pont jó. A menüpotokat azonban én valahogy így alakítanám: Főoldal, Szereplők, Fejezetek, Blogjaim. Külön tetszik, hogy a szemszöget ilyen sajátos módon oldottad meg, bár kicsit olvashatatlan a betűtípus, azért a keresztnévből már lehet tudni, hogy ki van a soron. Nem is írok többet, mert nincs több kivetnivalóm. Ha nem nézném a fejlécet hozzá, maximum pontot adnék, de mivel hozzá tartozik, egyet le kell vonnom belőle, sajnálom.
10/9

TÖRTÉNET

Hihetetlen. Egyetlen egy helyesírási hiba, és az is elírás! Lenyűgöző! Szóismétlés szál se, sehol egy ékezethiba, vagy vesszőprobléma. Ilyen még nem volt! Gratulálok! Nekem nagyon sokat jelent a helyesírás, és mérhetetlenül boldog voltam, hogy a tiédben nem találtam!
Az alapsztori oldalt nagyon cselesen van megfogalmazva, úgyhogy nem csak kritikusként olvastam a történeted, hanem kívülállóként is.
A prológusod nagyon-nagyon-nagyon ügyesen lett megfogalmazva, értesz ehhez a fogalmazás-módihoz. Bár annyira nem figyelemfelkeltő, inkább ötletes, és elgondolkodtató, ez engem nagyon megfogott. Tetszett, ahogyan játszadozol a szavakkal, és szerintem a tudtod nélkül valami olyasmit adsz ki, amely megváltás az olvasóidnak. Viccen kívül.
Figyelj. Litániát szoktam írni. Hibákkal tele, problémákkal tele, szidással tele. Viszont a te kritikád olyan lepkefingnyi honnan tudom én, hogy milyen hosszú egy lepkefing? rövidségű lesz, hogy csak na. Semmit nem másolok ki. Egyetlen árva szót sem. Egy pontot sem. Mert így tökéletes, ahogy van, és, ha elmered rontani, személyesen fogok reklamálni a pultodnál, már, ha el lehet rontani az efféle tökélyt.
Zseniális! Az első fejezeted az elejétől a végig tetszett! Csak úgy faltam a sorokat, mint kutya a maradékot! Nem vicc gyerekek! Itt egy lány, aki úgy kért kritikát, hogy talán tisztában sem volt azzal, mennyire pofátlanul ügyes. Mások szenvednek, hogy egy mondatot meg tudjanak fogalmazni, ő meg az ujjából rázza ki ezt a gyönyörű megfogalmazási módot, és történet megvalósítást.
Még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs hibád. A karaktereket eddig nagyon szeretem. Kedvencem Matt. Kíváncsi leszek, hogy kit testesít meg majd Seth, és, hogy Gabrielle meg Arielle jóban lesznek-e az idők során. Hogy az ismeretlen fiú zaklatni fogja-e Arielle-t az esetlensége miatt, vagy nem. Annyi kérdésem lenne, amire választ várnék.
Legszívesebben száz pontot adnék rá. Az elején dühöngtem egy sort, hogy „NEM LÁTJÁK, HOGY BE VAGYOK TELVE KRITIKÁNÁL? MIÉRT PONT ÉN KAPTAM?”, aztán annyira megváltozott ez a fajta érdektelenségem, hogy el sem tudom mondani.
Csak így tovább! Ilyen ügyesen! Sokra viheted még, nekem elhiheted! Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni a te saját, egyedi Álarcosbálodból!
10/100***** (és száz pontot is adok!)

Összesen: 114,5 :))))

Összességében:
-          remekül alakítod ki a személyiségeket
-          elképesztően fogalmazol
-          fantasztikusan írsz
-          a fejlécet mindenképp rendeltesd azonban

                                          



Remélem, tetszett a kritikád, és megfogadod a tanácsaimat! Örülök, hogy az Issy Blogmagazintól rendeltél! Sok sikert a továbbiakban! 


Eredményhirdetés #4 - Legszomorúbb történet

Kedves Olvasók! 
Meghoztuk a következő kategória eredményeit. Köszönjük, hogy ennyien szavaztatok kedvenc blogaitokra. A következő kategóriákra való szavazó modulokat folyamatosan töltjük fel, tehát ezután is szavazatok kedvenc blogaitokra. 
Ígéretünkhöz híven, csak egy győztest hirdetünk ki ebben a kategóriában. 




A szavazás eredménye: 




Az első helyezett: 


Üzenem... 

A nyereményed pedig: Interjút készítünk, kritikát és blogajánlót írunk a blogról, emellett választhatsz egy dolgot a blogról. Ezen kívül négy hétig reklámozzuk a blogod.  






Fontos! 

# Csak e-mailben fogadjuk el a nyereményedért való jelentkezést! 

# Ha az eredményhirdetés után három héttel nem jelentkezik a nyertes akkor, értelem szerűen az utána lévő helyezett kapja meg az adott helyezést.

# Ha jelentkeztél a nyereményedért, de két héten belül nem reagálsz a válaszunkra, ugyan úgy mint ha nem jelentkeztél volna törölni fogunk, és az utánad lévő helyezés kapja meg a  díjat!  



************************************************************************

Gratulálunk Kertész Kingának, és a többiek se legyenek csalódottak, hiszen mindenki nagyon jó történetekkel nevezett, és talán legközelebb ti lesztek az elsők!


A következő kategória amit kifogunk hirdetni az a Legviccesebb történet, tehát figyeljétek a blog bejegyzéseit, hogy semmiről se maradjatok le!




2015. május 23., szombat

Little Me - Elvihető fejléc

Sziasztok!

Már régen jelentkeztem errefelé, de nem, nem nyelt el a Föld, csak több dolgom volt. A kritikaírással is egész jól állok, jelenleg a Truth or Lie-n van a sor, úgyhogy nem sokára majd jövök, de egyelőre itt van egy elvihető fejléc! Hagyjatok kommentet, ha tetszik, és, ha viszitek!




2015. május 20., szerda

Blogajánló #47


Bevezető: 

Suzanne Elfleda

Tudtam, hogy nem ismerem. Nem hittem, hogy ismerhetem. Azt gondoltam soha nem fog megnyílni előttem, hogy maradunk öt évvel ezelőtt, amikor még félt tőlem. Amikor elkülönültek az érettek, és a gyerekesek. Nem így történt.
Reménykedtem, egyszer leülhetek mellé, és őszinte lehetek vele. Csak pár percre. Csak egy pillanatra láthatnám szemét. Őszintén.


Részletek a történetből:

Hangtalan pillanatok

Suzanne Elfleda
    Arcát tenyerébe temette, válla megemelkedett. Nem akartam látni, mennyire szenved, mennyire egyedül van. Nagyot sóhajtva hunytam le a szemem, majd újra odanéztem. Összetalálkozott a tekintetünk, szeme kivörösödött, pár könnycseppet is észrevettem, amiket szürke pulóvere ujjával próbált meg letörölni. Ám azok erősebbnek bizonyultak. Akkor még nem tudtam, hogy azok a gazok, amik általában mindenkinek megkeserítik életét, az én végzetem lesznek.
,, Sír " Amikor eljutott tudatomig, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam, megszűnt bennem minden nemű  gyávaság. Elszántan indultam meg az udvar velem szembeni részébe, nem tudtam végiggondolni, mit fogok mondani, mihez fogok kezdeni, ha odaértem. Egy dologban azonban biztos voltam: Segíteni fogok Neki.
       Könyökét térdén támasztotta meg, csak egy momentumra nézett rám. Amikor leültem. Szólásra nyitottam a szám, beszélni mégsem tudtam. Nem voltam tisztában vele, mekkora a probléma és egy gyerekes vigasztaló szöveggel még nagyobbá tehettem volna azt. Az évek során megtanultam, hogy mindenkinek más a világméretű problémája, mindenkinek más az értékrendje. Aztán, ha egy tényleg borzasztó esemény történt, az mindenkinek rettentő. Az összekovácsol minket. Reménykedtem nem fog ez megtörténni. Egy ilyen esemény miatt, ne! Minket egy boldog pillanatnak kell összekötnie! Nem bírnám látni, hogy összeomlott.
          Tévedtem.  Karjai körbefonták derekamat, állát vállamra támasztotta, úgy sírt. Reszketett. Nem foglalkozott a minket kíváncsian vizslató tekintetekkel, legyőzte a szemérmességet. Azt, ami mindig is jellemezte őt. Százszor elképzeltem már, milyen lesz, amikor megölel,  ez a lehetőség nem szerepelt.  Azok az emlékek porba hulltak, nem meghatottságból kezdtem el könnyezni, akkor, ott nem volt helye önzőségnek.
- Matthew meghalt- suttogta.
Megmerevedett testem. Matthew. Matthew Dawson. Csak kétszer láttam eddig, amikor Stevet várta az iskola előtt. Az is soknak minősült. Élete nagyobb részét kiképzésen töltötte, alig ment haza. Katona volt. Sokszor láttam a tévében, amikor kitüntetéseket kapott., nagyon ügyes volt, mégsem volt könnyű élete a Dawson családnak. Anyutól tudtam, sokat beszélgettek Steve anyukájával, a néni minden pillanatban aggódott fia épsége miatt. Egyszer el is vitték a kórházba, lázálmok kínozták szegényt. Matthew Dawson életét vesztette. És ez pedig hatalmas veszteség. Mindenkinek.


Mászóka és emlékek


Suzanne Elfleda

  A pillanat hamar véget ért, üveges szemekkel néztünk egymásra. Azt hittem végre megnyílik nekem, s talán már ott is voltunk a kapujában. Nem tudtam mi fog történni. Feláll, hazamegy gyászolni? Megtörténhet, valószínűleg egyedül akar lenni. Vagy még beszélgetünk egy ideig?
- Hazajönnél velem? Talán jobb lenne, ha nem lennék teljesen egyedül- légzése egyenletesebbé vált, így beszéde is.
Félszegen bólintottam, örültem, hogy engem gondol utolsó reménysugárnak, ám rájöttem arra is, hogy míg nekem kellett volna erősebbnek lennem, mégis Ő volt a nyíltabb velem szemben. Nem volt szabad a szerelmet, vagy hasonló érzést összekevernem a segítséggel, jótettel, hisz Ő sem tette.
    Még mindig óvatosan, ám már jóval határozottabban simítottam végig karján megerősítésképpen.  Utoljára megtörölte szemét, bár most már nem könnyezett. Ezt inkább egy olyan tettnek tudtam be, mint a lányoknál az, amikor megszorítják copfba fogott hajukat. Ezzel akarta magát akár egy kis időre összekapni magát.
    Az udvaron már sokkal kevesebben voltak évfolyamunkból, csak a kisebbek játszottak. Az ütött-kopott mászófalon nem volt senki, inkább a modern hintát vették célba.
    A mi kapcsolatunk mindig is furcsa volt Steve-vel. Volt amikor nem is szóltunk egymást, de volt olyan is, amikor nagyon sokat játszottunk, beszélgettünk. Még hatodikban tanítás után ki kellett mennünk a játszótérre. Mindenki csodálkozott, amikor mi ketten versenyt futottunk a mászókáig. Imádtuk ezt a játékot, én szerettem ezen lógni, Ő is.. Sosem árulta el miért.
    Megtorpantam. Talán.. Kockáztatnom kellett. Mélyítem tovább a sebet, vagy hagyom érintetlenül? Jót teszek ezzel, vagy rosszat? Kockáztatnom kellett.
- Szeretnél játszani?- mutattam az árválkodó játékszerre.
     Hirtelen elmosolyodott, szomorkás mosoly volt az, ám látszott rajta, jól esett neki a kérdés. Nem futott, ugyanolyan lassan sétált, mint eddig. A mászóka előtt vett egy nagy lélegzetet, két kezével megszorította a fokot, ami vállával egy vonalban volt. Az utolsó előttit.
     Összeszorította szemeit. Így állt pár másodpercig, majd rám nézett. Érzelmeit szinte láttam cikázni gyönyörű kék szemében, féltem, fel fog robbanni, ha továbbra is ennyi érzés szállja meg lelkét. A szomorúság, és a meghatottság ötvözete mindig fájdalmas szokott lenni. Ugrálsz a kettő között, egyik sem jó megoldás.
- Sosem árultam miért szeretem ezt, ugye? - kíváncsi arcomat látván folytatta - Matthewvel régen mindig ezen játszottunk. Már akkor is erősebb volt, mint én.    
      Sejtettem. Gondoltam, hogy Matthew jutott eszébe. Steve bátyja tényleg minden képzeletet felülmúlóan izmos volt, ami nem is csoda, hiszen folyamatosan kiképzésen volt.
        Megrohanták az emlékek, s újra a karjaim közé zárta magát. Kezemmel egyenletesen simogattam hátát, aminek hatására megnyugodott.
- Köszönöm!


Dawson család

 Suzanne Elfleda

  Az út csöndben telt. Egyikünk sem szólt egy szót sem, igazi kínos csönd volt. Legalábbis nekem biztosan. Tudtam,hogy akkor nem rólam volt szó, nem az én ábrándomról. Nem várhattam tőle, hogy felszabadultan csevegjen el velem. Vitázott bennem a szerelmes és a bölcs Suzanne, ám akkor még nem tudhattam, hogy nem csak fölöttem csapkodtak zavaros hullámok.
       Sokszor jártam már Steve otthonában, ismert engem a családja, de sosem éreztem annyira idegennek magam,mint akkor. A nagy kert,ahol mindig jókedv uralkodott, most kihalt volt, csak a ház őrzője feküdt otthonában, de mintha Ő is megérezte volna mi történt, csak csöndben szürcsölgette gondosan kikészített vizét.
      Az ajtó hirtelen kicsapódott, és egy pöttöm, barna hajú kislány robogott ki, és egyenesen bátyja karjaiba ugrott.
- Steve! Képzeld! Kira elvitt engem cirkuszba!- Cathleen arca ki volt virulva, nyoma sem volt szomorúságnak.
      Testvére gyengéden simított végig arcán, majd értetlen tekintettel nézett a legnagyobb Dawsonra, Kirára, aki az ajtófélfának támaszkodva állt. Onnan figyelt bennünket.
       Nem mondták el neki. Ez a Dawson család. Életük legnagyobb tragédiáját élik át, mégsem törik össze a gyermeki álmokat. Ő még csak gyerek! Nem kell szembesülnie a... Halállal. Hiszen Cathleen állt talán a legközelebb  Matthew-hoz, a fiú teljesen elkényeztette Őt. Imádta a gyerekeket, emlékszem Steve mesélte mennyire boldog volt, amikor szülei bejelentették a kölyök érkezését.
        Megpróbált csevegni velem, amikor itt voltam náluk a szüleimmel mindig játszottunk együtt, rengeteget beszélgettünk. Nagyon szerettük egymást,de nem tudtam figyelni rá. Egyre csak Steve meggyötört arcát néztem, ahogy Kirával összesúgott,és rámemelte nővérével teljesen azonos szemét. Cathleen már csendesebbé vált, hiszen látta egyikünknek sem volt jó napja. Csodáltam Kira erejét, ahogy rezzenéstelenül festi húga körmeit, egyetlen könnycseppet sem ejtett közben. Majd később.
          Steve szobája ugyanolyan volt, mint mindig. Falai kék színben pompáztak, teljes harmóniában álltak a fenyőből készült bútorai. Sosem törekedett a ,,dizájnosságra", elegek voltak neki a letisztult felületek is.Valami mégis más volt.  Lehuppant világos babzsákfotelére, arcát kezébe temette, úgy mondta:
- Ülj le Suzanne!


Érzelmek

Kicsit olyan volt, mint egy kihallgatás. Az ügyvéd várta, hogy valljak. Csak fürkészett azokkal a gyönyörű kék szemével,hallani akart valamit. Valami bölcsességet. Hallani akarta az okos Suzannet, aki mindig meg tud mindenkit nyugtatni, aki mindig mindenkit meghallgat. Ilyen helyzetben mégsem voltam még sohasem. Be kellett ismernem, hogy féltem. Féltem, hogy kudarcot vallok és még jobban elmérgesítem a helyzetet. Csak boldognak akartam látni.
          Önző voltam. Állíthattam magamnak, hogy csak tiszta szerelemből, tényleg azért vagyok most is vele,mert szeretem, de én nem szeretném sírva látni. Az önzőség ellenség, és elég csak ránéznem...
          És felemeltem fejem, belenéztem abba a szempárba, ami mindig elbűvölt. Titokzatos volt, de egyszerre nyitott is. A szem a lélek tükre. És ebben nem kételkedtem. Vitázhattam magamban arról, hogy önző vagyok-e, vagy sem, hogy le kell győznöm magamban ezt az érzést, hogy teljes mértékben vele kell együttéreznem, de abban a pillanatban egy dolog biztos volt. Hogy az a pillantás csak az enyém volt és az a szem sosem fog megváltozni. Mindig ugyanolyan fog maradni. Csodálatos.
          Hallgatagságomat még mindig nem szakítottam meg, nem tudtam volna mit mondani. Meg kellett volna nyugtatnom,azzal, hogy minden rendben lesz? Nem,nem lesz rendben. Nem tudom Dawsont visszahozni egyetlen egy dolgot tudok nyújtani: lelki támogatást.
           Aznap harmadszorra öleltem meg,harmadszorra éreztem szívének megállíthatatlanul gyors ütemét. Harmadszorra simította kézfejét a hátamra, amitől mérhetetlen nagy nyugodtság költözött lelkembe.
             Egyszer-kétszer megölelt már az évek alatt, amikor kirándultunk, vagy áthívtuk őket vendégségbe, de ezek annyira másak voltak. Érzelemteliek. És abban a pillanatban, amikor ott tartottam a kezeim között, olyan boldog voltam, mint még soha. Éreztem, hogy megbízik bennem és ez volt a legnagyobb álmom.

Este

  A másodpercek csak teltek,én csak öleltem őt nyakánál fogva, miközben simogattam azt. Óvatosan eltolt magától, mélyen a szemembe nézett. Ujjával kisimított egy kósza hajtincset arcomból. Teltek a pillanatok, ültem az ölében, keze még mindig ott pihent a vállamon.
      Az ajtó félénken megnyikordult, Cathleen hajtincsei libbentek ki mögüle.
     -Steve!-nézett be, mikor meglátott minket, szája mosolyra húzódott- Hupsz! Bocsi, csak Kira kéri, hogy menj le egy kicsit hozzá! Én addig itt maradok Suzanne-val.
      Felpattantam Steve öléből, s bár nem kellett volna zavarban lennem egy ötéves előtt, mégsem tudtam levenni a szemem a szoba egyik alsó sarkáról. Éreztem, hogy Steve engem néz, hallottam ahogy feláll és kisétál a szobából.
      - Jaj, Suzanne!- fogta meg a kezeimet Cathleen.
      Szemei csillogtak, s úgy mesélte nekem délelőtti élményeit.
      - Olyan szépen táncoltak azok a lányok! Olyan magasra ugrottak, ijesztő volt, azt hittem le fog esni! Csak így..Felemelte a lábát és felugrott!
       Beszéde közben megpróbálta utánozni az artistákat kisebb-nagyobb sikerrel. Felemelte kötött harisnyával fedett jobb lábát, kidugott nyelvvel kereste egyensúlyát, de...
       - Áh, én ezt nem tudom megcsinálni! Én biztos elesnék!-nézett rám csalódottan.
        Azzal, hogy magamba fordultam volna és nem beszéltem volna Cathlennel, és rontottam volna el napját, inkább még jobbá akartam tenni. Hisz már el kéne jönni azoknak az éveknek, amikor nem csak magamra gondolok! Mögé sétáltam, s hónaljánál fogva felemeltem Őt fejem fölé. Nagyokat sikíott, mikor megpördültem.
       - Tegyél le, Suzanne! Tegyél le! - kacagott, kívánságának eleget is tettem- Te annyira kedves vagy, nem is értem Kira miért nem örül neki, hogy itt vagy! Egyfolytában arról beszélt, hogy ,,semmi helyed nincs itt" és,hogy ,,Steve miért hozott ide".
       Arcom elkomorult. Nem igaz, hogy Kira még mindig nem békélt meg velem! Én csak megpróbáltam erőt adni Stevenek. Még mindig mérges rám amiatt. Azonnal kirohantam a szobából, hallottam, hogy Cathleen utánam jön, de most még Ő sem érdekelt. Meg sem álltam az előszobáig, ahol gyorsan felvettem a cipőm, a kabátom.
      - Már mész is? - kérdezte Steve.
      - Igen, köszönöm a vendéglátást!- hadartam el neki, és akármennyire szerettem volna beszélni vele, akár még egyszer átölelni Őt, nem tudtam itt maradni.
       - Várj csak, kikísérlek!
      Még megsimogattam Cathleen fejét és Steve oldalán, mentem ki a házból. Próbáltam minél lassabban menni, nem sikerült. Tudtam, hogy Steve is észrevette, hiszen én általában lassú tempóban megyek, ez a sebesség nem volt megszokott nálam. A kapun kívül megállt, én Vele szemben. Kék szemeivel az enyémet fürkészte, az ővé csak pár árnyalattal volt világosabb az enyémnél. Pont tökéletes.
     - Köszönöm!
      Csak ennyit mondott, nekem ez épp elég volt. Ebben a szóban minden benne volt. Elmosolyodtam, majd egy óriási sóhajjal indultam el hazafelé. A nagy fehér ház egyik erkélyén ott állt a kis Cathleen, kedvesen integetett nekem nővére karjaiban, akin a sötétség ellenére is tökéletesen látszódtak a káröröm, a ,,kármosoly" vonásai.


Mosoly 

   A Roosevelt középiskolában három dolgot lehetett megtanulni. Fegyelmet,a minden órán megizzadt tanároktól, akik legnagyobb örömüket abban lelték, ha megláthatták a tanulók rémült arcát, amikor valakire rákiabálhattak. Tiszteletet , drága igazgató urunk iránt, akinek fogalma sem volt, hogy nagyrabecsülendő nevét mindenki csak úgy zengte, hogy ,, The Cow" a Cowal helyett. És megbocsátást tanulóközösségünk tagja iránt, ha valami erkölcstelen, a Roosevelt tanulójához nem méltó dolgot tenne.
          Ezt a három fontos elemet ( amik a ,,világ alapjait képezték") dr. Bertrand Warwick ( a pletykák szerint nem volt beszámítható állapotban, amikor neve elé biggyesztette okosságát és tisztességét jelölő betűket) hirdeti nagy szeretettel.
           Kedden reggel ,az első óra első tíz percében ( pontosan a hetedik minutumban) kopogtak. A teremben néma csend volt, mindenki kihallotta ebből a kopogásból a félelem és a bizonytalanság hullámait.
Steve Dawson késett. Steve Dawson, aki mindig is tudta, ha egyszer késik kémiáról, dr. Warwick megragadja a lehetőséget, hogy keresztbe tegyen neki.
         Ott ültem a leghátsó padsorban, közvetlenül az ajtó mellett. Éreztem a feszültséget, ami Steveből áradt, tudtam, hogy a tegnapi események után már csak ez hiányzik neki, hogy Warwick belé kössön.
         - Elnézést dr. Warwick a késésért, remélem megbocsát nekem- hadarta el a szöveget, amit már a legkisebbek is tudnak.
          Elszántan, megrendíthetetlenül bámult  Warwick szemébe, szívem hevesen dobogott. Nem volt szabad felidegesíteni Stevet, nem tudta volna magát visszafogni.
         Mindenki Warwick  válaszát várta. Jesse Shel, Steve legjobb barátja aggódó grimaszait látva biztos voltam benne, hogy Steve nem árulta el neki Matthews halálát. Nem így, ilyen feltűnően aggódott volna barátja ítéletétől. Ő maximum azért idegeskedhetett, hogy a ,,Dr." ne küldje büntetésbe, (hisz' mint tudjuk tőle bármi kitelik), akkor nem vehetett volna részt az edzésekbe, az pedig Jesse életének valószínűleg a végét jelentette volna. Mindenki tudta, hogy bár Jesse volt a csapatkapitány Stevenek sokkal többet köszönhetett a csapat.
       - Van igazolása, Mr. Dawson?- Warwick szája kárörvendő mosollyá húzódott, amivel hadat üzent Stevenek.
         Nem is hadüzenet volt, inkább utolsóelőtti döfés.Azt hitte, ezzel megfoghatja, de tévedett. Steve szép lassan, kiélvezve dicsőségét letette elé az igazolást, az aláírt papírt látva a tanár arca visszatért a szokásos szürke színbe.
       - Természetesen megbocsátok, és biztos az osztály is- morgott- Ugye?
       - Igen!- felelte az osztály.
      Steve tekintete összeakadt az enyémmel. Tegnapi pillanatképek milliói cikáztak a szemem előtt. Úgy éreztem kezdődik valami új, valami teljesen más. Biztos voltam benne, hogy az, hogy tegnap Steve megnyílt nekem,új ajtót nyit a kapcsolatunkban.

***
      Kalie Chanté  már az óra eleje óta figyelt. Mondhatjuk úgy is, hogy le sem vette a szemét rólam. Vörösre festett haja teljesen eltakarta a hatalmas őzikeszemeit, az alól tekintett ki rám. Már egy éve ő az osztályunk elkötelezett rockere, akitől mindenki fél, vagy akik nem, azok is elkerülik és a távolról röhögik ki maga helyett beszélő stílusát. A fekete ing és a kockás nadrág és bakancs is megszokott viselet volt Kalienél, de engem leginkább egyedi kiegészítői fogtak meg. Nem beszélgettem vele sokszor, de még tavaly együtt kellett írnunk egy esszét történelemre. A szobájában ipar mennyiségű ékszer halmozódott fel,  én is kaptam egyet, amiről azóta sem tudtam, hova kell akasztani, vagy pattintani.

                   ***                    

      Nem tudtam, minek volt köszönhető, hogy elhagytam udvari tözshelyemet. Talán féltem, hogy sosem történhet meg az a csoda, mint tegnap és meg akartam erősíteni azt a hitem, hogy folytatódni fog a történet, ha újraélem fejben a tegnapot. Így hát a törzsfák árnyékában megpróbáltam felidézni Steve érintését, ölelését, hangját. Éreztem, ahogy kapaszkodik a vállamba, mintha én lennék az utolsó mentsvára.
      - Hé! Leülhetek? - nézett le rám Steve a pad mellől.
        Szívem eszeveszett tempóban dörömbölt, egyetlen szó sem jött ki a torkomon, így egy bólintással jeleztem, hogy ,,persze". Izzadt kezemet fehér farmerembe töröltem, reméltem nem vette észre ezt a mozdulatot, nem akartam, hogy tudja mennyire izgulok.
        - Hogy vagy? - kérdeztem.
         Hogy lenne, Suzanne?
         - Nyugodtabban, megfontoltabban. Nem fogok hisztérikusan hozzáállni- szeméből még most is keserűség sugárzott és lelkében is szomorúság volt, de fejében már helyretette a dolgot.
           Látszott, hogy nem aludt, hogy nincs jól. De tudtam, hogy ha szüksége lesz valakire, én ott leszek mellette.
           - Büszke vagyok rád- vallottam be
            Bólintott és elmosolyodott. Ezt azóta is tökéletesen fel tudom idézni. Ez emlékeztet arra, hogy minden rosszban van valami jó. A jó lehet akár egy mosoly is.



Ha megfogott ez a pár rövidke rész, érdemes benézned erre a blogra!


2015. május 18., hétfő

Fejléc videóval

Sziasztok!

Hoztam nektek egy videót fejléccel! Remélem, tetszik!
Ha megnéztétek, komizzatok!
A fejléc vihető!
Ha kell rá szöveg, szóljatok!







HTML kód rendelés

Sziasztok!

A minap egy bizonyos Márton Gabriella rendelt tőlem a blogjára (katt) egy HTML kódot, amelyet szívesen elkészítettem neki. Kértem, hogy jelezze, hogy, ha nem stimmel valami, de mivel nem tette, úgy gondolom, minden rendben. Megosztanám veletek is ezt az apróságot! Mellesleg a következő bejegyzésemben a fejléckészítésről szóló videóval jövök, úgyhogy...










Mit kell tenedd, ha eleged van mindenből, és mindenkiből? Egyszerű: lépj le jó messze, ki a világ végére, és törölj ki minden emléket!



2015. május 14., csütörtök

Blogajánló #46

Die Verfluchten

Ez egy elfajzott világ, ahol nincsenek csodák és tündérek, csak kalitka benne döglődő madárkákkal. Az óriásemberek, másnéven titánok gyermekeink húsát tépik, és vérfagyasztó mosollyal végtagjainkat rágcsálják. Mi emberek falak mögé zártuk magunkat, abban a reményben, hogy a kalitka megvéd a végzetünktől. Hogy sikerült e? Igen, 3 emberöltőn át rettegve, de biztonságban éltünk. Ám a mai szent napon a kalitkánk legkülső falát, a Maria falat egy 60 méteres titán millió darabra törte, s ezzel az emberi faj jövőjének alakulását véresen megpecsételte a sors.

Mi lesz? Menekülsz, vagy harcolsz?



Prológus

 Tisztán emlékszem azokra a szent percekre, melyek annyi kínt és fájdalmat hoztak a világunkra. Az ablak előtt álltam, és gyémántként csillogó szemekkel a zaj irányába meredtem, de semmit se láttam. Milyen érdekes, az emberi lét egy töréstől felbomlik. Egy ütés a falba és gyermekek árvává, asszonyok özveggyé válnak. Egy ütés, és a halál köde borítja be a várost, egy ütéstől milliók halnak meg, vagy lesznek nyomorékok. Milyen világ ez? Kegyetlen? Á, nem, inkább igazságtalan. Vajon az őseink mit követtek el, hogy ez történt? A sors megbosszulja önmagát, de most vajon miért büntet minket? Talán nem lenne természetes, hogy a cinege a kalitkába bújik, mikor jön a sólyom? Ehelyett, inkább ki kéne repülnie és szembeszállnia vele? 

Óh, ég, mond, mit vétkezünk, hogy véres villámjaiddal bünteted a bűnös embert? Vagy, tán puszta létünk zavarja a mindenségek urát, ha van?

- Áttörték a Mária falat! Áttörték a Mária falat! Mind halottak vagyunk! – kiáltott egy remegő fiú, és a kezében lévő pisztolyt a halántékához szegezte. – Már nincs okom élni! – Nagyot nyelt, majd meghúzta a ravaszt, s millió véres apró darabra osztotta koponyáját, végül az emberek elözönlötték a testét. 
Mit vétettünk?


Részletek a történetből: 

I. fejezet 

 Ha egy felnőtt embert fájdalom gyötör gyakori eset, hogy a piát választja vigaszul. Nem mintha ezzel lenne bármi gond. Persze, lehet, a férfi szól belőlem, ennek ellenére ijedségre semmi ok, nem vagyok alkoholista. Csak most, de én csupán áldozat vagyok, szenvedő. A mellettem lévő két üres boros üveg, valamint a harmadik, ami még a Jóisten erejének hála teli van, úgymond hozzám ragadt az ünnepség alatt. Mindenesetre nem ez az első eset, hogy „vizet” lopok egy partin, majd azt az óriási teraszon fogyasztom el a naplemente nézése közben. Ez vagyok én, Stefan Baumgartner. 
 Lazaság ide-vagy oda, azért jómagam sem támogatom az ilyen alkoholista életmódot, de félek, bor és pálinka nélkül nem bírnám ki ezt a napot, fájdalmam oka pedig nem máshol, mintsem a kastély másik felében keresendő, ahol is épp a bátyám, Alfons kinevezését ünneplik. Hazudnék, ha azt mondanám, nem idegesít, hogy mindenki őt imádja már egy jó ideje, körülbelül azóta, mióta megszületett. Tény, sok mindent tett a hazáért, csomó gazfickót elkapott a rendőrségen töltött idő alatt, ám mégis úgy gondolom, én vagyok az, aki többet érdemel, elvégre nem ő merészkedik a falakon kívüli világra. Finom léptekre lettem figyelmes, majd amint észrevettem tulajdonosát szaftos mosolyt húztam a számra, amiből jól látszott, nagyon részeg vagyok. Veronica volt az, a talán egyetlen, de legjobb barátom.
A maga flegma, ám borzalmasan értelmes arckifejezésével nézett egy darabig rám. Barna szemei közt cseppnyi szánalom húzódott, kezei gyorsan megtalálták a boromat, és néhány korty után helyet foglalt mellettem. 
 - Le akarsz esni, hogy a teraszon ülsz? – nézett rám mérgesen, végül az ez alatti kertre pillantott és hozzátette: - Ide már nagyon kéne egy korlát. 
 - Nos láthatod te is, apámnak volt pénze erre a kastélyra borpincével, de korlátra már nem futotta. Szomorú. – Savanyúan elhúzta a száját, látszott az arckifejezésén, hogy örömmel szabadult az ünnepségről. 
 - Történt valami kihagyhatatlan miután leléptem?
 - Alfons tósztot mondott, utána pedig a szüleid, és Eleonora is. – Ennek hallatán lassan kihúztam apró kezei közül a bort, és belekortyoltam, annyira nem akartam tudni, vajon milyen szavakkal istenítették a bátyám. – Rosszat érzek Stefan, és tudod jól, hogy az én megérzéseimre lehet hallgatni – tette hozzá hirtelen.  
 - Mit jósolsz, mi jön? 
 - Valami borzalmas közeleg, vihar, és fájdalom. – Megrémültem. Veronica megérzései mindig beválnak, de rosszat eddig sosem jósolt. – Jobb lenne bemenni, esni fog – pillantott az égre. Bólintottam, és nehéz feltápászkodás után besegített a szobába, majd leültetett az ablak mellett lévő székre. Hirtelenjében minden elcsendesedett. Csak ültem, ő pedig állt mellettem. Pillanatok teltek el így, fontos percek vesztek kárba, végül a sógornőm, Eleonora nyitott be ezzel megzavarva a nyugtalan csendet, ám lépését egyből óriási robaj követte, és a némaság még nagyobbá, nyomasztóbbá vált. Eleonora és Veronica mondtak valamit, több dolgot is, de minden szavukat csak tompán hallottam.  A nesz betöltötte végül az egész szobát. A bornak hirtelen elment a zamata, a napnak a fénye, és hosszú szekundumok letelte után az utcán találtam magam jó pár rémült tekintet társaságában. „Áttörték a falat, a Mária falat áttörték, végünk!” – hallatszott a tömegből. Egy viszonylag szép környék volt, a kastélyok és a nagyobb házak finoman elszórva álltak, parkosítottan építették őket nagy kertekkel. Az itt élők nem szoktak éhesek lenni, a nélkülözésről fogalmuk sincs. Lassan átadtam magamat a fájdalomnak, azután a földön kötöttem ki a bűntudatommal együtt, amiért nem vagyok ott, ahol most kéne lennem. De nem sírtam, egy férfi sosem sír, csupán rettegtem attól, hogy elveszítem az eddigi kényelmes életemet. Mi tagadás? Félek tőlük, azoktól az óriási fenevadaktól, megeszik az embereket, mindenkit, akit szeretek, és maguk után csak vért és kínt hagynak.    
 Hirtelen vékony, hosszú újjakat pillantottam meg a vállamon. Hátranéztem, Alfons volt az, már csak ez hiányzott. Még most is tökéletesen nézett ki, izmos testén úgy állt a ruha, mint valami hercegen. Haja hibátlanul belakkozva, szeme semmiféle félelemről nem árulkodott, persze, hisz ő „tökéletes”. 
 - Állj fel Stefan, ez nem katonához méltó – mondta egy csepp gúnnyal a hangjában. Bólintottam, igaza volt, így miképpen hitethetném el bárkivel is, hogy megbízhat bennem? Sietve feltápászkodtam és valamiféle utasítás, parancs reményében a bátyámra néztem. Katonai szempontokból is ő feljebb állt nálam. Én egy „egyszerű” közlegény voltam a felfedező osztagnál, míg a bátyám tegnap óta hadnagy a rendőrségnél. Mégis kíváncsi lennék rá, hogy melyikünk kockáztatta többször az életét az emberiségért. 
 - Mi legyen? 
 - Megkeressük az osztagunkat a központban és mindenki elvégzi a neki kiadott feladatot. – Így, hogy ő ezt egyértelműen elmondta cseppnyi szégyent érzek, ez nekem is eszembe juthatott volna. A kastély felől két női alak sietett ki. Eleonora és Veronica, mindketten rémülten, verejtékező tekintettel szaladtak felénk, arcukon a halálfélelem kapott helyet. 
 - Mi a franc van?! – Veronica hangjából egyértelműen ki lehetett olvasni, hogy szorong. Sosem láttam még ilyennek 15 év alatt. 
 - Áttörték ezek a túlméretezett barmok a Máriát. – szegezte le a szemét Alfons, mintha magát hibáztatná emiatt. 
 - Hogy? Az lehetetlen, 50 méteres az az átkozott fal… 
 - Nem tudom – vágott Alfons Eleonora szavába. – De már így is több százan meghalhattak, muszáj segítenünk. Eleonora – karolta át a lányt, aki reményvesztettségét erősen próbálta leplezni. Szép lány volt, bár nem olyan szép, mint Veronica, de egyértelműen dekoratív. Rendkívül hegyes álla tette igazán különlegessé az arcát. Hosszú aranyhaja finoman kontyba kötve, kék szemei, mint a csillagok, úgy ragyogtak.  – Menj be a családhoz, ne hagyd, hogy apámon kívül bárki is kimenjen, vigyázzatok egymásra, igyatok egy pohár teát, és ne aggódj, a titánok nem jönnek beljebb.  – A nő remegve bólintott, majd az újjait kezdte el piszkálni, abban a reményben, talán attól megnyugszik, végül visszament a kastélyba, helyenként megbotlott. – Veronica és Stefan – fordult felénk. – Ti menjetek a központba az osztagotokhoz, ők elmondják a feladatotokat. 
 - És veled mi lesz? – kérdeztem. Kétségtelenül érdekel, hogy „a nap hőse” vajon ma kit akar megmenteni. 
 - Én, mint hadnagy kiosztom a feladatokat, és az osztagommal a Rose fal környékére megyünk segíteni a menekülteknek. – Gyorsan végigpásztázott minket, majd idegesen kiáltott: 
- Igyekezzünk! – Sietve bólintottunk, és egy kocsiért rohantunk. 
 - Stefan! - Hirtelen megfordultam, kicsit sem érdekelt mit akar mondani ilyen helyzetben. 
 - Mi van? 
 - Ne hősködj. – Azzal ő is megindult a kocsi irányába. 


II. fejezet

A központba beérve az óriási káosz még engem is meglepett, pedig elég nagy felfordulásra számítottam.  Mikel-ben volt az épület, első ránézésre egy erődnek tűnt, ám az embereknek egy jó ideje már nincs szüksége erődökre, falakra annál inkább. A vár udvarában álltunk meg, és tétlenül vártunk. Alfons rég eltűnt a tömegben, egyedül Veronica maradt mellettem. Rémülten rásandítottam, istenem, lehet, hogy ezt a nőt most látom utoljára? A finom egzotikus vonásai, a dús, sötét haja, a karcsú, de magas teste, barna bőre, tökéletes. Az izgalomtól az ő arcán is verejték jelent meg, ám hazudnék, ha azt mondanám, ez nem tette még vonzóbbá.
 - Katonák vagytok? – kiáltott felénk egy tizedes, mire gyorsan bólintottunk.
 - Osztag?
 - Felderítő – Ebben a pillanatban éreztem igazán a kijózanodást. Az italnak már semmi nyoma nem volt bennem, azon kívül, hogy a fizikai képességeim jelenleg a nullát ütötték. A tiszt egy pillanatig gondolkozott, végül így szólt:
 - Menjetek átöltözni és keressétek meg a tizedeseteket.
 - Igenis! – mondtuk, azzal villám tempóban a várban lévő öltözőkhöz igyekeztünk. A vár belül elég elegáns és szép volt. Persze nem olyan, csaknem a királyé, egyértelműen bármelyik polgár ellakna benne szívesen. A díszes kőfolyosókon a falakat festmények díszítették különböző hadvezérekről, de néhol egy-egy király is helyet kapott. Az arcukon semmi vigyor, érdekes, ha majd nekem is lesz portrém, talán a festő engem is megkér, hogy a világért ne kanyarintsak egy szerény mosolyt se. Már ha apámnak nem fogja sérteni ez a büszkeségét, hisz ő szerinte én még örökséget sem érdemelnék. Kedves. 
 Lépcsőről lépcsőre – folyosóról folyosóra haladtunk, sietnünk kellett, hisz kevés az idő, de sok mindent kell tenni, ám a tömeg lelassított minket. Végre elértünk a szekrény szobához, ahol minden itteni katonának volt a szekrénye. Először egy körszoba tárult elénk, négy egymástól levegősen elszórt ajtóval és egy szűk ablakkal. Minden bejárat egy osztagé volt, az első az edző osztagé, a második a helyőrségé, a harmadik a katonai rendőrségé és az utolsó pedig a mienk, felderítőké.
Sietve beléptünk egy megint csak tágas szobába, mely immár két ajtót választott el. Szét kellett válnunk. Mielőtt még elindultam volna a férfi öltöző felé vezető átjárón, Veronica hirtelen megfogta a kezem.

 - Jól vagy, Stefan? Keményen berúgtál, talán jobb lenne, ha…
 - Jól vagyok! – szóltam, azzal elengedtem a kezét, és rohamléptekkel beléptem. Nem volt idő kecmecre. Megint egy tágas szoba, de tripla akkora, mint az előzők együttvéve. A velem szemben lévő falon egy hatalmas ablak volt, ami a városra nézett. Két szintes szoba, egy körfolyosó a második szintjén, és a falaknál végig szekrények dupla sorban, előttük padok. A sok katona egymást lökdöste, a szoba mellett lévő zuhanyzó pedig kész hangyabolynak tűnt a forgatagban. Sietve előkaptam a kulcsomat és futólépésben megkezdtem az öltözködést. Az egyenruhánk egy barna dzsekiből, aminek az úján, a hátán és a mellén is szerepel az adott osztag címere, egy fehér nadrágból, valamint egy barna térdig erő csizmából és olyan derékra köthető kendőből állt, ami nagy részben a 3D manőver felszerelés felvételéhez szükséges. A dzseki alá egy inget vettem fel, majd rohantam volna a tizedeshez, ha valaki le nem szólít.
 - Stefan! – kiáltott egy hang a hátam mögül. Andrej volt az, Andrej Miloslav, a gyerek, aki rám van szállva. Kis újonc ez az első éve az osztagban, de ölne is azért, hogy elismerjék. Egyből felismertem amint megláttam a magafajta nyeszlett és görnyedt testét. Vörös haja kócosan állt, mintha nem ismerné a fésűt, szeplős sápadt arcán egy gyenge mosoly jelent meg. Vigyorgós gyerek, de most még ő sem tudott olyan vidám lenni, mint mindig. Kék szemei a félelemtől csillogtak, bolond, aki most nem fél. Rögtön odasietett hozzám, majd így szólt: - Botrány, ami itt van, nem gondolod?
 - De, éppen ezért gyere, siessünk megkeresni Aruel tizedest. – Azzal, mintha ott se lenne gyorsan hátat fordítottam, és végigrohantam szobáról-szobára, folyosóról-folyosóra, eközben persze Andrej kiskutya módjára követett. Az udvaron, ahol egy futópálya is helyet kapott, volt az osztagsorakozó. A tegnapi kinevezések miatt ma mindenki ünnepelt, és ezért a létszám eléggé megcsappant, de végül is annyi baj legyen, az osztag többi része úgyis a Mária és Rose falaknál van. Hamar elvettünk az egy asztalra kikészített 3D manőver felszerelések közül egyet-egyet és miután magunkra tettük beálltunk az osztagunk oszlopába kettesével. Nagyokat nyújtózkodtam, hogy megtaláljam Veronica-t, de ő hátulról lepett meg.
 - Ne félj, Stefan, megvagyok – suttogta a fülembe és figyelt arra, amit a tizedes mond.
 - Aki nem tudná, ma egy olyan nagy tragédiának vagyunk a részesei, amire eddig nem volt példa. – Lassú köröket tett meg a kettes oszlop körül, hogy mindenki hallja. – A Mária falat egy 60 méteres titán áttörte! – Alig volt olyan, akit meglepett volna a hír, egy fiú és egy lány adott csak hangot a meglepődésüknek, valaki bekiabálta: „Átkozott óriások!” Ám a tizedes leintette őket. – Ha pánikolunk, az nem vezet semmi jóra, éppen ezért, kérlek titeket, hogy kövessétek az utasításaimat. Először 3D manőver segítségével 4 csoportban átszeljük a régiókat és az átjáró városokat, egészen a Mária fal által bezárt területre. A négy osztag különböző irányba fog menni. Gyors tempóban kell haladnotok, de nem annyira, hogy elfáradjatok, mire odaértek. Több órás az út, erre készüljetek fel. Amint a veszélyes régióba érünk a mi feladatunk egyedül a polgárok mentése és az óriások irtása lesz. A régió négy városa, Evukodor, Meretne, Stella és Rona, a 4 csoport ezekbe fog majd menni – mondta és kiválasztott négy vezetőt, köztük Veronica-t is. Nagyot nyeltem, csak reménykedni tudtam, az ő osztagába kerülök, és meg tudom védeni, de persze nem úgy sültek el megint a dolgok, ahogy én azt terveztem. Tibor lett a vezetőm, bár már kadét korom óta ismerem őt, sosem jöttünk ki jól egymással, ami ebben az esetben probléma lehet. Szerencsére Andrej mellettem volt, nem mintha ez nagyon növelte volna a biztonságérzetemet.  – Tibor csapata! – fordúlt felénk Aruel. – Ti Evukodorba mentek.
 - Evukodorba?! Engem ne küldjön oda tizedes! Újoncoknak való az a hely, én sokkal inkább… - csattantam fel, de még mielőtt be tudtam fejezni a mondandómat, gyorsan a szavamba vágott.
 - Nincs ellenkezés közlegény, maradsz Tibor csapatában. – Azzal továbbment, csak fél füllel hallottam, Veronica csapatát Meretne-be küldte, az alig másfél óra Rona-tól, ahol áttörték a falat. Összeszorítottam a kezem, de mint ahogy Aruel is mondta, nem ellenkezhetek.
 - Jól vagy, Stefan? – kérdezte remegő hangon Andrej.
 - Én jól. – mondtam mire lassan bólintott, csak rákellett nézni a srácra, és lerítt róla, retteg. Finoman megpaskoltam a vállát, azt próbáltam neki sugallni, hogy minden rendben lesz, mire kicsit megnyugodott. Nem volt oka félni, Evukodorba még biztos nem értek el az óriások, ha meg igen, majd vele leszek és megvédem.
 - Van kérdés?! – kiáltott a tizedes, melyet síri csönd követett. Ezt látva rögtön folytatta: – Akkor minden osztag induljon meg a célállomására. – intett. – Az Isten legyen veletek.  


III. fejezet

 Tudod milyen érzés mikor a szél pajkos gyermek módjára összekócolja a hajadat, bekúszik a ruhád alá és eközben te a levegőben szárnyalsz? Talán ez az egyik dolog, amiért örülök, hogy a katonaságnál vagyok, ám most még a 3D manőverezés sem gyönyörködtet meg. Házról házra ugráltunk a combunkra szerelt dobozon lévő gázpalack segítségével. A gáz erejének hála a kardok fogatjából kitudunk lövellni csápokat, melyek vastag, strapabíró anyagból készültek, és hátul a csípőnkön két darab hengerre vannak feltekerve, utóbbival megtudjuk magunkat tartani a levegőben, s ez idő alatt pedig a kardpengék a palack alatti dobozba vannak eltéve. Ha a pengék kellenek nekünk, vagy elkopna az, amit használunk, egy mozdulattal felilleszthetünk a dobozból ujjakat. Valamire viszont ügyelni kell, arra, nehogy elfogyjon a gáz, mert akkor bajba van az illető. 
A száguldás nyomasztó volt. Mindenki félt, hogy talán a végzetébe rohan. Mellettem szorosan jött Andrej, aki elég bénán, de próbálta tartani a tempót. Alattunk az emberek már nagyjából hozzászoktak a fejük fölötti parádézáshoz, a gyerekek viszont képtelenek ezt megunni. Csakhogy most nem taps és nevetés követett minket, páran a hátunk mögött összesúgtak: 

 - Biztos az első régióba mennek. – szólt az egyik. 
 - Az a hely már el van veszve, csak az életüket kockáztatják – mormogta a másik. Talán kereskedők voltak, ki tudja. 
   Egy női alak ugrott felém, és az egyik saroknál el is ért. Először barna, copfba kötött tincseire lettem figyelmes, majd amint jobban láttam kitisztult bennem az egész lány. Soňa volt az, kadét korom óta ismerem, velem együtt képezték ki. Nem mondhatni csinos lánynak, egy magasak vagyunk, az arca csontos és férfias, ő maga pedig borzasztóan vékony, ám a szemei gyönyörű kékségben pompáznak. 
 - Kit látok! – kiáltott cseppet gúnyosan. – A nagy Baumgartner ebben az osztagban, tele újoncokkal? Neked igazán a törésnél lenne a helyed. 
 - Ez rád is igaz, nem? – Gyorsan felé sandítottam, de a szemkontaktust nem kaptam el, nem csoda, 3D manőverezés közben ez nehéz is lenne. Idegesen elhúzta a száját, nem tűnt ő sem túl lelkesnek. 
 - Ez a nevetséges Aruel bármit megtenne azért, hogy távol tartson a „nagyoktól”. 
 - Mérges rád? 
 - Az nem kifejezés! Csúnyán kidobtam 9 hónap járás után. – Halvány mosoly húzódott az ajkaimra, eszembe jutott az az idő, mikor még Aruel és Soňa jártak, és nap-mint nap egymás nyakában lógtak. – Egyébként – folytatta. – Rivaille hadnagynak állítólag egy külön csapata van, úgymond a „kis kedvencei”.
 - Nem is tudtam, hogy a hadnagynak vannak kis kedvencei – húztam el a szám, amit nagyon utálok az a kivételezés, nem elég, hogy a családomban, még itt is jelen van. 
 - Bárki lehet amúgy a kis kedvence, aki valahogy kitűnik a többiek közül.  
 A csapat eleje hirtelen megtorpant, elértük a Rose falat. Alattunk a tömeg úgy áramlott be a kapun át, mint az egerek a lyukba. Rengeteg ember, rengeteg kioltott élet, és millió árván maradt gyermek. Tibor sietve keresett egy alkalmas helyet a falon gyors megbeszélés céljából és megállt úgy, hogy mindenki lássa. 
 - Elértünk az utolsó biztonságos pontra, amint átlépünk a Rose falon az életünk állandó veszélyben lesz. Célunk a polgárokat menteni, nem zsibvásárra megyünk oda, aki úgy érzi, hogy nem tudna eleget tenni a feladatának, az legalább a többieket ne hátráltassa. – Andrej-ra nézett, mire a fiú értetlenkedve összehúzta a szemöldökét. Sokan azt mondják rá, gyenge, de abba bele se gondolnak, hogy ő még mindig él. - Út közben nem állunk meg még akkor se, ha valaki meghal, világos? – Nem várta meg a választ, egyből folytatta. – A Márián lévő kapu mellett van egy templom, ott szóródunk szét, kötelező mindenkinek Evukodorba-n maradnia. – Hirtelen rám is vetett egy pillantást, bambán válaszoltam a tekintetemmel, de a szemei akkor már máshol jártak. Miért feltételezi rólam, hogy pont én szökök el?  – Közvetlenül napnyugta előtt a templomnál lesz találkozó, aki nem lesz ott, mire vörösödni kezd az ég, azt otthagyjuk. Van kérdés? – Senkinek sem volt semmi kérdése. A falról átláttunk a Rose falon túli világra a félelem sokunkba beleköltözött. A titánok ellepték már ezt a városrészt is, hatalmas emberszabású óriások, akik anyaszült meztelenül mászkálnak az egykori otthonok romjain. Nincsenek nemzőszerveik, Isten tudja csak, hogy a jó életbe szaporodnak. Arcukon vérfagyasztó mosoly, vagy esetleg félelem, de tény, mindegyik olyan képet vág, mint egy bolondokházából szabadult őrült.  – Ha nincs kérdés, indulás! – kiáltott Tibor, és egyből átszaltózott a házak között a templom irányába. 
 Az út továbbra is hosszú és nyomasztó volt, bár a legbiztonságosabb helyeken haladtunk, a halál ott motoszkált az árnyékunkban is. 
 - Nem félsz? – suttogta Andrej, a fogai úgy remegtek, hogy csoda, ha nem harapja el a nyelvét. 
 - Egy férfi sosem fél. – A fiú szemei kikerekedtek a döbbentségtől, hazudtam, félek. De nem akartam ezt a tudtára adni, a srác totál kivan, ha biztonságban érzi mellettem magát, az csak jó. 
 Mindössze pár utca választott el a céltól, mikor nagy üvöltésre lettem figyelmes. Egy kis sétálóút ágazott bele a város azon részébe ahol haladtunk, közbezárva a piac területét. Itt néhány órával ezelőtt még árusok sorakoztak fel, ám most csak felborított pultok, és elszórt ételek mindenütt. Az ordítás irányába meredtem, egy egyszerű fiú volt az, különösen jól öltözve. Elegáns ruhája szétszakadt, bőrmellénye megkopott. Velem egykorú lehetett, kék szemei csillogtak a félelemtől, sötét, gondosan belakkozott haját a kóc már kezdte megviselni. A manőver felszerelésem segítségével megkapaszkodtam az egyik ház falában, hirtelen nem tudtam, mit tegyek, de segíteni akartam neki. 
- Kérlek! – kiáltotta, de a fáradtságtól egy lépést nem tudott tenni, majdnem összerogyott. – A húgaimmal és a nevelőnővel egy házban bújtunk el, eddig féltünk kimenni, de nem várhatjuk meg az estét! – Bólintottam, majd intettem neki, hogy vezessen a testvéreihez.  
 - Stefan! – Hallatszott a hátam mögül egy aggódó hang. Andrej. Róla teljesen megfeledkeztem. 
 - Kövesd az utasításokat Andrej, és menj tovább, maradj Soňa-ékkal, de semmiképp se harcolj! – Gyorsan a lányra pillantottam, aki egyből felelősségteljesen biccentett, majd jelzett a fiúnak, hogy menjen tovább. 
 Én is mentem a magam útvonalán az ismeretlen srácot követve. Lassan futott, ami nem is baj, legalább nem vesz észre minket egy titán se. Végül megérkeztünk egy bérházhoz, ahol a körfolyosón át gyorsan fel rohantunk oda, ahol a testvérei voltak. A házon látszódott, nem régóta üres, egy-egy ajtón be lehetett látni a lakásokba, valahol még az asztal is meg volt terítve. 
 - Ide! – szólt, mire gyorsan bementem az egyik lakásba. Bent sokkal hidegebb volt, a félelem töltötte el ezt a helyet. 
 - Vinzent! – A hangforrás gyorsan szaladt ki az egyik ajtó mögül. Egy alig 10 éves kislány volt, barna haja két copfba kötve, arca kipirult, szemei a rettegéstől csillogtak. – Te ki vagy? – nézett rám, és tekintete elsápadt. 
 - Ő az, aki majd megment minket! – mosolygott Vinzent és intett, hogy menjünk tovább. Ez a lakás is szépen, otthonosan be volt rendezve. Az asztalon főzelék, a terítéken látszott, hogy éppen ettek az itt lakók. Egy boltíven át vezetett az út a nappaliba, ahol a fiú másik húga kényelmesen aludt a nevelőnő ölében. A nő arcát haja teljesen eltakarta, csak az érkezésemre nézett fel, de bár ne tette volna, a látvány ugyanis megrémített. Meghőköltem, illetlenség, tudom, de nem erre számítottam.

Ez a lány ugyanis, tökéletes hasonmása az én Veronicámnak. 
 - Veronica, te-te vagy az? – kérdeztem remegő hangon. 


IV. fejezet

A fél szememet folyton a Veronica külsejű lányon tartottam, de ezzel együtt még csomó dolgom volt. Elég könnyen sikerült kimagyaráznom magamat egy „ja, semmi-semmi”-vel, amit persze az idegességben mindenki elhitt. Most rajtam áll-vagy bukik ennek a négy embernek az élete. Jó párszor átjárt a fejemben az a gondolat, hogy képes leszek-e egyáltalán megmenteni őket, de muszáj volt elhinnem, hogy igen, még akkor is, ha kételyek gyötörtek. A kislányra sandítottam, aludt, még mindig. Ha alszik, valakinek vállra kell, hogy vegye, ám ebben az esetben ez a valaki lassabb lesz, így az egész csapat lassabban tud haladni, ami pedig ebben a helyzetben hatalmas hátrány.
 - Szerintem percek kérdése, és felébred – vágta rá Vinzent a tekintetemet látva.
 - Nem próbáltátok sehogy felkelteni?
 - Csak elájult, elég gyengék az idegei. Csinált már máskor is ilyet. – Nyugtalanságában az ujjait kezdte el törögetni, mire azok nagyokat roppantak. Megborzongtam, utálom, ha valaki ezt csinálja, de most ez a legkisebb problémám.  – Otthon a szolgálók mindig hagyják, hogy kialudja magát ilyenkor.
 - Fantasztikus – húztam el mérgesen a számat, és idegesen az ablakhoz siettem. Titánt egyelőre sehol sem láttam, ami növelte a biztonságérzetemet. Az égre pillantottam, sötét esőfelhők gyülekeztek, és mohón a napot vették célba. Eszembe jutott Veronica, és az, vajon mi lehet most vele. Ha hazaérek, talán bevallom neki, hogy többet érzek iránta. Eddig azért nem tettem meg, mert féltem, hogy a 15 éves barátságunk lenne az ára, de nem lehet gyáván leélni egy életet.
 Vinzent közeledett. Kényelmesen az ablakpárkányra könyökölt, és a kezét nyújtotta felém.
 - Amúgy még be se mutatkoztam, Vinzent vagyok. – mondta, mire a homlokomon finom ráncok keletkeztek. A srácon azért látszik, hogy nem valami parasztgyerek, ám ennek ellenére az illem nem lehet az erőssége, mivel szokás bemutatkozásnál mondani a vezetéknevet is. Na, mindegy, most ez nem izgat.
 - Stefan Baumgartner szolgálatára. – Próbáltam vicces lenni, és tisztelegni kezdtem, mire a fiú kínjában hangosan felkacagott. A katonaságban az ember megtanul valami nagyon fontosat, mégpedig, hogy a nevetés kincs az ilyen helyzetekben.
 - Csak úgy árad belőled a pia – jegyezte meg, és kezét az orra elé tette. – Te részeg vagy?
 - Az voltam, de amint áttörték a falat kijózanodtam. – Újra nevetett, vajon tud mást is csinálni? – Amúgy egyedül voltál a húgaiddal, vagy…
 - Vendégségbe jöttünk a szolgáimmal – biccentett a Veronica szerű lány felé, aki éppen kicserélte a kislány borogatását. – Rajta kívül még volt egy inasom és egy kocsisom.
 A tekintete elsápadt, belegondolni is szörnyű, hogy ez a gyenge civil srác, vajon mennyi szörnyűségen ment keresztül az elmúlt órákban.
 - Nagyon sajnálom. – Erre csak bólintott, majd nem szólt semmit, mintha hirtelen elkapná egy sötét, véres szél, és elfújná valamilyen fájdalommal teli helyre. Váratlanul a díványon fekvő kislány mormogni kezdett, mire a nevelőnő és Vinzent húga odaszaladt. Na, végre – gondoltam. Minél kevesebb időt vesztünk, annál nagyobb a lehetőség a túlélésre.
 - Jól vagy, Hanne? – hajolt oda Veronica hasonmása a lányhoz, aki erre bizonytalanul felült. – Fel tudsz állni? – Hanne lassan bólogatni kezdett, és a lányba kapaszkodva kiegyenesedett a kanapé mellett. 
Figyeltem minden mozzanatát, végül mikor megállt a két lábán kerekre nyílt szemekkel néztem, milyen gyönyörű. Sok kislányt láttam már, de ő igazán szép volt, sötét hajában göndör fürtök kacskaringóztak és bőre porcelánként fénylett. Ha majd felnő, minden férfi őt akarja. Percekig illetlenül nézett, nem tudott engem hová tenni, végül Vinzent mondta el neki, ki is vagyok.
 - Akkor elmondanám a tervet. – Sietve megkerestem a nappali egy olyan pontját, ahol mindenki tisztán látott és hallott. – Az óriások rengetegen vannak, teljesen elözönlik ezt a régiót. Evukodor-ba is eljutottak jó páran, így teljesen megértem, hogy nem mertetek elmenni innen. Viszont ez így nem maradhat tovább…
 - Hát nem is! – vágott a szavamba idegesen Vinzent, majd mikor feleszmélt arra, hogy hangosan gondolkozik szégyenkezve leszegezte a szemét.
 - A tervem a következő, – folytattam. - a Rom út Evukodor saját, kiépített katonai útja, ha felderítő körútra megyünk, mindig itt vonulunk ki-és be. Ez azért jó, mert így egyenes irány vezet a Nedlay kapuhoz, ahol az evakuálók gyülekeznek. Én átadlak titeket nekik, majd visszatérek az osztagomhoz. Van kérdés?  -  Az emelkedett hangú beszédemet néma csönd követte. – Akkor induljunk!


***
A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.
- George Bernard Shaw
***

 Óriásnak nyoma se volt, és a piactérig az egész egy békés sétának indult.
- Gyorsan evakuálták ezt a városrészt, olyan, mintha már évek óta senki be nem tette volna ide a lábát, nem gondolod, Stefan? – kacagott fel Vinzent, mint ahogy az elmúlt fél órában is kiderült ez a srác szinte mindenen röhög. – Tök jó, nemde, Odilie? – fordult a másik kishúga felé, aki erre vállat vont, már biztos megszokta a bátyja idióta vicceit. – Jókat játszhatnátok ezen a helyen.
 - Itt emberek haltak meg, Vinzent. – Ennek hallatán arcáról lekonyult a vigyor, szeme elhomályosult, úgy tűnik ezzel hatottam rá.
 Bár az eltervezett útvonalon haladtunk, és számításaim szerint még fél óra, mire célba érünk, valami nem hagyott nyugodni. A csend nyomasztóvá vált, de óriásokat sehol sem lehetett látni. Azon vettem észre magamat, hogy remegek. Vékony újjak tapadtak a vállamra, a nevelőnő volt az. Próbáltam meglepődöttségemet leplezni, de kénytelen vagyok úgy nézni rá, mintha nem Veronica-t látnám magam előtt. Tökéletes a hasonlósság, még az egypetéjű ikrek sem hasonlítanak ennyire.
  - Köszönöm – suttogta halkan a fülembe, ügyelve arra, hogy Vinzent-ék ne hallják meg a beszélgetésünket.
 - A kötelességemet teljesítem.
 - Nem csak azt köszönöm. – Értetlenkedve rá pillantottam, ötletem se volt, mire gondolhat, most mégse szerettem volna kérdezősködni, így tereltem a témát.
 - Hogy hívnak?
 - Viktoria, Viktoria Matija.
 - Matija? Érdekes név. – Sietve rásandítottam, nem érte váratlanul, hogy a nevére kérdeznek rá, engem viszont eléggé meglep. A Matija távol-déli név és híres parasztok körében, mégis V-betűs női neveket csak nemeseknél szokás adni, ez a hagyomány. – Az első régióból vagy való? – tettem hozzá.
  - Nem éppen. Miért? – A hangja remegni kezdett, mintha nem igazán örülne, hogy erről kérdezgetek.
 - Csak kérdeztem. Az én nevem Stefan Baumgartner. – Próbáltam nem feltűnően gondolkodni, ám az agyam kattogott. Matija-nak hívják, de nem az első régióból való, Viktoria a keresztneve, mégis csak egy szolgáló. Kész rejtély ez a nő.
 - Nos, nem a legjobb helyzetben találkoztunk – jegyezte meg verejtékező arccal, már fáradt ő is. Járása egyre inkább lassulni kezdett, míg végül lihegve megállt. Hátrapillantottam, Vinzent-ék is kimerültek, érthető, ők nem szoktak ehhez hozzá.
 - Tartsunk pihenőt! – mondta a fiú, és egyből keresett magának egy kényelmes, árnyékos helyet. Nem mondtam semmit, csak türelmetlenül az egyik épület falának dőltem, majd idegesen az égre bámultam. „Vajon jön titán? Nem lenne jó, ha összefutnánk eggyel.” – gondoltam. Túl sok minden történt az elmúlt nap folyamán, és nekem pedig túl kevés időm volt végiggondolni mindent. Tudatában vagyok annak, ez nem a legmegfelelőbb idő az agyalásra, de én az ilyet nem tudom befolyásolni, ám Vinzent igen. A fiú amint látta, hogy Viktoria a gyerekekre ment felügyelni, és én magam maradtam, felém közeledett, és engem utánozva a falnak dőlt.
 - Mi újság? – kérdezte. A hangján félelemnek nyoma sem volt, amin el is csodálkoztam, ahhoz képest, hogy fél órával ezelőtt még az utcákat pásztázta egy segítő reményében, most csak nézett, mintha mi sem történt volna. Mi tagadás, egy csodabogár a fiú.
- Mi lenne? – Mérgesen összehúztam a szemöldökömet, alig ismerem ezt a gyereket, de a hülyeségei már is idegesítenek.
 - Amúgy mióta vagy katona? – Kíváncsian rám sandított, nem tudtam, most tényleg érdekli-e, vagy csak a csendet akarja elkerülni.
 - 2 éve. 
 - Hány éves vagy?
 - 18. – Értetlen képet vágott, a sok új információ megterhelte őt, és a homlokát ráncolgatta. – Mit nem értesz? 13 évesen mentem el katonának, a kiképzés 3 évig tartott, 16 voltam mikor közlegény lettem. Ennyi. – A fiú lassan arrébb húzódott. Nem kellett volna így neki esnem, csak a kérdései fárasztanak, így is szétpattan az agyam a nyugtalanságtól. – Elnézést, csak ideges vagyok.
 - Öltél már óriást? – kérdezte úgy, mintha meg sem hallotta volna az előző szavaimat.
 - Nem. – A szememet lesütöttem, szégyelltem, hogy még egyet sem gyilkoltam le, különösen azért, mert ez az egyik dolog, amit nagyon megszeretnék végre tenni. Vinzent nem reagált semmit, vagy nem fogta fel a tényt, hogy egy amatőrre bízza az ő és családja életét, de lehet, csak túlságosan félt magába táplálni ezt a gondolatot is, a sok szörnyű közé.
 - És embert? – folytatta.
 - Embert?
 - Igen, embert.
 - Én…- akadtam meg, nehéz volt erről beszélni, de nem hazudhattam (többé…). -, két embert öltem eddig meg.  
 Hirtelen elsápadtam, a régi emlékeim lavinaként öntötték el a szívemet, ami ebbe belefájdult. Vinzent szemrebbenés nélkül figyelt. Ajkait újra beszédre nyitotta, de még mielőtt megkérdezte volna, hogy „miért” gyorsan rávágtam: - Nem szeretnék erről beszélni.
 A felhők nagy nehezen kitörtek, és a fájdalmam láttán sírni kezdtek, nagy vaskos esőcseppek jelentek meg a vászon dzsekimen. Úgy tudtam, hogy nem kellett volna pihenőt tartanunk, ám ebben a percben egy nagy árnyékra lettem figyelmes a talajon. Magamban már tudtam, mi ez, és csak reménykedtem abban, hogy tévedek, míg fel nem pillantottam az égre.

 És akkor megláttam a két sötét szempárban az őrületet, azt az őrületet, amit nap-mint nap a szüleim szemeiben is látok, mely számomra felért a pokolba való betekintéssel. A félelemtől a hátamon is felállt a szőr, és a remegéstől úgy éreztem a talajt ki akarják húzni a lábam alól, ugyanis pont felettünk volt egy óriás. 


Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra! 




2015. május 12., kedd

Blogajánló #45

One Direction, Jade és a Maffia 


Egy 17 éves lány nem mindennapi élete, ami nem abban tér el másokétól, hogy kicsit különc. Egy szokatlan élet, egy szokatlan múlt és az édes bosszú áll mögötte, amit 15 éves kora óta tervez, és egy munka által talán lehetősége lesz végre lezárni a múltját. Egy lány, aki bérgyilkos lett és szakmája legjobbjává vált mindössze két év alatt, csak azért, hogy elkapjon valakit. Egy lány, aki csak legjobb barátjára számíthat: Benre. Egy lány, akinek Jade Wyne a neve. Ez pedig az Ő története.


Prológus

Éppen öt perc szünetet tartok késő éjjel London egyik piszkos sikátorában miközben egyedül próbálom begyömöszölni az ájult testet a kocsiba. Azt a testet aki nem mellesleg ennek a területnek a vezére. Értem én hogy ki kell szedni belőle jó pár információt, na de ezt az ő házában nem lehetne?! Már kezdtem magam ezen felhúzni és persze erőt gyűjteni pocakos barátunk további gyömöszöléséhez amikor hirtelen jobb farpofám rezegni kezdett és ismerős dallam csendült fel. Gyorsan vettem fel a telefont abba hagyva eddigi tevékenységemet.
-Mi van már?!- kérdem kicsit talán ingerülten a másik oldalon lévő személytől nem foglalkozva vele hogy ki is az.
-Na mi van hercegnő? A főnök aggódik és már én is. Minden okés?- kérdi egy mély hang akihet rögtön társítom is Bent, a legjobb barátomat. Már megszoktam a hercegnőzést mióta ismer így hív, de csak neki engedem meg. Ő pedig ezt készséges ki is használja.
-Uhh Ben bocsi, minden rendben,nagyjából... jöhetnél segíteni mivel azt mindenki elfelejtette mondani hogy ez a pasi legalább száz kilós- fakadok ki a telefonba míg vetek egy röpke pillantást a kocsiból félig kilógó testre.
-Edzeni kéne járni- nevet fel karcos hangján- de megyek hercegnő, két perc- ezzel ki is nyomott majd vártam. Bennel akkor találkoztam mikor éppen négy vadbarom vert engem össze mivel vissza mertem nekik szólni, ő jött oda senki más mindenki csak fogadásokat kötött. Bennek még egy horzsolása se lett miközben lerendezte a négy tagot majd onnantól kezdve vigyázott rám és mára már a testvéremként tekintek rá. A fogadott bátyám lett. Sok mindent tőle tanultam. Egyedül ő tudja a múltamat. Mindenki más csak pletykál, de csak Ben és én tudom az igazat, ezért alakult így minden, a múltam miatt és még mindig kísért. A munkám terén nem tudok sok nőről,  akikről tudtam is az mind halott mára. Ebben az egész szarságban mára már a top háromba mondhatom magam és előttem is csak Ben van egész Londont beleszámítva. Sőt talán nem csak London területén, pedig csak két éve csöppentem bele. Nők között már réges-régen a legjobb vagyok bár köztük nem nehéz. Öntelten hangzik? Meglehet. Tizenkét éves koromban pontosan a születés napomon Apám először vitt ki az erdőbe kíváncsian és áhítattal hallgattam minden egyes szavát.

-Kicsim ez itt egy légpuska- mutat a számomra lélegzet elállító darabra. Kissé elnyílt ajkakkal veszem kezembe mikor felém nyújtja- mától ez a tiéd. Amolyan ajándék csak tőlem- csillogó  szemekkel nézem a fegyvert, életem első fegyverét! Könnyedén kap a kezébe egy másik sokkal komolyabbnak kinéző példányt majd  elkezdi megmutatni, hogy töltsem bele a lőszert, mi a ravasz, mit jelent hogy elöl letörős, mekkorát rúg vissza. Rögtön a rabja lettem és erre az is rátett hogy anyám ezt nem nézte jó szemmel hiszen az egyetlen gyermekük aki ráadásul lány az a fegyverek iránt érdeklődjön?! Még jobban érdekelt ezután. Apu lazán sétál oda egy fához és fest rá egy körülbelül öt cm-es kört
-Nos, elméletben már profi vagy lássuk a gyakorlatot- kacsint rám nevetve. Izgulok, nem akarok neki csalódást okozni! Ő nyugodtan sétál el a fától én pedig egyre inkább elfehéredek minden lépésnél. Harminc méter! Ez lehetetlen, be fogok égni!- Ne aggódj ha elsőre nem megy. Ez csak egy hobbi. De úgyis a véredben van- legyint felém nevetve- Apád elvégre katona-mondja  talán biztatásnak szánva én mégis csak idegesebb lettem. Megerőltetve magamat mély levegőt véve felveszem a váll széllesésű terpeszt. Felemelem a fegyvert, kitámasztom a váll gödrömben majd elforgatom a törzsem. Csípőmre rakom a könyökömet és kifújom a bent tartott levegőt. Hirtelen húzom meg a ravaszt és kissé hátra lökődik vállam a visszarúgástól. Életem első lövése meg volt. Hunyorogva nézem a fát majd szemöldök ráncolva mikor meglátom a golyót amit kilőttem a piros kör közepében. Apa meredten néz rám. Látom szemében a büszkeséget. Tudom hogy ezt még ő se gondolta volna. De hát én sem! Eltaláltam a fát! A piros kőrt is! Nevetve kap fel én pedig ijedten nyúlok a fegyverért ami le esik az avarba. Halkan puffan de ő nem foglalkozik vele csak megpörget, felhőtlenül nevetve. Büszke rám, tudom hogy az. Mázsás súly esik le a vállamról és ölelem őt magamhoz. Tudok lőni!

-Hahó! Mi van?- ránt vissza a kegyetlenül ismerős hang múltam merengésemből.
-Bocs elbambultam, kicsit fárasztó ám ha egy száz kilós pasit próbálsz behajtogatni a csomagtartóba! Főleg ha te csak 45 kiló környékén vagy- mondom fintorogva, tele undorral a hangomban.
-Persze, másnak az lenne a baj hogy eddig eljusson neked meg hogy nem fér be- néz rám értetlenül, hitetlenkedve felnevetve míg könnyedén rakja a csomagtartóba a férfit. Rutinosan szállt be a kocsi kormánya mögé míg én megszokottan az anyós ülésre. Könnyed szerrel vette a Londoni forgalmat én pedig csak szemléltem a tájat. Aligha tíz percig élvezhettem a röpke nyugalmamat mikor leállt a főhadiszállás előtt. Kihívtam két gorillát és átadtam a pasit. Szánakozva néztem ahogy beviszik. Ha túl is éli és netán vissza tér a területére akkor neki már nincs jövője. Egy nő bánt el vele, és ezért oda minden becsülete. Még akkor is ha az a nő nem is tudja magát nőnek mondani. Hiszen csak egy tizenhét éves lány vagyok. Keserű sóhajjal huppanok vissza Ben mellé a kocsiba. Valahogy mindig tudja mire gondolok, mi bajom, és mire van szükségem és ez kölcsönös. Hozzá szoktunk a pár év alatt. Valóban testvéri kapocs van köztünk, vagy legalábbis valami olyant megközelítő dolog.
-Jaj hercegnő, ki irthatnád az érzéseidet vad idegenekkel szemben. Ez lesz a veszted- néz rám fejcsóválva nagy kék szemeivel. Egy apró fintort is fel vélek fedezni arcán de meg sem lepődőm már.
-Nehéz. Ezt egyszerűen nem tudom megszokni- mondom keserű hangszínen megrántva a vállamat hátra dőlve az ülésen. Nekem ez nem így megy. Félek hogy soha nem is fog így menni.
-Te vagy az egyik legjobb a szakmában. Fogd fel, bérgyilkos vagy.

                                             A nevem Jade Wyne. És ez az én történetem. 



Részletek a történet első évadából: 


1. Rész

Az álom világomat kegyetlenül tépi szét az ébresztőm fülsértő hangja. Morogva nyomom ki és nézem meg mennyi idő van. Hét óra. Mint egy zombi, úgy mászok ki a meleg ágyamból és veszem az irányt a fürdő fele. Rögtön arcképemmel találkozok a tükörben amit csak egy fintorral jutalmazok és ismét rá kell jöjjek ez a négy óra alvás talán csak rontott a kinézetemen. Gyors zuhany, fog mosás majd befonom a hajam hogy ne zavarjon edzés közben elvégre mára ez a programom. Kinézetem máris sokkal jobb és most már egy mosollyal jutalmazom magamat. Kedvenc melegítőmet és egy toppot kiválasztva öltözök fel tekintve hogy kint tombol a tavasz.
Kilépve az ajtón jól eső érzés fog el. Kihasználva a jó időt már egészen az edző teremig futok ami nem is teljesen edző terem, inkább kiképző terem. Elég sokan járunk ide, és mind annyiunknak ugyan az a szakmája nagy átlagban. Plusz még ehhez a területhez is tartozunk tehát a főnökünk is ugyan az. Ben szerint ez a céges buli fogalmát is kimeríti és valljuk be igaza van. Egy nagy sóhaj kíséretében belépek és a súlyzókig megyek rutinos léptekkel. Már látom is a szabad gépemet oda huppanva kezdem magam kínozni. Már húsz perce csinálom mikor eldöntöm itt az ideje váltani szóval a box zsákhoz megyek. Csupasz kézzel püfölöm és rúgom, az én elvem hogy mikor verekszem sem mondom azt hogy "Jaj csak egy pillanat a kesztyűt még felveszem", egyébként így legalább a kezem is edződik és ha valakinek behúzok egyet nem fáj annyira. Egy nagy rúgást intézek a zsáknak ami ettől arrébb csúszik jó pár métert mikor egy halk mondat eléri a fülemet-Tuti ő ölte meg a szüleit! Soha nem beszél róla ha meg szóba kerül kiakad és neked ugrik- mondja halkan az egyik gorilla én mégis meghallom.
Kell egy kis idő míg felfogom mit is mert mondani rólam. Értetlenül fordulok a társaság felé és kezdem bámulni azt a bátor embert aki ezt komolyan ki merte mondani. Egy pillanat alant öntött el az a düh ami ellen semmit nem tudok tenni. Belül csak annyi merül fel bennem hogy megölöm. Most! Könnyű léptekkel sétálok a férfi mögé, megkocogtattam hátulról a vállát míg a téma még mindig rólam folyik csak már éppen hogy ki hogyan is vágna gerincre. Emberem megfordul én pedig gondolkodás nélkül gáncsolom ki és vállal még rá is lökök hogy nagyobbat szóljon. Nyögve terül el a földön én pedig jól irányzottan rúgok oldalába amitől hasára fordul egy torz fintorral. Egyik kezét felemelem kicsit sem kedven és kicsavarom majd hogy biztosra menjek rá lépek válla alatti részre.-Ismételd meg!- sziszegtem fogaim között halkan, lehajolva hozzá. Hiába vagyok halk, az egész terem minket figyel és jól tudom hogy már kötik a fogadásokat.
-Hogy mered! Tudod te ki vagyok?!- üvölt rám míg arcát jobban a padlóhoz nyomom.
-Egy senki, egy ostoba fasz, egy gyökér és óh várj félig már halott- válaszolok neki rögtön kedves hangon. Lehet hogy meggondolatlan vagyok de senki nem beszélhet rólam így. Pontosabban a családomról.
-Te mocskos kurva!- morogja felém mikor elengedem rájöve hogy talán nem kéne bajba keverednem. Felvont szemöldökkel nézek rá mikor meghallom a jelzőt amivel illet. Újabb düh hullám tarol le.
-Hogy mondod?- kérdezek vissza kissé magasabb hanglejtéssel de válaszul már csak az ökle száll felém. Reflexből fogom meg öklét és feszítem hátra mire térde kényszerül előttem.
-A térdelés megvan jöhet a bocsánat kérés- hajolok arcába míg a szavakat szinte felé köpöm. Elmosolyodik majd egy rántást érzek hajamban és a talaj már nincs is a lábam alatt. Fejem koppan a padlón majd kissé fintorogva felnézve felismerem az egyik haverját a kedves hátba támadó úriemberben.
-Mi van manapság hátulról támadunk?- kérdezem tovább feküdve a földön. Száját nyitja és jól tudom hogy a válaszra mikor kinyújtott lábakkal mintha csak gyertyába akarnám kinyomni magam hasba rúgom. Rögtön felállok hogy mégis csak több esélyem legyen. Unottan nézem hogy öten gyűlnek körém. Elvégre, fő a fair küzdelem!
-Véged- mosolyog rám az egyik mire egyszerűen rá nevetek.
-Előtte legalább áruld el hogy kik végeznek velem- kérem jól kivehető cinikussággal a hangomban.
-Azok akik megbaszták anyádat!- válaszol nemes egyszerűséggel egy másik. A nevetést egy pillanat alatt hagyom abba és nézek rá. Robbanok, és ez az a pillanat amikor már ő is tudja hogy nem kellett volna. Egy ugrással termek előtte, öklöm orra felé száll majd térdem időt sem hagyva neki rögtön becsességét veszi célba. Megtoldva a gyönyörű mozdulat soromat könyökkel még tarkójára ütök amitől elterül a földön. Ájultan hever vérző orral, előre sajnálom már most mikor majd magához tér. Fájni fog neki. Amíg gyorsan vezetem le magamban a röpke gondolat menetet addig én is kapok egy ütést. A tarkómra. Megszédülök de nem foglalkozom vele, kiküszöbölöm. Elvégre most a tökéletes bérgyilkos szerepét kell hoznom! Felnézek a férfira aki megütött. Hogy öljem meg?! Megkönnyíti helyzetemet és bal karját felém lendíti. Előrébb lépek majd szintén bal kezemmel megragadom csuklóját és tovább húzom magam mellett. Jobb tenyeremet ütés szerűen nyomom könyökére mire fülemet betölti a reccsenő hang ami mozdulatom sikerét bizonyítja. Abból ítélve hogy szépen káromkodva a földön összegömbölyödve fogja elég csúnya pózban lévő karját arra következtetek hogy vele már nem lesz gondom. Elvileg még maradt három férfi de csak kettőt látok. Rutinosan fordulok hátra egy magas láblendítéssel.

Tippem miszerint ő is hátulról akart nekem támadni bejött. Eddig egész jól állok. Van két ájultam lévén hogy a fejrúgásom elég jónak bizonyult. Illetve ott van még a kéz törött de az még mindig csak nyafog. Hiába pörög agyam és hiába csak pár másodperce álltam le máris lefogják hátulról a kezemet. Előttem pedig egy harmadik kéz a gyomromba üt. A kéz tulajdonosa arcomba mosolyog tette közben én pedig csak össze szorítom ajkaimat az érzésre. Legyűröm és figyelmen kívül hagyom a fájdalmat. Kihasználva hogy ennyire tart a mögöttem lévő faszi, páros lábbal rúgom hasba az előttem eddig mosolygó egyedet. Aligha kottyan meg neki és csak mérgesebben vissza lép hozzám. Tenyere csattan arcomon mire fejem oldalra fordul hála az ütés erejének.
-Kinek nagy a pofája most te ribanc?- kérdezi arcomba hajolva. Az első gondolatom mégis az hogy elhányom magamat a szájszaga miatt.

-Haver, rohad a veled- húzom fintorra a számat mire hallom hogy közönségük felnevet. Mikor még ki se mondtam tudtam hogy meg erre még dühösebb lesz. Keze újra hasam felé száll ám közte és köztem az a különbség hogy profi vagyok. Mikor karja megfeszül már akkor elrugaszkodom. Ökle gyorsan száll hasam felé én pedig jól irányzottan talpalok öklébe. Szerény véleményem szerint eltört a keze, bár a sorozatos reccsenés is rásegített arra hogy levontam ezt a következtetést. Hátul a szorítás egyik pillanatról a másikra szűnik meg mire értetlenül gyorsan hátra fordulok. Már épp lendíteném a lábamat mikor észre veszem ki is az. Rögtön hagyom testemnek hogy elernyedjen míg megkönnyebbülök.
-Hercegnő- sóhajt fel Fen fejét rázva mégis mosolyogva rám nézve míg mellette ájultan fekszik az a férfi aki engem tartott- Két éve négy embert kell rólad leszednem ma meg már csak egyet. Az is olyan aki épp futni akart volna- mondja nevetve az ájult férfi felé intve. Nyakába csimpaszkodom és megölelem őt üdvözlés képen. Szorosan von karjaiba és tudom hogy többen már nem fognak rám támadni. Nem, ha ő itt van.
-Azt mondták én öltem meg a szüleimet- suttogom fülébe míg újra elönt a keserédes dühvel együtt a szomorúság is.
-Te tudod hogy nem így van és ez a lényeg- simít végig hátamon de jól tudom hogy még ő is beléjük rúgna párat. Felsóhajtva enged el én pedig végig simítok bal kezemen zavaromban ahogy körülöttünk egymásnak adják a pénzt és szitkozódnak hogy mégis hogyan tudtam leverni öt embert- A főnöknek van egy nagyobbacska híre, gyere- húz maga után, egyenesen ki a tömegből. Könnyedén ülök be mellé a kocsijába. Soha nem félek mellette. Jól vezet. Igazából nincs olyan amit ne csinálna jól. Legalábbis én még nem találtam semmi olyant amiben nem 120% produkált volna. Elfintorodik mire értetlenül rá nézek. A kocsit leállítja jó két utcával feljebb a főhadiszállástól.
-Figyelj- sóhajt fel- Tudom hogy el akarod kapni a szüleid gyilkosát...
-Még jó hogy el akarom kapni őket!- csattanok fel félbe szakítva őt.
-Jade, én csak féltelek. Tudom hogy meg tudod magad védeni. Tisztában vagyok vele hogy profi vagy hiába vagy csak tizenhét éves de át kellene gondolnod hogy akkor is megéri-e ez az egész ha a saját életedet kockáztatod a bosszúért? Te is tudod hogy nem valami pitiáner ember csinálta azt a szüleiddel, nem olyan akikkel most ott bent elbántál. Komolyabb, erősebb és tapasztaltabb. Ráadásul hidegvérű és érzelem mentes ha azt véghez vitte amit...tudjuk mit- sóhajt fel megdörzsölve arcát. Szinte biztos vagyok benne hogy ő már tud valamit. Valamit amit én nem. Látom szemében a feszültséget és hangjában is hallom az aggodalmat. Tény és való igaz hogy nem tudok kizárni az érzelmeimet a munkák terén. Nekem ez nem csak pénz és munka, akaratlanul is bele gondolok mindig hogy milyen annak akit megölök. Elvágom a torkát vagy csak egyszerűen fejbe lövöm mert ez a munkám. De mi van ha van családja? Gyereke?! Akkor ugyan azt fogja át élni mint én anno. Talán majd az ő gyereke is megfogadja amit én. Bosszút. És rajtam kell majd bosszút állnia hiszen én vagyok aki megölte a szerettét. Csodálom Ben-t már csak ezért is. A munkáit érzelmek nélkül végzi, csak munkaként tekint rá. Mint más valami irodai melóra, neki csak ennyi. Talán annyi érzelmet visz bele hogy vigyáz a társára ha többen emberes a meló.
-Megfogadtam. Minden áron elkapom és meg fog fizetni azért ami tett. Ha megöl, akkor megöl de legalább megpróbáltam. Brutálisan ölte meg őket és ezt nem hagyhatom minden nélkül. Miattuk lettem aki. Azért hogy megbosszuljam a halálukat, ezért tanultam! Te is tudod hogy számomra az volt a motiváció hogyha ezt megtanulom akkor könnyebben megölöm azt a mocskot. Ha ezt eltűröm akkor majd könnyebb lesz!- mondom fájdalmasan csillogó szemeibe nézve keményen. Elszántam magam erre, már tizenöt évesen is mikor az a fekete kocsi kiszáguldott a kertből. Már akkor tudtam hogy valami történt mikor megláttam elszáguldani a háztól a fekete kocsit. Emlékszem minden egyes apró részletre ott. Hiszen amiatt vagyok az aki. 
 ~Vissza emlékezés~
Csak állok az ajtóban, sírva. Zokogok a látványtól. Ez nem történhet meg! Ez csak valami elcseszett vicc. Erőt veszek magamon mégis remegő lábakkal lépek beljebb a nappalinkba míg könnyimet nyeldesem. Szám elé kapva a kezemet nézem meg közelebbről anyámat. Anyám testét aki a saját vérében fekszik és tisztán le tudom vonni a következtetést hogy megerőszakolták. Újabb síró görcs tör rám majd a testén lévő apró vágásokat veszem szemügyre. Mintha nem is a saját anyám holtestét nézném. Hiszen az nem lehet! Közelebb lépek de szinte vissza is ugrok mikor meglátom hogy körmeit letépték. Megkínozták?!
-Anyu?- kérdem remegő hangon. Hiszen ez csak egy vicc lehet. Ez az elcseszett dolog itt csak egy profi sminkes műve és mos majd felpattan mindenki és elmegyünk pizzázni míg engem ugratnak hogy bevettem. Leguggolok és megnézem arcát, ám hozzá érni nem merek. Gyönyörű barna hullámos haja arcába lóg de a rémületet még így is le tudom olvasnia arcáról. Hangtalanul kezdek rá újra a sírásra míg azon töprengek vajon mennyit szenvedhetett. Hiszen tudom jól már rég arcon kellett volna nevetnie. Ennyi ideig nem bírhatná levegő vétel nélkül. Kétségbe esetten fordulok meg és szembe találom magammal Apámmal amint egy székhez van kikötözve. A szék pontosan anyám irányába néz és a dolgok bármennyire is fájnak kezdem össze rakni magamban a képet. Látnia kellett hogy szenved a felesége ha már ő maga nem tört meg a kínzás alatt. Végig kellett néznie a tulajdon feleségének a halál tusáját. Teste ki van kötözve, a kötél a húsába fáj amivel erősen van a székhez rögzítve. Rengeteg mély vágás borítja a testét, lába mellett pedig felborulva egy hipós üveg éktelenkedik. Számat össze préselem mikor rájövök mekkora fájdalmai lehettek. Homloka közepén viszont ott van egy apró lyuk amiből egy vékony csíkban folyik végig arcán a vér ami már félig megalvadva éktelenkedik rajta. Nem lehet hogy ez velünk történjen. Ez nem történhet meg velem! Miért kínozták és ölték meg volna őket?! Értetlenül fordulok körbe és a képek amik eddig a falon díszelegtek most a földön hevernek össze törve, széttépve. Párban még golyó nyomokat is felvélek fedezni. Legfrissebb képemet keresem aminek csak a keretét találom meg falon. Ez volt a kedvenc képük rólam, hiszen tánc közben készült. A szemem ragyogott és minden porcikám a boldogságot és a gondtalanság érzését sugározta magából. Könnyeim elapadnak újra rájuk nézve, már csak a düh ami bennem maradt. Olyan és akkora amit még soha nem tapasztaltam. Kezeim ökölbe szorulnak még több vágást és kínzás nyomot felfedezve rajtuk.
-Nem tudom ki tette ezt de kétszer ennyire fog szenvedni, ígérem!- szűröm ki tehetetlen dühömben a szavakat ajkaim között.
-Talán segíthetek ebben- szólal meg egy mély hang mögülem. Gyorsan fordulok meg és egy magas sötét barna hajú férfi tárul szemem elé. Arcát több napos borosta ékesíti míg egy lezser farmert visel amibe fekete ingét betűrte. Csak ott áll az ajtóban engem nézve ám kezén meg akad a szemem hiszen egy Beretta lóg benne.
-Te tetted ezt?!- kiabálok rá mit sem törődve azzal hogy lelőhet.
-Nem, pont azért jöttem hogy megakadályozzam- int szüleim felé szomorúan- Mint látod nem sikerült. Őszintén sajnálom Jadey- néz rám valóban szomorú tekintettel.
-Ne merjen Jadey-nek hívni! Így csak a szüleim hívhattak- mondom mérgesen. Remegek, újra. Nem tudom elképzelni hogy más rajtuk kívül engem így hívjon. Engem soha senki sem fog már Jadeynek szólítani lévén hogy a szüleim mögöttem fekszenek holtan.
-Rendben Jade- bólintott- De nincs hol laknod. Esetleg árvaházban. Had tegyek egy ajánlatot- sóhajt fel- Kiképesztetlek és szállást adok. A munkádért pedig pénzt. Ennyivel tartozom minimum a szüleidnek hogy gondoskodom rólad. Nos, mit szólsz?- kérdi viszonylag kedvesen. De mégis milyen munka? Milyen kiképzés? Nem akarok árva házba menni!
-Mivé akar ki képzeni?- kérdem értetlenül, félve. Mégis jól tudom ez az utolsó reményem.
-Bérgyilkossá- néz rám könnyedén mintha ez teljesen természetes lenne és azt közölte volna hogy kint huszonöt fok van. Nagy szemekkel figyelem őt de nem várja meg válaszomat csak oda jön és átveti kezét vállamon. Gyengéden lök meg és kivezet a házból. Azt otthonomból ahol megölték a szüleimet talán csak pár perce de biztos vagyok benne hogy kevesebb mint egy órája. Onnan ahol a gyermek éveimet töltöttem nevetve és boldogan. Onnan vezet ki ahova annyi emlék kőt. Sőt az összes emlékem ide köt., de most már az is az emlékeim közé tartozik hogy kínzok közt meghaltak a szüleimet. Hogy azon a padlón ölték meg őket ahol én először felálltam és járni tanultam. Most mikor beléptem és az ajtón és meg pillantottam őket minden véget ért. A gyermek korom is ami egészen tizenöt évig tartott és most lezárult...


~~~

-Mindig számíthatsz rám ugye tudod?- zökkent ki Ben a szörnyű emlékeimből.
-Igen- sóhajtok fel míg beindítja a kocsit és tovább megyünk végre. A kocsi megáll, fáradt tekintetét rám vezeti én pedig kiszállok. Laza léptekkel indulok meg a nagy ajtó felé majd az őrök be is engednek. A jól ismert hatalmas folyóson találom magam és megindulok előre, hiszen már ismerem a járást. Az első elágazásnál balra majd le a lépcsőn aztán jobbra és már csak két nagy megtermett gorilla választ el főnők irodájától. Kérdések nélkül egednek be aminek igazán hálás vagyok most.
-Végre- csapja össze tenyerét a főnök- Hallottam megint bunyóztál- nevet rám mig végig mér- bár ahogy látom csak ők szenvednek- mosolyodik el büszkén.
-Valakinek rendet kell tartania- rántom meg a vállamat hetykén.
-Ez az én posztom. Ne most kezdj kamaszodni, ülj le- int kezével lazán.
-Elnézést- mondom egy hamis mosollyal míg helyet foglalok vele szemben a széken. Köztünk csak egy asztal van rajta egy laptop és pár papír és akták képekkel. Előre sajnálom őket hisze tudom hogy nagy valószínűséggel halottak lesznek pár héten belül minimum. Hiába a két év ezt nem tudom magamból ki irtani. Körbe vezetem tekintetemet unottan míg a főnök gépel de semmi nem változott. Ugyan úgy koszos és szürke a helyiség. Csak egy kis ablak ad természetes fényt velem szemben. Nincs kifejezetten sötét de abszolút nincs világosság itt bent. Tekintetem a fegyverekre vezetem a falon. A kedvencem egy tőr. Gyönyörű, és a markolata is csodás. Két oldalú penge, maga az álom.
-Kicsit más munkát kapsz most- szólal meg hirtelen mire kíváncsian rá kapom tekintetem- Nem oda mész és megölöd. Nem hozod ide. Nem ijesztesz rá. Sőt nem is fenyegeted meg de ne...
-Akkor mégis mit csinálok?!- vágok közbe idegesen- sütit sütök neki?- kelek ki magamból. Hiszen amiket felsorolt csak azokhoz értek! Eddig ezeket csináltam, nyugodtan. Már ha ezeket a munkákat nyugisnak lehet hívni.
-Hagy abba!- dörren rám idegesen. Hanga ellent mondás nem tűrő- Beépülsz- közli egyszerűen mintha ezzel minden elmondott volna. Ő rám mosolyog én pedig eltátom a számat mind anno, két évvel ezelőtt.
-Hogy mit csinálok?- kérdezem kissé feszülten felnevetve. Beépülök? Hova? Miként? Miért? Egyedül?! Kérdések zöme lát napvilágot a fejemben röpke egy másodperc alatt.
-Ez nem azt jelenti hogy nem kell ölnöd. Előbb ki kell derítened dolgokat. Viszont táncosként fogsz beépülni- nyitott szám még inkább elnyílik. Arcomra néz és felnevet hiszen ő tudja. A tánc meghatározó szerepet tölt be az életemben, kisebb koromban balettoztam. Anyám tanított és rendesen a szívemhez nőtt a műfaj. Viszont egyik nap haza fele a suliból megláttam pár gyereket akik hip-hop-oztak. Attól a naptól kedve pedig én is a rabja lettem, ám ezek ellenére a balettot sem hagytam abba. Akkoriban ha bajom volt akkor kitáncoltam magamból vagy elmentem egyet lőni. Aztán persze a lövés a munkám lett a a táncot pedig abba hagytam azon a bizonyoson ominózus napon. Azóta nem is táncoltam, most mégis elönt az izgatottság.
-Figyelj mert holnap már mész is. Ez a táncos csoport egy fiú bandát kísér a turnéjukon. Ide fogsz beépülni. A koncerteken háttér táncos leszel szóval teljesítened kell hogy ne rúgjanak ki. Talán a koreográfiában is segítened kell majd. Talán tanítanod is kellhet majd őket de a legfontosabb: David Torren! Rajta kell tartanod a szemed. Az info ami kell hogy kinek dolgozik, csak egy név. Hívni foglak vagy sms-t küldök elég gyakran majd. Tájékoztass időnként a helyzetről. Figyeld hogy mit csinál, mikor és kivel. Illetve hogy kik iránt érdeklődik- hadarja én pedig elbambulva raktározom el az információkat. Mikor viszont nem beszél tovább felocsúdok, ez csak megfigyelés.
-Egy névhez nem szükséges embert ölnöm. Kit kellene akkor eltennem láb alól?- nézek rá értetlenül.
-Mindig elkápráztatsz Jade- nevet rám bólintva egyet- Remek megfigyelő vagy- sóhajt fel- De egyenlőre még nem tudjuk pontosan kit is kellene megölnöd.
-Tehát, meg kell valakit ölnöm talán. De nem tudjuk kit?- nevetek fel, ez egyszerűeb abszurd. Oda küldenek hogy tartsak megfigyelést és talán öljen meg valakit de nem tudják kit. Semmit sem tudnak. Majd ki sorsolom egy mondókával mint az oviban? Hogy gondolták?!
-Attól függ- simít végig tarkóján a főnök- Pontosabban Davidtől. Csak pár sejtésünk van ki lehet a főnöke. És a legvalószínűbb hogy a bandából az egyik srác ugyanis talán van pár halvány, nagyon halvány nyoma a maffiához.
-Oké, és mi a neve az illetőnek a "sejtéseitek" szerint?- teszek gúnyos hangsúlyt a sejtéseitek szóra míg elfintorodva hátra dőlök felvont szemöldökkel, kíváncsian. Elém tol komoran egy mappát és leolvasok róla a nevet párhuzamosan mikor ő ki ejti ajkain.
-Zayn Malik. 


4.Rész

Az ágyban tapogatok a telefonom után, mire már az egészet feltúrom lustán kinyitom a szemem és meglátom hogy az éjjeli szerényemen pihenget. Kezembe veszem hogy megnézzem mennyi az idő. Mikor 8:23 percet mutat lustálkodva nyújtózkodok egyet majd ablakomhoz sétálva húzom el a függönyt. Az erős fény miatt becsukom a szememet aztán lassabban nyitom ki és így már egész elviselhető a világosság. Ablakomat kinyitom hogy bent friss levegő legyen majd lassan csoszogok vissza az ágyamba és dőlök bele úgyis még mindenki alszik. Valahol az ébrenlét és az alvás között lebegek teljes nyugalomban mikor meghallom a könnyed huppanást az ablakomban. Továbbra is úgy teszek mint aki alszik kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Érzem hogy mellettem megsüppedt az ágy és ismerős illat csapja meg az orromat.
-Tudom hogy nem alszol- hallom meg rekedtes hangját.
-Ha nem mászkálnál át talán aludnék-morgom a párnámba.
-Én viszont nem tudok aludni- mondja és máris a hátamra fordít.
-Szóval én se aludjak? Egyébként is mindenki azt mondja a nap 24 órájából te 16-ot alszol.- beszélek hozzá még mindig a párnámon keresztül. 
-Egyenlítek- nevet rám mire én felé fordulok és szemeim elkerekednek. Egyik kezével magához húz az ágyon. Kis kifli nagy kifli pózban fekszünk mikor elkezdi megint csókolgatni a nyakam. 
Puha ajkai után bőröm parázslik és csak nyöszörgök karjai között.
-Zayn
-Hmm?- férfias morgást ad ki miközben fülem mögötti érzékeny részt kezdi szívni és akaratlanul is hozzá feszül a testem.
-kérlek hagyd abba- lihegem mire felkacag.
-Ezt mondod de közben a karom között nyögdécselsz, vissza kapod a tegnapit- búgja a fülembe, és máris megbánok mindent amit tegnap csináltam.
-Pe-Perrie- mondom miközben beleharap a vállamba majd puszit nyom ugyan oda- barátnőd van Zayn- próbálok rá szavakkal hatni.
-Nem csókollak meg, meg nem fekszem le veled, ez nem megcsalás- szavakkal nem sokra megyek most valamit ki kellene találnom eléggé hamar, úgy lehetőleg most, gyorsan. Kifordulok a karjából és csípőjére ülök ő pedig szorosan tart. Közel hajolok nyakához, ajkaim súrolják a nyakát akár csak az ő ajkai tegnap engem. Míg előredőlök szorosan dörgölöm hozzá csípőmet. Mire fenekembe markol és férfias nyögés hagyja el a száját.
-Miért csináljuk ezt?-kérdezem miközben álla vonalát puszilom végig.
-É-én nem tudom-dadogja mivel csípőmmel kis köröket írok le és a dudor egyre nagyobb lesz, felkacagok. Hergelni akarom, vissza adni neki azt amit csinál velem, bepucsitva még jobban nyomom magam csípőjéhez. Ujjai combomat szorítják miközben fejét ívesen hajtja hátra és elhallóan felnyög.- Nyertem?-kérdezem miközben számat beharapom.
-Most nem- suttogja majd lefordít magáról és csuklóimat lefogja egyik kezével. Tudnék tenni elenne de inkább maradok így, nem nagyon bánom hogy ezt csinálja. Egyik kezével derekamat simogatja miközben engem néz. Kezét lecsúsztatja egészen a belső combomig és most ott simogat.- Most én fogok nyerni- combjaimat szét nyitom hátha abba hagyja a simogatást. Rögtön meg is bánom ugyanis testével lábaim közé helyezkedik. A dudor amin eddig nevettem most nyögéseket vált ki belőlem mivel most ő dörgölőzik hozzám.-Azt hiszem megerőszakollak- mondom de végét elnyögöm ugyanis fülembe harap míg ismét hozzám nyomja csípőjét.
-Megerőszakolsz? Ilyet se mondott nekem még nő, de legalább már álmos nem vagy- kuncog rajtam.
-Hagyd abba-lihegem neki mire szája súrolja az enyémet és úgy kezd el beszélni.
-Majd ha nyertem- simít végig alsó ajkamon amibe beleremegek.
-Nyertél!- vágom rá mire elmosolyodik.
-Egész jól bírtad-mászik le rólam de még egy utolsó puszit nyom a szám sarkába majd megindul az ablak felé és mielőtt még elrugaszkodna a tetőre vissza szól- Az állás egy-egy -nyújtja ki rám a nyelvét és már el is tűnik. Az ágyon pihegve próbálom felfogni hogy mit csináltunk és hogy mit csinálunk. Nagyot sóhajtva kelek ki a már most sokat látott ágyamból.
A szekrényhez csoszogok és kiveszem az egyik ülepes gatyát amiben imádok táncolni és egy rövid pólót hozzá egy fekete Vans-t. A fürdőbe fogat mosok és össze kötöm egy kontyba a hajamat. Egy halvány sminket felviszek aztán a kezemre is teszek alapozót hogy eltüntessem a lila ujjnyomokat. Nyakamat elnézve azt is bealapozozom ugyanis aprócska szívás nyomok díszítik.
Az étkező asztalnál ott van mindenki felöltözve és a kávéját issza de Zayn sehol. Gondolom vissza feküdt aludni, nem csodálkoznék. Leülök a többiek közé és én a tejeskávémat szürcsölgetem mikor megjelenik Zayn és megint mellém ül le. Látom hogy sms-t ír mire Louis csak felhorkan.
-Azaz hívd ide nem volt elég tegnap.
-Louis ezt tegnap megbeszéltük.-hangja erőltet nyugodtságot sugároz.
-Te beszélted meg Zayn! Engem kurvára idegesít hogy bármit megtehet.- mindenki nagy szemekkel figyeli őket de nem folytatják ugyanis Pezz ebben a pillanatban lép be az étkezőbe. Ő nem köszön és senki más se csak Zayn-hoz megy oda és lesmárolja. Nem tudok másra gondolni csak hogy az száj amiben most Pezz turkál az imént engem hintettek apró csókokkal. De gondolataim áttérnek arra hogy múltkor is pofont kaptam amiért itt ültem szóval most rutinosan felállok és elsétálok sétálok.
-Jade, maradj- hallom Louis kemény hangját.
-Louis hagyd abba. Nem baj- mosolygok rá.
-Jobb is ha mész- mondja oda Perrie és látom hogy mindenki megint megfeszül akár csak tegnap.- Jézusom ilyen alakra ilyen póló?- szörnyül ködik míg végig mér majd lenézek a hasamra és csak nyelek egy nagyot látom hogy többen nyitnák szólásra a szájukat de nekem most nem kell a vita.
-Negyed óra múlva mindenki a próba teremben van! Fiúk ti csak fél óra múlva gyertek. Aki nem lesz ott időben megkeresem és lerángatom. Nem viccelek- Hangom komolyan cseng majd megfordulok és felmegyek a szobámba. Nem tudom hogy mennyire rossz az alakom vagy mennyire jó de inkább úgy döntöttem átveszem a fölsőmet és egy kék trikót meg egy farmer shortot veszek fel.
 Meg kerestem a telefonomat és már mehettem is a próba terembe. Most először jövök ide be. Elég nagy és hangulatos, az egyik oldala tükörből van végig. A parketta csúszós pont amennyire kell de még nem esünk el rajta. Elég jó próba terem de mégis olyan átlagosnak hat és ettől rögtön megtetszik. 
Mikor beléptem már ott voltak 4-en a táncosok közül.
-Gyere mutatok pár dolgot-mosolyog rám David amint belépek majd magával húz egy szekrényhez amit kinyit és a szemem elé tárul hogy a szekrényben semmi se férne már el ugyanis teljesen kitöltik a hangfalak- Erre rákötheted a telod és a zene már meg is van ha a fiúk nincsenek itt.-és már húz is tovább az egyik tükörhöz ami az oldal falon van. Megállunk előtte ő meg csak mosolyog mint egy vadalma.- Hát őhm nagyon szép tükör David- nyögöm ki ugyanis mást nem nagyon tudok mondani de erre ő elröhögi magát a többi táncossal együtt- Jade, valóban fasza kis tükör ez de mögötte egy titkos szoba van, Pánik szoba! Niall miatt, ő kérte hogy építsék be de csak a fiúk tudják hogy kell bemenni- ledöbbentem hogy ebben a házban van egy pánik szoba. Oda húzott az ajtó mellé és rámutatott egy táblára ami a padlótól a mennyezetig futott és képek voltak rajta.-Ide kikerül minden táncosról egy kép illetve a fiúról és na meg persze a vicces és a ciki pillanatok is- elmosolyodom ahogy végig nézek a képeken. Mire vissza mentünk a terem közepére már mindenki ott volt időre. A terem közepére leültek egy körbe.
-Oké srácok.-vettem egy nagy levegőt majd belekezdtem- Először is azért vagyunk itt negyed órával előbb mert szeretnék néhány dolgot közölni a próbákról.
-Wuhúú még egy Peter lány kiadásban- A hang irányába fordítom a fejem és Jack-et vélem felfedezni a hang tulajdonosaként.
-Na igen erről akartam beszélni. Adjatok esélyt mert nem Peter vagyok. Én azért táncolok mert szeretek és ez nem kényszer hanem színtiszta öröm. Tudom hogy én vagyok a koreográfus de bárkinek bármilyen ötlete van az nyugodtan szóljon. Felőlem kajálhattok is itt bent, ihattok vagy aludhattok nem köt le. Szeretnék néha csak táncolni. Ez alatt azt értem hogy tudatosan nem készülünk a koncertre csak egy kis utcai stílusba táncolunk egymásnak és a magunk örömére itt bent akármilyen zenére. Mindenki ki adhatja magából a dolgokat olyankor és a mozdulatokat majd felhasználjuk de azokon a próbákon mikor ilyen lesz csak felszabadultan táncolunk semmit több- mosolyogva nézek körül és értetlen arcokat látok már kezdek félni mikor végül mindenki mosolyra húzza a száját és rám ugranak miközben röhögnek. Míg levegőért küzdök hallom hogy ez remek lesz és hogy nem fognak csesztetni többet mivel tetszenek nekik az ötleteim. Ez megmosolyogtat de ez is csak addig tart amíg nem nyílik ki az ajtó.
-Legalább átöltözött-hallom ki a szőkeség hangját. Ezek szerint letelt a negyed óránk. Mielőtt válaszolnék neki már az 5 fiú is rajtam van azt ordítozva hogy kicsi a rakás és a táncosokkal együtt azon vannak hogy megfulladjak és össze nyomjanak.
-Niall te fogtad meg a fenekem?-hallom Louis sokkal magasabb hangját mint eredeti hangszíne.
-Öhm, nem-mondja zavartan az ír manó.
-És megakarod?- magam előtt szinte láttam ahogy húzogatja a szemöldökét és belőlem pedig kitör a nevetés. A táncosok már lemásztak rólam de az 5 fiú még mindig rajtam van.
 Éreztem magam felett a mocorgásokat, noha én erre képtelen voltam, csak arra kaptam fel a fejem, hogy Harry valahogy kiszabadította magát a még mindig vadul vigyorgó Louissal. Pár pillanatra megnyugodva lélegeztem fel, hiszen nem volt mindegy, hogy öten vagy csak hárman tehénkednek rajtam. Éreztem valakit a csípőmön ülni, egy mellkas teljesen hátamnak feszült, miközben a piros kockás ing tulajdonosa két oldalamon megtámaszkodott és lehelete szinte már az arcomat perzselte. Zavartan fordítottam el a fejem, hogy megtudjam ki is ücsörög rajtam ilyen békésen, magán még két fiúval, mire tekintetem szinte azonnal találkozott Zayn féloldalas titokzatos mosolyával, és elképesztően csillogó szemeivel. Éreztem, ahogy az arcom pírba borul, hiszen vele nem ma találkoztam először. Zayn zavartalanul ücsörgött rajtam Niall-el és Liam-el együtt.
-Kényelmes vagyok?- értetlenkedtem, utalva hogy leszállhatnának rólam. Zayn a fülemhez hajolt és úgy suttogott hogy csak én halljam míg körülöttem mindenki röhögött persze kivéve Pezz-t
-Mondhatjuk- lehelete még mindig perzselte bőrömet- de csak szeretek felül lenni- ezzel leszállt rólam és én meg se bírtam szólalni.
 Nagy nehezen talpra állok majd értetlenül nézek a szőke démonra.
-Perrie? Te is táncolni fogsz?- húzom fel a szemöldökömet mert akkor én itt most lemosom tánc terén. Kivételesen akarom hogy itt maradjon és táncoljon. Kíváncsi vagyok mit tud.
-Igen. És megnézem hogyan roppansz össze a nyomás alatt.- nevet rám mire látom hogy Zayn súg valamit a fülébe és megmerevedik.
-Srácok ti is fogtok táncolni-közlöm mosolyogva mire Harry oda ugrik és elkezd velem keringőzni nevetve táncolok a göndörkével. A következő forgásnál Niall-be ütközök és most vele folytatom míg Harry Louissal keringőzik tovább és szép lassan mindenki elkezdi kivéve Zayn-t és Perrie-t. Nevetve rogyok a földre és kérem hogy álljon le mindenki.
-Oké ti keringőzhettek majd a színpadon de néhány elemet megtanulhattok majd- pihegek a földön ülve.
-Már el is fáradtál mikor konkrétan semmit nem csináltatok- szúr le rögtön Pezz.
-Igazad van. Táncoljunk- oda sétálok a hangfalakhoz és rákötöm a telefonom kikeresem az egyik kedvenc zenémet és elindítom. Zayn meglepődve néz rám mikor meghallja a zenét de én egy váll rándítással elintézem részemről. Senki nem kezd el táncolni mire fintorra húzom a számat.
-Azt hittem itt táncosok vannak- nevetek fel- Ems, gyere ide.- oda jön hozzám kissé megszeppenve a fülébe mondom hogy mit csináljunk elmosolyodik majd egyszerre kezdünk el mozogni teljesen összhangban. 
Le sétálunk mindketten és lepacsizunk. Mindenki minket néz mire felnevetek. 
-Na jó mi is túléltük ne féljetek a véretekben van. Jack gyere- hívom most őt magamhoz és most ő mondja mit csináljunk na ez már haladás majd megint beállunk.
-Egy, Két, Há- majd elkezdjük egyszerre a megbeszélt mozdulatot. 
Vele is lepacsizok majd nézem hogy táncolnak a többiek. Kezdem magam rossznak érezni mivel remekül táncolnak de rögtön felcsillan a szemem hogy legalább szenvedni nem fogok. Ismét én kerültem középre.
-David- emeltem rá szemeim mire kérdőn rám nézett hogy húzza az agyam.
-Tánci tánci?-rebegtettem meg pilláimat mire nevetve sétál mellém és a fülembe súgta hogy csak én halljam.
-Tánci-tánci de csak viccesen, túl feszült mindenki. Mondjuk kéz jobb bal fej felett, csípő, fej hátra fogyatékos fej. Bár amit most vágsz az is jó lesz- neveti el magát ismét mire én oldalba löktem majd mozogni kezdtünk. 
Mindenki elkezdett röhögni a végére mi belőlünk is kitört. Furcsa hogy egy mozdulatot sem gyakorlunk be és alig beszélünk ráadásul nem is érthetően hozzuk egymás tudtára a mozdulatokat mégis mindenki teljesen összhangban van és tudja mire gondol a másik. Bent maradtam középen nagyot sóhajtottam ránéztem Zayn-ra aki éppen Pezzt ölelgette miközben a szemembe nézett és inkább elkezdtem táncolni. 
-Hűha ez mind- hallottam a cinikus hangot. Majd bemutatott valami félig tánc félig taps kombot én pedig abba hagytam a táncot. 
-Köpd ki a rágod mielőtt megfulladsz, bár mondjuk én személy szerint nem bánnám.- Álltam meg előtte és hergelni akartam hogy ellenem táncoljon. Egy kicsit pimaszabb mozdulatot sikerült össze hoznom mint eredetileg terveztem. Ezután ránéztem és a rágóját egy papír zsepibe köpte ki majd gondoltam akkor én még addig mutatok valamit így elkezdtem egy nagyon laza twerk-et ami inkább hülyéskedés lett. 
Közben Zayn-ra néztem hogy megkeressem tekintetét de nem kellet keresnem ugyanis engem nézett miközben hülyéskedve ráztam magam mire elmosolyodott. Pierre leállított és elkezdte ő a táncát. 
Louisból kitört a röhögés és még jó pár emberből de én próbálom tartani magam.
-Pezz ez nem tánc! Ezt akkor csináld mikor Zayn kanos és meg akar dugni- mondta könnyezve Louis.
-Ez durva volt Lou!- szóltam rá. Pezz értetlen tekintetét láttam magamon majd megrázta a fejét.
-Mutass te valami szexit amire mindenki a nyálát csorgatja.-jelentette ki egyszerűen.
-Jade eddig is szexi volt- mondja Zayn rekedtes hangon a falnak dőlve mire majdnem mindenki oda kapja a fejét. Sőt még én is. Alig akarom elhinni hogy ezt kimondta ráadásul a barátnője előtt de úgy tűnik megint játszunk. Most érintések nélkül, és megint minden lelki ismeret furdalásom eltűnik egészen addig míg rá nem nézek barátnőjére.
-Rendben Perrie mutatok valami szexit- mondom miközben Zayn szemébe nézek ami pár árnyalattal sötétebb a szokásosnál és már mindenki engem néz. Egyetlen egy egyszerű mozdulatot fogok csinálni és már tudom is mi lesz az. 
Az utolsó pillanatban engedem el a trikómat körbe nézek reakciókra várva. Mindenki csak bambul és hmm-ög ebből tudom hogy utolsó mozdulatom volt a kegyelem döfés. Perrie mérgesen szemlél és düh csillog a szemében aztán rögtön Zayn-ra nézek. Elmosolyodok ahogy teljesen vörös fejjel bámul rám és kezével elmutogatja nekem hogy 2-1 az én javamra. Elnevetem magam hogy még most is ezt csináljuk úgy hogy a barátnője is itt van.
-Zayn mit mondtál?- hüledezik Pezz mivel gondolom nekem már nem igen tud mit mondani. Tudja hogy táncban most nem tud legyőzni és igazából a pasija most mondta mindenki előtt hogy szexi vagyok amire csak most tud reagálni.
-Azt hogy Jade jól táncol- néz rá nagy szemekkel. Kezdem azt hinni nem is tudja mit mondott rólam.
-Azt mondtad hogy ő eddig is szexi volt!- emeli fel a hangját barátnője.
-Hát igen. Tényleg szexi volt- vakargatja tarkóját kisfiús zavarában és több se kellett a szőke haj zuhatag megindult felém.
-A pasimmal flörtölgetsz?- áll meg előttem a velem ugyanolyan magasságú lány.
-Feltűnt hogy csak táncoltam?- húzom fel egyik szemöldökömet hogy nyomatékosítsam én nem tudom miről beszél. Pedig ha reggel a szobámban lett volna. A gondolatra arcom lángolni kezd.
-Ne beszélgess Zayn-al és akkor talán nem teszem tönkre az életed- sziszegi oda nekem mire az említett ellöki magát a faltól.
-Ebbe nekem is van bele szólásom. Én szeretnék beszélgetni Jade-el. Elvégre a koreográfusunk!
-Szerezzetek másik koreográfust!- hangja vagy 2 oktávval magasabb.
-Pezz kettőnk közül nem én csaltalak meg három alkalommal szóval szerintem kussolj és ne féltékenykedj- hangján érződik hogy ideges. Szóval ezért csináljuk. Mert Pezz meg csalta őt és így akarja vissza adni.
-Mindent értek már- mondtam közömbös hangon de belül a fájdalom csak nőtt. Tudom hogy mindenki azt hiszi hogy most arra értem hogy Perrie miért ilyen velem. De azt is tudom hogy Zayn-nak leesik hogy ezt neki szánom és a mindig feltett kérdésünkre válaszoltam "miért csináljuk ezt?". Zayn-nak lennék egy gyerekes vissza vágása Pezz-nek. Én meg azt hittem hogy...hogy nem is tudom mit hittem fel se fogtam a dolgok súlyát hiába tudtam hogy barátnője van. Mire gondolataimból feleszmélek mindenki kínosan figyeli a terem közepén farkas szemet néző párt előttem pár méterrel. Mentsük ami menthető alapon szólalok meg.
-A próbának vége- hadarom el majd telefonommal sem törődve mosolyogva sietek ki a próba teremből. Szinte száguldok be a szobámba és csukom be az ajtót mögöttem.
-Hé, Jade minden oké?- kérdezi tőlem Liam az ajtón kopogtatva.
-Persze- nyitom ki az ajtót és beengedem, utána be is csukom az ajtót még Zayn értetlen tekintetével találkozom miközben ketten ordítoznak vele az egyik Perrie a másik Louis- Csak elegem van Perrieből. Folyton lekurvázz, bárhol vagyok elkezd üvöltözni velem hogy másszak le Zayn-ról. Én ezt már nem bírom! Ma még közölte azt is hogy dagadt vagyok- érzem hogy a gombóc nő a torkomban.
-Figyelj Pezz nehéz eset- nevet fel kínosan- de csak féltékeny. Most éppen rád.
-Nem is flörtölök Zayn-nal!- persze nem flörtölök csak a nyakam szívogatja. Mardos belül a bűntudat.
-Jade, mi most tudtuk meg hogy háromszor megcsalta Zaynt és..- kijelentésén megdöbben azt hittem ők tudták és ennek hangot is adok.
-Ti nektek sem mondta el?-képedek rá.
-Nem, nekünk se. Ezért viszont megértem Perrie-t. Gondolj csak bele megcsalod a barátodat...
-Nem csalnám meg!- vágok közbe sértetten.
-Mondom csak gondolj bele- nevet rám ismét- tehát megcsalnád a barátodat. Háromszor! De ő vissza fogad, benned nem motoszkálna hogy már nem olyan kapcsolatotok és hogy szinte semmit se tudnál csinálni ha ő megcsalna. Így már érthetőbbek szerintem a kirohanásai feléd.- Néz a szemembe és percekig meg se szólalok. Nem tudok mit mondani. Igaza van. Zayn-nak pedig csak a játéka voltam hogy bosszút álljon Pezzen.
-Szerintem beszéld meg vele- adja a tanácsot Liam.- biztos hogy itt van még az ordítozásokból ítélve. Eddig fel se figyeltem a hangzavarra. Hirtelen ölelem meg Liam-et.
-Köszönöm! Nagyon sokat segítettél, nem is sejted!- ölelem továbbra is szorosan.-megyek beszélek vele.
-Csak nyugodtan és ha baj van szólj és ha tudok segítek- mosolyog rám majd egyszerre megyünk ki a szobámból. Biztató mosolyt küld majd lemegy a lépcsőn. Elindulok a hangzavar irányába és megállok Zayn ajtaja előtt. Nagyot nyelek majd bekopogok. Semmi nem történik ugyan úgy ordítoznak. Ismét bekopogok erőteljesebben. Megint semmi.
-Elég!- ordítom el magam az ajtó előtt mire abba marad bent a vita.-Azonnal nyissa ki valaki ezt az ajtót vagy berúgom!- hangom komolyan cseng szerintem azt hiszik viccelek pedig már lépek egyet hátra hogy megtegyem ígéretemet majd az ajtót Zayn nyitja ki mérges tekintettel mered rám állkapcsa megfeszül keze ökölbe szorul. Válla fölött elnézve Perrie haragos ám kisírt szemével találkozok.
-Pezz- mondom kedvesen- Gyere beszélgessünk.- Zayn nagy szemeket mereszt rám, Perrie pedig még nagyobbakat.
-É-én?- dadog felém meglepetten.
-Hívnak itt mást így?-mosolygok rá biztatóan- na gyere, Zayn te meg nyugodj le!-rivallok rá amitől kicsit meglepődik miközben Perrie mellette kilép majd kérdőn rám emeli tekintetét. Megfogom a kezét és gyengén húzom magam után a szobámba. Beérve még mindig kérdőn néz rám, becsukom az ajtómat. Nagyot sóhajtok miközben leül az ágyra és belekezdek mondandómba.
-Nem szeretnék tovább rosszba lenni veled. Most a tánc próbán amik elhangoztak sok mindenre felnyitották a szemem. Megértem miért viselkedsz így velem és talán én még durvább lennék a helyedben. De meg kell bíznod Zayn-ba és nem letámadni minden nőnemű egyedet úgy mint engem. Ha nem fogsz benne megbízni akkor hogy várod el hogy ő bízzon benned? Elvégre, sajnálom de háromszor csaltad meg! Most neked kell teperni érte ha szeretnéd.- őszintén gondolom minden szavamat és látom hogy el is gondolkozik a kis monológomon.- Nem hazudok neked Pezz. Zayn irtó dögös-nevetek fel kínosan- Épp ezért is figyelj oda rá és tartsd meg a kincset.-mosolygok rá mire leülök mellé. Lehet hogy megint felpofoz vagy elhord minden kurvának de most nem érdekel. Megsajnáltam őt.
-Sa-sajnálom.-dadogta nekem olyan halkan hogy még én is alig hallottam. Amint felfogtam egyetlen egy szavát őszinte megdöbbenés ült ki az arcomra. Erre azért én se számítottam.
-Ne nézz már így- nevetett most fel ő keserűen.-Tudod mostanában elég rossz a kapcsolatunk. Az hogy én megcsaltam- alig bírja kimondani eme szót és látom rajta tényleg megbánta. Fájdalmam ugyan úgy nő ott bent látva hogy tényleg szereti őt és valószínűleg az a félisten is szereti őt. Nagyot sóhajtva folytatja- Szóval hogy megcsaltam az csak még inkább rátett egy a lapáttal gondjainkra holott pont most kellett volna kitartanom mellette.
-Nem mondom hogy egyik percről a másikra vissza kaphatod a bizalmát de szerintem szép lassan igen. Tudod nem hittem volna egy órával ezelőtt hogy így fogunk beszélgetni- nevettem fel mire ő is.
-Szent a béke?-nyújtotta felém kis ujját mire csak nevetve akasztotta az enyémbe és ráztuk meg. Tipikus csajos dolgokról beszélgettünk és hülyültünk. Olyan hirtelen fogadtuk egymást bizalmasunknak hogy megdöbbentünk mindketten mikor éppen valami olyant meséltünk ami számunkra fontos.
-Ne már hogy üvegezés közbe volt meg az első csókod- hüledezek Pezz-re mikor erre kerül a szó. Nem gondoltam volna róla ezt. Nem nagy dolog ez tény de azért mégis csak ő szép lány és nem ezt gondoltam róla.
-Pedig de-nevette el magát- sőt az irónia kegye az hogy Zayn-nal is így volt az első csókunk és utána jöttünk össze. Ha a fiukkal leállsz üvegezni- legyintett egyet.
-Milyen meghatározóak az üvegek az életedben- röhögtem el magam
-Az üvegek és én kikérjük magunknak!- mondta teljesen komoly hangon mire mindkettőnkből kitört ismét a nevetés. Halk zörejt hallottam ajtóm felől mire elkezdtem még inkább röhögni és kerestem gyorsan ez tollat meg papírt miközben nem hagytam abba.
-Nem mondod komolyan Pezz?! Zayn-nak?- adtam ki hülledezet hangot mire oda adtam neki a papírt amire írtam
-"Az ajtónál hallgatóznak, nevess tovább!" arcán megdöbbenést láttam mikor elolvasta a szöveget majd gonosz mosolyra húzta a száját és kivette kezemből a tollat.
-"édes a bosszú ;)"- Az én szám is gonosz mosolyra húzódott.
-Pedig mondom- kezdte a szín játékot- az az anyajegy pontosan ott van!- kitört belőlem a nevetés mire az ajtóm túl oldalán is halk kuncogást és morgást hallottam amit már Pezz is észre vett.
-És az ágyban milyen?- kérdeztem tőle és próbáltam vissza fogni kitörő nevetésem mire intettem neki és oda mentünk az ajtó elé.
-Kis bohóccal is lehet nagy cirkuszt csinálni- én pedig végszóra kinyitottam az ajtót ahol az 5 fiú esett be mi pedig már a földön sírtunk a röhögéstől mint mindenki más. Persze kivéve Zaynt.
-Kis bohóc?!- hördül fel mire mi pedig még jobban nevetünk. Az ágyhoz lépve kezébe veszi a lapot és egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját.
-Azt hitted komolyan gondolom?-borul barátja karjaiba Pezz még mindig röhögve.
-Hagyjál- morogja orra alatt Zayn miközben fejét barátnője nyakába fúrja.
-Na jólvan szent a béke, mindenki között-mondom- de most tessék engem békén hagyni- hessegetem ki a társaságot a szobámból.
-Ennyire zavarunk- tettet felháborodást Harry.
-Jobban mint hinnéd-fogom meg és lököm ki őket Pezzt pedig megölelem.
-Majd beszélünk még- kacsint rám.
-Ajánlom is-nevetem el magam mire mindenki furán néz minket csak Liam mosolyog önelégülten. 
-Majd elmesélem nekik-nevet és kimennek a szobámból. Nem hittem volna hogy a nap végére jóba leszek Perrivel. Erre! Nem is olyan mint amilyennek először gondoltam, sokkal kedvesebb és nagyom jó fej.
 Mosolyogva megyek be a fürdőbe és újra be alapozom a kezemet és egy kicsit a nyakamat a szívások miatt. Kintről hallom az őszinte nevetéseket és egyre frusztráltabb leszek ezért inkább kimászok a tetőre. Átsétálok a kert felőli oldalra és leülök a tető szélére. A lábamat lóbálva nézek le és kezembe kerül megint a penge hátsó zsebemből. Kezeim közt forgatom mikor azon kapom magam hogy megint arra gondolok hogy csak egy vágás és könnyebb lenne minden. Mostanában megint egyre többet gondolok arra hogy ez talán megoldás lenne. Nem tudom mióta ülhetek itt de a nap már éppen lemegy és egyre inkább körülvesz a sötétség. Tekintetem az égre emelem ahol egyre több és több csillag jelenik meg. Hideg szél simít végig arcomon és kap bele a hajamba. Remegve fújom ki a levegőt és szemem becsukom. Kezeimet gyengének érzem mégis biztosan fogom jobb kezemben a pengét és lassan emelem bal kezemhez miközben az eget nézem. Érzem ahogy az éles fém a bőrömhöz ér. Meg tegyem vagy ne? Olyan sok embert öltem meg. Egyre nehezebb számomra ez a tudat. Túl sok rosszat tettem már. Akaratlanul is eszembe jut hogy mindent a szüleim miatt csinálom de mégis úgy érzem hogy szégyent hozok rájuk. Ezen gondolkozom miközben tekintetem még mindig a távolba mered. Egy kezet érzek a vállamon, ez olyan váratlanul ér hogy kezem akaratlanul is megrándul ezért kicsit belevágok a kezemben majd ki is repül a kezemből egyenesen le a kertbe.
-U-Ugye nem azt akartad amire gondolok Jade- csokoládé szemekkel találom szemben magam amikből aggódás sugárzik. 
-Én csak- nem tudom befejezni mert nem tudom hogy fejezhetném be ezt nem mondhatom. Azt mégse mondhatom hogy nem volt semmi a kezembe mert biztos látta és azt is hogy mi az.
-Miért?- szemei próbálták leolvasni az arcomról a fel nem tett kérdésre a válaszokat.
-Hagyjuk- állok miközben kezemre nézek ahol egy vér csepp ujjaimról a penge után hull. Belenézek még egyszer Zayn csillogó szemébe mikor szólásra nyitja a száját de nem jön belőle hang, szép lassan indulok meg ablakom irányába hogy bemásszak mivel tudom hogy most nem fogja elkapni a kezem. Lehajtott fejjel kapkodom a levegőt már bent a szobámban, majdnem megtettem! Megint!
-Basszameg- suttogom magam elé a gondolat miatt hogy mi van ha ezt megtudja Ben?! Mi van ha megteszem? Olyan hirtelen mint fent a tetőn érzem hogy valaki szorosan ölel magához de illata elárulja őt. Próbálom eltolni magamtól de nem engedi. Felnézek a szemébe és látom hogy könnytől csillog.
-Ezért csináltad? Ezért "játszottunk"? Mert megcsalt?- félek a választól mégis tudni akarom. Remegek karjai között de nem válaszol.-Mindent elárultál ezzel- bementem a fürdőbe miközben nagyot nyeltem a gondolatra hogy tényleg csak játszott velem. Kihúztam az egyik fiókot és az aljára felragasztott fegyvert leszedtem majd nadrágom derekába csúsztattam a csövét, és trikómat is ráhúztam a kilógó fegyver markolatra. Kimentem és Zayn még mindig ott állt. Nem törődtem vele oda sétáltam az ajtóhoz és bezártam. Nagy szemekkel figyelt hogy mit csinálok mikor megindultam az ablak felé.
-Hová mész?- Ragadja meg pont a fájós kezemet amitől fel szisszenek.
-Levegőzők. Ha nem engedsz el én fogom megbánni azt amit teszek Zayn- mondom halkan mire egyből elengedi a kezem én pedig stílusosan távozok. Kiugrom az ablakomból ismét. Az erdő felé veszem az irányt, szükségem van most a magányra. Egyszerűen nem érdekel semmi. Vihar dúl bennem az ellentétes érzelmek miatt. Örülök hogy Pezz-el jóba lettem és talán máris a barátnőmnek mondhatom őt. Örülök hogy ugyan így ilyen hirtelen Louist is a barátomnak mondhatom ahogy a többi fiút és táncost is. Viszont legszívesebben ordítanék és tombolnék amiért Zayn játszott velem. Tudom hogy azért kezdte ezt amiért Pezz megcsalta őt. Tudtam hogy nem helyes mert barátnője van. Hiába nem csókolt meg és hiába nem feküdtünk le, akkor is. Élveztem minden egyes érintését. Azt sem tudom hogy magyarázom ki neki majd a tetőn történteket. Mit mondjak neki? Ezen gondolkozva szép lassan felhúzom magam majd arra jutok hogy SEMMIT! Miért is kéne neki akármit mondanom?! Senkim se ő nekem, max a főnököm. Amúgy is elég hülyén hangzana az igazság. Ebbe belegondolva akaratlanul is felnevetek. Mit mondhatnék neki?
-Hja csak azért szerettem volna eret vágni mert bérgyilkos vagyok hogy megbosszuljam a szüleim halálát, és elég szar érzés hogy több embert megöltem mint a te és az én korom együtt véve.
Ezek között a gondolatok között nézek fel a holdra mire nyomasztó érzés fog el. Nem egyedül vagyok. Nem látok vagy hallok senkit mégis tudom hogy még van itt valaki. Megérzés amik nálam nagy részt bejönnek. Kezemet hirtelen kapom fegyveremhez és rántom elő szorosan tartva magam mellet bármelyik pillanatban kész arra hogy lőjek. Feszülten kémlelek körbe és hallgatózok. Mélyet szippantok az esti levegőből majd hirtelen balra kapom a fejem. Fekete árny suhan mellettem el. Nem vesz észre én pedig szorosan a nyomában vagyok és követem. A ház felé igyekszik. Az ablakokat végig nézem az emeleten hogy kik lehetnek ott. Az én szobámban látom a magas, izmos ám vékony sziluettet. Tehát Zayn nálam van még mindig. Egyedül Liam szobájában látok még mozgolódást máshol nem. Az alsó szintet pásztázva a nappaliban ég a villany és ott van a ház többi lakója halvány sejtésem szerint. Az előttem suhanó árnyat akiről nyíltan kimerem állítani hogy férfi, szemem nem veszem le róla és lépéseimre figyelve továbbra is a nyomába szegődök. A házhoz érve gyorsan mászik felfele és az első gondolatom hogy a tetőre megy. Figyelmét leköti hogy észre vétlen maradjon a házban lakók számára, csak velem nem számolt. Gyorsan futok a ház előtt lévő fára és onnan ugrok az ablakomba mire Zayn rám néz és már nyitná szólásra a száját.
-Kuss! Csukd be az ablakot és ki ne gyere- sziszegem oda neki parancsaimat ő meg csak nagy szemekkel bambul rám majd egy újabb gyors ugrással a tetőn termek. A férfi épp a Zayn melletti ablakba néz be úgy hogy kihajol mire kiegyenesedik és menne tovább a következő ablakhoz mér mögötte vagyok és jól hallhatón kibiztosítom fegyveremet mire megdermed.
-Kit keresel?- szegezem neki rögtön a kérdésemet.
-Ki vagy?- hangja mély és félelmet keltően hat még sem ijedek meg.
-Nem vagy olyan helyzetbe hogy kérdezz.-jelentem ki majd újra felteszem a kérdésemet- Kit keresel?!- Hangomat épp hogy érezhetően felemelem.
-Meg kell ölnöm valakit- mondja száraz hangon amitől én egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni. Ezt kihasználva pördül hátra és üti ki kezemből a fegyvert és most ő fogja rám a fegyverét.
-Most te nem vagy olyan helyzetben hogy kérdezősködj! Ki vagy?- szegezi nekem a kérdést. Válla mögött megpillantom Zayn-t amitől nagyot nyelek szemei kikerekednek és ismét szólásra nyitja a száját mire szúrósan ránézek majd újra vissza az idegenre.
-Jade Wyne- mondom neki hangomban teljes dühvel, idegességgel és vakmerőséggel. Látom hogy arca elsápad.
-Ja-jade Wyne? Az a Jade Wyne?-kérdezi remegve.
-Sajnálom- mondom nagyot sóhajtva Zayn-nak címezve majd egy hirtelen rúgással az én fegyverem után küldöm az övét is. Meglepetten néz rám majd felém rúg mire megfogom a lábát és csavarok rajta egyet amitől a földre esik mielőtt oda érnék felpattan és oldalba rúg. Hasam befeszítem hogy valamivel tompítsam de így is fáj de ezt most kizárom elmémből és magamhoz szorítom a lábát bal kezemmel majd jobb lábamat lendítve fejen rúgom majd ismét csavarok a lábán és megint a földön van. Most nincs ideje felállni már rajta ülök és a torkát megragadva szegezem a földhöz.
-Ki a célpont?!- sziszegem neki kérdésemet mire csak hörög ezért kicsit engedek a szorításomon éppen csak annyira hogy levegőt kapjon.
-Za-Zayn Malik- hörgi továbbra. A név hallatán minden izmom megfeszül a férfi szemeiben látom az én szemeimet amik most feketék a dühtől.
-Ki küldött?! Ki a megbízod?!- Ordítok rá.
-Ne-nem tudom!- dadogja nekem de cseppet sem érint meg.
-Ne hazudj!- üvöltök rá ismét.
-Ki a főnököd?!-Szegezem neki az újabb kérdésem
-Esküszöm hogy fogalmam sincs! Ha tudom hogy veled van ez a fiú el se vállalom!- egyedül ilyenkor élvezem hogy milyen hírem van az alvilágban. A nevemtől már megrémülnek általában.
-Ide figyelj te gyökér!- sziszegem neki érthetően a szavaimat- Mivel tudod ki vagyok nem értelek miért nem közlöd a főnök nevét. Tudhatnád hogy jól tudom név nélkül nem dolgozunk, és azt is hogy minden információt megszerzek. Így vagy úgy. Szóval felvázolom a helyzetet. Ha nem közlöd a főnököd nevét akkor megkínozlak és megöllek itt helyben majd eláslak az erdőben. Ha közlöd a főnököd nevét elengedlek mivel tudom hogy úgyse jönnél vissza.- mondom és hangomtól még én is meghökkenek egy tized másodpercig. Érzem Zayn tekintetét rajtunk de ez most nem érdekel. Tudnom kell hogy ki küld bérgyilkost Zayn-ra!
-Hiába hallom rólad a legendákat nem akartam elhinni hogy egy kislány ilyenekre képes, de tudhatnád hogy a megbízó nevét soha nem adjuk ki!- mondja nekem a férfi újra megtalálva félelmet nem ismerő énjét.
-Mi a neved?-kérdezem tőle normális hangnemben.
-Greg- feleli határozottan
-Nos kedves Greg. Utoljára kérdezem meg. Ki küldött?- tekintetem az övébe fúrom mire csak nemlegesen megrázza a fejét. Lemondóan sóhajtok és nagyot nyelve nyúlok bal kezemmel jobb karjához mivel másik kezem még mindig a torkán van. Bal kezemmel megfogom középső ujját és hátra feszítem miközben jobb kezem a szájára tapasztom. Reccsenés és az elfojtott nyöszörgés.
-Azt a kurva nevet kérem és elengedlek!- mondom miközben kezem újra a torkát fogja.
-Ha elmondom Ő öl meg!- mondja nyöszörögve. Kezem ismét kezére téved és a maradék négy ujját is eltöröm. Reccsenések sora hallatszik majd az elfojtott üvöltése mivel kezem szájára tapasztom. Nem szeretem ezeket a módszereket alkalmazni de most ez nem nagyon érdekel. Az érdekel hogy ki akarja megöletni Zaynt és legfőképpen hogy miért.
-Mond.A.Nevet.- Tartok szünetet minden egyes szónál hogy nyomatékosítsam őket.
-Ben. Ben Isgar- mondja ki legjobb barátom nevét és én azonnal lesápadok. 


7.Rész

-Mi a faszom volt ez?! Azt hiszem jogos a kérdésem!- lép elém Harry miközben ordít.
-Hey- szól rá Zayn de meg se hallja.
-Kést dobáltok asztalt törtök! Bele állítottad a lábába az üveg darabot! A kés dobolására vissza térve majdnem fejbe dobtad ráadásul mi az hogy bérgyilkos vagy?!- ordít tovább mire a földre lök és ott is maradok inkább. Ha felállnék talán csak hergelném és én őt nem fogom bántani!
-köszönöm- motyogja Lou.
-Mégis mi a faszt?! Hogy szétbaszta a nappalinkat?!-ordít a göndörke most már Lou-ra.
-Segg fej! Azt hogy megmentett- ordít rá Harryra válaszként.
-Nem kellett volna megmentselek ha nem keverlek ebbe a helyzetbe- mondom halkan mégis mindenki figyel rám- sajnálom Zayn, megmondtam hogy ez lesz.
-Tehát te tudtál róla?!- akad ki most Niall.
-Nem mondanám hogy mindent tudok. De talán a legtöbb dologról igen- mosolyog rám majd leül mellém és átkarol- szerintem ők is megértik ahogy én.- mondatára falfehér lettem és nagyot nyeltem.
-Az első reakciód és a következményét nem éppen megértésnek mondanám- fordulok felé és csoki barna szemei fájdalomtól csillognak. Nem értem hogy tud ennyi mindent kifejezni a szeme. Szemezésünket Liam szakítja meg.
-Nos, fogalmam sincs hogy mi volt ez. De magyarázattal tartozol.-jelenti ki mire csak bólintok egy fájdalmasat. Zayn erősen megszorítja a kezem majd bele kezdek akárcsak a tetőn.
-15 évesen arra értem haza hogy megölték a szüleimet. Megkínozták őket brutálisan. Azok a képek a mai napig elő jönnek álmaimban vagy éppen akkor ha becsukom a szemem- az emlék hatására kiráz a hideg mire Zayn szorosabban ölel magához és kezét oldalamon jártatja föl-le.- Megfogadtam hogy bosszút állok értük. Ekkor egy férfi jelent meg az ajtóban aki mára a főnököm- egy pillanatra megakadok majd kijavítom magam- vagyis eddig a főnököm volt. Azt mondta hogy ha nem vele megyek akkor árvaházba kerülök. Nem akartam egy árvaházban felnőni. Vele mentem. Fizetnem kellet amiért "eltartott" de pénzem ugye nem volt. Ezért...- mondanom közbe Niall vág.
-Mond hogy nem szexuálisan fizettél- kezei ökölbe szorulnak a gondolatra és érzem ahogy Zayn is megfeszül. Nagyot sóhajtok mire aggódó pillantásokat kapok.
-Nem.-mondom ki mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szájukat- őt nem. Viszont mikor oda kerültem a Maffiába akkor megerőszakoltak. Lány voltam és nem tudtam magam megvédeni akkor még. Nem egy ember tette meg velem- jelentem ki rezzenéstelen arccal és nem tudom mire reagálnak így. A maffia szó hallatára vagy arra hogy megerőszakoltak? A mai napig mély nyomot hagytak bennem az emlékek. Zayn karja megáll a mozgásban és érzem ahogy egész teste még jobban megfeszül.
-A lényeg hogy bérgyilkost faragott belőlem a főnök. Mára a 2. legjobb vagyok. És aki itt volt az Ben. Az az ember akiben ebben a két évben eddig megbíztam és már olyanok voltunk mint a testvérek. Ő tett profivá. Ő a legjobb bérgyilkos Londonban. De az egész világon is körülbelül. Viszont a top 5-ben tuti benne van. Ahogy én is- hajtom le a fejem- szóval igen bérgyilkos vagyok. Azért küldtek hogy megtudjak egy infot. Egy nevet. De kiléptem. És nem tagadhatom hogy Zayn miatt. És engem ezért meg fognak ölni- mondom szárazon mire mindenki rám kapja ijedten a fején.
-Hogy mi? Miért?!-kérdezi kétségbe esetten Lou mire ő is leül mellém és átölel. Szívesen viszonozom mackó ölelését.
-Tudod a maffiából nem lehet kilépni. Az egyetlen kilépési lehetőség a halál. Mivel kijelentettem hogy kilépek ezért most sok embert rám küldenek hogy meg öljenek és mivel a főnök kis kedvence voltam most valószínüleg az egész Londoni maffia rám akaszkodik. Tudjátok vagy vissza megyek a maffiába vagy megölnek. Van hogy az illető szeretteit kínozzák meg.-nyelek egy nagyot de látom tekintetükben hogy nem értik kivéve Zaynt ezért folytatom- Nekem fontosak vagytok mindannyian- gördül le egy könnycsepp az arcomon- és félek hogy titeket fognak bántani. Eddig ezzel nem kellet törödnöm mivel Ben volt az egyetlen aki fontos volt. Ő viszont megtudta magát védeni. Soha nem aggódtam de most félek. Nem magam miatt én kibírom ha megkínoznak valamilyen szinten de ti..- halkul el a hangom majd jelentőség teljesen rájuk nézek- Ezért ha bármi fura dolog történik azonnal szóljatok. Ha nem biztos akkor is.- mondom szipogva mire három szem pár csak meredten bámul és Lou tovább ölelget.
-Én nem ítéllek el. Részvétem a szüleid miatt. Rám bármikor számíthatsz csak nyugodj meg hercegnő- suttogja a fülembe mire szorosabban ölelem magamhoz. Nem ítél el nem vág a fejemhez semmit. Csak megért.
-Annyira köszönöm Lou- mondom miközben pólóját áztatom könnyeimmel.
-Bazdmeg- nyögi ki végül Niall. Harry és Liam csak maga elé bámul továbbra is.
-Hát őhm. Nem mondom hogy megértem mert szerintem helytelen embereket ölnöd de mivel azt mondtad hogy otthagyod ezért úgy ahogy elfogadom. A szavaidból kivéve csak az lép ki aki tényleg nem bírja. És így a hapsi szavai is érthetőek amiket hozzád vágott. De szerintem te jó ember vagy csak rossz kártyákat osztott az élet- mosolyog rám a szőkeség mire felugrok és megölelgetem neki is elmorgom a nyakába a halk köszönömöt.
-Egyet értek Niall-el- mondja Liam és oda lépve megölel.- persze eléggé furcsa hogy hát izé...-nyökög de teljesen megértem.
-Ha ki akartok rúgni megértem és megyek is nem baj. Ez is elég hogy nem teljesen ítéltek el- motyogom magam elé mire Lou felnevet.
-Dehogy rúgunk ki! Nekem akkor is hercegnő maradsz ha bérgyilkos vagy. Szerintem tiszta répasztikus! Bár ijesztő is de legalább van egy ilyen ismerősöm is.-nevet rám és oldalba bök. Megmosolyogtat mint mindig.
-Ezt nem hiszem el!- csattan fel Harry- Én igen is kirúgnálak!- ordít továbbra is mire Zayn elé tornyosul és valami mond de nem értem hogy mit.
-Leszarom mi miatt ilyen! Egy gyilkos bazdmeg! Jusson arra a sorsra mint a szülei a világnak csak jobb lesz!- ordít továbbra is Harry mire ereimben megdermed a vér.
-Te tök hülye vagy bazdmeg?!- ordít rá Lou.- megölték a szüleit! Megkínozták! Te meg még őket hozod fel?- ordít továbbra is mire megindul felé de vissza rántom.
-Harry!- szól rá fenyegetően Liam. A következő pillanatban már Zayn mögött vagyok és vissza rántom a karját amivel Harryt akarná megütni. Nem kell nekem hogy miattam akárki is megüsse Harryt.
-Hagyd!- közlöm nyersen majd Zayn elé lépve állok meg Harry előtt. Pár centi van csak köztünk.
-Ismételd a szemembe- mondom fa arccal.
-Gyilkos vagy és jobb lenne a világnak ha megölnének vagy tudod mit?! Megölnéd magad- mondja normális hangon a képembe.
-Te gyökér ha tudnád most mit mondtál neki!- ordít rá Zayn és ekkor ugrik be az egyik tetős jelenetünk ismét. Mikor pengével a kezemben ültem. Mosolyogva nyúlok rövid gatyám oldalához és húzom elő a kis pengét amit Harry orra elé tartok.
-Jade ne- mondja Zayn de egy kéz mozdulattal leállítom. Hangja megremeg és hallom szapora légvételeit.
-Megteszed nekem a szívességet?- kérdezem komor arccal Harryt aki habozni látszik. Elé nyújtom bal kezem és a karkötőket egyenként leveszem. Tekintete megakad a hegeken. Sötét van szóval csak ő látja a többiek maximum a csuklómat kémlelő Harryt. Mindig sok karkötőt rakok erre a kezemre hogy rejtegessem a hegeket.
-Két éve a szüleim miatt, egy éve mikor kiborultam hogy embereket ölök, az pedig nemrég- mondom mire mindenki furán néz ránk de ő érti. Kezébe nyomom a pengét és zöld csillogó szemeit enyémbe fúrja. Lassan fogom meg jobb kezemmel övét és emelem fel bal kezemhez. Keményen nyomom rá a fém darabkát bőrömre.
-Hagyd már abba!- ordít rám Lou de halk morgásomra ott marad ahol volt.
-Tedd meg! Meg szabadíthatod a világot egy ilyen embertől mint én. Sőt még a maffia is köszönetet mondhat neked- mondom miközben kezem az éles tárgynak nyomom amitől egy apró piros csík keletkezik majd egy piros csepp ami lepottyan a földre. Szemét össze préseli és eldobja a pengét.
-Ígérem legközelebb ha jönnek értem eleget teszek a kérésednek és a szüleim után megyek- szavaim halkak mégis ordításnak tűnnek a kegyetlenül csendes éjszakában. Ezt szántam végszónak többre nem vagyok kíváncsi ezért megindulok a ház felé. Az ajtón belépve a táncosokat látom amint értetlenül néznek.
-A fiúkat kérdezzétek- mondom majd felmegyek a szobámba. Ajtómat nem zárom be úgyis ha valaki akar valamit akkor nem fogja megállítani a zár. Lassan csoszogom a fürdőbe ahol le öblítem csuklómat és fáslit teszek rá. Így legalább a lila ujjnyomok sem látszódnak. Kiérve a fürdőből hiány érzet kap el. Sokáig töröm a fejem mire rájövök mi hiányzik a szobámból. Zayn. Ő hiányzik. Arra eszmélek fel hogy már ajtaján kopogtatok. Elvégre ha nemsokára meghalok legalább addig jól érezzem magam. Hangos trappolást hallok majd kivágódik az ajtó.
-Nem bocsájtok meg Harry és ne tőle...-nem tudja befejezni mivel bemegyek a szobájába. Nem is törődök vele hogy mit mondott csak megölelem míg ő lábbal becsukja ajtaját. Tipikus fiú szoba de mégis olyan Zaynos. A falak sötét kékek. Egy francia ágy van az ablakkal szembe, jobb oldalt egy íróasztal a falon pedig rengeteg rajz. Felfedezek még egy szekrény sort és egy fotelt majd még egy ajtót. Gondolom a fürdő szobáé.
-Én annyira sajnálom- motyogja hajamba mire csak nemlegesen megrázom a fejem és szorosabban bújok hozzá.
-Nem lenne baj ha itt aludnék?- kérdezem remegő hanggal mire felkacag.
-Örülnék neki- mondja majd térd hajlatomon és a hátamon erős kezeket érzek és a talaj már el is tűnt a lábam alól. Kezeimet nyaka köré fonom és egy puszit nyomok arcára amitől elmosolyodik. Óvatosan rak le az ágyra és fekszik mögém. Egyik karját a fejem alá teszi míg a másikat csípőmön pihenteti. Szorosan ölel magához és szuszog nyakamba. Lehelete forró mégis csikiz.
-Miért nem mondtad el hogy...-meg akad és nem tudja folytatni. Tudom mire gondol mégis egy halvány remény van bennem hátha másra érti.
-Hogy?- kérdezek vissza még mindig reménykedve. Hallom ahogy egy nagyot nyel.
-Hogy...megerőszakoltak- mikor kiejti az utolsó reményem is elszáll és érzem ahogy teste ismét megfeszül.
-Nem vagyok rá büszke- jelentem ki semmit mondó hangon.
-Mi az hogy nem vagy rá büszke?! Hiszen nem a te hibád!- mondja csodálkozó hangon.
-De az én hibám Zayn. Nem tudtam magam megvédeni. Ha megtudtam volna akkor nem történik meg- akkoriban 15 évesen csak lőni tudtam. Harcolni vagy bármi mást nem. Így könnyen játékszerré váltam. 
-Uram isten Jade- mondja és maga felé fordít.- ez nem a te hibád. Azoké akik ilyen gerinctelenek hogy megtették veled. Annyira sajnálom hogy ezeken is át kellett menned- szemei őszinteséget sugároznak és egy halvány mosolyt küldök felé. Fejem nyaka hajlatába fúrom és férfias illatát mélyen szívom magamba.
-Tudod Harry nem gondolta komolyan csak kiakadt- igazából gondoltam hogy kiakadt. Sőt meg is lepődtem hogy csak ő. De a szüleimmel túl messzire ment. Ezért is tettem azt amit.
-Megértem- motyogom még mindig a nyakába.
-Ugye nem gondoltad komolyan hogy a következő embernek hagyod magad?- kérdése elgondolkoztat. Fogalmam sincs. Lehet egyszerűbb lenne ez az egész. Nem ölök meg több embert csak hagyom hogy végezzenek velem így senkinek nem esik majd baja- Jade mond hogy nem, kérlek- hangja könyörgően megremeg mire tekintetem rá emelem. Szeme aggodalmat és féltést sugároz felém. Csak a szemébe kell néznem és már tudom is mit fogok tenni. Küzdök a végsőkig.
-Nem fogom hagyni magam- motyogom mire szemei felcsillannak. Puszit nyom a homlokomra majd szorosan magához húz. Elmosolyodok és még mielőtt elragadna a gondtalan sötétség egy mondatot még elsuttogok mellkasába.
-az állás 2-2 úgy érzem.- suttogom neki és érzem hogy jobban magához szorít. Így ragad el a kellemes tudatlanság. Az Ő karjai között.
***
 Reggel amint felébredek nem nyitom ki a szemem azonnal. Még csak tunyulok. Kezeim között érzek egy izmos meleg testet. Na erre már kinyitom a szemem. Zayn hosszú pilláival találom szembe magam, kicsit elnyílt szájával és kócosan meredező fekete hajával. Karjaival szorosan ölel. Hirtelen eszembe jut minden a tegnapról. Akaratlanul is elmosolyodom kicsit a tegnap estémen. Egyszerűen csak jó volt vele aludni és kész. Emlékszem ő hogy keltett fel mikor velem aludt. Most én jövök! Közelebb húzódva hozzá kezdek apró puszikat hagyni mellkasán. Áttérek nyaka és álla találkozásához és ott is apró puszikat hagyok. Apró morgást hallat mire abba hagyom és elhúzódok.
-Kelthetnél így minden reggel. Azt hittem valami gonosz dologgal fogsz a párnás miatt- motyogja reggeli rekedtes hangjával ami megbabonáz. Vissza húz magához közel és puszit nyom a hajamba.
-Van más aki így keltsen- mosolyodok el hozzá bújva mire ismét csak morog egyet.
-Mégis átjöttél ide hogy velem aludj és mégis te keltettél így- érzem ahogy elmosolyodik és újabb puszit nyom fejem tetejére- és én mégis élvezem- hangjára ismét végig fut rajtam a hideg. Nem tudok mit mondani hiszen ő is tudja jól hogy győzött. Hirtelen fordít úgy hogy rá kelljen feküdnöm. Szemei játékosan csillognak miközben mind két keze csípőmön pihen én pedig rajta fekszem egész testemmel.
-Mi a program mára?- kérdezi egy féloldalas mosollyal ami engem is mosolygásra késztet.
-Egész napos próba, nemsokára koncert. Ma össze rakunk mindent és megtanuljuk. A koncertig már csak néha gyakorlunk. Tényleg nektek nem kéne próbálni?- teszem fel a kérdést ami igazán foglalkoztat.
-De kéne.- húzza fintorra a száját- de jobb titeket nézni mint hogy gyakoroljunk. Remélem ma is végig nézhetem a táncolásotokat vagyis inkább csak a te táncolásodat! Jó ez hogy van külön csajos rész, támogatom azt az ötletet hogy minél több legyen- fintora egy perverz mosollyá alakul mire csak felhorkanok.
-Persze Liam- halljuk meg mindketten tompán azt a bizonyos női hangot. Perrie-ét. Hirtelen ugrok fel de az ablakot kinyitni és kimászni már nem lenne időm. Az ajtón se mehetek ki mert félre értené. Zayn aggódó pillantást vett rám majd a szekrényre néz. Értem a célzást és már bent is vagyok. Pár ruha mögé bebújva váltok át rejtőzködőbe. Lélegzésemet szabályozom hogy ne hallják és meredten állok nehogy valamit is megmozgassak ami zajt csapna körülöttem. Olyan mérhetetlen Zayn illat uralkodik itt bent hogy lábaim szinte megremegnek. Az ajtó már ki is vágódik és hallom ahogy Pezz halkan felkuncog. Zayn hangját nem hallom így gondolom hogy alvást színlel. Miért pont most kellett megjönnie? Nem lehetett volna megvárni míg kimegyek valahogy? Apró cuppanásokat hallok. Tehát valami olyasmi módszerrel szeretné felkelteni mint én. Hát tényleg van más aki így keltse.
-Pezz- hallom meg morogni- aludnék- mondja flegmán mire elképedek.
-Ugyan már Zayn- motyogja Pezz mire akaratlanul is kikukucskálok a szekrény két ajtaja között lévő apró résen. A szőke lány úgy helyezkedik el rajta akárcsak én ám Zayn karjai saját maga mellett lógnak és a plafont bámulja míg barátnője nyakát csókolgatja. Egyre lejjebb halad mire Zayn felmordul és fordít a helyzeten a szőke lány elmosolyodik egészen addig amíg Zayn meg nem szólal.
-Nincs kedvem- jelenti ki szárazon mire Perrie a tarkójánál fogva húzza magához és csókolja meg. A helyzet megint fordul és Pezz úgy csókolja tovább míg a takarót a földre dobja. Kezei kalandozni kezdenek.
-Mondom hogy nincs kedvem!- csattan fel Zayn miközben Pezz megint ráveti magát és kezei a "lényegre" markolnak. Halk morgást hallok és eldöntöm hogy nekem ez itt elég. Halkan nyitom ki az szekrény ajtót és lépek ki fa arccal. Magam után halkan be is csukom. Az ajtóhoz sétálok teljesen nyugodton, egy félpercig megállok előtte hallgatózni hátha van-e valaki a folyosón.
-Úgy látom mégis csak van- motyogja Pezz mire én halkan nyomom le a kilincset és gyorsan lépek ki a szobából és ismét halkan csukom be magam után az ajtót. Szobámig sietősen sétálok majd amint beérek elengedek egy nagy sóhajt. Körül nézve a szobámon egy apró sárga cetlit pillantok meg ablakomon kívül. Oda sétálva elolvasom az írást.
"Three, James Eroon" Szemeim elkerekednek és remegve olvasom át vagy 100x még azt a lapot mikor egy kéz érinti meg a vállam.
-Mi ez a Three meg ki ez a James Eroon hercegnő?- hallom Louis hangját mögülem mire csak megrázom a fejem. Gyorsan nyitom ki az ablakot és nyúlók a sárga cetliért. Kezemben összegyűröm és Louisra mosolygok.
-Semmi, de most felöltöznék. Szólj a táncosoknak hogy próba léci. Ha szeretnétek ti is jöhettek.- hadarom el miközben ajtóm felé terelem.
-Jó de ezt még megbeszéljük- mondja majd becsukom az ajtót. A sárga összegyúrt lapocskát az ágyra dobom és sietősen zuhanyoztam le. Egy fekete feszülős farmert, egy szürke fölsőt kapok magamra. A szekrényemben megpillantom az egyik imádott sapimat ezért azt is felveszem és még egy fekete Vans-t húzok magamra. A póló szövege miatt perverz mosolyra húzódik a szám.
A kis cetlit felkapva begyűröm a zsebembe majd átfutok a próba terembe.
-Hello- köszönök rájuk és felmérem hogy még 4 táncos hiányzik de mindenki más itt van. Még Zayn és Pezz is.- Többiek?
-Davidet úgy kellet kirángatni az ágyból szerintem mindjárt beesik, Jack szintén ebben a helyzetben van, Karen még eszik de ő is nemsokára betoppan és Rob a húgával beszélt telefonon mikor utoljára láttam- sorolja Ems.
-Oké köszi- mosolygok rá- akkor addig próbáljuk el a csajos táncot- mondom majd azokkal akik jelen vannak elkezdjük. Mire pont a végére érünk addigra beesik Karen is és csatlakozik hogy tovább gyakoroljuk. Mire harmadjára próbáljuk el mindenki megérkezik. A Fiúkkal is elpróbáljuk az övéket párszor majd össze rakjuk a teljes táncot. A fiúk számai mennek sorba mire támad egy ötletem és leállítom a telefonomat. Mindenki kérdőn néz rám.
-Fiúk gyakoroljatok mi pedig majd táncolunk az élő zenére.- mondom mire Zayn szeme felcsillan és már fel is pattan. Elkezdik énekelni a számot mi pedig össze rakunk rá egy koreográfiát. Minden szám körülbelül 6x hangzik el. Addigra már megvan a tánc csak be kell gyakorolni. Tehát összesen húsz perc alatt megvan egy tánc. Így megy ez egész nap egészen addig amíg meg nem tanuljuk az összes koreográfiát és a fiúk sem felejtik el itt ott a szövegüket és minden hang tiszta. Este fél nyolckor végzünk mindennel.
-Úhh srácok ez kémény volt. Egészen a koncertig ami két nap múlva lesz minden nap elpróbáljuk őket! Egyenlőre ülepedjen le mindenkinek. Nagyon ügyesek voltatok- mondom majd telefonomat a kezembe véve a sárga lappal hívom fel egyik haveromat. Boby rögtön felveszi.
-Igen?-kérdezi.
-Three, James Eroon. Tudsz nekem segíteni?- kérdezem miközben az ajtó felé lépkedem hogy elhagyjam a termet. Lou hirtelen kapja rám a tekintetét míg mindenki más értetlenül követi mozdulataimat egészen addig míg ki nem lépek.
-Three?! Hogyhogy? Úgy tudtam amíg nem egyezel bele még te és Ben addig nem kezdődik el- kérdezi tőlem Boby. Egy éve ismertem meg egy munka miatt. Remek Hacker. Én is értek hozzá de ő tényleg profi. Nem dolgozik senkinek csak magának. Minden féle ember megkeresi őt valamiért. Ebből él. A maffiának is dolgozik de korántsem esik abba a hibába hogy behálózza magát. 
-Kiléptem a Maffiából és hozzá vágtam Benhez hogy elindítom a three-t. Ma reggel pedig már a cetli fogadott az ablakomon- motyogom már a szobámban.
-Értem. Hát sok sikert kislány. Átküldök majd mindent amit találok róla. Vigyáz magadra, én is tudom azért hogy mi következik miután valaki kilép.
-köszi Boby de ne félts tudod hogy jó vagyok- nevetek a telefonba.
-Meg persze szerény is, na hello- köszön el tőlem és ki is nyom. Elégedetten dobom le telefonomat az ágyra. Lassan lépkedek le a lépcsőn és igyekszem a konyhába valami ehetőért. Egy szendvics kíséretében telepedek le az asztalhoz. Tervbe veszem hogy mostmár tényleg el kéne mennem vásárolni. Hirtelen ül le mellém valaki akiben Louist vélem felfedezni.
-Mi ez a Three és ki ez a James Eroon?- kérdezi rögtön a lényegre térve.
-Louis, kérlek ne. Jobb ha nem tudsz róla- mondom halkan nehogy akárki is meghallja.
-Vissza mentél?! Mégse léptél ki vagy mi a fasz?! Megint hazudni akarsz nekem?- ordít rám mire szendvicsemet lerakom a tányérra és felé fordulok. Ismét az öt srác tekintetét élvezhetem ki. A táncosok már nincsenek itt lent aminek megint hálát adok. Nem értem hogy lehet ekkora szerencsém hogy soha nincsenek itt mikor erről van szó.
-Kiléptem.- válaszolok egy szóval az első két kérdésére majd tovább eszem szendvicsemet.
-Miről van szó?- kérdezi feszülten Niall.
-Semmiről- mondom de közben Louis is beszél.
-Arról hogy reggel mikor bementem felkelteni már fent volt és az ablaka előtt állt, szólongattam de nem reagált- lemondó sóhajjal adom tudtára hogy nem tetszik amit csinál- oda mentem és egy sárga lap volt az ablakon kívül miszerint "Three, James Eroon"- mutat a levegőbe idéző jeleket- megkérdeztem mi az de nem válaszolt most meg felhívott valaki ezzel de nem hajlandó elmondani hogy mi ez az egész!- mondandója végén az asztalra csap.
-Three? - kérdez rá Zayn majd leül az asztalhoz. A többiek is követik példáját. Látom már hogy itt vallatás lesz!
-Ki az a James Eroon?- kérdezi Liam.
-Nem tudom- felem őszintént egy vállrándításal.
-Elmondod nekünk mi ez az egész?- kérdezi ismét Liam.
-Jobb ha nem tudjátok- mosolygok rá és már állnék fel de vissza ránt Zayn.
-Jobb ha tudjuk- emeli rám sötét tekintetét. Nem tudom ilyenkor mi játszódhat le a fejében de tőle képes vagyok ilyenkor megijedni.
-Egy verseny féle- nyökögöm ki de senki sem ért meg. Nagyot sóhajtva kezdek bele- Ezen a kontinensen játszódik tehát ebből is rájöhettek hogy irtó nagy verseny- húzom fintorra a számat- Akik itt laknak vagy jelenleg itt tartózkodnak és Bérgyilkosok azok mind benevezhetnek. Aki szeretne itt kivesz egy házat és már bent is van a versenyben tehát minden honnan jönnek bérgyilkosok. Akkor kezdődik el ha a top 20 bérgyilkos legalább 50%-a belegyezik. Eddig 9-en támogatták. Én és Ben persze nem. És még rajtunk kívül 9 ember ugyan ezen a véleményen volt. Mielőtt megkérdezitek igen benne vagyok a top 20 bérgyilkosban. Mikor kiléptem az azért volt mert Zaynra bérgyilkost küldtek amit én nem tűrtem ezét felhí...- kijelentésemre mindenki Zaynra kapja tekintetét és közbe vágtak.
-Hogy mi?!- visít fel Harry.
-Meg bántottam Jadet ezért az erdőbe futott. Gondolom ott találkozott össze az illetővel. A szobájában vártam hogy vissza jöjjön de csak az ablakban jelent meg és annyit vágott hozzám hogy csukjam be az ablakát és maradjak kussban. Én nem értettem szóval utána másztam mint szófogadó egyén, a tetőn az fogadott hogy fegyvert szegeznek a fejéhez. Ez előtt nem tudom mi volt csak hogy utána. Kiszedte belőle hogy ki küldte és miért. Eléggé elintézte a srácot. Nekem akkor mondta el de én nem úgy reagáltam mint ti hanem mint Harry.- hajtja le szomorúan a fejét- Nem csak Louist mentette meg de engem is.- mondja halkan mire most mindenki rám kapja a tekintetét.
-Szóval most már ezt is tudjátok. De mikor kiszedtem nem a legszebb módszerekkel az illetőből hogy ki küldte akkor megtudtam hogy Ben. Azaz a volt legjobb barátom. Felhívtam és közöltem vele hogy ha bárkinek baja lesz ebből a házból és köze lesz hozzá elindítom a Three-t. Ezután a volt főnökömet hívtam és közöltem vele is ugyan azt amit Ben-el. Azaz ha valakinek baja lesz megölöm. Majd azt is közöltem hogy kilépek. Nos úgy tűnik gyorsan terjednek a hírek. Elkezdődött a Three. Ezért van a sárga lap- nyúltam a zsebembe és az asztalra dobtam a kis lapot- Mint mondtam ha elkezdődik mindenki nevezhet de van akinek kötelező. Ilyen a top 20 bérgyilkos is mondván hogy érdekes legyen. Ezért döntünk mi róla hogy elkezdődik-e vagy nem. Ha elkezdődik olyan mintha mi magunk is beneveznénk. Akik beneveznek azokat egy rendszerben kezdik el vezetni és egymás ellen sorsolják őket. A következő egy hétben mindenhová elterjed a hír mivel már hét éve nem került megrendezésre. Rengetegen fognak jelentkezni. Akik eddig beneveztek már azok kapnak egy nevet mint én. Mindig máshogy hozzák a versenyzők tudtára mikor kezdődik a "játék". És mikor elke...-hibába próbálom részletesen mindenre figyelve magyarázni nekik valaki közbe vág ismét.
-Eddig milyen "tudtára hozások" voltak?- kérdezi kíváncsian Lou.
-Volt hogy paintball puskával kaptál egy lövést. Pecsét a kezeden reggel mikor felkelsz. Egy vízipisztoly a ház előtt benne vérrel. Kés a falban. Vér a kádban. Ilyesmik amiket nem tudsz félre érteni- mondom lazán.- Na de szóval mikor elkezdődik a játék akkor azt az embert akit kaptál. Mint én most ezt a James Eroont meg kell találnod. Vagy ő talál meg téged. A verseny eleje csak K.O-ra megy vagy feladásra. Tehát ha az ellenfél nem tudja folytatni akkor nyertél. Meg kapod a következő nevet. A cetlik színe fontos. Az enyém mint látjátok inkább citrom sárga. Ez azt jelenti hogy az illető nem nagy cucc. A citrom sárga a semmi extra és az élénk narancs a legveszélyesebb. Ezek a színek jelzik hogy mennyire készülj fel és mire számíts. Egészen addig kapunk sárga lapokat amíg el nem jutunk addig hogy már csak 50-en vannak versenyben. Azután már piros lapok jönnek. Ott már élet halál harc van. Vagy megölnek vagy te ölöd meg őt. Ezért is nem volt már hét éve ilyen verseny. Túl sok jó bérgyilkos halt meg. Senki sem örült a rengeteg veszteségnek és a sok hullát is nehéz elrejteni. Veszélyes és értelmetlen verseny. Konkrétan nem volt gyűlés hogy elkezdődjön és én se mondtam el a másik 19 tagnak tehát valószínűleg Ben műve. Veszélyes verseny. Ezért nem szerettem volna ha tudtok róla. Nem akartam hogy aggódjatok. Ezen a versenyen 3 szabály van. Az első hogy családot és barátokat tilos belevonni. A második hogy bármikor fel lehet adni míg be nem kerülsz az 50-be. A harmadik hogy nincs kegyelem. A játék neve "three" mint tudjátok. Ez azért van mivel csak 3 ember maradhat életbe az 50-ből. Ezek után azt a 3 embert megpróbálják megtörni. Aki a legtovább bírja és nem adja fel győzött.- mondom a szendvicsemet bámulva mivel az hirtelen érdekesebbnek tűnik. Percekig csak néma csöndben ülünk.
-Tehát konkrétan ellepik a kontinenst a bérgyilkosok és össze verekednek míg 50-en nem maradnak, aztán azok megölik egymást és a maradék 3 a győztes?- néz rám értetlenül Harry.
-Értelmetlen öldöklés- bólintok rá.
-Mit értesz a alatt hogy megtörik a maradék 3 embert?- néz rám aggódóan Zayn.
-Elrabolják a legfontosabb embert az életükben- jelentem ki miközben a fekete hajú herceg szemébe nézek- a feladata egyszerű. Meg kell találnia. Ez már konkrétan Londonban játszódik. Ha tudod hogy hol is van akkor oda még be is kell menned érte. Talán ez a legnehezebb része. Emberek őrzik őket akiket szintén meg kell ölnünk hogy ha azt akarjuk ne legyen baja a számunkra fontos személynek.- mondom átgondolva szavaimat.
-Ennyi? Ez hol megtörés? Az a három ember már profi nem?- néz rám értetlenül Liam.
-Ha megtaláltad a személyt akkor ki kell váltanod- nézek le inkább kezeimre.
-Mivel?- Teszi fel a logikus kérdést Niall.
-Inkább kivel. Három napod van megtalálni a személyt utána megölik. Ha élve bejutsz hozzá akkor magaddal kell kiváltanod- próbálom uralni a hangomat hogy véletlenül se érződjön benne semmi félelem mégis akaratom ellenére megremeg.
-És? Mi van utána?- kérdezi Louis.
-Megpróbálnak megtörni. Nem csak engem. A személyt akit kiváltok azt is- jelentem ki szárazon.- De ezzel nem kell törődni- mosolygok rájuk- úgyis megölnek még az 50-ben- jelentem ki szárazon majd minden további szó nélkül felsétálok a szobámba. Azonnal a laptopomat kapcsolom be az ágyon ülve. Az e-maileket nézve megtalálom Boby-ét is. 189cm magam szőke hajú barna szemű srác adatait nézegetem. 26 éves és két éve tevékenykedik a szakmában. Az anyja drogos az apja a sitten rohad. De ami számomra a legfontosabb a címe. Rögzítem az adatokat fejemben majd válaszolok Bobynak egy köszönőmmel. Tehát már tudom ki is ez a James Eroon. Lecsukom a laptopom tetejét és a fiókomat kihúzva veszem elő az egyik kedvenc törőmet. Azt tisztogatom az ágyon mikor kopogtatnak az ajtómon. Gyorsan rakom párnám alá.
-Gyere- mondom kicsit hangosabban hogy biztos meghallja az illető. Ekkor Harry lép be.
-Hello- mondom neki komoran mire maga mögött becsukja az ajtót.
-Szia- mondja majd megáll az ajtó előtt. Csendben nézzük egymást. Nem mondok semmit elvégre ő jött ide gondolom beszélni. Pár perc némaság után ő töri meg a csendet- É..én sajnálom Jade, csak hát nem minden nap közlik velem hogy a koreográfusunk egy bérgyilkos. Tudom hogy a szüleidet nem kellett volna felhoznom de tudnod kell hogy nem gondoltam komolyan azokat amiket mondtam. Rá jöttem hogy úgymond a sorsod kényszerített ezekre a lépésekre és hogy szörnyű életed volt és nem is tudom mit érezhetsz mert...- befejezni már nem tudja mivel örömömben a nyakába ugrok.
-Köszönöm szépen hogy megérted!- mondom boldogon miközben rajta csimpaszkodok. Pár másodperc kell neki mire vissza ölel.
-Akkor nem haragszol és szent a béke?- kérdezi kiskutya szemekkel.
-Perszeee- mondom miközben hátára ugrok. Nevetve ront ki a szobámból egészen le a nappaliig.
-Szent a béke- ugrándozik be velem és ahogy tudok kapaszkodok belé.
-Miért vesztetek össze?- kérdezi David mire Harry abba hagyja az ugrálást én viszont kapásból válaszolok.
-Ellopta a pizsimet- nem hazudtam neki elvégre igaz volt.
-Azt megnéztem volna- húzza perverz mosolyra a száját David.
-Csak a szekrényemben lévő ruhákra nem gondolt senki- mosolygok vissza rá mire az 5 fiú egyszerre csap a homlokára egy "basszus" vagy egy "tényleg" kíséretében. Röhögve szállok le Harry hátáról és pattanok Lou ölébe.
-Ti nem izgultok a koncert miatt? elvégre holnap után, után fellépés- mondom.
-Mi? Ugyan már mi már hozzá szoktunk- mondja Harry miközben legyint egyet.
-Azért kell először mindig kilökni téged a színpadra- nyújtja rá a nyelvét Zayn.
-Téged meg azért kell magammal rántanom- viszonozza a nyelv nyújtást mire Zayn egy párnát dob felé amitől akaratlanul is felnevetek.
-Egyébként a koncert után minden táncos haza megy. Utána már az új házhoz jöttök mivel a következő koncertek máshol lesznek. Mi itt maradunk mivel addig fotózások, interjúk meg dedikálások is lesznek- húzza fintorra a száját Lou de én csak meredek magam elé. Nekem nincs hova haza mennem. Vagyis lakásom van de otthonom nincs. Talán tényleg jó lesz addig elmenni innen úgyis itt van ez a verseny és maffia is.
-Te itt maradhatsz ha szeretnél- súgja a fülembe Lou mire rá emelem a tekintetem. Biztatóan mosolyog rám mire suttogva válaszolok.
-Nem szeretnék zavarni.
-Legalább lesz aki segít nekünk átcuccolni a másik házba. És egyébként is te nem zavarsz- borzolja össze a hajamat.- Srácok Jade itt marad arra az időre míg a többi táncos haza megy ha nincs ellene kifogásotok mivel nem hiszi el hogy nem zavarna minket.- mondja normális hangon mire elszégyellem magam és arcomat egy párnába fúrom.
-Miért nem mész haza a szüleidhez?- kérdezi David. A hangulat egy pillanat alatt lesz feszült.
-Mert nincsenek szüleim- mondom halkan miközben arcom elől elveszem a párnát és ránézek. Arcán megdöbbenés látszik.
-Meghaltak? Kitagadtak?- tudtam hogy David nem egy illedelmes ember de kérdésére könnyek szöknek a szemembe. 
-Autó baleset- motyogom miközben kibuggyan az első könnycsepp mindenki aggódva néz rám mire Lou szorosabban húz magához Zayn pedig aggódó tekintetével kutat.
-Sajnálom- motyogja David- Ezek szerint nem rég történt.
-Dave!- morog rá Zayn.
-Hagyjuk- mosolygok rá amennyire tőlem telik.
-Egyébként meg persze hogy nem zavarsz ne légy buta- mosolyog rám Niall.
-Biztos?- kérdezem félénken.
-Biztos- vágják rá mind az öten. Telefonom rezegni kezd a zsebemben ezért elő véve nyitom meg az újabb üzenetet. Már nem zavar hogy a fiúk is láthatják.
"Kényelmes Louis ölében? Nem hittem volna hogy a híres Jade Wyne sírni is tud x)" nagyot sóhajtva nézek körül. Ismét az erdőre tippelek hogy onnan figyelnek. Louis és Zayn arcán a rémület fut át mivel ők látják telefonomat. Gyors léptekkel sietek az ajtó felé mire Zayn ragadja meg a karomat.
-Emlékezz mi volt múltkor. Kérlek ne menj- suttogja fülembe. Erre újra sms-t kapok.
"Elmondod mit suttog neked a barátocskád?:P" ennyi kellett még egy pillantást vetek Zaynra majd a telefonomat szorongatva lépek ki. Lassan megyek az erdő felé úgyis tudja hogy megyek ha akar akkor elfut, ha akar akkor megvár. Újabb rezgés újabb sms.
"Jade Wyne felém jön!" megtorpanok de utána rögtön folytatom utamat az erdő felé. Egyre beljebb megyek de nem találok senkit. Nem hallok és nem látok senkit.
"A fekete hajú a barátod aki az erdő felé jön? Köszöntsem helyetted?" Amint elolvasom rohanni kezdek vissza a ház felé. Meglátom Zayn-t az erdő felé jönni. Olyan gyorsan futok amilyen gyorsan csak tudok. Pár méterre vagyok még tőle mikor megpillantom homloka közepén a piros pontot. Amilyen gyorsan tudok ugrok rá és tarolom le. Újabb rezgés.
"Pedig már majdnem" idegességemben felállok és újra körül nézek. A kis piros pont most a hasamon van. Újabb sms.
"3...2...1...bumm" amint elolvasom fájdalmat kezdek érezni a hasamban. Zayn ijedten néz rám de én már felfogtam mikor azt a másfajta fájdalmat megéreztem.
-Úristen úristen úristen- hallom Zayn hangját amint ezt ismételgeti. Fintorogva nézek rá mivel a hasam fáj de azért kibírható.- É-Én Jade én téged én...- dadogja.
-Nyugodj meg, csak paintball.- mondom mosolyogva mire végre a hasamra néz ami tényleg úgy néz ki mintha meglőttek volna. Piros színű festék golyó.
-Uram isten- ölel magához szorosan.- Én azt hittem hogy te... Nem akarlak elveszíteni- szemeiben könnyek gyűlnek és már a többiek rohannak oda hozzám miközben ők is csak azt hajtogatják hogy "Jézusom" vagy éppen "te jó ég". Liam már hívná a mentőket mire leintem.
-Csak paintball és piros festék- motyogom majd a telefonom újra rezegni kezd.
"Aranyos hogy aggódnak, legközelebb éles lesz ha nem gondolod meg magad" már csak a fejemet rázom. Zayn kiveszi a kezemből és elolvassa körbe adja a telefont míg mindenki el nem olvassa az üzeneteket. Zaynnal akad ki a végére megint és elkezdi olvasni a többit amit kaptam. Látom hogy nem görget tovább ezért kíváncsi vagyok mi fogta meg ennyire. Felállok és mögé sétálok megnézzem melyik hagy benne ekkora nyomot. Három üzeneten legelteti a szemét már vagy 5 perce.
"Nem félsz hogy leesel?" rögtön utána a "Akár le is lőhetlek kislány!Nézz le ;)" és amitől az én gyomrom is görcsbe ugrik "Szörnyű milyen hangosak nem? Legalább ne a nevét kiabálná". Gyorsan ugrik le telefonom a most kapott üzenethez.
"Fordulj meg;P" gyorsabban reagálok mint Zayn. Rögtön megpördülök mire két idegen maszkos férfival találom szembe magam.
-Fussatok!- mondom nyugodtan ám parancsolóan és már lendülök előre. Kihasználva hogy ledermednek mondandóm miatt az egyiknek torkára ütök és ettől fuldokolva rogy össze. A másik közben hajamat megfogva ránt le a földre. Látom ahogy a fiúk dermedten bámulnak minket. A rajtam lévő férfi egy kést ránt elő.
-Süketek vagytok?!- ordítom el magam mire Liam észbe kapva löködi a fiúkat befele. Hárman próbálják a házba tuszkolni Zaynt és Louist. A Férfi még mindig felettem tornyosul késsel a kezében. Hirtelen vágja ketté pólómat ezáltal láthatóvá téve melltartóm.
-Szép látvány- hangja visszaránt a valóságba és hirtelen csapok arcába könyökömmel. Kicsit meginog de még mindig rajtam van. Még egyszer megütöm mire lefordul rólam. Hirtelen pattanok fel és futni kezdek az erdő felé. Még egyszer vissza nézek hogy tervem mükszik-e. A válasz igen. Mind két fickó felém fut. Az ablakban pedig meglátom az 5 fiút és azt hogy Zayn valamit motyog. Ezt most ki kell zárnom. Gyorsan kezdek gondolkodni. Amint beérek az erdőbe jobbra kezdek futni majd egyre beljebb. Legalább 20 méter előnyöm van. Gyorsan kapaszkodom fel egy lombos fára. Meg sem moccanok csak támadóimat nézem. Most futnak el a fa mellett. Le török egy ágat majd elhajítom tőlem messzire. A két fickó rögtön a hang irányába kezd el futni. A fáról látom a házat aminek most nyílik ki az ajtaja és Zayn rohan felénk.
-Bassza meg!- sziszegem de talán túl hangosan. Kés áll a fába mellettem talán 10 centire.
-Takarodj vissza abba a házba Malik!- Ordítom el magam mire az említett személy megtorpan de a 2 fickó rögtön felé veszik az irányt. Hirtelen rántom ki a kést a fából és ugrok le a földre. Majdnem oda érnek Zaynhoz mikor a hozzá közelebb lévő felé lendítem a kést. Pontosan a hátába áll amitől össze rogy. Zayn üveges tekintettel néz mélyen a szemembe mikor a másik fickó oda ér hozzá és nyakát átkarolva tartja maga előtt.
-Engedd el!- szólítom fel az ismeretlen miközben Zaynra nézek dühösen. Minek kellet kijönnie? Most jobb hogy bajban van?! Mekkora egy hülye! A többiek miért nem fogták meg?
-Ha velem jössz esetleg- mondja szárazon. Ő az akit először torkon ütöttem.- Élvezném- undor fut át rajtam mégis gondolkozás nélkül vágom rá a válaszom.
-Rendben. Engedd el és nem bántalak.- mondom szárazon és még mindig Zaynt nézem. Hiszen kitudja lehet utoljára látom őt.
-Vázolom a tervet- mondja feszülten- elengedem ezt a kis buzit- sziszegi mire engem elönt a düh. Hogy meri így hívni?
-Mond még egyszer és esküszöm hogy megöllek. Húzz csak fel! Tudod jól hogy akkor mire vagyok képes!- sziszegem neki és látom hogy megrémül. Ahogyan Zayn is.
-Szóval elengedem megnézed ahogy bemegy a házba aztán hozzám sem érsz és tűrsz mindent- sziszegi. Ez most tényleg ilyen hülye. Próbálok arcomra egy kis félelmet vinni. Onnan tudom hogy sikerült hogy Zayn kétségbe esik. Nem hiszem el hogy ilyen ostoba faszokat küldenek rám! Ez már sértő!
-Rendben- mondom kis félelmet vegyítve hangomba. Egy igazi színész vagyok. Elengedi Zaynt aki felém indul meg.- Ne- mondom neki halkan mire még mindig felém jön- Takarodj a házba és ne okozz nagyobb bajt - Szomorúan rázza meg a fejét és jön közelebb még mindig. A maszkos férfi mögém lép és a kést a torkom elé tartja. Zayn szeme fekete színt ölt mégis tiszta aggódást mutat felém. Nagy nehezen de elindul mikor már három méterre van a háztól akkora megragadja hajam és az erdő felé kezd húzni. Nem tétlenkedem mikor már biztos vagyok benne hogy Zayn beért rögtön megpördülök és a fickó arcába csapok. Megtántorodik de szerintem nem eléggé. Lábamat emelve fordulok ki. Ez a rúgás elégnek bizonyult hogy térdre essen. Szomorúan lépek mögé és töröm ki a nyakát egy mozdulattal. Keserveset nyögve kutatom át mind a két férfit de egyiknél sem találok semmit. Nehezen vonszolom testüket az erdőben egy fa tövéig. A következő emberek akiket rám küldenek majd eltüntetik. Mérgesen rontok be a házba és örömmel észlelem hogy csak az 5 fiú néz rám aggódóan. Nem törődök azzal hogy mindenki felpattan és örömittasan néznek rám és látszik rajtuk a megkönnyebbülés. Azzal sem törődöm hogy a pólóm szét vagdosva lifeg rajtam. Egy mozdulattal lököm Zaynt a falnak és nézek vele farkas szemet végül kifakadok.
-Te teljesen hülye vagy?! Tudod hogy egy mozdulata lett volna és megöl? Szerinted mi a faszt csináltam volna ha eltöri ott helyben a nyakadat?! Mi lett volna ha nem dobom hátba a másikat?! Meg akarod öletni magad? Vagy engem? Minek kellett kijönnöd egyáltalán? Szerinted mi a faszomhoz kezdenék nélküled te gyökér?!- utolsó mondatomtól még én is meghökkenek. Egy kerek perc kell hogy össze szedjem magam saját magamtól- többet ne csináld ezt és tedd azt amit mondok- motyogom majd elindulok fel.- Kösz- suttogom még az négy srácnak és végleg felfutok a szobámba. Az ajtót magamra zárom és az ablakot is leellenőrzöm hogy biztos zárva van-e. Nincs kedvem Zanyhoz. Úgy döntök hogy most nem érdekel hogy piszkos vagyok-e vagy sem de nem zuhanyzok. Nem érdekel semmi. Egy pólót gyorsan magamra kapok és bedőlök az ágyamba. Az ajtómon kopogtatnak.
-Jade?- hallok meg egy bizonytalan hangot de nem válaszolok hátha azt hiszi alszom.- Engedj be kérlek.- nem méltatom válaszra az ajtóm túloldalán lévő személyt.- Berúgom- hangja eltökélt. Kétlem hogy berúgná az ajtómat. Üres fenyegetések szavai. Nem vagyok rá kíváncsi ezt felfoghatná most.
-Srácok!- Ordítja el magát- Bocs de be kell rúgjam Jade ajtaját mert nem nyitja ki!- Ordít tovább mire meglepődötten ülök fel. Tényleg berúgja az ajtómat?! Hallom ahogy lábával rárúg egyet és az ajtóm beleremeg.
-Zayn te hülye vagy?!- hallom hüledezni Louis hangját mire már felállok és az ajtó felé veszem az irányt. Még időben ugrok el mikor az ajtó kiszakad helyéről. Zayn mérges arcát és 4 amolyan "mi a fasz?!" fejet látok. Az enyémet nem is tudom hova sorolnám.
-Az ajtóm!- Hüledezek Zayn-ra.
-Én figyelmez tettelek!- mondja majd leül az ágyamra. Segély kérően nézek a többi 4 srácra mire ők is leülnek az ágyamra. Meredten nézek rájuk majd az ajtómra ami a földön hever.
-Mi a..?- hallom meg David hangját miközben az ajtómat nézni mellette 7 értetlen szem szegeződik még rám.
-Berúgtam- mondja Zayn szárazon.
-Óhh igen csak berúgta. Ez minden napos dolog mit vagytok úgy ledermedve? Ti nem rugdostok ajtót? Hát élet ez így?- kezdek gúnyolódni mire Zayn feláll és a falnak lök majd elém tornyosulva suttogni kezd hogy csak én halljam.
-Szóval mihez kezdenél te nélkülem?- suttogja fülembe mire ellököm.
-Nincs itt semmi látnivaló oszolj!- szolok a táncosokra és megragadom az ajtómat és betámasztom a keretbe. Legalább már ne lássanak be.
-Legalább nem sokára elköltözünk és akkor nem kell így használnod az ajtódat- mondja nyugodtan Niall mire szúrós pillantásokat vetek rá.
-Ezt most miért kellett?- nézek rá Zayn-ra aki csak megrántja a vállát.
-Nem engedtél be.
-Ezért be kell rúgni az ajtómat?!- sipítozok.
-Jobb mint a Seherezádé- löki oldalba Harry-t Louis. Válaszul kihúzom a fiókomat és neki dobok valamit. Azt se nézem mit.
-Szerinted ez normális dolog?!- fordulok vissza Zaynhoz aki kajánul vigyorog viszont ez mér tényleg nem tudom mire vélni. A következő pillanatban arcon dobják az egyik tangámmal. Várjunk mi?!
-Az meg mi?!- akadok ki újra.
-Te vágtad hozzám hercegnő! Bár egy illedelmes hercegnő kétlem hogy ilyen szexi darabot viselne- röhög Louis a fekete csipkés tangámon. Hördülve nyúlok bugyim után mikor Zayn elrántja és felemeli a magasabba. Bárhogy ugrálok nem érem el.
-Három másodpercet kapsz hogy ide add vagy lábon rúglak úgy hogy össze esel- mondom szúrósan de csak mosolyog- Egy- kezdem el akárcsak egy gyereknek- Kettő!- harsogom- Kettő és fél!- mondom hátha segít de ekkor gyorsan kikerül az ajtót egy rántással eldönti majd kifut tangámmal a kezében.
-Három!- ordítom el magam és utána futok a többiek nevetve követnek. Zárt ajtóba ütközök.
-Nyisd ki vagy én egyetlen egy rúgással bent termek!- ordítozom mire megint az összes táncos is itt van.-Te akartad!- közöltem majd rárúgok a zár alatti kis részre egy nagyot. Az ajtó engedelmesen kicsapódik de csak Zayn önelégült vigyorával találom szembe magam.
-Hol a tangám?!- ripakodom rá mire lábbal berúgja saját ajtaját és a falnak lök.
-Megkapod ha válaszolsz. Mihez kezdenél nélkülem?- suttogja fülembe mire ismét ellököm magamtól. Az ajtó abban a pillanatban kicsapódik mire Ems-et látom meg.
-Mi a faszom folyik itt?!- Ordítja most ő el magát.
-Hát Zayn berúgta Jade ajtaját akinek látszólag megtetszett ez a módszer ezért ő is berúgta Zayn ajtaját ja és közben hozzám vágta a tangáját amit most Zayn kaparintott meg. Bár szerintem neki nem állna olyan jól mint Jadenek- hadarja el Louis mire mindenkiből kitör a röhögés.
-Van aki azt mondta hogy formás a fenekem- mosolyodik el kajánul miközben rám néz és én értem a célzását.
-Persze mivel Pezz elfogult- Zayn arcáról egy pillanat alatt tűnik el a mosoly mivel csak ő és én tudom hogy ezt bizony nem Pezz mondta- de ha formás is feneked attól még a farkad érdekes lenne benne.- szögezi le Louis. Mindenki hangos röhögésben tör ki kivéve engem és az említettet. Zayn még mindig csak áll és mered maga elé. Lassan sétálok ki végül a tangám nélkül. Beérve a szobámba az ajtót a fal mellé rángatom és bedőlök az ágyamba nem törődve vele hogy az ajtó  kereten mindenki beláthat a szobámba. 


8.Rész

Már három órája felkeltem de nem vagyok hajlandó kikelni az ágyamból. Lassan délután két óra lesz de még nem próbáltam el a táncokat a táncosokkal. Nem is érdekel. Csak fekszem az oldalamon és bámulom az ablakomat. Nem tudom miért nem vagyok hajlandó kikelni csak most senkihez sincs kedvem. Csak pihenni akarok. Igen, ilyen sokat. Éééés igen most! Miért kell nekem mindig teljesíteni?!
-Jade ne csináld már- nyafog az ajtóm helyén David- gyere már próbálni attól jobb kedved lesz- ez a mai napon az ötödik alkalom hogy bejött könyörögni. Durcásan lököm le magamról a takarót és lépek a szekrényemhez mit sem törődve az ajtómban álló már hat fiúval mivel David örömittasan kezdett el "Ez az!"-t kiabálni. Nyugisan öltözök át a fiúk előtt a szekrényemből. Meredten bámulják minden mozdulatomat mire fintorra húzom a számat és arrébb lököm őket hogy kiférjek az ajtón.
-Ne nézzétek a fenekem!-morgok rájuk.
-Hogyan?!- csattan fel Zayn ami kicsit megmosolyogtat ám a próba terembe már fa arccal lépek. Megvárom hogy a hat fiú is beérjen. Felállítom a táncosokat majd közlöm hogy kezdhetik. Meglepődve figyelnek engem.
-Nem én most nem csinálom. Hajrá!- csattanok fel mire elkezdik a táncot a lányok. Négy olyan szám van ahol külön fognak táncolni a fiúk és a lányok vagy éppen egymás ellen.
-Srácok!- vezénylem őket mikor a lányok végeznek mind a négy számmal. A srácok is megcsinálják mire bólintok egyet és mindenki furcsán néz rám.
-Akkor most a többi számot- motyogom mivel csak néznek rám. Elkezdik a táncokat mire az egyiknél David elrontja.
-Állj!- szólalok fel és David rögtön lehajtja a fejét. Mellé lépek és lassan kezdem el a mozdulatot. Rám néz majd velem csinálja. Egyre gyorsabban ismételjük az adott mozdulatot míg tökéletesen nem megy neki.
-Jó, akkor most kezdjük elölről- mondom és már én is beállok. Mindenki egy mosollyal nyugtázza majd elkezdünk táncolni. Végig táncolom velük a többit is míg az összes nem megy tökéletesen.
-Rendben végeztünk. Holnap koncert és szerintem mindent tökéletesen tudunk és amúgy is a fiúkon lesz a hangsúly tehát nem kell izgulni- nézek Ems-re aki remegve fújja ki a levegőt. Egy megkönnyebbült mosolyt küld felém majd besétálok a szobámba. Azon belül is a fürdőmbe. Óvatosan húzom fel a pólómat és meglátom a lila foltot a hasamon a paintball lövedék miatt. Fintorra húzom a számat hiszen a fiúk is kiszúrták. Mögöttem nyitódik és csukódik is az ajtó. Zayn lép be rajta majd kulcsra zárja. A tükörben nézi ő is a hasam mire elkomorul. Amint észbe kapok hogy ő tulajdonképpen a hasamat bámulja leengedem a pólómat. Mögém lépked és kezeit derekamon pihenteti állát pedig vállamra rakja.
-Szóval, mihez kezdenél nélkülem?- suttog ismét.
-Attól függ- mondom miközben tükörképünket nézem.
-Mitől?
-Hogy miért lenne a "nélkülem". Mert megölnek vagy mert elküldesz.- mondom komoran hiszen muszáj megbeszélnünk ezt mert úgyse hagyna békén. Makacs. Mint én.
-Nem küldenélek el szóval ha megölnének- kijelentésére mosoly fut át az arcomon amit ő is észrevesz és fejét nyakamba fúrja.
-Az összes hozzátartozóját és szerettét megkínoznám a személy előtt aki megmerne ölni téged.- jelentem ki ridegen.
-És utána?- kérdésen el gondolkozom majd nyugodtan felelek.
-Hagynám hogy megöljenek- jelentem ki szárazon mire felkapja a fejét.
-Miért?- kérdezi ijedten.
-Mert mihez kezdenék nélküled?- teszem fel mosolyogva újra azt a kérdést ami az egészet kiváltotta.
-És ha elküldenélek? Akkor?- kérdezi komoran.
-Feladnám- mondom miközben már kezeit nézem csípőmön.
-Fontos vagyok neked?- hangjában igazi meglepödőtséget vélek felfedezni mire felé fordulok de kezeit még mindig csípőmön tartja.
-Szerinted?- kérdezem komolyan.
-Remélem- hajtja le most ő a fejét.
-Fontos vagy nekem- jelentem ki mire felnéz. Most inkább emlékeztet egy kisfiúra mintsem egy férfira. Mégis elragadó.
-3-2 a te javadra- suttogja halkan miközben homlokát az enyémnek dönti.
-Miért?- teszem fel a jogos kérdést.
-Csak úgy- mondja kitérve a válasz elől.
-Miért?
-Mit miért?- emeli rám kérdőn tekintetét.
-Miért játszol velem?- kérdezem mire látom rajta hogy meghökken.
-Én ne-nem...- dadogja rémültem. Próbálok tőle elhúzódni de nem enged.- kérlek- motyogja félve.
-De igen Zayn- mondom miközben megölelem és arcomat pólójába fúrom.
-Akkor te miért hagyod?
-Nem érdemled meg a választ- motyogom és eltolom magamtól. Egyet lépek oldalra hogy kikerüljem de ő is velem lép. Most a másik irányba lépek és az ajtó felé indulok de a falnak nyom.
-Miért hagyod?- szegezi nekem ismét a kérdését.
-Nekem miért kéne válaszolni mikor te nem válaszolsz?- válaszolok kérdéssel kérdésére.
-Tudni szeretném- feleli egyszerűen.
-Én is hogy minek kell neked Pezz mellett egy játékszer. Mégsem fogom megtudni sohasem- próbálom tekintetét elkerülni de állam alá nyúl és kényszerít hogy szemébe nézzek.
-Úgy érzed hogy játék szer vagy Perrie mellett?- kétségbe esetten keresi a válaszokat a szememben.
-Tudom hogy csak játékszer vagyok Perrie mellett.- jelentem ki őszintén. Megdöbbenés és megbánás fut át az arcán. Erősen lököm el magamtól de vissza lök.
-Rosszul tudod. Te...te fontos vagy nekem- nyögi ki nehézkesen mire megértően bólintok.
-Tudom hogy fontos vagyok neked- mondom és szemei  felcsillannak- akárcsak Lou-nak. Mint egy barát meg egy játékszer- teszem hozzá és most még erősebben lököm el magamtól. Hirtelen kap után és emel fel a pultra. Lábaim közé lép és szorosan tart.
-Tévedsz- jelenti ki miközben kezeit nézi ami combomat szorítja.
-Óhh igazad van. Nem vagyok fontos mint barát csak mint játék szer- mosolygok rá.
-Több vagy mint barát- mondja miközben szemembe néz most már.
-Igen. Egy játékszer Zayn! Miért csinálod ezt velem? Miért jó ez neked? Én vagyok kéznél?- fakadok ki és könnyek lepik el a szememet.
-Ezt nem értheted- motyogja.
-Akkor magyarázd el- tárom szét karjaimat.
-Tényleg feladnád ha elutasítanálak?- tér ki ismét a válasz adás elől.
-A helyzettől függene mennyire dobsz el magadtól- mondom komoran majd mocorogni kezdek és lecsusszanok. Testével még mindig szorosan a pulthoz nyom de legalább már a saját lábaimon állok.
-Mit tennél ha megcsókolnálak?- kérdezi miközben orrunk össze ér.
-Mit tennél ha én csókolnálak meg?- teszem fel saját kérdésemet majd szorításából is kiosonok és az ajtó felé lépkedek.
-Próbáld ki- mondja mire hátra fordulok. A tükörből néz rám mire csak megrázom a fejem.
-Barátnőd van és nem én leszek az akivel megcsalod- elfordítom a kulcsot a zárban majd kilépek. Sietősen igyekszem le a lépcsőn. A nappaliban eldőlök a kanapén. Fél órája nézhetem a plafont mikor valaki rám ül.
-Szia csajszi- mondja az ismerős hang mire rögtön felderülök.
-Pezz!- kiáltom nevét miközben felülök és megölelem a rajtam mocorgó lányt aki hasamra ül lovagló ülésbe és hadarni kezd.
-Képzeld nem sokára új kilppünk lesz és arra gondoltam hogy felfogadlak oda koreográfusnak és a múltkor  felvettem a próbát és megmutattam a csajoknak és belegyeztek! Szóval ha te is belegyezel akkor koreográfus lehetnél a klipben! És képzeld láttam egy tiszta csini rucit amit kinéztem magamnak és szerintem neked nincs elég ruhád mivel soha nem lehet elég ruhája egy nőnek! Szóval most szépen eljössz velem vásárolni és felfrissítjük a ruháidat. Jó a stílusod ez az utcai style de kell valami csini és szexi meg csak úgy új ruhák és...- hadarását Zayn töri meg,
-Hogy én ezt hányszor elképzeltem már álmomban!- nyökögi mire ránk néz. Erre 10 kíváncsi férfi szem pár tapad ránk tátott szájjal. Hát nem mindennapi pózban beszélgetünk az lehet de azért ekkora figyelmet nem érdemel meg még ez sem.
-Baszki- nyögi ki végül David míg mi a fiúkat bámuljuk.
-Vedd le a szemed a csajomról!- szól rá erélyesen Zayn.
-Nyugi én Jade-t nézem- kijelentésére szemeim még jobban elnyílnak Pezz pedig csak röhög de nem mozdul rólam. David rám kacsint mire én is elmosolyodok Zayn pedig ökölbe szorult kezekkel nézi Dave-t.
-Srácok elrabolom Jade-t vásárolni.
-Pezz az a helyzet hogy én nem szeretek vásárolni- mondom kislányos zavaromban mivel a fiúk még mindig minket néznek.
-De hát nő vagy!- fakad ki.
-Hát inkább csak egy lány- mondom még inkább zavarban mire az összes srác nemlegesen megrázza a fejét és megvitatják hogy igenis nő vagyok.
-Na menjünk- szál le rólam mire a fiúk nem tetszésüket fejezik ki. Magával húz az ajtó felé de megtorpanok.
-Pezz a pénztárcám fent maradt!- jelentem ki de ő ránt rajtam egyet és magával húz.
-Én fizetek mindent! Jobb ha beletörődsz!- jelenti ki ellenmondást nem tűrő hangon majd kirángat a kocsijához. Az anyós ülésre pattanok míg ő a kormány mögé és már hasítunk is a legközelebbi pláza felé. Az egész utat végig dumáljuk minden féle hülyeségről míg a pláza parkolójába nem érünk.
-Vásárlásra fel!- kiállt fel bezsongva Pezz és már szalad is a lifthez. Gyorsan kapkodom utána a lábam és beszállok mellé. Rajtunk kívül még egy 15 év körüli lány van a liftben. Hirtelen nyomja meg a "stop" gombot és a lift megáll. Furcsán nézünk rá mire gonosz mosolyra húzza a száját.
-Szakíts Zayn-al mert ő az enyém!-kiált Pezzre aki unottan néz a nálam talán 1-2 évvel fiatalabb lányra.
-Már megint ez. Nem fogok vele szakítani és ha megtennéd hogy elindítod a liftet hálás lennék!- mondja unottan a szerintem begyakorolt szöveget. A lány agya elborul és fegyvert ránt elő. Pezz arca abban a pillanatban vált át rémülté.
-Megöllek! Zayn csak az enyém!- ordít míg a fegyverrel hadonászik. El kéne vonnom a figyelmét...miért kell még egy vásárlásnál is ennek történnie?
-Kemény szavak egy 15 éves kislánytól aki azt hiszi szerelmes és hogy esetleg Zayn ezt viszonozza úgy hogy még azt sem tudja ki vagy te- vetem oda flegmán- rakd le azt a fegyvert míg nem csavarom ki a kezedből és lőlek vele agyon- mosolygok rá kedvesen mire a csajszi megdermed.
-Téged is megöllek te kurva!- szegezi rám a fegyvert. Elértem célomat de agyam nekem is elborul amiért így hív. Közel lépek hozzá és a fegyvert a hasamba húzom.
-Mire vársz?! Könnyítsd meg a dolgomat!- sziszegem neki mire kibiztosítja a fegyvert. Ujja a ravaszra feszül, Pezz hangos sikolya tölti be az szűkös helyet és abban a pillanatba észbe kapok hogy le fog lőni. Gyorsan ütöm kezét arrébb a golyó pedig a lift falába fúródik. Egy laza mozdulattal nyúlok a nemrég elsült fegyverért és csavarom ki az ismeretlen lány karjából. Annyira nem fájhat ám ő mégis a földre rogy. A fegyverből már rutinos mozdulattal távolítom el a töltényeket amik élesen koppannak a lift padlóján. 
-Nem hiszem el hogy ilyen meggondolatlan vagy. Az egész életed tönkre tetted volna azzal ha le lövőd Pezz-t. Egyébként meg ha szeretnéd Zayn-t akkor elfogadnád hogy mással boldog bármennyire is szereted mert sok másik lány aki szereti őt tiszta szívből ők képesek ezt elfogadni. Ezt a fegyvert meg dobd ki a legközelebbi kukába és örülj neki hogy én most nem öllek meg! Mert te megtetted volna!- intéztem hozzá dorgáló szavaimat majd elé dobom a fegyvert és elindítom a liftet. Amint kilépünk szorosan magához ölel Pezz.
-Ha nem vagy itt akkor én halott lennék!- mondja könnyes szemmel.
-Kétlem hogy lelőtt volna- mosolygok rá biztatóan.
-Téged le akart!- mondja és ismét magához húz. Szorosan ölelem magamhoz nyugtatás képen.
-Menjünk vásárolni!- mondom mire szemei felcsillannak és bár még ijedten de egy erőltetett mosollyal rögtön behúz egy boltba. Szerintem a létező összes ruhát rám aggatja ami a boltban van és ami szerinte jól áll azt megveszi nekem. Így telik el három és fél óra majd legalább 10 szatyorral esünk be az ajtón. A fiúk elismerően füttyentenek míg én mindent ledobva vetődők az egyik fotelba míg Pezz Zayn ölébe foglal helyett és csókot nyom a szájára.
-Milyen volt?- kérdezi Zayn mosolyogva mire Perrie elkomorul és Zayn nyakába borul- Uram isten ennyire rossz volt?!- kérdezi ijedten.
-Kérlek ne!- villantok boci szemeket Perrie-re aki mit sem törődik velem és mesélni kezd.
-Mikor megérkeztünk akkor a lifthez mentünk hogy felmenjünk de a liftben volt egy 15 vagy 16 éves csaj nem tudom és..- mondandóját az én nyúzott sóhajom töri meg mire rám néz és folytatja- és elkezdte a szokásos dumát hogy szakítsak veled mert az övé vagy!- fakad ki Pezz.
-Sajnálom de ehhez már hozzá szoktál- néz rá értetlenül.
-Ahhoz nem hogy mikor közlöm vele hogy nem szakítok veled fegyvert fogjon rám!- csattan fel Pezz mire arcomat egy párna mögé bujtatom.
-Mi?!- ad hangot megdöbbenésének majdnem mindenki.
-Lelőtt volna ha Jade ne vonja el a figyelmét. Aztán Jade-t le is lőtte volna ha nem üti el az utolsó pillanatban a hasától és csavarja ki a kezéből a fegyvert meg szedi ki belőle a lőszert! Aztán még le is cseszte hogy ha igazán szeretne téged elfogadná hogy te mással vagy boldog mert mások akik szeretnek téged azok elfogadják ezt, meg hogy dobja ki a fegyvert és hogy az egész életét elbaszta volna ha megöl engem. Ha Jade nem lenne akkor egy lift-ben feküdnék vérbe fagyva!- Hallgatom élmény beszámolóját de nem kísérem végig szemmel. Nem vagyok kíváncsi a tekintetekre.
-Túlzásba esel Perrie. Szerintem nem lőtt volna le.-mondom a párnámba.
-De téged le akart! Te meg még hergelted!- ez az Perrie mondj még nekik ilyen jó dolgokat! Párnámba morgok továbbra is.
-Köszönöm Jade, de azért jól vagy? Perrie szavait értelmezve téged le akart lőni az egyik rajongónk- hallom meg Zayn halk hangját.
-Nincs mit megköszönni és fantasztikusan vagyok.- húzom el a párnát arcom elől. A látvány felbecsülhetetlen. Mindenki engem néz nagy szemekkel és Pezz mint egy kislány bújik Zayn védelmező karjai közé.
-Azért köszönjük hogy nem hagytad megöletni Perrie-t. És hogy te is jól vagy- mondja most Liam és mélyen a szemembe néz mintha mindent tudna.
-De mivel hergelted hogy le akart lőni?- kérdezi persze hogy Lou.
-Semmivel!- vágom rá de most Pezz horkan fel.
-Semmi alatt szerintem ezt érti- köszörüli meg a torkát- "Kemény szavak egy 15 éves kislánytól aki azt hiszi szerelmes és hogy esetleg Zayn ezt viszonozza úgy hogy még azt sem tudja ki vagy te, rakd le azt a fegyvert míg nem csavarom ki a kezedből és lőlek vele agyon"- utánozza hangomon amit én mondtam ott a liftben. Vissza halva eléggé félelmetes lehettem. Főleg hogy szinte az én hangomon szólalt meg Perrie. Meredten nézek a lányra.
-Hát ott helyben nem tűnt ennyire ijesztőnek- vonom meg a vállam- legalább rám figyelt nem rád ezek után- mondom szárazon.
-Persze- bólint Pezz- ezek után a kis csaj lekurvázta Jade-t aki oda lépett és megfogta a fegyvert és a saját hasába húzta! Had idézzek megint szó szerint: "Mire vársz?! Könnyítsd meg a dolgomat!"- ismétli el megint szinte az én hangomon.
-Baszki ezt de megnéztem volna!- lelkesedik fel David akit egy szúró pillantással csendre intek.
-Őszintének tartom minden egyes szavamat amit kimondtam abban a liftben. Ezzel szerintem le is zárhatnánk ezt a témát!- fejtem ki magam.
-Kivétel nélkül mindet?!- kérdezi Zayn elkerekedett szemekkel.
-Kivétel nélkül mindet.- bólintok majd a konyhába megyek. Szendviccsel és kakaóval telepedek vissza a fotelba. Nem szólók bele a beszélgetésbe csak figyelemmel kísérem egészen addig míg Perrie engem nem kérdez.
-Akkor elvállalod az új dalunknak a koreográfusállását?-kérdezi csillogó szemekkel mire bólintok egyet és rögtön telefonjára veti magát.
-Szuper! Majd megbeszéljük mikor lesz jó?-kérdezi mire ismét csak bólintok egyet.
-Itt alszol?- kérdezi barátnőjét Zayn.
-Igen- csillannak fel Pezz szemei mire Harry felhördül.
-Aludni persze- húzza perverz mosolyra a száját mire én a kakaót félre nyelem. Mindenki engem néz mire nagy bocsánat kérések közepette botladozok ki a konyhába. A kisebb fulladást legyőzve mosogatom el a poharamat és a tányért amikor Louis csatlakozik hozzám.
-Szóval- kezdi mire kérdőn nézek rá és kezemet egy konyharuhába törlöm- mikor zúgtál bele Zaynba?- kérdezi komoly arccal mire érzem hogy lábam megremeg és meg kell kapaszkodnom.
-Hogy mi?!- kérdezem meg talán kicsit magasabb hangerőn mint kéne mire Zayn aggódva lép be a konyhába.
-Mi a baj?-kérdezi miközben tekintete hol rám hol Louisra téved.
-Csak megkérdeztem hogy mikor zúgott teljese...-befejezni nem tudja mivel elé ugorva fogom be a száját. Zayn kérdőn néz rám mire megrázom a fejem.
-Mikor zúgott teljesen...? Kibe?- kérdezi idegesen Zayn.
-Mit érdekel az téged?!- förmedek rá mire sötét tekintetével találkozik szemem.
-jafengredjmardl!- morogja kezem mögül Lou.
-Kuss!- förmedek rá- Zayn légyszi menj ki van egy kis megbeszélni valónk!- folytatom ugyan olyan flegmán.
-Engem érdekel hogy kibe zúgtál bele!- préseli ki magából.
-Téfged mlét érfekeh?- morogja Lou még mindig a kezem mögül.
-Mi?- kérdez vissza Zayn mire Louis lefejtegeti a kezemet szájáról.
-Téged miért érdekel?!- kérdez rá a lényegre ami engem is érdekel.
-Azért mert...mert...mert csak!- vág vissza Louisnak.
-Uram isten Ti!- nyög önelégülten mire mi egymásra nézünk Zayn-al.
-Mi?-kérdezzük egyszerre.
-Ti!- mondja újra de már sokkal határozottabban.
-Mi mi?- kérdezem előre félve válaszától.
-Ti egymásba zúgtatok- jelenti ki miközben elkezd valami tánc félét. Hirtelen dermedek meg és kapaszkodok meg a pultban. Ismét.
-Te hülye vagy- jelentem ki szárazon.
-Miért?- néz rám csalódott szemekkel.
-Mert soha nem jönnék össze Zayn-al mivel szerintem játszik a nőkkel- jelentem ki szárazon mire Louis értetlenül néz rám Zayn pedig csalódottan.
-De hát szereti Pezz-t- cáfol meg Louis.
-Akkor miért hiszed hogy belém zúgott volna? Nézz már rám Lou! Teljesen más vagyok mint Pezz! Ráadásul ronda is!- hordom le Louist-t majd trappolva sietek szobámba. Legszívesebben becsapnám az ajtómat de hát nincs is ajtóm! Idegesen nyitom ki az ablakot és mászok ki a tetőre. Louis téved! Én nem zúgtam bele. És ő sem belém. Sajnos. Na jó lehet hogy gyengéd érzelmeket táplálok iránta de akkor is! Lehet kicsit goromba voltam vele de ez van. Majd bocsánatot kérek tőle. Ablak nyitódását hallom mire hátat fordítok a hangnak és a csillagokat kezdem nézni.
-Egy szálat?- nyújtja felém a cigis dobozt mire kiveszek belőle egyet. Számba helyezem a szálat és nézem ahogy Zayn meggyújtja majd magának is kivesz egy szálat. Lassan szívom meg a cigit és érzem ahogy a jóleső nikotin szétárad bennem.
-Nem hittem volna hogy cigizel- mondja miközben kifújja a füstöt.
-Azt se hitted hogy bérgyilkos vagyok- vágom oda szárazon miközben újabbat szippantok a mámorból.
-Jogos- biccent- szóóóval belém zúgtál- mondja.
-Nem- jelentem ki nyugodtan és inkább tovább szívom a cigit.
-Mond a szemembe- mondja és pontosan elém leül.
-Nem zúgok bele olyan srácokba akik játszanak velem- jelentem ki miközben a szemébe nézek.
-Először is. Rohadt jól nézel ki cigivel a kezedben. Mindig szerettem ha egy csaj velem szívja és nem leolt hogy szokjak le! Másodszor pedig ez nem az volt hogy nem zúgtál belém. Azt mond hogy nem szeretsz.- mondandója közben végig a szemembe néz mire én elkapom tekintetem és az égre emelem.
-Mitől jobb neked ha kimondom?
-Megtudom végre hogy mit érzel irántam- jelenti ki.
-Nem szeretlek- mondom és a csillagokat nézem. Fényükkel az egész éjszakát beragyogják.
-A szemembe mond- fogja meg az állam és maga felé húzza, tekintetét az enyémbe fúrja és elgyengülök. Nem tudom a szemébe mondani. Nem tudok hazudni neki.
-Nem tudom- sütöm le a szemem és egy újabbat szippantok megnyugvás képen a cigimből.
-Tehát szeretsz- sóhajtja keservesen.
-Nem- jelentem ki ismét szárazon. Hátha ennyivel beéri.
-Máshogy nézel ki mint Pezz de szerintem szép vagy- motyogja mire meglepődők. Szerinte szép vagyok?
-Mond a szemembe hogy nem vagyok játékszer- nézek szemeibe. Szippant egyet cigijéből majd olyan közel hajol hogy orrunk össze ér.
-Nem vagy számomra játékszer- minden egyes szava után füst szál ki a szájából. Megnyugtat hogy tényleg nem vagyok játékszer ezek szerint. Látom az őszinteséget a szemében.
-Akkor mi vagyok neked?- szippantok most én egyet a cigiből mire a szájába harap. Legalább három percig csak néz rám. Nem szív a cigijéből csak néz. Megelégelve felállok és az ölébe ülök. Lábaimmal átkarolom derekát. Szívok egyet cigimből majd újra felteszem a kérdést kicsit másképp.
-Mit jut eszedbe rólam?- kérdezem és a füstöt arcába fújom.
-Rejtély, nyugalom mégis izgalom, nem tudlak kiismerni, olyan vagy mint a szeretőm mégis mint a kishúgom, ha meglátlak elkap a nyugalom mégis izgatott leszek. Egy erős nő mégis félénk kislány. Élet és halál. Csupa ellentét.- sorolja és fejét kisfiúsan lehajtja zavarában. Meglepődők elég rendesen. Még a cigi is kiesik a kezemből. Mosolyogva és teljesen vörösen néz fel rám. Újabb cigire gyújt amiből mélyet szippant és pedig mohon veszem ki a szájából és utánozom le mozdulatát.
-Más módját is tudom a nyál cserének- vigyorog rám perverzül. Nyelvemmel körbe járom a cigi szűrőjét majd most ő kapja ki a kezemből.
-Fogalmam sincs milyen más módja van- nevetek rá kajánul. Fejem nyakába fúrom és férfias illatát szippantom be minden egyes légvételemmel. Kezeit megérzem csípőmön amint közelebb húz magához.
-Hülyék vagyunk- morgom nyakába amitől kirázza a hideg. Jólesően felkacagok.
-Vicces?-kérdezi miközben ő is nyakamba fúrja a fejét.
-Inkább biztató- jelentem ki nyugodtan. Jól esik közelsége. Fogai közé veszi bőrömet és megszívja. Hirtelen ér mégis jólesik. Most engem ráz ki a hideg és most ő kacag fel. Mellkasára rakom kezemet és meglököm. Elfekszik a földön de én még mindig rajta ülök és az ő keze még mindig a csípőmön pihen. Aranyosan elmosolyodik mire lehajolok hozzá.
-Pezz észrevenné hogy nem ő csinálta?- suttogom miközben apró puszit hagyok a nyakán.
-Ha nagyon kell bemagyarázom neki hogy ő volt- mondja halkan mire ajkaimat nyakára tapasztom. Aprót harapok bőrébe majd puszit hagyok ugyan ott. Addig csinálom míg meg nem találom az érzékeny pontját. Lassan kezdem el szívni a bőrt. Halk nyögés adja tudtomra hogy jól csinálom, ujjai csípőmbe fúródnak de még nem hagyom abba. Hirtelen érzem meg a kemény tetőt a hátam alatt. Reagálni sem tudok olyan gyorsan fordít helyzetünkön. Elmosolyodom mikor a jóval sötétebb szem párt meglátom. Nem mond semmit csak néz. Szeme lassan vált vissza eredeti színébe. Lassan hajol felém de meg se mozdulok. Ismét apró puszit hagy szám sarkába mire felmordulok.
-Te mondtad hogy nem csókolsz meg- jelenti ki önelégült arccal. Válaszul csak tarkójára csúsztatom kezem és közelebb húzom magamhoz. Orra súrolja az enyémet mikor már hajába markolva tartom meg ott ahol van.
-Nem akarom hogy megbánd- suttogom halkan mire nagyot nyel.
-Zayn?- hallom meg Pezz hangját amint kiabál- megint a tetőn vagy? Gyere már be ha itt vagyok!- Ordít továbbra is mire elengedem haját és magam mellé eresztem a karom és csak fekszem.
-Megyek- ordít vissza miközben a szemembe néz- Sajnálom- mondja de nem mozdul.
-Talán jobb is- mosolygok rá mire megrázza a fejét és felém közeledik ajka. Sóvárogva várom mikor találkozzanak.
-Zaaaayn- ordít ki ismét Pezz mire megdermedünk mind ketten. Megrázom fejem hátha helyre állnak benne a gondolatok majd felülök. Testemmel együtt mozdul Zayn-né is. Puszit nyom az arcomra majd az ablaka felé indul.
-Mássz arrébb az ablakból ha már azt akarod hogy bemenjek- közli flegmán majd még egyszer rám néz és nagyot sóhajtva bemászik. Lényegében ennél nyíltabban már csak úgy tudtam volna közölni hogy totál belestem ha lekapom. Óhh bocs elvégre le is akartam kapni csak Pezz közbe kiabált. Ablakomon bemászva indulok a fürdőbe pizsimmel a kezemben. Az ágyban csak forgolódóm órákig míg végül megunom és lesétálok a nappaliba. A digitális óra szerint hajnali 2-van. Ma van a koncert és erre ma nem alszok. Lelépve az utolsó lépcső fokon furcsa hangokat ütik meg a fülem. Gondolkozás nélkül kapcsolom fel a villanyt a nappaliban mire Ems és Harry félre érthetetlen dolgokat művelő pároson akad meg a szemem. Ems egy aprót sikkant amint meglát engem.
-Uram isten bocsi már itt sem vagyok!- szabadkozom kezemet eltakarva és a villanyt kutatva. Amint megtalálom le is kapcsolom és már futok is fel a lépcsőn. Egy mellkasba botlok aki sikeresen elkap.
-Mi volt ez a sikítás hercegnő?- kérdezi Louis mire teljesen elvörösödök.
-Őhm hát az Ems volt- motyogom.
-Ems sikított mert meglátott?- kérdezi értetlenül és indulna le de megragadom a karját és vissza húzom.
-Inkább azért mert én láttam meg őt Harryvel- mondom még mindig teljesen vörösen.
-HARRY! TE MEGCSALSZ?!- Kezd el ordítozni mire kezem a szájára tapasztom.
-Bocsi!- ordítom el magam én is majd felfelé kezdem lökődni Louist.
-Harold Edward Styles! Ezt megbeszéljük még!- Ordibál tovább.
-Lou drágám neked nincsenek melleid!- Üvölt vissza Harry mire elkezdek röhögni.
-Eddig ez nem volt probléma!- Üvölt vissza Lou mire Niall és Liam lép ki a szobájából.
-Mi a fene van?- kérdezi komás hangon Niall mire Louis elkezd üvöltözni.
-Lementem inni de Jade-be botlottam aki nem engedett le mert Harry éppen kufircol!- ordítozik továbbra is.
-Kivel?- kérdezi Zayn miközben kilép szobájából ám nem tűnik álmosnak. Mielőtt Louis válaszolhatna gyorsan tapasztom kezem a szájára.
-Senkivel! Vagyis izé... tök mindegy- dadogom.
-Ems?-kérdezi Liam mire Lou bólint.
-Nyílt titok- bólogat már Dave is körünkben.
-Beadom a váló pert!- Ordibál továbbra is Lou.
-Ugyan szívem!- Ordít vissza Harry.
-Kussoljatok már!- ordítom most én el magamat.
-Jade bekeményít- ordít fel most Ems.
-Ne akard hogy lemenjek!- ordítok továbbra is.
-Cica harc!- Lelkesedik be Lou mire jelentőség teljesen ránézek hátha eszébe jut mi is a munkám- akarom mondani gyilkoláááás!
-Szép mentés- dicsérem meg.
-Én két csajt is bevállalok szóval gyere csak Jade!- ordít fel Harry mire ledermedek. Eddig is álltam de most megfeszülve állok. Több se kell rögtön megindulok lefele de valaki vissza ránt és magához húz. Illatáról rögtön felismerem Zaynt. Próbálom lenyugtatni magam de nem nagyon megy.
-Kussolj Harold vagy beverem a képed!- üvölti el magát amire már Pezz is kijön.
-Mi a fasz?- kérdezi nemes egyszerűséggel egy falatnyi hálóruhában de senki se zavartatja magát.
-Harry lent dugja Ems-t ezt meglátta Jade aki felfele belém botlott én már a válópert emlegetem mire mindenki kijön most pedig Harry közölte hogy bevállal két csajt is szóval mehet Jade is, megindult de szerintem inkább kiherélni mintsem csatlakozni mire Zayn megfenyegette hogy elcsúfítja Harryt- hadarja el a tényeket Lou.
-És miért ölelgeti Zayn-t?!- kérdezi és szinte látom ahogy vissza tér a régi Perrie. Nagyot sóhajtva lököm el magamtól a fiút aki dühös pillantást vet a lányra.
-Így jó?- kérdezem flegmán mire csak bólint egyet.-Rögtön gondoltam, Jóéjt- mondom majd beviharzom a szobámba- Az isten bassza meg hogy nem lehet rátok csapni még az ajtót sem mert valaki berúgta!- Ordítom el magam idegességemben.
-Aludj nálam- veti fel az ötletet David. 
-Jó- mondom majd a fiú mellé lépek. Mindent megér látni hogy Zayn tekintete elsötétül kezei ökölbe szorulnak és állkapcsa megfeszül.- menjünk álmos vagyok- mondom és már a fiút nézem.
-Okés, jóéjt- köszön el a többiektől akik döbbenten bámulnak ránk. Louis rám néz majd Zaynra majd megint rám és megint Zaynra. David kinyitja az ajtót és előre enged. Tudom hogy a fenekem nézi és tudom hogy ezt mindenki látja. 
-Szeretnéd rájuk csapni az ajtót?-kérdezi nevetve mire rámosolygok és az ajtóhoz sétálva becsapom.
-Köszi- mosolygok rá továbbra is.- eléggé zavaró hogy nincs ajtóm.
-Megértem- neveti el magát- amúgy ne akadj ki de szerintem elérted a célod mármint Zayn most féltékeny- kacsint rám.
-Hogy mi?!- akadok ki mire hirtelen közelebb lép és kezét fenekemre csúsztatja. Mielőtt bármit reagálnék Zayn lép be a szobába.
-Baj van?!- kérdezi gyorsan de amint meglátja David kezét tekintete ismét ijesztően sötét színt vesz fel- Áhh... értem, csak megdugod- jelenti ki szárazon majd becsapja az ajtót.
-Szóval hol is tartottunk?- kérdezi csábosan mire trappolást hallok. Tehát ezt a mondatot még hallotta.
-Ehh... ennyire nem tudom tagadni?- kérdezem őszintén a szemébe nézve mire barátságosan átölel.
-Hát nem- nevet rám- azért valljuk be irtó jó színész vagyok- jelenti ki nevetve.
-Köszönöm, tényleg elértem a célom- nevetek már én is.
-Na és mi van köztetek?- kérdezi miközben az ágyra húz és törökülésben helyet foglal előttem. Senkinek nem beszéltem még erről.
-Semmi- húzom fintorra a szám- vagyis nem tudom. Játszik velem. Bár ebben sem vagyok már biztos- jelentem ki mire lehajtom a fejem.
-Na mesélj eddig mi volt.- mondja és én pedig arra eszmélek fel hogy mindent elmondok neki. Mindent 15 éves koromtól kezdve.
-De durva! Kapok kedvezményt ha mondjuk felfogadlak hogy ölj meg valakit?!- kérdezi de tudom hogy csak viccnek szánja.
-Persze, de mint tudod már kiléptem- nevetek rá. Mire elkomorul. Hát igen azt is elmondtam neki mivel jár ez.
-Jaj ne csináld már. Ha a Three-t túlélem akkor az egész Londoni maffia meg se kottyan- boxolom vállba mire elmosolyodik.
-Azért vigyázz magadra. De mivel te színt vallottál ezért én is. Mivel mondtad hogy miattam küldtek ide- kacsint rám és eddig meg se fordult a fejemben hogy tényleg van valami más munkája akár.- Hacker vagyok. Mindenhova betörök. Az exfőnököd gépében is kutattam ezek szerint észre vette ezért küldött rám. De nincs főnököm. Megrendelésre dolgozok- mosolyog rám széttárt karokkal.
-Wow nem nézném ki belőled.- mondom elképedve.
-Hát igazából senki se- nevet.- Ha nevek és adatok kellenek nyugodtan szólj nem kell Boby-t hívnod.
-Rendben köszi- nevetek rá ismét.
-Mi a terved Zayn-al? Tuti hogy nem vagy neki közömbös- húzza mindent tudó mosolyra a száját.
-Csak játszik velem- szögezem le.
-Kétlem, Zayn nem ilyen. Egy ideje már a táncosuk vagyok.
-Majd még beszélek vele- húzom fintorra a számat- de akkor is barátnője van.
-De milyen?- fintorog vissza rám.
-Te jó ég!- kiáltok fel mikor az órára nézek.
-Mi van?- néz rám értetlenül.
-Reggel hét óra van- motyogom.
-Baszki fél nyolckor kelés!- vágja rá amit én is tudok. Keservesen felnevetek majd felállok.
-Gyere igyunk meg három liter kávét- húzom fel őt is az ágyról.
-Benne vagyok- áll fel ő is és együtt baktatunk le a lépcsőn vigyorogva. Mindketten tudjuk hogy egy este alatt eléggé közel kerültünk egymáshoz de nem olyan értelemben. Egymásban egy bizalmasra találtunk. A konyhába lépve Zayn-t pillantom meg aki a kávéját issza mikor rám néz szemei elkerekednek.
-Hát ti? Nem alszotok?
-Nem is aludtunk- jelentem ki nyugodtan mire bele se gondolok mit mondtam, tekintete ismét elsötétül. Két bögre kávét kiöntök és az egyiket Dave elé csúsztatom míg a másikat magamnál tartva kortyolok belőle.
-És? Milyen az ágyban?- kérdezi Dave-t mire ismét félre nyelek. Tehát tényleg azt hiszi hogy lefeküdtünk. Ezt kinézi belőlem?!
-Cserfes- vigyorog azzal a bizonyos mosolyával és rögtön tudom hogy nem hazudik hiszen az egész estét végig beszélgettük. Az ágyban. Kijelentésére felnevetek.
-Akárcsak egy rossz kurva- morogja mire rögtön abba hagyom a nevetést. Kurva? Lekurvázott? Erre a szóra régen már ugrottam is és körülbelül mostanra már sírva könyörögne a halálért aki ezt mondja rám. Száznál több variáció suhan át az agyamon hogyan is tudnám megölni vagy nyomorékká tenni. Régen is fájt ez a szó pont azért amiért így bántak velem. Megerőszakoltak amikor akartak. Akik lekurváztak ezt nem tudták de Zayn igen. Ő már tudta. Ennek ellenére is lekurváz. Dave-re nézek aki tudom hogy tudja mi jutott eszembe.
-Tudja?- kérdezi elképedve mire bólintok.- Te mekkora egy paraszt vagy!- szól rá erőteljesen mire én a mosogatóhoz sétálok és elkezdem elmosni a bögrémet.
-Mit tudok? Hogy oda adja magát mindenkinek? Tényleg velem egy kört nem vállalsz be? Mennyit kérsz érte?- kérdezi flegmán mire kezemben össze törik a pohár úgy markolok rá.
-Azt te segg fej hogy megerőszakolták nem is egyszer és te ezeket vágod a fejéhez? Gratulálok Seggarc!- mondja majd felém lépked kezemmel megálljt intek neki mire szemei elkerekednek.
-Jade...A kezed- dadogja mire ránézek. Talán az hogy a poháron vezetem le az idegességet nem a legjobb módszer. Csupa vér kezemet nézem egészen addig míg le nem csöppen egy apró vörös csepp. Nem törődve ezzel az aprósággal sétálok el Zayn mellett fel a szobámba aki csak meredten bámulja vérző kezem. Fürdő szobámban víz alá tartom és befáslizom. Gyorsan lezuhanyozom és hajamat kifésülöm. Felkapok valami ruhát majd kiülök az ablakomba. Lábamat lógatva meredek a semmibe és várom hogy induljunk a 02-es arénába.
-Jade indulunk- kiállt fel nekem Liam. Sietősen megyek le a nappaliba ahol mindenki vár. Együtt indulunk ki ahol egy nagy busz már várja az érkezésünket. Egyenként szállunk fel a húsz személyes buszra. Mindenkinek van bőven hely ezért úgy határozok hogy a leghátsó négyes üléseken foglalok helyett. Mind a négyet kisajátítom magamnak. Előttem jobb oldali sorban Zayn és Perrie ül mivel előttük Harry és Louis erősködtek hogy már pedig a közelükbe üljenek. Balra pedig David és Niall foglal helyet. 10 perce kocsikázunk mikor hívnak. Mindenki rám kapja a tekintetét mire megnézem telefonomat. Ismeretlen szám. Nem veszem fel ezért hagyom had csörögjön míg le nem rakja. Dave és Niall kérdőn néz rám mire csak megrántom a vállam. Alig egy perc múlva ismét csörög de megint nem akarom fel venni.
-Vedd már fel!- szól rám erélyesen Zayn mire megszeppenve nézem a srácot. Idegességemben még fel is veszem.
-Igen?- szólók bele flegmán.
-Azt hittem Zaynee kedvel téged nem hittem volna hogy ordítozik veled- jelenti ki a mély hang.
-Tudnám hogy a faszba csinálod ezt- utalok arra hogy mindig mindent tud ez a kedves illető.
-Kedves tőled Jadey- hirtelen fut végig rajtam több érzelem és magamból kikelve ordítok a telefonba.
-Ne merj így hívni!- minden szem rám szegeződik.
-Tudom tudom csak a szüleid. De úgy tűnik két év után befejezem amit elkezdtem Jadey- Hallatszik a busz rádiójából! Mindenki meredten néz rám hiszen hallják amit most mondott. De ezt hogyan? A telefon kicsúszik kezemből és nagyot koppan a busz padlóján. A sofőr idegesen nyomkodja a rádiót. Aggódva ugrik mellém Lou de csak bámulom az üres kezemet. A szüleim gyilkosával beszéltem. Meg akar ölni az aki a szüleimet. Fekete karikák kúsznak a látó terembe majd elragad a sötétség...

***

Hideg... Nagyon hideg. Hirtelen nyitom ki szemeimet ahol Lou ijedt arcával találom szembe magam kezében pedig egy hideg ásványvizet tart.
-Jól vagy?- szegezi nekem a kérdést.
-Nem- motyogom magam elé mikor beugrik a beszélgetés.
-Azt történt amire gondolok?
-Az - motyogom még mindig magam elé. Körbe vezetem a tekintetem és ugyan azt látom mindenhol. Majdnem mindenhol. Perrie semleges és Zayn aggódó de mérges arcát látom. Tekintetemmel a telefonomat keresem de nem találom.
-Hol a telefonom?!- kérdezem mire Zayn a kezembe nyomja.
-David emlékszel az esti beszélgetésünkre?- kérdezem mire Zayn értetlen arcot vág. Persze ő azt hiszi mi lefeküdtünk.
-Melyik részére?- kérdez majd mellém mászik. Felmutatom neki a telot és az ismeretlen számot. Megértően bólint és előkapja a laptopját. Rácsatlakoztatja a telomat és gépelni kezd. Mindenki értetlenül néz ránk mire Zayn felhorkan.
-Két menet között volt idő beszélgetni?-kérdezi flegmán mire Dave ránéz.
-Elegem van a hisztidből. Ha tudni akarod egész este beszélgettünk. Reggel 7-ig. Erre ment a megjegyzésem is miszerint cserfes de nem tudom mit pattogsz mert ha le is feküdtünk volna semmi közöd nem lenne hozzá főleg hogy elvileg szereted a barátnődet- közli szárazon majd megint a laptopja felé fordul. Az egész busz meghökkenve néz minket. Zayn tekintetét az enyémbe fúrja de egyszerűen nem  bírom tartani a szemkontaktust így inkább a gép felé fordulok. már legalább negyed órája gépel mikor abba hagyja és fintorra húzza a száját.
-Nem tudom lenyomozni. Ez profi cucc. Nem tudom ki ez de vedd rohadt komolyan- suttogja a fülembe mire telefonomat kezembe veszem és csak bólintok. Sms-t hangom megszólal amire Zayn megint csak hátra fordul.
"Azt hiszed le tudsz nyomozni? Aranyos hogy elájultál attól amit mondtam. Jó tudni hogy ilyen hatással vagyok rád;)"  nagyot sóhajtva fújom ki a levegőt és csúsztatom a zsebembe a kis készüléket. A busz megáll és mi kiszállunk. Biztonsági örökkel körülvéve megyünk a hátsó bejárathoz ahol örült rajongok vannak már most. Amint meglátják a fiúkat sikítozni kezdenek és ordibálni.
-Nyugi egy idő után hozzászoksz- mondja Dave.
-Ehhez? Kétlem.- mondom majd tovább megyünk. Amint beérünk óriási sürgés forgás fogad minket... 


14.Rész

Idegesen parkolok le a házunk előtt. Félek hogy mi fog történni. Mi van ha szakítunk? Ha elküld? Ha Perrivel van most?! Te jó ég ezzel le kell állnom! Rendesen felidegesítettem magam ahhoz hogy kiszálljak és az ajtó felé sétáljak. Hajnali három óra van. Kétlem hogy bárki is fent lenne. Lassan lépkedem a házba mikor Dave pattan elém.
-Nem mész tovább!- jelenti ki és vállaimnál fogva megtart- ha igen akkor más nem történt csak amit látnál! De nem mész be!- közli idegesen és egyre rosszabb érzés fog el.
-Jöttem megbeszélni Zayn-nal a dolgokat tudod Eric rádöbbentet mekkora barom vagyok én is meg ő is és sze...-eddig jutottam mert közben kikerültem őt és a nappaliba léptem. Ledermedten figyelem Pezzt és Zaynt. Az ajtó keretnek dőlök és figyelem a párost. Pezz ott ül Zayn ölében és a nyakát szívja ahogy látom. Zayn pedig csukott szemmel élvezi kezei pedig a lány csípőjén pihennek. Nem zavarom meg őket. Még nem. Dave oda jön mellém és az ajtó félfa másik oldalának dől. Tekintetét rám emeli együtt érzően nekem pedig kibuggyan egy könnycsepp. Úgy tűnik még is megcsal. Nem is tudnám leírni ezt az érzést ami most bennem kavarog. Mintha oda adtátok volna minden bizalmatokkal együtt a szíveteket valakinek aki a szemetek láttára vagdossa és sózza be majd hajt át rajta egy kocsival és dobja be az oroszlánok közé. És ha csak ezt érezném esküszöm még jobb lenne. Látom hogy Niall és Louis jön le a lépcsőn szólásra nyitnák a szájukat de csak feléjük intek mire megtorpannak majd utána mutató ujjamat a szám elé teszem. Kérdőn nézek rám és ismét megindulnak lefele aggódóan és értetlenül mikor nem csak egy könnycsepp bújik ki a szememből hanem egyre több. Hangtalanul sírok. Nem tudok mást tenni csak ennyit. Amint leérnek a srácok és meglátják amit én, Louis rögtön elordítja magát.
-Mi a faszt csinálsz?!- na igen. Ez bennem is megfogalmazódott. Én meg jöttem volna bocsánatot kérni. Zayn Louisra kapja a tekintetét. Engem még nem vett észre. Talán nem is ment olyan messzire a képzelő erőm. Dave azt mondta még az ajtóban hogy nem csináltak többet. Azért ez se olyan dolog amit kellene csinálnia.
-Minek néz ki Lou? Össze jött az ex barátnőjével- azt terveztem hogy fog hegyről oda hányom de hangom megremegett. Zayn most gyorsan kapta rám a tekintetét és láttam ahogy elkomorodik.
-Barátnőd van ember! Ráadásul nem akármilyen!- mondja Niall aki szintén megemeli a hangját.
-Volt. Ennek itt vége- jelentem ki de nem mozdulok az ajtóból. Fáj kimondani a szavakat, még nagyobb fájdalmat okozok magamnak de ezt már nem fogom eltűrni. Vége!
-És te? Élvezted Ericet?- veti oda nekem Zayn mire szemeim elkerekednek. Fejem lehajtóm és nézem ahogy a könnycseppjeim koppannak a padlón- Tehát igen- jelenti ki és érzem a lenézést hangjában.
-Zayn én nem csaltalak meg- jelentem ki halkan. Azt hiszi képes lennék megcsalni? Jó ő sem csalt meg Dave szerint. És Pezz-el is ugyan ezt csinálta csak épp fordítva, akkor én szívtam ki a nyakát. Annyi hogy mi nem buktunk le.
-Tudod hogy jött be ezen az ajtón Zayn? Hogy Eric rádöbbentette mekkora barom volt és szeretne gondolom bocsánatot kérni mert befejezni nem tudta mivel meglátott téged. Nem is értem miért akart volna bocsánatot kérni tőled mivel te basztad el. És most még inkább elbasztad.- mondja szintén olyan halkan Dave mint én. Legalább ne Pezz-el csinálta volna! Pont ő vele? És én elhittem hogy én vagyok az a lány.
-Azt hiszem már mindegy- mondom és felemelem a fejem. Remegve fújom ki a levegőt.- É..én felmegyek!- jelentem ki és már indulok is a lépcső felé. Louis fog meg és húz magához. Előtör belőlem a zokogás. Nem érdekel hogy Pezz és Zayn is látja. Szorosan ölelem magamhoz Lout és most ő ad nekem erőt.
-Jade ne sírj könyörgöm- mondja Lou elhaló hangon és akaratlanul is még jobban rákezdek a sírásra. Miért csinálta ezt velem?!- Zayn takarodj innen vagy megütlek- morog most már Zaynra.
-Jade én azt hittem hogy...-eddig mondja Zayn és a levegőben lóg tovább a befejezetlen mondat. Mit hitt? És miért? Ennyire megbízhatatlan vagyok? Ennyire jelentéktelen?
-hogy megcsaltalak. Azt hiszem nekem még jogom is volt ezt hinni- szipogóm Lou pólójába mikor folytatom az ő félbehagyott mondatát- a kettőnk közötti különbség hogy te megcsaltál én pedig nem. Az a baj Zayn hogy én tényleg szerettelek- mondandóm erejéig valahonnan össze szedem a maradék önuralmam. Eltépem magam Lou karjai közül és a lépcsőn fel rohanok. Magam után dühösen csapom be az ajtót majd zárom kulcsra.
-Miért?!- kérdezem magamtól halkan. Lerogyok a szoba közepére és sírok. Meglátok egy poharat és teljes erőmből a falhoz vágom. Minden játék volt! Ennyit érek? Pezz szép én meg nem. Pezz híres én pedig nem. Pezz tökéletes Zayn-nak én pedig nem. Ennyi.
-Jade? Mi volt ez? Baj van?- Hallom meg Harry hangját ajtóm másik feléről. Ekkor eszembe jut hogy van egy kocsim, amiért nekem fizetnem kell. Mára kell hogy halott legyen az ipse. Gondolkozás nélkül veszem ki a szekrényemből az MP5-ösömet. Kinyitom az ajtót ezzel félre lökve Harryt és lefele indulok. Ez legalább majd lenyugtat! A lépcsőn betárazom majd a kezemben hagyva sétálok lefele, nem törődöm vele hogy könnyeim még mindig folynak..
-Ne ölj meg!- néz rám ijedten Perrie. Eddig erre nem is gondoltam. Őszintén szólva most átgondoltam ezt a lehetőséget. És valljuk be hívogató lenne, de nem ő a hibás. Hanem az aki megcsalt nem az akivel megcsalnak. Pezz szereti Zaynt még jó hogy belement. De Zayn?! Nincs mentsége
-Jó tipp de neked nem csak egy golyót szánok- vetem oda flegmán és látom hogy döbbenten bámul rám- Munka- jelentem ki szárazon és már át is sétálok a tömegen.
-Vissza álltál?- kérdezi Dave mire mellé érek és fülébe suttogok.
-Nem. De ezt Zayn-nak nem minden képen kell tudnia. Tudod azt hiszem ismét kergetem a halált- suttogom fülébe mire látom hogy lefehéredik. Nem vagyok kíváncsi a további kérdésekre ezért kilépek az ajtón. Rögtön a kocsimba pattanok és a fegyvert az anyós ülésre dobom. Tárcsázom Boby-t. Soha nem haragudott meg érte ha az éjszaka közepén hívtam. Túl sokkal tartozom már neki!
-A nevet!- szól álmosan a készülékbe mire kihangosítom és a műszer falra teszem.
-Martin Flort- mondom és közben elszáguldom a kocsival. Ismét. 
-Ma sok nevet kérsz tőlem nem gondolod? Three?- kérdezi és ismét hallom ahogy pötyög a számítógépén.
-Tudom. Majd meghálálom ígérem! Egyébként még ez sem Three-s. A kocsimért fizetek ha megölöm. Egyébként azért most megyek mert Zaynt rajta kaptam az exével. Szerinted?- Bobyval mindig is lehetett beszélgetni. Ha nem értett a témához akkor is adott tanácsot. Tény hogy volt olyan tanácsa miszerint vetessem ki a méhem mikor arról panaszkodtam hogy piros napokat élek és kicsit ingerültebb vagyok. Minden esetre lehet rá számítani bármi baj van. Lehúzódok a hosszú út szélére mivel fogalmam sincs hol lakik az illető felesleges bolyongást meg nem akarok és kedvem sincs hozzá.
-Az igen! Megölted őket? Megérdemelnék! Elég sok kezdő van ha gondolod akik munkára várnak.
-Megijedt Perrie mikor fegyverrel lementem. Azt hiszik vissza álltam a maffiába. Nem szeretném őket megölni. Egyenlőre.
-Megtehetnéd mert jogos lenne! Meg van a cím!- kiállt fel diadalittasan. Lediktálja a címet majd elbúcsúzunk. Elég messze van. Két órát kocsikázok mire oda érek. Hajnali fél hatkor betoppanok hogy megöljem. Ügyes vagyok. Leállítom a kocsit és kiszállok. Megnézem a telefonomat és idő érzékem nem is olyan rossz. 5 óra 19 perc van. Rengeteg sms és nem fogadott hívás. Majd később elolvasom. A fegyver pólóm alatt lapul majd megindulok a kertes ház felé. Halkan töröm fel a zárat és lépek be a házba. 10 perc után megtalálom a hálószobában fekvő klienst. Rá emelem a fegyvert és meghúzom a ravaszt. A fehér ágyneműt lassan színezi be a piros vér. Legalább azt sem tudta hogy meghal. Nyugodtan lépkedem ki a kocsimhoz majd bepattanok. Elhajtok a háztól. Egy óráig vezethetek mikor megállok egy Nando's előtt. Leparkolom a kocsit és nyugodtan bemegyek, kiszemelek magamnak egy üres boxot és oda leülök. Felveszik a rendelésem majd megnézem a telefonomat. Négy nem fogadott hívás Zayn-tól, Hat Louistól, Nyolc Dave-től és még a többiektől is kettő-kettő. Ezek után áttérek az sms-ekre. Először Zayn-tól kapottakat olvasom el. "Ne haragudj nem történt semmi se köztünk!" "Csak a nyakamat szívta ki, kérlek Jade!" "Vissza álltál a maffiába?!" "Hol vagy már?" "Jade én..Szeretlek téged". Az utolsó sms-t olvasva újabb könnycsepp gördül ki de legalább a rendelésemet kihozzák közben. Dave-től kaptam még sms-eket. "Zayn itt sír, elküldte Pezz-t" "Azt hiszik vissza álltál. Vagyis csak Zayn. A többieknek elmondtam" "Mi az hogy keresed a halált? Hol vagy?" "Jade ha valami hülyeséget csináltál megütlek!" "3 órája elmentél. Hol vagy?" "Egy munka nem ennyi ideig tart!" "Megsérültél? Elfogtak? Megöltek?!" Ezek az sms-ek viszont megmosolyogtatnak. Még sem válaszolok neki. Most kell az egyedül lét. Elpusztítom a kajámat majd fizetek és távozom. Lassan autózom haza ami annyit tesz hogy az egy órás útból másfél órásat csinálok. Keservesen állítom le az autót. A fegyvert továbbra is a kezembe fogom majd besétálok.
-Azt hittem meghaltál!- ugrik a nyakamba Louis és a többi szerencsétlen is. Zayn csak ül a kanapén és meredten néz.
-Bárcsak Lou- mosolyogtam rá. A legszomorúbb hogy tényleg így is gondoltam. Túl sok mindenért már nincs értelme élnem. Nadrágomba tűzőm a fegyvert hogy ne zavarjon.
-Ne mond ezt- mondja halkan Zayn. Megvető pillantást vetek felé. Tudom hogy sírt miattam de akkor is!
-Nem mondom. Érzem- mondom fa arccal mire lehajtja a fejét.
-Vissza álltál?- kérdezi továbbra is halkan.
-És ha?- kérdezem fog hegyről és már megyek is a lépcső felé. Valaki hirtelen elkapja a karom és vissza ránt. Rögtön tudtam hogy Zayn ezért próbálom kitépni a karom ami legnagyobb meglepetésemre nem megy.
-Megöleted magad, nem hagyhatom- jelenti ki és magához húz.
-Megöltél te engem hajnali háromkor Zayn. Nem kell ehhez a maffia. Egyébként alkalmi munka volt ha kurvára érdekelne- saját szavaimtól ismét könnyek gyűlnek a szemembe.
-Én..
-Te csak nem bíztál meg bennem. Te csak félig megcsaltál. Te csak játszottál. Mit akarsz még tőlem?
-Nem akarlak elveszíteni- tekintete keservesen kutatja enyémet de csak a kezét nézem ahogy fogja az enyémet.
-Már megtetted- olyan halkan mondom hogy szerintem meg se hallotta. Nem is tudom mi lenne jobb.
-Ne mond ezt kérlek- ezek szerint mégis meghallotta. Most mit mondjak neki? Eljátszotta azt a bizonyos dolgot ami lét eleme egy kapcsolatnak. A bizalmat. Felnézek igéző szemeibe és látom ahogy épp kibuggyan egy könnycsepp. Össze szorul a szívem. Sír. Tényleg sír és miattam. De ha megteszi? Újra megteszi? Bízok benne most? Nem...
-Félek hogy újra megteszed. Nem bízok benned Zayn- ennyit tudok mondani. Ez az igazság. Szeretem de nem bízok benne. Nem megy.
-Bizonyítok!- jelenti ki határozottan. Nem hiszem hogy képes lenne kibírni. Talán egy napig fog törni értem aztán feladja.
-Elmegyek aludni- jelentem ki mikor újra sírni kezdek és már fel is viharzok a szobámba. Az ajtót kulcsra zárom de az ablakomat kinyitom. Régen szellőztettem és el kell a friss levegő, titkon talán azt remélem hogy a frissesség kihord belőlem minden rosszat, tetteket, vágyakat, emlékeket. Nem törődöm az üveg szilánkokkal a földön majd össze takarítom holnap. Nyúzottan dőlök be az ágyba és húzom a fejemre a takarót. Nem akarok mást csak aludni és felejteni! Nem kell sokáig várnom a kellemes sötétségre.

***

Lassan nyitom ki szemeimet. Rögtön a telefonom után nyúlok. Délután 4 óra és kint süt a nap. Hirtelen azt hiszem álom volt ez az egész aztán oda pillantok a földre és meglátom az üveg darabokat. Egy könnycseppet elhullajtok majd keservesen levonszolom magam a konyhába. Össze dobok magamnak egy gyors rántottát ami annyit tesz hogy körülbelül 15 tojásból csinálom meg a kaját. Úgyis megeszik a többiek. Komótosan fogyasztom el az ételemet Niall együtt aki rögtön lejött amint betöltötte a házat a rántotta illata.
-Van még? Mond hogy van még!- esik le a lépcsőn Dave mire elmosolyodom.
-Konyha- mondom és már fut is. Nem sokkal később ő is leül közénk. 
-Hogy vagy?- kérdezi két falat között mire fintorra húzom a számat és ezzel mindent elárulok- Értem. Adj neki esélyt- rántja meg a vállát mire értetlenül kapom rá tekintetemet.
-Minek?
-Mert szereted és mert szeret- feleli egyszerűen Niall. Kár hogy nem ilyen könnyű. Vagy csak én bonyolítom túl? Nem...Megcsalt!
-Nektek nem kéne fotózáson lenni vagy dedikálást tartani? Tudod mint általában a hírességek- kérdezem Niallt terelve ezzel a témát.
-Húú ma este lesz valami de nem tudom hogy mi- vakargatja Szőke fejét.
-Dedikálás este 7-kor- mondja Liam majd ő is leül közénk egy tál rántottával- Isteni lett Jade!- válaszul csak biccentek neki egyet.
-Nem jöttök el velünk? Vicces szokott lenni- kérdezi most már Lou aki szintén leül hozzánk egy tál kajával. Én megmondtam hogy ha enni akarok akkor legalább 10x annyit kell csinálnom!
-Nincs jobb dolgom szóval de- mondom unottan- már ha Dave is jön, csak akkor.
-Megyek- jelenti ki, ezzel meg van az esti programom- Hol voltál egyébként?
-Martin Flort-nál. Fizettem a kocsimért- rántom meg a vállam.
-Ugye megölted?- kérdezi kikerekedett szemekkel Harry aki szintén kajával ül le közénk.
-Ez eléggé betegen hangzott de igen Harry. Nem vagyok kurva- jelentem ki és a tojás rántottámat piszkálva. Bérgyilkos vagyok miért hiszik hogy a testemmel fizetnék?!
-Még jó hogy nem kurva- hüledezik Zayn aki szintén az én tojásomat kajálja.
-Jön velünk Jade meg Dave is- veti oda Louis. Elintézik egy hümmögéssel majd elmosom a tányéromat. Felmegyek és feltakarítok a szobámban is. Még csak 5 óra de nem tudok magammal mit kezdeni. Kiülök az ablakomba és csak meredek magam elé úgy a semmibe. Tudom hogy fent van a tetőn. Érzem a cigit. Könnybe lábadt szemmel mászok ki. Nem Zayn puszta jelenléte miatt hanem a vállam miatt. Amint felnyomom magam a hátamra fekszem és össze szorult szemekkel várok míg elmúlik a fájdalom. Hiába nem sikítozom ez csak önuralom. Ha fájdalmat érzek én is ugyan úgy érzem. Kicseszettül fáj a vállam!
-Jól vagy?- jön hozzám aggódva Zayn mikor gondolom meghallja a kicsit szaporább légzésemet.
-Őszintén?- kérdezem és kinyitom a szemeimet. Bólint egyet- Kurvára szarul vagyok Zayn- jelentem ki és felülök. A frissen meggyújtott cigi ott lóg a szájában. Hát nem egy utolsó látványt nyújt mégis megtöröm ezt a varázst és kikapom szájából a cigit. Már majdnem bele szívok mikor megdermed a kezem. Átvitt értelembe Pezz nyakát csókolgatnám ha beleszívnék. Erre a gondolatra kiráz a hideg és inkább vissza nyújtom neki. 
-Csak ő szívta ki az én nyakam. Nem volt több- mondja miközben felém nyújt egy érintetlen szálat. Számba veszem és hagyom hogy meggyújtsa. Mélyet szippantok belőle majd mélyen a szemébe nézek.
-"Csak"- felelem mire lehajtja a fejét. Tudom hogy megbánta de ezzel nem tudok mit kezdeni. Nekem ettől nem jobb.
-Sajnálom.
-Tudom Zayn. De tudod mit nem tudok?- nézek rá mire felkapja a fejét.
-Mit?
-Hogy hogyan mászok vissza- nevetek fel keserűen.- Még fáj a vállam, kimászni is kegyetlen volt- Feláll majd lenéz az ablakomra. 
-Megbízol bennem?- kérdezi komolyan mire felröhögök.
-Nem Zayn- jelentem ki határozottan. Látom hogy fáj neki amit mondok. Valahogy a lelki világa annyira nem érdekel. Cigim utolsó slukkját lopom majd elnyomom.
-Bemászok hozzád te pedig leugrasz. Én elkaplak és...
-Inkább sírva de bemászok- jelentem ki. Én nem fogok a semmibe leugrani!
-Jade. Ha nem kaplak el eltörheted a nyakam- feleli komoran mire felhorkanok.
-Ha le esek én töröm el a saját nyakamat. A tiedet amúgy is bármikor eltörhetném- mosolygok rá- Na mássz be és ugrok. De ha le esek a szellemem kísérteni fog téged! És szerintem Dave is beverne egyet-jelentem ki miközben az ablakomon mászik be. Lenézek és biztatóan rám mosolyog. Két kezét kitartja és felső testével is kint van.
-Jöhetsz!- mondja kicsit hangosabban és én a perem szélére sétálok. Hát így azért magasnak tűnik a ház hogy tudom le kell ugranom és Zaynon múlik minden.
-Elvégre a halálért rimánkodom- jelentem ki kicsit zordan. Hátast vetek a mélybe. A mély egészen egy méterig tart körülbelül mert fent akadok két kézen. Lassan emel be a szobába, közben megtekinthetem ezer wattos mosolyát is. Óvatosan lerak és amint biztosan érzem két lábam alatt a talajt elengedem őt.
-Köszönöm- mondom halkan és lehajtom a fejem.
-Sajnálom Jade- mondatára felnézek és apró puszit nyom az arcomra.
-Én is Zayn- felelem halkan- de most teperned kell. Viszont ott kínozlak majd ahol tudlak- mosolygok rá mire felnevet és megrázza a fejét. Az ablakhoz lépdel és könnyen kimászik rajta.
-Hatra itt vannak értünk szóval készülj!- kiállt be hozzám Lou.
-Oké- adom a tömör válaszomat. Úgy döntöttem kicsit kínzóm ma a férfi népet de inkább Zayn-t ha már megígértem neki. Szép leszek. Vadító. Szexi. Meg ami kell... Szoknya vagy rövid gatya? Szoknya! Derékig belemerültem a szekrényembe mire megtaláltam azt a gyönyörű bőr szoknyát amit még Pezz-el vettünk. Amint meg találom magam mögé dobom az ágyra. Milyen felső? Mintha az égiek hallották volna kérdésemet úgy akadt a kezembe a tökéletes felső vele együtt egy szürke kardigán. Gyorsan magamra kapom és kiegészítésnek egy övet is felrakok plusz egy gyűrűt. 
A hajamat gyorsan kifésültem majd megnéztem magam a tükörben. Hát kétség kívül jobban néztem ki mint szoktam. Meglepő hogy erre is képes vagy! Széppé tudom magam varázsolni.
-Jade gyere már! Elkésünk!- hallom meg Harry-t kiabálni. Gyorsan kinyitom az ajtóm és a lépcsőn kezdek lefele lépkedni. Azért nem futni mivel modelleket megszégyenítő sarkú cipő ékesíti a lábamat. Könnyű benne menni nem értem mi ezen a nehéz más lányoknak. Viszont félek hogy ha futnék akkor elég nagyot villantanék ebben a szoknyában.
-Mielőtt kimegyek ígérjétek meg hogy nem fogtok meredten bámulni vagy leszólni!- kiáltom ki a lépcső közepéről ahol még nem láthatnak.
-Olyan szarul nem öltözhettél fel!- röhögi el magát Lou. Hát jó... Megindultam és amint megláttak persze hogy meredten bámultak. Komolyan mondom kezdem megszokni hogy felöltözöm az öt perc bámulással jár.
-Mintha azt üvöltözted volna Harry hogy késünk- legyezek a göndörke felé de semmi reakció- Hahóó- legyezek mindenki felé most már.
-Azt a kurva- nyögi ki végül Niall. Szem forgatás a válaszom.
-Gyönyörű vagy- néz végig rajtam Zayn talán tizenkettedjére.
-Köszönöm- mondom és érzem hogy elpirulok. Ez van. Túl könnyen zavarba lehet hozni néha.
-Te egy irtó nagy marha vagy Zayn- mondja Harry és Liam egyszerre akik még mindig engem néznek. Ezt megunva megyek az ajtóhoz.
-Ne! A! Fenekem!- taglalom a szavakat hangsúllyal.
-Fekete mágia!- neveti el magát Zayn ami engem is megmosolyogtat. Amint kilépek a szél a hajamba kap de rendíthetetlenül indulok meg a busz felé.
-Jade remélem tudod hogy 6 fiúval leszel bezárva egy buszba!- kiállt oda nekem Harry.
-Na ne! Nem lehetek kettesbe veled Harry? El se megyek ha nincs abban a buszban egy francia ágy!- kapok ijedtséget szimulálva mellkasomhoz. Hirtelen váltok át "Hülye vagy" nézésre.
-Megőrjít ez a nő!- csattan fel Niall majd bemászik a kisbuszba. Megvárom míg felszállnak de Zayn nem megy fel.
-Miért nem mész?- kérdezem kíváncsi tekintetem rá emelvén.
-Hölgyeké az elsőbbség- mondja és közben meghajol.
-Tudod ennek a hölgynek rövidke a szoknyája oda meg nagyot kell lépni szóval hátul nem akar az úrfi képébe villantani- mosolygok rá bájosan mire látom hogy ledöbben. Tekintete automatikusan lábaimra téved.
-Nyugodtan menj előre- mondja egy perverz mosollyal a száján. Megforgatom a szemem majd fellépek a buszra. Azon igyekszem hogy a buszon lévők ne lássanak semmit. Hallom hogy Zayn egy nagyot nyel. Körül nézek a buszon és látom hogy mindenki elfoglalta a helyét már csak egy darab kettes hely van és az is leghátul.
-Miért érzem azt hogy ez nem véletlen?- kérdezem miközben beülök leghátra a kettes ülésre.
-Mert nem véletlen!- röhög hátra Liam- Zayn mi van? Nem jössz?- szól le a buszról.
-De! Hogyne!- vágja rá rögtön és felpattan.
-Komolyan nem tudom mit szoktál vele csinálni- rázza meg a fejét Harry mire felnevetek. Becsukják az ajtót és megindul a busz. Zayn szó szerint be esik mellém. Megmosolyogtat szerencsétlensége mégis az jár a fejemben hogy hosszabb szoknya kellett volna. Óvatosan rám mosolyog majd nagyot sóhajt. Kezét a combomra csúsztatja és ott is tartja. Nem lököm el de nem mutatok semmi érdeklődést utána. Míg ők beszélgetnek a kezét kezdem nézem. Ott pihen a combom. Szinte beteríti mégis passzol hozzá. A combom passzol a kezéhez? Megörültem. Agyamra mentek a dolgok. Lehet hogy megörültem a szüleim halálakor és egy gumi szobában vagyok bezárva és csak képzelem ezt az egészet. Hogy profi gyilkos lettem hogy a híres tini banda koreográfusa vagyok.
-Bizonyítanod kell- lehelem magam elé a szavakat amire csak Zayn figyel fel. Megfogom a kezét és áthelyezem saját combjára- Dave!- kiáltok előre barátomnak.
-Jade!- kiállt vissza nekem lányos hangon ami újabb mosolyt csal az arcomra- Nem cserélek veled helyet ha ezért ordibálsz.
-Nem ezért. De most mond meg őszintén. Téged én csak képzellek? Most én egy gumi szobába vagyok mert megörültem?- teszem fel a kérdést mert komolyan valóságosabb lenne mint ez.
-Srácok azt hiszem megörült- jelenti ki határozottan Louis. Hát ez! Én is ezt hiszem!
-Az előbb azon kaptam magam hogy Zayn keze illik a combomhoz! Szerintem is megörültem! Lehet hogy össze roppantam mikor megölték a szüleimet és csak elképzeltem azt hogy profi gyilkossá faragnak és hogy a táncosotok leszek és Zayn-t is csak képzelem mert egy gumi szobában vagyok éppen és én csak a fanatikus rajongotok vagyok vagy nem is tudom!- adok hangot kételyeimnek.
-Szóval a combod meg Zayn keze illik egymáshoz- mélázik el Harry- mit keres Zayn keze a te combodon?
-Már nincs ott! De a lényegre figyeljetek! Én most titeket csak beképzellek vagy valósak vagytok? Lehet hogy most vagyok elég erős ahhoz hogy rájöjjek álom világban életem 2 évig és a dokik árgus szemekkel figyelnek egy üveg ablakon át ahogy rá döbbenek ez csak a saját elmém kitalációja!- ijedek meg mire mindenkiből kitör a röhögés. Zayn mellettem a hasát fogva nevet majd rám néz. Lemondóan megrázza a fejét.
-Ez minden valóságos Jade- jelenti ki majd ismét kitör belőle a nevetés.
-Igazából nem tudom mire számítottam. Ha az agyam szüleményei vagytok akkor úgyis azt mondjátok amit hallani akarok- rántom meg a vállam mire Niall furcsán hátra néz.
-Te teljesen kigondoltad hogyan örültél meg elvileg- jelenti ki hitetlen kedve.
-Profi vagyok- kacsintok rá mire elneveti magát újra- Egyébként ha nem fog történni semmi izgalmas akkor feldobom a hangulatot valahogy. Nincs kedvem unalmas dedikáláson lenni- jelentem ki.
-Ha vetkőzni fogsz akkor azt én is nézem- jelenti ki Harry és hiába csak a hátát látom tudom hogy perverz mosoly ül az arcára és megjelennek a kis gödröcskéi amitől annyi lány olvadozik.
-Rúdtáncra gondoltam csak ahhoz rudat kell szereznem- jelentem ki teljesen komolyan.
-Még viccesebb hogy az egyik munkája miatt tényleg tud rúd táncolni- röhög fel Dave. Ilyenkor kicsit idegesítő hogy Hacker.
-Milyen munka volt az?!- hördül fel Zayn.
-Tudod lányból vagyok. Könnyebben bejutok bárhova. Több munka. Több lehetőség. De majd valamivel feldobom ha unatkoznék- jelentem ki- Adjatok jelet ha unatkoztok!- röhögök fel.
-Jó mi legyen a jel?- kérdezi Liam és már a többiek felé fordul.
-Mondjuk hogy a hajunkba túrunk- jelenti ki Niall mire felröhögök és felém néznek.
-Ti mindig a hajatokba túrtok- röhögök fel. Ez igaz is. Naponta akárhányszor rájuk nézek szinte a hajukba van az egyik kezük.
-Jó akkor majd elordítom magam hogy RÉPA- adja az ötletet Louis.
-De te mindig ezt ordítozod- jelentem ki- Tudjátok mit?! Úgyis észre veszem ha majd majdnem bealszotok- röhögöm el magam és végszóra megáll a busz.
-Utolsónak szállok le!- jelenti ki Zayn mire szúrós tekintettel jutalmazom. Megvárom míg leszállnak előttem majd én is leugrok. Magassarkúban ugrani. Hát igen. De sikeresen földet értek és nem villantok! 7-en indulunk meg a hátsó bejárat felé ahol szerencsére nincs senki. Amint beérünk a fiúk leülnek egy asztalhoz mi pedig a fal mellé húzódunk Dave-el. A biztonságaik kinyitják az ajtót és a sikítozó tömeg befelé kezd futni.
-Félek- jelenti ki Harry majd magára erőltet egy mosolyt mikor a sikítozó lányok oda érnek hozzájuk. Gyorsan kezdik firkálni a papírokat és váltani minden lánnyal pár szót. Ha talán 1 percig ott van egy lány akkor sokat mondok. Dave-re nézek és egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.
-Mikre gondoltál mikor azt mondtad hogy ha unalmas felpörgeted?- kérdezi kíváncsian mire gonosz mosolyra húzódik a szám.
-Tudod a lányok lelki világát felkavarná ha egy meleg is közéjük állna- röhögőm el magam és megvárom míg le esik neki. Először döbbenten mered maga elé majd elmosolyodik.
-Kíváncsi vagyok az arcukra- jelenti ki- De mire kérjek tőlük alá írást?- néz rám és én egy pillanatig ledöbbenek hogy tényleg megteszi. Ekkor megpillantok egy képet az egyik lánynál, rögtön oda sietek hozzá.
-Mennyiért adod ide ezt a képet?-kérdezem tőle egy ezer wattos mosollyal.
-Max ha megölelnek mind az öten! Kopj le és nyomtass otthon- veti oda flegmán.
-Jó gyere meg ölel mind az öt srác csak kérem a képet és nekik ne szólj semmit- kacsintok rá mire a lány szemei bizonytalanul felcsillannak. Nem hagyok gondolkodási időt csak magammal rángatom a fiúkig.
-Srácok ő itt... a.... régi szomszédom... Ő...
-Sophia!- nyögi ki a nevét.
-Sophia. Szeretném ha megölelgetnétek- nézek rájuk boci szemekkel és Zayn már fel is pattan. A lány csillogó szemekkel adja át a fényképet. Vissza sétálok Davehez aki az egészet végig nézte.
-Melyik kép nyerte el így a tetszésed?- röhög rám mire átnyújtom neki és elismerően füttyent egyet.
-Hát mit mondjak? Nő létemre ki tudom jelenteni hogy ezt a képet otthon kirakom a szobám falára- röhögök rá- Na állj be egy kicsit homárkodni- röhögök rá.
-Nekem csak úgy nem éri meg! Valamit kapok érte cserébe- röhög rám.
-Mit szeretnél?- nézek rá kíváncsian.
-Azt hogy kibékülj Zaynnal szóval menj el az egyik haverommal randizni!- mosolyog rám mint egy vadalma de csak döbbenten próbálom értelmezni szavait.
-Dave mond mit?- hüledezek továbbra is. Menjek randizni valakivel aki nem Zayn de azt akarja hogy béküljek ki vele.
-Zayn féltékeny lesz és valamit majd kitalál te meg jól jársz és elgyengülsz majd! Na benne vagy?- nyújtja felém kezét mire a srácok felé nézek. Épp minket néznek kíváncsian mire gonosz mosolyra húzom a számat és megrázom Dave kezét.
-Benne- röhögőm el magam. Elmegy és beáll a sorba. A falat támasztva figyelem ahogy össze görnyedve megy a lányok között hogy a fiúk észre se vegyék. Kicsit közelebb megyek hogy halljam a beszélgetésüket majd. Egyszerűen rájuk nézek és vigyorra húzódik a szám. Egyre furcsábban nézegetnek rám majd oda ér Dave és elkezd sikoltozni mint a lányok.
-Ha tudnátok mennyire imádlak titeket! A szobám tele van poszterekkel rólatok! Uram isten Harry azok a kezek!- mondja és Harry kezét kezdi tapogatni, eddig bírom. Sírva kezdek rajtuk röhögni- ez a kedvenc képem rólatok! Tudjátok olyan szexi! Főleg Zaynee- kacsint rá Zaynra és egy székbe ülök mert nem bírok talpon maradni.
-Igazán köszönjük!- mondja nevetést vissza fojtva Niall.
-Úristen Niall Horan hozzám szólt!- ordítja el magát és elkezd össze vissza ugrálni mint egy hülye. A srácok se bírják és kitör belőlük a röhögés. A körülöttük lévő lányok is ugyan így reagálnak- Na köszi srácok- mondja Dave és küld feléjük egy puszit majd oda lejt hozzám.
-Végem!- mondom miközben a könnyeimet törölgetem. Leül mellém és ő is ugyanúgy röhög. A srácokból is feltör néha néha még a röhögés- Hát te irtó jó buzi vagy Dave- mondom és újra kitör belőlem a nevetés.
-Igazán köszönöm. Igyekeztem. Itt a kép amúgy- nyújtja felém és megszemlélem a most már aláírt képet. Rajta van az 5 név illetve még ennyi "Örültek vagytok!:'D" ismét felröhögök és ekkor Zaynból is ismét kitör a röhögés. Újra a képekre pillantok és megállapítom hogy nem mostanában készültek mivel sokkal több tetkó van rajtuk most. Főleg Zaynon és Harryn.
-Most te csinálj valamit! Unalmas őket nézni- csattan fel Dave majd felállok és a fiúk mögé sétálok.
-Tudjátok nem mintha növelni akarnám az egotokat de ez a kép otthon kikerül a falamra! Szexuális képek ezek!- mondom kacéran és rájuk se nézve vissza megyek Dave-hez aki ott röhög a székben.
-Mit mondtál nekik?! Tudod hogy elvörösödtek?! Még Harry is!- röhög tovább és már a combját csapkodja. A fiúk felé nézek ahol a srácok tekintetével találkozom.
-Annyit hogy kikerül a falamra ez a kép- mosolyodom el.
-Ebbe a ruhába tudsz táncolni?- kérdezi engem végig mérve.
-Ebben nem igazán- húzom fintorra a számat- nem gondoltam bele hogy a világ leghíresebb tini bandájának a dedikálásán táncoljak David Torrenel- röhögőm el magam- kivételesen egyszer csinibe vágtam magam!
-Annál a lánynál répa van?!- mered a srácok felé Dave meg se hallva mondandómat. Kiszúrom én is a lányt és tényleg egy répa van nála! Na jó kérdem én miért hoz valaki répát magával?!
-Szerinted azzal mit akar?- kérdezem de már meg is tudom. Amint oda ér Louishoz a szájába nyomja a répát. Lou kikerekedett szemekkel fogadja szájába az istenített zöldséget míg a lány a csillogó szemekkel tuszkolná le a torkán. Sajnos egészbe amit Lou nyelőcsöve és légző rendszere fulladozásban fejez ki.
-Mély torok Lou!- kiáltom oda de ismét a könnyeim folynak. Dave a padlón röhög majd eltalálja egy répa. Az a répa ami az imént Lou szájában volt. Tovább röhögök, egyszerűen nem tudom abba hagyni.
-Ez is a ti művetek?- ordít oda hozzánk Louis mire csak nemlegesen megrázom a fejem mivel hang nem jön ki a torkomon. 5 perc után Dave vissza mászik mellém a székébe.
-Hát ez kurva jó volt- mosolyodik el újra. Egyetértően bólintok egyet.
-Azt a lányt nézd! Annál egy tanga van!- hördülök fel mire Dave rögtön kiszúrja a lányt.
-Szerinted ezt meg Harry torkán nyomja le?- hüledezik és kijelentésére ismét felnevetek. Ekkor már a fiúk szerintem tudják hogy várniuk kell valamire.
-Most ér oda!- mondom Davenek. Egy ideig semmi nem történik majd mikor Zayn-hoz ér a fiú kezébe kezdi nyomi. Zayn értetlenül néz a női alsóneműre majd a lányra aki a kezébe nyomkodja. Elvezetik a biztonságaik mi pedig hitetlen kedve nézünk Zaynra. Oda sétálunk a srácok mögé mire Harry hátrafordul.
-Ezt te küldted?- kérdezi azzal a bizonyos mosolyával.
-Harry rajtam még van bugyi és amúgy is neked küldeném- röhögök fel mire a göndör rám kacsint majd előre fordul. Röpke 6 másodperc múlva vissza kapja rám a fejét.
-Mi az hogy még?!- néz rám értetlenül mire megrántom a vállam.
-Egyébként rajta fekete tanga van. Ez meg piros- húzza gonosz mosolyra a száját.
-Malik!- hördülök fel- Te kukkoló!- morgok rá. A többiek csak elröhögik magukat és tovább firkálgatják a nevüket a képekre amiket a rajongók sírva hálálnak meg.
-Szóval mikor érsz rá? Addigra felívom Pet-et. Holnap után este 8?- kérdezi és direkt olyan hangerővel mondja hogy a srácok még pont meghallják.
-Tökéletes. De azt közöld hogy hova visz majd- röhögök fel. Dave már a telója után kap és már a füléhez emeli. Látom hogy mind az 5 srác fülel még ha nem is néznek ide akkor is.
-Szia Pet
-Aha leszerveztem, holnap után 8. Azt kérdi hova viszed.
-Érdekes de oké
-Én bárkivel leszervezek neked egy randit haver, na hello- mondja majd kinyomja.
-Érdekes?- nézek rá kicsit félve.
-Bulizni mentek!- röhögi el magát- szerintem eléggé röhejes egy randinak de ahogy érzi- kacsint rám és hümmögök egyet válaszul.
-Randi?!- kérdezi Zayn miközben alá firkant egy képet.
-Akkor értem már azt a "még"-et. Bár 2 napig ugyan az a bugyi- hallom Harry hangját.
-Randi, és a bugyimról szálljatok le. Amúgy se teljesen fekete!- kötök bele Zayn-ba elég nagy fázis késéssel.
-Csipkés, tényleg bocs de attól még fekete- veti oda fog hegyről. Dave-re nézek aki csak mosolyogva lémondóan megrázza fejét. Oda tipegek Zayn mellé.
-Fekete csipke, de elől piros masni van rajta. Sajnálom ezt most buktad- suttogom a fülébe és érzem hogy megfeszül. Már hajolok el mikor vissza ránt.
-Elölről még nem volt módom megnézni. Majd mindjárt- közli és elenged. A hideg futkos a hátamon de fogalmam sincs hogy mitől. Erre rá körülbelül 10 percre vége van az egésznek. Sietősen szedem a lábaimat a kisbusz felé. Én pattanok fel elsőnek most sikeres villantás nélkül. Beülök leghátra a kettes ülésre. Kívül helyezkedem el hátha nem mászik át rajtam és valaki más ül mellém le. Ő száll fel utolsónak majd felém jön. Kérdőn mér végig de csak az előttem lévő ülést figyelem. Gonosz mosolyra húzza a száját majd elkezd befele mászni. Keze szoknyám szegélyéhez ér.
-Milyen masni? Piros?- suttogja kérdését a fülembe és én rögtön belülre huppanok. 
-David mikor megjelentél meleget játszva azt hittem abba kell hagynunk mert annyira röhögtünk- nevet fel ismét Liam és erre én is elmosolyodom.
-Honnan szereztétek a képet?- kérdezi Zayn.
-Betámadott egy kis csajt oda vitte megöleltetni és tőle. Eléggé ravasz volt- adja meg a választ Dave.
-Azt hittem régi szomszéd kislány- hüledezik Niall mire felnevetek- erre kiderül hogy ilyen képe van rólunk..ilyen...
-Szexi?- fejezem be a mondatát és tudom hogy fülig pirul- Azt hiszem ezek a legjobb képek amiket láttam rólatok így egybe- nevetem el magam- vajon hány lány nyálcsorgatását láthatták azok a képek?-merengek el
-Uhm. Hagyd abba- morogja Harry. Előveszem a képet és jobban szemügyre veszem.
-Harry azt hiszem a tied már inkább erotikus fotózás volt. Mondjuk nincs ellenemre. Kidolgozott felső tested van. De tetkókkal jobb- mondom még mindig a képet tanulmányozva.
-Harold Edward Styles-t zavarba hozta egy lány!- kezd el saját ülésében pattogni Louis.
-Lou nálad meg igen feszül a gatya. Már értem miért is van ennyi rajongotok- nevetem el magam és Lou is abba hagyja.
-Senki meg se szólaljon!- mondja rémülten Liam.
-Te is jobban nézel ki tetkókkal meg lenyírt hajjal, de a te képed is kifejezetten vonzó bár elől az a párna kicsit zavaró, anélkül jobb lenne- nevetem el magam. Várom mikor szólal meg a maradék két áldozatom.
-Megörült! Lehet tényleg csak a képzelete szüleményei vagyunk!- kezd pánikolni Niall.
-Niall eddig ez a kép tetszik rólad a legjobban. Nem hiába kerül ki a szobám falára. És ha onnan eltűnik akkor valakit szívbaj nélkül lövők le. Még ha szexi akkor is- teszem hozzá és halk morgások jönnek válaszul.
-Csak én maradtam- veti oda Zayn mire a képre pillantok. Közel hajolok hozzá és suttogni kezdek hogy csak ő hallja.
-Jól néz ki a direkt kócos hajad, az hogy befeszíted magad, a kevéske tetkód amit díjazok hogy most több van, a kidolgozott felső test, hogy a gatya a csípődig csúszik le ami ha kijössz a fürdőből is szintén ilyen hanyagul lóg, és a "V" vonalad sem elhanyagolható ami magával ragadja tekintet és elgondolkodtat mindenkit hogy hogyan folytatódik a farmer szegélye mögött- motyogom fülébe észrevételeimet. Elkerekedett szemmel figyeli az előtte lévő ülést. Ujjai elfehérednek a karfán.
-Lou! Helycsere vagy megerőszakolom!- kiált fel Zayn mire elröhögöm magam. Ő már fel is pattan és indul keresni magának egy helyet de mindenki csak furán nézi.
-Jade most komolyan áruld már el mit csinálsz vele ilyenkor!- csattan fel Harry.
-Játszom- felelem egyszerűen egy vállrándítással.
-Ha vissza kell ülnöm oda akkor a ti bajotok lesz a sikoltozása mert én rávetem magam az tuti!- mondja Zayn miközben a busz elejében áll és figyel engem. Küldök felé egy puszit majd a számba harapok. Látom ahogy tekintete még inkább elsötétül és megfordul majd leül a földre.
-Láttátok a szemét?!- hüledezik Dave- kajakra fekete!- röhög fel. Engem is megmosolyogtat de inkább az hogy látom hogy nekünk háttal ül Zayn és fejét a térdére hajtva szívja be élesen a levegőt. Kezdi vissza nyerni a bizalmamat de még nem eléggé. Viszont kétség nélkül tudom hogy belezúgtam Zayn Malikba... 


16.Rész


Nyikorog alattunk a három lépcső fok ahogy felérünk. Elengedem Zayn kezét és kezemet a kilincsre simítom. Remegve fújom ki a benntartott levegőt. Lassan lenyomom a kilincset az ajtó pedig nyikorogva kitárul előttem. Teszek két lépést előre és megállok. Ugyan itt álltam akkor is mikor megláttam őket. Semmi nem változott, nem lett feltakarítva semmise csak a hullájukat vitték el.
-Ott feküdt anyám vérbe fagya- mutatok a padlóra ahol még mindig látszik a vér amit magába szívott a padló- Arra a székre volt kikötőzve az apám. Őt úgy kínozta meg Ben mint engem. Kés, apró vágások, hipó. Csak neki azt is végig kellett néznie ahogy anyámat megerőszakolják és megkínozzák- mutatok most már egy székre. Ugyan úgy ott van mellette a hipós üveg felborulva. Most már tudom mit érzett apa mikor ott ült és szenvedett. Zayn nem szól semmit csak érzem hogy együtt érez. Úgy érzem mesélnem kell neki- minden kiskori képemet széttépték vagy golyó lyukasztotta ki. Kivéve egyet. Azon táncoltam és a legfrissebb képem volt. Az eltűnt- mutatok most a keretre. Lassan sétálok át szüleim halálának a helyén egészen be a konyhába. A nappali és az étkező nyitott tér volt, a konyhát csak a pult választotta el. Végig húzom ujjamat a poros pulton ahol anya mindig valami finoman ügyködött- Minden nap amikor haza értem az fogadott hogy anya éppen veszi ki a sütőből vagy a hűtőből az aznapi sütit- Kinyitom a hűtőt amiben a megpenészesedett dolgok sorakoznak- Feljössz velem?- kérdezem miközben a lépcsőre tekintek. Aprót bólint és én megindulok a fa lépcsőn ami lépésem alatt megnyikordul. Amint felérek benyitok a jobb oldali ajtón- Ez volt a szobám- hangom megremeg miközben beljebb lépdelek. A fal tele van Graffitivel és a szoba alap színe sima fehér. Az ágyam úgy van ahogy aznap reggel hagytam. Kék ágyneműmön is meglátszik az idő vas foga.
-Ezeket te csináltad?- lép a falhoz amint az egyik Graffitit veszi szemügyre. Rock&Dubstep felírat virít az egész falon. Betölti az egészet. Az volt a legnagyobb munkám.
-Igen- mosolyodom el. Nagyon büszke voltam rá mikor kész volt. Egy egész hónapig szenvedtem vele minden egyes délután egészen estig, minden zsebpénzem erre költöttem.
-Nem tudtam hogy rajzolni is tudsz- mosolyog rám mire megrántom a vállam. Sok mindent nem tud rólam. Íróasztalomhoz lépkedem és leülök a gurulós székbe ami egykoron enyém volt. Körbe fordulok egyszer majd megállok az asztalnál. Kihúzom a legfelső fiókot és bele kukkantok. Papír fecnik, rágó, ceruzák, teljes káosz. Vissza tolom majd az alatta lévőt célzom meg. Ebbe magazinok lapulnak és pár dugi csoki.
-Nem tipikus lány szoba de néhány jellemzője megvan- nevet fel a hátam mögött Zayn mikor benéz ő is a fiókba- A testvéreim is pontosan ott tárolják a dugicsokit- nevet tovább.
-A nehezebb napokat csak így lehetett túlélni- nevetek fel én is halkan. Másik oldalra viszem kezemet. Itt csak egy nagyobb fiók van majd kihúzom azt. Iskolai tanszerek lapulnak benne, könyvek, szótárak meg ilyesmik. Ezt is vissza tolom majd felállok és a nagy szekrényemhez sétálok.
-Legyél itt legyél itt legyél itt kérlek- fohászkodom halkan a szekrénynek majd lassan kinyitom. Rengeteg régi ruhám poros látványa tárul elém de rögtön derékig bevetem magam a szekrénybe és az alján kezdek vadul kutakodni. Ruhákat szórok arrébb hogy leássam magam a szekrény aljára.
-Narniát keresed?- kérdezi Zayn mire hozzá vágom az éppen kezemben lévő ruhát. Ez alatt pedig ott lapul az én drága légpuskám. Az amit aputól kaptam. Két kezembe veszem majd kiegyenesedek.
-Tényleg nem szokványos lány szoba- mered rám értetlenül Zayn- 15 évesen még nem csak normális gyerek voltál?!- hüledezik.
-Soha nem mondtam hogy normális voltam- nézek rá nagy szemekkel majd elé tartom a fegyver csövét amibe pár szó van gravírozva. "Jadeynek a mesterlövésznek, aputól."- Aputól kaptam az egyik szülinapomra. Ez volt az első fegyverem és ő tanított meg lőni- mondom majd lerakom az ágyra az eszmei értékű fegyvert- Apuval sok őrültséget csináltunk- mosolygok rá majd kilépek a szobámból és a vele szembe lévő ajtón nyitok be. Fürdő. Nem volt külön fürdőnk így mindenki ezt használta de soha nem tűnt úgy mintha ez probléma lett volna akárkinek is. A csapra támaszkodom majd megnéztem tükör képemet. Kissé felkavart de viszonylag nyugodt lány tekint vissza rám. Mögötte egy biztatóan mosolygó fekete hajú, csokoládé barna szemű fiú tekintetét vélem felfedezni. Hosszú szempillái még inkább kiemelik csillogó szemeit. Borostája férfiasabbá teszi. Vissza mosolygok rá a tükörből majd kinyitom azt. Anyám akart ilyen polcot amit a tükör takar el mondván hogy sokkal letisztultabb de én mindig bele szédültem ahogy kinyitottam, de ezen ők csak nevettek. Amint benézek rejtelmébe hallom Zayn meghökkenését. A kis pisztoly a helyén porosodik, emlékszem mekkora vita volt ebből mivel anyu nem nézte jó szemmel hogy ott van de aztán apa meg győzte hogy baj esetén jó ha el van rejtve. Sajnos mégsem vette hasznát. A fegyver mellett még altatók, borotvák, borotva hab ami már rég lejárt és parfüm is porosodik. Nagyot sóhajtva csukom vissza a tükröt.
-Apukád fel volt készülve- üti meg a fülemet Zayn halk szavai.
-Nem eléggé ezek szerint. Ez a felese annak ami a házban van- mondom miközben megfordulok és rá mosolygom. Kilépek mellette a helységből majd a következő szobába lépek- Vendég szoba- hozom Zayn tudtára. Semmi giccs csak egy ágy egy szekrény és a falon egy tükör. A falak bézs színűek és szinte minden érintetlen. Le hasalok a földre mire Zayn furán néz rám és az ágy alatt kezdek turkálni- Apával nagyon jóban voltam, és anyával is. De mind kettőjükkel máshogy. Anya a legjobb barátnőm volt Apa pedig a bajtársam. Minden őrültséget megcsináltunk. Egyszer láttunk egy filmet ahol a ház tele volt rejtett kapcsolókkal és helyekkel, rohadt király volt. Apunak nem kellet ösztönzés és nekem se, egyébként is kommandós apával kommandós ház kel!- nevetem el magam mikor megtalálom a kis dudort a padlón. Erősen rácsapok mire a tükör kivágódik. Felállok és Zayn sápadt arcára nézek.
-Apukáddal beteg hobbitok volt- jegyzi meg mikor a tükör mögé néz. Két darab AK-47-es lapul benne, plusz töltényekkel.
-Mint mondtam nem voltam kis koromban sem teljesen átlagos- mosolyodom el majd vissza pattintom a tükröt a helyére. Megállok az emeleten lévő utolsó ajtó előtt. Lassan nyomom le a kilincset de zárva van. Nagyot sóhajtok majd vissza megyek a fürdőbe.
-Mit csinálsz?-kérdezi Zayn miközben a nyomomba szegődik.
-Feltöröm a szüleim szobáját- mondom halkan majd újra kinyitom a tükröt. Kiveszem a fegyvert majd kibiztosítom. Lecaplatok a konyhába majd vissza a szoba elé.
-Az ásványvíz minek?- kérdezi Zayn mikor a kezemben tartott ásványvizes üvegre néz. Lecsavarom a kupakját majd belenyomom a fegyver csövét és a zár felé fordítom.
-Nem akarom hogy a szomszéd a zsarut hívja- adom a magyarázatot majd meghúzom a ravaszt. Halk pukkanás és az ajtó kicsapódik, az ásványvíz pedig a padlót kezdi áztatni.
-Profi- jelenti ki mire a fegyvert vissza rakom a fürdőben lévő polcba. Óvatosan vissza sétálok majd belépek a szobába. A francia ágy szépen be van vetve, ez biztos anya műve volt. Képek a falon, a szekrény sor a fal mellett. Egy egész alakos tükör. A por itt is belepett mindent. Az éjjeli szekrényhez sétálok ahogy anyám eljegyzési gyűrűje hever.
-Tudták hogy mi lesz- jelentem ki miközben egy könnycsepp gördül végig az arcomon és markomba zárom a kis ezüst gyűrűt amin egy zöld kis kövecske van.
-Hát innen van a neved- mosolyog rám miközben karjai közé zár. Jade kő van a gyűrűben- Anyukád szerintem neked hagyta itt. Elvégre a jegygyűrűk nincsenek itt- mosolyodik rám mire szipogva ismét a kis gyűrűre nézek. Zsebembe csúsztatom majd letörlöm a könnyeimet.
-Tudták hogy mi lesz Zayn, anya soha nem vette volna le- nézek fel szemeibe amik fájdalmat tükröznek. Ismét magához ölel és ez most mindennél jobban esik. Halk nyikorgásra leszek figyelmes. Zaynra nézek aki látom szintén hallja a közeledő zajt. Gyors léptekkel termek az egész alakos tükör mellett és óvatosan végig simítok az alján mikor megtalálom a kis gombot sietősen megnyomom. A tükör ki nyillik és feltárul egy kis tér. Nem mondok semmit csak belököm a fiút. Háttal neki csapodik a falnak majd egy lépést előrébb megyek és behúzom a tükröt. Megnyomok egy piros gombot és akaratlanul is Zaynhoz bújok.
-Ezt apu nekem találta ki ha baj lenne. Bocsi kicsit szűkös- suttogom neki és eleresztek egy fintor. Szélességben éppen elférünk bent, viszont nem nyúl be túlságosan ez a kis rész a falba. Talán egy nagyobb lépésnyi hely ha van csak itt.
-Apukád mégsem volt őrült. Mintha tudták volna mi fog történni. Ez fekete mágia. Egyébként örülök a szűkös helynek, közel vagy hozzám még ha nem is saját akaratodból- aranyos mosoly terül szét az arcán. Bele gondolva tényleg furcsa ez az egész. Akkor csak bújócskázásra használtam nem pedig azért mert valaki bejött a szüleim házába. 
-Rossz érzésem van- mondom miközben megfordulok. Hátamat Zaynnak vetem ő pedig átkarol, kezei fedetlen hasamon pihenteti. Meleg bőrétől kiráz a hideg. Együtt nézünk ki a tükrön be a szobába.
-Még jó hogy átlátszó- suttogja a fülembe mire egy nagyot nyelek és bólintok. Apunak tényleg jó ötletei voltak és meg is valósította őket.
-Lehet csak a bandából jött valaki utánunk- kezdek tippelgetni- A szobámba van- jelentem ki amikor meghallom az egyik ajtó nyikorgását.
-Nyugi- rekedtes hangja valamicskét megnyugtat de nem kellőképpen. Nem így akartam ezt a napot. Nem ezt terveztem. Olyan jól indult ez az egész! Ha nem akarok ide jönni akkor nem történik meg ez!
-Zayn, kérdezhetek valamit?- kezdem rágcsálni a számat. Lehet hogy jobb alkalom is lenne megkérdezni de hát most vagyunk kettesbe. Leszámítva az idegent aki kint mászkál és valószínűleg nem csak köszönni szeretne nekünk.
-Bármit- suttogja vissza nekem válaszát. Kifújom a bent tartott levegőt majd elhadarom a kérdésemet.
-Tényleg semmi nem volt Pezzel azon kívül amit láttam? Egyáltalán te hívtad át?- na jó tudom ez két kérdés volt de most nem ezen van a lényeg.
-A nyakamat szívta ki többet nem engedtem. Nem én hívtam hanem ő állított be miután te elmentél körülbelül rá fél órára. Nem tudom mi ütött belém csak az ölembe mászott bennem meg az volt hogy te megcsalsz engem és mérges voltam. Hagytam Pezznek hogy kiszívja a nyakamat de áhh...hülye voltam- fejét a vállamra hajtja, szavai hallatán elmosolyodom. Ez jó pont volt nála de erről nem kell tudnia!
-Tudod Zayn, kint hagytam a légpuskát az ágyamon- húzom fintorra a számat. Halkan felnevet majd puszit nyom az arcomra. Értékelem ezeket a kedves gesztusait és hogy nem tolakszik. Nyikordul a szüleim ajtaja és belép rajta Ben. Lábaim meg remegnek és Zayn keze után nyúlok. Keményen megszorítom és össze kulcsolom ujjainkat. Hátamat neki feszítem és úgy nézzük Bent aki fel-le jár a szobában és mindent feltúr. Ahogy szüleim szobáját felforgatja arcomon úgy folyik végig egy könnycsepp. Kinyitja a szekrényt és mindent idegesen a földre szór.
-Nem hiszem el!- csattan fel majd egy családi képet a falhoz vág. Telefonjáért nyúl majd idegesen bepötyög egy számot- Nincs itt Nick! Sehol sincs ebbe a kurva házba!- kezd el ordítozni a telefonba. Gyorsan kapok zsebemhez és kapcsolom ki a telefonomat. Vissza csúsztatom majd Zayn gatyáját kezdem tapogatni. Hallom ahogy felmordul majd előre adja telefonját. Azt is kikapcsolom majd vissza adom neki- Mi az hogy nincs jel?! Ha lenne is itt kurvára nincs! Mindent átnéztem!- csattan fel Ben majd kinyomja a telefont. A tükör felé fordul majd a hajába túr. Előveszi a fegyverét és az egyik családi képbe ereszt egy golyót. Érzem hogy Zayn megfeszül ahogy én is. A tükör felé fordítja a fegyvert mire szélsebesen fordulok meg és tapasztom a kezem Zayn szájára. Eldördül a fegyver és hallom ahogy az üveg a padlóra esik. Mélyen nézek Zayn szemébe és érzem ahogy szíve vadul kalapál a lövés hangjára pedig össze rezzen.-Nem tudom hol vagy Jade de biztos hogy itt! A puska az ágyon, a belőtt ajtó! Egyszer úgyis le kell ezt rendeznünk! Te is tudod hogy a munkát be kell fejezni...- Mondja halkan maga elé meredve. Szemeimet lehunyom majd remegve kifújom a levegőt. Kezem lehanyatlik a testem mellé ezáltal Zayn szája szabaddá válik. Kezeivel átölel, fejemet pedig nyakába fúrom. Vagy ő hal meg vagy én. Ben sokkal jobb mint én. Esélyem sincs túl sok. Hallom ahogy becsapja maga mögött a bejárati ajtót.
-Ez durva volt- suttog még mindig Zayn.
-Eléggé
-Elment, nyugi
-Nem ment még el, Ben nem olyan- rázom meg a fejem makacsul. Amint befejezem mondatomat az szobában lévő ablak szét robban és golyó zápor tépdesi a falat.
-Fekete mágia- csóválja meg a fejét ami egy kis mosolyt csal az arcomra. Gumi csikorgás üti meg a fülünket- Akkor most elment?- emeli rám kíváncsi tekintetét mire bólintok és megnyomom újból a piros gombot. A tükör ki nyillik és én kilépek rajta. Mögöttem kilép Zayn is. Céltudatosan indulok meg a szobámba és veszek elő egy nagy sport táskát. Belerakom a légpuskát és a családi fénykép albumot majd össze húzom és a vállamra dobom. Gyorsan körbe fordulok hátha valami irtó fontos dolgot még elrakhatnék de semmi ilyen nem jut eszembe. Az én szobám falán is golyó ütötte nyomok éktelenkednek.
-Menjünk- mondom halkan Zaynnak mire csak bólint és követ. Sietős léptekkel hagyjuk el a házat és megyünk vissza fele- Maradnunk kellene még hogy ne legyen feltűnés- mondom a mellettem lépkedő srácnak mikor meghallom a zenét és meglátom a nagy fél kört és hogy Dave épp középen táncol.
-Rendben- adja a tömör választ. Lassan lépkedünk a kisebb tömeg felé és mikor oda érek Dave rögtön oda jön hozzám. Zayn addigra már Harry oldalán ácsorog.
-Hívtalak- jelenti ki mire előveszem a telefonomat és vissza kapcsolom- miért kapcsoltad ki?
-A szüleim szobájában voltunk mikor hallottuk hogy valaki feljön. Elbujtunk a tükör mögé. Apával régen kicsit fel turboztuk a házat de mindegy is a lényeg hogy Ben rám talált. A telefonom alapján és valami Nick nyomozott le. Nem vett minket észre szerencsére de nem sokon múlt- mondom el tömören a történetet.
-Amint haza érünk megnézem a telefonodat most kicsit élvezd ki a bandádat- mosolyog rám és viszonozom gesztusát. Oda sétálok az öt fiúhoz és óvatosan lerakom a sport táskát.
-Mi van benne?- kérdezi kíváncsian Niall és már cipzározná szét mikor válaszolok neki kicsit halkabban.
-Fegyver- rögtön vissza ugrik és hagyja úgy ahogy van. Biztató mosolyt küldök felé- Unatkoztok mi? Meglátom mit tehetek- válaszolok rögtön saját kérdésemre. Szememmel meg keresem Robyt. Amint meg van oda futok hozzá. Kíváncsian emeli rám kék szemeit.
-Unatkoznak a srácok. Arra gondoltam énekelgethetnénk kicsit- intek a hátam mögé ahol az öt srác áll.
-Music time!- ordítja el magát Roby akárcsak régen. Elnevetem magam és a fiúk mellé sétálok, kérdőn néznek rám mikor leülök a földre. Követik példámat majd mindenki leül így egy nagy kört alakítunk ki. Jó újra így látni az egész bandát és most már a fiúkat is.
-Jadey újra színre lép?!- húzogatja szemöldökét Aaron mire kinyújtom rá a nyelvemet- Na és mit énekelsz? Mert hogy te fogsz! A mai napon kívül hallottak már dalolászni a barátaid?- pillant az említettek felé.
-Nem. Egészen mostanáig jó volt a hallásuk- nevetem el magam mire látom hogy csak mosolyognak maguk elé. A járó kelők kicsit furán néznek ránk de hát eléggé bizarr lehet hogy legalább 20 fiatal felnőtt a földön ül.
-Mit énekelsz?! Ohh tudod mit majd én választok!- csattan fel Tara és már a teloját nyomkodja. Kajánul rám vigyorog majd felcsendül Ed Sheeran Don't száma. Amint meghallom az első ütemet a zenéből rögtön énekelni kezdem. Talán még kicsit illik is Zayn-al való kapcsolatomhoz. Régen annyira nem éreztem át ezt az egészet de most teljes beleéléssel éneklek ki minden hangot. Tara besegít a reflénynél mert ketté szakadni még én se tudok. Az utolsó résznél mikor kétszer kellene énekelni a refrént már mindenki beszáll. Hát mit mondjak rohadt jól hangzik együtt a nagy társaság a fiúk meg még rá is dobnak egy jó nagyot. Amint befejezzük mindenki megtapsolja a másikat. Látom hogy Zayn nagyon belemerül a telefonjába és pötyögni kezd. Elég sokat. Kérdőn nézek Liamre aki bele kukkant Zayn telefonjába de a srác észre se veszi. Liam felvonja a szemöldökét majd elmosolyodik és vissza fordul hozzám. Egyre kíváncsibb vagyok mikor végre kinyögi a választ.
-Dalt ír- szóval dalt ír? Csak úgy neki áll dalt írni? Oké. Zayn fura de ezt eddig tudtam. Felpattanok a körből majd a csapathoz intézem szavaim de inkább Gregnek.
-Most mennünk kell de nagyon örülök hogy rátok találtam és ha nem lenne ellenetekre akkor máskor is jönnénk.
-Dehogy baj! Le ne merj lépni nekünk egy szó nélkül megint! Cserélj számot szépen mindenkivel- adja ki utasítását, nevetve teszek eleget kérésének majd indulunk el a kocsi fele.
-Zayn- morgom és végig nézek a társaságon de nem látom. Ott ül és a telefonját nyomkodja. Semmit nem vett észre a körülötte lévő dolgokból. Idegesen trappolok mögé amit mosolyogva figyel az egész banda amint mögé érek megköszörülöm a torkomat de semmi haszna. Mély levegőt veszek majd hangosan elordítom magam.
-Malik! Lennél szíves a seggedet a kocsimig húzni?!
-Mi? Hogy? Jade? Nem! De! Mi van?!- kezd el dadogni és telefonját háta mögé dugja miközben felpattan, a banda már röhög de válaszul a kezemmel a kocsi felé kezdek mutogatni. Már ott sincs előttem. Gyorsan vetődik be Harry kocsijába. Harryébe?! Dühöngve pattanok be a kocsimba és nézem meg kik azok akik velem tartanak. Dave és Liam. A gázra lépek majd haza fele veszem az irányt.
-Ez rohadt jó volt!- mondják egyszerre ami miatt kitör belőlem a röhögés. Az egész út így telik el hazáig hogy felelevenítik az emlékeket. Tudtam hogy Dave élvezni fogja de hogy a srácok is ennyire élvezni fogják az ledöbbentett. Na jó nem tudom hogy a többiek élvezték-e de Liam tuti! Lassan parkolok le a ház előtt és pattanok ki a kocsiból. Amint beérünk eldobjuk magunkat a nappaliba kivéve Dave. Harryék még nem értek vissza. Nem tudom mi tart nekik eddig de annyira nem is köt le.
-Na passzold a telódat- mondja Dave miközben laptopjával lehuppan a fotelba. Én a kanapén feküdtem el, kikotorászom a zsebemből a telefont majd oda dobom hozzá. Kezem hozzá ér a gyűrűhöz és rögtön kikapom a zsebemből. Kezembe zárom és úgy nézegetem tovább.
-Abba olyan kő van mint a neved- mosolyog rám Liam- nem láttam még rajtad. A jáde kő nagyon szép.
-Mikor vissza mentünk a szüleim házába akkor találtam anyu éjjeli szekrényén. Az ő eljegyzési gyűrűje volt- mosolyodom el miközben ujjaim között forgatom a kis tárgyat.
-Nick Oiert. Hacker. Ő mászott a telodba. Kell a cím?- minden szó nélkül sóhajt egy nagyot és már papírért nyúl. Amint lefirkantja kezembe veszem a papírt. Felfutok a szobámba és egy hosszabb trikót veszek fel majd elrakok egy kisebb MP5-ös fegyvert. Mielőtt gatyámba szúrnám beállítom egyes lövésre. Mást minek vigyek most magammal? Kezemben anyám eljegyzési gyűrűje még mindig ott van. Csak markolgatom aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve remegő ujjakkal felhúzom az ujjamra. Remekül passzol mégis fura érzés fog el. Le caplatok a lépcsőn majd puszit dobok a kiterült srácoknak akik csak intenek nekem egyet. Vidáman közelítem meg a kocsimat és pattanok be. Gyorsan kanyarodom ki és megyek az úton egyenesen Nick Oiert felé. Velem szembe feltűnik egy fekete Range Rover és meglátom benne a többi srácot. Elmosolyodom a gondolattól hogy biztonságban vannak és már nyugodtabb szívvel megyek a címre. Csörögni kezd a telefonom mire már megszokott mozdulattal veszem fel és kihangosítva dobom a műszer falra.
-Merre-merre?- hallom meg Niall hangját.
-Munka-munka- adom a választ.
-Gyilkolászgatunk?! Kit?- kérdezi egyet sikkantva Harry.
-A hackert aki segített Ben-nek. Kérdezzétek Zayneet már ha most hall valamit és képes felfogni a körülötte lévő dolgokat- röhögőm el magam és balra kanyarodom.
-Héhéé kikérem magamnak!- hallom meg hangját.
-Kérd. Hol voltatok eddig amúgy?
-Megbeszéltük Paul-al Zaynee új dalát amit saját maga írt!- lelkesül fel Louis- Ráadásul rekord idő alatt!
-Zayn írt egy dalt?
-Előfordul- adja a választ az említett- Tudod nem csak éneklünk hanem sok dalunkat mi magunk írtuk!- szinte látom ahogy kihúzza magát.
-Hümm értem- mondom miközben bekanyarodok egy utcába- le kell tennem majd megyek. Sziasztok- mondom majd kinyomom a telefont választ se várva. Rezgőre állítva pattanok ki a kocsiból és szedem a lábaimat. Gyorsan lököm be a nagy vas ajtót és igyekszem felfele, szerencsére csak az első emeletig kell másznom. Nem a legjobb környék de nem várok el sokat. Amint meglátom az ajtót amiért én jöttem egy pillanatra megállok előtte majd kifújom a levegőt. Kopogok hármat és várok. Elővarázsolom a legszebb mosolyom majd az ajtó kitárul. Nem adok felfogásra időt bent is termek és az ajtót lábbal csukom vissza.
-Van itt valaki rajtad kívül?- kérdezem fenyegetéssel a hangomban.
-Ni..nincs!- adja a választ miközben hátrál. Beérünk egy kisebb szobába ami talán a nappalit szolgálja de itt csak gépek és minden féle kütyük vannak.
-Ben Isgar arra kért meg téged hogy keress meg. Többre is kért?!- kérdezem miközben fegyverem már a fejéhez tartom. Ujjamon a gyűrű égetni kezd és rossz érzés kap el. Nem törődöm vele és eme furcsa jelenséggel. Tovább meredek az előttem álló férfira. Le Jadey! hallom meg a hangot a fejemben és gondolkozás nélkül hajolok le, talán a meglepődés is közbe játszik hogy engedelmeskedem egy hangnak a fejemben. A férfi keze és a benne lévő kés célt téveszt és csak a levegőt vágja el torkom helyett.
-Rossz döntés- jelentem ki és egyetlen egy golyót küldök a szíve felé. Sietősen távozom és pattanok be a kocsimba. A fegyvert az anyós ülésre dobom és már a gázra és lépek. Majdnem elvágta a torkomat ha nem hallom meg a hangot a fejemben. Lehet tényleg megörültem. Elvégre ennyi dolog ami velem történt két év alatt bőven elég lenne. De azért nem akarok megörülni! Mire hazaérek már nagyjából lenyugszom. A fegyvert magamhoz véve rontok a házba. Az ajtó hangosan csapódik mögöttem pedig nem direkt csaptam be.
-Megjött a kommandós!- hallom meg Harry hangját.
-Kikérem magamnak!- háborodok fel miközben a fegyvert a kis kávézó asztalra dobom. Hasalva fekszem el a kanapén és ebben az sem gátol meg hogy rajta ül Zayn Harry és Niall. Kényelmesen elhelyezkedem és behunyom a szemeimet. Karomat a fejem alá rakom és úgy pihenek tovább.
-Nem, tényleg mi nem ülünk itt!- háborodik fel Harry mire felállok és a göndörkét akarata ellenére a földre viszem. Ismét vissza fekszem de most már csak Zaynra és Niallra.
-Meg se szólalunk- hallom meg Niall hangját aztán kitör belőle a nevetés.
-Na mi volt?!- kérdezi kíváncsian Dave mire lustán kinyitom a szemem- együtt működött vagy hülye volt?
-Majdnem elvágta a torkomat. Valószínűleg valaki pincéje már beázott a vérétől- jelentem ki fintorogva mire Dave nagy szemeket mereszt rám ahogy a többiek is.
-Soha nem értettem hogy nem buksz le a rendőrök előtt?! Ott hagytál egy hullát- hüledezik Harry mire felnevetek.
-Először is nem tudnának elkapni, ha tudnák is hogy én voltam akkor sem. Akkor leszek láthatatlan amikor csak akarok. Másodszor ha elkapnak megszököm de erre nem kerül sor. Harmadjára nem hagyok magam után semmi nyomot. Negyedjére megvannak a kapcsolataim. Ohh és ötödjére, Profi vagyok.- adom a kielégítő választ.
-A bőröd meg golyó álló nem?- hördül fel mire ismét rá emelem a tekintetemet.
-Mivel lazán a vállamba furakodott a töltény ezért sajnos el kell szomorítsalak hogy a bőröm nem golyó álló- mondom mindezt a legkedvesebb mosolyommal fűszerezve. 
-Miért nem említetted hogy ilyen jól énekelsz egyébként?! Mostantól velünk fogsz énekelgetni!- jelenti ki határozottan Lou.
-Mert régen énekeltem már. És rendben, nekem mindegy- motyogom mivel már félig alszom. Semmire se vágyok kíváncsi, nem érdekel semmi csak az hogy pihenhessek. Lefárasztott a mai nap.
-Nem akarlak zavarni Jade de újabb nevet kaptál- mondja félősen Dave mire csak halkan felnyögök. Miért nem jön ide az illető?! Sokkal könnyebb lenne. Ohh várjunk csak már tudom miért. Mivel múltkor majdnem megölték őket. Dühösen kelek fel a kanapáról és veszem fel a fegyvert ismét. 
-Címet- morgom el magamat.
-1 órát kell vezetni mi...
-Papírra a címet- vágok közbe már teljesen felforrt agyvizzel. Közelebb nem találtak versenyzőket?! Csak ilyen rohadt messze?! Kitépem Dave kezéből a kis papír fecnit majd magam után jó hangosan bevágom az ajtót. Tele az egész burám ezzel a versennyel! Úgyis tovább jutok az 50-be! Egy normális napot akarok! Csak egyet! Olyan rohadt nagy kérés lenne ez?! Szerintem már a gőz is kicsapott a fülemen mikor bevágom a kocsi ajtót. Pár pillanatra a fejemet a kormányra hajtom és mélyeket lélegzek hogy lenyugtassam magamat. Mély levegő szép gondolatok! A légzés gyakorlat majd segít, vagy nem. Persze hogy ilyenkor kell hívni, mikor máskor?! Morogva veszem fel a készüléket.
-Neked is szép délutánt Jade!- nevet a telefonba Eric.
-Ne is mond. Ma már egy embert megöltem és most megyek még egyet. Közben Ben Isgar majdnem megölt a szüleim házában mikor nagy nehezen rávettem magam hogy vissza menjek ezzel talán nagy sebeket feltépni. Oda Zaynnal mentem viszont aki egyébként időközben megcsalt az ex barátnőjével mert azt hitte lefekszem veled!- csattanok fel és hadarom el egy levegő vétellel.
-Megcsalt?! Meg akartak ölni? A szüleid házában? Ráadásul az akart megölni a szüleid házában aki a szüleidet ölte meg? És most mész még valaki kivégezni?! Lefeküdtél velem?!- kezd értetlenül magas hangon vissza kérdezgetni.
-Na jó csak  félig csalt meg. Igazából csak egy embert öltem meg mivel most a three miatt megyek és csak Zayn hitte hogy lefeküdtünk- Helyesbítem ki őt és magamat is.
-Hogy lehet félig megcsalni?! Lelőtted mikor már épp megdugta volna?- röhög bele a telefonba.
-Csak a nyakát szívta ki. Attól ez még félig megcsalás!
-Értem, tehát egyiket sem ölted meg?
-Nem Eric, senkit nem öltem meg!- förmedek a vonal másik végén lévő fiúra.
-Oké-oké. Megöljem őket én?! Szíves örömest teszem és ingyen ha gondolod!
-Köszi Eric de majd máskor- apró mosolyra húzom a számat.
-Nyugodtan szólj csak ha meggondolod magad!
-Rendben. Mit szólnál ha két és fél óra múlva vissza hívnál?- Kérdezem és már a gázt taposom. A kocsi elszáguld velem.
-Megértem, dolgod van. Akkor két és fél óra múlva, Szia!
-Hello- köszönök el és hallom ahogy rögtön lerakja. Bekapcsolom a rádiót mire a zene hangosan betölti a kocsit. Imádok száguldozni és minden lehetőséget meg is ragadok erre. Ahogy elmosódik a táj és felszabadul az adrenalin egyszerűen fantasztikus és mámoros érzés! Dave nem hazudott 54 percembe telik mire a jó címre kocsikázom. Mérgesen kapok a mellettem heverő fegyverért és csapom ki az ajtót. Nagy léptekkel közeledem a ház felé majd hármat kopogok. Egy szőke göndör hajú alacsony termetű tízes évei elején járó lány nyit nekem ajtót. Kedvesen elmosolyodom.
-Itt lakik...Chad Freight?- olvasom le a nevet a papírról. A név hallatán rögtön eszembe jut a bandám.
-Apu téged keresnek!- kiálltja el magát és könnyed léptekkel elsétál. Rögtön meglátom valószínűleg Chadet.
-Kár lenne ha nem találná meg három napon belül. Adja fel. A kislány miatt legalább. Nem lenne jó ha elveszítené az apját egy hülye verseny miatt. Higgye el tapasztalatból mondom- térek rögtön a lényegre. Nem értem hogy mehet bele ebbe a versenybe egy apuka. Szinte egyenlő azzal hogy tönkre teszi a családját. Meredten bámul rám és tudom hogy szavaim mélyre hatoltak. Szomorúan tekint a kislánya után majd újra rám. Látom a kételyeket a szemében. Két kezét tarkójára szorítja majd a plafonra mered.
-Feladom..- jelenti ki és rám vágja az ajtót. Nem gondoltam hogy ilyen könnyen menni fog. Alig 7 perc alatt lerendeztük. Verekedés és fájdalom mentesen. Elintézem egy vállrándítással és vissza huppanok a kocsimba. Lassan csordogálok haza felé a dugóban. Nem értem én ezt az egészet. Ha lenne egy gyermekem és választásom akkor nem neveznék be ebbe a versenybe! Ha meghalok akkor egyedül hagynám a saját gyerekemet, ha a top háromba jutok akkor meg nagy eséllyel megöletem. Általában a három bérgyilkosból talán egy találja meg a legfontosabb személyt az életében akit elraboltak. Arra eszmélek fel hogy már le is parkoltam és leállítom a kocsi motorját. Keservesen mászok ki és megyek be a házba. Egy szó nélkül dőlök vissza Niallre és Zaynra akik még mindig a kanapén ülnek.
-Elég gyors voltál, mi volt?- kérdezi Dave fel se pillantva az ölében heverő laptopjáról.
-Gyereke. Az volt- morgom miközben Niall combjaira helyezem a fejemet és Zaynra pakolom a lábaimat.
-Volt?! Te megöltél egy gyereket?! Nem ú...- néz rám riadtan Dave de rögtön fel is csattanok.
-Te hülye vagy?! Közöltem hogy ha folytatja a gyerek apa nélkül marad vagy megölik szerencsétlent! Ezért feladta! Te kinézed belőlem hogy gyereket ölők?!- emelem meg a hangom akaratlanul is.
-Én igen- jelenti ki Harry ridegen egy vállrándítással kísérve.  Egy pillanat alatt ülök fel és bámulok Harryre. Kinézik belőlem hogy képes vagyok gyereket ölni?! Szólásra nyitom a számat mikor megszólal a telefonom. Rögtön felveszem.
-Na otthon vagy?- hallom meg Eric nyugodt hangját. El is felejtettem őt.
-Otthon?! Kinézik belőlem hogy gyereket ölők! Nem nevezném ezt a helyett innentől kezdve otthonnak!- morgom a telefonba mire a szoba halk meghökkenéssel reagál. Számomra nem otthon ahol kinézik az ilyet belőlem.
-Tudsz segíteni? Lenne egy meló de csak sofőrnek kellenél számomra. Ki kell iktatnom valakit de nem szeretnék motorral menni. Sokkal sebezhetőbb lennék. Maffiás ügy- tér rögtön a lényegre. Fintorra húzom a számat.
-Maffia? Ehhh, okés. Hova menjek?
-Hozzám. Köszönöm Jade hálás vagyok és leszek!
-Inkább én, addig se kell itt maradnom. Indulok- mondom és bontom a vonalat. Felugrom és az ajtó felé igyekszem. Látom hogy Lou mondana valamit Dave-vel egyszerre de egy intéssel beléjük fojtom a szót. Futva teszem meg a kocsimig az kis távot. Amint becsukom az ajtót már füstölnek is az autó kerekei és magam mögött hagyom a házat. Gyerek gyilkos?! Én? Ez most komoly?! Jobb is hogy Eric telefonált különben neki mentem volna Harrynek és Davenek is! Soha nem tudnék megölni egy gyereket. Ennyire szörnyű lennék? Ezek között a gondolatok között parkolok le Eric háza előtt és nyomom meg hosszasan a dudát. Rá három perce már be is pattan mellém.
-Hello, tudod hol van a Maricona étterem?
-Ja- felelem tömören és talán kicsit flegmán.
-Akkor oda ha kérhetem- ereszt meg felém egy apró mosolyt.
-Ne menjek be veled? Számomra nem okozna gondot és részesedést sem kérek meg semmitse- vetem fel az ötletemet. Nem tartom fantasztikus kivitelezésnek hogy egyedül menjen.
-Nem kell, pitiáner maffiozó- rántja meg a vállát miközben a fegyverét betárazza.
-Senkit soha ne becsülj le! Akkor nem ér meglepetés!- én sem becsültem le eddig soha senkit. Nem is értek váratlan meglepetések.
-Elég ha csak a fenekemet viszed oda aztán vissza- neveti el magát.
-Azért van nálam fegyver. Jelezz ha baj van és megyek- ezzel le is parkolok az étterem előtt. Egy szó nélkül kiugrik és bemegy. Nézem távolodó alakját és a gyűrű ismét égetni kezd. Amint belép a telefonom megcsörren.
-Igen?- kérdezem miközben tekintetem az ajtón ragad és közben a fegyveremet tárazom tele.
-Harry nem gondolta komolyan és mi nem néznék ki belőle...
-Harry komolyan gondolta!- jelentem ki határozottan. A gyűrű szinte már égeti a bőrömet. Ezen ha lesz egy nyugodt percem muszáj lesz elgondolkodni. Komolyan gondolom hogy talán megörültem!
-De Jade...
-Hagyd Louis majd haza megyek és akkor megbe..-mondandómat lövés zaja szakítja meg- lépek!- jelentem ki és az ülésre dobom a telefont. Le se huppant de már az étterem felé futok. Újabb lövések. Különböző fegyverek, legalább négy fajta de Ericét nem hallom. Lábbal nyitok az épületbe de legnagyobb megrökönyödésemre senki nincs itt. Egy étteremben elvárom hogy legyenek emberek. Bárhonnan nézem ez egy irtó büdös csapda! Balra! Hallom meg a kis hangot a fejemben és már el is eresztek arra egy golyót. Holtan esik össze az ismeretlen férfi.
-Kösz- morgom a gyűrűnek. Szinte biztos vagyok benne hogy ennek köze van ehhez! Amióta rajtam van amolyan hatodik érzékkel rendelkezem. Jézusom ezt tényleg át kell gondolnom otthon. Óvatosabban kezdek beljebb nyomulni majd újabb lövések hangja terel jó irányba. Lábbal nyitom be ismét az ajtót de rögtön el is ugrom és a falra lapulok. Iménti tartózkodási helyemet golyó zápor ékesíti. Magamban átkokat szórok de mivel ezzel nem igen fogok akármire is menni ezért be kukucskálok az ajtón. Rögtön nekem szentelnek egy újabb sorozatot.
-Basszátok meg!- dörmögöm a bent lévőknek de válaszként csak újabb lövések jönnek. Ugyan az a fegyver lődöz rám, számolni kezdem a lövéseket. Eddig öt lövést adott le rövid távú memóriám szerint. A fegyver típusa miatt összesen hetet tud újra tárazás nélkül kilőni. Két golyót kell elpazaroltatni vele. Lerántom a egyik asztalról a terítőt majd eldobom az ajtó előtt. Meghallom a hatodik majd a hetedik lövést is, elvileg kifogyott! Teljes alakommal beállok az ajtóba és a férfi újra meghúzza a ravaszt de csak üresen kattan, nem gondolkozom csak egy jól irányzott lövést adok le az illető irányába. Amint elsütöm fegyveremet földre hasalok és kúszni kezdek. Ahogy nézem a konyhába lehetünk. Becélzom fedezékemül a mélyhűtőt. Mögé érve örömmel tapasztalom hogy Eric is ezt választotta búvóhelynek.
-Mondtam hogy nem kell hogy begyere- morogja oda miközben kidugja a fejét és rögtön golyók repülnek felé.
-Igazad van ki is mehetek! Egy kösz is elég lett volna!- förmedek rá majd gyorsan fél térdre ereszkedem, a fagyasztó tetején egy pillanat alatt támasztom ki könyökkel magam és lövök egyet a hang írányába. Fájdalmas ordítás jelzi a találatom célba értét. Vissza csúszok Eric mellé.
-Bocs. Köszi- ajándékoz megy egy mosolyával mire felröhögök. A nevetés a legjobb stressz levezetés!
-Jobb vagy bal?- nézek a mellettem ülő fiúra.
-Bal- mondja és már el is tűnt abba az irányba. Én a jobb irányt célzom meg, halkan mászok a pultok, hűtök és székek között. Hátulról hirtelen rántják meg a vállam mire zaklatom felé fordulok. Sajnos háttal csattanok a földön és a kevésbé szív gerjesztő férfi erősen fojtogatós kedvében van. Fel emelem fegyverem és csuklón lövöm hogy érezze a törődést.
-Anyád nem tanított meg hogy nőket nem fojtogatunk faszfej?!- csattanok fel és könyökömmel az arcába csapok. Vére a pólómra fröccsen de talán ez zavar legkevésbé. Fegyverével arcomba súlyt, szememet el lepi az a bizonyos vörös köd. Térdemet lendítem és becsességét erőteljes rúgásban részesítem. Görnyedten dől le rólam majd fejéhez szegezem a fegyver csövét és meghúzom a ravaszt. Most tudatosul bennem hogy ez a vörös köd nem csak a düh miatt van hanem mert konkrétan felszakadt a jobb szemöldököm és ezáltal a jobb szemem vérben úszik ezért nem is látok semmit. Morogva nyomulok továbbra is előre. Megtámaszkodom egy hűtőnek és tekintetemmel Ericet keresem akit meg is találok szinte velem szembe. Jelbeszéddel adja a tudtomra hogy a következő pult rész mögött ott rejtőzik a cél személy. Apró bólintással adom tudtára hogy megértettem, lassan kezdek felé közeledni. Lassan nézek ki de rögtön megajándékoz pár lövéssel a célszemély. Morogva húzódom vissza. A padlóra nyomom a fegyverem majd lassan csúsztatom ki a  biztonságos zónából. Meghúzom a ravaszt és a fegyver elsül a földön, újabb fájdalmas ordítás tehát eltaláltam! Újabb lövést hallok majd Eric nagy sóhaját. Rögtön felpattanok és húzni kezdem kifele a fiút. A hátsó ülésre lököm és pedig a kormány mögé vágódom. A gumijaim szerintem még füstölnek és olyan gyorsan hagyom el a helyszínt. Lassan olvadok be a forgalomba.
-Miért kellett így elrohanni?!- csattan fel hátul Eric.
-Az mond neked valamit hogy Zsaruk?!- förmedek vissza rá. Válaszul egy morgás jön majd hirtelen megtanul artikulálni is.
-Köszönöm- mondja halkan.
-Semmiség- sóhajtok egy nagyot majd megállok a háza előtt- gyorsan menj ne keltsünk feltűnést. Elég hangosak voltunk és rengeteg hulla maradt. Majd beszélünk, szedd rendbe magad- adom ki utasításaimat majd kiugrik a kocsimból. Addig nem indulok el amíg be nem ér a lépcső házba, mikor megbizonyosodóm biztonsága felől haza felé veszem az irányt. Idegesítő hogy jobb szememmel semmit nem látok a vér miatt de azért valahogy mégis csak haza érek. Amint leállítom a kocsit hat ideges fiú rohan felém. Morogva szállok ki a kocsiból és csapom be az ajtót.
-Jade! Hogy nézel ki?!- kezd hüledezni Zayn.
-Kösz!- morgom oda a választ és félre lökve őket lépek be a házba.
-Hol voltál?! Lövéseket hallottunk! Most meg...te jó ég hogy nézel ki!- csattan fel Dave mire egy gyilkos pillantást küldök felé.
-Hagyjatok már békén! Bérgyilkos vagyok! Előfordul hogy lőnek körülöttem, előfordul hogy megvernek, előfordul hogy engem lőnek le, előfordul hogy a saját véremben úszva jövök haza! Örüljetek hogy élek!- kezdek felük ordítozni. Mit kell ezt túl reagálni?! Ez a munkám!
-Haza?- mosolyog rám Zayn mire felröhögök és lemondom megrázom a fejem. Nem hiszem el ezeket az örülteket! Felvonszolom magam a fürdőmbe és a csap alá hajolva kezdem el lemosni a rám száradt vért.
-Féltünk téged- hallom meg Louis csendes hangját.
-Sajnálom, ez a munkám. Nem szoktam hozzá hogy bárki is féltsen- válaszolok a csap alól neki. Törülközőért nyúlok és óvatosan törlöm meg vele az arcomat.
-Már pedig mi halálra aggodjuk magunkat érted Jade- beszél tovább hozzám de már seb össze húzót keresek a fiókban.
-Egy gyerek gyilkosért nem kell aggódni- mosolygok rá a tükörből mikor felhelyezem a tapaszt.
-Ne legyél gyerekes. Szeretünk téged- hatalmas ölelésben részesít majd kisétál. Hátamat a csempének vetem és lecsúszok rajta. Sok nekem ez az egész nap most már! Nehezen de ráveszem magam hogy felálljak és egy pizsit előkotorjak. Jól esnek a langyos cseppek amik lenyugtatják a testemet. Ericet megölhették volna. Akár engem is, de hiszen aki az én közelembe vannak azokat már megöltek majdnem. Ezek között a gondolatok között zárom el a vizet dühösen és törülközöm meg. Felkapom magamra a pizsit majd kifele igyekszem. Megtorpanok mikor meglátom magamat a tükörben, lassan a csaphoz sétálok és megtámaszkodom rajta úgy figyelem magam tovább. Sötét barna szinte már fekete hajam kicsit vizesen lóg lefele. Szemöldökömnél egy kis seb rajta ragtapasszal.
-Ilyen ez a pop szakma- suttogom magam elé. A tükör képem apró mosolyt jelez, apukám és anyukám is mindig ezt hajtogatta. Mind kettőjüknek ez volt a mottója mind a munkában mind az életben. Akárhányszor durcásan keltem fel az iskola miatt megkaptam hogy ilyen ez a pop szakma. Később a maffiában is találtam pár embert akinek ez volt a szlogenjük. Rám ragadt és nem is akarom lemosni ezt. Ez már az én szlogenem, ezzel a szüleimnek tisztelgem. Mosolyogva megrázom a fejem és kisétálok az ágyamig, háttal dőlök el az ágyon pontosan Zayn mellé.
-Holnap délelőtt fotózás. Eljössz?- kérdezi miközben fejét felém fordítja.
-Persze- mosolygom rá.
-Féltünk mert szeretünk- gondoltam hogy valami témája biztos van. Kezemet a fejem fölé emelem és a gyűrűt kezdem nézni. Olyan furcsa!- Szép ez a gyűrű- jegyzi meg Zayn mikor ő is a kezemet kezdi nézni.
-Olyan mintha anya itt lenne velem- suttogom halkan. Talán hogy biztosan csak ő hallja meg. Furán nézz rám és már rögtön tudom hogy ő most örültnek tart.
-De hát anyukád és apukád mindig veled van- néz rám továbbra is értetlenül és őszintén meglepődőm, karjaiba zárva húz magához közel és tovább beszél- A szívedben és körülötted is- mosolyog rám de én már csak homályosan látom az arcát a könnyektől. Soha nem gondoltam bele hogy mi van a halál után, talán tényleg szellemek leszünk és az emberek között lézengünk. Vagy a lelkünk marad itt. Sokszor éreztem hogy figyelnek valamikor vagy hogy ott vannak de soha nem gondoltam bele hogy talán ez akár igaz is lehet. Mióta rajtam van a gyűrű már tudom hogy ez igaz. Ne kérdezze meg tőlem senki hogy honnan tudom ilyen biztosan egyszerűen csak érzem.
-Köszönöm Zayn- Védelmezően ölel át és csitítgat. Szerintem fogalma sincs milyen jól esett ez nekem. Pár perc múlva eltol magától és az ablak felé sétál. Legszívesebben megkérném hogy maradjon és aludjon itt velem de még egy kicsit bennem van hogy hagyta kiszívatni Pezzel a nyakát. Nézem izmos és magas testét amint kimászik az ablakon és én csak csendben vitázok magammal. Oldalamra fordulok és behunyom a szemem. Meg szeretnék neki bocsájtani de még nem érzem 100%-ig biztosnak ezt az egészet. Valami még kell. Valami löket. 


18.Rész


Mit vegyek fel?! Dave felküldött hogy készüljek a "randimra" de nem tudom mit is kéne felvennem. Egy szórakozó helyre megyek. Ez is milyen röhejes már egy randi helyszínnek?! Jó, oké. Gondolkozzunk nyugodtan. Hangos zene, őrjöngő tömeg, tánc, pia. Rövid gatya! Gyorsan kezdek kutakodni a gatyák között mikor megtalálok egy igen rövid kis gatyát ám hosszítót derék résszel bíró darabot. Hümmögve nézem a pólókat mikor megtalálok egy csupa fekete csipke pólót. Rögtön keresek hozzá egy fekete melltartót is.
Sietősen kapom magamra a ruha darabokat. Kettőt fordulok a tükör előtt majd a fürdőbe sietek. Ajkaimra vörös rúzst kenek szememet pedig füstössé varázsolom. Rámosolygok tükör képemre majd hajamat kivasalom. felhúzom a fekete Vans cipőmet majd lefutok a fiúkhoz akik szintén harci díszben állnak.
-Hát ti?- kérdezem mikor végig nézek lezser de elegáns kinézetükön.
-Megyünk bulizni veled, régen voltunk. Dave meg ismeri a srácot szóval baj se lehet. De Jade, te így jössz? Csupa csipkés, átlátszik meg.. szóval uhm..- akad el Harry és a lábát kezdi nézni.
-Szóval jöttök velem randizni?! Igen így megyek- jelentem ki kicsit furcsállva a dolgot. A randi két emberről szól. Jobb esetben, de mit vár az ember az 1D-től?
-Menjünk Pet már vár- sürget minket Dave- Jade tuti hogy be jössz majd neki. Dögös vagy- jegyzi meg miközben kifele megy. Bókjától érzem hogy elvörösödöm.
-Én leszek az egyik aki vezet. Ki vállalkozik másiknak?- kérdezi Liam mire felrakom a kezemet de leint- Más?- kérdezi mire döbbenten nézek rá.
-Ilyen rosszul nem vezetek!- hüledezek rá mire értetlen tekintetével találkozom.
-Egyszerűen ez a te randid. Nyugodtan igyál meg bulizz, nem akarom hogy emiatt ne érezd jól magad- mosolyog rám.
-Engem nem zavar ha haza kell vinnem a részeg társaság felét- nevetem el magam és már be is szállok a kocsimba. Rögtön bevágódik mellém Dave, Lou és Harry.
-Menjünk randizni Pet-el!- kezd el hátul ordítani Harry miközben kikanyarodom.
-Pet jól néz ki? Hány éves? Munkája?- kérdezem sorba Davet aki elröhögi magát majd telefonálni kezd. Pár csöngés után kihangosítja és meghallom Zaynék hangját- Dave válaszolj már!- kezdem nyaggatni.
-Mire kell válaszolnod?- teszi fel a kérdést Niall a telefonból.
-Hogy Pet jól néz-e ki. Nem tudom én férfi vagyok nem mértem még végig. Hány éves? 31. Munkája? Alvilági hacker- válaszol kérdéseimre Dave.
-13 évvel idősebb nála- hallom meg halkan dörmögni Zaynt mire mosolyra húzódik a szám. Egy ideig nem szólók semmit a beszélgetésbe majd hirtelen tör rám a felismerés.
-Dave- szólítom meg őt remegő hangon. Kíváncsian rám kapja tekintetét- én még soha nem randiztam- mondom és hangom kissé megremeg. Nekem ez lesz életem első randija! És erre most jövök rá!
-Ez most komoly?- kérdezi hitetlenkedve mindenki. Szó szerint mindenki. A telefonból felismerem Zayn. Niall és Liam hangját míg mellőlem Harry Louis és Dave hangját.
-Szerinted viccelek?!- csattanok fel majd a kormányra csapok egyet- jó mindegy is. Itt vagyunk- mondom flegmán majd leparkolok. Gyorsan szállok ki majd csapom be a kocsi ajtót. Határozott léptekkel indulok meg a bejárat felé mikor valaki vissza ránt. Annyira meglepődők hogy szinte leblokkolok. Valaki a karjai közé zár de fogalmam sincs ki.
-Helló Pet vagyok, te pedig bizonyára Jade. Gyönyörűen festesz- mosolyog rám majd kicsit eltol magától. Láthatóan végig mérem a Zaynnal egy magas férfit. Szökés barna haja az égnek áll kicsit kócosan. Apró fekete karika ékeskedik szája jobb alsó részén. Fehér rövid ujjú pólót visel, még így is látszik hogy kidolgozott a teste. Fekete szűk farmer takarja lábait majd egy stílusos bakancs. Tipikus rossz fiús kinézet de meg kell hagyni hogy nagyon szexi.
-Örülök, te se festesz rosszul- nevetek rá kislányos zavaromba. Féloldalas mosolyra húzza a száját majd karját nyújtja felém én pedig belekarolok. Együtt lépünk be a szórakozó helyre és már fogalmam sincs hogy hol vannak a fiúk. Egy kis box felé húz majd leülünk oda, szorosan ül le hozzám ami kicsit zavaró de teljes mértékben elvonatkoztatom tőle magamat. Észrevétlenül kezdünk el beszélgetni minden féléről. Fel se tűnik hogy egy szórakozó hely kellős közepén vagyunk. Egy idő után miközben tovább beszélgetünk nézelődni kezdek. A táncoló tömegen megakad a szemem és azon belül is Zaynon és egy szőke lányon. Láthatóan élvezik egymás társaságát. Gyorsan kiszúrom még Harryt egy vörös hajú lánnyal, Liamet pedig egyedül de a többieket nem látom.
-Menjünk táncolni- villantom meg Petnek a legszebb mosolyom. Rögtön bólint majd maga után kezd húzni az izzadtan vonagló tömegbe. Szerencsémre Zaynek közelébe. Magamnak nem fogok hazudni! Féltékennyé szeretném tenni. Bosszant hogy máris talált nálam jobbat. Kezeimet Pet nyaka köré fonom, egyik lábammal lábai közé lépek és a zene ütemére rázni kezdem a csípőmet. Ki akarom zárni a külvilágot és csak Petre figyelni! Rá emelem tekintetem és elveszek kék szemeiben. Talán ő lehet az aki elfelejteti velem Zaynt. Ő elfogadná hogy bérgyilkos vagyok. Megértene. Gyorsan pördülök meg mikor a DJ még pörgősebb számra vált és most már háttal táncolok Petnek. 
Forró leheletét érzem a nyakamon. Szememet csukva tartva táncolok tovább az őrjítő zenére. Hirtelen érzem meg kezeit csípőmön és fordít vissza maga felé. Ismét elveszek azokban a kék szemekben. Karjaimat nyaka köré fonom és tovább táncolok. Lassan közelit ajka felém de én nem mozdulok. Meredten nézem majd én is behunyom a szemem. Érzem ahogy szája súrolja az enyémet. Megteszem?! Megtegyem?!
-Kedves vendégek! Meglepetés vendégünk érkezett! A színpadon Zayn Malik!- hallom meg a DJ hangját mire szétrebbenünk Pettel. A tömeg kíváncsian nézi a kis szinpadon álló srácot. Őrjöngö sikítozásba kezdenek a lányok. Én csak meredten bámulom ők ott fent. Majdnem csókolóztam Pettel...majdnem!
-Nem hiszem hogy bármit is mondanom kell. Az új dal majd elmond mindent főleg azt amit most gondolok- mosolyodik el a közönségre majd felcsendülnek az első akkordok. Komolyan itt kell előadni az új számukat?! A randimon?! Várjunk csak. Ezt az a szám lesz amit Zayn írt. Elképedve hallgatom a dalt és érzem hogy belepirulok. Csak ő énekel, csak nekem. Az a titkos tetkóm most már a srácok számára sem titkos! Meredten állok a tánc tér közepén és csillogó szemekkel figyelem Zaynt aki pontosan a szemembe nézve számomra énekli a dalt. Igaza volt a dal elmond mindent. Az hogy össze tört a halál hírem miatt és most ez a dal. Ez az a löket. Ez ami kellett! Érzem ahogy kicsordul egy könnycsepp és hallom ahogy Zayn hangja megremeg. Halkan felnevetek ahogy látom hogy szemei csillogni kezdenek. Amint kiénekli a refrén utolsó szavát leugrik a színpadról és felém indul. Mosolyogva nézem ahogy vészesen csökkenti a köztünk lévő távot.
-Jade én komolyan sajnálom egy barom voltam és hülye...- eddig jut mivel szinte a nyakába ugrom és gyorsan tapasztom össze ajkainkat. Olyan régen csókoltam már meg, olyan régen volt hozzám ilyen közel, olyan rég szerettem minden bizalommal. Érzem ahogy belemosolyog csókunkba majd megpördül velem. Válaszul alsó ajkába harapok majd elválok tőle. Mosolyogva, csillogó szemekkel fürkész engem. Érzem hogy mosolyom levakarhatatlan és teljesen ki lehetek pirulva. Hirtelen fogom fel körülettem a hangos tapsolást. Gyorsan fordulok körbe és zavartan veszem tudomásul hogy mindenki minket néz.
-Uhm- fúrom fejem Zayn nyakába aki erre halkan felkuncog- menjünk innen- suttogom neki halkan a taps vihar közbe. Óvatosan lerak majd megérzem lábam alatt a talajt, szorosan kezébe csimpaszkodom és kifele igyekszünk. Fel sandítok arcára és látom ahogy levakarhatatlan mosoly telepedik rajta, mi tagadás én is vigyorgok mint egy vadalma.
-Köszönöm- mondom halkan mikor már kiérünk az örült épületből.
-Annyira sajnálom Jade, és soha nem akarlak elveszíteni de inkább alázz meg és szakíts velem mint hogy megöljenek és átéljem a mai napot még egyszer!- hadarja el és újra magához szorít. Viszonozom mackó ölelését és beszívom régen érzett férfias illatát.
-Ma velem alszol- jelentem ki miközben arcomat pólójába fúrom. Halkan felkacag és én ezt egy igennek veszem. Hangos ajtó csapódásra figyelek fel jobb oldalt. Oda kapom a fejem és meglátom a társaság hiányzó részét is.
-Na végre! Többet ne csinálj hülyeséget!- röhögi el magát Harry majd lepacsizik Zaynnal- Egyébként hol is van az a titkos tetkó?- kacsint rám mire megforgatom a szeme és jobban Zayn ölelésébe bújok.
-Ha elmondom nem lesz titkos- nyújtom ki rá a nyelvemet- Haza mehetünk?- kérdezem egy fintorral fűszerezve. Jelenleg csak azt akarom hogy hozzá bújak Zayn csupasz forró bőréhez. 
-Jadey- jelenti ki rögtön Zayn, Dave és Lou.
-Liam- vágja rá rögtön Harry és Niall is. Mosolyogva pattanok be a kocsiba majd gyújtást adok és haza felé veszem az irányt. Liam kocsiját követem és látom ahogy Harry és Niall szórakoznak hátul, nehezen koncentrálok a vezetésre mivel Zayn keze a combomon pihen. Gyakorlott mozdulattal parkolok le a ház előtt mikor égetni kezd a gyűrű. Rögtön el kap a gyanakvás és rossz előérzet.
-Hívjátok fel Liaméket. Ne szálljatok ki a kocsiból! Ők se! Sőt hajtsatok el!- adom ki utasításaimat majd még egyszer átsimítok Zayn kezén és kipattanok. Értetlenül merednek rám mikor meglátom hogy Liam épp kiszállna de megcsörren a telefonja. Értetlenül néz rám de vissza ül. Lassú léptekkel indulok meg előre, a gyűrű továbbra is égeti az ujjamat és tudom hogy valami készül. Körbe fordulok mikor két fényszórót pillantok meg és nagy farolással megáll a ház előtt.
-Segíthetek?- kiálltok oda mire a sötét alak megtorpan majd felém kezd futni. Most mi van?! Ki ez?! Mit akar?! Miért fut felém?! Értetlenül nézem a közeledő alakot de mielőtt oda érne hozzám gyorsan lépek előre kettőt majd kaszálom el a lábait. Hangos puffanással ér földet. Még a hangja is fáj! Gyorsan vetem hátára magam és feszítem hátra bal karját- Mit akarsz?- teszem fel monoton hangon a kérdésemet. Morgolódva szállok le róla majd fordítom magam felé és letépem fejéről a fekete maszkot. Amint meglátom az illetőt hátrahökkenek. Nem mintha ismerném de ijesztő ahogy cérnával össze van varva a szája. Arca véres gondolom a kisebb kozmetikai beavatkozásból, szeme félelemmel teli és már tudom hogy kényszerítették. Ijedten pattanok le róla és esek hátra a porba mire ő gyorsan kocsijához szalad és elhajt. Meredten bámulok utána és próbálom felfogni hogy egy ártatlan emberen keresztül akartak nekem így üzenni. Az hogy össze volt varrva a szája arra utal hogy maradjak csendben. De mégis miről?! Nem láttam vagy hallottam semmi olyan dologról ami ennyire titkos lenne!
-Hallod mi volt ez? Jól vagy? Szólalj már meg?!- ránt vissza a valóságba Dave hangja és keze ami előttem legyez. Megrázom a fejem hátha rendeződnek a gondolatok bent a fejemben de nem járok sikerrel.
-Meg fenyegettek- jelentem ki még mindig a földön ülve.
-Aki itt volt? Az fenyegetett meg?- kérdezi Zayn idegesen és felhúz a földről majd a karjai közé zár.
-Össze volt a varrva a szája. Félt is. Valaki ide küldte hogy lássam- mondom inkább Davenek mivel ő otthonos innen még az alvilágban rajtam kívül. Szemei elkerekednek majd befut a házba.
-Mi a faszt csináltál?!- ordítok utána és már én is futok amint belém csap a felismerés. A többiek értetlenül kezdenek minket követni. Egészen Dave szobájáig futunk majd benyit- Óh baszd meg Dave!- nyögöm hajamba temettet kezemmel amint benézek. Vörös vérrel a falán a bizonyos "Kuss" szavacska- Mit láttál?- kérdezem nagyot nyögve továbbra is a falát nézve.
-Később- nyel egyet ő is. Lassan fordulok meg és látom hogy jönnek fel a fiúk. Értetlenül fúrják szemüket az enyémbe. Gyors mozdulattal zárom be Dave ajtaját.
-Nem kell látni. Úgy tűnik nem engem fenyegettek meg- nézek szigorú tekintettel Dave-re. Mit tett?! Mivel ásta magát bele ennyire?!- Mit csináltál?! Ennyire durva dolgot elvállaltál?! Keresd meg ki tehette! Most!- jelentem ki ellenkezést nem tűrő hangon. Nem fogom tűrni hogy több fenyegetést kapjon innen bárki is, elegem van! Velem senki nem fog baszakodni!
-Nem te fogod ezt elintézni- jelenti ki halkan mögülem Dave. Szinte a földbe gyökerezem kijelentésére. Lassan fordulok meg majd vissza sétálok elé.
-Akkor mégis ki?! Te?! Te hacker vagy nem pedig bérgyilkos!- ordítok rá majd körülbelül két másodperc alatt fogom nyakát a kezem közé olyan formában hogy egy apró mozdulat és kitörhetném- Látod?! Nem tudod magad megvédeni se!- ordítok tovább rá majd elengedem- Derítsd szépen ki ki volt az és ne játszd a hőst! Köszönöm- mondom már halkabban majd  leviharzok a nappaliba. Idegesen veszek elő egy poharat majd tartom a csap alá. Meredten bámulom ahogy a víz feltölti a poharat majd elzárom és számhoz emelem. Azt mondta soha nem vállal el túl durva melókat. Hát ennek elég durvának kellett lennie. Mérgesen csapom le a poharat a pultra majd támaszkodom meg. Fejem lehajtom és hagyom hogy hajam arcom köré hulljon mint egy függöny. Miért kell így elbaszni ezt a napot?!
-Ne idegeskedj- hallom meg az egyetlen hangot amire most vágyok. Erős kezeit derekam köré fonja és úgy ölel meg hátulról. Hiányzott, fel se fogtam hogy mennyire.
-Láttál már véresen össze vart szájú embert? Nem. Remélem nem is fogsz. Ha így üzennek az már nagyon komoly Zayn- mondom csüggedten és tovább markolom a pultot.
-Amint Dave is megnyugszik elintézzük- dörmögi a fülembe majd apró puszit hagy nyakamnál.
-Pont ez az! Hogy nem MI intézzük el hanem ÉN. Mert egyedül én tudom elintézni. Én ki akarok ebből lépni! Én ezt nem akarom de úgy tűnik soha nem hagyom ott a sötétebb világot érted?! Annyira benne vagyok hogy nem tudom magam elvágni tőle! Komolyan fontolóra kell vennem hogy vissza menjek-e a maffiához- mondom halkan és talán kicsit kétségbe esetten gondolataimat. Mit tehetnék? Tényleg túlságosan benne vagyok ahhoz hogy kilépjek! Talán "magánvállalkozóként" kéne tovább űznöm. De a maffia továbbra is ott lesz. És ők üldözni fognak míg a főnök le nem tesz rólam vagy vissza nem megyek illetve nem halálozok el. Bárki bármit mond ez így van, és a főnök nem fog rólam lemondani.
-Kérlek ne menj vissza- suttogja inkább a nyakamba mire lábaim megremegnek- El fogsz szakadni csak nem egyszerűen. Dave magát okolja hogy szerinte most a halálba küld majd. Féltelek- dörmögi továbbra is a nyakamba. A halálba küld? Kitépem magam Zayn kezei közül és felfele kezdek futni. Nem érdekel most semmi csak hogy mit tett hogy ezt gondolja. Idegesen rontok be a szobájába. Már nincs feltúrva mivel gondolom rendet rakott de a vérrel írt szavacskát nem takarította le. Meredten bámulja a maga előtt lévő laptopot és szinte nem is pislog.
-Dave- hangom megremeg mire felkapja a fejét. Szemei könnytől csillognak majd felém fordítja a laptopot. Meredten bámulom a képernyőn lévő adatokat- Mi a...- nyögöm.
-Megkérték hogy adjak ki adatokat a volt főnöködről. Azt hittem ezzel neked is jót teszek! Mikor kutakodni kezdtem jó pár kelletlen adatot is megtaláltam. Régebbi munkákat is. Sajnálom Jadey- mondja halkan.
-Ez nem lehet- lehelem magam elé miközben a laptophoz sétálok és lerogyva kezdem tanulmányozni az anyagot- Hogy? Miért? Mikor?!- kérdezem tőle miközben újra átfutom szememmel a sorokat.
-Srácok szerintem most menjetek ki- mondja halkan Dave és mögém bámul. Gyorsan pördülök meg és látom ahogy egyszerre intik a fejükkel hogy nem.
-Válaszolj!- mondom éles hangon most már Dave felé nézve. Tudnom kell! Jogom van tudni! A gyűrű égetni kezd de ez most nem érdekel. Ehhez igen is jogom van!
-Ő is belefolyt a maffiába akárcsak te. Tudom hogy elit kommandós volt de Jade...mellette meg volt a másik szakmája is- nyel egy nagyot mire a padlót kezdem bámulni.
-Ő is bérgyilkos volt?- suttogom magam elé a kérdést ami inkább számomra a felismert valóság.
-Ugyan az volt a főnökötök. Nem véletlen tanított meg lőni Jade! Gondolj csak bele! Máris minden sokkal világosabb! Az is hogy Anyád miért nem akarta!- ordít rám. Megsemmisülve ülök továbbra is földön.
-Várjunk te most az Apjáról beszélsz?!- csattan fel Lou. Továbbra sem bírok megszólalni csak gondolkozom. Agyamban a kerekek vészesen dolgoznak. Nem hiába és viccből csináltuk a titkos rejtekhelyeket. Nem hiába tanított lőni és ha úgy veszem még több mindent is tanított. Anya szomorú de büszke arca amikor dicsért engem apa. Ők tudták mi leszek. "Ilyen ez a pop szakma". Már ennek is sokkal több jelentősége van! Miért nem mondták? Miért nem tudtam róla eddig? Miért nem mondta el nekem maga a főnök?! Apám példájára nevelt fel engem! Apám nyomdokaiba léptem! Hogy tudta ezt csinálni a kommandós munkája mellett? Elvileg a rendet védte! Hogy folyt bele?! Ezért végezték ki! Gyorsan pattanok fel mit sem törődve a beszélgetéssel. El se jutnak hozzám a szavak, gondolkodás nélkül rontok a szobámba és veszem kezembe a Berettámat, az igazit! Az elém álló Louist könnyed mozdulattal lököm arrébb. Gyorsan surranok el Zayn kinyújtott karjai között és futok le a lépcsőn. A bejárati ajtótól négy méterre Dave-be botlok. Szó szerint ugyanis őt már nem veszem észre, csak a kérdések járnak a fejemben.
-Takarodj az utamból!- morgom oda neki fenyegetően- Most!- üvöltök rá nyomatékosítva magamat.
-Nem! Mit akarsz csinálni?! Oda menni?! Megölnek amint meglátnak! Olyan vagy mint egy körözött személy te idióta!- ordít vissza rám. Arcom és vonásaimat megkeményítem. Fegyvert tartó kezemet rá emelem.
-Azt mondtam takarodj az utamból- jelentem ki fagyosan majd kibiztosítom a fegyvert. Arca elsápad és hófehérré válik- Jogom van megtudni mindent!- Szinte magamtól is megrémülök hogy képes voltam/vagyok Dave-re fegyvert fogni. Megrázza a fejét és továbbra se mozdul el onnan. Egyre mérgesebb és mérgesebb leszek. Lemondóan engedem lejjebb a kezemet míg végül a fegyver kiesik a kezemből és földön csattan. Magától sül el és a golyó és a falba fúródik. Ettől hátrébb lép ijedtében ezáltal számomra szabaddá válik az út. Gondolkodás nélkül rontok ki és futok a kocsimig. Kocsim ajtaját szinte kitépem és még bele se ülök de valaki már oda ordít hozzám.
-Hagyd már abba!- hallom meg Zayn hangját- Nem fehér volt hanem szürke! De te is azzá szeretné válni! Szürkévé! Most meg meg akarod öletni magad?! Hát én nem fogom hagyni! Ha nem szállsz ki abból a kurva kocsiból szétlövöm a kerekeit!- ordít rám továbbra is. Eszembe jut a beszélgetésünk az otthonom felé vezető úton miszerint apám fehér én pedig fekete vagyok. Elképedve nézek a fekete hajú dühöngő srácra aki a fegyvert kocsimra szegezi. Már csak azért is hogy lássam tényleg ki tudja-e lőni a kerekeimet becsapom az ajtót és elindulok. Azonnal megszólal a fegyver és irányíthatatlanná válik a kocsim. Három lövés és három kerekemnek annyi. Elképedve szállok ki a kocsiból és akaratom ellenére lépkedem Zaynhoz.
-Most legszívesebben csodálkozva dicsérnélek de akkor is jogom van ehhez!- ordítok rá miközben kezéből kicsavarom a fegyveremet.
-Megölnek! Felfogod?!- ordít vissza rám és fenyegetően közelebb lép.
-Leszarom Zayn! Az Apám bérgyilkos volt!- vörös köd ülepedik a szememre amit most nem engedhetek meg magamnak. Lerogyok a földre és becsukom a szemem. Élesen szívom be a levegőt és nyugtatom le magam. Éget a gyűrű továbbra is. Anyu tudta? Tudta hogy Apa bérgyilkos?! Miért ölték meg? Ha itt tartunk Zayn hogy lőtte ki a kerekeimet?!
-Jade jól vagy?- hajol felém aggódva Zayn és ekkor veszem csak észre hogy a földön fekszem és az eget bámulom.
-Engedj el könyörgöm- mondom halkan szemébe nézve. Tudnom kell hogy mi történt! Egyszerűen tudnom kell!
-Esetleg holnap. Hívok szerelőt megcsinálja a kocsit. De most aludjunk- mondja kedves és lány hangon majd menyasszonyi pózban indul meg velem a ház felé. A gyűrű már nem égeti ujjamat de szúrósan nézek rá. El jutottam odáig hogy szúrósan nézzek egy gyűrűre! Lemondóan fújom ki a levegőt. Az apám bérgyilkos és kommandós volt. Anyám nagy való színűséggel tudta. Miért? Hogy keveredett bele? Miért nem hagyta ott? Miért jutok arra a sorsa mint ő?
-Zuhanyozz le- suttogja halkan a fülembe Zayn és lerak a két lábamra. Akárcsak egy zombi magamhoz veszek egy francia bugyit és egy sima pólót. Fa arccal állok be a vízsugár alá és dörzsölöm át hajamat samponnal majd a balzsammal. Ezek után ráérősen dörzsölöm bőrömbe a tus fürdőmet is. Gondolataim sokkal távolabb járnak. Annyira kérdés és egyikre sincs válasz. Lustán kezdem hajamat szárítani majd megunva kicsit vizesen hagyom. Mikor kilépek Zayn már egy alsógatyában fekszik az ágyamban. Ez az egyetlen egy dolog ami most kicsit is elvonja a figyelmemet. Mosolyra húzom a számat majd nekifutásból ugrok az ágyra mellé. Nevetve húz oda magához.
-Látom kicsit jobb kedved van- mosolyog rám miközben rá ülök és kezét derekamon pihenteti.
-Kicsit. De attól még zavarnak a kérdések és ha tetszik ha nem igenis el fogok oda menni- mondom zordan mire ugyan úgy mosolyog tovább.
-Makacs vagy- jelenti ki majd fordít helyzetünkön és ő ül rám. Nevetve figyelem ahogy kezeimet lefogja a fejem fölött. Lassan kezd felém hajolni mire szemeimet lehunyom. Várom mikor érzem meg puha ajkait de helyette csak az orrom érzékelek egy kis puszit. Szemeim azonnal kipattannak és egy gonosz vigyorral találom szembe magam.
-Gonosz vagy- jelentem ki ezúttal én. Szúrósan próbálok rá nézni de egyszerűen csak elmosolyodom ahogy ránézek.
-Miért?- kérdezi és most szám sarkába ad egy apró puszit- Fogalmam sincs miért gondolod így- suttogja és most a szám másik sarkába ad egy puszit. Fejem szája felé mozdítom mire ő elhúzza.
-Tudod te azt jól Malik- mondom és hangom kicsit rekedtesen hangzik amitől még én is meglepődőm.
-Túl sok Malik- jelenti ki majd fülcimpámba harap. A hideg kiráz majd puszilgatni kezdi vállam és nyakam találkozását. Megelégelve kis játékát nehezen de fordítok helyzetünkön és most én fogom kezeit a feje fölé. Gonosz mosolyt villantok felé mire egy fancsali fintorra húzza a száját. Nyelvem végig húzom vállától a füléig majd én is beleharapok. Reakcióját figyelem és hallom ahogy próbál vissza tartani minden érzelmet. Álla vonalát végig puszilom és így térek át nyakának másik felére. Megkeresem azt a bizonyos érzékeny pontot és fogam közé veszem a bőrt. Érzem ahogy testén végig fut a hideg mire elengedem a bőrt és megpuszilom. Hallom ahogy megkönnyebbülten felsóhajt mire gyorsan csapok le az iménti puszi helyére és megszívom a bőrt. Férfias nyögéssel nyílik szét a szája mire elhúzom a fejemet és szemeibe nézek. Csillognak és saját arcképemet tükrözik vissza. Arcát nézve mosoly terül szét arcomon. Lassan közelítek ajkai felé és behunyom a szemem. Mikor már éppen hozzá érnék kikukucskálok és látom hogy az ő szemei is csukva vannak ezét gyorsan én is csak az orrára adok egy apró puszit.
-Megérdemlem!- nyögi elhalóan. Nevetve veszem alsó ajkát fogaim közé és húzom meg. Látom ahogy felém mozdul én mégis elhúzom a fejemet. Elkínzott szemei enyémbe fúródnak és mosolyra húzom a számat akaratlanul is. Nem szabadna ennyire szeretnem. Nem.
-Mi a baj?- kérdezi komolyan mire meglátom szemében az én könnyel teli szememet. Megrázom a fejemet ezzel jelezvén hogy semmi. "Téma terelés" réven hajolok hozzá és csókolom meg. Hagyja hogy irányítsak. Nem küzd csak hagyja magát. Minden érzelmemet próbálom kiadni egyetlen egy csókban. Mintha az utolsó lenne, mintha az életem és az ő élete múlna rajta. Azt akarom hogy tudja szeretem.
-Én is- mosolyog rám mikor elválok tőle. Hitetlenkedve borulok le mellé az ágyba. Elképesztő egy ember. Karjaival körül ölelve húz mellkasára én pedig kényelmesen elhelyezkedem.
-Mi bánt?- kérdezi tőlem halkan miközben hajammal játszik. A hold kintről világítja be a szobát ettől kissé derengős hangulatot teremtve.
-Most ne- kérlelem halkan miközben hasra fordulok és államat mellkasára támasztva figyelem arcát. Oldalról világítja meg a hold ezzel kiemelve arcának élét enyhe borostáját és kócos fekete meredező haját.
-Ahogy szeretnéd- mosolyog rám. 
-Egyébként tetszett az a szám- nevetek rá mire még ilyen csekély fénynél is látom hogy elpirul. Puszit nyomok szájára majd karjára fekszem és nyakába fúrom fejemet.
-Kétségbe estem mikor majdnem megcsókolt- mondja halkan mire apró puszit nyomok a nyakába- Fogalmam sincs mit tettem volna ha nem bocsájtasz meg akkor- mondja még halkabban.
-De megbocsájtottam- mosolygok rá hogy biztosan tudatosuljon benne ez az egész. Remélem több ilyen vitánk nem lesz és egyikünk se csinál hülyeséget.
-Tudom. És köszönöm- mosolyog vissza rám mire megint nyakába fúrom a fejem- Jó éjt Jadey- dörmögi halkan. Hümmögök egyet válaszul és érzem fejem tetején szuszogását, derekamon védelmezően átölelő kezét. Annyira hiányzott már ez! Testemmel próbálok közelebb bújni hozzá amennyire csak lehet mire hallom hogy halkan felkuncog.
-Ha tudnék én is közelebb bújnék de ez már fizikailag lehetetlen szívem- dörmögi mire két kezemmel teljesen átölelem és lábainkat is össze kulcsolom.
-Látod? Lehetséges- mondom és most már nyugodtan hajtom álomra a fejemet. Érzem ahogy elmosolyodik és szorosabban tart magánál majd szép lassan elnyom egy kellemes és jóleső sötétség.

***

Szempilláimat ólomsúlyúaknak érzem ám nagy nehezen kinyitom őket. Szinte hátrahökkölök mikor rájövök hogy ismételten nem álmodtam és Zayn még mindig a karjai közt tart szorosan ugyanúgy ahogy este elaludtunk. Rögtön kipattannak a szemeim ahogy meglátom a szokásosan elnyílt száját és a kócos haját. Szemét kiemelő szempillákat. Lassan tornázom magam feljebb nehogy felkeljen. Apró puszit hagyok a száján majd újabbat és újabbat. Lassan térek le kulcscsontjára és azt is végig puszilom. Füle mögé is elrejtek párat majd vissza térek a szájára. Hosszabbakat nyomok rá de szinte semmi reakció.
-Csak azért nem csinálok semmit mert élvezem- mondja reggeli rekedtes hangjára mire elnevetem magam.
-Sunyi vagy!- dorgálom le mire magára ránt és most rajta fekszem. Akárcsak mikor Pezz váratlanul betoppant. De ez most nem történhet meg!
-Mondtam hogy kelthetnél így minden reggel. Kiélvezem. Azt hittem álmodom, megint- mondja egy reggeli mosollyal fűszerezve. Egyik kezét hajamba vezeti lassan, kissé meghúzza majd ajkaira irányít hajamnál fogva. Lusta csókot váltunk majd elválunk. Nézem boldogságtól ragyogó arcát és ettől én is boldog leszek.
-Ha rajtam múlik akkor keltelek is így minden reggel- válaszolok neki egy kisebb fázis késéssel mire még nagyobb mosoly telepedik arcára. A gyűrű kezdi égetni a kezem mire szemeim kikerekednek és lepattanok Zaynról- Baj van!- mondom neki majd egy fegyvert dobok oda neki és magamhoz is fogok egyet. Bugyim szegélyébe még egy kést is elrejtek. Lassan lépek ki a folyosóra de nem hallok semmit. Hátrafordulok Zaynhoz aki értetlenül néz rám de markolja fegyvert.
-Majd később elmagyarázom honnan tudom de most menj én nézd meg fent a szobákat hogy jól van-e mindenki. Én lent körül nézek. Bármi van kérdés nélkül tüzelj és jelezz. Sajnálom- hadarom el gyorsan és elindulok lefele a lépcsőn. Rutinos mozdulatokkal nézem végig az alsó szintet de nem találok semmilyen furcsa dolgot.
-A srácok kisebb szív rohamot kaptak mikor benyitottam hozzájuk fegyverrel de ott fönt nincs semmi para. Dave viszont teljesen ideg és csak ennyi hajtogat: Jade megérzései mindig bejönnek!- néz rám kétségbe esetten.
-Menjetek a pánik szobába- mondom fintorral fűszerezve mire megrázza fejét- Akkor legalább menj Davehez. Tudsz lőni bár azt nem tudom honnan- nevetek rá majd észbe kapok hogy most miért is vagyunk itt. Gyors léptekkel indulok meg kifele. Óvatosan nézek ki az ajtó kikukucskáló részén és látom hogy a ház felé tart egy citrom sárga terep járó.
-De bementek abba a pánik szobába! Most!- közölöm miközben Zaynhoz futok és gyors csókot nyomok a szájára- Vidd a fegyvert, siess kérlek- nézek rá mire látom hogy küzd magával. Tekintetét az ablak felé fordítja ahol már vészesen közeleg a kocsi.
-Bassza meg- káromkodik egyet majd felfut. Nézem izmos alakját fegyverrel a kezében és mosolygásra ösztönöz- Ne akadékoskodj csak menjél már!- hallom meg felcsattanni mire az bejárati ajtó mögé állok és várok. Remélem bejutnak időben.
-Kösz apu vagy anyu nem tudom melyikőtök az- morgom a gyűrűnek mire most hirtelen jéghidegre vált és akaratlanul is elmosolyodom. Fegyveremet mellkasomhoz húzom és várok. Hallom a murva csikorgását majd a motor elhalkulását. Kemény léptek majd az ajtó mellettem apró darabkákra törik a golyózápor miatt. Ebből is már csak fokpiszkáló lehet. Amint belép rajta a kedves vendég hátulról lövöm térdhajlaton mire össze esik. Egy rutinos mozdulattal rúgom ki a fegyvert a kezéből ami ennek hatására újra el sül de "szerencsémre" ez is csak a falba fúródik és nem belém.
-Miért vagy itt?!- kérdezem monoton hangon miközben leszorítom a földre fejénél fogva.
-David Torren! Olyan információt tudott meg amit nem kellett volna ez...-eddig tudja mondani mire eltöröm a nyakát. Megölöm Davet! Meg én! Egy normális reggel?! Ekkora kérés? Édes istenem! Gyors léptekkel futok a sárga terepjáróhoz és körbe nézem de úgy tűnik egyedül jött a tag. Szintén futva teszem meg a távot a próbateremig.
-Gyertek ki. Dave beszélni valónk van. Bérgyilkost küldtek rád. Srácok kell egy új bejárati ajtó. Ne haragudjatok- húzom fintorra a számat mire a falnak kinéző rész elhúzódik és Dave ront ki rajta egyenesen le a nappaliba. Zayn ujjait össze kulcsolja az enyémmel és úgy megyünk utána.
-Te tudod ki ez?!- néz rám aggodalmasan Dave majd a halott férfi fejét felemelve felém mutatja.
-Will Dewron- bólintok komolyan- nem tudom miért ekkora baj hogy kiderült számomra ez az info de akkor én most szépen felöltözöm addig te berakod abba a sárga terepjáróba utána elhajtok az EXfönökömhöz és onnantól kezdve nem tudom mi lesz. De legalább ezt tedd meg minden szó nélkül. Köszönöm!- mondom fa arccal és monoton hangon majd elindulok fölfele. Zayn utánam kap és össze kulcsolja kezeinket majd ő is velem jön felfele. Kezeink össze kulcsolva lógnak míg a másik kezünkben a fegyver van.
-Honnan tudsz lőni?- kérdezem miközben hanyagul lököm be szobám ajtaját. Fegyveremet rögtön az ágyra dobom és látom ahogy Zayné is arra fele repül.
-Bradfordban is van alvilág- rántja meg a vállát mire ledermedten felé fordulok- Jól vagy?- néz rám aggódóan mire agyamban a kerekek csak úgy zakatolnak. Hallottam már pár történetet Bradford-ról. Főleg hogy volt egy "tehetség" de úgymond kilépett a szarból, még időben. Talán ő az?! Miért nem mondta?! Miért akadt ki annyira mikor én elmondtam neki? Ez megmagyarázza azt hogy miért nem ijedt meg tőlem az erdőben, hogy kilőtte a kerekeimet!
-Úristen- lehelem magam elé és érzem ahogy meg remegnek a lábaim. Az a srác időben abba hagyta de ahogy a "legendák" szólnak lőni megtanult és egy kicsit minden másból. Nagy jövőt jósoltak neki de abba hagyta. Miért kérdezgetett ha ő volt az?! Ha ő is nyert egy kis bepillantást ebbe a világba?!
-Mi a baj? Lesápadtál- néz rám értetlenül és közelebb lép hozzám. Meredten bámulom őt de nem akarom elhinni. Képtelenség. Nem lehet Ő az!
-Te vagy az!- lehelem ki még mindig meredten- Rólad szóltak a mesék! Te vagy a tehetség aki abba hagyta időben! Az X-Factor miatt hagytad abba! Te is bérgyilkos lettél volna! Óhh istenem!- hadarom el majd utolsó mondatomnál fejemre csapva fordítok hátat neki és kezdem nézni a falat. A gyűrű érzem hogy jéghideg lesz de ezt még nem tudom hova sorolni hogy mit jelenthet.
-Jade én...- akad meg mire felé fordulok. Ezt nem tudom elhinni. Apám bérgyilkos volt. Én is az vagyok. Eric is az. A két legjobb barátomból az egyik Hacker a másik pedig a világ leghíresebb tinibandájának az énekese. A volt legjobb barátom is bérgyilkos. A pasim szintén a világ leghíresebb tini bandának az énekese és majdnem bérgyilkos lett!
-Ezt nem hiszem el- mosolygok rá teljes szívből. Ez egy kész vicc. Konkrétan helyből ugrok a nyakába- Annyira büszke vagyok rád!- szorítom magamhoz mire meglepetten és félénken ölel vissza.
-Nem haragszol? Nem ordítozol? Nem akarsz megölni?- kérdezi félénken mire felnevetek.
-Bérgyilkos vagyok mit vársz?! A pasim egy tehetséges kezdő!- mosolygok arcába és megcsókolom.  Komolyan örülök ennek mert így legalább tudom hogy valamelyest meg tudja védeni magát!
-Örült vagy- leheli maga elé mire lemászok róla és szekrénybe kezdek turkálni.
-Mesélj! Hogy került be meg ilyesmi- mondom miközben az ágyra kezdek szórni pár ruha darabot.
-Rossz társaság. Fű. A füvet venni kellet valahonnan. Alvilág. Innentől már magam sem tudom hogy folytam bele csak hogy az erdőben tanítanak meg lőni. Az X-Factorban tovább jutottam és abba hagytam. Ezért akadtam ki hogy te az vagy. Mármint... uhm...ezt nem tudom elmagyarázni normálisan- kezdi vakargatni a tarkóját.
-Megértem. Így azért már világosabb minden. Egyébként elmondhattad volna. Viszont én sem mondtam el szóval megértem hogy miért. Azért ez vicces- nevetem el magam- Eric, Ben, Dave, Apa, Te, Én- nevetek tovább mire neki is mosolyra húzódnak telt íves ajkai. Egy pólót is hátra dobok még majd felegyenesedem.
-Azt hittem csapkodni fogsz vagy ilyesmi- vakargatja ismételten a tarkóját.
-Nem mondom hogy nem lepődtem meg és ha most nem lenne semmi dolgom valószínűleg jobban kiakadok és ezt még átellene beszélnünk de minden esetre örülök neki hogy a Barátom egy majdnem bérgyilkos és legalább fegyverrel megtudja védeni magát- mosolygom rá majd lekapom magamról a pólót és a másikért nyúlok. Belebújok majd vissza nézek Zaynra. Elnevetem magam ahogy fejével a falnak dől és hallom légvételeit- Baj van?- kérdezem még mindig nevetve mikor hátulról átölelem. Morog valamit amit nem értek ezért jobban hozzá bújok.
-Vedd már fel azt a gatyát könyörgöm- csattan fel mire ismét nevetésben török ki de az ágyhoz sétálva kezdem magamra rángatni a ruhadarabot.
-Furcsa, mások azt kérik vegyem le- nevetek továbbra és éppen a gomb részével szenvedek mikor két erős kart érzek meg a derekamnál és egy rántás. A következő pillanatban Zayn ajkaival találom szembe magam miközben már csókolózunk. Karom nyaka köré fonom és szorosabban ölelem őt magamhoz. Megérzem kezét amint a hajamba túr és kicsit meghúzza. Pontosan ezt csinálom én is vele és már megértem mit érez akkor. Alig hallható nyögést hagyok ajkai között. Érzem ahogy mosolyra húzódik a szája majd elvál tőlem.
-Nem más vagyok- kacsint rám majd eldől az ágyamon. Kifulladva nézem tökéletes alakját. Nagy próbálkozások árán begombolom gatyámat majd ismét a szekrényhez lépek. Kutakodni kezdek de nem tudom milyen fegyvert vigyek.
-Hangtompítósat vagy ne hangtompítósat ez itt a kérdés- motyogom miközben tovább nézelődöm fegyver kínálatom felett. Ami valljuk be, jelenleg igen csak szűkös.
-Hangtompítós, ez egyértelmű- hallom meg Zayn hangját jobb vállam felett- Például ez jó lesz- veszi ki a Desert Eagle fegyvereket. Mind a kettőt.
-Szeretem ezt a fegyvert- jegyzem meg majd betárazom az egyiket ő pedig a másikat. Rácsavarom a hangtompítót és követi Ő is a példámat. Ismételten gatyám szárába szúrom az egyiket majd nyúlok a másikért de elhúzza. Utána nyúlok mire kapok egy szájra puszit. Mosolyogva néz rám majd odaadja a másik fegyvert is. Imádom ezeket az apró dolgokat, olyan kis dolgok amiktől jobb kedvem lesz.
-Kés?- kérdezem rá pillantva mire az egyiket kiveszi ami a szekrény hátuljához volt rögzítve. Hümmögve nézem meg majd el rejtem melltartóm környékén.
-Nem mehetek veled ugye?- kérdezi kiskutya szemekkel. Érzem ahogy elgyengülök egy pillanatra de azonnal észhez is térek. NEM! Nem jöhet velem, nem keverhetem őt bajba.
-Nem- mosolygok rá majd újabb csókot adok neki. Nagy nehezen elválunk és lesétálunk a nappaliba együtt kézen fogva. Úgy érzem nem teljesen dolgoztam még fel de magamat is meglepve és talán szégyellem is de örülök neki. Sőt! Büszke vagyok rá. Holott éppen hogy le kéne hordanom de nem tudom. Egyszerűen csak boldog vagyok és büszke. De ez rossz! Ekkor a gyűrű jéghidegként adja számomra az utasítást hogy ez nem rossz. Legalábbis én ennek veszem.
-Nahát megérkezett az egy személyes elit kommandó- nevet fel Lou mire felnevetek majd Dave-re nézek jelentőség teljesen.
-Hátul a kocsiban. A kulcsot nem találtam meg de a kocsid má..
-Nem kell kulcs- vágok közbe majd újabb csókot nyomok Zayn ajkaira és megölelgetek mindenkit majd kilépek az ajtón...Már ha ezt ajtónak lehet nevezni ebben az állapotban. Gyors léptekkel termek a sárga terep járó mellett ami már ki van nyitva. Gondolom Dave volt hiszen valahogy be kellett tuszkolni a hátsó ülésre a hullát. Lustán mászok fel a vezető ülésbe. Nagyot sóhajtva kezdem el piszkálni a vezetékeket, munkám sikerét a felduruzsoló motor hangja erősíti meg. Lassan nyomom le a gáz pedált és tekerem meg a kormányt ezáltal ki gördülve az útra. El se hiszem hogy most saját akaratomból tartok a régi fő hadiszállás fele. Oké. Tervezzük el hogy mit is kell csinálnom. Bejutnom, na ez kicsit kihívás mivel mindenki meg akar onnan ölni de legalább gyakorlom a Three-re! Bejutok a főnökig akkor kérdőre kell vonnom Dave-el kapcsolatban aztán pedig Apámmal kapcsolatban. Ez valami családi vállalkozás vagy mi?! Érzem hogy ismét egyre mérgesebb leszek mire a gyűrű szinte fájdalmasan jéghideg lesz. Önuralmat erőltetek magamra és normál hőmérsékletre igazodik a gyűrű is, velem együtt.
-Utálom hogy még így is parancsolgattok- nevetem el magam- Most szerintetek ez így jól van?! Egy gyűrűhöz beszélek!- csattanok fel és a kormányra csapok. Érzem hogy újra jéghideggé válik- Nem érdekel!- csattanok fel- Hiányoztok! Fogalmatok sincs mennyire! Itt hagytatok!- kezdek el zokogni ezért inkább az út mellé húzódom- Bérgyilkos lettem! Apa te is az voltál! Miért nem tudtam?! Miért nem tudok semmiről sem?! Miért hagytatok el?!- fejem a kormányra hajtva zokogok. Érzem hogy a gyűrű szinte két másodpercenként változtatja hőmérsékletét. Egyszer dermesztően fagyos máskor pedig szinte ég. Szeretünk. Hallok meg fejemben egy kis hangot és még inkább elkezdek zokogni. Megörültem! NEM! Hallok ismét egy hangot a fejemben- Más módja nincs hogy segítsetek hogy beszéljetek?! Csak az hogy megörülök?!- ordítok továbbra is. Ilyen ez a pop szakma Jadey. Hallok most már meg egy konkrét mondatot a fejemben mire felnevetek- Oké, értem- mondom mosolyogva majd letörlöm könnyeimet. Ezt már ki kellett adnom magamból. Ez a gyűrűs dolog felett is annyira elsiklottam holott mondja már meg nekem valaki hogy ki él át még ilyent?! Lehet tényleg csak megőrültem minden esetre ha ez így van akkor is élvezem. Újra elindulok a kocsival és figyelmemet szerencsémre a vezetés leköti. Feszengve állok meg az épület előtt. Még inkább ideges leszek mikor az előttem lévő kocsimban felismerem Ben kocsiját.
-Remek- dörmögöm magamnak majd lazán kiszállok. Besétálok a nagy kapun ahol már annyiszor beléptem munkára várva és mindig kaptam is. Nem várok arra míg rám lőnek ezért előkapom két fegyveremet és marokra fogom őket. Kibiztosítom őket és szinte látom magamat kívülről. Egy jobbfajta filmet már lehetne csinálni az életemből és a jelenetek sem lennének rosszak mint akár most is. A bosszú éhes kislány aki időközben felnőtt és vérprofi lett vissza jön leszámolni. Gonosz mosolyra húzódik a szám.
-Senki ne játsszon velem- morgom az orrom alatt míg egyre közelebb érek a bizonyos nagy ajtóhoz.
-Nevet!- ordít rám a két őrből az egyik az ajtók előtt.
-Jade Wyne- adom a választ majd egyszerre esnek össze fegyverem által- Ilyen őröket. Bárki bejuthat- mondom megvetően míg átlépek a testük főlőt és belököm az ajtót.
-Ide ne...
-Tudom, tudom idegeneknek belépni tilos mert megölöd őket Henric- mondom mosolyogva a rég látott kedves ellengésnek- Dögölj meg- villantom felé a legszebb mosolyom majd fejbe lövőm. Annyi ember van aki gonosz volt velem és keresztbe tett. Náluk semmi lelki ismeret furdalásom nincs. Mintha csak sörös üvegekre és piros X-ekre lődöznék nem pedig élő emberekre. Sietősen megyek végig a hosszú folyosón.
-Ben Isgar!- kiáltom el magam mikor a folyosó végére érek ahol balra kellene fordulnom. Gyorsan pördülök hátra és látom ahogy legalább őt hús torony lép elő összesen az ajtók közül. Gondolkodás nélkül lövöm le mindet majd most már tényleg elindulok balra. Kezdem magam tényleg egy moziban érezni.
-Az őröket lelőtték!- hallom meg tompán átszűrődni a hangokat egy ajtón. Berúgom majd ismét elsütöm a fegyveremet. Peter. Ő is egy őr volt. Oda megyek a kis rádihoz majd beleszólok.
-Plusz őt hús torony a folyosón és egy őr még a biztonsági szobában- hadarom el majd a rádiót is szét lövöm. Most már legalább tudják hogy jövök. Kilépek a szobából és látom amint a kamera elkezdi követni a mozgásom. Mosolyogva beleintegetek majd tovább haladok. Állj! Hallom meg APÁM hangját a fejemben és megtorpanok. Előttem két ajtó van szemben egymással és míg ezt felmérem mind kettőt lövések ütik át.
-Gyökerek- morgom inkább magamnak miközben a homlokomra csapok. Hogy lehetnek ennyire hülyék?! Egymást lelövik... Ennyit arról hogy a főnöknek értelmiség a csapata. Tovább haladok majd jobbra fordulok. Meglátom az ajtót amin be kell lépnem hogy elérjek a főnökömhöz. Amíg odáig elérek még hat ajtó nyílik a folyosóra. Mint egy jobb fajta játék. Egyre nehezedik tehát itt kemény emberek vannak. Ezeken átverekedem magam akkor bemehetek a sárkányhoz. Megvan már! Ez a Mario! A felismerésre elröhögőm magam majd berúgom az első ajtót. Kés fúródik az ajtófélfába mellett fej magasságban.
-Kösz- morgom oda az idegennek akit még sohasem láttam majd kitépem a kést és felé lendítem. A különbség hogy az enyém célt is ér- Ez már felháborító!- ordítom el magamat majd a következő ajtót rúgom be ahol viszont nagy meglepetésemre senki sincs. Váll rántva rúgom be a következőt de ki is pördülök ugyanis golyó záporral jutalmaznak.
-Csak beszélgetni akarok!- csattanok fel majd a két fegyvert bedugom az ajtón és lövök. Három fájdalmas ordítást számolok meg majd belépek. Az egyik már felém lőne mikor fejbe lövöm. Pár másodpercig dermedten nézem ahogy a vér beteríti a falat és az élettelen test körül terjeszkedni kezd. Kezd vissza térni az emberi énem amit most nem hagyhatok.
-Engedjétek már be mielőtt mindenkit megöl!- hallom meg főnököm hangját ami vissza ránt a valóságba. Mosolyogva lépek ki a harmadik ajtó mögül és megyek afelé az ajtó felé ami a célom volt. A fal mellé álok majd lenyomom a kilincset. Természetes erre számítottam hogy nekem szentelnek egy egész tárat.
-Mondtam hogy nem jön be ez nála.- hallom meg Ben hangját mire átfut rajtam a hideg.
-Menj és öld meg ne csak a ajtóban állj Martin!- hallom meg kétségbe esett hangját.
-Mibe fogadsz velem hogy kilép azon az ajtón és meghal?- röhög fel Ben.
-Indulj! Nem ezért fizetlek!- hallom meg továbbra is a kétsége esett és ideges hangot. Látom amint a lába átlóg a küszöbön majd lép egyet.
-Túl jól ismersz Isgar- mondom majd fejbe lövöm az éppen kilépő fiút. Holtan terül el majd belépek a szobába.
-Jade- biccent nekem miközben felmérem a terepet. Főnököm a nagy bőszékében reszket míg Ben mosolyogva támaszkodik az asztal oldalánál.
-Rég láttalak Ben- mosolygom a férfira akit úgy szerettem mint a bátyámat és tiszteltem. Ugyan arra az emberre mosolygok aki nem rég kegyetlenül megkínzott és meg akart ölni. Farkas szemet nézve fogom csak fel igazán mi is történt velünk több mint két év alatt. A barátom lett a bátyám és apám is egyben. A mesterem lett majd a gyilkosommá akart válni. Ki tudja még milyen szerepet fog betölteni az életemben. Talán a halálét is ő fogja? Képes lesz majd rá ha oda kerül arra kerül a sor. Szerintem nem, ahogy múltkor sem.
-Hiányzol- mondom szomorúan Ben-nek aki erre elkapja fejét és látom ahogy ujjai fehérré válnak a nagy íróasztal szélén végül pedig hogy letör belőle egy darabot. Meglepődötten mosolyodom el, mindig is tiszteltem az erejét. Tekintetem a főnökre emelem aki elfehéredve figyeli Ben kezében lévő fa darabot. Van félni valója... 


19.Rész

-Miért vagy itt?- teszi fel idegesen a kérdést exfönököm.
-Mintha nem tudnád. De jól van... játszunk így. Ben szeretnél itt maradni vagy esetleg kimennél? Nem tudom hogy te tudsz-e mindenről vagy sem?- mosolygok rá de mind hiába mert nem néz rám.
-Maradok- jelenti ki és tovább bámulja a fa darabot kezében szorongatva.
-Rendben akkor nézzük is az első kérdésem. Mióta volt Apám bérgyilkos?- minden izom megfeszül mindenkiben egy pillanat alatt és kijelentésemre Ben felkapja a fejét.
-Mi?!- kérdez rá értetlenül de csak a főnőkőt nézem beszédre ösztönözve.
-Beszélj- jelentem ki mire fegyveremet rá emelem. Látom rajta hogy próbálja eldönteni hogy valóban le lőném-e vagy csak blöffölök. Remélem nem akarja megtudni.
-Úgysem lőnél le- köpi felém a szavakat. Fa arccal lövők el egy kis darabot a füléből- Baszd meg!- csattan fel míg füléhez kap. Látom Ben arcán az ott bujkáló mosolyt amitől nekem is mosoly képződik arcomon.
-Beszélj- ismétlem meg önmagamat megint. A fegyvert lassan eresztem le magam mellé és tovább nézem szigorú tekintettemmel. Jogom van tudni. Mindent! Most, és nem később. Nem várok tovább!
-Az egyik haverja drogos volt. Ő próbálta leszoktatni de ez nem úgy megy hogy egyik napról a másikra hanem csökkenteni kellett az adagot. Ő járt el venni neki hogy biztosra menjen hogy többet nem vesz. Általában én adtam el neki a drogot és lassan kezdtem utána nézni. Kommandós volt! Kiképeznem sem kellett. Gyorsan került bele mire észbe kapott mér bérgyilkos volt! Ráadásul nem akármilyen bár te már rég túlszárnyaltad! Apád nem olyan szent ember mint gondoltad! Mit hittél miért küldtem oda Ben-t?!-ordít rám. Ledermedten figyelem. Apám segített valakin és behálózták. Igen is szent ember volt. Várjunk csak...
-Én át fogalmaztam volna- jelenti ki halkan Ben mire a főnök ijedten rám kapja a tekintetét.
-Te...- mondom halkan mire ráemelem a fegyveremet- Te vagy a hibás! Miért?! Miért öletted meg őket?!- kérdezem tetettet nyugodtsággal.
-Anyád bátyja volt a drogos! De ő meghalt mert titokban szerzett még anyagot az a marha! Anyád lazán törölte a tartozását a maffia felé hogy ne az Ő anyján keressük de az én gépembe senki ne másszon bele...
-Anyám törölte?!- akadok ki közbe vágva.
-Hacker volt. Jó kis családod volt kincsem még ha nem is tudsz róla. Anyád kitörölte ekkor küldtem rájuk valakit de apád megölte. Látogatás tett nálam majd alkut ajánlottam neki- kezd idegesen magyarázni.
-Mert egy szemét fasz fej vagy- veti közbe Ben és a falhoz vágja a fa darabot. Értetlenül nézek rá mire a főnök felé int. Tekintetem újra rá szegezem és beszédre ösztönzöm. Már-már félek a válaszoktól.
-Az volt az alkum hogy képezzen ki és állítson be a szolgálatomba! Mindenki jól járt volna! Anyád, Apád TE!- ordít rám- De nem. Ő nem adja oda a kislányát! Eltörte az orrom! Megalázott! Engem!- ordít rám. A gyűrű jég hideggé válik az ujjamon mire nekem mosolyra húzódik a szám. Apa nem adott el. Megtehette volna de nem tette. Inkább veszélyeztette magukat. Soha nem tudtam miért ilyen ferde a főnököm orra és már tudom hogy apám műve. Mosoly rögtön lehervad amint tovább gondolom a dolgokat. Hogy ha a főnököt megalázta akkor...
-Ezért küldtél?! Mert eltörte a kurva orrod?!- ordít rá most Ben. Miattam haltak meg a szüleim. Mert nem akarták hogy bérgyilkos legyek. Ezért!
-Kurvára ne packázzon velem senki!- ordít vissza mire meredten állok továbbra is és próbálom felfogni ezt az egész helyzetet.
-Azt mondtad hogy "valamit ki kell mondaniuk"! Bassza meg ha tudom hogy az az hogy oda adják neked Jade-et téged öllek meg!- ordít továbbra is. Valamit ki kell mondaniuk. Hogy oda adnak engem. Én vagyok a gyilkosuk. Egyedül én. Nem Ben és nem is a főnök. Azzal öltem meg a szüleimet hogy megszülettem. A fegyvert nézem a kezemben és eljátszok a lehetőséggel. Ekkor megcsörren Ben telefonja és idegesen kapja fel. Mindent egy eltört orrért és egy sérült férfi ego miatt? Ezért szenvedte ezt el a családunk?!
-Mi van?!- ordít bele. Lassan emelem fel a fegyvert magam felé tartva. Mi lenne ha? Végül is magam ellen fogadtam bosszút. Itt lenne az ideje megfizetni az igazi gyilkosnak nem?! Talán akkor én is megnyugodnék végre. Nem gondolhatom tovább ugyanis a fegyver eltűnik a kezemből. Ben ragadja meg a fegyvert és dobja el tőlem miközben arcomat fürkészi.
-Eszedbe se jusson! Én öltem meg a szüleidet a főnök utasítására. Neked ehhez nincs közöd!- csattan fel miközben rám néz. Megrázom a fejem hogy össze szedjem magam egy kis ideig és a feladatomra koncentráljak. Úgy érzem minden darabokra hullott amit eddig nagy nehezen össze raktam.
-Te küldted Ben-t oda hamis infokkal hogy ölje meg őket. Ezért kínozta meg őket. Miattad. Ezért nem szabadott megtudnom. Ha Dave még egy fenyegetést illetve bérgyilkost kap vissza jövök és megkínozlak. Elvégre te akartad hogy bérgyilkos legyek. Egy hetet kapsz hogy eltűnj még a kontinensről is. Ha ezt nem teszed meg megöllek- Hadarom el gyorsan majd kifutok az épületből. Nem tudom hova csak futok. Hallom ahogy csörög a telefonom és megerőltetve magamat felveszem.
-Igen?- lihegem a telefonba.
-Két perc és ott vagyunk érted. Ne menj tovább- hallom meg Zayn hangját mire körül nézek de nem látok senkit. Hogy? Hogy csinálja mindenki ezt?! Mi történt az életemmel?! Úr isten csak nemrég jártam haza a suliból anyáékhoz és most meg?! Mikor történt minden? Mikor lett ilyen gyors az idő?! Kétségbe esetten rogyok lábaimra a járdán és nem törődöm az engem bámuló emberekkel. Anyám mint hacker? Apám mint bérgyilkos? Most szórakoznak velem?! Ha anyu géphez ült akkor süti recepteket olvasgatott! Nem hogy maffia vezérek gépét hackelje meg! Apu is dolgozni ment és embereket kiszabadítani nem pedig a fő hadiszállásra embereket ölni! Miért nem mondták el nekem? Olyan más volt a mi kapcsolatunk mint a többi embernek a szüleivel. Átvitt értelemben miattam haltak meg! A gyűrűt megpróbálom letépni az ujjamról  amint forróvá válik de nem megy. Nem mozdul. Harry Range Rovere áll meg előttem a járdán és pattan ki belőle Zayn. Össze zavart elmével és háborgó szívvel nézek fel az eltökélt srácra.
-Hülye- ennyit mond majd berángat a kocsiba. Nem szólók semmit csak hátul csendben rátapadok az ablakra. Tisztáznom kell magamban a dolgokat. Túl sok mindent!
-Láttunk hallottunk mindent- jelenti ki Louis mire rákapom a tekintetemet.
-Felhívtam Ben-t- jelenti ki Zayn mire elsápadok és hirtelen össze áll a kép. Ezért követték a kamerák a mozdulatomat és ezért termett előttem Ben mikor eljátszottam a keserű gondolattal.
-Nem volt jogotok ehhez- lehelem magam elé.
-De volt- mondja keményen Zayn mire felnevetek.
-Nekem meg ahhoz lett volna hogy egy kibaszott bérgyilkos vagy Zayn! De nem mondtad el! Óhh bocs nem bérgyilkos. Csak kezdetleges mert nem tudták befejezi a kiképzésedet! Jogom lett volna főleg ahogy lehordtál a tetőn! Most kiderül hogy az egész életem egy rohadt nagy hazugság és elvileg ehhez jogotok van?!- csattanok fel miközben ököllel beleütök egyet az ablakba ami ettől apró szilánkokként hull az ölembe és az útra.
-Heeey!- ordít Harry és satu fékezz- Mi a faszom van? Zayn nem bérgyilkos és a családunk tagja vagy tehát jogunk van tudni!- ordít továbbra is rám mire mérgesen kilököm a kocsi ajtót és kipattantok belőle.
-Hagyjatok békén!- ordítom hátra mikor meghallok még három kocsi ajtót nyitódni és csapódni.
-Nem!- ordít rám Dave mire szélsebesen megpördülök.
-A te életed megmentésért fáradtam el oda! Nehogy már neked álljon feljebb! Innen egyedül még Harry, Liam meg Niall életét nem mentettem még meg! De nem tudom mi derülhet még ki! Esetleg hogy Harry egy rohadt autó tolvaj vagy hogy Liam apja egy maffia vezér. Kitudja! Lehet Niall meg ír ország maffia fejese!- röhögőm el magam mikor megcsörren a telefonom és idegesen emelem fülemhez.
-Hümm?- "kérdezek" bele a telefonba.
-Szeretsz?- kérdezi meg tőlem Eric mire élesen szívom be a levegőt és erre mindenki rám néz.
-Szarul kezdődik. Szóval nem. Mi kéne?- kérdezem talán kicsit nyersen mire Eric felröhög.
-Nem szeretnél besegíteni? Miért van az ha én hívlak mindig mérges vagy?- teszi fel a kérdéseket de az első inkább szöget üt a fejemben. Úgy érzem hogy nem fogok tudni megállni a lábamon ezért leülök a betonra mire Zayn aggódva lép közelebb hozzám de kezem felemelem ezzel állj-t parancsolva.
-Valaki mindig felbosszant. Milyen besegítés már megint?- kérdezem halkan mire Zayn arca megfeszül és vissza lép a kocsihoz. Tehetetlenségében a kocsi hátuljába öklözz ami ettől behorpad.
-A kocsim basszátok meg!- dörren fel mérgesen Harry.
-Hallom a srácokkal vagy. Zaynee megint kiakadt? Érdekes egy pár vagytok ti. Egyébként a melóra vissza térve. El kéne kötni egy golyó álló kocsit és leszállítani.
-Te nem is tudsz kocsit vezetni!- csattanok fel- Minek vállalod el ezeket a szar melókat?!- magamból kikelve kezdek üvöltözni- Mit csinálnál ha nem mondanám hogy jó baszd meg segítek?!
-Tudom hogy nem tudok. Nem csinálnék semmit. Megkérnék mást- feleli egyszerűen. Egyre idegesebb és idegesebb leszek.
-Jó- mondom halkan mire látom ahogy Zayn újra beleüt a kocsiba.
-Kurvára nem!- üvölt rám mire megszeppenve nézek a fekete hajú tomboló srácra rá.
-Egy perc- mondom a telefonba majd felállók és az ordítozó Zayn felé sétálok.
-Miért kell mindig belerángatni ezekbe a hülyeségekbe? Miért nem lehetünk úgy egy napot mint egy teljesen normális és átlagos pár elege...- ekkor gyorsan megcsókolóm. Taktikám beválik és elhallgat. Nem kell neki sok és ő is vissza csókol érzem ahogy egyre jobban elernyed a teste. Mikor úgy vélem már nem fog üvöltözni elválok tőle de arca komor és szomorkás.
-Menjünk- mondja egyhangúan és bevágódik az autóba. Nézem ahogy beülnek mindannyian a kocsiba én pedig fülemhez emelem a telefont.
-Gyere a flower street fele. Az út mentén leszek. 10 perced van- mondom majd kinyomom. Lesétálok az útszélére majd leülök a füves részre törökülésbe és elkezdem tépkedni a körülöttem lévő virágokat és fűszálakat. Soha nem fogja elfogadni hogy ez a munkám és vannak ilyen megbízásaim vagy barátaim akikre számíthatok és ezért ők is számíthatnak rám.
-Jade gyere már!- csattan fel Lou mire megrázom a fejem. Hallom ahogy Zayn szitkozódik majd egy ajtó csapódás és végül valaki erősen a felkaromnál fogva felránt a földről.
-Ne csináld már!- morogja oda nekem és komolyan megijeszt a fekete szem pár ami engem néz. Vajon ilyenkor tudja hogy mit csinál? Tudatánál van vagy csak elönti a vörös köd és előtör a kis bérgyilkos?
-Zayn- mondom remegő hangon ahogy szorítása egyre esősebb lesz és tekintete még mindig vészesen sötét.
-Haver- szól rá erőteljesen Harry aki szintén kipattan erre a kocsiból.
-Ne szóljatok bele!- ordít rájuk és ránt egyet a karomon. Elhűlve nézem a fiút akiért bármit megtennék de most elveszti az eszét. Akár csak egyszer fent a tetőn. Újra megtörténik.
-Engedd már el! Megijeszted!- ordít rá most Lou de továbbra is csak néz.
-Zayn ez fáj- mondom halkan még mindig szemébe nézve de nem reagál- Fájdalmat okozol!- mondom eléggé kétségbe esett hangon de szeme sötétje még most is rendíthetetlenül mered rám.
-Elég!- ordítja el magát újra Lou és megragadja Zayn vállát. Mint a villám csapás úgy tér vissza a csoki barna szem pár és mér végig. Amint meglátja kezét kezemen elengedi. Ezzel egyszerre hallom meg a motor zúgását tőlünk balról de nem fordítom oda a szemem. Zayn-t figyelem ahogy ő engem. Meg kell tanulnom kezelni ezeket a helyzeteket mikor elveszti az eszét.
-Sajnálom- suttogja és lassan mozdul felém mire én ezzel egyszerre mozdulok hátra akaratlanul is.
-Hűtsd le magad. Majd megyek- mondom szárazon és még mindig elképedve nézem az össze zavart fiút. Nem törődöm az értetlen és feldúlt tekintetekkel felpattanok Eric mögé és rögtön meghúzza a gáz kart, már csak úgy látom az ordítozó és a hevesen artikuláló Louist aki Zaynnak magyaráz de ő csak dermedten néz iménti helyemre.
-Mi történt?- kérdezi Eric miközben balra kanyarodik.
-Elvesztette a fejét. Nem ez az első alkalom. Nem rég békültünk ki. Mikor eljöttem tőled, Pezzel találtam itthon. Hajts a megfelelő helyre én elvezetem a kocsit a címre te lelépsz. A többit megoldom- mondom szárazon miközben kezeimet dereka köré csavarom és úgy tartom meg magam a száguldó motoron.
-Tehát megcsalt és olykor kelleténél jobban megszorongat. Gratulálok. Jó pasid van! Hülye vagy... A kocsit a Berger és a Hurtan sarkára kell leszállítani. Megállsz leparkolsz kiszállok elsétálsz- hadarja el gyorsan.
-Így kimondva eléggé gáz. De szeretem. És aranyos is tud lenni- mondom fintorogva bár ő ezt nem láthatja. Talán tényleg át kéne gondolnom ezt az egészet Zaynnal. Valóban megszorongatott és ez volt a második alkalom. Meg is csalt. Vajon mi lesz a következő lépése?
-Aranyos mikor majdnem megver. Ebbe nem is tudok hol belekötni- mondja gúnyosan mire belecsípek hasába ettől kissé megugrik a motoron meghúzva a gáz kart is.
-Halottal a Bradfordi csoda gyerekről?- kérdezem ezzel elterelve a szorongatás témát mégis Zaynnal maradva. Hátha letesz erről a témáról, elvégre a remény hal meg utoljára.
-Ja, hallottam egy két dolgot de hogy jön ez ide?- teszi fel a jogos kérdést.
-Zayn az- jelentem ki mire satu fékez és felkenődök a hátára. Mögöttünk a kocsi vészes fék csikorgatással áll meg majd őrjítő dudálásba kezd- Indulj te marha!- kiáltok rá mire nehezen de elindul és eltűnik velem együtt a forgalomban.
-Most azt akarod mondani hogy a pasid aki megver egy kezdetleges legenda?!- kezd ordítozni.
-Nem ver meg. Elveszti a fejét de nem üt meg! És igen kurvára azt akarom mondani hogy majdnem bérgyilkos lett! És ha itt tartunk tegnap kiderült hogy apám is bérgyilkos volt! És had húzzam tovább az agyad ma kiderült hogy a főnökömnek dolgozott és ő rángatta bele de azért ölték meg őket mert anya hackerként eltüntette az adatokat és a tartozást a drogos bátyja után aki miatt először apa belekeveredett. De apa elment a főnökhöz és eltörte az orrát erre a főnök apáékra küldte Ben-t! És tudod miért törte el az orrát?! Azért baszdmeg mert apa felháborodott hogy azt az ajánlatot tette neki a főnök hogy adjon oda neki engem és eltörli a tartozást! Kurvára miattam ölték meg őket! Elegem van erre te is most hívsz holott szerintem az EXfönököm még mindig a székében reszket Ben-nel együtt!- ordítom a sírás határán, most tör ki belőlem minden aminek kellett. Nagy kirohanásom miatt még hátára is ütők mire lehúzódik az út mellé és hátra fordul.
-Na jó Jade- mondja majd teljesen megfordul a motoron így már velem szemben ül és magához húz. Addig ölel míg végül könnyeim elapadnak amik észrevétlenül kezdtek el arcomon leszántani- szóval. Zayn majdnem bérgyilkos lett és ő a Bradfordi csoda gyerek?- kérdezi miközben kezével az enyémet szorongatja.
-Igen- mondom halkan mire lassan és kimérten bólint egyet.
-Apád bérgyilkos anyád pedig Hacker volt és ezt tegnap tudtad meg?- kérdezősködik tovább.
-Azt hogy apám bérgyilkos és már akkor el akartam menni de nem engedtek és Zayn kilőtte a kocsijaim kerekét akkor még nem gondoltam hogy ő a Bradfordi fiú. Ma elmentem a főnökhöz kérdőre vonni mert közben Davidre meg bérgyilkost is küldtek. Ekkor tudtam meg hogy anyám hacker- mondom kicsit érthetőbben és részletesebben.
-Oké. Tehát ma voltál a főnöködnél. Hogy rángatta ő bele apádat?!- kérdezi kicsit értetlenül.
-Apu megpróbált segíteni egy drogosnak leszokni ezért ő vette az adagjait. A főnök behálózta és mire észbe kapott bérgyilkos lett. A drogos persze meghalt tartozást hagyva maga után. De a drogos anyu bátyja volt. Anyu eltörölte a tartozást de erre a főnök mérges lett de apu meg ki volt képezve. Rájuk küldött valakit de azt apu megölte. Elvégre kommandós és bérgyilkos is volt! Elment hogy leállítsa a főnököt, mire tett neki egy ajánlatot hogy képezzen ki és állítson az ő szolgálatába engem. Apa természetesen nem ment bele és az orrát is eltörte. Erre a főnök annyira megalázottnak érezte magát hogy hamis infokkal rájuk küldte Ben-t!- fakadok ki ismét.
-Okéééé. Értem- mondja a távolba meredve- Nos. A családi háttered nem is lehetne jobb. Nem miattad haltak meg hanem a főnököd miatt. Ben csak egy eszköz volt erre. De vissza térve Jade. Zayn bántalmaz téged- néz mélyen a szemembe mire hitetlenkedve nézek rá. Most mondtam el neki az életem történetét és azzal jön hogy a barátom ver?!
-Ezt most hagyd abba. Nem ütött még meg sohasem!- förmedek rá magamból kikelve.
-Még- húzza fintorra a száját- Jade ha esetleg arra kerülne a sor hogy tényleg me...
-Induljunk!- ordítok rá mire hitetlenkedve kutatja szemeimet. Arc vonásai megkeményednek majd bólint egy aprót és újból megfordul. Rögtön meghúzza a gáz kart és már röpülünk is a cél felé. Hogy gondolta ezt?! És én hogy gondoltam ezt?! 
-Fegyvered van?- kérdez hátra Eric amivel kiránt kezdetleges gondolat menetemből.
-Egy- húzom elé a gatyám oldalából majd újra töltöm- Elboldogulok ennyivel is egy páncélozott szuper autóban- mondom hanyagul mikor lassítani kezd egy utcában.
-Odáig el is kell jutni- állítja le a motort majd leszáll róla- Együtt megyünk be. Te vezeted a kocsit és a motorom mellett kidobsz. Én lelépek te meg leszállítod?- magyaráz és kérdez mikor már egy nagyobb épület felé tartunk amelyeken garázs ajtók sokasága sorakozik és egyetlen egy sima ajtó ami különcként árválkodik.
-Ja valahogy úgy. Bemegyünk, darálunk, eltűnünk. Megvárjam míg a kocsiért jönnek vagy hagyjam ott?- kérdezem mikor már csak öt méterre vagyunk a szerintem bejárati ajtótól.
-Hagyd ott- mondja majd megszólal a telefonom- Amatőr- röhögi el magát mire zsebembe nyúlok és megnyomom a zöld gombot és kihangosítom.
-Igen?- kérdezem konkrétan a zsebemtől.
-Hol vagy?- kérdezi Dave aminek a végét szinte alig hallom mivel Eric rá lő egyet az ajtóra ami így feladva a küzdelmet kicsapódik.
-Nem tudom- jelentem ki miközben lelövők egy ipsét aki fegyvert ránt ránk- De amúgy már melózok- teszem hozzá mintha talán nem lenne elég egyértelmű.
-Konkrétan végig akarod beszélgetni velük?!- röhögi el magát Eric miközben előre lendülve eltöri valakinek a nyakát. Őszintén szólva eléggé jó a szakmájában a srác.
-Konkrétan leszarom szóval ja- mondom én is röhögve- Amúgy vigyázz- teszem hozzá nemtörődöm stílusban de már el is lövök a feje mellett és ezáltal egy ember újra holtan rogy össze.
-Majdnem megöltél!- kiállt rám mire a vonal másik feléről röhögés hallatszik.
-Egy köszönöm is elég lett volna- ordítok vissza rá miközben egy zárra lövök és berúgom az ajtót. Hármat lövők és három ordítás hangzik el. A negyedik ember rám fogja a fegyverét de én előbb lövök. Lőnék. Kifogyott a fegyverem..- Nemár!- kiálltok fel majd hátra vetődöm- Eric! Kurva gyorsan szerezzél nekem fegyvert!- üvöltök a röhögő egyénre aki nem mérte fel a veszély forrását. Gyorsan hemperedem arrébb és máris golyók pattannak az iménti helyemen.
-Te teljesen hülye vagy! Munka közbe velünk beszélgetsz és még fegyvert se viszel magaddal?!- üvölt a telefonba hangja alapján Lou.
-Hoztam! Csak kifogyott- morgok miközben egy hullát kutatok át és találok két fegyvert is- De most már loptam egy hullától!- mondom és amint kimondom előtör belőlem a nevetés. Megörültem. Hátamon fekve akár a filmekben lövök le egy felénk haladó csoportot akik között felismerem az egyént aki imént rám lőtt.
-Csak egyetlen egy munkát végeznénk el nyugisan- mondom mikor feltápászkodom- Eric?- kérdezem és a gyűrű hirtelen válik forróvá- Oooh baszd meg legalább hangot adj ki hogy hol keveredett bajba a segged!- ordítom el magam majd lehunyom a szemeim. Anyu! Apu! Segítsetek már egy kicsit! Kezdek magamban fohászkodni. Hirtelen tör rám az ötlet ami biztos vagyok hogy szüleim érdeme és ez az ötlet inkább megérzés mikor gyorsan fordulok be a következő folyosóra. Gondolkodás nélkül lövöm le az Eric mögött lévő hús tornyot aki a nyakát szorongatja. Bocsánat, szorongatta! 
-Sokkal jössz. Túl sokkal- mondom a csapzott fiúnak- Egyébként miért hívtatok?- kérdezem az elfelejtett telefontól a zsebemben.
-Zayn le akar beszélni a küldetésről ezért addig ordítozott míg fel nem hívtunk de ahogy halljuk eléggé megvagytok- mondja Liam.
-Zayn egyébként meg kurvára értékelném ha nem vernéd meg Jade-t- mondja hangosan Eric míg előre nyomulva nézünk be az összes garázsba.
-Én nem vertem még meg soha sem!- mondja hitetlenkedve Zayn miközben újabb ajtót rúgok be.
-Csak megszorongattad, meg csaltad, titkolózol előtte. Kurva jó pasija vagy mit ne mondjak. Ha sírva fog hozzám jönni megöllek- mondja monoton és zord hangon.
-Eric!- förmedtem rá vészesen magas hangon. Nem jött válasz a vonal másik feléről.
-Ott van! Gyerünk Jade- kiállt rám partnerem mire teljes mértékig vissza húz a valóságba. Szél sebesen futok a kocsi felé és már látom hogy egyre közelebb érek. Feltépem a kormány felőli ajtót és behuppanok. A kulcs ott helyezkedik el benne amiért egy kisebb imát mormolok el. Rögtön beindítom és már a gázra is lépek. Ekkor pattan be Eric és csapja be magára a kocsit.
-Jade ne!- kiállt rám mikor teljes padló gázzal indulok meg a garázs ajtó felé.
-Mi történt?!- kérdezi Zayn hirtelen és ekkor jut eszembe megint a telefon. A garázsajtót kiszakítom helyéről és kifarolok az útra. Hangos duda szó és káromkodások de nem törődöm vele csak balra tekerem a kormányt és még inkább a gázra lépek. Érzem a gumik füstölgő szagát majd elindulok a motor felé.
-Nem állok meg ezt most közlöm- mondom feszülten Ericnek.
-Te jó ég!- röhögi el magát- Aztán hívj fel ha túlélted kislány- kacsint rám majd kinyitja az ajtót és feszülten vár. Izmait megfeszíti és amint a motor közelébe kerülök úgy öt méterre kiugrik. Egy bukfenccel ér földet és sietősen indítja be motorját. Élesen kanyarodok balra amitől az Eric által nyitva hagyott ajtó becsapódik de így szem elől is vesztem a fiút.
-Na jó most már teljesen elérhető vagyok. Kérhetnék egy fuvart? Mondjuk a Berger és a Hurtan sarkának környékén?- kérdezem miközben arra veszem az irányt.
-Ott van egy Nando's!- kiállt fel Niall mire mosolyra húzódik a szám. Ez egészen addig tart míg meg nem pillantok két ismerős motort.
-Oda megyünk felveszünk és közösen elmegyünk a Nando's-ba. Az úgy jó?- kérdezi Zayn miközben hallom hogy becsukják a bejárati ajtót. A motorosokat figyelem mikor az egyik bőr dzsekije alól elő húz egy kis Uzit és a másik és ugyan így tesz. Kétlem hogy minden átlagos motorosnál lenne egy kisebb gépfegyver!- Jade jó lesz?- kérdezi ismét Zayn mire kicsit felfogom hogy válaszolnom is kéne.
-Eszetekbe se jusson oda menni! A Nando's-ba menjetek oda megyek ma..- ekkor az ideiglenes kocsim hátulján golyók kezdenek pattogni. Hálát adok hogy egy golyó állót kellett ellopni nem pedig egy sima hagyományos autót.
-Jade?!- szól aggódóan a telefonba Dave.
-A Nando's-ban várjatok rám úgy fél órát. Ha nem érnék oda időben akkor a szüleim mellé temessetek- Szűröm ki a fogaim között miközben élesen kanyarodom jobbra de a golyók így is követik az utamat.
-Ugye most csak szórakozol Jadey?- sziszeg a telefonba Zayn mire megenyhül a szívem.
-Ha valami csoda folytán oda érnék akkor cézár salátát rendeljetek nekem léci- mondom és ezzel próbálom oldani a feszültséget. Egy golyó pattan mellettem az üvegen mire felsikítok akaratom ellenére is. Az üveg alig láthatóan meg reped te kitart és továbbra is véd. A gyűrű égetni kezd.
-Jade!- kiált a telefonba Zayn aggódva és idegesen is egybe.
-Jól vagyok! Fél órát várjatok tényleg ne többet. Ha annyi idő alatt nem tudom lerázni őket akkor végem!- nyögöm ki miközben újabb sorozatot kapok a csomagtartóra.
-Ne szórakozz velem, hol vagy?!- kérdezi aggódva Zayn.
-Édesem konkrétan hiába mondanám el mert éppen száguldozom. Egyébként tartsd biztonságban a szép kis feneked és tanuld meg kontrollálni magad me..- ekkor a szél védőmet ajándékozzák meg de nem értem mikor és hol vágott elém az egyik motoros. Némán figyelem ahogy lepattannak a golyók.
-Így akarod hogy csirkét egyek? A tudattal hogy mindjárt megölnek?!- visít fel Lou mire elröhögőm magam és áthajtok egy piroson.
-Nem. Szerintem neked is salátát kéne enni- nevetek továbbra is. Belegondolva mit láthat a két motoros? Nevetgélek és magamban beszélek miközben ők lőnek rám. Valószínűleg örültnek néznek. Mondjuk az is vagyok..
-Jade, oda megyünk, elintézem. Könyörgöm hol vagy most?- veszi át a szót Zayn.
-Fél órát várjatok, szeretlek titeket- mondom a legkedvesebb hangomon majd cuppantok egyet a telefonba és még mielőtt bármit is mondhatnának kinyomom ezzel bontva a vonalat. Vissza pillantó tükrökbe nézve figyelem a felém közeledő motorosokat. Morgok egyet majd élesen átvágok egy kereszteződésen kisebb karambolt okozva ezzel. Addig nyomom a gázt ameddig csak tudom, szinte már fájdalmasan koncentrálok az előttem lévő beton útra. Le kell őket ráznom! Muszáj! Egy golyó álló autóban nem ölhetnek meg! Mégis csak szégyent hoznék magamra és mint kiderült híres alvilági kis családomra is. Eric ezért most nagyon nagyon sokkal fog jönni! Hogy tudnám őket lerázni? Nem húzhatom le az ablakot és lőhetek ki mert akkor be is lőhetnek! Ahhh istenem! Na most segítsen valaki! A gyűrűm most hidegre vált de még mindig nem tudom per pillanat ez mit akar jelenteni. Talán hogy nyugodjak meg vagy nem is tudom! Idegesen kutatom a visszapillantó tükröt de csak egyetlen egy motorost vélek felfedezni. Telefonomat előkapva nézem meg hogy alig két perce beszéltem a fiúkkal. A stopperórára lépve elindítom az időt hogy tisztába legyek vele. Idegesen nézek kőrbe miközben a gázt nyomom de nem találom meg a másik motorost. Talán leráztam? Próbálok a hely közelében maradni ahol le kell tennem a kocsit. Idegesen kanyargok és száguldozom London utcáin de egyszerűen sehogy sem tudom lerázni őket és úgy tűnik a fegyverük sem nagyon szeretne kifogyni. Egy kicsit hosszabb egyenes szakaszon rá pillantok telefonom kijelzőjére és ereimben meghűl a vér. 25 perc 31 másodperce kocsikázok már! Sehogy se érek vissza időre! Ujjaim szinte elfehérednek a kormányon miközben agyalok. Hátra pillantok és meglátom ismét azt a két motort. Azt hittem legalább az egyiket leráztam! Látom ahogy újra táraznak. A gázra lépek a viszonylag kihallt útszakaszon majd hirtelen a két motorossal szembe fordítom a kocsit egy farolással. Azonnal a gázra lépek megint és látom ahogy rám emelik a fegyvert. Ha elég hülyék talán bejön. A két motoros is irányt vállt. Amint beérek melléjük rám tapadnak.
-Csak ez sikerüljön- morgom magam elé miközben a kormányt markolom. Mind két motoros rám emeli a kis gépfegyvereket. Hidegvér! Látom ahogy ujjuk a ravaszra feszül. Nagy levegőt veszek majd az első töltény koppan az üvegen és én satu fékezek. Fék csikorogva áll meg az autó és a motorosok egymásba eresztik a tárukat. El se hiszem hogy sikerült! Ismét a gázra taposok és a kocsi lerakási helye felé kezdek száguldozni. 31 perc 12 másodperc. A fiúk tuti tiszta idegek már. Gyorsan zárok ki mindent és száguldok keresztül ismét a városon. Óvatosan leparkolom a kocsit majd a telefonomat megfogva kipattanok. 43 perc. Meg fognak ölni a fiúk. Futva indulok el a Nando's fele. Újabb löketet ad mikor meglátom az utca végén a célomat. Sprintelve indulok oda és erőset rántok az ajtón ami kicsapódik felém. Lihegve lépnék be mikor egy mellkasnak ütközök és ettől hátra tántorodok már épp bocsánatot kérnék mikor rám se nézve kezd ordítozni velem az illető.
-Bassza meg hogy ilyenkor se lehet figyelni! Dave add ide azt a kurva kocsi kulcsot!- ordít először rám majd barátomra Dave-re.
-Elnézést uram- mondom egy halvány mosollyal az arcomon. Zayn rögtön rám kapja a tekintetét és rám veti magát. A lábaim elemelkednek a földtől és úgy forgat meg majd ölel magához.
-Istenem- dörmögi nyakamba de nem rak le.
-Nyugi csak tíz percet késtem Zayn- motyogom én is nyakába.
-Azt hitte megöltek. Már ment volna kivégezni őket. Bár kétlem hogy az ének hangjával ment volna- vázolja a helyzetet Dave mire érzem hogy Zayn lerak és mindentudó pillantást váltunk. Hiába mondtam előttük hogy Zayn bérgyilkos, fel se fogták. Ő pedig nem mondta el.
-Meg van az a cézár saláta?- kérdezem Davet de még mindig Zaynt nézem. Miért nem mondja el nekik?
-Nem. Mi sem ettünk. Nem ment- mondja fancsali képpel Niall.
-Akkor együnk- mondom mosolyogva majd találomra elindulok a legeldugottabb asztal felé. Be csusszanok a legtávolabbi ülésre mellém pedig Zayn csatlakozik. Körülöttünk még a srácok is elfoglalják a helyüket.
-Mit hozhatok- jön oda hozzánk egy fekete póthajas óriási mű mellű lány. Érdekesen mérem végig tökéletes alakját. Valószínűleg ő az álom lány. Kíváncsi vagyok kire szeretne rámozdulni a társaságunkból. Niall válaszolt először és meglepődésünkre csak három nagy adag csirkét kért.
-Én is csirkét- mondta Lou miközben rám nézet egy amolyan "ez tényleg pincér?" nézéssel. Vissza mosolyogtam rá majd megvártam míg Liam is rendel és már mondtam volna mikor Harry megelőzött.
-Én ezt a 7-es menüt kérném és a C változatát, meg a telefon számod- kacsint rá a lányra mire számra tapasztom a kezem és próbálom vissza fogni kitörni vágyó kacajomat. Zayn keze élesen markol combomba de ő is mosolyog.
-Neked mit hozhatok?- kérdezte a lány csábos pillantással Zayn-tól mintha meg se hallotta volna Harry-t. Szóval Zaynra pályázik. Mosolyogva fordulok Lou felé aki éppen fejbe lövést szimulálva terül szét a székén. Ettől akaratlanul is felnevetek.
-Öhm én...- kezdi gyorsan átfutni az étlapot.
-Esetleg ajánlhatok valamit?- kérdezi továbbra is csábos pillantásával.
-Hát, aha- mondja és komolyan azt hiszem észre se veszi mennyire rá mozdultak.
-Hozhatok esetleg egy dupla D menüt- Louissal egyszerre nyerítünk fel mire a többieknek is koppanva a mondat mindenki nevetésbe tört ki. Látom hogy a lány szúrósan néz rám de egyszerűen nem tudom abba hagyni.
-Jó lesz egy 7-es menü mint Harry-nek- mondja mosolyogva Zayn mire csábító mosolyt intéznek felé.
-És te?- kérdezi hirtelen flegmán miközben rám néz.
-Egy cézár salátát- mondom mosolyogva és minden hidegvéremet össze szedve.
-Hát rád is fér a saláta- mondja miközben végig mér- Igen, határozottan jó választás- bólogat majd gyorsan megfordul és fenekét rázva elbilleg. Lesokkolódva ülök ott és nézek a lány után. Dagadt vagyok? Mondta már ezt Pezz is most meg ez a csini baba. Érzem ahogy a gyomrom görcsbe rándul.
-Ugye tudod hogy tökéletes alakod van?- kérdezi gyorsan és idegesen Harry.
-Aha, ja- mondom magam elé meredve és már nem is figyelek arra mit beszélgetnek. Telefonomat előhúzva kezdek sms-t pötyögni az asztal alatt Ericnek.
-Majdnem kinyírtak! Utánam jött két motoros, te jól vagy?- amint begépelem a kis sorokat el is küldöm neki. Nincs kedvem most beszélgetni.
-Utánam senki sem jött. Jól vagy?- kaptam meg a választ.
-40 percembe telt lerázni őket. A golyó álló üveg megepedt!!!!- válaszolok neki tömören.
-Ne haragudj! Meghálálom ígérem! <3 - üzenetét olvasva grimaszba rándulnak ajkaim.
-Kíváncsi leszek rá! Szavadon foglak :* - amint elküldtem vissza csúsztatom zsebembe a telefont és hátra dőlök. Üveges tekintettél nézem a társaságot de nem jutnak hozzám el a hangok. Látom amint Dave és Lou nagyon vitázik valamint és hogy Zayn meg Harry is beszélgetnek. Liam próbál mindenkire figyelni, Niall pedig csak az ételével foglalkozik majd már róla is eltépem a tekintetem. 
-Jade?!- hallom meg a nevem hírtelen és Zaynra kapom a tekintetemet.
-Igen?- kérdezek vissza rögtön.
-A kaja. Kihozták. Egyél- mosolyog rám majd végig nézek az asztalunkon és tényleg ott van mindenki kajája.
-Ohh- mondom elcsodálkozva- igen- teszem hozzá miközben enni kezdenek a fiúk. Ránézek a kívánatos salátámra és elmegy az étvágyam. Egyszerűen a tudat hogy mások dagadtnak látnak elveszi a kedvem az evéstől. Villámat felemelve kezdem el turkálni az étkemet. A taktikám hogy széttúrom és akkor talán azt hiszik ettem belőle.
-Holnap már jönnek vissza a táncosok egyébként- mondja Dave tele szájjal mire felkapom a fejem. Nem is emlékszem hogy elszaladt volna az idő.
-Tényleg. Kettő körül érkeznek- erősíti meg őt Liam. Végre lesz élet a házban. Nem mintha nem lenne a fiúkkal de mégis csak dob a hangulaton plusz hét ember!
-Hol lesz a következő turné állomás?- kérdezi Dave mire újra felkapom a fejemet.
-Párizs. Egy hét múlva. Addig lesz még három koncert is itthon- adja a választ Harry mire ereimben meghűl a vér és kiejtem kezemből a villát. Mindenki rám kapja a tekintetét és Davenek rögtön leesik ahogy látom.
-Őhm, én...én nem megyek- dadogok zavartan miközben a villámért nyúlok.
-Mi?! Miért nem?- kérdezi Zayn és Louis egyszerre.
-Londonban kell maradnom a Three miatt- mondom nagyot nyelve mire Dave fintorra húzza a száját.
-Ne....muszáj velünk jönnöd!- mondja Zayn miközben magához húzva ölelő karjaiba zár.
-Akkor megölik haver- mondja halkan Dave.
-Meddig tart ez a verseny?- kérdezi Lou.
-Nem tudom, még az 50 legjobb öldöklés részhez sem értünk el- motyogom Zayn nyakába miközben férfias illatát szívom magamba. El végre egy turné utazással jár- Veletek leszek egy hétig aztán felmondok és kerestek valakit. Ha előbb találtok az is jó. Haza költözöm- mondom ki a szavakat és olyan mintha kést forgatnának meg bennem. Saját magamban forgatom ezt a bizonyos kést.
-Amint vége utánunk repülsz- mondja Liam.
-Én nem megyek ha ő nem jön- jelenti ki határozottan Zayn.
-De te turnézol szóval mész. Én viszont nem megyek mert megölnének- nézek fel a csoki barna szemekkel. Látom ahogy közeledik felém. Szemeit lehunyja és én is így teszek. Várom mikor találkoznak végre ajkaink mikor egy eléggé lányos torok köszörülést hallok. Azonnal szét rebbenünk és szembe találom magam a pincér lánnyal aki szúrós tekintetével illet.
-Segíthetünk?- kérdezi flegmán Dave mire a lány elkezd valamit írni a lapra és átnyújtja Zaynnak. Érdeklődve nézem ahogy szemöldök ráncolva olvassa, de én nem hajolok oda elolvasni.
-Rendezzétek a számlát- mondja csábos mosollyal mire továbbá is kacéran nézegeti Zaynt.
-Őhm, oké- mondja Niall aki hol Zaynra hol pedig rám néz majd a pincér lányra.
-Egyébként nem tartod magad ribancnak?- kérdezi teljes nyugodtsággal Dave a lánytól.
-Hogy mondod?!- vált át magasabb hangszínre.
-Nem tudta hogy titok ne haragudj- mosolygok most én a lányra.
-Már miért is lennék ribanc?!- visítozik tovább az asztalunknál.
-Mert felborítod az üdítőmet a dupla D-s melleiddel és mert a legjobb női barátom pasijára startolsz rá és adsz át neki cetlit illetve a modortalan és kurvás öltözéked miatt. Mondjuk- teszi hozzá hidegvérrel Lou. Belőlem akaratlanul is kitör a nevetés.
-Lou én vagyok a legjobb barátnőd?- kérdezem mosolyogva a fiút mire elpirulva bólint egyet- jaj de aranyos vagy!- mászok át Daven hogy megöleljem Lout. 
-Ha már itt tartunk azt hiszem az én legjobb lány barátom szerepét is betöltöd!- röhögi el magát Dave mire őt is megölelgetem.
-Ne haragudj de nem fogadom el az ajánlatodat- szólal meg most Zayn mire érdeklődve kapjuk rá a tekintetünket.
-Persze gondoltam hogy jobb lesz ezt a tehenet kurogatni. Nagyobb a hasa mint a melle- röhög fel a pincér mire kérdőn rá emelem a tekintetem és ő állja ezt. Nagyobb a hasam mint a mellem?! 
-Állítsd le magad. A barátnőmről beszélsz- jelenti ki színlelt nyugodtsággal Zayn. Jól esik mikor megvéd vagy mikor azt mondja hogy a barátnője vagyok de most szinte fel se fogom.
-Nem értem hogy ha híres vagy miért adsz ennyire alá?- kérdezi miközben végig mér. Bennem is felmerült ez a kérdés de más szájából hallani finoman szólva is szar.
-Nem adok alá. Egyszerűen szeretem mikor valaki természetesen szép és nem szop le jó pár embert hogy megcsináltassa a melleit és külön ágya legyen a plasztikai sebészeten- adja a választ egy 200 wattos mosoly társaságában Zayn míg karját átveti vállamon.
-Hát jó- köpi a szavakat a lány- azért továbbra is ajánlom hogy hánytasd meg magad minden kajálásod után. Undorító vagy!- röhögi el magát majd elvonszolja a fenekét tőlünk. Szinte rögtön lenézek ölembe és a hasamat kezdem nézni. Valóban nagy? Undorító vagyok?! Ha csak egy ember mondta volna ezt....de nem csak egy ember mondta. Ők látnak kívülről engem és nem én saját magamat...
-Jól nézel ki Jade- suttog a fülembe Zayn.
-Őh..aham, köszi- mondom zavartan- szerintem menjünk- mosolygok rá a társaságra. Dagadt és undorító vagyok?! Változtatnom kell!
-Szép a kamu mosolyod- dicsér meg Dave mire arcomról lehervad a valóban nem túl őszinte mosoly. Előre törve sietek ki az épületből. Testem azonnal feltöltődik amint kiérek a friss levegőre. Mélyet szippantok és dőlök bele Zayn erős karjaiba.
-Gyönyörű vagy hidd el- suttogja a fülembe mire apró mosoly kúszik arcomra és megcsókol. Megszűnnek létezni a dolgok. A hangok, a színek, az emberek maga a világ. Csak ő és én vagyunk. Egyetlen egy dolog jut eszembe amitől el is mosolyodom:
Bad Boy. (Rossz fiú)Good Lips. (Jó ajkak)
-Szerelmesek indulhatnák?- röhögi el magát Liam mire bólintok és szemmel követem ahogy Zayn beül Harry mellé az anyós ülésre. Gondolkodás nélkül mászok bele az ölébe. Amúgy sincs hely!
-Értem én hogy nincs hely de ne az én kocsimba ha kérhetem!- hördül fel Harry mire Zayn a karjába boxol. Bekötöm magam és ezzel együtt Zayn-t is majd elindulunk. Fejét a vállamra hajtja majd egy kis idő után már a nyakamba fúrja a fejét. Apró szuszogása megnyugtat főleg mikor megérzem az apró puszikat amiktől olykor olykor kiráz a hideg.
-Ilyen pincérrel még nem találkoztam- mélázik el Louis. Ekkor Zayn minden előjel nélkül megszívja a nyakamat és akaratlanul is nyögök egyet.
-Igen én is valahogy így érzek azzal a személlyel kapcsolatban mint te Jade- mondja egyetértően Liam mire Zayn felnevet.
-Hát igen. Nem volt szimpatikus- mondom kicsit zavartan de kezem már Zayn combjába mélyesztem mire megfeszül. Bal lábára helyezem a súlyomat és kezemmel kezdem simogatni jobb combját.
-Nem bántok nőket de ezt meg tudtam volna ütni- morgolódik mellettünk Harry. Kezem feljebb és beljebb vándorol mire érzem ahogy a nyakamba harap. Amint kezem eléri a "célt" rá markolok.
-Aha- nyökögi ki Zayn mire elmosolyodom. Kezemmel apró körkörös mozdulatokat végezek ott lent miközben én zavartalanul beszélgetek a többiekkel. Érzem ahogy alul már kezd szűkös lenni neki a gatya és hogy olykor olykor élesen szívja be a levegőt.
-Amúgy mit írt a cetlire?- kérdezi Dave de Zayn csak próbál halkan lélegezni a nyakamba.
-Zayn téged kérdeztek- szólók rá és markolom meg újra mikor nem válaszol már vagy egy perce.
-Se..semmi lényegeset- nyökögi nehezen miközben tovább simogatom lent.
-Képzelem! Na gyerünk nyögd már ki mit írt- kíváncsiskodik tovább Lou. Megfogalmazása miatt felkuncogok és határozottabban, jobban szorítok rá férfiasságára. Vállamba harap de még így is hallhatóan felnyög.
-Szerintem nem szó szerint gondolta hogy nyögd ki- röhögi el magát Harry.
-Hagyjatok!- közli elfulladó hangon én viszont továbbra sem hagyom abba a kínzást. Hallom ahogy rendezi a légzését nagy nehezen és fülemhez hajol- hagyd abba könyörgöm- dörmögi a fülembe a rekedtes hangját.
-Valóban akarod hogy abba hagyjam?- kérdezem meg tőle mire érzem, hogy kirázza a hideg- Szóval nem élvezed- mondom ajkaimat lebiggyesztve.
-Élvezem csak... Jade ne csináld- könyörög halkan boci szemekkel.
-Mit édes?- húzom mosolyra a számat majd szinte lekapom őt. Akaratosan tapasztom ajkaimat az övére. Nyelvei rögtön bejutnak és akaratosan irányítanak. Kezem továbbra sem tétlenkedik és megragadva az alkalmat farmerje alá csúsztatom a kezem. Az alsógatyájának vészesen feszülő anyagát megtapintva hallom ahogy egy aprót nyög csókunkba- Ha rossz akkor abba hagyom inkább- mondom szomorúságot színlelve és már húzom is ki a kezemet. Ölemmel viszont vissza helyezkedem a kényes területre.
-Kínzol- lihegi a nyakamba mire mozgolódni kezdek és hátra fordulok. Érzem ahogy kezei szinte fájdalmasan a csípőmbe markolnak viszont nem csak a kezeit érzem.
-Mikor lesz a következő koncert Liam?- kérdezem meg miközbe fenekem kitolom ezáltal jobban hozzá dörgölőzöm Zaynhoz. Kezei még szorosabban fogják a csípőmet.
-Holnap este- adja a választ mire meglepetten fordulok hátra. Szinte el is felejtem Zaynt de mégis tovább kínzom akaratomon kívül.
-Akkor Dave próbálnunk kell holnap!- jelentem ki majd vissza fordulok.
-Zayn melyik a kedvenc számod?- kérdezem halkan a küszködő fiút.
-Miért?- suttogja a fülembe halkan és keservesen.
-Mert van akinek a nyolcas- mondom mosolyogva és csípőmmel leírok egy apró nyolcast.
-Jézusom- szűri ki fogai között. Megismétlem a mozdulatot csak most a másik irányba és érzem ahogy szinte beleremeg- Hagyd abba vagy itt fogok a kocsiba elmenni a többiek előtt- harap a nyakamba. Kijelentése megdöbbent. Nem gondoltam hogy ennyitől képes lenne elmenni.
-Megjöttünk!- kiálltja el magát Harry és már ki is száll a kocsiból a többiekkel együtt. Zayn egy nagyot sóhajt mikor már mindenki ki szállt a kocsiból. Az övünket kicsatolom lassan hogy azért a látszata meglegyen annak hogy ki akarok szállni.
-Szóval ennyitől elmész?- kérdezem most már normálisan majd újabb nyolcasokat kezdek leírni.
-Jade- nyögi miközben fejét hátra veti az ülésben és aprókat morog.
-Igen?- kérdezem ártatlanul miközben nehezen de átpozicionálom magam úgy hogy szembe üljek vele. Szemébe nézve látom a sötétséget.
-Szállj le rólam- mondja akadozóan mire közel hajolok hozzá ezáltal a csípőmet is mozdítva.
-Akarod hogy leszálljak vagy csak mondod?- kacérkodom tovább vele majd ismét mozgatni kezdem a csípőmet kínzóan lassan előre és hátra. Számat nyakára tapasztva szívom meg legérzékenyebb pontját. Kezeit megtalálják a fenekem mire belemarkol. Apró nyögéssel adom tudtára hogy tetszett a mozdulata és rögtön utána érzem ahogy egész teste megremeg és egy hangosat nyög, pluszba egyet még lök felém alulról majd teste elernyed. Mosolyogva nyomok csókot a szájára majd lekászálódom róla és kiszállok a kocsiból. Az ülésen pihegve kapkodja a levegőt és foltos gatyáját nézve önelégült mosoly terül szét az arcomon.
-Akkor majd szólók a fiúknak hogy levegőzöl még egy kicsit- röhögőm el magam és bemegyek a házba... 


23.Rész


Jade Wyne szemszög:

-Most komolyan itt vannak?- nézem én is a kis nyomkövetőmet.
-Te is azt látod amit én nem?!- hördül fel Ben.
-De ez akkor is egy sztriptíz bár!- folytatom ugyan olyan hangnemben.
-És mind a három férfi!- tárja szét karjait Ben.
-Ahh istenem menjünk addig se gondolkozom- emelem égnek a tekintetem. Nekik most még koncert van. Elmosolyodom a gondolatra hogy hülyéskednek és szórakoztatják a közönséget. Ben az ajtó mellé áll és megvárja míg én is oda lépegetek.
-Te akarod berúgni vagy enyém a megtiszteltetés hogy az én csodálatos talpamat lássák a gazdag disznók a felvételeken?- mosolyog rám Ben mire csak intek egyet a kezemmel miszerint tessék csak. Öröm teli arccal rúgja be a műanyag ajtót. Előre lendül és szinte rögtön lő is. Nagyot sóhajtok majd én is befordulok fej magasságban tartva a két pisztolyomat. Rögtön megtalálom az egyik bérgyilkost lévén hogy szerintem csakis azért van a kezében egy termetes géppisztoly én nem azért mert ezt akarja a nők bugyijába tömködni. Egyszer húzom meg a ravaszt és rögtön össze is esik. Hallom amint Ben is lő és biztos vagyok benne hogy akkor már csak egy bérgyilkos van. Feszülten figyelek és hallgatózom mikor a gyűrűm forró lesz. Szinte már reflexszerűen gurulok arrébb és nézek a hátam mögé. Abban a pillanatban ereszt rám egy teljes tárnyi AK47-es szépséget. Két fegyverrel egyszerre tüzelek, győzelmemet a halálos ordítása pecsétel meg.
-Hogyan?!- csattan fel Ben miközben felém tart. Érzem amint a kis nyomkövető rezegni kezd és elővéve rápillantva érzem ahogy elfehéredem- Mi a baj?- kérdezi Ben.
-Mennyi plusz tárad van?- kérdezem tőle gyorsan.
-A kocsiba..-kezd bele de máris magammal húzom egy bár pult mögé.
-Kevés lesz- dobom elé a kis kütyüt mire káromkodik egy sort. Őt pöttyöcske tart felénk. Értem én hogy minden férfi imádja a nőket de mindenkinek ebbe kell jönnie?! Hárommal könnyen elbánunk főleg ha mi ütünk rajta. De itt eleve rohadt jó emberek vannak.
-Terv?- kérdezi Ben miközben újra táraz.
-Túlélni- jelentem ki miközben bakancsomból előhúzom a tört.
-Remek ötlet- mondja majd ő is előveszi mind a két tőrjét. Csendben várunk és feszülten. Nézem a kis kütyüt majd a zsebembe süllyesztem.
-3...2...1- számolok vissza halkan majd egyszerre állunk fel és dobjuk el a tőrjeinket. Három ordítás és mi rögtön vissza is guggolunk.
-Kettőt csak elintézünk- mondja morogva miközben kézre fogja fegyverét.
-Miért vagytok ti férfiak ennyire kanosak?- mérgelődöm miközben a fegyvereket magamhoz szorítom.
-Hééé ne általánosíts!- hördül fel Ben de megszakítja a golyó zápor amit a mi kis bár pultunknak szentelnek.
-Enyém a bal- jelenti ki Ben és már el is tűnt az említett irányába. Érzem amint csörögni kezd a telefonom és magamban átkokat szórva húzom elő. Louis... Miért hív Louis koncert közben? Van még belőle körülbelül tíz perc. Idegesen veszem fel és emelem a fülemhez.
-Louis mi a baj? Most koncerteteknek kéne lennie- hadarom el miközben kikukucskálok a menedéket nyújtó fa mögül.
-Zayn...- mondja halkan- menj fel a netre és úgyis mindent megtudsz- folytatja továbbra is halkan.
-Ne haragudj de nem vagyok olyan helyzetben hogy felnézzek a...-eddig jutok ugyanis újabb sorozat lövést kapok ám most a fa megadja magát és párat mellettem átenged- Tartsd- mondom a telefonba majd szélsebesen átfutok. Utánam golyók záporoznak egészen addig míg egy újabb pult mögé be nem hasalok.
-Three? Jól vagy?!- kérdezi aggodalmasan Lou.
-Tudod miért szeretem? Mert ilyenkor nem gondolok rátok- mondom hadarva majd fegyveremet kidugva eresztek el egy sorozatot a levegőbe.
-Mindenki tudja hogy nem csalnád meg Zaynt..
-Örülnék ha elfogadnátok hogy Ericet szeretem- mondom gombóccal a torkomban elcsukló hanggal.
-Vicces vagy.. tudod mikor hallottam valakinek így elcsuklani a hangját?- Kérdezi a telefonban
-Mikor?- Kérdezem sürgetően.
-Ma.. Mikor Zayn a koncerten a Does he know első refrénénél már csak kinyögni bírta körülbelül azt hogy never go back majd fogta magát és elsétált. Az interneten fent van a mai napja. Minden honnan ez folyik. Nem értem miért csinál...-eddig bírom majd kinyomom a telefont. Nem fog megtörni ezzel. Hazudik. Zaynt feldobják a koncertek. Miattam ugyan úgy tud énekelni. Elegem van. Miért nem ért meg senki?! Jót akarok neki. Nem akarom hogy megöljék. Őt annyian szeretik hogy nem tehetem meg vele ezt! Idegességemben felállok majd lassan körülnézek. Orrom előtt suhan el egy golyó mire fegyveremmel egyszerűen ölöm meg a tagot.
-Végre!- ordítja el magát Ben.
-Menjünk, gyorsan- mondom és már kifele futok. Bepattanok a vezető ülésre mire Ben érdekes kémlel ám beül az anyós ülésre.
-Akkor most te akarsz vezetni?- kérdezi kissé félénken mire a gázra taposok és örültek tempójában kezdek Ben-hez vezetni. Haza akarok érni. Minél előbb és aludni. Röpke egy óra alatt levezetem a két órásnak titulált utat.
-Soha többé nem ülök be melléd!- száll ki Ben a kocsiból rögtön amint lefékezem. Nem szólók semmi csak felfutok a szobámba. A szobába ami teljesen illik a hangulatomhoz. Laptopomat elő varázsolva nézem meg a híreket. Zayn Malik kifordul önmagából?! Olvasom a hírt. Rögtön rákattintok és hűrom kis videóval találom szembe magam. Elindítom az elsőt és hüledezve nézem amint leüt egy riportert. A második egy gyorsított videó amin Zayn csak ül....ül és énekel, egész koncert alatt. Félve nyitom meg a harmadik videót már könnyek között. Laptopomból felcsendül a Does He Know és én ezzel együtt zokogok fel.
-Mi történt?- kérdezi Ben rögtön benyitva majd mellém ül. Most jön Zayn szólója. Az első sort elénekli a másodiknál megcsuklik a hangja és háttal fordul a közönségnek. A harmadik sort pedig ki se bírja énekelni, hangja sírásba fullad, látom amint nem is próbálkozik lassan szájához emeli a mikrofont és nehézkesen kiejt még három darab szót.  Never go back. Zokogásom erősödik amikor látom hogy hagyja kicsusszanni kezéből a mikrofont majd zsebre tett kézzel lesétál. Eldőlök ágyamon, oldalamra fordulok és a takarót ölelvén magamhoz húzva zokogok tovább.
-Ne könyörgöm Jade- ölel magához hátulról Ben- Utálom mikor sírsz- mondja rekedtes hangon.
-Sa-sajnálom...- szipogóm miközben még mindig a takarót ölelgetem.
-Senkivel nem akarod tartani a kapcsolatot? Louis? Harry? Niall? Liam? Dave? Ems?- kérdezi sorba a neveket.
-Akarom...de nem lehet- mondom felé fordulva és még inkább össze gömbölyödve bújok pólójába.
-Hívjam Ericet?- kérdezi lenézve rám mire megrázom a fejemet.
-Nyílt helyen kell találkoznunk- szipogóm pólójába majd felülök. Kezembe veszem a telefont és bepötyögőm a számát.
-Szia- köszönök bele.
-Jade- hangja felvirulva köszönt.
-Találkoznunk kéne- mondom kissé feszélyezve.
-Rendben hol?
-A házad közelében lévő kávézóban neked jó?
-20 perc múlva ott- és ezzel kinyomta a telefont. Át sem öltözöm csak a hajamat össze fogom egy copfba és úgy indulok ki.
-Állj meg ezt te se gondoltad komolyan- ránt vissza Ben mire kérdőn emelem rá tekintetemet- Te éppen hős szerelmes vagy. Ha már szenvedsz ne legyen hiába való- dob hozzám gyorsan egy össze állított szettet és hajamból kiszedi a gumit.
-Tíz perc múlva indulunk. Siess!- lök be a fürdőbe majd kimegy. Gyorsan magamra kapom a ruhát és átfésülöm a hajamat. 
Szemeim pirossága ellen nem igen tudok mit tenni, lemondóan indulok meg kifele a kocsihoz. Behuppanok Ben mellé és szinte rögtön gázt is ad.
-Nem fogom ezt hagyni- rázza meg a fejét Ben de nem szólók semmit. Homlokomat az ablaknak döntve nézem a kinti napsütéses tájat. Ő most mit csinálhat? Otthon a szobájában rajzol? A tetőn cigizik?- Na mondjuk ezért nem fogom hagyni!- csap a kormányra Ben mire ijedten kapom rá tekintetem- két perce megjöttünk, szólongatlak pofázok hozzád és meg se hallasz. Jade meg fogsz halni! Vagy azért mert felemészted magad vagy mert felemészted magad és nem fogsz figyelni és megölnek!- ordít rám. Minden szó nélkül kiszállok saját kocsimból és elbotladozom a mosolygós Erichez.
-Szia- köszönök neki mire ajkait az enyémekre nyomja. Gyomromat a hányinger fogja el és szinte rögtön undorodni kezdek magamtól is.
-A kamerák figyelnek, megnéztem őket. Csókolj vissza ha azt akarod elhiggyék- ennyi kellett ösztönzésének és rögtön vissza csókolok. Pihegve válunk el majd kezünket össze kulcsolva ülünk be.
-Bocs- mondom már teámat szürcsölgetve.
-Holnap is találkozunk délelőtt?- kérdezi tekintetét rám emelvén kávéja fölött.
-Igen- adom a tömör választ.
-Ennyire kikészít azt hogy szakítottál Zaynnal?- néz rám megsajnálóan- Azt hittem jobban fogod majd viselni- húzza fintorra a száját. Esküszöm csak azért nem ütöm meg és húzok innen a gecibe mert azt akarom hogy Zayn életbe maradjon. Helyette inkább áthajolva az asztalon egy kis szájra puszit intézek.
-Haza kísérlek, gyere- mondja fancsali képpel majd kezemnél fogva felhúz. Ujjainkat össze kulcsolja és úgy kezdünk el Ben felé sétálni.
-Annyira hiányzik- mondom elcsukló hangon Eric-nek miközben a kezeinket nézem. Azt akarom hogy ő fogja így és senki más. Olyan ez mintha megcsalnám. Annyira fájó égető érzés.
-Istenem Jade- ölel magához és belőlem újra előtör a zokogás.
-Nem vagyok elég erős ehhez. Nekem ez nem megy. Egyszerűbb lenne megöletni magam érted?!- nézek fel rá kétségbe esett szemekkel. Miközben arcát nézem érzem ahogy lábam remegni kezd és apró fekete kis karikák jönnek látó terembe- Eric- nyögöm nevét miközben erősebben kezd tartani.
-Jade?! Jól vagy?!- kérdezi aggódva. Válaszolni már nem tudok csal érzem amint tudatom elhagyja a testem és összecsuklok....

Louis Tommlinson szemszög:
Mi az amiről Ben beszélt?! Azóta itt vagyok Jade egykori szobájában de nem jövök rá. Pörgök a székkel már sokadjára. Hallgatom ahogy Zayn feltehetően a piás üvegeket töri sorba össze. Aggódik érte mindenki, de mikor bekopogtam elküldött eléggé szép helyekre. Hallani a hangján hogy részeg. Teljesen kikészül a rajongok szinte meg se mertek szólalni miután lesétált a színpadról. Soha nem volt még ilyen. Mindenkit megvisel az hogy Jade lelépett. Nekem vette fel a telefont egyetlen egyszer. Akkor is gondolom csak azért mert tudta hogy még a koncertnek kéne tartania, és hogy koncert alatt soha nem hívnám. Újabbat fordulok a székkel majd megkapaszkodom az író asztalba. Fölé hajolok és nézni kezdem a képeket. Emlékszem erre a képre, ezt akkor szerezte mikor eljött velünk dedikálásra. Az emlék is megmosolyogtat. Bolond egy lány de én ezért szeretem, kicsit olyan mint én. Kint van mindegyikünk képe amit még a fotózáson adtunk bosszúnk jeléből. Telefonom csengő hangja rángat ki kellemes álom világomból.
-Igen?- veszem fel még mindig a képeket bámulván.
-Louis baj van- hallom meg Ben lihegő hangját és rögtön felpattanok a szélből- Jade elájult. Most viszik kórházba.
-Mi az hogy elájult?! Miért? -kérdezem már kirontva a szobájából.
-Honnan tudjam?! Ericel volt ő hívta hozzá mentőket azt mondta egyszer csak elájult. Én is most rohanok. Ha akarsz gyere- mondja majd lecsapja a telefont. Úr isten. Jade kórházba van. Szinte a lépcsőt átugorva futok le a nappalin át az előszobába. Kapkodva húzom magamra a cipőt és a kabátomat miközben a házhoz rendelek egy taxit fénysebességél rendelve.
-Mi van? Eleanor hívott hogy nincs nála senki?- röhög fel Harry de nem foglalkozva velem a cipőmet kötöm olyan sebességgel mint még soha.
-Haza jöttem elmondom!- hadarom el mire furcsán kezd végig mérni.
-Mi a baj? Mi történt?- áll fel a kanapéból és jön felém aggódva.
-Haza jöttem elmondom!- ismétlem el talán kicsit erőteljesebb, hangosabban és flegmábban. Egy erős rántással lépek át a bejárati ajtónkon és csapom be magam után. Futva indulok meg a Taxi felé és pattanok be gyorsan hátra.
-A legközelebbi kórházba! Nagyon gyorsan könyörgöm!- kérem szépen a sofőrt és rögtön a gázra is lép. Lábaimmal dobolva figyelem idegesen az egybe mosódó tájat. Mi baja lehet? Ericel volt? Akkor talán...tényleg? Áhh nem! Biztos hogy nem csalja meg Zaynt és nem is csalta meg! Mitől ájulhatott el? Méreg? Ben csak nem mérgezi meg...bár már meg is kínozta. De most jóba vannak vagy nem?! Ben-nek aggódó hangja volt tehát akkor ő sem tudjam mi van vele ezek szerint ez a lehetőség kizárva. Mire újabb összeesküvés elméleteket szőnék a taxi megáll és én sietősen fizetek majd futok be a kórházba.
-Jade Wyne- mondom a nevet mire a nővér lustán kezdi keresgélni a gépen. Komolyan mondom mindjárt én magam nézem meg! Hogy lehet valaki ilyen kurva lassú?!
-808-as szóba, harmadik emelet- darálja el mire egy köszönöm szót oda dörmögök és már futok is a lépcsőhöz. Nincs annyi türelmem hogy liftbe szálljak és tétlenül várjak. Ilyenkor értékelem a sok edzést, elég hamar feljutok. Kissé lihegve érek be Eric és Ben mellé.
-Mi történt?- kérdezem rögtön mire Eric rám vet egy sajnáló pillantást míg Ben csak az ajtót szuggerálja amin a 808-as szám látható.
-Bent van az orvos még- mondja halkan Eric. Szúrós pillantást vetek rá majd alaposabban megnézem magamnak. Semmi extra a srác. Ráadásul tuti nem Jade esete! Alig látszik rajta valami a maffiából. Inkább hinném hogy valami köz munkásnak. Teljesen rendezett, tiszta bőr fehérkés árnyalattal. Várjunk csak... Nincsenek szívás nyomok a nyakán... Jade és Zayn nyakán mindig volt legalább egy-egy szívás nyom.
-A nyakad- mondom szemöldök ráncolva mire Eric rám néz értetlenül ám Ben rögtön rám kapja kissé boldogságtól csillogó szemeit most már.
-Mi van vele?- kérdezi meg végre mire felállok és körbe járom.
-Semmi szívás nyom nincs a nyakadon. Jade és Zayn nyaka folyton tele volt szívás nyomokkal. Játékosak- mondom mosolyogva emlékezvén mikor mindannyian elkaptunk egy-egy jelet arról hogy kínozták egymást. Soha senki nem mondta nekik de össze illenek. Zayn olykori komolysága és hülyesége. Bármibe belerángatja Jade-t ahogy ez fordítva is igaz. Az apró mozdulatok amik elárulják rajonganak egymásért és szavak nélkül is megértik egymást. Hogy olykor-olykor nem össze bújnak hanem csipkelődnek vagy épp kikészítik egymást. Ők ilyenek...együtt tökéletesek.
-Más féle a kapcsolatunk. Komolyabb, szeretjük egymást ehhez nem kell folyton kiszívnunk egymás nyakát- mondja egy váll rándítással.
-Zayn és Jade kapcsolata is komoly- vetem oda talán kissé flegmán.
-Csak hogy vége. És megcsalta. Velem- mutat magára és bennem egyre jobban megy fel a pumpa.
-Fogalmam sincs miért kell megjátszani de rohadtul rájövök és gondolom hogy valami irtó nagy hülyeség lesz és lehet te sem akartál belemenni vagy épp te rángattad bele Jade-t de gondolkozz el neki hogy lenne jobb aztán cselekedj tovább- hangom talán még soha nem volt ilyen komoly de talán így ráveszem hogy elárulja mi az isten folyik itt!
-Sajnálom Lou. Mindenki tudja hogy kikészül de ez az ő döntése. Az hogy velem van- mondja fejet rázva és már épp kezdeném az újabb monológot mikor kilépek egy orvos. Férfi és talán nálam öt évvel lehet idősebb.
-Ki Jade Wyne hozzá tartozója?- néz rajtunk végig.
-Én- vágjuk rá rögtön mind a hárman mire a doki egy fél mosolyt ereszt és belenéz a kezében szorongatott mappába.
-Attól tartok Anorexiás. Nem tudják mióta nem evett?- kérdezi felpillantva ránk az orvos.
-Hogy micsoda?!- akadok ki rögtön Ben-nel együtt és szinte szinkronba rogyunk le a székekre amik mögöttünk sorakoznak a fal mellett. Fejemet fogva kezdek gondolkozni.
-Egyszer voltunk egy étteremben és a pincér ledagadtozta de utána mondtuk hogy szép és minden ilyesmi...szinte észre se vettük hogy nem eszik mindig azt mondta evet...úr isten mekkora hülyék vagyunk- csapok kissé fejemre. Ezt nem akarom elhinni. Észre se vettük azt hogy nem eszik. Láttuk hogy kissé karikásak a szemei de könyörgöm most ment a Three azt hittük amiatt. Nem feltételeztük hogy hazudik nekünk!
-Mikor volt ez az éttermes eset?- néz rám a doktor egy fancsali mosoly kíséretében. A koncert elmúlt szóval már este fele van. Sötét is van kint. Órámra pillantva észlelem hogy már este kilenc óra van.
-Négy napja- mondom hiszen délután ettünk ott azóta pedig így négy nap telt el- De van az öt is mivel reggeli volt az utolsó amit evett az nap- mondom szomorúan. Ez nem történhet meg Jade-el!
-Öt kurva napig nem vettétek észre hogy nem eszik semmi?!- áll fel Ben ordítozva de csak higgadtan ülök a székben.
-Te észrevetted mikor nálad volt hogy nem evett 3-4 napja?- kérdezem gombóccal a torkomban ahogy felnézek rá.
-Ne haragudj- mondja kissé nyugodtabb hangnemben. Megértem amiért kiakadt, és jogosan! Ez leginkább a mi hibánk. Hogy nem vettük mi ezt észre?
-Uraim mindegy ki nem vette észre. Jelenleg infúzióra van kötve mivel az ételt kihányja. Ez sokáig nem maradhat így. Vissza kell szoktatni az evésre. Kis dolgokkal kezdjék majd mint a háztartási keksz.
-Rendben- vágja rögtön rá Ben míg én magam elé meredek. Hogy? És miért? Egy pincér nő miatt? Mert egy valaki az mondta neki hogy dagadt....várjunk csak. Nem csak a pincér mondta. Pezz!
-Mikor engedik ki?- zökkent ki Eric hangja.
-Talán egy hét- mondja a doktor újra a mappába pillantva.
-Az nem lehet- néz rá ideges Ben. Hát persze...a three. Könnyű célponttá vált. Pont most?!
-Sajnálom de addig muszáj. És tovább is ha nem tud vissza szokni a normális étkezésre- mondja együttérzően a doki- Manapság sok a testképp zavaros tini. De túl lehet rajta jutni csak segíteni kell.
-Köszönjük- lehelem ki halkan ajkaim közül. Nem akarom elhinni hogy a mi Jade-ünk anorexiás lett...
-Menjetek haza. Úgyis mindig itt leszek a Three miatt. Louis tudom hogy elmondod otthon de akadályozd meg hogy bárki is bejöjjön. Jade el akarja vágni a kapcsolatokat.
-Kussolj már be Ben. Én is maradok. Elvégre megegyezik a szakmánk kolléga- villant felé egy csábos mosolyt mire idegesen mégis remegő lábbakal állok fel.
-Te is jól tudod hogy Zayn vagy detoxba issza magát vagy még te se fogod tudni leállítani- rázom meg a fejem és ezzel elindulok a lift felé. Akárcsak egy élő holt úgy nyomom meg a földszintet jelző gombot. Mintha egy közeli család tagommal történt volna meg ez. De hiszen Jade az is! Ez szörnyű. Tudom hogy nem magamat kéne hibáztatni de ilyenkor ki mást hibáztat az ember?! Én éltem vele egy házba és én nem figyeltem rá eléggé. Lassan baktatok ki a fehér épületből és fogok magamnak egy taxit. Amint elmondom címemet egy kis gondolkozás után máris megindul velem a kocsi. Hogy bírta ki a kemény próbákat kaja nélkül? Ha egy fél napig nem eszek mondjuk a sűrű program miatt, dedikálás vagy fotózások hada miatt már szédülök. Akkor ő? Mit érezhetett minden egyes nap? Próbák közbe? Fent a színpadon?!
-Uram- szól már nem is tudom hányadszorra a taxis.
-Elnézést- rázom meg kissé a fejem hátha rendeződnek a gondolatok majd kifizetem az utamat. Lassan lépdelek a házba és ugyan ilyen tempóban vetkőzöm le.
-Harry, Liam! Gyertek- mondom a nappaliban lévő két barátomnak. Furcsállva néznek amíg a lépcsőig érek majd felpattanva jönnek utánam. Bekopogok Niall-hez és Dave-hez majd mikor kijönnek csak intek nekik.
-Zayn!- kopogtatok ajtóján- Nyisd ki. Kurva fontos. Komolyan- mondom ismét a gombóccal a torkomban. Halk morgás de semmi válasz- Ezt Zayn szobájába fogjuk megbeszélni most mondom- szólók hátra a négy srácnak szigorúan.
-Hidd el hogy érdekelni fog Zayn- mondom halkan- Jaderől van szó- azt hiszem hogy talán a mögöttem állok sem hallják meg de a zár rögtön kattan és egy pia szagú teljesen elázott vörös szemű sráccal találom szembe magam. Mintha nem is Zayn lenne.- Úr isten- nyögjük ki egyszerre mind az öten.
-Mi van Jade-el?!- támad le rögtön míg mi benyomulunk a szobájába. Fintorogva érzékelem a szagot amit csinált alig három óra alatt max.
-Elmész zuhanyozni hogy legyen ösztönzésed. Soha nem csúsztál még szét ennyire Zayn- mondom egy kis sajnálattal a hangomban. Szörnyű így látni az egyik legjobb haverodat.
-Louis ne basszál már fel! Mi van Jade-el?!- ragad meg a pólómnál mire lefejtem magamról a kezeit és hozzá vágok pár tiszta ruhát majd belököm a fürdőbe.
-Mi van Jade-el Lou?- jön felém aggódva Dave.
-Rakjunk rendet. Majd ha Zayn is itt van elmondom- gyors léptekkel tárom ki az ablakot és kezdjük össze szedni az üveg darabokat. Mire Zayn kijön már-már emberi külsővel mi is elfogadható állapotba hozzuk a szobát.
-Üljetek le- intek Zayn ágya fel de senki nem mozdul- Komolyan mondom. Nekem is le kellet- érintem homlokomhoz egyik kezemet. Tudom hogy megijesztem őket de jobb lesz így ha ülnek. Gyorsan zárom be a szoba ajtót és csúsztatom a kulcsot a zsebembe.
-Ezt minek kell?- kérdezi a már sokkal józanabb Zayn.
-Miattad- felelem lehajtott fejjel a már ülő srácoknak- Jade elájult ma. Ericel volt mit tudom én hol de rá is ki akarok ma térni. Hívott hozzá mentőt és bevitték. Én akkor futottam Ben-el együtt. Jade el akarja vágni a kapcsolatot velünk. Na de miért ájult el?! - mosolyodom el fancsalian- Anorexiás lett. Öt napja nem evet. És már nem is tud. Infúzión van. Ha normális kaját akar enni rögtön ki is jön- mondom halkan mire érzem ahogy mindenki sokkot kap. Nem csodálom én is azt kaptam. Sőt talán még mindig sokkban vagyok.
-Ez nem lehet- leheli maga elé Zayn.
-De hát..- kezdi el Dave de meg is akad.
-Tudom!- csattanok fel értve mire akarnak kilyukadni.
-Azt mondta tegnap evett haza felé, vagy nem éhes!- csattan fel Zayn.
-Hogy nem vettük észre hogy éhezteti magát?- mered maga elé kissé sápadtan Liam.
-Senki nem gondolta hogy hazudik- mondom kissé halkan.
-Végül is, miben nem hazudott?- nevet fel kín keservesen Zayn.
-Nincsenek szívás foltjai- mondom rá kapva tekintetem.
-Mi?- néz rám mindenki értetlenül.
-Ahhh ne már!- csattanok fel- Mindenki látta mindig Zayn nyakán lévő szívás foltokat! Ahogy Jaden is volt mindig! Ne is tagadd- legyintek felé- Ericen egy sincs. Semmi. Egy aprócska sem- mosolyodom el.
-Szóval szerinted mert ők nem szívták ki...párszor- akadozik Zayn mire még nagyobb mosoly terül szét az arcomon- egymás nyakát ezért igazából csak megjátsszák. És miért játszanák meg Lou?!- tárja szét karjait.
-Nem tudom! De rájövök. Tuti valami hülye Jade logika lesz!- mutatom fel ujjamat.
-Oké egyet értünk hogy tuti szereti Zaynt?- néz körbe Harry mire mindenki bólint kivéve Zaynt.
-Miért nem törődtök bele? Lehet egyszerűen mást szeret. Ennyi- tárja szét újra karjait mire egy legyintéssel elrendezem.
-Gondolkozzunk Jade-ül!- adja az ötletet Niall.
-Oké... Szakítok veled mert nem érzem magam elég jónak hozzád?- néz ártatlan tekintettel Liam Zaynra.
-Akkor miért mondja hogy megcsalt?- kérdezi Zayn.
-Mert mindenképp azt akarom hogy megutálj- vonja meg a vállát Harry- Én is mindig ezt mondom egy csajnak. Olyankor idegesen elrohan mikor kinyögöm hogy van más- húzza fintora a száját a mi csajozó gépünk.
-Tehát nem akarja hogy kapcsolat legyen...-merengek el. Látom a fényt de még nem érem el!
-Baszki!- ugrik fel Dave- Three!- csapja össze kezeit mire értetlenül meredünk rá.
-He?- kérdezek kulturáltan vissza.
-Mikor feljöttetek azért volt mert kiabáltunk. De az abból indult hogy egyszerűen nem tudtam össze hozni a rádiós telefonos nyom követőt! Akkor mondta hogy már nem kell téged megvédeni!- mondja örülten mosolyogva.
-Mert eltaszít magától!- folytatom Dave szavait.
-Így téged már nem rabolhatnak el és nem leszel veszélyben- fejezi be mosolyogva Liam. Úristen! Hát ezért csinálta mindezt!
-Hülyék vagytok- neveti el keservesen magát Zayn.
-Már miért lennénk?! Gondolj bele! Ez Jade logika!- kezdek hadonászni kezeimmel minden fele.
-Szerezz rá bizonyítékot- mondja flegmán majd eldől az ágyon.
-Hol vannak a rajzaid?!- förmedek rá és az íróasztalához gázolok.
-Minek neked a rajzaim?!- ül fel és lép mellém miközben kezembe veszek egy köteget.
-Ez mind Jade-es?!- nézek rá mikor minden lapon a lánnyal találom szembe magam.
-Lou ezek magán dolgok. Hagyd békén a rajzaimat- kezd el morogni és kivenni a kezemből őket.
-Várj már! Minden rajzra írsz dátumot?- nézek rá reménykedve.
-Akik komolyabban rajzolnak általában igen. Én mindegyikre szoktam- néz rám értetlenül mire felpattanva rohanok az ajtóhoz. A kulcsot szinte beletöröm a zárba és úgy rontok ki.
-Hova mész?!- kiállt utánam Zayn.
-Gyere te gyökér!- kiabálok vissza miközben Jade szobájába rontok be. Rögtön levágódok a pörgős székre és  óvatosan kezdem a falról leszedni a Zaynról készült rajzot.
-Ezt mikor csinálta?- áll meg mögöttem a hős és makacs szerelmes.
-Remélem megtudjuk- mondom majd egy nagyot sóhajtok. Érzem a szobában mind a hatunk feszültségét.
-Fordítsd már meg!- üvölt rám Dave mire megfordítom.
-DÁTUM!- ordítok fel.
-Ezt előző nap csinálta mikor szakított- mondja halkan Zayn.
-És azt mondta két napja csal meg!- ugrok barátom nyakába ám valljuk be elég bizarrul hangoznak mondataink. Zayn ledermedten áll és tart meg. Lassan mászok le róla de továbbra is csak a rajzot nézi.
-Zayn?- legyezget szeme előtt Niall de csak mered a rajzra, mintha azt nézné ám tekintete olyan akárha félúton a levegőt bámulná.
-Haver!- rázogatja meg Harry de semmi hatása.
-Sokkot kapott?- nézi értetlenül Dave.
-Először megtudja hogy anorexiás és kórházba va..-kezdem magyarázni észre vételeimet mikor felkapja a lapot.
-Kórházban van!- ordítja el magát és már ki is rohant a szobából.
-Azt kérte Ben senkit ne engedjek oda- húzom fintorra a számat és egyszerre kezdünk Zayn után futni aki már a kocsival áll ki. Akárcsak a filmekben úgy vetődünk be a kocsiba és Zayn padlógázzal indit.
-Ha ez igaz..- szűri ki össze préselt ajkai között. Soha nem volt ilyen, semmilyen téren. Soha nem érezte még ezt. Ő valószínűleg megtalálta a másik felét.
-Zayn, túleped a sebesség korlátozást- mondja hátul halkan Niall.
-Meg két piros lámpát- sikítja hozzá Harry.
-Ki is szállhattok- húzza most először végre igazi sunyi féloldalas mosolyra a száját.
-A 200-al száguldó kocsiból?!- visít tovább Harry egy kanyarban.
-Fogd már fel hogy tudnom kell igaz-e! Rohadtul nem értitek ezt az egészet! Nekem ő kell. Nem más. Nem érzem azt mint Perrie-nél hogy nehezen de menni fog a tovább lépés. NEM! Nem tudom elképzelni már nélküle a minden napjaimat értitek?! Azt mondják mindenki tudja ha Ő az igazi. Valamelyik kis pillanatban. Fasza én tudom hogy nekem Ő kell és mással soha nem leszek ilyen. Minden téren hasonlítunk!- kezd magából kikelve csapkodni. Megértem a helyzetét és az állás pontját is.
-Azért a melóban nem hasonlítotok- próbálja oldani a hangulatot Niall mire Zayn felnevet és megrázza a fejét.
-Nos ami azt illeti...khm-khm..de- mondja egy kis féloldalas mosollyal az arcán mire lábam átrakom hozzá és rányomom a fékre.
-Mi?!- szalad ki mindannyiunkból mikor félre "állunk". Konkrétan kipördülünk oldalra.
-Ő mondta csak nem hallgattátok meg!- néz ránk értetlenül.
-Mi a faszomról beszélsz te?!- akad ki Dave mire Zayn megint a gázra lép és folytatja ugyan abban a stílusban a vezetést mint idáig.
-Bradford- sóhajt fel- Maffia ott is van. Mielőtt jelentkeztem az X-factorba. Kezdtek kiképezni engem is. Lőni tudtam és még egyesmást megtanultam. Aztán Bumm One Direction! Az alvilág tényleg pletykás egy hely. Jade is hallott rólam és így jött rá. De ezen ne akadjatok fent jó?- néz ránk egy pillanatra majd vissza az útra. Ezt nem akarom felfogni. Zayn bérgyilkos lett volna! Te jóég!
-Ez most.... baszdmeg- nyögi ki Liam.
-Oké tegye fel még a kezét aki alvilági körökben valaha mozgott!- akad ki Harry mire Dave felrakja a kezét.
-Te vagy a...-kerekednek ki hirtelen Dave szemei majd előre hajol.
-Igen- húzza mosolyra a száját Zayn.
-Ezt nem hiszem el!- vágja hátra magát a székben.
-Mi ő az?!- fordulok hátra.
-A Brad Fordi csoda gyerek- röhögi el magát Dave- Megy a pletyka rendesen. Volt egy srác, mint kiderült Mr.titokzatosság akit elkezdtek kiképezni. Az járja hogy még Jade-nel is jobb lehetett volna de legalább is olyan szintet elért volna. Egyszóval oda adtak a kezébe valamit és egy órára rá már ő volt a legjobb. Bevették lassan kiképezték mindenből teljesen részletesen. Egy kincs volt. BrafFord feltörhetett volna. Aztán a srác valamiért kilépett. Innentől sok szálon fut a sztori de végül is ezek szerint az X-factor miatt. Ez akkor sem akarom elhinni. Te jézus isten!- röhögi el magát Dave mi pedig csak ülünk mint az iszap és próbáljuk feldolgozni a tényt miszerint.
A, Jade Anorexiás
B, Jade nem csalja meg Zaynt
C, Jade SZERETI is Zaynt
D, Zayn bérgyilkos lett volna ha nincs a One Direction
E, Jobb bérgyilkos mint Jade
-Ezt már nem bírom- akadok ki teljesen- mikor akartál erről szólni?!- fordulok felé.
-Valljátok be hogy nem hitettek volna nekem- neveti el magát.
-Jogos- dőlök megint hátra a székbe ám homlokom rögtön kíváncsian fogadja a műszer falat lévén hogy Zayn satu fékez és már ki is szállt. Rögtön utána szaladunk a többiekkel együtt.
-Hánya..
-808- kiáltom oda meg sem várva hogy befejezze. Még jobban rástartol és szinte csak most veszek észre apróságokat. Mindannyian edzünk ő mégis mindig mindent jobban bír. Jobban is és gyorsabban is fut. Beérve a portára Zayn-t már sehol nem találjuk.
-Lift vagy lépcső?- kiabálok hátra.
-Lépcső!- kiáltják előre és már szedem is a fokokat gyorsan. Lihegve érünk a 808-as szoba elé.
-Bemenjünk?- kérdezi Dave mire vállamat megrántom de Harry mit sem törődve tépi fel az ajtót.
-Késő- hallom meg Zayn szinte lelketlen és sivár hangját. Esküszöm a pokolban érzem magam attól ahogy kimondta. Kíváncsian lépek be és látom amint a rajzot szorongatva mered a felgyűrt ám üres ágyneműre. Elment. Lelépett. Gondolhattam volna.
-Ha előbb elmondod akkor még itt lenne- ront rám Zayn két puszta kezével. Pólómat ragadja meg akárcsak szobájában és nyom a falnak. A srácok egy emberként mozdulnak.
-Te is tudod hogy nem az ő hibája- rakja lágyan vállára a kezét Liam. Viszont látom hogy mennyi minden zajlik most le Zaynban. Összetört, megint, újra és újra megtörténik. Elveszíti a legfontosabb embert.
-Sajnálom haver- mondom a szemébe nézve ami már nem varázsolja el a lányokat csoki barnaságával mivel csak fakó szürkeség tükröződik vissza benne. Tönkre fog menni ha nem teszünk valamit.
-Én..én- kezd el dadogni majd szépen elengedni a pólómat- Sajnálom, tényleg- mondja lehajtott fejjel majd az ágyhoz sétál és leül a rajz mellé- Soha nem fogom megtalálni ha ő nem akarja- mondja miközben fejét rázza meg lemondóan. Szívszorító látni amikor a haverod lemond arról hogy valaha is boldog legyen és feladja a reményt. A küzdelmet!
-Tudom hogy meg fogom bánni- szólal meg Dave lassan és halkan- de Zayn...Jade az alvilágban él, mindig is ott fog, túl mélyen van hogy teljesen kilábaljon belőle. Te a felszínt kapargattad és a híred nyomult Jade-hez. Ne öljetek meg de szar látni ahogy tönkre megy szóval Zayn ha meg akarod találni mert ő nem lép és a sors sem kegyes....Neked is ott kell mozognod ahol neki hogy megtudd merre jár.... 


24.Rész

Jade Wyne szemszög:

-Ben hagyjál már békén!- ordítok rá sokadjára az én aggódó kis bátyámra.
-Jade felfogtad hogy anorexiás vagy?!- ordít rám újra mire oldalamra fordulok és össze húzom magam-Jade!- ordítja nevem újra mire felülök majd nehézkesen ki "pattanok" az ágyból és szúrósan kezdek Benre nézni.
-Szerinted nekem olyan kurva jó Ben?! Szerinted nem tudom hogy elbasztam?! Ezt is?! Nem jó érzés éhezni amiatt mert dagadt vagy! Ne gyere nekem azzal hogy de tökéletes vagyok mivel testképzavarom van! Tudom hogy vékony vagyok és még sem tudom, érted?! Szar mikor eszel és rögtön hánysz! Szar hogy tudom hogy vagy ebbe döglök bele vagy a three-be! Szar hogy szerelmes vagyok életembe először és szakítanom kell vele mert elindítottad a Three-t! Miért nem tudtál egyszerűen megölni?! Miért akartad hogy más tegye? Könnyebb lett volna?! Tudod te miket érzek mostanában?! Tudod milyen ellökni azt akiért meghalnék?! Várj kitalálom. Kurvára fogalmad sincs semmiről. Értékelem hogy aggódsz értem, tényleg! Hogy vigyázol rám, hogy apám helyett apám vagy és hogy bátyámként is viselkedsz de felnőttem és kurvára nem értesz meg engem!- ordítok rá miközben mellkasát meglököm ezért az infúzió kiszakad. Elegem van! Elegem van mindenből! Abból hogy mindenki azt hiszi nem fogom fel mi a helyzet! Idegesen tépem le kezemről a ragtapaszt ami rögzítette az infúziót és fogom meg ruháimat a kis szekrényről. A fürdőbe szinte berontok és idegesen öltözöm át majd rontok ki.
-Menjünk- mondom most már nyugodtabban a még mindig dermedten álló Ben-nek. Utálok kórházban lenni! Gyűlölök. Mindent a halál leng be azt hiszik semmi esély az életre. Szar hely
-Ha nem kapsz infuziot meghalsz.-mondja halkan Eric akit szinte számításba se veszek.
-Nem mindegy hogy halok meg?!- nézek rá szúrósan mire kezeit maga elé rakja védekezés képen.
-Jade az orvos azt mo...
-Ben fog fel hogy leszarom mit mondott! Gondolom szóltál Louisnak is hogy itt vagyok. Ha nem kelek fel akkor mi lesz?! A tánc csapat és a One Direction az ágyam mellett várja hogy fel kelljek? Előttük se tudom sokáig titkolni hogy leszarom Eric-et! Sőt senki előtt. Meguntam. Szar ötlet volt, most már belátom!- tárom szét karjaimat majd az ajtó felé veszem az irányt. Lassan sétálok a liftig majd beszállok és megvárom a két kísérőmet. Megnyomom a földszintre vezető gombot és várok. A hangulat feszült de tőlem aztán semmit ne várjanak! Lustán lépek ki mikor meglátok négy srácot száguldozni és azonnal hátra is lépek ezzel Ben-t és Eric-et is vissza tolva.
-808- hallom meg Louis hangját. Akkor Zayn is itt van mivel mindenki más mögötte fut. Szívem nagyot dobban a tudatra hogy egy légtérben vagyok, hogy így fut miattam.
-Lift vagy Lépcső?- ordít hátra Lou mire bennem a vér is megfagy.
-Lépcső!- kiállatják előre a többiek aztán eltűnnek a felfelé vezető úton.
-Futás- mondom halkan és már meg is iramodom. Kint gyorsan vágódom be a kocsiba majd mély levegőket veszek hogy valamicskét rendezzem légzésemet..
-Beszélhetnél vele és hagyhatnád a szín játékot- rázza meg a fejét Eric amint bepattan hátra a kocsiba de nem szólók semmit. Türelmesen várom míg Ben kisétál lazán aztán pedig beül a kocsiba egy semmit mondó arccal és gyújtást ad. Nem szólók semmit. Fáradt vagyok és aludni akarok. Per pillanat ez minden vágyam. Fejem hátra hajtom és úgy meredek magam elé. Ben hívhatta fel Lou-t a tiltásom ellenére. Akkor már ők is tudják hogy elvileg anorexiás vagyok. Pedig csak nem eszem! Most meg már nem tudok...jó ez kimeríti az anorexia fogalmát de akkor is! Be kell látnom hülye vagyok. Minden téren. Miért szakítottam Zaynnal? Hogy megvédjem... talán még se vagyok hülye. Csak bolond, ahh semmit sem tudok! Egyszerűen gyenge vagyok ahhoz hogy eljátsszam ezt Ericel de ha nem teszem akkor talán továbbra is Zaynt rabolják el. De mi van ha nem tudom majd őt kiszabadítani. És mi van ha már nem is szeret?! Én se bírnék megbízni benne ha közölné hogy két napja csal Perrievel. Valóban tönkre basztam a kapcsolatunkat. Végleg... A kocsi lassan áll meg a ház előtt és én rögtön ki is szállok belőle. Futva teszem meg az utat az ideiglenes szobámig. Papír, ceruza! Ez kell nekem! Elnézést, pontosítok. Kellene.
-Ben!- ordítom el magam mire rá két percre meg is érkezik- Áruld már el nekem hogy ebbe a házba hol találok egy nyamvadt ceruzát- kezdek toporzékolni mire elmegy a nappaliba és kissé félős fejjel vissza is jön körülbelül hat perc után. Lassan lépked felém és szinte látom ahogy fogalmazgatja magában a dolgokat.
-Ne kertelj csak bökd ki- mondom csípőre tett kezekkel.
-Van filc meg ecset. Festék és ceruza nincs- húzza mosolyra száját mire a plafonra emelem a tekintetem.
-Egy fegyver arzenálos falod van de nincs egy ceruzád- mondom továbbra is a plafont bámulva- legalább fekete filc?- nézek rá boci szemekkel mire oda dobja a fekete filcet és az ecsetet- Imádlak!- kiabálom neki és már vissza is futok szobámba. Az ágyra feküdve egy mappa, papír lap és most már filc plusz ecset társaságával helyezkedem el. Ölembe rakom a mappát a rajta lévő lappal, jobb kezembe veszem a filcet míg másik kezembe az ecsetet. Ebből mi fog kisülni?! Szemem lehunyom, veszek egy mély levegőt majd elkezdek gondolkodni. Mit kellene tennem? A kérdés hogy miért kellene mit tennem? Érte. Ugyan olyan sötét akárcsak én. Meg van a kis felhő ami körbe veszi őt is mint minden alvilági személyt. Jó ember. Komolyan! Próbálja levetkőzni de mindig ott marad körülötte a titokzatosság. Hogy alig akar megnyílni. Hogy próbálja elhitetni nincs semmi érzelem benne! Holott van. Rengeteg...Akarom őt! Akarom őt megint és újra és örökre! Akarom hogy szétszedjen belülről az a felszabadító érzés mikor vele vagyok. Ahhoz tudnám hasonlítani mikor van egy őrületesen jó zene. Tényleg olyan zene amire ha rátalálsz bármeddig hallgathatod valahogy nem tudod se megunni se megutálni. Ha meghallod újra átjár az érzés. Újra sikítanál legszívesebben! Mikor berakod a fülest fel rakod maxra a hangerőt és csak a zenére figyelsz ahogy szétszed! Nekem ilyen Zayn. Akarom az érzést amit ő ad nekem.
-Ahh istenem- emelem tekintem a plafonra- Most szórakoztok velem?!- kérdezem a plafontól majd félve újra lepillantok a rajzra és gyűrűm rögtön jég hideggé válik. Nem hiszem el! Komolyan nem! Értem én hogy ő jár az eszembe de könyörgöm mást nem tudok rajzolni? Idegesen fordítom meg és írom rá a dátumot.
-Kihez beszéltél?- jön be hozzám Ben egy fél darabka háztartási keksszel.
-Magamhoz, megörültem- mondom teljesen nyugodtan miközben elveszem a kis darab kekszet és lassan enni kezdem.
-Mit rajzoltál?- kérdezi mosolyogva miközben a lapért nyúl.
-Kettőt tippelhetsz. Nem szívecskét és szivárványt, sőt nem is egyszarvút!- mosolygok rá bár ez inkább vicsorra sikeredik. Lassan fordítja meg a lapot és kezdi nézni a képet.
-Úr isten- nyögi miután már vagy egy perce csak mered a képre.
-Ennyire nem lett szar- mondom fintorogva miközben újabb kis darabot nyelek le a kekszemből.
-Jade ez...Úr isten- nyögi tovább tartva a lapot- adok neked egy folyós filcet meg egy ecsetet erre olyan képet csinálsz amit szavakkal el se tudok mondani- hüledezik tovább- Egyébként itt van ceruza tessék- dob oda nekem vagy hat féle szén ceruzát.
-Úr isten! Isten vagy!- ugrok a nyakába és már húzom is magamhoz a következő lapot. Mit rajzoljak? Vagy inkább mire ne gondoljak..rá már nem kellene..
-Elvi...
-Jó-jó- mondom nem figyelve mit is mond és már vonalakat húzkodom. Nem szabadna rá gondolnom. Úgy cigiznék most. Cigi....hiányzik a cigi. Nem is tudom miért fogadtam el tőle anno azt a szál cigarettát de akkor az is össze kötött minket. Emlékszem Dave és Lou reakciójára mikor megtudták hogy Zayn-nal cigizgetek. Mint a jó bátyusok. Esküszöm hogy Zayn szexin cigizik. Komolyan! Az a kis rituálé ahogy nyelve körbe járja a szűrőt, fejét előrébb hajtja és meggyújtja az ajkai közé szorított szálat. Hogy mikor rövidül a csikk már úgy fogja mintha füves cigi lenne. Ezek ellenére is rajong érte egy egész világ. Mindenki azt hajtogatja hogy szokjon le pedig olyan páratlan látvány mikor cigizik. 
-Feladom!- csattanok fel amint elhajolok a laptól és megnézem mit alkottam. Ezt már nem akarom elhinni. Azért ez a rajz ez....huhh...Ezt mind abból hogy cigiznék! Mérgesen söpröm le a földre és hozok magam elé újabb lapot. Hogy tudok ilyen hülyeségeken eljutni egészen hozzá? Cigi, cigizni akarok aztán már hogy ő cigizik. Mégis szívderítő vissza gondolni a kis nyugis tetős beszélgetős cigizésekhez. Mikor mohon kapkodtuk ki egymás szájából. Nem azért mert annyira kellett volna a nikotin. Egymásnak kellettünk. Mikor kitéptem a szájából a cigit oldalra fordulva kifújta a füstöt majd elmosolyodott... 
-Nem,nem,nem,nem!- kezdem magamnak hajtogatni amint újra lepillantok az előttem heverésző gonosz lapra- Nem baszdmeg!- ütök ágyamra majd mély levegőt véve ezt is a másikak után söpröm.- Nyugi Jade!- próbálom saját hangommal nyugtatni magam. Rossz ki...Jó be! Mély levegő! Ágyammal szemben lévő tükörbe pillantva látom meg magam. Arcom sápadt szemeim beestek. Vörösek és könnyesek. Ijedten kapok arcomhoz és érzem meg rajta meleg könnyeimet. Észre se vettem hogy elkezdtem sírni. Feladva dőlök hátra az ágyon, lábaimmal mindent a földre söprök és bebújok a takarom alá. Egyedül csendben a sötétben. Mindig is szerettem a sötétséget most még is fojtogatónak érzem. Vagy inkább a tudatot hogy mindenben öt látom és még sincs itt velem hogy nem ölel át nem szuszog a nyakamba. Takarómat ölelem magamhoz és hunyom le szemeimet. Meg fogok halni. Vagy abba hogy nem tudok enni és talán nem is akarok vagy abban hogy megölnek. Mi ellen küzdök akkor. Úgyse élem túl. Ezek között a gondolatok között ragadott el a megváltó álom világ...

***

-Jadey- rázogatja valaki a vállam mire lustán kinyitom a szemeimet és Ben-el találom szembe magam- Ideje lenne megkeresni az ikreket nem gondolod?- mosolyog rám mire lustán nyújtózkodom egyet majd felülök.
-Hány óra?- kérdezem unottan fél lábbal még az álom világomban ragadva míg másik fél lábammal a valóság rideg talaján álldogálok.
-Lassan délután négy- néz lazán kar órájára Ben mire már mindkét lábam a rideg valóságban van- És itt a kemény reggelid- ad a kezembe egy egész háztartási kekszet.
-Ez most komoly?- nézek rá miközben kezembe fogom a kis kekszet.
-Nem kellett volna hülyének lenni. Még jó hogy komoly nyammogd el, öltözz fel, csinosan. Eléggé rossz helyre készülnek este a lányok- mondja majd feláll és kifele igyekszik.
-Hova?- kérdezem kíváncsian egy kis keksz darabbal a számban. Elvégre hogy öltözzek csinosan ha nem tudom hogy kell gyilkolnom menni?
-Mindenki megvalósítja az álmait ha már úgyis meghal- mondja váll rándítással.
-Tehát ők mit valósítanak meg?- kérdezem már-már türelmetlenül.
-Elmennek a kedvenc bandájuk koncertjére, itt Londonban- mondja Ben miközben kezét a kilincsre csúsztatja míg én nagyot nyelek-A One Direction a kedvenc bandájuk- és ezzel ki is lép a szobából magamra hagyva a kusza gondolatokkal. El kell mennünk egy koncertjükre...több ezer sikítozó lány közé megtalálni kettőt. És ott megölni?! Zaynék a színpadon?! Nem! Nem nem és nem! Ez kivitelezhetetlen. Mi van ha meglátnak?! Nem...túl nagy a tömeg! Nem láthatnak meg! Félve kelek ki az ágyból és lépkedek a tegnapi rajzok között. Most már a földön van az is amelyiket filccel csináltam. Egy keserves sóhaj után kinyitom a szekrényem ajtaját és kutakodni kezdek végül egy fekete farmernál és egy egyszerű trikónál döntök. Pár kiegészítő és egész Rock-os lettem. 
Szorongva rakom csípőmhöz a hideg fémet és tartom ott a gatyával. Desert Eagle. Mint mindig. Életem és halálom ez a fegyver tudom hogy van ennél jobb de ez is eléggé jó! Két tőrt gyömöszölök cipőimbe majd a tükör elé lépkedem. Nem látszik hogy bármi is lenne nálam. Talán tényleg nem vagyok olyan dagadt mint hittem, most eléggé lefogytam.
-Ahhh az istenért már Jade! Testképp zavarod van, szép vagy, nem kell fogynod!- mondogatom saját magamnak lehajtott fejjel. Meghalok....Meg fogok halni ha minden nap maximum három háztartási kekszet tudok csak megenni. Bérgyilkosként az egyik leghírhedtebb verseny közepén éhen halok. Erre is csak én lehetek képes!
-Kész vagy?- nyit be óvatosan Ben de tükörképemről továbbra se tépem el tekintetem.
-Igen- felelem halkan majd nehezen de megindulok felé- Még csak háromnegyed öt...Hova akarsz menni? A koncert ma hét órakor kezdődik és kilenckor lesz vége- nézek rá nagy szemekkel.
-Várunk majd ott- feleli egy váll rántással és már meg is indul kifele. Gyorsan kapkodom utána lábaimat és csukom be magam után gondosan a bejárati ajtót. Ben szokás szerint a kormány mögé ül én pedig az anyós ülésre pedig ez az én kocsim! Gyújtást ad majd lassan kifordul és a forgalommal kezd csorogni egyenesen a cél irány felé. Lábaimat felhúzom az ülésre, elvégre az enyém és megtehetem! Karjaimmal átölelem őket és államat térdemre rakom. Félek. Most az először félek egy munkától mert tudom hogy közbe Ő ott lesz, énekelni fog és fogalmam sincs még mit. Talán semmit. Talán csak  bámul maga elé mint a legutóbbi koncertünkön. Ez az utolsó...az utolsó koncert itt Londonban aztán mennek Párizsba. Addig kell kibírnom utána már semmit nem tehetek érte ha akarnék se. Tudom hogy hülye vagyok és magamat kínzóm és eltaszítom a számomra nagy Ő-t és félistent de meg akarom védeni. És ez a legbiztosabb! Így van a legkevesebb esély arra hogy bántásák őt! Már csak össze kéne szedni magam és Eric-el jó pofizni.
-Remek van még egy óránk és nyolc percünk a koncertig- csapja össze Ben a tenyereit mire körbe nézek és tényleg itt vagyunk az Aréna mellett. Több ezer másik rajongóval.
-Menjünk be. Most még könnyebb. A fiúk próbálnak a biztonságaik nagy rész ott van, kevesen vannak az ajtóknál itt kint. Öt van a fiúknál, Tíz van összesen a területen ahova a rajongok mennek és a díszletek mögött még három-négy ember van. Ha be engedik a lányokat mindenki idejön kivéve az a tíz a nagy térről- hadarom el majd kiszállok a kocsiból.
-Látod, mondtam hogy mindig könnyebb ha ismered a rendszert- kacsint rám Ben mire karjába bokszolok.
-Hogy akarsz bejutni melák?- kérdezem felnézve termetes barátomra.
-Hát mondjuk sikítozhatnék én is. Vagy lehetnék az apád is- mondja elmerengve miközben megközelítjük a sikítozó tömeget és a célt. A bejárati ajtót.
-Nézzük meg van-e hátsó ajtó, csak fél hétkor kezdik be engedni a tömeget- mondom majd magammal sodorva az épület mellé megyünk. Átlendülünk a kerítéseken ami semmi erőfeszítést nem igényelnek majd befordulunk az első sarkánál az épületnek.
-Tiszta- jelenti Ben és már megy is.
-Már miért ne lenne tiszta?!- csattanok fel.
-Honnan tudjam?!- feleli erőteljes suttogással mire belőlem feltör egy kisebb kacaj ami miatt persze lepisszeg- Például ezért!- mondja Ben és magával ránt be egy kuka mögé. Eléggé sablonos de legalább takar!
-Ez most komoly?!- nyöszörgök a földön ülve.
-Ne merj kinézni jó?- kérdez vagyis inkább utasít lágy hangon. Értetlenül kapom rá a fejem és a kíváncsiság győz! Kikukucskálok az én oldalamról és megpillantom Louist és Zaynt. Ennyi kell vissza is  bújok szapora légvételekkel együtt. Ezt nem hiszem! Most komolyan ilyenkor kell kijönni cigizni?!
-Megkérem hogy ne nézz ki erre kinéz- emeli tekintetét az ég felé Ben mire kezem lendül és hasára csapok egy lágyat.
-Louis nem cigizik- nézek rá értetlenül mire egyszerre fordulunk ki.
-De ez nem megoldás!- emeli fel hangját most Lou.
-Neked nem, nekem igen- rántja meg a vállát majd újabb slukkot szív.
-Nem azt mondtad hogy örülsz? Hogy kiszabadultál onnan hogy nem az várt rád? Erre most vissza mennél hogy megtaláld? Ő se szabadul te se fogsz!- ordít tovább és értetlenül állok a beszélgetés előtt. Fogalmam sincs miről zajlik a vita de minden esetre még mindig szexi ahogy Zayn cigizik és állkapcsa megfeszül.
-Elhiszed hogy leszarom?- röhög fel keservesen és beszéde közben a füst szalad ki formás és hívogató száján.
-Könyörgöm, mindjárt felhívom inkább Bent!- kezd kezeivel artikulálni Lou mire bennünk a vér is megfagy. Ben gyorsan fordul be és kezdi a telefonját nyomkodni.
-Mit érsz el vele?- kérdezi Zayn a falnak dőlve miközben tekintetét az égre emeli.
-Zayn ez akkor sem megoldás Dave hülye! Szar tanácsot adott ne fogadd meg! Vége a Three-nek és vissza megy hozzád!- úr isten...valami velem van. De mi van velem?
-Gyerünk Lou. Ezt a témát lezártnak tekintem. Döntöttem, mehetünk próbálni- mondja egy kis flegmasággal a hangjában majd a cigit maga elé dobja és rá is tapos ebből a mozdulatból kifordulva megy vissza az ajtón és követi őt Louis.
-Ezt nem értettem- mondom vissza ülve Ben mellé.
-Óhh édesem én se- vakargatja fejét Ben.
-Menjünk be először majd ott kitárgyaljuk- mondom majd felállok és az ajtóhoz sétálok amin ők kijöttek- Tuti van ott egy biztonsági őr- mondom halkan az ajtó előtt állva.
-Enyém a bal oldal, tiéd a jobb- mondja és ezzel már le is nyomom a kilincset és gyorsan ugrok be majd fordulok jobb oldalra. A biztonsági őr szemei kikerekednek míg az én szám egy fintor megereszt de máris tarkójára ütök amitől halkan puffan a padlón, ájultan.
-Szép volt- jegyzi meg Ben mire bólintok neki egyet jelezvén hogy nem igen kéne beszélgetünk. Lassan kezdek haladni a felfelé vezető lépcsőn.
-Louis hagyjál már!- csattan fel Zayn valahol előttünk. Számat beharapva fordulok hátra Benhez aki össze húzza magát majd int fejével hogy menjek. Mély levegőt veszek majd tovább lépkedem felfele. Pontosan előttem áll Louis és Zayn. Nekem háttal Zayn. Hála az égnek! Viszont szinte rögtön ledermedek. Innen hova?!
-Bal- súgja a fülembe Ben és a farkas szemező pár mögött elindulok lassan és gyorsan balra. Folyosó. Mintha nem lenne itt elég. Gyors léptekkel indulok előre most már mellettem Ben-el és fordulunk jobbra mivel a folyosó arra kanyarodik. Egy lépcső lefele vezet és rögtön futva indulunk meg rajta. Bár kanyar után kilyukadunk a több ezer férő helyes téren. Óvatosan felmérjük a tíz biztonsági őrt majd a terem hátuljába somfordálunk és ott húzódunk meg a szék sorok között.
-Maffia- jelenti ki Ben mire értetlenül kapom rá a tekintetem- A maffiába akar vissza menni hogy megtaláljon! Örül hogy kiszabadult de nem szabadulsz és soha nem is fogsz...Maffia- jelenti ki Ben kissé sápadtan.
-Na nee.....ezt nem!- akadok ki végleg. Ő nem mehet vissza a maffiába! Nem ő nem baszhatja el a tökéletes életét! Miattam nem!
-Jade nyugi! Találjunk ki valamit inkább- próbál nyugtatni Ben de nem igen megy.
-Beszélnem kell vele baszki! Nem öletheti meg magát ha már azért küzdök hogy ne az legyen a vége hogy siratva engedem a földbe holtan!- kezdek idegesen suttogva üvölteni.
-Mikor akarsz vele beszélni?- húzza minden tudó mosolyra a száját.
-Ben csak annyit mondok neki hogy ne keressen, nem többet. Majd koncert után, előtt...közben- rántom meg a vállam. Muszáj észhez térítenem. Nem tehet ekkora baromságot!
-Oké hercegnő- teszi maga elé kezeit- melyik ikert szeretnéd magadnak. Amelyik Larryért van betegesen oda vagy amelyik Zaynért?- villant rám egy ezer wattos mosolyt.
-Larry? Harry és Louis?- kérdezem nagy szemekkel mire bólint. Oké...ez bizarr. Rajongasz két srácért akiket te egynek képzelsz. Ez nagyon bizarr!
-Azt hiszem inkább a Zaynosat választom- húzom mosolyra a számat.
-Rendben ő mindig feketében van a másik a Larryis általában világos színekben, kék citromsárga- rántja meg a vállát.
-A kék meg a citromsárga nem is illik össze- nézek rá nagy szemekkel mire halkan felkuncog.
-Nők!- kuncog tovább mire ujjamat fülé mögé vezetem és a fülcimpa mögötti kis puha részt megnyomom a kis gödröt. Tudom mennyire kegyetlenül tud fájni ez a kis pont és mindig előszeretettel használom is!
-Ahh Jade!- horkan fel a füléhez kapva.
-Ahh Férfiak!- legyintek neki mire mosolyra húzódik a szája. Egyik pillanatról a másikra kezdenek el sikítozva befelé rohanni.
-Fél hét- jelentem ki nagy szemekkel. Ezt még így soha nem láttam mikor beengedik őket. A fiúk biztos most nyüszöghetnek hogy ne csinálják meg a hajukat illetve hogy nem kell smink nekik. Mosolyognom kell az emlékek miatt. Imádom őket.
-Szerintem most már bevegyülhetünk a tömegbe- néz rám Ben mire kifordulok és látom hogy az aréna fele már el van foglalva.
-Igen, ha elveszítenénk egymást akkor a kocsinál tali, maximum éjfélig várunk és az ikreket mindenképp megölni!- mondom és öklömet tartom felé. Öklünk koccan és már fel is állunk és futunk be a tömegbe. Ben jóval kilátszik a két méterével a lányok közül. Sikítoznak pedig még nem is látták a fiúkat. Mindegyik nevét többen kiáltozzák. Úgy döntök ideje körbe nézni és elő veszem a kis nyomkövetőt majd körbe kémlelek.
-Egy van tőlünk jóval hátrább balra, egy pedig majdnem csak a színpad előtt pontosan előttünk- jelentem ki Bennek ordítva. Nem félek hogy bárki is meghallja elvégre el vannak foglalva a sikítással.
-Enyém a hátsó- jelenti ki és el is indul.
-Héééé Ben!- ordítok utána- NEM!- jelentem ki és én is megindulok.
-Óhh a tömeeeeg, úgy húz hátra jaj nekem!- kezd el színészkedni egy óriási mosollyal az arcán miközben hátra fele igyekszik.
-Kapd be!- ordítom utána mire felemeli kezét és ugyan ezt jelbeszéddel a tudtomra adja. Vissza fordulok a színpad felé ahol éppen vissza számolnak. Próbálok a színpadhoz közel menni ami megy is viszont nem akarok! Nagyon nagyon nem akarok a színpadhoz közel kerülni...
-5...4...3...2..1- sikítják egyszerre a rajongok de én csak csendben állok és meredten nézem az öt alakot akik feljönnek a színpadból.
-Hello mindenki- mondja mosolyogva Liam- Mint tudjátok ez az utolsó állomás itt Londonban szóval adjunk az estének!- kiálltja és az aréna még inkább hangosabb lesz és mindenki sokkal jobban sikítozni kezd.
-Köszönjük hogy eljöttetek! Imádunk titeket!- ordítja most Harry és újabb sikítás hullám tör a lányokra. Ez lesz ha megszólalnak? Sikítoznak?! Elkezdődik az első szám és rögtön beugrik mi is ez. Strong... Zayn kezdi ezt a dalt tudom, bemegy a színpad közepére körbe néz az egész arénán és egy pillanatra azt hiszem észre vett de szeme tovább siklik majd elkezdi a dalt.
-My hands, your hands
Az én kezeim, a te kezeid
Tight up like two ships drifting
Összetartanak, mint két hajó az örvényben
Weightless, waves try to break it
Súlytalanul, a hullámok próbálják megtörni
I do anything to save it
Bármit megtennék, hogy megmentsem
Why is it so hard to save it?
De miért ilyen nehéz megmenteni?- Hangja tisztán tölti be a teret főleg az én szívemet. Amint elénekli hátra kezd menni de Harry beáll elé. Valamit mondanak egymásnak majd Zayn felmegy egy szerintem erkélyes részre és ott leül. Lábait lógatja és nézelődik. Fáj így látni főleg hogy mindig is ott volt a srácok mellett ha nem is hülyült annyit de ott volt! Mosolygott és élvezte. Most pedig? Ott ül és nem csinál semmit. Már csak arra figyelek fel hogy a mikrofont megszorítja és lassan a szája elé emeli. Látom amint nagyot nyel fejét lehatja majd csukott szemmel énekelni kezd hiszen újra Ő jön.
-So baby hold on to my heart
Szóval bébi kapaszkodj meg a szívembe
Need you to keep me from falling apart
Szükségem van rád hogy ne hulljak darabokra
I’ll always hold on
Mindig is kelleni fogsz nekem
‘Cause you make me strong
Mert te teszel engem erőssé- számomra ennyi kellet és elsírtam magam. Senki nem néz hülyének hiszen körülöttem is sírnak. Nem tudom elmagyarázni csak tudom hogy nekem énekelte. Hogy átélte ezt az egészet. Tudom hogy azt hiszi nem vagyok itt de ezt komolyan én sem értem miért hiszem ezt csak...ahh tudom és kész! Vannak olyan dolgok az ember életében amire nem keres magyarázatot csak érzi. Ez is ilyen. Mély levegőt veszek és lenyugtatom magam majd előre kezdek nyomulni. Elővéve a kis nyomkövetőt nézem merre van az egyik iker. Túl közel van a színpadhoz... hüppögök még párat és mikor már szemmel is látom a valóban feketébe öltözött lányt, ezek szerint tényleg őt kaptam ha már őt választottam..szóval mivel látom el rakom a kis készüléket és előrébb kezdek nyomulni. Felé...és feléjük. Újabb dal csendül fel miközben előre fele törekszem ám mikor meghallom Harry hangját és a dalt amit énekel megfagyok.
-Nee- nyögöm magam elé felnézve a színpadra és pontosan ez az a pillanat akárcsak a filmekben hogy Harry és rám néz. Látom ahogy ráncolja a szemöldökét majd szinte lesápad.
-Different DICK everynight..-nekem ennyi kell és érzem hogy szédülni kezdek. Látom ahogy Zayn szinte rögtön felugrik ahogy mind a többi énekes is. A közönség csak nevet ám mi hatan tudjuk mekkora súlya van ennek a szónak.
-Hol van?!- olvasom le Zayn szájáról a szavakat míg Harry megfordul és mond neki valamit. Számításaimat latba vethetem ugyanis nem csak hat ember tudja mit jelent ez hanem rögtön kilenc. Plusz Ben és a két testvér ezek szerint ugyanis amint Harry rám mutat a fekete démon megfordul és lángcsóvákat kezd felém lővelni.
-Baszdmeg- ennyit bírok kinyögni és máris megiramodok a lány felé ahogy ő felém, a közönség szinte egyszerre add annyi helyet hogy mi verekedhessünk. Kést ránt elő mire még inkább lesápadok.
-Ezt kint intézzük el ne itt bent- mondom negálva előtte miközben válla felett elnézve Zayn csillogó szemeivel találkozom és még a szöveget sem énekli csak néz engem. A többiek legalább dermedten de énekelnek.
-Úgyis elsikálják hát akkor ne használjuk ki az alkalmat a közönségre?- röhögi el magát mire az én gyomrom felfordul- Legalább felfigyel rám az akinek kell- mondja gúnyos hangon.
-Kétlem hogy az esete lennél- húzom fintorra a számat miközben hátrálok. Nem akarom a lányokat veszélynek kitenni. Fejem gyorsan fordítom hátra fele hogy Ben-t keressem aki nem is értem mit tátog nekem.
-Jade!- hallom meg Zayn hangját mire vissza fordítom tekintetem de addigra már fejem a földön koppan rajtam egy örült rajongóval aki ráadásul még bérgyilkos is. Remek! A kés ami az ővé túlságosan gyorsan közelit torkomhoz a kezében, ezért gyorsan helyezem át súlypontunkat és veszem el tőle a kést. Gyorsan szúrom gatyámba a tárgyat és állok fel. Haját megfogva kezdem kivonszolni olyan helyre ahol másba nem tesz kárt és nem néznek minket több ezren. Ettől féltem. Ez volt az egyetlen dolog amitől rettegtem. Hogy Ő is észrevesz. Ahh minek kellet ide jönnünk?! Tudom hogy szorít az idő de akkor is! Már majdnem az ajtónál vagyok mikor hátam a falnak csapodik fejem mellett pedig a fal szétrobban egy golyótól. Kisebb sikoly tör fel a torkomból de rögtön vissza zökkenek a munkába miközben lehajolok a mérgesen vergődő lányhoz. Gyorsan lököm ki az egyik ajtón a fekete ruhás lányt és abban a pillanatban veszem elő a kést amivel rám támadt és vágom el a torkát. Szinte kiléptem és már vissza is megyek, ekkor látom meg az alacsony lány tömegből kinyúló like jelet mutató kart. Elmosolyodom főleg mikor a színpad felé kezd mutogatni. Ezek szerint Ben is elintézte amit kellet. Most már csak Zaynnal kell beszélgetnem a Maffia dologról. Oldalt osonok fel a színpadra és Zayn amint meglát oda is jön. Pólójánál fogva rántom ki a színpadról nem törődve vele hogy éppen megy egy dal.
-Mentem a kórházba de már ne...
-Tudom. Zayn figyelj rám!- kezdek magyarázni mire neki lök a falnak és hátam ismét hangosan csapodik.
-Nem Jade! Most te figyelj rám! Tudom hogy mit miért teszel- amint kimondja szinte érzem ahogy elsápadok- Ezzel nem fogsz megvédeni! A vak is látja továbbra is hogy én fontos vagyok neked. Engem fognak elrabolni ha tönkre teszel mindkettőnket akkor is! Fogd már fel! Én már tönkre mentem. Engem már nem érdekel hogy éppen koncertem van érted?! Az érdekel hogy miért nem tudlak megölelni este lefekvés előtt és hogy miért nem keltesz apró csókokkal reggel!- szinte ordít mégis aranyosnak találom. Kezei fejem mellet akadályozzák meg hogy el tudjak menni.
-Zayn ez túl bonyolult. Nem akarom hogy bajod e...
-Jade már van! Nem érted hogy semmi vagyok nélküled?!- üt a falba mire össze rezzenek- Ne is próbáld beadni hogy szeretet Ericet mert megtaláltam a képet amit az előtti nap rajzoltál hogy szakítottál velem. Kérlek ha nem szeretnél nem így rajzolnál rólam. És mivel azt mondtad két napja csalsz eléggé össze ütközik a kettő nem gondolod?- villant rám egy gonosz félmosolyt mire én hátra lendítem a fejem és ezt jó párszor megismétlem. Kell a fájdalom hogy tudjam ez nem álom. Hogy lehetek ennyire béna?! Erre mondta Ben hogy mindig elárulom mit érzek magam körül! A sunyi dög!
-Nem engedhetem meg hogy bajod essen- rázom meg a fejem és próbálnék kibújni de nem enged, szorosan tart.- És attól hogy nem csallak meg még szakíthatok. Már nem szeretlek Zayn- mondom lágyan miközben száját nézem. Érdekes hogy ezt mondom miközben arra gondolok hogy milyen jó lenne megcsókolni.
-Szóval már nem szeretsz?- kérdezi keserűen felnevetve- Akkor csókolj még és utána mond ezt a szemembe- nevet tovább mire még inkább próbálok kibújni.
-Nem- jelentem ki rögtön és próbálom őt ellökni magamtól de nem megy, túl erős most még hozzám képest is.
-Ha nem szeretsz akkor ez neked semmit sem jelentene nem igaz?- szája súrolja enyémet főleg mikor beszél. Az őrületbe kerget. Tudom hogy fordított pszichológiát alkalmaz de egyszerűen rátesz egy lapáttal hogy ajkai újra súrolják enyémet és menthetetlenül kapok utánuk. Vadul tépem ajkait ahogy ő is az enyémet. Keze csípőmet szorítja a falhoz ahogy az egész teste. Nyelve selymesen simogat és meggyőződésem megint csak hogyha nem tartana össze esnék. Csókja egyre szenvedélyesebb lesz és érzem azt hogy hiányzok neki. Hogy akar. Olyan dolgokat érzek amiket egy csók miatt nem szabadna, vágyakat, szeretet, féltést, haragot, akaratot a mennyeket! Karjaimat nyaka köré fonom és hajába túrok. Nem akarom hogy vége legyen ennek. Örökké akarom magamnak. Nehezen válik el tőlem majd ad még egy apró puszit számra és homlokát enyémnek dönti. Szemei enyémeket vizsgálgatják.
-Na?- kérdezi kissé rekedtes hangon kapkodva a levegőt. Nagyot nyelek és elfordítom a fejem tőle. Ő is jól tudja hogy nem tudom kimondani azt hogy nem szeretem őt. A szemébe nem tudok hazudni.
-Szakítani akarok Zayn- mondom rekedtes hangon gombóccal a torkomban. Amint kimondom kezei elengedik a csípőmet és hátrább lép.
-Most komolyan Jade?! Szakítani akarsz?!- néz rám hitetlenkedő arccal- Mond már el nekem hogy szerinted miért jó az hogy ellöksz? Hogy tönkre baszod a semmi miatt a kapcsolatunkat?-kérdezi tőlem halkan.
-Mert én nekem végem van Zayn!- ordítok az előttem álló fiúra- Bekerülök a top háromba elrabolnak nem talállak meg megölnek akkor nekem csak a penge marad! Nem bírok enni! Mielőtt eljutok oda éhen halok! Mert hiába akarok enni vissza jön érted?! Én már nem azért ölök hogy előbb bejussak a top 3-ba hanem hogy Bennek megkönnyítsem a dolgát! Meg fogok halni így vagy úgy!- ordítok továbbra is rá majd lassan csúszom le a hideg falon- Csak menj és felejts el Zayn- mondom halkan a szavakat. Fejem térdemre hajtom és úgy kapkodom a levegőt. Semmi értelme ennek! Ben is tudja jól hogy egy keksszel nem fogok annyi tápanyagot bevinni mint kéne. Soha nem féltem a halától kissé máshogy tekintek rá mint mások. Nem hiszem hogy ez a vég lenne, az emberi elme túl sokoldalú és csodálatos hogy megszűnjön létezni csak mert a test felmondja a szolgálatot. Nem attól félek hogy meghalok attól hogy itt hagyom őket...őt..
-Szeretlek- ejti ki a szócskát amitől megörülök, legszívesebben sikítanék és táncolnék. Egyszerre taszít a mennybe és a pokolba, lábaim megremegnek, szemem könnyel telik meg hasamban a pillangók életre kelnek és már-már a nagy hajtásban öngyilkosok is lesznek. Hitetlenkedve nézek fel rá. Szemei barnán csillognak és magába szippantanak. Komolyan ezek után is?- Könyörgöm Jade ne sírd el magad ha azt mondom szeretlek- neveti el magát majd mellém ül.
-Koncerted van. Menj már ki- lököm fel mire elterül.
-Nélküled nem- kacsint rám és kirángat a színpadra. Ledermedten állok ott és nézem amint fog egy mikrofont..aztán sötétség ugyanis mindenki rám ugrik.
-Jade! Rohadj meg!- ugrik a nyakamba Ems mire fenékre huppanok.
-Kösz Ems én is szeretlek- nevetem el magam- Dave veled lesz egy kis beszélni valóm- nézek rá szúrósan mire feláll és elsétál fütyülgetve. Nevetve ölelem vissza a többieket.
-Hiányoztál- dörmögi a hajamba Ems.
-Koncert van nektek táncolni kéne- mosolygok rájuk mire észbe kapva állnak vissza a helyükre. A földön ülve nézek körül és Ben sunyi mosolyával találom szembe magam. Lassan állok fel és rögtön oda jön Louis.
-Soha! Ismétlem Soha ne legyél ilyen hülye!- szorít magához szorosan.
-Louis semmi nem történt, szakítani szeretnék vele még mindig- mondom elhúzódva tőle mire teljesen össze zavart arcot vág.
-Üsse meg valaki! Üsse meg valaki mert én nem tehetem meg!- kezd ordítozni a mikrofonjába majd lehajol egy vizes palackért. Lecsavarja a tetejét, iszik egy kortyot majd oda jön hozzám- Térj már észhez!- és ezzel rám burítja az egész vizes palack tartalmát szigorú arccal.
-Lou!- sikítom támadom nevét. Ezt nem hiszem el! Leöntött! A rajongok csak nevetnek és tapsolnak.
-Nincs Louis! Te teljesen hülye vagy!- kezd tovább ordítozni amit szerencsékre a mikrofonba tesz hogy még hangosabb legyen.
-Hát igazán kösz! Én is szeretlek tényleg!- tárom szét vizes karjaimat.
-Szép melltartó- kacsint rám Harry mire észbe kapva karjaimat össze fonom a testem körül. Fehér alapú trikó és víz nem jó párosítás jegyezzétek meg.
-Valaki magyarázza el neki hogy hülye!- ordítozik továbbra is Louis mire oda megyek hozzá és a mikrofont kikapcsolva földhöz vágom.
-Értsd már meg hogy megakarom védeni!- ordítok rá amit max a táncosok és az első sorban lévők hallhatnak.
-Aztán mitől édes szívem?! Három nap alatt megtalálod!- tárja szét a karjait.
-Louis, meg fogok halni- jelentem ki halkan- Így vagy úgy de meghalok alig két héten belül- rántom meg a vállam- Nem akarom hogy össze törjön- fordulok el tőle és készülök lesétálni mire megragadja a karom. és vissza ránt. De nem Louisal találom szembe magam hanem Zaynnal. Mikrofonnal a kezében csillogó szemekkel és énekelni kezd. Szívem egy ütemet kihagy mikor elkezdi énekelni a Moments számot. Zenei aláfestés nélkül. Egyedül. Nekem... mindenki előtt miközben kezemet szorítja és szemeibe néz....


29.Rész

-De nem látom!- mondom erőteljesen a telefonba mikor újra körbe járom a ház tömböt már negyedjére.
-De itt kell lennie. Szerinted én fentről mit látok?! Még téged is csak onnan szúrlak ki hogy fehér felső van rajtad meg fekete a hajad- horkant a telefonba Ben.
-Hát pedig szedd össze magad és keresd. Ha nekem kell a tömegben elintéznem este te fogsz vacsorát csinálni és amúgy is, barna hajam van- morgok a telefonba mikor újra befordulok a tömb oldalánál- Tuti itt lakik?!- kérdezem míg szememmel az utcát pásztázom és annyi embert nézek meg alaposan amennyit csak tudok. Ám sehol sem látok egy szőke hajú 1,83 méteres férfit tele tetkóval. Holott valljuk be eléggé feltűnő személyiségnek kell lennie.
-Dave azt mondta hogy itt lakik. Harmadik emelet kilences ajtó.- mondja értetlenül a telefonba mire nagyot sóhajtok.
-Nézd meg a nyom követőt. Hátha mutat valamit onnan fentről- mondom neki reménykedve. Utálom ezt a tervet. Ez a terv szar bár még mindig jobb mint hogy mind ketten a veszély zónában legyünk.
-Innen fentről még téged se mutat. Túl magas az épület- mondja fancsalian. Hát igen. Ő ott fönt egy mesterlövész puskával. Én itt lent egy sima kézifegyverrel és egy késsel. Elvileg a faszinak itt kell lennie. Csak hát nincs.
-Kurva jó- mondom morogva és újra befordulok- Semmit nem látsz most komolyan?!- akadok ki újra mikor tovább pásztázom az ember tömeget- inkább menjünk haza majd vissza jövünk máskor-nyafogok tovább.
-Kezdesz olyan lenni mint a kiképzésed elején- nevet a telefonba.
-Figyelmetlen- jön egy halk válasz mögülem mire rögtön hátra pördülök.
-Annyira azért nem Frank- mosolygok arra a személyre akit egész idáig kerestem.
-Gyors halálod lesz. Ma kedves napomban találtál meg- kacsint rám mire küldök felé egy hálás mosolyt.
-Kár. Mindig is birtalak. Szomorú hogy így kell találkoznunk- húzom fintora a számat mire most ő húzza mosolyra a száját.
-Na és a paliddal mi van? Él még?- mosolya gonoszba megy át.
-Elkövetted A hibát- mondom neki lehajtott fejjel- Soha ne gyere elő olyannal aki fontos- mondom neki míg újra rá emelem a már sötétedő tekintetem. Bisztos vagyok benne hogy ilyenkor úgy nézhetek ki mint amikor megilyedek Zayntól. Elsötétült tekintet, embertelen arc semmi érzelem. Az ő arcán is átfut a rémület de már neki is rontok. Körülöttünk sikítozás és lökdösödés. Könyökkel ütöm álba mire hátra lép egyet. Átfut egy férfi köztünk kishilyán fellökve engem. Keze lendül és bordámba furodik. Fájdalmasan nyögök fe de le hajolok és elkaszálom a lábait. Az eredmény meg is van, hangosan puffan háta a koszos járdán. Körülöttünk van aki videozik és van aki síkítozik. Látom hogy valaki a rendőrőket hívná. Hát az nem fog menni szerencsétlennek. Erős ütés és én megtántorodom. Arcom jobb fele feszülő érzéssel kezd fájni. Alsó álkapcsomat megmozgatva nézek vissza Frankra aki jobb öklét rázza éppen.
-Maga normális?! Megüt egy nőt?!- jön közelebb hozzánk egy férfi. Szemeim elnyilnak és egy ütemet kihagy a szívem.
-Ne!- ennyit tudok kinyögni de már holtan esik össze Frank kezei között. Fény csillan kezén mire oda kapom tekintetem, vékonyka arany gyürü vírít gyürüs újján. Egy ismeretlen meg akart védeni és most meghalt, egy család tönkre ment méghozzá miattam. Újabb síkítozás, meredt videozás- Te idióta!- ordítok rá és szinte rá ugrok. Velem együtt esik a járdára. Ökleimmel arcára sujtok erősen és kiméletlenül. Érzem ahogy elernyed alattam de nem hagyom abba. Hangosat ordít és lelök magáról. Fejem a ház oldalának koppan. Arcom fintorba rándul míg ő támolyogva felkel. Szinte érzem ahogy szemem már fekete a dühtől.
-Házas volt!- morgom oda neki míg a ház falába kapaszkodva ki egyenesedek.
-És? Ez egy ilyen veseny! Ne akarjon beleszolni- válaszol flegmán és engem újra elönt a méreg. A gyürű jég hidegre vált. Rá emelem ismét elsötétült tekintetem. Érzem amint elhagyja emberi énem a testem és csak egy kiképzett erőforrás marad. Nem gondolok semmire, nem érzem magamat embernek és csak egyetlen dolgot akarok. Megölni őt.
-Halott vagy- közlöm egyszerüen. Látom amint Ben közeledik felénk de akkor már előre lendülök. Jobb lábammal súlytok oldalára kétszer egymást után majd vállait megfogva húzom fejét a térdemre. Hátrább lököm amint feje koccant lábamon. Nem hagyok időt neki. Könyökömmel arcon csapom majd öklömmel orron- Ártatlan és családos volt- szüröm ki fogaim között mikor megbotlik saját lábában és hátra esik. Nehezen tornázza magát térdelő pozicióba. Lábamat  lendítem a kábult fej felé amivel a járdát nézi ám felemelni aligha tudja. Reccsenés ahogy lábfejemtől hátra hanyatlik a feje majd holtan elterül. Megtörlöm vérző szemöldököm majd elindulok arra az irányba amerre Ben van.
-Meghalt?- kérdezi míg utánam fordul és mellém lép.
-Melyik?- kérdezem kedvetlenül és felnézek rá. Érzem amint szememből szerte foszlik a sötétség. Hogy már megint bánom hogy valakit hidegvérrel megöltem. Senki ne hidje hogy ez a szakma könnyű nekünk. Hogy hozzá szoktunk a minden napos öléshez. Ez egy szar meló és minden álmodban feltünik egy arc akit megöltél. Tudod hogy várnak, várnak a bosszúra.
-Az amelyik megvédett- kérdezi kissé feszengve mire tekintetem lábaimra vezetem és azt kezdem nézni hogy fogy lábaim alól a beton.
-Eltörte a nyakát. Házas volt- jegyzem meg halkan.
-Akkor már értem- jegyzi meg hümmögve mire újra rá nézek ám most értetlenül.
-Mit?- adok hangot értetlenségemnek mivel nem válaszol semmit.
-Hogy miért mentél át tökéletes bérgyilkosba- mondja szomorúan.
-Tökéletes bérgyilkos?- nézek rá továbbá is értelmetlenül.
-Tudod miért az a legjobb bérgyilkos most aki?- teszi fel nekem a kérdést de továbbra sem értek semmit.
-Luke Porgen a mostani első számú bérgyilkos- mondom el minden tudásomat- És gondolom azért mert ő a legjobb. Mindenben- húzom fintorra a számat mire Ben csak megrázza a fejét.
-Tévedsz. Ő az első számú ez tény. De azért mert tökéletes bérgyilkos. Nincsenek érzései. Nem gondolkozik, csak cselekszik. Semmibe veszi az emberi életét. Tudja milyen mullandó, ezért sajátját tiszteli is de másét nem. Te is tudod hogy azzá változol néha. Tudom hogy sokszor ki akartál szállni mert hogy nem bírod. De gondold át miért lettél ennyire jó ennyire kevés idő alatt. Mert ilyenné tudsz vállni. Ez nekem soha nem ment hogy kikapcsoljak. Nálam ez a maximum teljesitmény ahogy most űzöm az ipart. Te de Jade- rázza meg újra fejét- Sajnálom de te tökéletes gyilkoló gép vagy. Te lehetsz a világ legjobbja ha akarasz- rántja meg a vállát és megtámaszkodik kocsim oldalánál. Sokkolodva meredek magam elé erőtlenül.
-Tehát a tökéletes bérgyilkos olyan aki nem érez semmit és nincsenek elvei csak elvégzi a munkát akárcsak egy terminátor?- nézek rá értetlenül.
-Igen. Valahogy így- bólint fancsali képpel.
-És mikor én szerintem elvesztem a fejem olyankor igazából tökéletessé válok?!- nézek rá továbbra is aggódó tekintettel.
-Mit érzel mikor "elveszted a fejed"?- teszi fel a kérdést amit át kell hogy gondoljak mielőtt válaszolni tudok. Egy perc némaságom után bizonytalanul de magyarázkodni kezdek.
-Nem vörös hanem fekete köd telepedik rám. Mikor a családommal jöttek, vagy Zaynnal. Most hogy megölte azt az embert. Elborult az agyam de ettől hihetetlenül nyugodt is lettem. Nem gondolkoztam csak csináltam ami jött. Egyet tudtam és tudok mikor ez előjön. Meg akarom ölni a személyt. Semmi más nem számít olyankor. Nem akarom hogy szenvedjen semmi ilyen nincs benem csak meg akarom őlni- dölök mellé a kocsinál és lehajtom a fejem.
-Nos az a pár ember aki ilyené vált vagy ilyenné tudott válni valahogy így írták le. Hercegnő tényleg jobb vagy nálam- neveti el magát kissé keservesen.
-Nem akarom hogy ilyen legyek- nyelek egyet félősen. Nem akarok állattá válni!
-Jelenleg ez az egyetlen esélyed arra hogy megmentsd magadat és Zaynt. Ha ilyenné válsz- mondja halkan de nem nézek rá.
-És ha egyszer ilyen maradok?- nevetek fel keserűen.
-Luke Porgen is ilyen maradt- jelenti ki halkan Ben mire ellököm magam a kocsitól és értetlenül kezdem őt bámulni.
-Ez most komoly hogy ilyen maradhatok?!- kérdezem félve, hadarva és kétségbeesetten.
-Jade van amiről soha nem beszéltünk. Ez is ilyen- nyel egy nagyot- Általában akikben meg volt ez a képesség egy idő útán már tökéletessé váltak. Olyan mint egy csúnya fertőzés. Ritka és halálos- hajtja le fejét szomorkásan én pedig csak elfehéredve állok előtte. Nem lehet hogy ilyenné váljak. Ilyen az életben nincs. Ahogy beszélő gyűrű se. Lehet tényleg megörültem?! 
-Nem- ennyit tudok kiejteni ajkaim közül. Ez egyszerüen NEM.
-Más vagy mint a többiek. Szinte már-már írányitani tudod ezt a szart. Nem kell kétségbe esned. Zayn vissza tudna rántani.
-Luke Porgennek ha jól tudom már gyereke is volt csak valaki megölte. Te erről tudsz valamit?!- ordítok rá szinte sírva. A torkomban a gomboc csak nagyoboddik- Az istenit- csapok a kocsi oldalára és leülök a földre. Nem bírom. Ez túl sok. Ha átváltozom ilyenné és igen nyiltan merem úgy hívni ezt a dolgot mintha valami vérfarkas lennék. Hisz az leszek. Bárkit megölök.
-Igen, tudok- nyel nagyot Ben majd leül mellém- De te nem olyan vagy mint ő. Te keményebb vagy és...
-Keményebb?! Hát pont hogy nem akarok kemény lenni. Nem akarok bántani senkit. Főleg nem titeket. Mivan ha este jön majd rám a tökéletesség és elvágom a nyakad?! Mintha megörülnék amit ti az alvilágban tökéletességnek hívtok!- ordítok rá mire az utcán sétálok továbbra is furán méregetnek minket. Látom a villodzó fényeket, gondolom jönnek takarítani. Ben csak meredten néz rám. Tehát beletrafáltam. Ha ilyenné válok nem számít majd hogy ismerem-e vagy nem. Hogy szeretem-e vagy nem. Elvégre ilyenkor tényleg nem érdekelnek csak a cél személy. És szinte megmerem kockáztatni hogy ha Ben le akart volna állítani akkor szívbaj nélkül verekedtem volna vele is össze.
-Nem hiszem hogy megtudnád tenni- hajtja le a fejét.
-Mióta tudod hogy bennem lapang a tökéletesség?- horkanok fel míg a beton kezdem nézni.
-Azóta mióta eltörted életedben elöször annak a gyökérnek a kezét- jelenti ki teljes nyugodtsággal mire felpatttanok és bevágodom a vezető ülésre. Kérdések nélkül ül be mellém és én padlógázzal hajtok el a helyről. A helyről ahol megtudtam hogy akár Zayn nyakát is elvághatom mert ilyen vagyok. Mert ez bennem lappang. Tényleg mint egy szar vírus, ami ott van a szervezetedben és tudsz róla. Várod mikor csap le és terít le a lábadról. Mikor veszi el tőled az életnek nevezett szart. Én nem fogok bántani senkit. Nem akarok bántani senkit! Főleg nem a srácokat és Ems-t. Ők a mindeneim. Satú fékkel érkezem meg Ben házához és pattanok ki a kocsiból.
-Megvan még a kocsid?- kérdezem az ajtó felé rohanva és szinte rögtön ki is nyitom vagy inkább kicsapom amint a közelébe érek és felfele kezdek csörtetni.
-Meg- hallom meg távolról hangját de már a szobámban vagyok. Elő veszem pár táskámat amivel jöttem és minden cuccomat elkezdem beledobálni- Mit csinálsz?!- jön mellém Ben értetlenül figyelve hogy dobálom a cuccaimat a táskába. Feldultan, rendezetlenül és labilis idegállapottal.
-Költözöm. Nem fogok itt lakni, nem fogom várni hogy majd átváltozzak mint valami elcseszett horror filmben! Én nem fogok senkit sem bántani!- mondom hadarva míg behúzom a cipzárokat.
-Ha elmész akkor te is és én is nagyobb valószínüséggel meghalunk- jelenti ki ridegen míg az ajtókeretnek döl.
-Ha itt maradok is meghalsz lévén hogy állat vagyok- nevetek fel keserűen mire mellém lép és az ágyra lök. Fenékre huppanva figyelek fel rá.
-Ha te őlsz meg jó! De ne hagyd hogy más öljön meg! Te se bírnál a tudattal élni. Nem félek tőled Jade fogd már fel!- kezd képembe ordítozni mire megszeppenve felhúzom térdeimet és még megszólalni sem merek.
-De Ben...- kezdek cérna hangon kiállni elveim mellett de kezével leint és orr nyergét kezdi masszírozni.
-Szarabbnál szarabb döntéseket hozol mostanság. Nem engedem hogy elbaszd a dolgokat. Maradsz és kész!- mondja eltökélten mire egyik szemöldököm a magasba téved- Ne nézz rám így!- mondja morogva.
-Ha elvágom a torkod. Én szóltam!- mutatok rá majd hanyat vágom magam az ágyon. Alíg tíz másodpercre rá telefonom megszólal és én fellekesülten kapok érte.
-Szia kicsim- szól bele Zayn fáradtkás hangon- Skype?- kérdezi rögtön. Nem válaszolok neki csak kinyomom. Rögtön magam elé teszem a laptopot és videohívást kezdek.
-Nem zavarlak- mondja halkan Ben és már kis is ment a szobából maga után becsukva az ajtót. Tudom hogy mostantól jobban fog rám figyelni..Zayn mosolygos arca jelenik meg előttem mire én is elmosolyodom.
-Mizu kicsim?- kérdezi beleturva hajába.
-El vághatom a nyakad- mondom teljesen természetesen mire karikás szemei kidüllednek és úgy néz a kamerába.
-Akkor ezt így ki is fejthetnéd- neveti el magát feszengve mire mély levegőt veszek.
-Luke Porgenn megvan?- kérdezem reménykedve.
-Ja, ő a legjobb bérgyilkos nem?- kérdezi felvont szemöldökkel mire rögtön bólintok.
-Igen- erősítem meg szóban is- Nos ő tökéletes bérgyilkos. Azért az mert nincsenek érzelmei, nem számít neki semmi és úgy öli le az embereket mintha egy szupermárketben venni meg a vasárnapi ebéd hozzá valóit. Nos nem érdekli más csak hogy megölje. Mikor én "terminátor" vagyok- mutatok a levegőben lesütött szemekkel idézőjeleket- akkor tökéletes bérgyilkossá válok. Mikor a szemem sötét lesz és nem pont attól hogy előttem vagy félmesztelenül akkor az azért van. Elvesztem a fejem ami még is jó dolog az alvilágban. Luke-nak voltak gyerekei. De megölték őket...Luke volt mikor teljesen profivá vált- nyelek egy nagyot a nagy hadarásom végén és szemeimet a billentyükre vezetem. Zayn csak füttyent egyet.
-Akkor te ezt most valami vírusnak hiszed?- neveti el magát.
-Igen, fogalmazhatunk így is. De inkább olyan mintha megörülnék. Amit az alvilágban tökéletességnek hívnak. Ben is bevalotta hogy megeshet hogy este elvágom a torkát. Mert akkor már nem fog számítani számomra senki szóval Zayn én szeretném ha..-eddig jutok mire Zayn közbe vág.
-Vágd el a torkom de nem szakítunk- mondja feszülten mire egyik szemöldök felszalad.
-szeretném ha tudnád hogy megértem ha nem akarod folytatni. Azért én szeretlek. Ez nem feltétlen szakítás akart lenni- nevetem el magam mire fáradtan kifujja a levegőt.
-Remek. Szóval álmunkban lemészárolsz minket- neveti el magát újra mire fintorra húzom a számat.
-Zayn ez tényleg megtörténhet, nem viccelek. Lehet hogy egy elcseszett vírusnak hangzik de igaz- mondom lehajtott fejjel.
-Jólvan, nincs semmi gáz. Kétlem hogy ilyenné változnál vagy hogy engem megtudnál ölni. Annél erősebb vagy- mosolyodik el biztatoan mire viszonzom gesztusát.
-Na de mesélj! Milyen napotok volt?- kérdezem fellelkesülve és izgatottan.
-Arg- emeli égnek a tekintetét majd vissza néz a kamerába- Hosszú, rossz és unalmas.
-Mind a négy napot így írtad le eddig- nevetem el magam. Hát igen. Már négy napja szenvedünk egymás nélkül. Négy napot éltem túl és már csak 12-en vagyunk a versenyben. Még három nap és eldöl túléltem-e vagy sem. Még három hogy Zayn túléli-e vagy sem. Mindenesetre addig még 9 embernek meg kell halnia.
-Dehát mert az! Három koncert azalatt Ems meg Harry csak szívoznak egymással de amúgy lekapnák egymást legszívesebben. Kezdem azt hinni tényleg bejön a hat koncertes jóslatod. A rajongok hangosak. Párizs unalmas nélküled. A szerelem városában vagyok a szerelmem nélkül. Ez elbaszott dolog. Sok dedikálás, interjú, műsor, koncert. Kikészültünk- rázza meg a fejét lemondoan mire ajkaim lágyan mosolyra húzodnak.
-Hát ha jobban érzed magad attól hogy három nap múlva nagy valószínüséggel miattam meghalsz akkor vigasztaljon ez a tudat- rebegtetem meg pilláimat mire újra felkacag.
-Te éltetsz minden nap. Ha miatta halok meg akkor az már azt jelenti hogy te túlélted! És amúgy is- rántja meg a vállát amitől az ölében lévő laptop is megmozdul ezzel együtt a kép is- megfogsz találni. Nem parázok. Ha nem találsz meg akkor is boldogan halok meg. Én csak nyerek az üggyel!
-Hülye vagy- nevetem el magam keservesen.
-Én?! Nem bennem vagy örült bérgyilkos baci- mutat rám vádlóan a képernyőről.
-Örült bérgyilkos baci?!- kérdezek vissza felvont szemöldökkel.
-Még így is szexi vagy- kacsint rám mire arcomat tenyerembe temetem.
-Bírom hogy mindig elvörösödsz- neveti el magát.
-Ha most itt lennél hozzád vágnék egy párnát- fenyegetem meg szúrós tekintettel.
-Ha ott lennék akkor már meztelenül kiáltoznád a nevem- húzza féloldalas mosolyra száját mire hanyatt vágom magam az ágyon.
-Kikészitesz- morgom oda a gépemnek.
-Én téged?! Úgyan kérlek- neveti el magát.
-Jade-el beszélsz?!- hallok meg tompán egy másik hangot a gépből.
-Igen- kiállt vissza Zayn mire már felülök. Látom hogy jobb oldalra néz majd mosolya húzodik a szája. Rá pár másodpercre már köré gyülnek jó páran.
-Milyen kis husisan nézel ki Jade- neveti el magát Lou mire fintorra húzom a számat.
-Nehéz munkával, nagy akarat erővel és rengeteg hányással felszedtem három kilót!- mondom neki büszkén míg kíhuzom magam. Három kiló nem túl sok a leadott 13-hoz képest. De ez is valami.
-Büszkék vagyunk rád. Csak így tovább- jutalmaz tapsal Liam mire csak egy hálás mosolyt küldök neki.
-Zaynee teljesen kivan miattad. Szerintem nem is az alvás hanem te segítesz rajta- mondja Niall mire arcába rögtön párna csapodik.
-Kis zabálni való- nevetem el magam- És veletek mizus srácok?- kérdezem kíváncsian.
-Megismertem egy francia lányt- húzza sejtelmes mosolyra a száját Niall.
-Egy éjszakás, turné éjszakás vagy barátnő jelölt lány?- kérdezem kíváncsian mire jól láthatoan elgondolkozik.
-Szerintem inkább csak turné éjszakás- rázza meg szőke kopakját mire mosolyom fintorba csap.
-Én viszont örök hűséget fogadtam egy répának- emelei fel újját a levegőbe Lou majd valahonan előkapja gondolom én a répát amiről szó van és a kamera elé tartja- Úgy hívják Clare.
-Clare a répa?- kérdezem felvont szemöldökkel- És mi van Elounoral?- kérdezem röhögve mire ajkába harap.
-Nyilt kapcsolat ha répáról van szó- kezd hevesen bologatni saját kijelentésére.
-Eddig nyolc lány számát szereztem meg- kezd büszkélkedni Harry mire egyszerre vágják arcon egy párnával.
-Na az jó- mondom fellelkesülve- Emsről hallottatok valamit?- kérdezem bosszantva Harryt- Csak mert Pet felkeresett nem rég és azt kérdezte mekkora gyűrű kéne Ems-nek. Remélem nem tervezi megkérni a kezét. Nagyon ajánlom hogy csak sima gyürüt akarjon- harapom be számat mire Harry egyik szemöldöke felszalad és látom ahogy mérges lesz.
-Hát mi nem nagyon hallunk róla semmit, telefonozik amikor csak tud. Gondolom Pet-el- rántja meg a vállát mosolyogva Liam- Bár lehet el kéne gondolkoznom nekem is Daniellel kapcsolatban. Végülis egy ideje együt vagyunk. Szerintem igent mondana- mereng el a semmibe.
-Nana haver!- nyugtatja le Niall lefehéredve Liamet- Fiatalok vagytok még- mondja továbbra is elfehéredve.
-Miért ne? Ha szereti- rántja meg a vállát Lou.
-Dehát most van a badna csúcson!- emeli égnek a kezeit Harry és ki is tört a vita. Zayn fancsali képpel néz rám míg körülötte megy a vita és a párna dobálozás. Szájáról leolvasom az "imádlak" szócskát mire elmosolyodom. Vissza tátogom neki hogy "én is" majd küldök egy puszit. Ő is küld egyett majd lehajtja a laptopját. A hívás megszakad én pedig mosolyogva terülök el a párnámon. Tudva hogy jólvan, hogy talán egy kicsit boldogabb és hogy nem hagyják egymást szét csúszni. Hogy Harry oda van Ems-ért hogy Lou és Liam is megvan a barátnőjével hogy Niall csajozgat. Boldog vagyok. A helyzethez képest is erőteljesen boldog vagyok. Talán meghalok talán nem. De ki tudja?! Nem is érdekel. Már nem. Rossz lenne itt hagyni mindent de már nem érdekelne. Annyit akarok hogy Zayn ne haljon meg. Mert bizony van az a pont mikor valakit annyira szeretsz hogy a saját életedet adnád érte és én így szeretem őt. Tudom hogy ő is így szeret engem. Fogalmam sincs hogy mi lenne ha nem találnám meg, hogy kibirnám-e. Valószínüleg megpróbálnám. Isten a tanum hogy próbálnék talpra állni hogy elfogadnám a halála után már pár nappal a többiek segítségét. De kitudodna, Kitudodna miért halt meg aztán pedig hogy miattam. És azt már nem bírnám elviselni ha naponta kapnám a millionyi gyülölködös levelet, jogosan. De ha ez nem történik meg akkor abba puszulnék bele hogy mindenhez őt kötném, hogy őt látnám egy-egy sarkon befordulni. A hiánya kikészitene. Vele álmodnék aztán sírnék reggel amiért nincs ott. És ezt nem bírnám ki. Bárhogy is de félek hogyha Zayn meghal én is velehalok meg. Elöször csak lélekben, elvegetálgatnék a földi életben. De aztán? Kárt okoznék magamban, addig amíg meg nem halnék. Mert utána akarok menni, vele akarok lenni elmondani neki mennyire sajnálom és mennyire szeretem. Hogy tudom ha van olyan hogy szellem lét akkor szépen lecseszne amiért ezt tettem aztán magához ölelne. Az a legnagyobb problémám hogy egyszerűen ez már túl nagy falat hogy megusszam minden veszteség nélkül. Vagy meghalok még a top három elött és megoldodik minden kivéve az hogy Zayn szintúgy velem hal. Esetleg Zayn hal meg a top hármas dologban ott is vele halok. Esetleg átalakulok tökéletess bérgyilkosba és az emberi részem meghal és marad a kiképzett gyilkos, Zaynt elvesztem de ez csak neki fáj. Talán olyan álapotomban őt is megölöm. Én ölöm meg őt. De nem! Ez nem történhet meg hogy bántsam. Az hogy túléljük a Three-t? Nem, nem és nem. Túl szép. Túl jó az én életemben. Lehet hogy Ben hal meg? Netán banda tagok?! Reménykedem...reménykedem hogy nem. Nem akarom hogy ez megtörténjen de ez az életem. Az életem ahol minden remek majd szétbaromlják és éppen hogy össze tudom magam kaparni majd megint szét cseszik. De most? Most nem fogom magam össze kaparni. De ha nem én halok meg, hanem bárki más. Addig éljek is mindenkit megölök akinek egy kis köze volt az én szerettem halálához. Ha Zayn meghal. Olyant még senki nem látott amit rendezni fogok. Szavak nélkül monologok és menőség nélkül fogok megölni mindenkit akinek a keze benne volt. Akik a kamerákat irányitották még azt is. Fájdalmas halála lesz mindnek. Akkor leszek tökéletes bérgyilkos, ha valaki meghal. Főleg ha az Zayn lesz. Gondoskodom róla hogy soha többet ne tudjon senki sem Three-t inditani. És akkor? Akkor hidjen nekem mindenki még az ártatlanok sem fognak érdekelni. Pusztitani fogok mint egy filmben. Nem érdekel ha házak omolnak össze ha családokat teszek tönkre esetleg. Nem. Akkor már mindegy lesz nekem. Marad a bosszú és a fájdalom. És ez a legbrutálisabb keverék. Magáé a halál osztásé. És én vállalom a kaszás szerepet...


31.Rész

-Jadey!- kiállt nekem Jack az utca másik feléről. Középen egy felborult kocsi mögött meglátom Urlont csurom véresen. Az egész utca lángokban áll és olyan mint egy csatamező.
-Jack- intek felé mosolyogva mire Urlon felhörög.
-Végre megölhetlek- röhögi el magát majd a vállán lévő rakéta vetőt rám irányítja. Hallom gúnyos kacaját és Urlon kiáltását miszerint "futás". Dermedten nézem ahogy meghúzza a ravaszt és hátrább lép a rúgás miatt.
-Baszdmeg- nyögöm magam elé és máris jobb oldalra ugrok egy felrobbant kocsi menedékébe....reményeim szerint el is érem még időben...

Törmelék, füst és fájdalom. Ez tölt be mindent körülöttem és a sípolás a fülemben. Óvatosan tekintek fel összegörnyedt pozíciómból, kisebb-nagyobb karcolások vannak rajtam de még örülök is neki mivel egy rakéta vetővel rám lőttek! Lehet hogy nem vagyok éppen hétköznapi de azért van egy határ! Mérgesen termek talpon és nézek körül. Ugyan ott áll és röhög, ha nálam lenne az a szar én is csak röhögnék. Látom amint újra céloz és már futok is Urlonhoz. Ugrásból esek mellé egy kis törmelékkel kísérve.
-Rég láttalak- neveti el magát egy kín keserves mosollyal de hamar átmegy köhögésbe apró kis próbálkozása. Sajnálkozva nézek fel rá és ülök mellé le.
-Én is-mondom szomorkásan.
-Azt hiszem nem fog menni az mint a filmekben hogy belelövünk a csövébe és happy end- mondja a fogai között sziszegve míg feljebb tornázza magát.
-Miből jöttél rá erre a remek következtetésre hogy nem működik?- nevetem el magam és kidugom a fejem. Össze vissza lövöldöz és le se szarja hogy itt vagyunk. Hát végül is eléggé nagy biztonságban van nem kell hogy érdekelje.
-Ötleted van?- kérdezi rám emelvén tekintetét mire csak mély levegőt veszek.
-Semmi- rázom meg lemondóan a fejem.
-Merre van Ben?- kérdezi ide-oda kapkodva tekintetét a romos utcában.
-Kórházban. Ezért vagyok itt- mondom halkan és érzem ahogy törne fel bennem a sötétség. Talán engedném hogy kitörjön...talán megtudnám ölni- Kérdezhetek valamit?- nézek rá félősen.
-Persze- mosolyog rám de látom fogain a vért ami egyet jelent azzal hogy ha kegyes az ég akkor maximum még fél órája ha hátra lehet.
-Ha engedek a kísértésnek hogy tökéletessé váljak akkor lenne rá esély hogy...
-Meg tudsz ölni mindenkit, de nem biztos hogy utána a régi leszel hogy akarsz még a régi lenni. Szóval igen megvan rá az esély hogy érzéketlen tuskóvá válj de ha vigasztal szétrúgod Jack hátsóját és mindenkit kifektetsz- kacsint rám mire fintorogva eltépem róla tekintetem.
-Nem vigasztal- rázom meg a fejem egy ablakot vizsgálva amin éppen egy 40-es éveiben járó nő néz szörnyülködve végig az utcán. Arcára teljesen kiül a kétségbe esés amit meg is értek. Hisz el nem futhat mert nagyobb veszélyben lenne így csak reménykedhet hogy nem kap-e éppen telibe egy rakétát. Biztos hívta a rendőröket akik biztosították róla hogy jönnek de sehol sincsenek.
-Más vagy mint a többiek, senki sem tudja nálad mi lesz. Ezért is imádott a főnököd, és teljesen jogosan. Az enyém is meg akart magának szerezni de néhány "kölcsönbe adás"-on kívül nem ért el többet. Szóval fel a fejjel- mondja halkan mire szippantok egy mély levegőt. Telefonom rezegni kezd mire Urlon felhúzott szemöldökkel tekint zsebemre amihez én reszketve nyúlok.  Zayn neve virít a kijelzőn és esküszöm már a neve is dühös.
-Vedd fel- nyújtom oda haldoklom mondhatni haveromnak mire még inkább örült tekintettel méreget.
-Ez a híres pasid?!- kérdezi beleköhögve kérdésébe mire aprót bólintok- Tudja hogy itt vagy és a versenyről és aggódik, ugye?- kérdezi fejét rázva és megint csak aprót bólintok.
-Igen?- szól bele a telefonba, már hallani lehet ahogy a tüdeje kezd megtelni vérrel.
-Én ki vagyok? Őhm én Urlon vagyok- mondja kissé eltartva fülétől a telefont.
-Héhéé, haver. Ne fenyegetőzz aligha tíz perc múlva megfulladok a saját véremtől, a drága barátnőd aki miatt minden elismerésem mert makacs egy csaj itt reszket mellettem. De csak mert neked fél felvenni a telefont szóval ha megké...
-Ez örült- nyújtja felém a telefont mire számat beharapva veszem el tőle a telefont.
-Zayn- szólók halkan bele a telefonba mire abbahagyja az üvöltözést és hallom ahogy mély levegőket vesz.
-Azt mondtad vigyázol magadra. Azt mondtad küzdesz!- hord le a telefonban mire fejem a kocsinak döntöm.
-Küzdök, és vigyázok is magamra- mondom egyszerűen.
-Tudod ez a legszarabb, leszarsz mindent. Leszarod hogy én halálra aggódom magam, leszarod hogy megígérted!- üvölt a telefonba mire az én szám elnyílik.
-Én nem szarom le!- kelek ki magamból.
-Akkor csak hazudsz nekem-sziszegi a telefonba mire a szememre könny fátyol búrul.
-Zayn- hallom meg a túloldalról Dave és Lou hangját. De nem szól semmit ahogy én sem.
-Add Davet- mondom nyersen mire csak horkant.
-Szóval ennyi? Adjam Davet?!- nevet keserűen a telefonba.
-Hogy tudod feltételezni hogy hazudok neked?!- kelek ki magamból.
-Rakéta vető?! Ez hol az hogy vigyázol magadra és küzdesz?!- ordít ő is a telefonba.
-Jobb mint közelharcban meg verekedni a legjobb bérgyilkossal, de nyugodtan nevezz hazugnak.- mondom halkan és érzem ahogy elborul az agyam. Olyan szörnyen sok gyűlölet és harag tör fel bennem amitől szinte megörülök.
-Jade- szólal meg mellőlem Urlon de csak szorítom a telefont- Kislány ne add fel hallod?!- rázza meg a vállam.
-Vedd le rólam a kezed- mondom halkan.
-Te nem akarsz ilyenné válni. Csak engedd el a dühödet- mondja erőlködve mire megrázom a fejem. Annyira fáj hogy hazugnak nevez. Hogy ő nevez hazugnak akit szeretek. Azért vagyok rossz mert megpróbálom megmenteni Bent. Ezért én vagyok a rossz. Mikor nem én vagyok a rossz?! Tudom hogy Zayn hirtelen haragú de van ami sok. Elnéztem az elején azokat a düh kitöréseit mikor ugyan olyanná vált mint én de most ebben a helyzetben és körülmények között sok!
-Csak menj már el onnan!- mondja mérgesen a telefonba Zayn mire szomorúan kinyomom a telefont.
-Ne legyél örült oké, ez csak kis vita!- mondja Urlon szinte rögtön.
-Túl sok kis vitánk van- mondom rá emelve szomorú tekintetem.
-Menj és nyugodj meg. Öld meg akkor majd lehiggadsz, örülök hogy megismertelek. Próbáld magad kontrolálni akkor talán normálisan megúszod ezt a szart- mosolyog rám ám látszik rajta hogy amint itt hagyom meg fog halni. És ez ritka szar egy érzés- Gyerünk, nyerd meg ezt a szart- mosolyog rám majd fejét a kocsinak dönti és lehunyja a szemét. Fegyveremet kezembe véve állok fel és nézek ki.
-Azt hittem már el is ásod- üvölt felém Jack mire a kezemben lógó fegyverre nézek. Ki ő hogy így beszéljen? Ki vagyok én hogy ítélkezzek?!- Hallottam a fiúdról Jadey. Lehet vissza veszem amit elvettél- röhög rám, nem beszél hangosan mégis tisztán értem a szavait.
-Mit?- kérdezem félve a választól.
-A fülemet- villantja rám fogsorát vicsorogva.
-Ne veszítsd el a fe...-eddig jut Urlon mellőlem, már a fegyveremet emelem és felé lövök. Döbbenten nézem ahogy csak hátrább és hátrább áll lépked mind a hat golyómra amit bele eresztettem.
-A modern világ! Golyóálló mellény- kacsint rám mire szinte felforr az agyam. Futva indulok az utca vége felé- Egy két há- énekli ritmusosan míg a vállán kitámasztja a fegyvert- Lődd a rakétát- mondja ugyan azzal a dallammal de már egy ház bejáratához bújok. Robbanás, törmelék majd a fülem sípol. Kezdem megszokni. Újra kilendülök és megcélozom a következő lépcsőház bejáratát. Egy kis menedék. Ugyan az a forgató könyv. Repülök, esek, robbanás, törmelék, fájdalom a fülemben.
-Nem játszhatsz macska egér játékot kölyök!- kiállt nekem és én újra futni kezdek. Két lépést teszek mikor meghúzza a ravaszt. Sprintelve igyekszem minél messzebb de a robbanás így is meglök és én két métert csúszva a betonon bújok el egy kocsi mögé. Sziszegve és fogaimat össze szorítva vizsgálom meg a könyökömet, térdemet és hasamat. Vérzik és fáj. Alig 15-20 méterre áll tőlem. Mély levegőt véve veszem ki a cipőmből a tőrt. Kezem közé fogom a pengét majd kihajolok és amilyen gyorsan felmérem hollétét máris elhajítom. Comb, ha szerencsém van ütőeret találtam el. Fájdalmas ordítása most zene füleimnek de ezzel még jól tudom hogy nem csináltam ki.
-Te kis szuka!- ordítja el magát majd robbanások sora követi utamat egy ház belépőjéig. Lihegve, piszkosan és véresen szedem a levegőt térdeimre támaszkodva.
-Jézusom!- kiállt fel egy nő lefele jőve a lépcsőjén.
-Jól vagyok, ne érdekelje a robbanó hangok menjen vissza lakásába ha élni akar- mosolygok rá kedvesen mire futva indul el a lépcső felé. fintorogva egyenesedem ki majd nézek ki de rögtön megbánom hála FélJacknek. Tekintetem a lépcsőre vezetem majd újra ki a romos utcára.
-Kérdem én mikor lesz nekem könnyű?!- emelem az égre a tekintetem miközben elindulok a lépcső felé. Kettesével szedem a fokokat és viszonylag gyorsan is. Talán a hatodik emeletnél járhatok mikor nyitódik az ajtó és utánam szólnak.
-Jade Wyne?- kérdezi remegő hangon ugyan az a nő akivel lent össze futottam. Sebesen rántom elő az egyik kis késemet és szegezem torkának ám rögtön zokogásba tör ki.
-Ki vagy?- kérdezem arcát fürkészve míg egy telefont nyújt felém.
-Té..téged keresnek- szipog nekem míg én a telefonért nyúlok. Kétkedve nézek a telefonra majd a nőre, a kést nem húzom el a torka elől ám a telefont a fülemhez emelem.
-Igen?- kérdezek bele feszülten elvégre az utcán egy rakéta vetős faszi van én felfele igyekszem és keresnek valami telefonon. 
-Az isten basszon meg Jade! Fuss már felfele már a másodikon van az a zombi!- Üvölt a telefonba Zayn mire én ledermedek ám a kést szorító kezem a testem mellé hull.
-Jadey, ismétlem. Fuss!- ordítja az utolsó szót a telefonba Dave és Louis egyszerre.
-Menjen be és zárkózzon be!- lököm be az ajtón a nőt és a telefonnal a kezemben futni kezdek felfele.
-Oké, betörtem a Three rendszerébe- mondja Dave és hallom ahogy pötyög.
-Híres vagy, mindenki titeket néz HD-ben- mondja Harry de nem szólók semmit csak veszem a lépcső fokokat.
-Tény, éppen téged néznek és el kell keserítsenek többen hisznek FélJackben. De a főnököd rád tett- hümmögi Dave miközben a vas ajtóra rárúgok. Engedelmesen nyílik ki előttem és lépek ki a tetőre.
-Törj be a kórház biztonsági részére is. Figyeld a bejáratot, Ben kórtermét és a folyósokat. Amint van valami szóljatok Ericnek aztán nekem- hadarom el míg bereteszelem az ajtót.
-Rajta vagyok- válaszolja rögtön Dave míg én körbe nézek.
-Tőled jobbra, ugorj- mondja feszülten Zayn mire elnézek az említett irányba.
-Elég hogy azt mondom hazug vagyok és szakítasz de hogy még azt is akarod hogy levessem magam akkor kapd be Malik- morgom a telefonba míg a perem szélére sétálok.
-Szakítottatok?!- hallom meg az egyöntetű förmedést a vonal másik végéről.
-Én nem! Mi szakítottunk?!- kérdezi félve ám mérgesen a telefonba.
-Te kérdezted hogy Ennyi-e!- Teszem csípőre a kezem- Hazug, azt mondtad hazug vagyok!- kelek ki magamból sírva- Óh de földhöz vágnám ezt a szart- ordítom el magam.
-A másik tetőn miután át ugrottál- mondja komoran Liam- Gyerünk már!- ordít most ő bele mire mély levegőt veszek és a cipőmet kezdem nézni.
-Ez túl nagy- mondom fej rázva- Nem tudom átugrani- mondom a számat rágva.
-Az ajtó előtt van ugorj- mondja Dave mire az ajtóra nézek félve.
-Az még egy kis idő mire azt kinyitja- mondom elhúzva a számat viszont amint kimondom az ajtó szó szerint kirobban a helyéről.
-Fuss- mondja halkan Zayn és nekem több se kell. Sprintelve futok a széle felé majd a peremre helyezem a jobb lábam és elrugaszkodom. Kezeimet felhúzom ahogy a lábaimat is. Lábaimra érkezem de rögtön oldalra fordulok a peremre simulva míg azt figyelem hogy csúszik a telefon a tető közepére. Kattanás és már várom is mikor csapódik be a rakéta. Nem okoz csalódást újra megszokott menetrend, robbanás, törmelék fájdalom. De ez a fájdalom nagyobb, felordítok és a hasamhoz kapok de még mindig figyelek arra hogy a perem takarjon.
-Miért nem könnyíted meg a dolgomat Jadey?! Esküszöm neked gyors és fájdalom mentes halálod lenne. A magunk fajtának ez a legjobb elhalálozási opció!- ordítja nekem.
-Ne vegyél egy lapra magaddal- ordítok ki neki míg a pólómat felhúzom és fintorogva figyelem a hasamat ami szintén le van nyúzva ám most már egy üveg darab is kiáll belőle. Szitkozódva csippentem ujjaim közé a jókora darabot majd kirántom. Számba harapva dobom el az üveg darabot és tapasztom kezemet a sebre. Könnyeim sós íze keveredik a vér fémes ízével.
-Csesszed már meg!- ordítom el magam míg fejem a betonra feszítem.
-Jade!- hallom meg tompán Zayn szólongatását jóval arrébb tőlem. Ha felhívtak, ha tudják mikor hol vagyok most is látnak. Akkor nem aggódnak, tudják hogy élek. Terjed, érzem. Jön a sötét énem. A fájdalom lassan enyhül átveszi helyét a közöny és a leszarom érzés de csak fekszem tovább.
-Mozdulj meg és küzdj már te szuka!- ordít ide nekem Jack mire apró fél mosoly jelenik meg a számon.
-Gyere át és légy férfi a rakéta vetőd nélkül- mondom hangosan és hallom ahogy a fém koppan a tetőn. Lassan felülök és látom amint neki fut. Hassal a peremnek csapódik de nem lököm le és nem is húzom fel. Fájdalmasan fintorogva felhúzza magát és ekkor tűnik csak fel mennyire megöregedett. Legalább a negyvenes évei végén járhat és ez bérgyilkos években legalább 70-nek számít.
-Mit akarsz kompenzálni azzal a szarral?- mutatok hátam mögé gúnyosan mire végre rám emeli tekintetét. Látom ahogy megriad ám rögtön felfogja mit is mondtam neki. Hogy mitől ijedhetett meg? Talán hogy olyanná váltam mint Luke.
-Szóval a híres kislány tényleg szörnyeteg- néz végig rajtam mire kiráz a hideg.
-Nem vagyok szörnyeteg- szögezem le egy váll rándítással.
-El kellene ájulnod a hasadon tátongó lyuk miatt- mutat rám- De te sötét tekintettel tudod hogy megölsz- mosolyog rám mire szemei közé nézek majd előre lendülök. Vállamba üt mielőtt hozzá érthetnék és a testem akaratlanul is oldalra fordul ő pedig kihasználja ezt és kezét nyakam köré fonja. Szinte be se fejezi a mozdulatot de már rántok egyet a kezén és kipördülök majd laza mozdulattal rúgom meg mellkasán. Fuldokolva lép hátrébb de nem várok, nem rontom az esélyeimet. Combjára rúgok mire térdei berogynak, bal könyökömmel szúrok bordái közé majd jobb könyökömmel állára sújtok. Hátra esik, legalábbis ezt hiszem de megtartja magát majd botorkálva kissé sem biztosan meg áll a lábain a peremhez eléggé közel.
-Gyerünk cicám, ölj meg- ordítja nevetve a képembe mire neki lendülök de ő kilép előlem. Nem lennék a húsz között ha most képes lennék lefutni a ház tetejéről. Jobb lábammal kitámasztom magam a peremen majd vissza fele ugrok. Páros lábbal egyenesen a hátára. Túl nagy erővel csapódok vissza, az utolsó pillanatban ragadom meg a vas csövet és csapódok neki a ház oldalának. Két kezemmel kapaszkodom a peremet körbe vevő vas csőbe. Fogaimat össze szorítva fordulok meg így már hátam tapad a ház falához. Félve nézek le és látom amint az autókból kiszállnak vagy éppen sietősen tovább hajtanak. Nézem az embereket akik sokkal messzebb innen simán sétálgatnak. Talpamat a ház falára rakom és felkészülök hogy elrugaszkodjak, úgy tűnik mégis képes vagyok lefutni a tetőről. Érzem hogy egyre nehezebben tartom meg magam de meg is érdemlem a halált ha leesek. Halom a halk lépteket. Egy..kettő...három..négy. Lábaimat ellendülök és lábaimat Jack nyaka köré fonom majd rántok rajta egyet. Ordítva zuhan előttem le a mélybe. Látom szemében meg csillanni a fájdalmat, a felismerést miszerint meghal. A szemem láttára zuhan a mélybe fejjel lefelé. Hangos puffanás és embertelen testtartással terül szét a betonon. Sikítás és vér. Újra megfordulok a vas csövön majd feltornázom magam nagy nehezen és elterülök a hideg betonon tetőn. Gyorsan szedem a levegőt és meg sem mozdulok. Zsibbadnak a végtagjaim fáj a hasam, fáj mindenem. Eddig tartott a tökéletes bérgyilkos aki ki tudja zárni ezeket most már csak Jade vagyok és iszonyúan fájok. Mély levegőt veszek majd felállok és körbe nézek a városon ami szinte romokban áll és tudom hogy azok akik nem tudnak erről a versenyről fogalmuk sincs mi történik Londonban. Mellőlem piros színű tűzijáték lövell fel és kissé meg is ugrok. Újabb tűzijáték a kórház tetejéről és attól jóval balra úgy 140km egy másik piros tűzijáték özön. Könnybe lábadt szemekkel nézem a fényeket. Benne  vagyunk. Benne vagyunk a háromban! Túlélte Ben és én is. Most már csak Zaynt és Ben húgát kell megmentenünk. Fáradtan rogyok le újra és csak nézem a tűzijátékot. Élek, és ezt aligha bírom elhinni. Mert megcsináltam...túléltem a threet! 


33.Rész

Hova bújhatsz el saját magad elől? Próbálkozom de nem igen találom a választ. Ezen nem segít a dübörgő zene vagy a sírás. A törés és zúzás sem hoz megnyugvást a lelkednek. És hogy is hozhatna mikor te magad engedted ki Lucifert a ketrecből azért hogy feljöjjön hozzád és megkínozzon minden nap, minden percben. Csak azért hogy ordíthass a fájdalomtól, hogy csak arra tudj gondolni semmi másra?! Hova bújsz mikor már az angyalok is kegyvesztetten zuhannak a földre? Mikor a mennyek bezárja kapuit és a pokol csábítóan hívogat az örök kárhozatra? Mikor Isten lelép és magára hagyja a világot? Hova bújsz akkor?! A válasz túl könnyű mégis annyira fájdalmas; sehova. Vállalnod kell a következményeket még ha nehéz is. A múlt elől nem futhatsz mert mindig utolér de soha nem akarod elhinni hogy ez lehetséges. Aztán megkocogtatja a vállad és képedbe röhög. És most? Itt ülök Ben lakásán, egyedül a videót nézve amiben néhány mocsok a kedve szerint vág bele az Ő testébe. Nem tudom kimondani a nevét. Miattam van ott. Már 12 órája. A fájdalom ami felemészt túl nagy. Pedig nem ezt kellene csinálnom, keresnem kellene mégis össze törtem lekileg. Újra lejátszódik a fejemben a beszélgetés és újra.

"-Jade!- ordít a telefonba Harry és újra kezdem a házban a járkálást idegességemben miközben hajamat tépem.
-Mi történik?!- kérdezem keményen és utasítóan. Minden ideg szálammal a telefonomra koncentrálok és szinte levegőt se veszek- Harry! Gyerünk!- mondom neki kétségbe esetten.
-Három férfi, egy japán a másiknak orosz akcentusa van. A japán 160 környékű az orosz 180 és a másik is ilyen magasságban mozog. Kód nyelvet használnak. A Pánik szobában vagyunk. Felfogják törni a zárat és nem sokáig bírom fent tartani a rendszert- Hadarja el Dave és most hálás vagyok hogy ott van ő is.
-Képeket, videót mindegyik emberről. Hang anyag ha tudsz. Megsebesítettek valakit?!- kérdezem elővéve a laptopomat ám továbbra is a telefonra koncentrálva.
-Nem, de Zaynt nem engedem ki Jade. Őszintén szólva az idei szabályokat sokszor módosították.
-Zaynt- mondom keményen és határozottan.
-Adom- hadarja el és hallom ahogy hátra dobja a telot.
-Be fognak menni, rakd a telefont a zsebedbe ha kérdezik hogy van-e nálad valami azonnal add oda nekik. Addig hátha találok valami információt. Még két perced van amíg bejutnak búcsúzkodj el- mondom nagyot nyelve míg a laptopommal már veszem is fel a hang anyagot.
-Hagyd abba Jade. Tudtuk hogy ez lesz. Szeretlek- mondja kedvesen és nyugodtan majd hallom ahogy a telefon koppan  valamin és üvöltözés. Egy ajtó hang és újabb üvöltözés de tisztán ki tudok venni belőle egy többszörösen is ismétlődő mondatod "Első számú begyűjtve, indulunk a helyre!"
-Zayn!- kiáltok a telefonba de semmi válasz csak néma csend- Mi történt?!- kérdezem újra már a sírás határán mikor halkan megszólal Dave.
-Egyszerűen kiment hozzájuk."

Telefonom élesen kezd csörögni mire nagy nehezen szipogva felveszem.
-Igen?- szólók bele az ismeretlen számra mire egy megkönnyebbült sóhaj jön válaszul.
-Te vagy Jade?- kérdezi egy mély férfi hang mire bennem az ütő is megáll.
-Attól függ ki keresi- mondom nagyot nyelve.
-Abból sejtve hogy a hangod sírásra utal valószínűleg te leszel az a Jade. Yaser vagyok- mondja kissé feszengve mégis boldogan.
-Az a Yaser?- kerekednek el a szemeim és leülök a kanapéra meglepetésemben.
-Zayn Malik apja. Ezek szerint hallottál már rólam mint én rólad- neveti el magát.
-Rólam nem hiszem hogy sok mindent lehet mondani- mondom még mindig gyanakodva. Hisz még soha nem hallottam a hangját és az hogy Zayn apukáját hogy hívják a neten is fent van.
-Elég volt mikor közölte hogy úgy hívnak hogy Jade Wyne. Tudod ez olyan öröklődős dolog nagy részt. Ha nincs a véredben nem vagy jó. Nálad anyád és apád is. Zaynnal csak az apuka részére érvényes a sötét ágazat. Az anyja meg is ölne ha megtudná- neveti el magát halkan és az én állam a padlót súrolja.
-Megértem ha nem ilyen lányt szánt a fiának és békén is hagyo...
-Héhéé. Pont így írt le- neveti el magát ismét- Jobb barátnőt nem is akarnék a fiamnak. És békén ne hagyd nekem- mondja kedvesen.
-Őszintén szólva nem tudom hova rakni ezt a hívást, az időpontot és a csevegés menetét sem- mondom kissé össze zavarodottan.
-Ne haragudj csak Zayn még nem hozott el hozzánk és már mindenki megismerne. Annyi mondani valóm lenne. Persze csak jó dolgok. De a lényeg; Zayn hívott fel még tegnap este hogy te túlélted. Azaz őt elviszik- mondja csendesen- És már 12 órája elvileg el is vitték.
-Sajnálom- mondom könnyeimet törölgetve.
-Ne sajnáld szívem- mondja jókedvűen- ezért hívott hogy térítselek észhez. Gondolta hogy ott fogsz ülni és bepánikolsz miközben a videókat nézed. Szóval hogy idézzem valamicskét a szavait: Kapard össze a formás feneked és keresd meg, ne csak siránkozz Jadey. Ne haragudj a szóhasználatért de így legalább talán elhiszed hogy ez nem átverés- mondja továbbra is halkan mire szemeimet lehunyom és elmosolyodom. Túl jól ismer.
-Össze szedem magam- mondom szaggatottan kifújva a bent tartott levegőmet.
-Jade, tegnap elbúcsúzott mindenkitől. Csak én tudom hogy miért tette, nem volt feltűnő de utolsó szavaknak szép emlékek. Remélem érted. Mindenki tudja hogy baj van és aggódnak, én viszont nyugtatom őket mintha semmiről se tudnék. Kérlek, hozd vissza a fiamat és ne hagyd hogy tönkre menjen a családom- hangja megtörten cseng és szinte biztosra veszem hogy szeme párásan ragyog.
-Annyira sajnálom- mondom zokogva újra.
-Ne sajnáld csak menj- mondja kissé boldogabb hangon de tudom hogy szomorú hogy aggódik és szétmarcangolja a tudat hogy nem segíthet egyetlen fián.
-Örülök hogy megismerhettem- mondom hadarva egy kis szünet után. Beszélnék vele de jön a feketeség és ha az feltör már nem akarok vele beszélni.
-Ne búcsúzkodj majd találkozunk- mondja lágyan de már ki is nyomom. Számat beharapva nézem a tükör képem és esküszöm látom ahogy a szemem egy sötétebb színbe borul és izmaim ijesztően megfeszülnek. Idegesen megyek Ben Man In Black-es falához és veszek el mindent ami rám fér és kellhet. Két-két penge mindegyik bakancsomban. Kisebb késekből még négyet rejtek melltartóm alá. Két gépfegyvert szurok gatyám oldalába és egy Desert Eagle a gatyám hátuljára. Szemeimet sokat legeltetem még a falon majd leveszem a kedvenc fegyverem másik párját is és a kezembe fogom.
-Én egy családot sem teszek tönkre- morgom oda magamnak míg megtöltöm a fegyvert. Idegesen lépek ki a házból is nem próbálok küzdeni az ellen amit érzek. Az ellen amivel eddig küzdöttem. Sietve ugrok a kocsiba és első utam a kocsmához vezet ahol Ashton dolgozik. Satu fékezve állok meg a kis faházikó előtt majd kiszállok még mindig a fegyverrel a kezemben.
Lábbal nyitok be és Ash rögtön rám emeli barna szemeit, felvont szemöldökkel mér végig majd tekintete a kezemben lévő fegyverre téved és szemét megforgatva ül le egy üveg sörrel egy székre a bárpulton belül.
-Megtérítik. Még megköszönöd- küldök felé egy fancsali mosolyt majd kilövöm a rádiót és a TV-t is ezzel síri csend áll be és dermedt meglepettség.
-Tud-e valaki valamit arról hogy hová vitték a Three-s foglyokat?!-üvöltőm el magam de senki nem válaszol.
-Tehát túlélted- biccent Ash mire újabb fintorral jutalmazom.
-Már miért köpne neked akárki is?- áll fel egy szteroid sátán fenyegetően.
-Jade Wyne vagyok faszfejkém. És ha túléltem a Threet talán jó vagyok ami neked annyit tesz hogy nem kerül nagy erőfeszítésbe eltörni a nyakad, már ha van- mondom míg felé fordulok.
-Nő vagy- közli végig mérve engem.
-Remek megfigyelő vagy, jár a taps! Tud valaki valamit vagy egyenként kell lelőnöm mindenkit?!- kérdezem körbe fordulva továbbra is kiabálva hogy biztos mindenki tudja miközben figyelmen kívül hagyom az enyhe tényt hogy lenéztek amiatt mert mellem van.
-Senkit se lőnél te le- köpi felém ugyan az a behemót.
-Miért hiszi mindenki ezt rólam?!- kérdezem tőle hitetlenkedő fejet vágva majd mind a két térdét ellővőm.
-Baszdmeg!- ordítja el magát a földön fekve.
-Nos kezdjük újra- mondom felállva egy székre- Aki paraszt, lelővőm, aki hazudik hogy nem tud semmit lelővőm, aki hazudik hogy tud valamit és téves információt ad meg azt megtalálom és lassú halála lesz!- mondom körbe fordulva mosolyogva.
-Szerinted hagyjuk hogy sorba lőj le mindenkit mint a disznókat?- nevet fel egy vézna srác.
-Próbáld ki- mosolygok rá. Hallom mögülem az anyag súrlódását, rögtön reagálok szabad kezemmel kikapom a fegyver párját és célra tartok mindegyikkel majd meghúzom a ravaszt. Két hulla.
-Szóval, tud valaki valamit az elrabolt személyek hollétéről?- nézek körbe komolyan de mindenki fa arccal mered rám. A fegyver csövével rámutatok az egyik sarokban ülő férfira mire az horkant egyet- Tudsz valamit?- kérdezem szemöldök felhúzva mire meg se szólal. Figyelmeztetés nélkül eresztek mind két karjába egy-egy golyót. Fájdalmában felordít majd vérben forgó szemeit újra rám emeli.
-Puskin- mondja a fogai között sziszegve.
-Ki az a Puskin?- kérdezem rögtön.
-Egy barát. Ő az egyik akinek be kellet gyűjtenie valakit. Kilenc ember van- mondja gyűlölettel a szemében.
-Cím? Telefonszám?- kérdezem hadarva és izgatottan mire biccent a fejével és a mellette ülő írni kezdi egy szalvétára amit diktál. Ash-nek biccentek és már a szalvétával a kezemben tépek a megadott címre. Kezemben a fegyvert szorongatva rugóm be az ajtót és úgy nyomulok beljebb egészen a fürdőig ahol idegesen engedem le kezemből a fegyvert. Elvágták a nyakát. Mit is gondoltam?! Hogy életben hagyják őket?! Idegesen rontok ki és első utam a kórházba vezet.
-Nyolc óra múlva felkeltik- mondja Eric amint belépek a kórterembe.
-Hol keressem őket?!- ordítok rá de fa arccal tűri majd két vállamnál fogva eltol egy ágyig és rá lök cseppet sem kedvesen és cseppet sem úgy mint amit eltűrök jelen állapotomban.
-Aludj, mikor aludtál utoljára?! Meg mondom, körülbelül két három napja. Nyolc órát alszol aztán folytatod.
-Eric nincs erre időm- pattanok fel az ágyról.
-Jó, és van ötleted hol kéne keresned?!- ordít az arcomba mire csak rezzenéstelenül állom.
-Az utcát is szívesebben járom mint hogy itt aludjak- mondom szemrehányóan mire lemondottan megrázza a fejét. Se szó se beszéd szinte futva rontok ki a kórteremből mellette és sietek végig az egyhangú szürke folyósokon. Mintha egy halott lennék és kívülről nézném ahogy tátongok a falak között válaszért kutatva kétségbeesetten. Mélyet szippantok a cseppet sem friss levegőből amint kiérek mégsem lesz tőle könnyebb. Keserű szájízzel ülök be a kocsimba és kezdem gondolkozni hol is keressem a választ. Szemeimet lehunyom és az elmémben már az emlékeim között suhanok, elmosódva jönnek fel felesleges dolgok. Aztán eszembe jut valami, egy kiképzés. 

"-Egy napod van csajszi- kacsint rám Ben mire még számat is eltátva mutatok körbe.
-Ez még neked se menne- horkantok fel mire elneveti magát.
-Ami azt illeti de, hat hónapja vagy már itt. Tudnod kéne hogy minden lehetséges- mondja egy elnyúzott fintorral a száján.
-Tudom hogy nehéz elviselni de ez nem segített. Nem tudom megtalálni azt a hülye macit- mondom duzzogva karba tett kezekkel. Haza akarok menni, még most is. Pedig jól tudom nekem már nincs otthonom és ez az életem. De egy hülye plüss macit sehogy sem fogok megtalálni ebbe rohadt városban. Egy plüss macit, Londonban. Remek vicc volt, tényleg. Jót kacarásztam rajta.
-Oké kezdjük elölről. Megint- dünnyögi az orra alatt mire megforgatom a szememet.
-Na had halljam mi a titok amire nem jövök rá- mondom unottan.
-Nem is próbálsz rá jönni. Hogy találnád már meg- horkant fel szem forgatva.
-De próbálok!- tárom szét a karjaimat.
-Soha ne csapd be saját magad- rázza meg a fejét.
-Jó oké- adom fel kissé hisztisen- Vezess a megfelelő útra mester- mondom eltúlzott csodálattal mire csak leint.
-Hol a maci?- néz rám kérdően és mosolyogva.
-Nem tudom! Nem pont ezt kéne megtanítanod?!- akadok ki végleg- Totális agyfaszom van. Végem- mondom míg a fejemet fogva rázom azt de ő csak nevet.
-És ki tudja hol a maci?- kérdezi meg normálisan mire tekintetem rá emelem és egyszerre tölt el a megvilágosodás.
-Te tudod ki az aki tudja- mondom elképedve és már rá is ugrom hogy megnyerjek egy verekedést amivel kiérdemlem hogy elárulja ki tudja hol az a maci."

-Főnök- mondom mosolyogva és már a gázra is lépek egészen addig az épületig ami egykoron a munkámat biztosította. A cég akinek dolgoztam és akik megvédtek. Nagyot sóhajtva parkolok le a nagy kapuja előtt majd újra töltöm a fegyvereimet. Egyiket kezembe véve sétálok el a nagy vasajtóig. Utolsó itt jártamkor nem voltak túl szívélyesek velem de jobban járnak ha most be engednek.
-Szólj a fönö..-eddig jut a kiabáló őr máris holtan esik össze és a társa is aki épp az ajtót nyitja.
-Egyszer engednének be, csak egyszer- dörmögöm az orrom alatt míg belépek a folyosóra. Az egyik ajtó gyorsan tárul ki és fogja rám a fegyverét egy ismerős nő ahogy én is rá. A ravaszt már-már meghúzom mikor ő leengedi a fegyvert és belém csap a felismerés.
-Jade- mondja boldogan.
-Tessa?- kérdezem bizonytalanul mire bólint.
-Igen neki dolgozom, nem foglak lelőni, fuss én itt bent leszek, majd beszélünk- int a fejével elhúzott szájjal és már be is csapja maga után az ajtót bennem pedig újabb emlékek törnek fel.

"-Mással kell kiképzésre mennem?- húzom fintorra a számat Ben mellett a kocsiban.
-Nem mással, velem. Csak ő is ott lesz, ő is új- mondja váll rántva.
-Miért nem tudja őt valaki más kiképezni?- makacskodom tovább.
-Azért amiért én is téged képezgetlek. Ez amúgy is éles lesz.- mosolyodik el orra alatt mire lesápadok.
-Mi az hogy éles?!- adok hangot kétségbe esésemnek.
-Az hogy ott lesz egy épület, bementek, pufogtattok a fegyveretekkel, kihoztok valamit és eltűntök majd vissza sétáltok a főnök irodájához.- neveti el magát.- Lehetőleg élve, már ha elég jók vagytok.
-Igazából öljek embert?- kérdezem félénken kinézve az ablakon nem is törődve azzal hogy lenéz.
-Hét hónapja itt vagy. Ilyenkor már rég szoktak- mondja halkan ez engem mégsem nyugtat meg. Nincs vissza út. Ölni fogok. És ha ölök oda minden becsületem, az emberi énem.
-Szólhattál volna- mondom alig hallhatóan remegve a félelemtől és az idegességtől.
-Akkor az ágyból sem tudtalak volna kirángatni- mondja mosolyogva és tudom hogy igaza van.
-Akkor ennyi volt- mondom szomorúan és kifelé kezdek bámulni és próbálom lekötni a figyelmem. Mit gondolának rólam a szüleim?! Mivé lettem...biztos kitagadnának és csalódottak lennének.
-Mi volt ennyi?- kérdezi értetlenül és egy pillanatra rám néz majd vissza az útra.
-Nem leszek többé normális ember. Egy szörny leszek- mondom teljesen nyugodtan elvégre ez a sorsom. Nem igen tehetek mást. Nem megyek árvaházba, nincs semmi amihez értenék a rajzoláson és a táncon kívül szóval ha jól ölök embert akkor nem kell törődnöm a pályaválasztással.
-Ez munka, fogd is fel úgy. Nem mondom hogy könnyű de jobban jársz. Nekem is nehéz volt de már ha mondhatni hozzá szoktam a gondolathoz hogy a pokol tűzén fogok elégni- neveti el magát és leáll az út szélén egy kis bolt előtt.- Na itt van a fegyvered. Tudom hogy még nem lőttel ilyennel de higgy nekem ez az idei piac legjobbja- és az ölembe rak egy gyönyörű darabot. Kezembe veszem és a markolata tökéletesen siklik tenyerembe.- Desert Eagle a neve- kacsint rám és tudom hogy máris megszerettem ezt a csodát. Ilyenkor hiszem el hogy nekem tényleg ez a sors van megírva.- Egy nagyobbacska kés, ennyit kapsz. A társadnál is ennyi lesz, jó tanács. Mértékkel a töltényekkel a késért mindig menj vissza ha lehetséges. Vigyázz a társadra és akkor ő is fog rád. A cím nála lesz- és ezzel már ki is lök a kocsiból majd elhajt. Morogva szúrom gatyám derekába a fegyvert és a kést is majd  várok a "társamra".
-Te vagy Jade?- kérdezi tőlem egy lány akit úgy 18-nak tippelnék.
-Te meg az a bizonyos társ?- húzom fel a szemöldököm mire fintorra húzza száját.
-Nem vagy te fiatal? Szerintem alig vagy 15 éves- néz rám értetlenül mire mély levegőt veszek.
-A szüleimet megölték, árvaházba nem megyek hát bérgyilkos leszek. Mi a cím?- kérdezem kimentve magam az újabb kérdések alól mire a kezembe nyom egy papír fecnit.
-Nem tudom hogy jutunk el oda, a város másik felén van egy elhagyatott rakták.
-Milyen kreatív itt mindenki- mondom felhorkanva és a legközelebbi kocsiig megyek.
-Mit csinálsz?- kérdezi értetlenül mire hitetlenkedő fejjel hátra fordulok.
-Először is, biztos hogy bérgyilkosnak készülsz?- teszem fel a kérdést- Másodszor ne merj felfele nézni mert ott egy kamera és harmadjára nincs egy hajcsatod mert valahogy el kell jutnunk oda- mondom mosolyogva mire vörös össze copffolt hajából kiszed egy hajcsatot és így egy pár szál az arcába hullik. Bizonytalanul nyújtja át nekem és én rögtön a kocsi zárjában kezdek matatni.
-16 hónapja vagyok a szervezetben és ez a második ügyem. Egy héttel ezelőtt volt az első éles helyzetem. Hát mit mondjak- neveti el magát őszintén amitől rögtön szimpatikus lesz- Ha nem ment ki a mentorom akkor nem lennék itt- mondja továbbra is mosolyogva ám a tudat hogy kétszer több ideje van benne és ő csak nem rég ment felbosszant. Ben hazudott nekem!
-Na végre- mondom felsóhajtva mikor kattan a zár és már be is vágódunk a kocsiba, én az anyós ülésre ő pedig a kormány mögé majd elindulunk.
-Honnan tudtad hogy tudok vezetni?- kérdezi míg az utat pásztázza.
-18 vagy szerintem, 16 hónapja benne vagy. Nagy volt rá az esély- rántom meg a vállam míg betározom a fegyveremet.
-Neked ez az első ugye? Élesben?- kérdezi mosolyogva.
-Igen- mondom halkan és rá emelem tekintetem.
-Tudom mit érezhetsz de ne félj. Az elsőnél habozol a másodiknál félsz a harmadik már megszokás- mondja vállát megrántva és engem kiráz a hideg.- Ha már itt vagy 15 hónapja akkor fel kellet készülj rá lélekben is.
-Hét hónapja vagyok itt- mondom semleges hangon és érzem ahogy a levegő is megdermed.
-Vagy meg akarnak öletni vagy isten vagy- mondja falfehéren majd leparkol egy romos épület előtt.-Számoljunk a második esettel, akkor mindketten jobban járunk.
-Számoljunk azzal a lehetőséggel hogy tévedés történt és csak meg akarnak szívatni de túlélem- mondom nyersen majd bevágom a kölcsön vett kocsi ajtaját.
-Te tudod mit kell kihoznunk?- kérdezem míg ő is rendezi a fegyver készletét.
-Igen, egy elég értékes pendrive-ot. Kicsi átlagos és fekete- mondja váll rántva.
-Remek- mondom durcásan míg megállunk mind ketten a nagy vas kapu előtt- Midt ezt egy tetves pendrivért- sóhajtok fel majd megvárom míg bemegy az ajtón és utána megyek. A fegyvert két kézre fogva sietek előre. A folyosó végén két fegyveres őr áll.
-Háromra, enyém a jobb oldali- mondja majd lassan elkezd háromig számolni. Kilépünk a folyosóra és ő lő. De én nem. Elképedten emeli a fegyverét az őr felém és már látom amint lőne és ekkor húzom meg a ravaszt. Sokkolódva nézem amint holtan elterül miattam az az ember. Dermedten állok és nem értem mi történt. Hogy tudtam lelőni?
-Így folyik bele mindenki- lép mellém és átkarolja a vállamat- Megölöd mert feléled benned a védekezés ösztöne és ha már egyet megöltél mit számít még pár száz. Nem vagy rossz ember, nem vagy szent. A köztes úton járj- Mondja mosolyogva és tovább indul. Reflexszerűen lövöm le az elém kerülő emberek és védem a társamat ám a hálás pillantásai sem felejtetik velem a tekinteteket. Mindegyik lövés nekem is fáj.
-Kösz- mondja nagyot nyelve mikor mellette elhajítom a késem és a torkába áll egy fegyveres őrnek.
-Nincs mit- mondom még mindig talán fel sem fogva mit csinálok. Ha fel is fogom nem hiszem el hogy mindez valós és én teszem. Futva megyek a késért, erősen rántom ki és az könnyen kis is csusszan de utána látom amint a torkából felbuggyan a vér és hörögve kéri a segítséget. Legalábbis én ezt a szót tudom kivenni abból a bugyborékoló hangból amit kiad magából.
-Ne haragudj- mondom kétségbe esetten letérdelve hozzá. Szemei elüvegesedve néznek rám és tudom hogy meghalt. Miattam.
-Jade gyere már!- kiállt oda nekem és öntudatlanul ugrok fel a halott férfi mellől és állok meg mellette hátamat a falnak vetve míg újra tárazok.- Jól dobsz- mondja elismerően míg ő is újra tölti a saját fegyverét.
-Terv?- kérdezem felsandítva rá mire látom amint szemöldökeit megemeli majd vissza is engedi. Na ez nem jelent jót.
-Terv?- neveti el magát- Bemész és ami mozog azt lelövöd- mondja száját beharapva míg két kézre fogja a fegyvert.
-Ezt ki tanította?- hördülök fel mire elneveti magát- Na jó figyelj ez így nem lesz jó, akkor meghalunk- mondom fejcsóválva.
-Azt sem tudod hányan vannak bent lehet senki- mondja rám emelve értetlen tekintetét mire homlokon csapom magam. Sokkal előbb beküldenek ide egy olyan lánnyal aki nemrég majdnem belehalt az első feladatába és akkor majd ő vigyáz rám.
-Mindig a legrosszabbal számolj.- mondom neki míg oda nyomom kezébe a fegyverem és értetlenül elveszi azt, gyorsan hámozom le magamról a pulcsimat majd vissza veszem tőle a fegyveremet.
-Mikor szólók dobd át az ajtó másik felére ahol takarásban van mint te oké?- nézek rá nagy szemekkel és hátrább lépkedem. Bólintok egyet mire ő átdobja a fekete pulcsit és azt rögtön szétszaggatják a golyók. Futásnak eredek majd ugorva követem ruha darabomat. Egy golyó súrol de még így is épen érkezem a másik oldalra. Sziszegve mérem végig bal kezem de nem nagy seb.
-Jézusom- mondja kikerekedő szemekkel.
-Csak önmagadat ne csapd be. Akkor túlélsz mindent.- mondom míg két kezem közé veszem a megviselt anyagot és várok. Értetlenül néz rám majd az ajtóban megjelenik egy fegyver csöve. Nem gondolkodom, egyszer körbe tekerem rajta a pulcsit majd megrántom mindezt talán három másod perc alatt viszem véghez. Fémesen koppan a padlón. Nem habozok elő rántani a késemet és elvágni a torkát. Vergődve esik a földre és látom amint az én drága társam hitetlenkedő szemekkel néz rám.
-A harmincadik körül lesz megszokás- mondom lenézve a földön fekvő halottra.
-Oké háromra befordulunk, két lövés aztán vissza.- mondja kifújva a levegőt. Halkan elszámol háromig majd ki támasztva a fegyveremet befordulok. Az első reakcióm hogy elképedek a körülbelül húsz ember láttán. A második hogy az egész táramat kilövöm majd ijedten vissza bújok a fal mögé.
-Baszki- mondja a lány én pedig nyelek egy nagyot- Hányan vannak ezek után?- kérdezi kissé nevetve mire kinézek de rögtön rám lőnek.
-Úgy nyolcan. De ez csak gyors pillantás volt.- mondom elhúzott szájjal- Hogy hívnak?- kérdezem meg szemöldök ráncolva mivel nem hiszem hogy mondta a nevét, vagy elfelejtettem. Ez gáz...
-Tessa- mondja míg felém dobja a kését. Ijedten kapom el, hiába dobta lágyan és cseppet sem fenyegetően azért egy ismeretlen mikor felém dob egy kést nem épp kellemes és nyugodt érzés.
-Ezt most miért?- kérdezem értetlenül megrázva a kést a pengéjénél fogva.
-Mondjuk úgy hogy mikor el akarok dobni egy kést belevágok az ujjamba így inkább kibújtam az alól hogy megtanuljam. De neked jól megy szóval ezzel két embert letarolhatnál. Ha én dobom be akkor az senkit nem talál el- mondja kínosan vörös arccal mire bólintok egyet megértően. Megfogom a pengét majd befordulok és el is dobom. Elismerően bólint megint és én megismétlem ön magam.
-Hat maradt- mondom kissé feszülten.
-Van három töltényem- mondja elsápadva.
-Remek nekem nulla, akkor te lösz. Kezd ha szólók- mondom feszülten míg leguggolok és a halott férfihoz közelebb megyek- Most- mondom neki és ő kifordul. Amilyen gyorsan tudom behúzom a fal mögé a férfit.
-Négy maradt, egy hiba- mondja szomorúan mire bólintok és átkutatom a pasit. Kezei közül kitépem az automata fegyvert. Vissza megyek közvetlen a fal mellém majd leguggolok és kitámasztom a fegyvert. Mély levegőt veszek majd kihajolok és csak nagyjából célzok.
-Ez gyors volt- szögezi le majd belép a terembe. Míg ő a kis pendrive után kutakodik én vissza veszem mind a két kést és gatyám oldalába szúrom az egyiket míg a másikat a kezemben tartom.
-Megvan!- mondja vidáman és kisétál mellettem sietve.- Ha ezt vissza visszük akkor bent vagyunk- mondja boldogan míg kifele sietünk.
-Még nem vagyunk ott addig ko...-eddig jutok ugyanis rögtön kiugrik elénk egy fiatal srác. Késével Tessa felé vág de ő elugrik.
-Sajnálom- hadarom el és a kést gyomra felé lendítem de kezemet felfelé üti így a kés célt téveszt. Másik kezemmel arcára akarok sújtani de megfogja. Hirtelen ötlettől vezérelve míg arcomba mosolyog jobb kezemből elengedem a kést és ahogy zuhan alul újra meg fogom majd belenyomom hasába. Erőteljesen rámarkolok majd felfelé húzom egy fintor kíséretében és megtartom a fiút akinek szájából kibuggyan a vér és elmeredő tekintettel rám néz. Óvatosan fektetem le a földre és rántom ki belőle a kést.
-Köszönöm- mondja elfehéredve Tessa mire megfogom a kezét és kifelé kezdem húzni. Belököm a kormány mögé és futva huppanok be az anyós ülésre.
-Gázt!- kiálltok rá mikor a hátsó ablak darabokban hullik az ülésre egy pár golyó miatt.
-Túléltük- mondja elkerekedett szemekkel és szájjal.
-Ben nem fogja. Kinyírom azt a szemetet!- mondom mérgelődve míg a kesztyű tartóban kutakodom valami rongy után.
-Neked Ben a kiképződ? Ben Isgar? Haveeer- mondja nevetve- Nem csodálom hogy hét hónap után terepen vagy. Eddig még senkit nem vállalt el. Szerencsés vagy- mondja bólogatva mire felhördülök.
-Azt hiszem leszarom.- mondom mosolyogva míg a talált rongyba törlöm a vért a késről.- Ide adod a pendriveot?- kérdezem felnézve rá mire zsebéből kihúzza és oda dobja nekem. Idegesen pattanok ki a kocsiból mikor megállunk a főhadiszállásnál.
-Név- mondják az őrök a nagy vas ajtó előtt.
-Anyád- mosolygok rá és át akarok lépni de vissza löknek- Ennyi, kész- mondom mérgesen- betelt a cérna és elszakadt a pohár- morgok rájuk és hallom ahogy Tessa elneveti magát. Átvettem ezt a szólást Bentől akaratlanul is. A késsel támadok az örökre. Alig három perc alatt holtan hevernek a lábam előtt és idegesen nyitok be. Senki nem állít le hogy eljussak a főnök irodájáig. Tessa csak rohan utánam míg én kopogás nélkül lépek be.
-Gondoltam hogy te nyersz- neveti el magát a főnök és oda nyújt Bennek 20 dolcsit aki az asztalnak támaszkodva figyel.
-Hét hónap! Ő meg 15 hónapja van itt. Miért kellett már most embert ölnöm?- kérdezem mérgesen míg levágom a főnök asztalára a kis szart.
-Óh azért Jade mert te jobb vagy innen mint bárki más.- mondja Ben mosolyogva és késztetést érzek hogy valakibe bele állítsam a kést a kezemben.
-Tényleg Isten vagy- mondja nevetve Tessa majd megölel és kisétál minden szó nélkül.
-Íme a fizetésed- nyújt át egy köteg pénzt nekem a főnök.
-A mim?- nézek a pénzre nagy szemekkel mire Ben ellöki magát az asztaltól és a hátamra csúsztatja a kezét.
-A fizetésed hercegnő- mosolyog rám- Büszke vagyok rád- suttogja a fülemben majd gyengéden kiterel az épületből."

-Enyém ez az épület! Itt esélyed sincs ellenem- hallom meg a hangszórókból a főnök hangját és nekem rögtön egy szám jut eszembe. Egy szám ami olyan mintha a bérgyilkosoknak írták volna. Mosolyogva tárcsázom Davet.
-Törj be a főhadiszállásra érd el hogy mindenhol a Hollywood Undead- Another Way Out száma üvöltsön- mondom hadarva. Pár másodperc és meghallom dübörögni a zenét.
-Sokkal jövök neked- mondom mosolyogva.
-Morbid vagy- röhögi el magát ha jól hallom a többiekkel de nem köszönök csak kinyomom a telefont.
-You better run, better run, better run
Yeah, I'm coming after you when you sleeping at night
Yeah, there's nothing you can do
There's no place you can hide cause I'm coming after you- Kezdem magamban énekelni a refrénét míg előre haladva benyitok az első ajtón. És ezzel kezdetét veszi az én játékom.


34.Rész

-Hol vannak?- kérdezem végig  húzva a pengét karján. Igazán jó érzés látni ahogy kibuggyan a vére, ahogy szenved. Nem szól semmit, most sem. Őszintén talán még élvezem is hogy tovább kínozhatom. Hisz a szüleim is szenvedtek, öröm vissza adni. Lehet hogy a bosszú nem megoldás de aki azt mondja nem jó érzés az hazudik. Ám bármennyire is élvezem az idő sürget! Most fontosabb számomra Zayn mint a bosszú amiért eljutottam idáig. Feladom azt amiért küzdöttem érte és ez így van rendjén.
-Ide figyelj, erre nincs időm!- üvöltök a képébe míg a combjába állítom a késemet. Fájdalmasan felüvölt de meg se rebben a tekintetem. Húsz szaros percembe került míg megtaláltam ebben a fertőben. A fél munkaerőt szerintem kinyiffantottam de meg van a drága főnök. És legalább fél órája próbálom kihúzni belőle hol van Zayn és Ben húga. Össze vetve egy órát elpazaroltam eddig. Jó, nem pazaroltam mert mi tagadás ez volt a célom az életben de Zayn ideje fogy.
-Oké- mondom orrnyergemet masszírozva- Vagy nekem mondod el és akkor nagyobb valószínűséggel túléled ezt. Vagy megöllek és megkínozlak. Esetleg mégsem teszem és ha Ben felkel akkor tőle jobban kell majd félned talán mint tőlem. De tudod mit?! Nekem Zayn neki a húga, szerintem ketten fogunk kínozni és tudod hogy? Hogy ne halj meg. Gondoskodunk róla hogy évekig élj de minden nap meg akarj halni és nagyon jól tudod hogy képes vagyok rá mert Te alkottál.  Ha meghalsz, leszarom. Maximum az egomnak lesz jobb. Ha túléled akkor is el kellene menekülnöd mivel egyedül kinyírtam az egész királyságod.- sziszegem a fogaim között a képébe mire ajka megrándul így vicsorogva és utálkozva tekint rám.
-Nem kellet volna magam mellé állítani. Egy szörny vagy. Rengeteg ember vére tapad a kezedhez, csodálom hogy eddig bírtad vagy hogy még tükörbe tudsz nézni. Családokat tettél tönkre- fa arccal állom a szavait. Nem mondom hogy nem fáj az amit mond, csak éppen az hogy tudom hogy Zayn ugyan így kínozzák jobban fáj.
-Ha ezt hiszed ettől elsírom magam és hagylak elmenni akkor elég szánalmas vagy- mosolygom a képébe- El jött a pont mikor tökéletes leszek tudod? Persze hogy tudod, ez volt a célod. De nekem most az hogy megtaláljam ezeket az embereket szóval ha meg kellene ölnöm egy tucat ovist, terhes anyukákat na akkor talán elgondolkoznék. De mikor ilyen söpredékeket mint te? Könyörgöm- nevetek a képébe- még élvezem is- forgatom meg combjában a kést.
-Londonban vannak!- ordít rám mire felhúzott szemöldökkel kihúzom a kést a lábából.
-Te most hülyének nézel?- kérdezem értetlenül.
-A Temze mellett vannak valahol- hadarja gyorsan mikor már emelem a kést.
-Ugye tudod hogy az elég sok területet magába foglal- mosolygok rá.
-Dögölj meg- köpi felém a szavakat mire a késsel lassan kezdem levágni kis ujját a jobb kezén.
-Elég!- ordítja el magát és a könnye is kicsordul.
-Szóval hol vannak?- kérdezem meg de nem válaszol ezért az egész testsúlyom rá helyezem a késre és ez elég is ahhoz hogy levágjam az ujját.
-Oké!- ordítja el magát- Megmutatom hol van- vicsorog rám.
-Inkább mond el- javaslom neki mosolyogva és szívem örült tempót diktál.
-Hogy megölj itt?! Kösz nem- mondja tele gyűlölettel mire levágom róla a köteleket és megragadom bal karját. Így rángatom ki a kocsimig, jobban mondva segítek neki kibicegni. Lehet nem voltam túl kíméletes vele. Óh várjunk csak, pont leszarom. Az anyós ülésre ültetem majd beszállok a kormány mögé és gázt adok. Őrültség hogy magammal hozom gondolkozás nélkül? Igen. De az élet amiben élek is örült.
-Merre?- kérdezem feszülten míg a lábát köti el az övével.
-Jobbra- sziszegi oda nekem és már jobbra is rántom a kormányt- Balra aztán megint balra és másodiknál jobbra majd egyenesen. - hadarja el és már el is raktározom magamban az információt.
-Tudod soha nem gondoltam volna hogy ide jutsz. Azt igen hogy kideríted mi történt de hogy ilyenné válasz azt nem- mondja nevetve mire rásandítok majd újra vissza az útra- Hány videót kaptál hogy ilyenné váltál?- kérdezi érdeklődve.
-Egyet- mondom szárazon mire érzem ahogy meghökken.
-Tudtad hogy láttam mindent amit tettél?- kérdezi mosolyogva.
-Mivel te is fogadásokat kötsz gondoltam- válaszolok tömören.
-És azt tudod hogy Zaynee is látott mindent? Azt is amit velem tettél? Teszel? A beszélgetést?- kérdezi nevetve mire ujjaim elfehérednek a kormányon- Nem kellett volna neked adnom azt a munkát. Gondolhattam volna hogy nem leszel elég erős hogy a munkára összpontosíts.
-Akkor minek adtad nekem?!- kérdezem meg felemelve a hangom.
-Mert különben nem jöttél volna rá semmire. Tudod te mennyi pénzem van a Threeben? És neked köszönhető hogy elindult, szóval köszönöm szépen- neveti el magát továbbra is mire nem bírom tovább. Könyököm arcába száll mire fájdalmasan felordít.
-Ez nem segít azon hogy Zayn már tudja milyen szörny vagy. Ezek után elhiszed hogy veled marad? Hogy éppen kínozzák a fekete istenedet?- mondja tovább orrhangon.
-Befognád?!- kérdezem idegesen és tövig nyomom a gázt. Az hogy átlépem a sebesség korlátozást és minden más szabályt is megszegek az nem kérdés.
-Jó lesz látni hogy mész tönkre!- üvölti el magát mikor lefékezem a kocsit majd kiszállok belőle. Idegesen tépem fel a volt főnököm felőli ajtót, se szó se beszéd tépem ki a kocsiból.
-Melyik épület az?- kérdezem meg ordítva a földön térdelő gerinctelen mocsoktól. Agyamat átveszi a sötétség. Ezt le se tudnám győzni még ha akarnám sem.
-Ez az! Ez az a Jade akinek ki kell jönnie. A szörny!- ordít a képembe mire gondolkodás nélkül rúgom állon és így kiterül a füvön.
-Azt kérdeztem melyik épület az- sziszegem oda neki.
-A piros- mondja vérző szájjal.
-Örülök hogy tönkre tetted az életemet és sok más emberét is- mondom neki míg hajába markolok és felhúzom térdre. A tőrt előveszem a bakancsomból és hátra feszítem a fejét.
-Remélem odaát találkozol mindenkivel akinek a halálához egy csepp kis közöd volt. Mert akkor több félni valód van mint nekem- suttogom a fülébe majd egy könnyed mozdulattal nyakába állítom a kést majd kihúzom. A vér spriccelve lövell ki a nyakából beterítve a betont, vörösre festve azt. Körülöttünk sikítoznak de csak azt nézem hogy vergődik Ő a földön. A szüleim gyilkosa.
-Szörnyé lettél Jade Wyne- hörög felfelé nekem és én tovább nézem a halál tusáját.
-Senki ne kezdjen ki egy Wyne-al- sziszegem oda neki majd a kést vissza csúsztatom a bakancsomba és kezembe fogom mind a két Desert Eagle pisztolyt.
-Azt ajánlom fussanak!- ordítom el magam az utcán dermedten figyelő embereknek de meg se mozdulnak- És csodálkoznak hogy sokan antiszociálisak- rázom meg a fejem majd a levegőbe lövők. Na erre már mindenki elkezd futni. Mély levegőt véve indulok meg előre. Reményeim szerint az épület felé ahol Zayn van. Lábbal nyitok a piros épületbe és mind két fegyveremet máris használhatom. A folyóson holtan terülnek el sorba az emberek. Az folyóson lévő utolsó hullától kölcsön veszek egy gránátot. Mire készültek ezek mik jönnek?! Értetlenül húzom ki a kis pöcköt.
-Egy...Kettő..bassza meg mindenki- morgom az orrom alatt majd behajítom a folyósora. Ordítozás majd robbanás. Déjá Vu. Az egész épület beleremeg de nem omlik össze. Továbbra is kézre fogva mind két fegyveremet megyek tovább. Az egyik pillanatban a következő ajtó a cél a másikban hogy ne menjek neki a fegyveres embernek előttem. Utálom ezeket a "íjeszük ki belőle a szart, legyünk szellemek" feltűnést. Meghúzom a ravaszt de az egy számomra utálatos kattanó hangot hallat ami annyit tesz hogy "kifogytál seggfej!". Lövés helyett a markolatával sújtok az orrára. Amint eltávolodik tőlem már a melltartómnál van a kezem és ökölbe szorított kezekkel húzom elő a kis kést. Jobb lábamat előre csúsztatom majd meglendítem a kezemet. Holtan terül el; felvágott torokkal. Kezembe veszem azt a tőrt amivel a főnökömet szúrtam le az imént és tovább haladok. Lábbal nyitok be a következő ajtón.
Rögtön lehajolók a golyózápor elől. Kezemet kinyújtva szúrom hasba az előttem állott. felegyenesedve vállába kapaszkodva húzom felfele a kést, ez az a mozdulat amibe mindenki belehal. Térdemet neki támaszt kitépem belőle a kést. Érzem amint teste rázkódik a golyóktól. Gondolkozás nélkül hajítom el a késemet. Lábamat felemelve kihúzom a másik késemet és azt is eldobom. Nagyot taszítok a halott férfin aki eddig a pajzsomként szolgált, ezzel leterít egy fegyverest. Nem tétlenkedem, a hullával együtt mozdulok. Öklömmel kegyetlenül sújtok gégéjére. A fegyverért felvéve rögtön lőni kezdek.
-Ajánlom hogy a következő ajtónál egy lépcső legyen- mondom megállva az ajtónál. Két emeletes ez a szar, nincs kedvem több emberhez, mi maradna Luke-nak?! Nagyot sóhajtva és már lihegve lépek be. Sehol senki.
-Ne..nenene- kezdem hajtogatni magamnak. Az hogy jó helyen vagyok egyértelmű de ha nincs itt semmi akkor az egy dolgot jelenthet..bomba. A fegyvert eldobva rohanok fel a lépcsőn. Talán a háromnegyedéig jutok mikor mögöttem robban minden. Előre esve kóstolom meg arccal a beton lépcsőt. Fejem nagyot pattan rajta.
-Ki az a barom aki kitalálta ezt a versenyt és minek?!- ordítom el magam miután nagy nehezen felállok. A jobb lábam erőteljesen vérzik és sántítok is most már. Számban összegyűlt vért a sarokba köpöm. Ahogy érzem a fejem is elég szépen betört. Előhúzva a két maradék kisebb gépfegyverem közül az egyiket lépkedem tovább. Kés éleződik a torkomhoz. Hátrább lépek így csak a levegőt vágja el a torkom helyett ám én is hozzá simulok támadómhoz. Felfele fordítom a fegyver csövét és meghúzom ravaszt. Ordítva lép hátra a férfi a hangja alapján, ordítson is ha már átlövöm a kezét. Miért is lennének itt nők? Gyorsan fordulok meg és ajándékozom meg pár golyóval, üresen rúg vissza fegyver és én gondolkozás nélkül dobom el. Benyitok a következő ajtón és meglátom Zaynt egy székhez kötözve, mellette Ben húgát aki már csak hüppög és engem néz. Teljes mértékben hasonlít Benre. Mellettük van még egy harmadik személy is. Szintén egy lány.
-Kit váltasz ki?- jön nekem a kérdés és rögtön felmérem a szobát. Fekete helyiség. A falon egy kivetítő és 5 ember.
-A srácot és a középső lányt- intek a fejemmel feléjük de másik kezemben már két kisebb kés van.
-Egyet lehet- mondja a férfi és most ellöki magát az asztaltól amint csupa olyan dolog van amivel nagyon jól tudom mekkora fájdalmat lehet okozni.
-A srác- mondom keményen és már oda is lépek hozzá.
-Itt van Ben húga- sziszegi nekem. A kisebbik késsel elvágom minden kötelet amivel a székhez kötözték majd megölelem. Tudom hogy nem lesz semmi esélyem normálisan beszélni vele, ott volt rá az alkalmam a szállodában.
-Enyém a bal oldal tied a jobb, tudod hol a fegyverem. Vidd ki a lányt, kérlek. Lent áll a kocsim. A zsebedben van már a kulcs. Annyira szeretlek- mondom neki elcsukló hangon míg kezemet vissza helyezem hátára hogy az örök semmit ne sejtsenek. Erősen megölel de érzem hogy a fegyver már nincs a helyén, gyorsan fordulok meg. Mind két kést eldobom. Két ember miattam hal meg három Zayn miatt. Amilyen gyorsan tudok letérdelek a 15 éves lány elé és  elvágom a köteleit miközben hadarok neki.
-Elvisz a srác biztonságba. Ismerem a bátyád remek ember. Mond neki hogy nem az ő hibája. Légy jó- mondom és már lököm is Zayn karjai közé.
-Kérlek- sírja el magát a másik lány is de Zayn már ott van és kiszabadítja. Minden kést oda adok nekik. A két lány értetlenül nézi őket de Zayn elteszi őket. Ajkaimra nyom egy puszit de ellökve őt magamtól sietettem őket ki. Sírva rogyok le arra székre amiben eddig Zayn ült. Megmentettem. Megcsináltam. De ahogy annak sem örültem hogy én túl éltem így ennek sem örülök. Ben megöl, már ha előtte nem ölnek meg. Nem tudom mennyi ideje ülhetek ott kibámulva fejemből de két nagyobb férfi rángat meg és egy kopasz üvölt az arcomba hogy mindent elrontottam.
-Egy! Egyetlen egy embert lehet kiváltani mi nem tiszta ebben?!- ordít tovább.
-Remélem tudod hogy halott vagy- mosolygom rá mire keze hasamba fúródik. Köhögve hajolok előrébb de a két izomagy rendesen fog.
-Vigyétek a végjátékhoz. A másik kettő gyökeret is szedjétek össze- adja ki a parancsot- Ezt elintézem én.- köpi felém a szavakat. Erős ütés, előre esek de még mielőtt a földre érnék csak a sötétség jön és ki kapcs.

***

Erős ütés az arcomon mire szemeim kipattannak.
-Ezt muszáj volt?!- hallok meg egy mérges hangot.
-Arra hogy "Hercegnő" nem fog fel kelni.- hallok meg felhördülni más valakit és már tudom kik vannak körülöttem.
-Paraszt- sziszegem oda neki és ülő pozitúrába tornázom magam.
-Köszönöm- ölel magához Ben és látom amint egy könnycsepp lefolyik borostás arcán.
-Ahogy én is- mondja halkan mellettem ülve Luke.
-Szívesen- mondom nagyot nyelve vissza gondolva az eseményekre.
-Hogy találtad meg?- kérdezi Ben míg mellém húzódva a beton falnak dől ő is.
-Maci- mondom elmosolyodva- A maci amit meg kellett egyszer találnom- mondom a fejemet masszírozva. Rohadtul fáj.
-Tudtam hogy jót fog tenni- mondja elnevetve magát.
-Külön cellákba. A két srác egymás mellé a csaj a szemben lévő oldalra- halljuk meg tompán a dühös hangot. Rá pár másodpercre arc is társul hozzá. Ugyan az a kopasz faszfej.
-Téged különösen élvezni foglak- vicsorog a képembe míg az államnál fogva jobbra-balra forgatja a fejemet.
-Én is mikor kitépem a beledet- mondom vissza mosolyogva mire tenyere hangosan csattan arcomon.
-Ha még egyszer hozzá nyúlsz élve eltemetlek- ordít rá Ben mire Mr.Kopaszka mögém áll és a hajamba túr. Fájdalmasan megtépi és így az én fejem hátra feszül.
-Valahogy így ne nyúljak hozzá?- kérdezi nevetve és még egyet ránt a fejemen. Utálom ha ki vagyok szolgáltatva vagy ha meg kellene menteni. Én nem ilyen vagyok. A testem még tompa és minden mozdulat fáj de hátra nyúlva megragadom a kezét és előre rántom míg előre is hajolok. Háttal hangosan puffan a beton padlón.
-Ne érj hozzám- mondom neki nehézkesen míg a falnak támaszkodom.
-Őt a láncra- mutogat rám mérgesen miután felkaparta magát a földről- A másik kettőt csak zárjátok be- int a fejével és rögtön megindul felém két hústorony.
-Oké, tudjátok hogy nektek is fájni fog akkor miért próbálkoztok?- kérdezem egy elnyúzott arccal. Pont ehhez nincs kedvem a jelenlegi állapotomban.
-Harcias- röhögi el magát az egyik. Oldalra pillantok és akkor látom hogy mind két srácra ugyan így két melákot küldenek. Ben mosolyogva áll és figyeli hogy közelítenek felé. Régen verekedett, ki hagyta a fő momentumokat a versenyből. Megértem hogy pusztítani akar. Figyelmemet vissza fordítom a közelgő emberekre akik már számomra túl közel vannak.
-Kérlek- mondom egy fáradt fejjel de csak elmosolyodnak. Van értelme küzdenem? Nincs. Hogy fogok-e? Igen. Ellököm magam a faltól és máris az egyik tarkóján van a kezem. Erősen húzom fejét a térdemre ahonnan mint egy labda úgy pattan vissza. A társa az egyik karomon tervez rántani, ám mozdulok a kezével. Mögé kerülve elengedi az én karomat. Amint megfordul felém már mellkasára is rúgok. Bal lábamat hátra csúsztatom kezeimet pedig magam előtt tartom lazán. Fél oldalas mosolyra húzódik a szám, olyan régen volt ilyen alkalmam. Bárki bármit mondjon egy Bérgyilkos akkor tud a szakmában maradni ha van egy része ami legalább amit élvez. És nekem több van. Az egyik a verekedés. Törékeny lányként elverek két protein sátánt. Könyörgöm, ki ne élvezné?! Mind ketten megindulnak felém egyszerre és gyorsan. Ha ez egy hülye film lenne csak az egyik jönne nem? Tehetetlenül fordulok meg és futok a fal felé. Előre lendülök, az egyik lábammal távol tartom magam a faltól és el is lököm magam. Guggolva érkezem a hátuk mögé. Lábaikat elkaszálom és máris az egyiken ülök. Öklöm erősen sújt gégéjére többször is. Senki nem mondta neki hogy ez a munka veszélyes? Igazából ez a gyilkolási módszer már-már a védjegyemmé válik. Hajamat valaki a keze köré csavarja és már ránt is rajta. A fal fog meg és én nagyot nyögve tápászkodom négykézlábra.
-Anyád nem mondta hogy egy lányt nem így kell az ujjaid köré csavarni?- kérdezem nevetve felnézve rá. Jutalmam hogy belém rúg egyet mire hasamra tapasztom a kezem és fogaimat össze szorítom. Fáj mint a rohadás.
-Kurvára ki fogok nyírni mindenkit- Szűröm ki a fogaim között. Lábát lendíti az újabb rúgásra de nem vagyok hülye hogy hagyjam is neki. Bár menyire is fáj de gyorsan ugrom fel. Lába a beton falba ütközik én pedig rásegít a törésre azzal hogy a térdére rugók. Lába természet ellenes szöget vesz fel és az ordítása betölti a teret. Kissé sántítva, véresen, fáradtan és megviselten megyek mögé. Mély levegőt veszek majd fejét erősen és gyorsan a jobb irányba fordítom. Halk reccsenés és elterül a lábam előtt. Lassan fordulok meg és akkor látom hogy még mindegyik srácnak egy-egy van. Futva indulok Ben felé. Nem figyelmeztetek senkit. A támadó hajába markolok majd lefele; felém húzom. Test már-már híd alakot vesz fel mikor könyökkel sújtok a torkára és fulladozva esik össze. Ben erősen tipor nyakára és tudom hogy neki már menthetetlenül vége. Az ember leggyengébb pontjai a nyak környékén vannak. Tekintetemmel Luke-ot nézem aki épp be van szorulva a fal és egy fojtogató kéz közé. Nagyot sóhajtva sétálok oda. Igen sétálok. Nem annyira fontos mint Ben. Halkan lépkedem mögéjük. Kifordulva rúgok a férfi fejére mire megszédülve hátrébb lép. Lukenak ennyi kell. Olyan ütés kombinációval sorozza meg hogy a nézésétől lila foltjaim lesznek és fájdalmam.
-Ja, igazán nincs mit hogy másodjára is kihúztalak titeket a szarból.- jegyzem meg mosolyogva a falnak dőlve.
-Köszönöm- bólint mind két srác egyszerre mire legyintek.
-Mi lesz?- kérdezem ellökve magam a faltól de rögtön is vissza dőlök neki mert szédülni kezdek.
-Kétlem hogy okos lenne ha megszöknénk de amúgy is. Szarul nézel ki- néz végig rajtam egy fintorral Luke.
-Egy rakéta vető, tetőn ugrálás nem tesz jót az egészségnek. Ahogy az sem ha rádobnak egy poharakkal teli asztalra. Vagy ha felrobban mögötted egy bomba. Vagy ha két ilyen hú....
-Jó értjük- neveti el magát Ben.
-Téged meg hasba lőttek és kómában voltál- mutatok rá míg leülök a földre.
-Tehát maradunk- bólint Ben meg se hallva apró utalásomat.
-Fasza, jó kis idő töltés lesz- mondom szemeimet behunyva előre érezve a borzalmakat.
-Élvezzétek ki hogy csak pár dolgotok fáj- mondja Luke egy fancsali mosollyal mire elnevetem magam.
-Déjá Vu. 


36.Rész

-Adjátok fel- mondom a cellámban ülve hátamat a rácsnak vetve. Mióta meg tudtam hogy nem adhatom fel azóta nyaggatom őket.
-Nem- mondják egyszerre ami miatt elmosolyodom még ha ők ezt nem is látják.
-Én nem adhatom fel. Ti legalább igen. Egyikőtöknek sem ér ennyit- rántom meg a vállam mivel  tudom hogy engem néznek. Elvégre én vagyok a fő szám minden nap. Egy hete rohadunk itt és fogalmunk sincs semmiről. Mi történik kint. Nem tudom mi van Zaynnal, a srácokkal. Ems-el? Soha nem tudom meg. Legalábbis nem innen. Négy napja tudtam meg hogy konkrétan halott vagyok azóta igyekszem rávenni őket hogy ne szenvedjenek itt. Legalábbis szerintem négy, sok kiesés van. Mikor elalszom, elájulok a kínzások.
-Oké bevallom köcsög vagyok és leszarom típus. De csajszi, te a barátom vagy. Meg mentetted a lányom és ezért eleve tartozok. Nem hagylak itt. Ben meg még inkább nem.- hadarja el gyorsan. Aranyos, tényleg. Nem az a szörny akiről a legendák szólnak. Ben és én is bocsánatot kértünk már tőle. A kínzásokat már kezdem megszokni. De tényleg. Olyankor csak hagyom magam és ennyi. Korbács, kés, és egy váll ficam de vissza raktam. Tény hogy majdnem bepisiltem de vissza raktam.
-Ha ki mentek akkor ki tudtok szabadítani- mondom az utolsó mentsváram. Ha kint vannak akkor már biztonságban vannak. És lebeszélik majd őket róla. Meg van oldva. Túl szép volt hogy túléljem, én csak járulékos veszteség leszek.
-Ez mondjuk nem hülyeség- gondolkozik el Ben és magamban imádkozom hogy belemenjenek. Épp kérdezném hogy akkor benne vannak-e mikor nyitódik az ajtó és én rögtön felállok. Sam jön a cellám felé és tudom hogy ma a durvább kínzást kapom ha őt látom.
-A srácok feladják- hadarom el mikor már nyitná az ajtómat. Szemöldök felhúzva fordul meg mire szemmel ösztönzöm őket hogy mondják ki végre.
-Feladjuk- mondják ki egyszerre mire nevetve tapsol párat.
-Egy óra és mehettek is, addig vegyetek könnyes búcsút- legyint hátra és már kis is viharzik.
-Harrynek mond meg hogy ne veszítse el Ems-et. És hogy Ems pedig ne veszítse el Harry-t. Remek páros együtt. És Harrytől bocsánatot kérek amiért ennyire elfajult a Pet-es dolog de máshogy nem vette észre magát- kezdek hadarni mire Ben értetlenül rám néz.
-Kiszabadítunk- jelenti ki határozottan.
-Azért ha ez fuccsba menne szeretnék elköszönni a fontos emberektől.- mondom halkan mire idegesen megfordul majd öklével a beton falra sújt és én folytatom- Lou is tartsa meg a barátnőjét. Mind kettőt; a répát is. Örökké a répatesom marad- mondom mosolyogva míg leülök újra a földre- Liam ne hagyja abba a box-ot! És szintén tartsa meg a barátnőjét plusz a modorát. Niall falatozzon tovább és találjon magának egy csajt aki nem csak turnés. Dave hagyja abba a Hackelést és maradjon meg táncosnak, a bandám bármikor szívesen látja őt. Rángassa le a többieket és avassa be az igazi piszkos utcai táncba őket. Mert abban igazán jó.- mondom már lassan. Hisz ráérek. Percekig nem szólók semmit csak gondolkodom. Mit üzenhetnék Zaynnak?
-Ennyi?- kérdezi nagyot nyelve Ben mire megrázom a fejem és hagyom hogy kócos hajam az arcomba hulljon.
-Mond meg Zaynnak hogy sajnálom. Én küzdöttem de másokat nem fogok veszélyeztetni. És ezt meg kell értenie. Adjon magának egyedül egy hetet. Aztán egy újabbat a srácokkal. Egy újabbat a családjával utána pedig...-mély levegőt veszek majd kifújom és erőt véve magamon folytatom- utána pedig kezdje újra Pezzel. Menni fog neki. Írjon neki dalt, vegye le a lábáról. Szereti őt, tiszta szívvel és meg tudják oldani a problémáikat. Yaser remek apuka beszélgessen el vele és neki is köszönök mindent- mondom el az utolsó mondataimat.
-Én ez...-kezdi el Ben de közbe vágok.
-Kérlek- nézek rá könnyes szemekkel. A padlót kezdi fürkészni én pedig újra beszélni kezdek- Neked köszönöm hogy életben hagytál. Hogy felneveltél. Hogy egy kész remekművet alkottál- mondom mosolygósan mire elneveti magát- Köszönöm hogy vigyáztál rám, remek bátyó vagy. Menj és vedd a gyámságod alá végre az igazi húgodat. Szeretni fog, jó ember vagy. Zaynnékra tekingess rá néha. Annyi mindent akarok mondani de most semmi nem jut eszembe. De úgyis tudod miket mondanék. És komolyan én mindent meg bocsátottam neked szóval te is bocsáss meg magadnak. Semmi jó nem fog abból származni ha emészted magad. Ne állj bosszút senkin, és Zaynnak is verd be a képét ha eszébe jutna ez a hülyeség- nézek rá biztatóan de ő továbbra is a padlót kémleli.
-Luke, te is kapd össze magad és gondoskodj a lányodról. Jó ember vagy és szard le a pletykákat. Örülök hogy itt megismertelek- mondom mosolyogva mire vissza mosolyog rám. Szólásra nyitja a száját de nyitódik a vas ajtó.
-Ez nem volt egy óra- mondja rögtön Ben.
-Milyen kegyetlen az élet- forgatja meg a szemeit Sam és már mind a két srác fején fekete zsák van.
-Sziasztok, örülök hogy megismertelek titeket- mondom halkan míg kiviszik a két tiltakozó egyént.
-Egyedül maradtál- jön a rácsomhoz Sam mire csak megrázom a fejem.
-Soha nem vagyok egyedül- mosolygok rá- Nekem van életem. Barátaim, családom. Az hogy te egy tudatzavaros gyermeteg fasz vagy már nem az én dolgom. Felőlem megölhetsz. Tudom ki akarnak szabadítani de azt is hogy tudsz róla. Hogy nem fog nekik sikerülni. Hogy tudatni akarod majd velük ha végre megöltél de fogadj el egy jó tanácsot- lépek közelebb a rácshoz fenyegetően míg ő fa arccal figyel rám- Esténként soha ne aludj el mélyen fegyver nélkül. Írd meg a végrendeleted és éld meg a napjaidat úgy mintha az utolsók lennének. Mert valaki lesz aki nem törődik bele halálomba. És a te érdekeben mondom hogy az ne Zayn legyen mert amit te csinálsz velem ahhoz képest amit kapni fogsz móka és kacagás. Ha Ben kapna el akkor is őszintén sajnállak mert a kettő közül még mindig azt választanám hogy te kínozz ilyen szar módszerekkel. És ha netán kijutok innen amiben már őszintén meg mondom nem bízok akkor nem kell félned. Nem foglak megkínozni egyszerűen megöllek- mosolygom rá.
-Megható volt de egyenlőre élvezem azt hogy akkor kínozlak meg amikor akarlak- mondja egyszerűen.
-Hajrá- rántom meg a vállam és el sétálok a rácstól majd a falnak támasztva hátam leülök- Engem már nem érdekel- rázom meg a fejem. Sietve jön be két izom agy mire értetlenül nézek feléjük. Ők még nem kínoztak.
-Költözünk- vigyorodik el és a cellámon belül újra tangóra hívok két kifogyhatatlan idegbeteg barmot. Soha nem adom magam könnyen....


-Zayn Malik szemszög-

-Hagyd már azokat a kurva videókat. Jade is megmondta hogy ne nézd meg őket- kopogtat be hozzám újra Dave de nem érdekel. Újra indítom a videót és nézem amint egy székhez kikötözve azt nézni hogy gyújtják fel az otthonát. Hogy gyalázzák meg a szüleit és hogy csókolózom Pezzel. Ez az utolsó videó ahol még igazán Jade. Ahol beszól mindenkinek és kemény. Ez a videó változtatta meg. A többin hagyja hogy nyugodtan üssék, vágják kínozzák. Néha vissza szól de már rég kihunyt szeméből a fény ami engem mosolygásra késztet.
-Haver gyere, itt van Ben- kopogtat be idegesen Lou mire értetlenül meredek az ajtómra. Azt mondta Ben?! Futva érek az ajtómig és tépem azt fel. Ugyan ebben a tempóban érek le és látom meg Bent. Egyedül. Jade nincs vele.
-Hol van?!- kérdezem értetlenül mire csak lerogy az egyik fotelba és kezeibe temeti az arcát. Hányinger tör rám és rögtön én is leülök. Lábaim remegnek, kezem ökölbe rándul és csak Benre koncentrálok. Kizárok minden mégis annyi minden tör be elmémbe. Verziók, történések, tények, apró jelentéktelen mozdulatok, szavak.
-Mond hogy nem- nyelek egy nagyot és a szívem a torkomban kezd dobogni. Nem lehet! Nem halhatott meg. Túl jó hozzá! Túl élte, benne van a háromban! Hogy halhatott volna meg?! Ott nem szavad meghalniuk ott már csak kínoznak!
-Beszélnünk kell, de nyugi nem halt meg- mondja rekedtes hangon ám tudom titkol valamit. Asrácok feszülten ülnek le össze vissza a nappaliban.
-Ki mentett téged- néz rám egy elgyötört tekintettel- És a húgom, és Luke lányát is- rázza meg a fejét- Az idei verseny eléggé más volt. Eleve nem szabadott volna bárki mást kimenteni rajtad kívül- mondja fájó szemekkel. Nehezen vittem ki onnan a lányokat de megérte. Jade rám bízta őket és ha meg is kellet ölnöm pár ember de ki vittem őket!- Menny időt voltunk bent?- kérdezi körül nézve gondolom valami naptárat kereshet.
-Kilenc napja- vágom rá rögtön mire fancsalian bólint.
-Nem leányom álom volt. Főleg nem Jadenek. A harmadik napon ő belül meghalt- mondja elcsukló hanggal és egyre nagyobb gombóc keletkezik a torkomban.
-Akkor kellet kis videókat néznünk. Én dührohamot kaptam ahogy Luke is. Fájdalmas dolgokat láttunk. Jade pedig kiborult. Zokogott. Megölt két embert és majdnem az egész szar irányítóját is de össze tört- mondja halkan- Korbáccsal verték előtte úgy hogy elájult, nyolc embert küldtek rá szintén ájulásig. Egész nap ki volt kötve négy bilincshez. Kés, korbács, verés, ezeket kapta napi szinten. És mi ezeknek a töredéket kaptuk. Mert ő váltotta ki a személyeket. A harmadik napon kimondta hogy feladja mire képen röhögték. Szó szerint, ahogy minket is.
-Miért?- kérdezem félve választól mert.
-Mert elrontotta az amúgy is csalásra alapuló játékot.- mondja továbbra is halkan de hallani lehet hangjában a megvetést a dühöt.
-És akkor mi? Ott marad évekig?!- akad ki Lou felpattanva a fotelról de le tudom olvasni Benről a választ. Tudom még sem akarom felfogni.
-Megölik- mondja ki elcsukló hanggal mire érzem ahogy lesápadok. Minden kis jelenetünk lejátszódik előttem. Minden kis mondata, mozdulata. Azért hal meg mert jó ember. Magam elé dermedve próbálom feldolgozni. Körülöttem a srácok üvöltenek és tombolnak míg Ben csak az arcát takarva  szipog. Én pedig csak ülök és pislogok magam elé. Érzem ahogy a feszültség és a kétségbe esés nőttön nő a szobában. Testem meg se moccan szinte mint egy film pörögnek előttem a dolgok.
-Haver! A barátnőd megölik!- ordít rám Lou mire csak tovább meredek előre.
-Mindenkinek üzent valamit- mondja halkan el-el csukló hanggal Ben mire mindenki abba hagyja az üvöltést- Aki kíváncsi rá elmondom neki akkor amikor akarja- mondja majd feláll a fotelból és felém néz. Tovább bámulom a fotelt ahol ült még mindig hitetlenkedve. Nem lehet, ez nem lehet.
-Beszélnünk kell- mondja komolyan mire csak tovább meredek előre semmit sem reagálva. Nem tudom elképzelni mi lesz ha megölik. Komolyan nem. A legrosszabb dolgokat is eltudom de ezt nem. Nélküle kell majd élnem?! Képtelen vagyok eltemetni őt. Nekem ő az életem, most először 100%-osan szerelmes vagyok valakibe. Ki mondta hogy a szerelem mindent legyőz?! Ki hazudta ezt? Annyiszor voltam úgy vele hogy halott, mikor még nem voltunk ennyire együtt. És most? Akár már holnap össze házasodnék vele és erre megölik. Nem fogom kibírni, én ehhez nem vagyok elég erős. Nélküle a levegő vétel is fájdalmas és fölösleges. Egyszerűen kell nekem, magamhoz akarom ölelni. Látni akarom ahogy minden reggel mosolyogva kelt, ahogy elveszti az eszét mikor ketten vagyunk. Ahogy sírásig nevet a többiekkel. Ahogy izzadva próbálja a táncot addig míg az nem tökéletes. Ahogy a konyhában pörög össze-vissza csak hogy elég kaját tudjon csinálni mindenkinek. Ahogy mini pszichológust játszik és mindenkit helyre rak egy-egy kemény de hatásos mondattal. Akarom látni hogy mindenki irigykedve néz minket tudván ez az igazi szerelem. Magamhoz akarom húzni este az ágyban és a nyakába fúrni a fejem. Nézni ahogy a hajával szenved vagy ahogy feladva mindent szét terül az ágyamon és haját kifújja saját arcából. Mikor nyafogva rám borul hogy nem tudja mit vegyen fel, mikor hülyéskedve táncolni kezd a tükör előtt nekem vagy csak random elém ugorva táncolni kezd. Akarom hogy a hátamra ugorjon mikor én megyek elől a lépcsőn. Látni szeretném ahogy az arcomba fújja a füstöt utána pedig kinyújtja a nyelvét majd átnyújtja a saját szálát. Látni akarom a hülye vigyort a képén azután hogy az arcára nyomok egy puszit. Ahogy elvörösödik mikor bókolok neki. Ahogy el bambulva néz ki a fejéből. Érzeni akarom még hogy egy laza nap után az ölembe mászik és elhelyezkedik majd szinte elalszik. Ahogy sunyin és mosolyogva figyeli a többieket vagy hogy minden zajnál körbe néz és a szeme még ha nem is veszi észre pár pillanatig elidőzik azokon a helyeken ahova fegyvereket rejtett. Őt akarom. Érzem ahogy egyetlen egy könnycsepp kicsordul a szememből mindezt magába foglalva.
-Nem fogják megölni.- jelentem ki komolyan és felállok a fotelból- Vagy jössz vagy nem. Nem érdekel de tőlem senki nem veszi Őt el. Nem megy hogy csak így elengedjem. Nekem ő jelenti az életet- tudom jól hogy mindenki tudja hogy komolyan gondolom a szavaimat. Vagy segítenek vagy egyedül megyek.
-Mondtam hogy olyan mint Jade- mosolyodik el halványan miközben kikiabál és erre bejön egy férfi. Nem törődve mérem végig ahogy ő is engem.
-Gondolom te vagy a barátja- mosolyog rám mire aprót bólintok és kezet rázok vele.
-Te..Ez..Ő?- kérdezi dadogva és le sápadva Dave.
-Én, Zayn és Luke. A világ legjobb bérgyilkosa, igen. Tedd túl magad rajta Dave- legyint felé fáradtan Ben majd végig rajtunk és fintorogva megszólal- Ha mi nem szabadítjuk ki..- rázza meg a fejét Ben lemondóan.
-Ha ő nem akarja nem fogjuk- mondom vissza huppanva a fotelba.
-Teljes mértékben olyan mint Jade- mosolyodik el Luke mire féloldalas halvány mosoly terül szét a számon.
-Jade össze hozza az embereket, két liter kávét és melegszendvicset kérek! Megyek megkeresem hol van Zayn lételeme- csapja össze a tenyerét Dave és ölébe húzza laptopot.
-Jó kis táncosaitok vannak- füttyent egyet elismerően Luke majd leül velem szembe a fotelba. Átlagos élet? Átlagos barátok? Nekünk ez egy laza kedd délután egy kis balesettel... 


37.Rész

-Számolnunk kell vele hogy nem akarja kockáztatni az életünket- mondja elhúzott szájjal Ben.
-Elég lesz ha Malik lekapja, akkor tudja hogy szereti és úgy mentek ki hogy ő ledarál mindenkit- mondja egyszerűen Lou mire Luke hümmögve bólint.
-Van benne realitás- Állapítja meg Ben míg tovább nézni a kinyomtatott tervrajzot.
-Párszor már bevált- mondja mosolyogva Liam mire az én szám is mosolyra húzódik de rögtön el is tűnik arcomról. Mosolygok ha eszembe jut egy jó emlék és rögtön vissza is komolyodom mikor rájövök hogy talán többé nem lesz ilyen, soha.
-Azt akarja hogy Pezzel kezd újra- hadarja el Ben míg felnéz rám egy pillanatra. Szemöldökömet felhúzva nézek rá értetlenül.
-Megint hülye, reménytelenül hülye- rázza meg lemondóan a fejét Lou mire tovább meredek Benre elképedten.
-Ez tényleg hülye- mondom teljesen komolyan és hitetlenkedve.
-Ő felkészült a halálra. Azt hiszi nem találjuk majd meg ezért üzent mindenkinek egy kis szösszenetet.
-Szerintem le kéne tudni hogy ha esetleg nem jönnénk vissza- rántja meg a vállát Luke mire Niall felhördül.
-Ja szerintem sincs semmi esélyetek hogy vissza gyertek. Egy kezdeti legenda aki most irtó dühös mert a barátnőjét meg akarják ölni. A világ legjobb bérgyilkosa akinek a haverját akarják megölni és óh van még egy aggódó bátyó aki szintén a top3-ban helyet foglal magának. Azt a kis röpke tényt se hagyjuk ki hogy egy másik bérgyilkosért mentek aki szintúgy top3-as- kezd csapkodni össze-vissza Niall. Azt hiszem agyfaszt kapott. Igen határozottan agyfaszt kapott.
-Jogos- biccent felénk Liam mire megrázom a fejem.
-Remélem tudod hogy úgy őrzik azt a szart mint az elnököt.- néz rá felvont szemöldökkel Ben.
-Én már mennék- mondom dobolva a lábammal idegességemben.
-Nem tartom jó ötletnek hogy gyere, igazából próbálom húzni az időt hogy meggondolod magad- néz rám Ben mire fintorra húzom a számat. Legalább őszinte.
-Ne kezd, kérlek- mondom fejemet rázva.
-Jade ki akart hagyni. Örült hogy te nem folytál bele ebbe a szarba. Erre nem rég megöltél szemrebbenés nélkül jó pár embert- hadarja el mire szégyenkezve lehajtom a fejem. A szobában síri csend lesz úrrá és hökkent. Ez van, az embert sokkolja ha megtudja hogy a barátja gyilkos.
-Hidd el te jó ember vagy. És jó bérgyilkos is. Mint Jade vagy én. Kicsit másképp vagy jó mint az átlag a szakmában. Ben kitanulta és érzéke van hozzá. Mi ebbe születtünk csak te más tehetséggel is meg vagy áldva. És az hogy ennek születtél egyet jelent a sötétséggel. És mikor az a szar csak jön, eláraszt és nem tudod megállítani aztán mire feleszmélsz körülötted minden vér és egy élő sincs rajtad kívül- borzong meg Luke mire rákapom a tekintetem félve- Ne..-  sápad le ahogy rám néz.
-Mi ne?- kérdezi Ben értetlenül majd rám kapja a tekintetét- Ugye nem?- vált át ő is fal fehérre.
-Csak háromszor- mondom szemlesütve. Nem tudtam hogy Jade is azt érzi olyankor mikor én.
-Beavatnátok?!- hördül fel Harry értetlenül.
-Tudjátok van egy ilyen tökéletes bérgyilkos szerep- kezd hadarni Luke- Annyit tesz hogy nincsenek érzelmeid. Sokan azt hiszik ez egy olyan állapot hogy örökké tart de nem. Maximum órákra. Olyan mint amikor mérges vagy, törnél zúznál. Mi ki vagyunk képezve, ránk jön ez a sötét köd és megölünk mindenkit érzelmek nélkül. Nem idegesek leszünk inkább higgadtan agresszívek. Na már most aki elém áll egy gémkapoccsal ilyenkor elvágom a torkát mert egy kis veszélyt jelent. És akkor is megölnék valakit ha csak szimplán tudnám hogy van egy kis esélye kárt tenni bennem. És Zayn már háromszor túl volt egy ilyenen. És úgy minden munkámnál ilyenné válók. Jade nem tudom hányszor élte át. Akkor szar mikor vissza tér a sima kis cuki átlagos éned és rá eszmélsz hogy az előtted vérbe fagyott nő a feleséged akinek te vágtad el a torkát.- mondja semmibe meredő tekintettel és mindenki tudja hogy saját életéről beszél. Hogy ez az ő múltjának a meghatározó eleme.
-Az fasza- mondja elképedt arccal Lou feldolgozva elsőnek a hallottakat.
-Lényeg a lényegen hogy megyek- mondom míg megtámasztva magam a fotel karfáján felállok.
-Biztos?- kérdezi egy szomorkás tekintettel Ben.
-Nem fogok habozni, mikor meg kell húzni a ravaszt meg fogom. Nyugi- mondom biccentve mire megforgatja a szemét.
-Csak hogy tisztázzuk mennyit tudsz- mondja egy nagy levegő vétel közben Luke és az asztalra pakol egy kést és egy fegyvert. Egy dal a semmiből jut eszembe a fegyvereket látva és most értem csak meg igazán a szövegét. Nekem már meg van az indokom a háborúra. És az ő. Ő és minden amit nyújt nekem. Mert már körülötte forog az életem, köré építettem a jövőmet.
-Most komolyan?- nézek a kis próbámra mire mosolyogva a kezembe adja a fegyvert. Hátra húzom a kakast és ezzel ki is biztosítom mire érdeklődve figyel.
-Még a feltételezés is fájt- mondom neki míg halántékomba nyomom a fegyver csövet és meghúzom a ravaszt. Ems felsikít Lou annyit kiabál a többi sráccal együtt hogy ne míg Ben és Luke sokat mondó pillantást vállt. Ezzel az első próba szerintem már meg is volt.
-Óh hogy csesznétek meg ti Bérgyilkosok- kap a szívéhez Lou- Én elviselem a sztárságot és a vele járó szart de ez az én szívemnek már sok- mondja el fehéredve és még meg is sajnálom elnézve sápadt színét.
-Hallatszott mikor kibiztosítottam hogy egy árva töltény sincs benne- mondom értetlen fejjel Lounak mire le tudom olvasni az arcáról hogy elméjében csak annyit kérdez hogy honnan kellett volna neki ezt tudnia. És jogos, neki sehonnan. Luke a kezembe nyom egy konkrét tárat mire lazán a fegyver részévé varázsolom.
-Mit célozzak?- kérdezem unottan mire körbe néz a nappaliban. Vidáman sétál a kertre nyíló ajtóhoz majd kitárja.
-Az egyik lánc el van szakadva. Annak a hintának már mindegy. Lődd el a másikat láncot- rántja meg a vállát mire arrébb lépek egy lépést hogy tökéletes rálátásom legyen.
-Innen azért elé..-eddig jut Harry és már meg is húzom a ravaszt. A hinta a port fölverve ér földet mire lazán vissza csukja Luke az ajtót. A kezembe adja a kést és én a falnak támaszkodom míg a fegyvert Bennek adom. Elmegy a nappali legtávolabbi pontjába majd mintha csak peace jelet mutatna oda tapasztja a kezét a falra.
-Ez a lövő, dobó motherfucker kezem úgy célozz- mosolyog rám mire Ben elröhögi magát. Megfogom a kés pengéjét majd egyik szememet behunyva eldobom a kést. Pontosan a két ujja közzé áll.
-Az hogy nem mélyedtem bele nem azt jelenti hogy nem képeztek ki- mondom szemrehányóan mire Lou füttyent.
-Ha a banda befuccsol elmehetsz egy cirkuszba. Lehet saját számod is ezzel- röhögi el magát Harry.
-Indulhatnánk?- kérdezem Benre emelve a tekintetem mire a plafonra bámul majd vissza rám.
-Először hozzám, elég fegyver van ott mind hármunknak aztán mehetünk a hercegnőért- hadarja el majd bólint egyet bár szerintem inkább saját magát nyugtatja ezzel. Nem indul el csak bámulja falba állt kést majd száját beharapva rám néz.
-Ha te meghalsz engem megöl- mondja ideges és újra a késre néz.
-Jussunk el oda hogy legyen rá alkalma- mondom mosolyogva majd intek a srácoknak akik szomorúan néznek rám, Luke mindenkinek küld egy biztató mosolyt majd a vállamra rakva a kezét kilök az ajtónkon és végre elindulunk...

Jade Wyne szemszög: 

-Egész hozzá szoktam a régi kis szobámhoz. Kezdem azt érezni elkényeztetsz az utolsó napokban- mondom gúnyosan Samnek míg a nagy beton szobában az egyik sarokba megy újabb játékszerért. Ezen sincs ablak de sokkal nagyobb és nem annyira dohos mint az előző. A jelenlegi állapotomban ez már felér egy szerény ki hajléknak.
-Tudod, már arra fogadnak hogy meddig bírod élve. És ezt magadnak köszönheted hiszen felrúgtad a szabályokat- mutat rám az egyik kés pengéjével mire kissé össze rezzenek.
-Amiket ti is felrúgtatok?- kérdezek vissza felvont szemöldökkel mire felhorkant.
-Mi nem rúgtuk fel. Mivel mi hozzuk a szabályokat- mosolyog rám és tovább kezd kutatni.
-Belefáradtam- mondom unottan- Mindent kipróbáltál már rajtam, minden lehetséges módon megkínoztál. Miért nem ölsz meg?!- kérdezem fájdalomtól csillogó szemekkel. Elegem van.
-Neked nem a kínzás fáj. Neked a lelked fáj. Zaynee, a srácok, Ben és Luke. A szüleid- tárja szét a karját mosolyogva mire fintorra húzom a számat.
-A lényeg hogy fáj valamim. Értékelném ha vége lenne- rántom meg a vállam de rögtön megbánom a fájdalom miatt ami ezzel jár. Bárhogyan mozgok fájnak a sebek. A láncok amik rajtam lógnak.
-Nem, nem és nem. De lásd a jó tét lelkemet leveszlek a láncokról- mondja mosolyogva majd a kulccsal a kezében vissza térve szépen leveszi rólam mind a négy bilincset amivel ki vagyok kötve. Erőtlenül zuhanok a poros padlóra és fel sem kellek. Ha akarnék sem tudnék. Nem érzem a végtagjaimat. Nem mozdulnak.
-Jó tét lélek? Van lelked?- kérdezem össze szorított fogakkal míg a földről próbálom újra összekaparni elernyedt testrészeimet.
-Egy kevéske akad- sziszegi oda nekem míg megszokottan belém rúg. Szemeimet össze szorítva viselem el a fájdalmat ami lassan kezd szűnni. Három napot képes vagyok még várni. Megadom az esélyt hogy tényleg értem jöjjenek és kivigyenek. Három retkes kínkeserves nap még. Azt várom mikor kínoznak meg annyira hogy elájuljak. Egy ideig ki vagyok kapcsolva. Telik az idő, semmit nem érzek. Ez itt maga a mennyország- Szedd össze magad. Húsz perc múlva meglátogatlak- kacsint rám mire csak a fal felé fordulok és össze kuporodom. Mélyeket lélegzem és próbálom mozgatni a végtagjaimat mér egy kis sikerrel. Nagy nehezen betudom hajlítani a lábam aztán kinyújtani. De kegyetlenül fáj. Apró rengés. Értetlenül nézek körbe.
-Könyörgöm ők legyenek azok- mondom fejemet a padlón pihentetve. Lövés zaja üti meg a fülem mire felzokogok. Kétlem hogy más lövöldözne és ha itt vannak azt jelenti nem ilyen körülmények között kell meghalnom. Sam izzadtan ront be az ablak nélküli beton szobába az első lövés után tíz perccel.
-Még van úgy tíz percünk a randiig- mondom értetlenül már meg nyugodva. Erőtlenül törlöm le a könnyeimet de nem kelek fel a földről.
-Nem hittem volna hogy rád találnak a pincsijeid- sziszegi oda nekem és kibiztosítja a fegyverét. Köszönöm istenem! Lehunyva szemeimet könnyebbülök meg.
-Főnök alig ha vissza lehet ezeket tartani. Talán 3-5 percig- hadarja el egy berontó izomagy.
-Itt vagytok vagy százan és nem bírtok el három seggarccal?!- ordít rá mire a férfi kimegy és amint becsukja maga után az ajtót, vagyis inkább csapja, a lövések zaja eltompul.
-Három?- kérdezem értetlenül és félve. Érzem amint gyomrom felbolydul, tenyerem izzadni kezd és a félelem elönti a testem.
-Hárman- mondja mérgesen. Nehezen de lábra állok, imbolyogva támaszkodom meg a fal mellett.
-Maradj ott ahol vagy!- ordít rám.
-Főnök, Fred meghalt- nyit be szobába ugyan az a férfi majd ki megy de az ajtót nyitva hagyja. A lövések jól kivehetőek ahogy az ordítások is. Fogalmam sincs ki az a Fred de látszólag nagyon letaglózza Sam-et.
-Tudod mi vicces?- kérdezem tőle nehézkesen elmosolyodva.
-Az hogy megdöglesz?- nevet fel keserűen mire csak fintorogva megrántom a vállam.
-Bezársz három bérgyilkost és megkínzod őket és azt hiszed nincs következménye. Hogy azt mondod felrúghatod a játékszabályokat és megölhetsz engem és nincs következménye. Hogy alábecsülöd a mérges embereket- mondom keményen és megállíthatatlanul a szemébe nézve.
-Lehet hogy lesz következménye de téged megöllek- mondja feszülten és rám emeli a kibiztosított fegyvert. Sokszor kerültem ilyen helyzetbe még sem tudom megszokni. A testem folyton azt várja mikor borít el az óriási fájdalom. Mikor szaggatja ketté a húsomat a golyó. Mikor dördül el. A szívem a torkomban dobog, a hasam nyugtalan. A lábaim megremegnek a kezem megizzad és azon gondolkozom mit nem kellett volna csinálnom és miben hibáztam. Hogy most vajon meghalok-e.
-Azt már rég óta tudom hogy egy kés hegye által vagy egy golyó miatt halok meg. Nem újdonság. Az a kérdés hogy ez az a golyó-e- mondom szomorkásan ránézve- Megölhetsz de akkor itt fognak kínozni téged mikor meglátnak a testem mellet. Te már mindenképp halott vagy- mondom mosolyogva. A bosszú nem megoldás de cefet jó érzés, és a tudat hogy ez a kis köcsög meghal. Na az a remek érzés.
-Akkor segítek magamon- mosolyodik el gyorsan és már felém is siet.
-Ne!- ordítok rá mikor rá jövök hogy újra ki akar kötözni.
-Kussolj!- sziszegi a fogai között nekem míg a zsibbadt kezeimet újra bilincsbe fogja.
-Miért nem adod fel?!- ordítok rá míg megrántom a kezem. Nem bírok már tovább a láncokon lógni. Fegyverével erősen vág arcon mire elhallgatok.
-Hozzá ne merj érni még egyszer- ordít rá Zayn és látom szeme sötétségét. Látom amint Sam elmosolyodik majd a fegyver csövét halántékomba illeszti.
-A tökéletes végjátszma- mondja nevetve.
-Megörültél- jelentem ki csendesen míg a földet kezdem kémlelni. Még saját magam sem tudom hogy ezt Zaynnak szántam vagy Samnek. Mégis már most nyugodt vagyok mert ő itt van. Itt van velem és én szeretem őt. Mindennél jobban.
-Engedd el és elengedlek- mondja komolyan Zayn.
-Térdelj le oda és nem ölőm meg őt- mutat a betonszoba közepére mire Zayn gondolkozás nélkül rakja le fegyverét és sétál középre.
-Te megörültél?!- ordítok rá és végre szemembe néz. Apró mosoly fut át rajta. Egy olyan mosoly mintha csak egy turné után meglátna a repülőterén. Olyan pillantás minta minden rendben lenne. Olyan mintha a szerelmére tekintene...
-Térdelj le- mutat rá a fegyverrel mire már nyúlnék nyaka után de a lánc vissza ránt.
-Én esküszöm neked ha megölöd sírva könyörögsz az életedért, a dupláját kapod vissza annak amit velem tettél!- ordítok rá mire egy pillanatra megáll miközben Zayn felé sétál és vissza néz rám. Fa arccal fordul vissza Zayn felé. És újra; Déjá Vu. Ott térdel, szembe néz a fegyverrel amit egyenesen a homlokára fognak és nekem újra egy gondolatom van. Senki nem teheti ezt a pasimmal.
-Őszintén kíváncsi vagyok hogy fog reagálni mikor lelőlek. Pár képtől már rohamot kapott- mondja mosolyogva.
-Kérlek, ne- kezdek el könyörögni gombóccal a torkomban. A fegyvert mosolyogva tartja tovább. Zayn maga elé húzza a kezeit és mintha imádkozna össze kulcsolja a két kezét én pedig csak reménykedem. Reménykedem abban hogy nem imádkozik. Nem teheti meg ezt velem- Zayn, én szeretlek!- mondom elhaló hangon sírva mire a féloldalas mosoly megjelenik az arcán. Szeme kipattan és megriadok tőle. Sötét. Természetellenesen sötét. Térdelésből úgy ugrik fel hogy Sam lábát is kirúgja míg kezét amivel a fegyvert tartja eltaszítja az imádkozónak tűnő kezével. Olyan gyorsan húz elő egy másik fegyvert hogy szinte fel se fogom. Fa arccal és kemény tekintettel ragadja meg Sam torkát és így állítja talpra. Pontosan látom Sam hátát és hallom azt ahogy Zayn kibiztosítja a fegyvert. Szemeim elkerekednek majd össze rezzenek ahogy a tárat Sam hasába ereszti. Aprót nyögök és szemeim is kipattannak az éles és hirtelen fájdalomra. Nagyot nyelve elfehéredve nézek le hasamra. Vörös folt kezd át ütni pólómon. Van hogy az emberen átmegy a golyó de nem akarom elhinni hogy pont Sam-en megy át és hogy most bennem áll meg az a golyó. Az a golyó amit Zayn engedett szabadjára. Vérem patakozva folyik le lábaimon. Remegve és félve nézem az alattam lévő kisebb tócsa fokozatos növekedést.
-Úristen- leheli maga elé Ben és már mellettem van. Zayn ekkor néz csak rám és a sötét szempárból egy pillanat alatt lesz csoki barna, rögtön értetlenül és halálfélelemmel vizslat. Gyorsan kerülök le láncokról az én legnagyobb megkönnyebbülésemre. Luke rögtön kezét a sebre nyomja mire felnyögök és hátam ívbe feszül.
-Én lőttem le- dadogja halkan Zayn mire Ben hátra kapja rá a tekintetét majd újra vissza rám és a hasamnál csinálnak valamit ami nekem olyan fájdalmat okoz hogy fogaimat automatikusan szorítom össze, míg testem megfeszül, szemem hol kipattan hol össze zárul de próbálom magam erősnek mutatni. Fejemben egyetlen egy dal játszódik újra és újra míg körülöttem minden lassan elmosódik.
-Ne add fel- kiállt rám Ben mire csak nehézkesen rá pislogók, érzelem mentes arccal csinál továbbra is valamit Luke-al mégis tudom hogy belül üvölt, sír és fél. Mint mindenki. Fáradtan tekintek fel a szinte már zokogó srácra, arra aki lelőtt de még is szerelmes vagyok belé. Ölébe húzza fejem gyengéden és hajamat lágyan kezdi simogatni míg aprókat szipog.
-Eszedbe se jusson magadat hibáztatni- mondom halkan miközben egyre nagyobb fájdalom lesz úrrá rajtam. Fáj a légzés, a beszéd az élet hogy látom őket kikészülve, miattam sírni.
-Én lőttelek le Jadey- mondja halkan szipogva. A szívem hasad meg érte még sem tudok semmit mondani neki. Arcát nézem és boldog vagyok. Ha meg is halok akkor ez a legszebb halál amit választhatok. A karjai között veszem az utolsó levegőmet. Ő az akit utoljára látok, azt akibe szerelmes vagyok. Egy olyan srác aki mindent megadott nekem és tökéletes volt számomra. Aki nevetve átölelt mikor hisztiztem. Aki minden pillanatban vággyal telve nézett rám még ha a hajamat is téptem éppen. Aki akkor is vonzónak talált mikor izzadtan táncoltam a többiekkel. Olyan aki igazán tudta ki és mi vagyok de elfogadott, megváltoztatott és jobbá tett. Ő az a srác akiért megérte a sok év szenvedés és a mostani is. Mert akaratlanul az ujjaim köré csavartam és ő akaratlanul érte el hogy teljesen belezúgjak. Emlékszem minden kis pillanatra ami csak a miénk volt és minden fájdalomra, veszekedésre. Az érintésére és a vicceire, mindenre amit ő adott nekem. Egy Családot.
-Szeretlek- mosolygok rá majd fekete haján kívül egyre több sötétség lesz látó teremben. Lustán és meg könnyebbülve engedem át magam valami másnak egy könnyed fájdalom mentes érzésnek, mintha csak elájulnék. A nyugalom teljesen úrrá lesz rajtam és a testemen is de még hallom ahogy Ben ordít és Luke Bennek ordít de fel sem fogom mit. Viszont egy apró kis suttogás mindennél hangosabban hasítja ketté az elmémet, az ő mély hangja amit ha csak meghallottam kirázott a hideg.
-Örökké elraboltad a szívemet hercegnőm... 



Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!