2015. február 17., kedd

Blogajánló #38

A blog linkje: My Dad is Ashley Purdy


Prológus

A nevem Alexa Purdy, tízenhét éves vagyok és emo stílusom van. Mint az apukámnak, de ő nem annyira inkább csak fekete kedvelő. De ki is az apukám? Ashley Purdy. A Black Veil Brides, gitárosa. De mivan az anyámmal, de azt a nő személyt nem is nevezném anyámnak. Mikor megtudta hogy terhes, elakarta vetetni de az apám meg nem akarta, és hát itt vagyok apámnál. De vele se vagyok sokat, de amikor csak tud vissz magával minden hova. Hogy az ő szavaival éljek ; 'Apa szeme fénye.' 
Mást nem is tudok mondani magamról csak annyit hogy, imádom az apámat és fogom is. 


     *******                                                                                        
Az ágyamba forgólodtam és untam magam. 
- Alexa kicsim, gyere le mondani szeretnék valamit! - kiáltott fel apa. Sóhajtottam egyet és kimásztam az ágyból, és lecsoszogtam a lépcsőn. Lent meg az egész Black Veil Brides várt. 
- Gyere ülj le. - veregete meg maga mellett a helyet apa. Oda mentem és leültem. 
- Miért kelett lejönöm? - kérdeztem. 
- Mert lenne itt valami, amit el kellene mondanom. - vakargata a tarkoját apa. 
- Úgye nem lesz tesóm? - estem pánikba. Soha nem akartam tesót. 
- Mi? Dehogy. - mondta gyorsan apa. 
- Hála istenek. - sóhajtottam. 
- Oké, mindegy. Azt akartam mondani hogy; Turnéra megyünk. 
- De jó. Megint  elmész én meg itthon maradok. Kösz. - keltem ki magamból. - Ezt el kellett mondani? Hogyha reggel felkelek és nem találak akkor is tudom hogy turnéra mentél, hónapokra és én meg rohadthatok itthon. 
- Alexa kicsim, megértem hogy rossz neked de ez az életem. - mondta apa. 
- Megérted? Nem úgy hallom. Ez az életed, komolyan? Akkor én már nem is kellek. - szakadtam fel a lépcsőn, a szobámba. A szobámba érve becsaptam az ajtót és végig dőltem rajta és kitört belőlem a sírás. 
~ Ashely Purdy szemszöge ~ 
Néztem ahogy a lányom felrohan és fönt becsapja az ajtóját. 
- Hát Ash ezt jól megcsináltad. - mondta Jinxx. 
- Ne is mondjátok. Hogy lehetem olyan hülye hogy azt mondtam hogy ez az életem. - fogtam a fejem. - Hiszen ő jelenti nekem a mindent. 
- Ezt megértem haver. - veregete meg a vállam Andy. 
- Van egy ötletem. - tartotta fel a mutató ujját CC. 
- Igen, és mi az? - kérdeztem. 
- Mi lenne ha megkérdeznénk a koncert szervezőt hogy jöhet velünk mégegy ember. 
- De ez lehetetlen. - ráztam a fejem. - Csak zenészek jöhetnek. 
- Tud zenélni a lányod? - kérdezte. 
- Öhmm. Várjunk csak, igen tud. - jutott eszembe. Egyszer beíratam egy zeneszaköre és tud gitározni. 
- Remek, akkor már csak rá kell venünk a koncert szervezőt. - csapta őssze a tenyerét CC. 


Részletek a történetből: 


1. Fejezet  

~ Ashley Purdy szemszöge ~ 

- Robert kérlek had jöjjön. - kérleltem Robertet. Ki is Robert? A koncert szervező, aki egy makacs fejű majom is egyben. 
- Nem és kész. Mondtam nektek hogy csak zenész jöhet a turnéra. 
- Hát akkor kénytelen leszel bele egyezni, hogy velünk jöhessen. - mosolyogtam gonoszan. 
- Miért leszek kénytelen bele egyezni? - kérdezte. 
- Mert a lányom tud gitározni, és az is zenésznek számít. - mondtam. Láttam az arcán hogy nagyon gondolkozik. 
- Rendben. - sóhajtott. - Jöhet a turnéra, egy feltételel. 
- Mi az a feltétel? - kérdeztem. 
- Játszon itt a színpadon, mindenki előtt. - mondta, és elsétált. 

~ Alexa Purdy szemszöge ~ 

A kanapén végig dőltem és az mp4-emet elővettem, a füllhalgatomal eggyütt és használatba állítottam őket. A zene menüben ki kerestem a kedvenc számomat és elindítottam. Magam mellé tettem a készüléket és a könyvemet magamhoz vettem, olvasni kezdtem annál az oldalnál ahol tegnap abba hagytam. Élvezettel olvastam a könyvet, mindig is imádtam olvasni csak néha cikinek éreztem. De ki cikizet volna? Hiszen magán tanuló vagyok, amit már az elejétől fogva utálok, de apám ragaszkodik hozzá. Olyan mint egy börtön, csak fizetned kell érte. Valakinek a kezét éreztem a vállamon, ami miatt kissebb szívrohamot kaptam. Kivettem a füllhalgatomat, a könyvet meg magam melé tettem lapokal lefelé. Felnéztem az illetőre, aki nem más volt mint apám.  
- Szia. - köszönt mosolyogva. Na kezdődik a nyalizzás. 
- Szia, apa. - fordultam vissza. Semmi kedvem sincs vele beszélni. Azok után hogy azt mondta hogy a zene az élete. Akkor legyen vele boldog engem meg felejtsen el. Nem is bánom. 
- Mondanom kell valamit. - ült le mellém. 
- Mit? - kérdeztem magam elé bámulva. 
- A turnéról lenne szó. - kezdett bele. De én felláltam a helyemről és elakartam menni de megfogta a karom és vissza rántott. 
- Hallgas végig! - nézett a szemembe. 
- Jól van. - forgattam a szemem. Erre csak a fejét rázta. 
- Az van hogy beszéltem a koncert szervezővel hogy el e jöhetsz. 
- Igen? - néztem rá izgatottan. Mindent megadnék hogy velük mehetsek. Jó azért nem mindent. 
- Azt mondtam hogy tudsz gitározni, amit tényleg tudsz is. - vakargata a tarkóját. - De azt akarja hogy játsz mindenki előtt. 
- Hogy mivan? - álltam fel. - Nincs az az isten hogy én valaki előtt is gitározak. Előtted is nagy nehezen megy, bár már az is egyre jobban. De így olyan mintha belőknétek rögtön a mély vízbe. 
- Megértelek hogy izgulsz, de nincs mitől. - fogta meg apa a kezem. 
- Apa, te könnyen beszélsz hiszen mióta csinálod ezt. - ráztam a fejem. Tudom hogy csak nyugtatni akar de ez most semmit se ér. 
- De mi lesz ha elrontok valamit? - estem egyre jobban kétségbe. 
- Ne gondolkoz ennyit ezen. Majd segítünk gyakorolni ma este a srácokkal, és akkor semmi miatt nem kell izgulnod. - mosolygott. Nem kell majd semmi miatt izgulnom, hiszen az egész BVB előtt kell majd gitároznom. Ahogy ismerem magam biztos el fogok rontani valamit. Vagy el fog szakadni az egyik húr. 
- Rendben, köszönöm. De ha lehet most fel megyek. - mondtam. 
- Menj nyugodtan. - engedett el. Fel kaptam a cuccaimat és fel rohantam a lépcsőn egészen a szobámig. Ahol mindent az asztalomra dobtam, és a szekrényemhez mentem. Amit kinyitottam, és az alján ott lapult a gitárom. Amit még aputók kaptam a tizenöttödik szülinapomon. Azóta itt porosodik, mert nem tudtam hogyan használhatnám. De most már tudom és remélem nem fog csalódást okozni.  


2. Fejezet 

~ Alexa Purdy szemszöge ~ 

- Ez nem fog menni. - tettem le a gitáromat. A fiúkkal próbáltam, apa kérésére. Hátha segít legyőzni a lámpalázam, de semmi haszna nincsen ugyanúgy reszketek, félek mások előtt fel lépni. 
- De menni fog Alexa, csak gyakorolni kell még. - biztatott Jake. Nem mondanám hogy hittem neki, de azt sem hogy nem. Jake olyan nekem mintha a második apám lenne, és ezt ő is tudja. 
- Ti ezt könnyen mondjátok. Mióta ez csináljátok, jó hogy nincsen lámpalázatok. - álttam fel az ágyról, és az ablakhoz mentem. Néztem a tájat amit most hó takart. Ez egy kis mosolyt csalt az arcomra. Már gyerek koromba szeretem a havat. Apával sokat játszottunk, a hóba igaz sokszor meg is fürdetett benne. 
- Attól hogy régóta ezt csináljuk, nekünk is szokott lámpalázunk lenni. - állt mellém apa. Nem is vettem észre hogy felállt a székből.   - Igaz amit apád mond. - mondta Jinxx. - Mi is szoktunk izgulni, főleg hogy mit szólnak majd, például hogyha egy új figurát vagy akordot csinálunk. De mikor látjuk a rajongókon hogy tetszet nekik. Akkor ez a lámpaláz szerte foszlik. - mosolygott biztatóan. 
- Igazad van, ezt nem is tagadom. De még soha nem játszottam ennyi ember előtt. - húztam el a szám. 
- Eddig mennyi ember előtt játszotál? - kérdezte Andy. 
- Négy. - mondtam. Nem értettem miért kérdezi. - Ezt most egyébként miért kérdezted? - néztem rá kérdő tekintettel. 
- Mert van egy ötletem. - ment az ágyamhoz. Ahonnan elvett egy koala plüsst - igen vannak plüss állataim, de velük tudok csak elaludni. Olyan nyugtató őket ölelni, és amit Andy elvett a kedvencem volt. Még aputól kaptam, hatodik szülinapomra. 
- Mit akarsz, a koala plüssel? - kérdeztem, felvont szemöldökkel. 
- Ezt. - tette az arca elé. Meg kell mondani aranyos volt. Mi?  
Nem gondolhatok ilyet Andyről. Gondolta a tudat alattim. S, meg kell mondanom igaza volt, nem gondolhatok Andyre, mégis csak apám legjobb haverja, és idősebb mint én. Ez most ahozz hasonlít, mint az a 'Tiltott gyümölcs' fíling. 

- Andy, még mindig nem értelek. - tettem szét a kezem. 
- Ahjj. - forgatta a szemét. - Úgy teszek mintha én nem is lennék itt, csak az ártatlan koala bácsi lesz itt. - forgatta a plüssöt. 
- Kikéri magának, nem fiú hanem lány. - vágtam be a durcit. 
- Nem mindegy?! - kérdezte Andy. Ekkora hülyét, ez valami új faj.  
- Neked sem mindegy hogy, farkad vagy vaginád van? - röhögtem. - Jól van, elég, értelek. - mondta gyorsan. - Te is olyan perverz vagy mint apád. - mutatott a mellettem álló apámra. Aki csak nevetve tárta szét a kezeit. 
- És? Én imádok perverzkedni. - mosolyogtam perverzen. 
- Vettük észre. - forgatta a szemét, Andy. - De hajrá, próbálni. - ült vissza, a koala plüssel a kezébe. Amit maga elé tett. 
- Na hajrá, lányom. - tolt vissza apa. Az ágyra ültem, ő meg elém egy székre. Vettem egy mély levegőt és a kezembe vettem a gitárt. Becsuktam a szememet és lassan fel emeltem a fejem, s kinyitottam a szememet. Négy fejet láttam és egy koala plüssét. Próbáltam arra gondolni amit Andy mondott, hogy képzeljem azt hogy csak négy ember van itt és egy koala plüss. Vissza néztem a gitárra és játszani kezdtem rajta. Egyre jobban ment, és élveztem is. Mosolyogni kezdtem. Nehéz bevallani, de a fiúknak igaza volt. Sajnos de az van. 
   **** 
Kezembe a gitáromal jöttem le a színpadról, és mentem a fiúkhoz. 
- Na mit mondott? - futott hozzám apa, izgatottan. 
- Háááátttt. - húztam el. - Azt hogy…… IGEN! - kiáltottam. A fiúk oda jöttek egyenként megölelni és gratulálni. De Andy kicsit tovább ölelt. Amit furcsáltam, de nem tettem szóvá. Ezek után mindenki haza indult, mert holnap már megyünk is. Olyan jó ezt gondolni hogy megyünk, mert eddig csak annyit mondtam hogy mennek. De most már saját magam is megyek aminek végtelenszer örülök. 



3. Fejezet

~ Alexa Purdy szemszöge ~

Végre elérkezett a nap, és megyek apuval turnéra. Merem remélni, hogy nem kell majd valamelyik helyett beugranom gitároznom. Attól hogy játszottam Robert  meg még pár ember előtt, nem azt jelenti hogy már nincs lámpalázam. De egyet azért megtanultam a fiúktól, hogyha van lámpalázam az nem ciki, mert úgyanúgy nekik is van. És mikor láttam az emberek arcán mikor fent gitároztam a színpadon hogy tetszik nekik, akkor ez az egész lámpalázam szerte foszlott. Hogy is mondjam, feloldottam, igen ez a jó szó rá. Nem azt éreztem hogy egy csomó szempár rám szegezödik, hanem azt hogy apa meg a fiúk büszke tekintettel néznek rám.
- Kész vagy, Alexa? - nyitott be a szobámba, Jake. Megráztam a fejem, és ránéztem.
- Persze, csak el gondolkoztam. - mosolyogtam.
- Rendben, és min törted azt a szép fejed? - vette le az ágyról, a fekete böröndömet. Én megfogtam a másikat, és követem ki a szobámbol.
- Csak a turnén, hogyha valamelyikötöknek lesz valami probléma, például beteg lesz, akkor lehet hogy nekem kell beállnom helyette. - rágcsáltam az ajkamat.
- Miért gondolod hogy neked kell majd beállnod ha történik ilyen? - állt meg a turnébusz előtt.
- Mert mint Ashley gyereke minden számotokat tudom, és tudtommal csak ti lesztek ott meg én zenészek úgyhogy csak én jöhetnék szóba.
- Igaz. - fogta az állát, Jake. - De ne rágodj ezen, inkább élvezd hogy ilyen menő emberel lehetsz.
- De jó, jön Ronnie Radke? - tettem a hülyét.
- Mi..? Nem. Miért mondod ezt? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Mert azt mondtad hogy menő emberel lehetek, és hát Ronnie az. - vigyorogtam.
- Nem, nem az Ronnie. - rázta a fejét. Magamba jót röhögtem rajta. Imádom idegesíteni. Mint apám.
- Mi nem vagyok? - jött egy hang mögülem. A szemeim kitágultak, és elejtettem a kezembe lévő böröndömet, megfordultam. Megláttam Ronniet.
- Ronnie bácsi! - ugrottam a nyakába. Igen a bácsim, pedig apával nem is rokonok. Én se értettem az elején. De imádom Ronniet, úgyhogy nem hepalyoztam érte. Elenkezőleg, majd kicsatantam az örömtől. De ki nem csatana ki az örömtől, ha ilyen jó fej nagybátyja van. A hülye…
- Én is örülök neked kislány, de azért ne fojtsá meg. - tolt el magától nevetve.
- Miért? Nem szereted ha fojtogatlak? - tettem csipőre a kezem.
- Bocs, nem igazán. - tette ő is csipőre a kezét. Keresztbe fontam magam előtt a karjaimat, és durcásan megfordultam. Halottam ahogy mindkettőjük fel nevett. Ők is tudták, hogy csak hülyülök.
- Na Alexa, tudod hogy csak hülyültem, imádom mikor majdnem megfojtasz. - ölelt ál hátulról Ronnie. Mosolyogtam, és megfordultam a karjaiban, hozzá bújtam jó szorosan.
- Khmm. - köhögött valaki, azzal a céllal hogy magára vonja a figyelmet.
- Nem akarom megzavarni a meghitt pillanatot. - szólt oda Jinxx. Akit eddig nem is vettem észre.
- De indulnunk kéne. - muatott a buszra.
- Oké, csak egy pillanat! - szóltam oda neki. Bólintott és kézen fogta Jaket, és felrángatta szegényt a buszra. Vissza vezettem a tekintettem, a még mindig engem ölelő Ronniera. De ő a hátam mögé bámult, én is követtem a tekintettemel. Andyt nézte, aki egy szőke lánnyal beszélt, és a nyakát nagyon páztászta. A szemei olyanok voltak, mint a veszett vadnak, ami csak vár hogy mikor csaphat le az áldozatára. Olyan más volt most, nem volt annyira emberi. Inkább mint egy állat. Amit jobb elkerülni ilyenkor. Mintha megérezte hogy nézük, mert felnézett, és rám nézett a gyönyörű kék szemével. Úgy tanulmányozott - mint a vad a kiszemelt áldozatát - éhesen. Most komolyan megijesztett. Bár mintha eddig lett volna, olyan alkalom hogy így nézett volna rám. Andy a tekintettét Ronniera vezette, akinek a szorítása erősebb a derekamon. Újra visszanézett rám, és kacsintott egyet, és  a szőke csajhoz fordult újra. Nekem meg a gyomrom görcsbe rándult.
- Vigyázz vele! - suttogta bele a fülembe, Ronnie. Ezzel kirántva a gondolataimból, aminek örültem.
- Ezt hogy érted? - fordultam felé. Láttam rajta hogy tópreng a válasszon.
- Inkább nem akarod tudni. - engedett el. - De én megyek kislány, majd még találkozunk. - puszilta meg a homlokom, és el sétált. Mire szólhattam volna bármit is nem láttam sehol. Megfordultam és a buszhoz mentem, amire fel szálltam. Mindenki gépezet, és már Andy is rajta volt. Én leültem az egyik kanapéra, és csak bámultam magam elé. Ez az egész Andy dolog fel kavart. Miért nézett így rám? Miért mondta azt Ronnie, hogy vigyázzak vele? Miért.nem akarnám tudni? Sok kérdés kevés válasz.
- Kicsim, nem nézel ki valami jól, szerintem aludj egy kicsit. - simitotta apa meg a fejem. Igaz nem éreztem tényleg jól magam.
- Rendben. - álttam fel a kanapéról. - Alhatok a te helyeden? - kérdeztem apát.
- Persze. De sipirc aludni, szarul nézel ki. - viccelődött.
- Kössz fater, én is szeretlek. - mentem apa fekvő helyére. Levettem a cipőmet és be bújtam a meleg takaró alá. Nagyon vert a víz, és fáztam. Lassan lehunytam a pilláimat, és mély álomba merültem. 


Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése