2015. január 3., szombat

Blogajánló #32

A Gonosz Álarca 


Bevezető: 

"Az élet fájdalommal, és csalódással teli. De az emberek azt mondják hogy, ezeken lépjünk túl. De hogyan? Ez a kérdés foglalkoztat minden embert. Addig a napig, engem ez nem is foglalkoztatót. 
                                             **** 
 Anyámmal a sztrádán mentünk, az új házunk hozz. Egy kimondhatatlan nevű kis faluba. Azért döntötünk úgy hogy elköltözünk, Californiábol. Mert az előző házunkba egyik éjjel betörtek és édesapám akkor halt meg. Tudom hogy csak engem védett meg, mert a golyó amivel rám célóztak. De ő elé ugrott és szíven találta. Azóta is rémálmaim vannak, ezért gondolta anya jobb ötletnek ha elköltözünk. Néztem az el suhanó tájat. Minden olyan békés és, nyugodt volt. Bárcsak ilyen lenne az én, lelkem is. Be fordultunk egy erdős, tájon és pár métert mentünk még. S, meg álltunk egy elég réginek tünnő háznál. Már a növények is, kezdték be nőni. 
 Vér fagyasztó volt a ház. Anya kiszállt a kocsiból, én is követtem. A bejárati ajtóhoz sétált, és a táskájában kutatva meg találta a ház kulcsát. Ki nyitotta az ajtót és bement. Akkor még nem sejtettem hogy, ezzel a pokolba is ajtót nyitott. Utána mentem és, körbe néztem a házba. Belül nem volt annyira rossz állapotba, inkább csak kint volt az. A lépcsőn lassan fel sétáltam, és meg kerestem a szobámat. Mikor megtaláltam lassan, be nyitottam és bementem.  Nem mondanám, hű de szépnek de elmegy. A szemem egy íráson akadt meg, vagy inkább kaparáson. Az ágy fölött volt. Oda mentem és, megnéztem. Ez volt oda írva; "Maga a megtestesült gonosz! Egy szóval; A Gonosz Álarca!" 



Részletek a történetből: 

"1. Fejezet | 1. Rész 

~Rebeka Szemszöge~

Lassan már 2 hete hogy, az új házunkban vagyunk. Amit igazából nem is mondanék újnak. De ezalatt a 2 hét alatt rengeteg, dolog történt. Kisebb-nagyobb. Most mondok nektek egyet; minden áldott este úgy érzem mintha figyelnének. De nem anya, ő biztos nem mert azért ilyenkor ő már húzza a lóbört. Mert szegény ebben a hónapban, reggeltől-estig dolgozik. De van egy olyan érzésem hogy, valami nincs rendben evvel a házzal. Nem tudom mi?! Ez a baj, de van egy olyan érzésem hogy, nem e világi. Tudom hülyeségnek hangzik, de én hiszek is meg nem is benük. Meg magyarázhatatlan ez az érzés, olyan fura de én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel evvel a házzal. Olyan mintha valami már, évszázadok óta itt portyázna, vagy lakna, és nem akarna elszakadni a háztól. De csak éjszaka van az az érzésem, hogy figyelnek nappal sose, ez olyan vámpiros dolog. De ez röhej, mert én pont a vámpirokba nem hiszek. Ez csak valami hülye, kitalált lény ami, évszázadok vagy évezredek óta, rémisztí meg az embert. Annyit tudok róluk hogy, valami Káin (Káhim) nevű férfival, kezdődött az egész mítosz, vagy ahogy én mondom mese. Attól hogy hiszek a természet feletti lények be, de egyedül benük nem, ez valahogy így van nálam. 
                                                  *** 
Szombat délután van, és anyu szokás szerint - egész áldott hónapban - dolgozik. Az nem kétség hogy halálra unom magam. Mi lenne ha, kutakodnék egy kicsit a ház iránt? - jutott eszembe. Végülis nem rossz, ötlet legalább nem unom magam halálra, és a házról is meg tudok valamit. Azt mondta anya hogy, van egy könyvtár a házban. Annyira emlékszem hogy, a második emeleten van. Na hajrá keresésre fel! Felsétáltam a második emeletre, és a jobb kéz felőli oldara kezdtem el keresni. Mindengyik szobába be nyitottam, de semmi akkor úgy tűnik marad a bal oldal. Hátra fordultam és átt mentem a, másik oldalra. Mindengyik ajtón be nyitottam, de semmi, már csak egy maradt amit nagyon megviselt az idő. Űtött kopott volt, és a fekete festék már kopott le róla. Lassan meg fogtam a kilincset, és lenyomtam. Az ajtó nyíkorogva kitárult, és a feketeség láttam semmi mást. Óvatosan fel emeltem a lábam, és úgyanúgy óvatosan letettem. Mellettem lévő falon kezdtem el, kapcsoló után kutatni de semmi. Sóhajtottam egyet, és a nadrágom első zsebébe nyúltam az, öngyújtomért. Mikor megtaláltam kivettem belőle, és lenyomtam hogy világos legyen. Ötödik próbálkozásra sikerült is, magam elé világítva kezdtem el, menni előre. Közben tapogatoztam, valami gyújtható dologért. Kezemmel egy fémes dologhoz értem, oldalra fordultam és oda világítottam. Egy gyertya volt, fém tartóval, megfogtam és az öngyújtommal meggyújtottam. A gyertya kanóca hatalmas lángal égett, evvel jobb látási viszonyokat adva nekem. Segíts!- hallotam meg egy női hangot. Hátra fordultam de senki, nem volt ott. Segíts! Újra az a meg gyötört női hang. De honnan jöhet?! Olyan mintha a fejembe, beszélne. Gyere előre! Szólt újra a női hang, a fejembe. Engedelmeskedtem neki, egymás után rakva a lábaim, mentem előre. A fejem végig le volt hajtva, mintha félnék hogy valami borzalmat, látnék. Ez részben igaz volt de, részben nem egyszerűen csak a cipőm, izgalmasabnak tűnt. A lábaim hirtelen megálltak, de nem maguktól, olyan volt mintha valaki irányítóta volna őket. Nézz fel! Szólt a női hang. Lassan felemeltem a fejem, és egy újabb kopott ajtó volt előttem. Nyisd ki! A kezemet lassan felemeltem, és a kilincset lenyomva kitárult az ajtó. A gyertyámat magam elé emeltem, szem magaságba, és valami fekete pacát láttam felém közelíteni. Nem sokára meg láttam hogy mi, közelít felém. Egy baszottul nagy denevér, repült felém. Egy hatalmasat síkitottam és, leguggoltam a denevér meg nyugodt szívvel, repült el feletem ki a szobából. Ohhh, hogy ütne el egy repülő! Fölálltam és lassan besétáltam, a szoba tele volt régi bútorokkal. De a nagya le volt takarva, és tiszta por volt minden. Egy nem volt letakarva, és egy hatalmas könyv volt ott. Mikor már nyúlni akartam, hogy meg nézem, az ajtó hirtelen becsapódott. Gyorsan megfordultam, és oda rohantam és elkezdtem ütni de semmit se hatót. Szemeim ki kerekedtek, és elkezdtem hátrálni az ajtón végig, karmolás nyomok voltak. S, az volt bele karmolva hogy; 'Meg vagy!' " 


"1. Fejezet | 2. Rész 

 Levegőt is alig mertem venni, annyira lessokolt a látvány. Mikor bejöttem még nem voltak, az ajtón karmolások. De ami legfőképp megrémít hogy ez van, bele karmolva;'Meg vagy!'  
Ez mégis mi a jó istent jelent, vagy egyetalán nekem szól?! Mert lehet hogy, egy régen itt élt gyerek bele karmolta. Mikor egy másik gyerekkel játszott, és ezt csak poénnak szánta. De én mikor bejöttem nem figyeltem meg,  és ez már magyarázat arra hogy, nem láttam meg. Igen biztosan ez a logikus magyarázat. 
 Hátat fordítva az ajtónak, kezdtem el keresni egy kijáratot. Mert ahogy a rángatásból iétltem, azt az ajtót ki nem, fogom onnan a helyéről mozdítani. Még ha imádkozom se. 
 A leterített bútorok között sétáltam, és mindenek dohos szaga volt, és porzott, ezért sokat köhögttem. A lábam megakadt valamibe, én meg szépen átestem rajta. Föl néztem a padlóról, és a lábaimhoz, kaptam a tekintettem, egy kis ládika volt ott. A kezem  a ládáhozz nyúlt. Mikor már majdnem hozzá értem, hirtelen a láda fedele, kinyitodott. Vissza rántottam a kezem, magamhoz. De a kíváncsiság nagy úr, ezért fél szemmel bele néztem és, egy naplót láttam, a belselyében. A kezemet újra kinyújtottam és, kivettem. Maga a napló nem volt, nagy szám, egy sima bőr borítású és egy madzagal megkötött, volt az egész. A madzag csak azért kelett, hogy valami össze tartsa, a lapokat, többre úgy se lehetett volna használni. Mert ha az ember kiváncsi volt, mint én, akkor csak kibontotta a, madzagott. Így a kivácsinság miatt, kibontottam a madzagott, és kinyitottam. Amit elsőnek meg láttam az, egy név volt. Emily Troy. Már a nevéből is rájöttem hogy, biztos nemesi családból származott. A lapok már kezdtek, barna árnyalatott felvenni, és pár darabka a szélükről, hiányzott. Mint ahogy mondani szokták, 'Az idő vas foga'.  Tovább lapoztam, persze óvatosan, mert ki tudja hány éves már ez a napló. A lapon gyönyörű írás volt, és majdnem minden sor, végén egy szív volt rajzolva. Elolvasam vagy, ne? Mégis kinek lenne, ebből baja hogy bele olvasok. Mert aki írhatta az, már biztosan, nem él. A naplót be csuktam, és magamhoz szorítva felálltam. A gyertyámért mentem, amit még leraktam egy asztalra. Gyertyával a kezembe, kerestem egy széket és, leültem. Pont úgy ültem hogy, egy asztal volt mellettem. Letettem rá a gyertyát, és a naplót, kinyitottam ahól olvasni szeretném. S, a gyertyát úgy igazítottam, hogy rendesen lássak. Elkezdtem olvasni. 
 Ma megint láttam, az arca, komoly és tekintéjt parancsoló volt. A szemei olyannak voltak, mint a tenger. Egész nap bírnám nézni, pislogás nélkül. Tudtam hogy nem lett, volna szabad de, bele szeretem.  
 Hirtelen kicsapodot, az ajtó amit láttam nem akartam, el hinni."


"1. Fejezet | 4. Rész

   ~Andy Biersack szemszöge~  
A Whisky-s üveget a kezembe fogva, mentem be a nappaliba az aktuális döngeti való csajhoz. Le huppantam mellé a kanapéra, és a Whisky-s üveg tetejét le csavarva, ittam belőle egy nagy kortyot, imádtam az érzést mikor a nyelő csővemet égetí, az enyhén keserkés íz. Oda nyújtottam az üveget a csajnak, aki szintúgy jól meghúzta. Maga a csaj nem volt nagy szám, szőke haj, fekete szűk egybe ruha ami rohadtul rövid volt, és ez még meg volt turbozva hogy, hatalmas mellei voltak. Bár igazszág szerint a barna hajú csajok, jobban bejönnek de egy dugás erejéig megteszi. Már csak egy kicsi volt a Whisky-ből az üveg, alján és ahogy a csajon láttam már, azért valamennyire részeg volt. Kivetem a kezéből, az üveget és az asztalra tettem. A váláról hátra dobtam a szőke haját, és apró puszikal leptem el a fel fedett területet. A levegőt gyorsabban kezdte venni, és a pólómba markolt. Végig döntöttem a kanapén, és a combjai közé férkösztem. A megfogtam a pólóm alját, és egy rántásal levettem és a földre dobtam. A felső testem láttán, nehezebben lélegzet, és a szája is tátva maradt. Fölemeltem egy kicsit, és a ruha cipzárját lehúztam. Gyorsan kibújtattam belőle, és az ajkaimat megnyalva, konstáltam hogy nincs rajta melltartó, legalább avval már nem kell kinlodnóm. Újra a nyakához hajoltam.    - Várj! - állított meg. - Mi az? - néztem rá. - Még a nevedet sem tudom. - magyarázta. Istenem az most miért fontos. - Andy! - válaszoltam. - Én meg Amanda. - mondta. - Jól van ez is meg volt, most meg hagyad, hogy megdugjalak. - jelent meg egy perverz mosoly az arcomon. Meg szepenve nézett rám és, a szemei szikrákat szórtak. Felakart állni a kanapéról de a, kezemmel vissza nyomtam. - ENGEDJ EL! - síkította. Nem törődve avval hogy fáj-e neki, lefogtam az egyik kezemmel, az ő kezeit és letéptem a másik kezemmel, a bugyiját. Rúgott és kapálozott, de semmit se, segített a helytetén csak rosszabitóta, mert így hamarabb elfárad. Az övemet kikapcsoltam és lerúgdaltam magamról, a nadrágot. A boxeremet is levettem, a férfiaságommat megfogtam és egy erős, lökéssel már benne is voltam. - EZ FÁJ! - ordította. Az arcát könnyek szántották végig, és a fejét ide oda lobálta. - Ne ríj már ennyit! Ki lehet ezt bírni. - néztem rá mérgesen. Hatalmasat lökték rajta, és közben a melleit markolásztam. Éreztem hogy már nem kell sok, és annak érdekében hogy hamar elmenjek, még gyorsabban mozogtam. Aminek meg is lett az eredménye, mert 1-2 percen belül el is mentem. A lány mellkasára hanyatlotam és a levegőt gyorsan vettem. Lassan kihúztam magam belőle, és felálltam. Föl vettem a földröl a boxeremet, és fel vettem. Amanda még mindig bőgőt, mint egy gyerek. - MEGERŐSZAKOLTÁL TE, ÚTOLSÓ SENKI HÁZI SZEMÉT! - síkította. - Igen és, ebben mi a probléma? - kérdeztem teljesen nyugodtan. - HOGY MI A PROBLÉMA, AZ HOGY MEGERŐSZAKOLTÁL! - sikitotta újra. - Hagyd már abba ezt az idióta kiabálást, mert már szét meg a fejem! - kezdtem mérges lenni. - Te csak ne parancsolgas nekem! - feleselt vissza. Kezd már elegem lenni ebből a csajból, a bal oldali komodhoz mentem, és kihúztam a felső fiókót. Kivettem belőle a fegyverem, és a csajra irányítottam. A szemei el kerekedtek, és gyorsan fel kapta a ruháit és megpróbált el szaladni. De meghúztam a ravaszt és fejbe lőttem. A fegyvert hanyagúl el dobtam, és konyhába mentem a cigimért. Miután megtaláltam kihalásztam egy szálat, és meggyújtottam, szívtam belőle egy mélyet, s letűdöztem. Egy valami viszont nagyon zavar, hogy hova fogom el rejteni a holttestet. Az nem zavar hogy össze vérezi a szőnyeget, mert azt már meg szógtam. De még is hova a jó büdös francba vigyem, mert nem sétálthatok le csak úgy egy hullával a válamon. A gondolat menetemet a csnegő zavarta meg. A cigit el nyomva, mentem kinyitni az ajtót. Mikor kinyitottam egy nem várt, ember volt ott.     - Maga? - néztem rá undorodva." 



"1. Fejezet | 5. Rész 

~Rebeka Justice szemszöge~ 
*Másnap reggel* 

 Felkeltem, pedig semmi kedvem nem volt, mégis kinek van kedve. Főleg hogy ma, van az új iskolába az első napom. Semmi hangulatom nincs hallgatni, az udvaron és a folyóson, a plázacicáktól, hogy ki dugta meg őket előző este. Ezen mégis mi olyan nagy szám, inkább az ő helyükben el szégyelném magam hogy, a fél várossal már le feküdtek. De az ő dolguk majd ha nincs apuci meg anyuci, hogy adjon pénzt ha nem dolgozni kell érte, akkor majd ott fognak sírni hogy nincs push-up melltartóra pénz.  
 A kezeimre támaszkodva fel nyomtam magam, és a fürdőbe mentem. A tükör előtt megálltam, és a csapot megnyitva locsoltam egy kis vízet az arcomra. A kezeimmen támaszkodva a márvány pulton, néztem bele a tükörbe. A szemeim alatt halványan de, azért látszottak a táskák. De erre eleve fel voltam készülve mert, egyetalán nem bírtam aludni. Folyton azon járt az agyam, ki volt ez a fiatal női szellem. S, ki az srác aki a képpen volt, és miért volt rá írva hogy 'Vigyázz!'. Nem is értem ezt az egész vigyázz dolgot, mert egy az nem is ismerem ezt a srácot. El löktem magam a pultol és vissza mentem, a szobába. A falhoz sétáltam és kivettem az egyik böröndböl, a mai ruhámat. Miért van böröndben a ruháim? Ez egyszerű, lusta vagyok ki pakolni. Kezembe fogva a ruháimat mentem be - újra - a fürdőszobába. A pultra tettem a ruháimat, és levettem a rajtam lévőket. A zuhanyzóba léptem és, megengedve a vízet, kezdtem bele a zuhanyzásba. Olyan érzés volt mintha, megszabadulnék a gondjaimtól, még ha csak pár percre is.  
 Elzártam a vízet és, kiléptem, egy törölkőzött felkapttam magam melőll és magam kőré tekertem. A tükörhöz mentem és letöröltem az egyik kezemmel a párát róla. Pár percig farkas szemet néztem magammal, de a fejemet megrázva, kaptam fel gyorsan a ruháimat magamra. A mai szettem egy piros ingből és egy, kék farmerből áltt. Sminknek csak egy kis szempillaspirált használtam, és egy kis szájfényt. Valami különös folytán meg voltam elégedve magammal. Ki rohantam a fűrdöből és onnan meg, le a lépcsőn. Le érve a konyhába mentem, mert úgy éreztem ha 2 percen belül nem eszem, itt fogok éhen pusztulni. Egy cetlit láttam a hütőn. Oda mentem és levettem. Anya írt, mert ezt az írást bárhonnan fel ismerem. Meg más rajtunk kívül - anya meg én - nem él itt. Ez áltt rajta : 
 Szia kicsim! Mikor felkelsz én már, minden valószínűleg dolgozni fogok. A mikróba van reggeli, csak be kell kapcsolnod és utána megenned. Ma is későn érek haza úgy hogy ne várj haza. Légy jó, Szeretlek!  
 Ősze gyűrtem a papírt és kidobtam. A mikróhoz mentem és bekapcsoltam. Mikor lejárt kivettem belőle, a rántottát és leültem az asztalhoz enni. A kajával mikor már egy morzsa sem maradt, a tányért megfogva a mosógatoba tettem. Kimentem a konyhából és a, táskámat felkaptam a, cipőmmel és dzsekimmel eggyűt. Kilépve a szabadba, bezártam magam mögött az ajtót, és a táskát meg igazítva a vállamon, indultam el az iskolába.     
                                              **** 
Az iskola kapuján bementem és, az udvaron végig mentem. Közben éreztem magamon mindenkinek a tekintetétt magamon. Mégis kérdem! Mi olyan érdekes egy új diákon, szerintem minden évben van új. A folyósora belépve, ott is mindenkinek a tekintette rám szegezödött. Mit sem törődve ezzel, nyugodtan sétáltam az igazgatóiba. De közben fél füllel halottam hogy az suttogják egymásnak a lányok,  hogy ; 'Héj nézd az a csajt! Biztos szűz még, ahogy a ruhájából ítélem. Ezzel mégis mi a baj, hogy szűz vagyok. Legalább nem vagyok olyan ribanc mint ők. Megálltam az igazgatói előtt és bekopogtam, bentről egy 'Gyere!' kiáltás hangzott. Lenyomva a kilincset beléptem, a fehér iroda szerű, kis helységbe. A fotel hatású székben egy 40-es éveiben járó férfi ült. Intett hogy foglaljak helyett. Engedelmeskedtem neki, és leültem.    
- Tudomásom szerint te vagy az új diákunk. - nézett rám komolyan.   - Igen én lennék. 
- Rendben. Itt lennének a könyvek, és az órarend. - nyújtotta át őket. - Ha bármi kérdése van, azt most tegye fel. 
Nem legelessem megráztam a fejem.  
- Értem. Most már mehet az órájára. További szép napot. Miután elköszöntem én is, kimentem az irodából. Kint egy nem várt személyt láttam, az egyik szekrénynek dőlve. A srác volt, a képről."


"1. Fejezet | 8. Rész 

  ~ Rebeka Justice szemszöge ~ 

Az asztalon kopogtattam a ceruzámat, és a kezemmel támasztottam az állam. Halálra unom magam, igaz mit is vártam matek órán. De ahozz képest hogy nem szeretem a matekót, és órán se figyelek oda - meg otthon se gubasztok órákat a könyv felett - mégis nagyon jól megy. Nem tudom, lehet hogy ez egy velem született adodság, a nagy pofámal eggyűt. 

Most is éppen dolgozat ki osztás van. Éppen felém tart Mister. Pápaszem, és mikor mellém ér érzem az olcsó kölni illatát, amitől hányingerem lesz. Baszki! Ez egy litert fúj magára? Vagy minden reggel ebben fürdik?
- Rebeka, szép munka volt 5-ős. - mosolygott. Én is magamra erőltetem egy mosolyt. 
- Köszönöm, igyekeztem. - vettem el tőle a lapot, és tovább ment egy fekete hajú fiúhoz. 
- Andy, mit is vártam tőled. - sóhajtott. - Egyes. - nyújtotta oda neki a lapot. 
- De hát én tanultam. - mondta. 
- Andy ne néz ilyen hülyének, láttam hogy puskáztál. - ment tovább. 
- Akkor basza meg. - morogta. Akkor meg van mi is a fekete hajnak a neve. Andy. Innen háturól is láttom hogy nem éppen a legkisebb teremtés. Egy melényt viselt hátulján pedig ez volt oda varva; Prophet. ( Próféta ). Mintha megérezte volna hogy bámulom mert, hátra fordult és mélyen a szemembe nézett. Ekkor láttam meg a gyönyörű kék szemeit, amíg a lelkemig hatoltak. Végig mért a szemeivel és rám kacsintott, s vissza fordult. Nem akartam hinni a szememnek. Ez most komolyan rám kacsintott? A gondolat menetemet egy papír galacsin zavarta meg, amí először az arcomon landolt aztán a padomon. Felhúzott szemöldökkel néztem körbe, hátha rájövök ki dobta, de mindenki előre figyelt. Megfogtam a papírt ami ősze volt gyűrve és kinyitottam. 
' Mit szólnál hogyha korepetálnál? XxAndyxX ' 
Mivan? Ez most komolyan azt akarja hogy korepetáljam. Azt várhatja. Megfogtam a tollamat, és a papírra kezdtem írni a választ. 
' Nem, és nem! Nincs az az isten hogy én téged korepetáljalak. Keresél valaki mást, a kurváid közül, például azt a kis szöszit!' 
Újra ősze gyűrtem a papírt, és néztem hogy a tanár mikor fordul el és dobtam. Megfogta ő is a papírt és kinyitotta. Miután elolvasta hátra fordult és rám vigyorgott. 
- Tanár úr. - tartotta fel a kezét. Ez meg mit csinál? Ugye nem azt amire gondolok. 
- Igen, Andy? - fordult meg, Andy felé. Ahogy láttam a tanár úron, nincs kedve Andy hülyeségéhez. De kinek is lenne? Nekem aztán nem! Már most unszimpatikus a srác. 
- Van egy ötletem, hogyan lehetnék jobb matekból. - mondta.
- Értem, és mi az? - támaszkodott az asztalnak, a tanár. 
- Mi lenne ha, valaki korepetálna. És tudom hogy ki is az. - mosolygott gonoszul. 
- Nem is rossz ötlet, és ki lenne az? - kérdezte. 
- Rebeka. Az új diák. - mutatott rám. Én meg kényelmetlenül fészkelödtem a székembe. Minden csaj ölni tudott volna a tekintetével akkor már halott lennék. 
- Oké. A többit órák után megbeszéljük veletek, úgy hogy maradjatok itt. - fordult vissza a táblához. Andy hátra fordult és egy ravasz mosolyt küldött felém. Én meg egy  ' Rohadj meg-et!' tátogtam. 

        ******* 
Padomnál ültem és vártam hogy a diákok ki menjenek. 
- Gyerekek, van egy ötletem minden nap délután, 4-től 5-ig, lenne a korrepetálás. - fonta össze maga előtt az ujjait. - Például egyik nap Rebekánál másik nap Andynél. 
- Rendben tanár úr. - mosolygott Andy. Húúú de letörölném az öklömel azt a mosolyt.      
- Rebeka? - fordult felém a tanár. 
- Öhmmm, oké. - egyeztem bele. A tanár bólintott és felállt, s kisétált a teremből, mert már becsöngetek. Én még maradtam meg lyukas órám van. 
- Héjj ficsur uraság, neked úgy tudom órád van. - szóltam gúnyosan. 
- Tetszik a megnevezés, de inkább magamra ezt mondanám; Szexi, Dögös, Szexisten. 
- Te? Ne nevetes. - vágtam rá fapofával. 
- Csak annyit mondok; «Une fois dans votre vie de toute façon, je vais vous signaler ' - felállt es kiment. " 



Ha megfogott a bevezető vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra! 


2 megjegyzés: