2015. január 30., péntek

Blogajánló #36


Hell is for Children [Andy Biersack Fanfiction]



Prológus


Életem úgy éltem, mint minden normális, tinédzser lány. Egészen addig a napig, mikor kihívták az egyik óráról. Akkor tudtam meg, hogy a szüleim. MEGHALTAK! Bár igaz nem az, igazi szüleim voltak mégis jobban szeretem őket! Mert az igazi szüleim, drogos, alkoholisták. Rühelem őket. Az volt a legjobbnap az, életembe mikor intézbe adtak. Azzal a kifogással hogy, nem tudnak eltartani. Pedig tudtam hogy, el tudnak csak, a piára jobban kelett a pénz. Ezért 10 évesen összesen, 25kg voltam. De jöttek ők ( mostoha szüleim ) és szeretet, teljes családba kerûltem. De mikor ők, meghaltak. Csak 17 voltam, és mint kiskorú nem, lakhatam egyedül. Ezért a bátyám lett, a gyámom. Jha ki is a bátyám? Jake Pitts, a Black Veil Brides gitárosa. Régen nem láttam, és félek mi lesz hogy egyetalán jól, ki jövünk-e. Bár igazság szerint, mikor még itthon lakott, jól ki jöttünk. Ezért inkább a, fiúktól jobban félek. De nem mint rendes, félelem bár azt is egy kicsit. Hanem mint hogy, kedvelnek-e vagy hogy mit, szólnak a stílusomhoz. Mert én inkább, virágos stílus vagyok, és ők meg hogy mondjam. Punk-ok vagy Emo-k nem tudom. Hülye vagyok én, ehhez. De holnap-tól már, tudni fogom ez aggaszt a legjobban. Pedig nem rég, volt a "szüleim" temetése. Amire Jake nem is, jött el. Pedig neki a vérszerinti szülei voltak. És ez egyszerre sok, nekem. Nem tudom hogyan, fogom ezt kibírni. De nem hátrálhattok vissza, ez a sorsom fogadjam, el és legfőkébb éljem túl. 


Részletek a történetből: 

1. Évad ; 1. Fejezet: Kezdődik 

Reggel arra "keltem" hogy, valaki be akarja törni a bejárati ajtót. Nagy nehezen, rá vettem magam és ki másztam az ágyamból. Beleléptem a papucsomba, és gyorsan lerohantam, mert az ilettő aki veri az ajtómat, kezd türelmetlen lenni ahogy hallom. Az ajtó elé érve, még gyorsan a mellette lévő tükörbe nézve, megnéztem mennyire nézek ki pocsékül. Háát mondjuk elfogadhatónak, a kinézetem. Vissza fordultam az, ajtó-hoz és az asztalón elhelyezkedő kulccsal, kinyitottam. És hát kitláttak, szemeim. Jó hogy a rég látott, "bátyám".  
 - Szia. - köszönt, és belyebtolt és bejött. Mi a franc?- gondoltam magamba.                                     - Szia. Persze gyere, csak beljebb. - mondtam ironikusan.                                                                 - Jól van bocs, hogy így bemertem jönni. A saját házamba, ami mivel a szüleim meghaltak. Már az én tulajdonom. - mondta, én meg helyeselően bólintottam. Nekem hátat fordítva, elindult a konyhába. Követtem. Hűtőben kezdett, kutakodni. Tudja a fene, miért?! Mivel alig, volt benne valami.  
- Készülödj, hamarosan megyünk. - mondta, vagy inkább parancsolta. Szememet forgatva, mentem ki a konyhából föl a szobámba. Elő kerestem a böröndömet. Ami egy egyszerű, fekete színű. Nem szeretem, a túl csicsázotakat. Attól még lehetek, csajos-csaj. Miután be pakoltam, a fontosabb dolgokat is a ruhákon kívül. Mint például: Sampon, Fogkefe, Tüsfördő stb.... Föl vettem az, előre kikészitett ruhákat. Bőröndel a kezembe, mentem le a lépcsőn. A bátyám a, kanapén tepeszkedet, mikor meglátott fölállt és ide jött. Ki vette a kezemből, a bőröndöt és a bejárathóz ment. Utána mentem. Láttam hogy, beteszi hãtra a böröndömet,'és int hogy menjek. Sóhajtottam egy nagyot, és bezártam az ajtót kulcsra. Oda mentem az, autó-hoz és beültem, és elindultunk. Kezdtem éhes lenni, de semmi kedvem nem volt enni. Most hogy tudom, hamarosan találkozók a fiúkkal.  
Már régóta, úton voltunk és már kezdtem fáradt lenni. 
- Jack, mennyi idő mire oda érünk? - kérdeztem a bátyám-tól. A tekintetétt levete, az útról és rám nézett.
 - Kb 2 óra, még. Addig aludj, ha nagyon fáradt vagy. - mondta kedvesen, és újra az útat nézte. Úgy tettem ahogy, mondta oldalra fordítva a fejem. Kezdtem el, szép lassan álomba merülni. De nehezen ment, mert egy folytában pörgött az agyam. Azon hogy egyetalán, kedvelnek-e majd a fiúk. De valahogy csak álom jött a szememre.  


1. Évad ; 2. Fejezet: Találkozás 

Belenéztem abba, a gyönyörű kék szemeibe. 
Amit láttam benne; Düh, Gyötrelem, Fájdalom.



-Isabella, kelj fel itt vagyunk. - hallotam meg Jake, hangját. Nyügösen fordultam, a másik oldalamra. Nem fogok én, ugyan felkelni. Ahhoz túl fáradt vagyok. Nem adta fel, Jake tovább bögdösöt. - ISABELLA! - ordította a fülembe. Azt hittem helyben megsüketülök. - Jól van fönt vagyok. De azért, köszönöm hogy, félig megsüketülttem. - mondtam ironikusan. Szem forgatva, szállt ki az, autóból. Én is kiszálltam. Éppen a csomagokat, szedte ki. Mellésétáltam, és kivettem az, egyik csomagot én is, ne csak ő cipel jen. A lábával merúgta, a kocsi ajtót, persze csak finoman. Elindult egy rohadt, nagy ház felé, helyesbítek kastély felé mert, inkább annak tűnt. Oda kocogtam mellé, mert még bámészkotam, ő már jó mesze jutott. Megálltunk egy, kapunál és bepötyögöt, valami kódót , és a kapu kinyílt. Előre engedett, és maga után bezárta, a kaput. 
 Én meg mindig, csak csodálkoztam a házba. Mikor egy hang, azaz Jake nem eszméltetett fel. - Gyere! - intett egyet, és elindult a bejárati ajtó felé, én is oda mentem. Lenyomta a kilincset, és megint maga elé engedet. Körbe néztem az, előtérben szép és TISZTA! Ezt nem hittem volna, hogy mint rocksztárok ilyen, szép és igényes a házuk. Hátra néztem Jakere, éppen a csomagokat, tette le egy komod féleség mellé. - FIÚK! - kiáltotta, és evvel egy időben, trapolásokat hallotam/hallottunk, a lépcső felől. - Gyere. - fogta meg, a kezemet Jake és a lépcső felé húzott. Négy fiút láttam, le " kocogni" a lépcsőn. Az egyik föl keltette, az érdeklődésem. Fekete haja volt, és hozzá ég szín kék szeme, és egy szaggatott pólót, és fekete csőnadrágot viselt. Sajnos nem tudom, egyiknek se a nevét, kivéve a " bátyámét". A bámulásomból egy kéz rázott vissza, a jelenbe. - Hahó Isabella, jól vagy? - kérdezte Jake, és láttam az arcán hogy, jót szórakozik rajtam.  - Na szóval srácok, ő Isabella a "húgom", akiről beszéltem nektek.- mutatott be nekik, Jake. - Bell és végül nem útolsó sorba, ők itt, Jinxx, CC, Ashley, s Andy. - mutatott végig, közben mondta kinek mi a neve. Oké, Jinxx és CC még rendben van mint név de, Ashley az nem csaj név? Tudásom szerint az. De akkor már, tudom hogy kit bámultam Andy. Még a neve is, szép. - De Andy-vel, vigyázz! - tájékoztatott Jake. - Miért? - néztem rá fúrán. - Öööö mert most, egy kicsit ingerlékeny, mert nem rég szakított, vele a volt csaja, azaz Juliett. - magyarázta Jake, de láttam hogy, nem ez az egyik ok, hogy honnan. Mert a szemével más, merre nézett, és régen is így vettem észre, ha hazudik. De inkább nem, kérdeztem rá. - Hááát akkor sziasztok srácok. - köszöntem félve, nekik. - Szia. - jött oda, és megölelt ha' jól emlékszem, akkor Ashley. Utána még CC és Jinxx is köszönt és megölelt. Utoljára Andy maradt, ahogy láttom nem éppen, van topon. De végül be adta a, derekát és oda jött. - Szia. - köszönt unottan és, lassan megölelt. De komolyan olyan lassan, hogy szerintem egy élő, lassított jelenet volt. Éreztem a leheletétt, a nyakamnál és azt is, hogy mélyen beleszív az "illatomba". Egy kezet, éreztem meg a csúklomon. - Gyere megmutatom, a szobádat. - húzott el Jake, és lépcsőn kezdett felhúzni. Még hátra néztem, csak annyit láttam hogy. Andy lassan lehunya a szemeit, és a levegőt lassan fújja ki, és a fiúk körbe vették. Innen-től már nem láttam, Andy-t. Jake még tovább húzott, és megállt egy fehér fa ajtó előtt. Kilincset lenyomta és, elém tárult ( szerintem ) gyönyörű szoba.  Igényes és elegáns, két kedvenc párositásom. - Remélem megfelel. - mondta Jake, és szobában lerakta a csomagokat. - Persze. - feleltem boldogan. Rám mosolygott és, egy ' Vacsinál találkozunk'  mondattal, el is ment tudja a fene hová. Szétnéztem még a szobában, és utána ki pakoltam. Az ágyon végig, dőltem és egy picit fáradt voltam. Ezért hamar álomba, merültem. 


1. Évad ; 5. Fejezet: Démon! ?

Ágyon forgolodok, mint akiben duracel elemet tettek. Nem megy ki, Andy-ről való álmom. Azok a fekete szemek, egyszerűen bele "égettek"  az agyamba. De mégis milyen lénynek van, fekete szeme. Abba biztos vagyok hogy nem, e világagi teremtényeknek. Meg van démonok. Föl álttam az, agyámból és a böröndömhöz mentem, s elő kutattam a laptopom. Vissza ültem az, ágyra és meg nyitottam, a böngészőt és be írtam hogy. Démon. Rákantitottam az első találat ra, és ez volt benne:                                                                    
   A démon eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabbrendű lényeket jelölték ezzel a névvel.
A démonok, a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak és lehetnek jószándékúak, vagy akár gonoszak is. Azonban legyen akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a tudat befolyásolására, mások megszállására. Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben. A hinduk körülbelül 30 000 démont imádnak. A kháldoknál is voltak tűzi, légi stb. szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babilonifogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonologia, mely alapjában hasonlít.  
Hogy ha igaz, amit feltételezek akkor Andy miszerint démon. Akkor tudja befolyásolni a tudatomat azaz, hogy mire gondolk. Ez meg magyaráza, miért koncentrált olyan erősen, ma reggel. De egy valami aggaszt, hogy jószándékú vagy gonosz ez valahogy, nem tetszik. Ha jó akkor már csak, egy baj van hogy démon. De hogy ha gonosz, akkor nem tudom szerintem, fejemet fogva és síkítva fogok elfutni. De hogyan fogok meg bizonyosodni róla, mert nem állhatok csak úgy elé hogy; ' Hé Andy te, minden bizonylag nem e, egy démon vagy? '. Biztos hogy hülyének nézne, de én is magamat. Akkor csak egy valakitől, tudom meg kérdezni. Jake! Rá számíthatok most! Hirtelen ki csapódott az, ajtó én meg olyan hirtelen csaptam le a, laptopom tettejét. Jake értetlen arcával találtam szembe magam. Megindult felém és az, arcán egyre jobban kezdet el nőni egy vigyor. Nem értettem hogy miért, vigyorog. De mikor rám ugrott akkor már megértettem. Elkezdett csikizni, én meg annyira röhögtem hogy le estünk az ágyról. Így én Jake-n ültem, lovaglo ülésbe. S néztük egymást mint hal az akváriumba. Ezt a csöndet ő törte meg.  
- Szia. Csak azért jöttem hogy, meg kérdezem nincs e kedved el jönni velünk, a próbára? - nézett rám mosolyogva. Engem meg elkapott a pulyka méreg. S elkezdtem ütni, a mellkasát.         - Ezért kelett így rám törni, mint egy idióta. - ütöttem tovább, ő meg csak nevetett. Abba hagyta a nevetést és, komolyan rám nézett.  
- Miért nettalán nem csak… pornót néztél? Enye húgi. - nézett rám pimaszul. Hitetlenül néztem rá és, egy útolsót ütöttem rá. S felálltam róla, és kisétáltam de még gyorsan vissza kiabáltam neki. 
- Egyébként igen el megyek a próbátokra! - mentem le a lépcsőn. 


1. Évad ; 7. Fejezet: Kórház 

   ~Jake Pitts szemszöge~
 Már lassan egy órája itt állok tétlenül, a váróteremben. Nem igaz már mi tart, eddig?! Én itt aggódom magamat halálra hogy, mivan vele. Ők meg csak azt tudják mondani hogy, 'Nyugodjon meg!'. 
 Ilyen helyzetbe hogyan tudna az, ember megnyugodni. Egy szerete bent van és, semmit se tud  róla. Ez a legrosszabb az egészben.          
  A fiúk is itt vannak, és ahozz képest hogy nem régóta ismerik, ők is itt aggódnak. De Andy lehet hogy jobban is, aggódik mint én, mert itt járkál össze-vissza mióta, ide értünk. Azt vettem észre mióta, Isabella álmodott Andy-ről, nagyon fura az előbb említett személy. Azt mondta például ma reggel, Isa-nak hogy mi kértük meg hogy, keltse fel. Meg hogy kész a reggeli, pedig mi is akkor keltünk csak. Andy nagyon más, azóta nem volt ilyen.... 
 Ezt majd inkább máskor mesélem el, most van fontosabb is annál, nem más mint Bella. 
 Az ajtót halottam kinyitodni. Oda kaptam a fejem, és az orvost láttam ki jönni, a papírokkal a kezébe. Felém sétált, és én is, felé tartottam. Félutón megálltunk egymás előtt, és csak bámultuk egymást. 
- Hogy van? Belehet menni, hozzá? - támadtam meg, kérdésekkel. 
- Jól van, a fiatal hölgy. Belehet menni, de csak egy órát, hogy rendesen tudjon pihenni. - magyarázta. 
- Rendben, köszönöm. Azt megtudja mondani, hogy miért ájult el?  
- A szervezete túl van terhelve, és úgy tudom meghaltaka szülei, és nem rég költözött, magukhoz tudomásom szerint, és ez sok volt neki. Ezért ájult el. - felelte. Én csak álltam, ott mint valami, fa darab. 
- Csak egy kis pihenés, kell neki és hogy ne erőltese magát. Meg próbálják meg kerülni, a szomorú dolgokat, mert lehet hogy csak rosszabb lesz a mostani helyzethez, képest. - tanácsolta. Bólintottam és, elköszöntünk egymástól és, a srácokkal bementünk, Bella kortermébe. Már maga a látvány borzalmas volt, infuzióra volt kötve, és egy szív monitor mutatta, hogy még az élők sorába van. Lassított felvételbe az ágya mellé lépdeltem, és csak néztem a gyönyörű arcát. Nyugodt és békés volt, ahogy aludt. A többiek is oda jöttek hozzám, és egy-egy széket hoztak magukkal és leültek. Én is hoztam magamnak, széket és leültem középre. Sose gondoltam volna hogyha, hozzánk költözik máris baja lesz. Readásul már a második nap, őszintén kijelenthetem hogy borzalmas, bátyó vagyok. Még arra sem voltam képes hogy, a saját szüleim temetésére elmenjek, és mellette álljak. De nem voltam ott, mert nekem fontosabb volt, egy kibaszott koncert! Kezemet fölemeltem az ölemből, és Bella jobb kezét, megfogtam és gyengéden megszorítóttam. Olyan gyenge, és védtelen volt. A szemeim kezdtek, könnyekel megtelni, és egy könny csepp, le is fojt arcomon. Azt az egyet követte a többi, a szemeimet szorosan lezárva, sírtam. Nem érdekelt hogy a fiúk itt vannak, csak Bella volt a fontos. Egy kezet éreztem a hátamon, amely gyengéden simogatni kezdett. Kinyitottam a szemeimet, és Jinxx keze volt a hátamon. Jinxx mindig is egy, segítő kész ember volt, tele érzésekkel. - Jake rendbe fog jönni, higgy nekem. Erős lány látszik rajta, ez az ájulás lehet hogy csak, azért volt mert, sok volt neki ez az egész, költözés dolog. - mondta. Lényegében ugyanazt mondta, mint a doktor, csak máshogy megfogalmazva. Tudtam hogy igaza van. - Oké. Én szerintem megyek, mert fáradt vagyok. - mondtam - Holnap vissza jövök. Ígérem! - suttogtam Bella fülébe, és egy puszit nyomtam, az arcára. A fiúkkal elkezdtünk kimenni, a teremből, kivéve Andy-t, ő még ott ült a helyén. 
- Te nem jössz? - kérdeztem tőle. Nem legessen meg rázta, a fejét.       - Még egy kicsit maradok, utána megyek.
- Rendben. - mentem ki végleg.  

                            ~Andy Biersack szemszöge~ 

 Miután a fiúk kimentek, fölálltam és Bellá-hoz sétáltam. Az ágy mellett megálltam és csak bámultam. Megfogtam a kezét, és az én hatalmas kezemibe zártam, az ő kicsi kezeit. Annyira apró és törékeny teremtés. Kisimitottam egy kósza tincset az arcából, és csak csodáltam a gyönyörű vonásait. Hosszú percekig csak néztem. 
- Bella egy valamit, ígérj meg nekem hogy, nem adod fel. Tudom hogy fel fogsz épülni! - szólaltam meg, végre.   
-Nem bírnám ki hogyha, bajod esne. Nem tudom miért, ez aggaszt, igazszág szerint nem régóta ismerlek. De ez a rövid idő is, elég volt hogy, valami miatt fontos legyél nekem. - mondtam alighalhatóan. 
- Ha ébren lennél azt amit most mondok, nem merném el mondani. Bella azt hiszem. Beléd szerettem! - suttogtam.  


1. Évad ; 10. Fejezet: Az este meglepetései 

 ~ Isabella Pitts szemszöge ~
Magam köré tekertem a törölközőt, és kinyitottam az ajtót. Az ágyamon egy nem várt meglepetés fogadot, Andy. Mikor megláttam síkítottam egy kicsit és a törölkőzött szorosabban fogtam magamon, még véletlenül se essen le rólam. Azt elfelejtettem mondani hogy Andy aludt az ágyon, így mikor síkítottam le esett onnan, szépen beverve a fejét a padlóba. Hirtelen töbszörös lábdobogást hallottam, és a Black Veil Brides négy tagja robbant be az ajtómon, és szegények pedig egymásra borultak, CC-t agyon nyomva. 
- Srácok meg köszöném hogyha leszálnátok rólam! - mormogta CC. 
- Miért nem szereted hogy a péniszem az arcodba van? - kérdezte Ash. 
- Nem! - mondta CC, és hirtelen felállt, ezzel fölburitva a srácokat, akik most szintúgy újra a földön feküdtek. CC leporolta a gatyáját és, a lábait megmozgatta. Fiúk is felálltak és ugyan ezt a műveletet végre hajtották. Jake oda jött elém, és végig tapizott. 
- Mi volt ez a síkítás? Ugye jól vagy? - taperolt tovább. 
- Jól vagyok! - szedtem le magamról a kezeit. 
- Akkor mi volt ez a síkítás? Talán Andy bántott? - sandított az előbb említett személyre. Aki még mindig a földön feküdt. 
- Mi..? Dehogy bántott! Azért síkítottam mert megijedtem hogy az ágyamon alszik. - magyaráztam. De láttam Jake-n hogy nem nagyon hiszi el, és még mindig Andy felé sandít. Mi a baja Andy-vel? 
- Értem! - bólintott. - Andy lennél olyan kedves hogy kijössz velem? Meg se várta a válaszát, ha nem föl húzta a földről és ki ráncigálta az ajtón. A többi fiú meg csak bambán álltak előttem. 
- Na oké! - sóhajtottam. - Kifelé át szeretnék öltözni! - toltam ki őket az ajtón, és becsaptam utánuk. Tudtam hogy ha visszajőn Andy, akkor kezdődik csak majd a java az estének. 
                                     ~ Andy Biersack szemszöge ~ 
Jake ágyán ültem és néztem ahogy őssze-vissza járkál, a fejét fogva. Nem értem miért ilyen most. Semmit nem csináltam, most az egyszer! 
- Miért aludtál az ágyon? - áltt meg előttem. 
- Miért ne?! Úgyis este ott fogok aludni. - tártam szét a karjaimat. 
- Igaz! De még csak, fél nyolc van! - nézett az órára, ami a falon volt. Mért zsenikém az már nem este?! Nem neki még délután! 
- Jól van és? Egyszer beszunyáltam egy kicsit, az olyan nagy baj. 
- Nem. - nevetett, és oda jött, simán végig dőlt rajtam. Elkezdett csikizni, és nekem már folytak a könnyeim annyira röhögtem. 
- Srácok! Ne most buzuljatok! Kiskóru is van a házban. - jöttek be a srácok, élén Ash-el. Jake legördült rólam, és felkelt. 
- Igen tudjuk, hogy kiskóru van a házban. Csak nem tudtuk hogy tudod hogy te vagy! Azt hittük nekünk kell, elmondani. - mondtam.   - Aha persze. Csak hogy tud drágám idősebb vagyok nálad. 
- Tudom, nagypapa! - röhögtünk, Ash-et kivéve, ő durcizott. 
- Fogd be! Nem én beszéltem, részegen egy ajtóval. - vágott vissza. 
- És..? Csak hogy tud én tudod hogy mi vagyok! És nem félek rajtad bemutatni, hidd el nyugodtan. Mert megcsinálom! 
- Tényleg mi is vagy? Nem tudom mond el kérlek. - tette a hülyét. 
- Háát.. Dé.. - kezdtem bele csak egy árnyalt láttam az ajtó előtt ami gyorsan el tűnt ahogy hallotta hogy abba hagytam a beszédet. 
 ~ Isabella Pitts szemszöge ~ 
 Gyorsan vissza futottam a szobámba és becsaptam az ajtót. Neki dőltem és a fejemet fogtam, a levegőt szaporán vettem ami érthető hiszen futottam. Igen hallgatottoztam, na és, nem csak én szoktam. 
De persze én a nagy bátor megijedtem, és el futottam, pedig megtudhatam volna mi is Andy. De egy részem nek akarja megtudni, egy része meg igen. Lehet hogy azért küzdők ennyire magamba hogy nem akarom mégse megtudni, mert már ez sok lenne. De azért valami mégis vónz ahozz hogy tudjam. Miért kelett meghalniuk a szüleimnek? Minden más lenne, most nem itt ülnék és mint valami idióta és ezen rágodnék, hogy mégis mi Andy. Ha nem esetleg a kandalló előtt ülnénk és csak beszélgetnék, egy pohár forrócsoki mellett. Annyira hiányoznak hogy már az szavakba, meg gondolatokba sem őnt hettö. Mintha a szívem, darabokra tőrt volna.  És olyan érzés mintha hiányozna egy darab belőlem. Amit semmi sem pótolhat. Olyan mintha csak magamra maradtam volna.                 - Bella bejöhetek? - kopogott Andy az ajtón. Letöröltem a kezemmel a könnyeimet, amiket észre sem vettem hogy elő jöttek. Felláltam és kinyitottam az ajtót, és Andy-t láttam lazán az ajtó félfának dőlve. 
- Jézusom, te sírtál? - jött beljebb, és mintha egy kis aggodalom csillant volna meg a szemébe. Nem biztos hogy nem, miért is aggódna értem. Hiszen én senki nem vagyok neki, és kb 1 hete ismerjük egymást, és akkor is alig találkoztunk. 
- Nem! - tiltakoztam. - Csak… - nem tudtam befejezni, mert semmi ötletem nem volt mit mondjak. 
- Csak? - kérdezte 
- Semmi. - legyintettem. Rosszalóan nézett rám, de hagyta ennyibe.   - Andy. 
- Igen? 
- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem. Tudtam hogy itt az idő, meg hogy készen állok rá, vagy csak reméltem magamba. 
- Persze! - mosolygott. 
 Annyira szép mosolya van! 
 - Mi vagy te? - és végre megkérdeztem. Hirtelen lefagyott és a szemei ki kerekedtek. 
- Honnan szeded hogy, valami vagyok? - nevetett kínosan. 
- Onnan hogy a konyhába és a szobába is mondtad hogy vagy valami. 
- Biztos rosszul hallotad. - megint elakart tériteni. 
- Nem hallottam rosszul, csak hogy tud nem vagyok süket. 
- Rendben. - sóhajtott. - Fiúk! - kiállította. Erre mindegyik ide jött. - Mi a baj Andy? És miért kiabálsz? - kérdezte Jinxx. 
- Nekem semmi bajom. Bella akarja tudni hogy mi vagyok. 
- Miből szedi hogy vagy valami. - nevetett ugyanúgy kínosan Jake. - Jake! Ennyire én se vagyok hülye. És csak hogy tud nem egyszer hallotalak titeket a konyhába. - mondtam. 
- Oké. De előtte ülj le! - tettem amit kért. Az ágyon ülve figyeltem az öt fiút, amint mintha szemmel megbeszélnék hogy Jake beszéljen. 
- Bella tudod, Andy egy veszélyes ember és nem teljesen normális. - Értem. De ne kerülgesd már az igazszágot. 
- De nem értem miért vagy ennyire kiváncsi. Szerintem ennyi éppen elég volt, főleg amilyen helyzetben vagy most. Mégis csak nem rég jöttél haza a kórházból. 
- Igen és? Nem értem az őssze fügést a kettő között. 
- Ahjj. Te olyan nehéz esett vagy. - sóhajtott. 
- Én nehéz esett. Inkább te, kedves bratyókám. - álltam fel, és így mondtam. 
- Hagyjátok már abba. - szólt közbe Andy. 
- Ha ennyire tudni akarod hogy mi vagyok. Tessék el mondom én magam. Megfordult, én meg izgatottan vártam hogy forduljon meg.  - Bella hát ez az igazi énem. - fordult vissza. Döbbent arccal néztem. A szemei feketék voltak és a körmei hosszabak és helyesebbek voltak. Hátráltam néhány lépést. 
- Démon vagyok.   


1. Évad ; 11. Fejezet: "Sejtettem."

- Démon vagyok. - mondta. Hátra léptem párat és leültem az ágyra, a kezeimet megtámasztottam a térdeimen, és a kezeimbe temetem a fejem. 
- Én meg mondtam hogy nem kellene el mondani neked, nem te itt erősködsz hogy igen is akarod tudni. Erre tessék most mi van, itt ülsz és fogod a fejed. - Jake is leült a mondandója után, egy székre. 
- Nem Jake nem azért fogom a fejem mert váratlanul ért, ha nem ellenkezőleg. Sejtettem. Sejtettem hogy Andy egy démon. - emeltem Jakere a tekintettem, és egy értelmetlen tekintett fogadot. 
- Hogy érted hogy sejtetted? - kérdezte. 
- Volt egy álmom amiben Andy is szerepelt, lényegében csak róla szólt. Ashelynek mondtam is, ő tudja hogy miről beszélek, de szerintem ti is mert valamelyik nap a konyhában mondta. - annyira ciki volt kimondani hogy Andyről álmodtam, szerintem bele is pirultam. Nehezen tudom titkolni de lehet hogy érzek valamit Andy iránt. De megmagyarázhatatlan. Olyan érzés néha mintha egy láthatatlan kötél lenne kettőnk között, de valami vagy valaki útját állná hogy legyen köztünk valami. Olyan ördögi, és félelmetes alak. Mintha nem akarná hogy Andy boldog vagy szerelemes legyen. 
- Várjunk csak, én emlékszem, tényleg mondta nekünk Ash hogy álmodtál Andyről. - mondta CC. Andyre néztem aki engem bámult hatalmas pupilákal. Démon alakjában ijesztő és kegyetlenek tűnő, de így emberi alakban aranyos és vicces srácnak tűnik. Két különbőzö személyiség, mégis egy emberben összpontosül. 
- Srácok, magunkra hagynátok. Szeretnék beszélni Izzyvel. - Andy hangja zavarta meg a gondolat menetemet. A fiúk felálltak és az ajtóhoz mentek és kimentek, de Jake még vissza fordult. 
- Meg leszel? - kérdezte aggódásal a hangjában. 
- Persze. - mosolyogtam rá, azt remélve hogy ez megnyugtatja. 
- Oké. De ha bármi baj van, síkíts vagy szaladj le. - ment ki. Ahogy az ajtó becsukodott a szívem gyorsabban kezdett el verni. Mégis csak Andyvel vagyok egy szobában. Ránéztem. Mosolyogva a fejét rázta, és becsukta a szemét. Rajtam mosolyogok? 
- Érzem a szívverésed. Gyors és egyenletlen. - nézett rám. 
- Ezt meg hogyan..? - táttotam el a számat. 
- Démonok érzik az emberek érzéseit. Ezzel tudom mire vágysz, mire gondolsz, mit akarsz. - jött egyre közelebb, én meg minden lépésénél mentem hátra fele. Kezdett megrémiszteni. A hátam a falnak ütközött, ő meg megállt előttem, és a kezeit a falnak támasztotta a fejem két oldalán. A nyakamhoz hajolt és éreztem az egyenletlen levegő vételét. Egyre közelebb hajolt a nyakam vékony bőréhezz és megéreztem a telt ajkait a bőrőmön, ahogyan lassan puszit nyom rá a levegő is bennem ragadt, és a szívem már eszeveszetül vert. Az ajkait végig húzta a nyakamtól el kezdve a fülemig. S, a fülem mögött egy lágy puszit hagyott. 
- Érzem mit váltottam ezzel ki belőled. - suttogta a fülembe. - Tetszik! - folytatta a puszilgatást. A derekamra tette a kezeit és így fogott, s tovább csinálta. Ha nem fogna én már rég össze rogytam volna. Olyan jó érzés ahogy puszilgat semmihez sem fogható. Éreztem ahogy lassan távolodik a nyakamtól, és a szemembe nézz. 
S, csak most láttam meg a fekete szemeit, a karmai meg a derekamba mélyedtek. Rettentően féltem. 
- Érzem a félelmed. - nevetett ördögien. - Imádom! Megfogott és könnyen rádobott az ágyra, és mire felnéztem ő már felettem volt. Újra a nyakamhoz hajolt és egy mélyet szívott onnan. Mit csinál?       
- Istenem olyan jó az illatod. - morogta, egy olyan ismeretlen és mély hangon. Ami inkább egy sátánéra hasonlított, mint nem inkább az övére. Arra a hangra ami melegségel önt el, nem félelemmel. El hajolt tőlem, és rám vigyorgott és megláttam a hegyes fogait, amivel egy vas golyót is simán ketté harap. 
- Bella kicsim. Úgye nem tudod mivel táplálkozok? - vicsorgott. 
- N-nem. - remegett a hangom. Egy ravasz mosoly volt az arcán. 
- Remek. Ez előnyömre válik. - nevetett mint valami őrült. A nyakamhoz hajolt és egy lágy csókot hagyott rajta. Amibe bele remegtem, és a szemeimet össze szorítottam. Valami hegyeset éreztem a nyaki ütő eremnél, amibe bele is mártotta is a fogait Andy. A szemeim kipantattak és próbáltam letolni magamról. De megfogta a kezeimet és a fejem mellett nyomta őket az ágyhoz. S, ekkor  jutott eszembe amit Jake mondott "De ha bármi baj van, síkíts vagy szaladj le!". Hát most leszaladás nem éppen alkalmas, így maradtam a síkításnál. 
- Segítség! - síkítottam. De mikor mégegyszer akartam Andy a számra tapasztotta a kezét. 
- Ha mégegyszer síkítasz, azt nagyon meg keserülöd! - fenyegetett. Mikor újra a nyakamhoz akart hajolni, a fiúk rontottak be az ajtón. Ash és CC le szedték Andyt rólam és lefogták. Jinxx és Jake oda szaladt hozzám, és megnézték a nyakam. Jinxx megnyomta a sebet mire, felszíszentem. Nagyon fájt és szerintem fog is egy ideig. 
- Jól vagy? - zárt a karjaiba Jake. 
- Nem! Félek Andytől és nagyon fáj a nyakam. - sírtam. Nem bírtam már tovább csak úgy kitört belőlem. 
- Nyugi minden rendben lesz. - ringatott. - Srácok vigyétek ki Andyt! - szólt keményen. Megfogták Andyt aki még mindig rángatozott és kivitték. 
- Izzy próbálj meg aludni. - ajánlotta. 
- Majd az után hogy be kötöttem a nyakát. - jött be Jinxx a szobába. Jake elengedett, én meg rögtön utána kaptam és vissza húztam. 
- Bella, csak egy székre akarok ülni még Jinxx tisztítja a sebedett. - símogatta a rémült arcom. Lassan elengedtem, és felállt az ágyról és egy székhez ment és leült. 
                           
*10 perccel később* 

- És kész is vagy. - ragasztotta le Jinxx a kötést. 
- Köszi. - mondtam félénken. 
- Nincs mit. - áltt fel az ágyról. - Sziasztok. - ment ki az ajtón. 
- Jake gyere ide. - szóltam neki. Lassan ide sétált és leült mellém. Lenyomtam az ágyra és ráfeküdtem a mellkasára. Melegség öntött el, és szeretett, amit csak a bátyám adhatt. 
- Szeretlek bátyó. - öleltem át. 
- Én is húgi. - puszilta meg a fejem. - De most már aludj. - szólt rám játékosan. 


1. Évad ; 12. Fejezet: "Sajnálom, Izzy!"

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Kemény betont érzek magam alatt, és álott szagot. Lassan kinyitom a szememet, minden egy barnás, feketés masza. Megszeretném dörzsölni a kezemmel a szememet , de mikor megakarom mozdítani, a lánc nem engedi. Miért vagyok le láncolva? Óvatosan felnyomom magam - vigyázva hogy a lánc ne tegyen a csuklómba kárt. Igaz démon vagyok, de emberi alakomban sebezhető vagyok. Mint minden másik démon akit ismerek, bár az ősszesen kettő. De a legfontosabb hogy miért vagyok itt? Csak részletek ugranak be, de azok is hómályosak. Annyira emlékszem hogy kiküldöm a fiúkat Izzy szobájából. S, hogy az ágyra dobom és a nyakánál csinálok valamit - és arról kérdezem hogy tudja-e mivel táplálkozok, és utána. Istenem, én meg haraptam Isabellat. Mit gondoltam én akkor? Jah persze, meg van. Arra hogy milyen isteni illata van, és a gyors és egyeletlen szívverésére. Most biztos fél tőlem. Amit nem is csodálok, én is félek saját magamtól. 
 Halottam az ajtó nyikorgását, és ahogy a fény csóva rá vetődik a betonra. Lábak dobogása hallatszott a lépcső felől, és megjelent a négy banda társam. Jake arca vörös volt a dühtől, amit nem is csodálok. Hiszen a húgát bántottam, aki iránt furcsa érzésem van. Mindenki csendben nézett, és ezt a csendett CC törte meg. 
- Mire emlékszel? - kérdezte fapofával. Sose volt érzelmes típus. 
- Részletekre. - szóltam csendesen, és próbáltam rendesen ülni - mert már nagyon fájt a hátam, és már a falnak szeretem volna támasztani - ami sikerült is, és egy könyebült sóhaj hagyta el a számat. 
- Milyen részletekre? - kérdezte, felvont szemöldökkel Jinxx. 
- Az ágyra dobom Izzyt és hogy meg harapom. - rágótam az alsó ajkamat, amit csak akkor csinálok mikor ideges vagyok. Mert most az vagyok. Miért? Aggódom Izzy miatt. Jól van? Ez az egyetlen kérdés keringett a fejemben, másra nem tudtam gondolni csak rá. 
- Hogy van? - kérdeztem, remélve hogy elmondják.  
- Hát azok után hogy lecsapoltad, egészen jól kösz a kérdést. - válaszolt gúnyosan Jake. Nem is vártam tőle többet. De hála istenem Izzy jól van. Bár csak vele is beszélhetnék, van mit. 
- Srácok, beszélhetek Izzyvel? - kérdeztem, könyörögve magamba igen-ért. 
- Nem! - vágta rá rögtön Jake. - Nincs az az isten hogy te beszélj vele. Így is van baja amit szokás szerint te okoztálnés nem akarom hogy legyen még több, amit biztos csinálnál. 
- Beszélek vele! - szólt egy vékony hang a lépcső felől. Mindenki oda kapta a fejét, és ott áltt Bella. De mikor jött ide le? Nem láttam. 
- Dehogy beszélsz vele! - ment oda Jake. - De hogy kerülsz ide?          
- Könnyen, lesétáltam. - rántotta meg a vállát. Olyan laza, mégis gyenge legbelül csak nem akarja bevallani. Nehéz esett, az biztos.   
- De igen is beszélni fogok vele! - csattant fel. - Le van kötözve úgy is, ezért nem tud bántani majd. - mutatott rám, a vékony kezével.                                                             - Rendben, de itt leszünk az ajtónál. - tájékoztatta őt Jake, és felmentek, s becsukták az ajtót. Egymásra bámultunk Izzyvel, de ezt ő törte meg mikor elfordult széket hozni magának. Amit lerakott nem messze tőlem, és rá ült, a lábait keresztbe tette. 
- Sajnálom, Izzy! - hajtottam le a fejemet. Szégyelltem magam.                                     - Kevés a 'sajnálom' szó Andy, és ezt te is tudod. - ingatta a fejét.  
- Igen tudom. - sütöttem le a szememet. Lassan felálltam és a szemébe néztem, ami szomóru volt. Miattam? Nem miattam nem csak, amiatt amit csináltam. Még vissza gondolni is rossz rá. Szörnyű. Tétovázva tettem meg felé egy lépést és a lánc is engedte hogy menjek, meg kell mondanom nem volt olyan rövid ez a lánc kimondottan hósszú volt. A szemei ki kerekedtek és felpattant s székből és hátra ment, én meg közelebb hozzá. Egyre közelebb voltam hozzá és érzetem megint a gyors szívverését, amit én miattam köszönhet, mert félelmet keltek benne. Amitől a szívem sajdúl meg, nem azt akarom hogy féljen tőlem, éppen ellenkezőleg azt akarom hogy bízon és szeressen engem. De csak álmok és azok is maradnak. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, és egy lépéssel a karomba zárom. Szorosan ölelem, nem akarom elengedni. Meg markolta a pólóm és csendesen sírni kezdett. Még szorosabban szorítottam magamhoz, és hagytam hogy sírjon. Szívszorító volt sírni hallani, de tudtam hogy ez segít, mikor ember voltam én is jártam így. Néha utálom hogy démon vagyok néha meg nem. De nem tehetek ez elen semmit, ez vagyok már, és fogadjam el. Ez nem olyan mint a rossz csoki, nem dobhatod csakúgy ki. El hajolt tőlem Izzy és még mindig szipogott. Fel emeltem a kezemet és letöröltem s könnyeit. 
- Nem szeretem, mikor sírsz. - adtam egy puszit a homlokára. Láttam ahogy lecsukja a szemét, és el pirult az érintésemre. 
- Hidd el, én se szeretek sírni. - kuncogott. Ez a hang egyszerűen zene füleimnek. 
- De csak úgy mellékesen megjegyzem. Miért sírsz? - kérdeztem. 
- Mert fáj. - mormogta a mellkasomba. 
- Mi fáj? - kérdeztem értetlenül. 
- Az hogy így látlak. Le láncolva, mint egy kutyát. - emelte rám könnybe lábadt szemeit. 
- Izzy ezzel a mondattal, erőt attál nekem amit mondani akarok. - mondtam. 
- Mit? - kérdezte izgatottan. 
- Azt hogy…… Szeretlek! - fújtam ki a levegőt. Nagy szemekkel nézett rám. 
- Andy...én...nem tudom mit mondjak. - dadogott. 
- Tudtam, tudtam hogy te nem szeretsz. - engedtem el. 
- Andy..! - kezdett bele. 
- Ne, nem kell magyarázkodni. - szakítottam félbe. 
- Hagynád hogy befejezem? - bökte ki dühösen. Meglepődtem.
- Öhmm, persze. 
- Andy azt akartam mondani hogy; Én is szeretlek. - mosolygott. 


1. Évad ; 14. Fejezet: Élet vagy Halál? 

~ Isabella Pitts szemszöge ~ 

A nap olyan erősen sütöt, hogy a fűben feküdve le kelett hunynom a szemem. Mindig is szeretem a napot, és legalább hogy itt napozok, lesz egy kis színem. Mert most olyan fal fehér vagyok, hogy simán össze is tévesztenek vele. Amit nem csodálok. Mióta Andy megmondta hogy csak, kitalálta hogy szeret. Egy világ omlott össze bennem. Azóta alig eszek és iszok, ami a fiúknak fel is tűnt. De mikor megkérdezték hogy miért nem eszek, és egy vállrántásal válaszoltam. De ezek után se hagyták ennyibe, de én mindig leráztam őket. És Andy. Hát vele ha egy nap, 5 percet ha találkozók az rekord. 

****

Felálltam a helyemről, és a cuccaimat össze szedve be mentem a házba. A nappaliba sétáltam, és megláttam négy idiótát. 
- Sziasztok! - dobtam le a cuccaimat, és leültem Jake mellé. 
- Szia. - köszöntek. 
- Mi a szitu, húgi? - dobta átt a kezét a vállamon, Jake. 
- Semmi érdekes. Csak kint voltam egy kicsit napozni, nagyon jó idő van. - mutattam ki az udvara. Hirtelen ajtó csapodást hallottam, és egy lány kuncogását. Nem sokára Andy és szőke lány jelent meg a nappali bejárátánál. Maga a lany úgy nézett ki, mintegy kurva. Hidrogén szőke haja, és XXL-es mellei, amiket még egy görögdinnye is meg irigyelt volna olyan nagyok voltak. Ahogy rájuk néztem hányinger fogott el. 
- Hali. Ő itt, Melodi. - mutatott maga mellé, Andy. - És mi most fel megyünk, kérlek titeket ne zavarjatok mert elég fontos dolgot kell csinálnunk. Ha értitek mit mondok. - jelent meg perverz mosoly az arcán. Megfogta Melodi derekát és fel vezette a lépcsőn. A síró görcs kerülgetet. 
- Fiúk, szerintem én fel megyek. - mondtam, sírós hangon. Reméltem hogy nem veszik észre.
- Oké, menj. - mondta, CC. A kanapéról felálltam és a cuccaimat össze szedve, mentem fel a lépcsőn. Andy ajtaja előtt mentem el - sajnos - és hallottam a nyögéseiket. Amitől a gyomrom fordult fel. A lépteimet sietősebre vettem, és a szobám ajtaját ki nyitva, rontottam be és csaptam be magam mögött az ajtót. Mindent ami a kezembe volt, eldobtam. A fürdőbe mentem és az ajtót magamra zártam. A tükörhöz mentem és szembe néztem a tükörképemel. Miért vagyok ilyen érzelmi roncs? Meg is értem Andyt. Még is ki akarna ilyen embert mint én. Egy kész szánalom vagyok. Nem is értem, miért fogadot be Jake, csak a terhére vagyok. Szerintem a fiúk is csak azért kedvesek velem, mert a bátyám meg kérte őket. Semmi más miatt. A vérszerinti szüleimet is ugyanúgy megértem miért kelett, cigire és piára pénz. Mert hát nekik is minek kell ilyen nyomorult gyerek. Nem is értem miért, szült meg anyám. Semmire nem vagyok hasznos.

A pultra vezettem a tekintettem, és megláttam egy pengét. Talán, ez a kis eszköz, véget vethet a szenvedésemnek. A kádhoz mentem és megnyitottam a vízet. Vissza mentem a pengéért.

Magamhoz vettem és a kád elé álttam. A kezembe fogtam a pengét, és vettem egy mély lélegzetet. Az egyik lábamat meg emeltem és bele tettem a vízbe. Bele szálltam a teljes testemel. A csuklómra néztem, aztán a pengére. Csináld! A csúklomhoz tettem a pengét és a szememet le hunytam, s megtettem. Ejtettem egy vágást rajta. Abból az egy vágásból lett több is. Mikor már hetedszer vágtam meg a csuklóm. A kezemet - amibe a penge volt - ki nyújtottam a kád oldalára, és kiejtettem belőle. Vissza húztam a kezem és vettem egy mély levegőt és a víz alá süllyedtem. Ami még folyt.         

~ Jake Pitts szemszöge ~ 

- Fiúk, szerintem megyek beszélek Izzyvel. - indultam meg a lépcső felé. Fel rohantam és egészen Isabella szobájáig nem álltam meg. 
- Izzy. - kopogtattam. Semmi. Újra kopogtam, de megint semmi. Lenyomtam a kilincset és be nyitottam, de senki nem volt a szobába. Tettem pár lépést előre, és valami nedveset éreztem a talpam alatt. Lenéztem és láttam hogy minden tiszta víz. A tekintettemel követem a víz vonalát ami a fürdöszobából jött. Oda mentem, és megpróbáltam be nyitni, de be volt zárva. Sejtettem hogy bent van, Bella. 
- Bella, kérlek nyisd ki az ajtót. Én vagyok az, Jake. - mondtam. De megint semmi. Kezdtem már aggódni. Így a vállamal betörtem az ajtót, és ami bent fogadott az borzasztó volt. Bella a víz alatt volt és minden csupa víz volt. Gyorsan oda rohantam hozzá, és ki emeltem a vízből. Az ölembe raktam.
- Bella, kérlek az ég szelermére, kelj fel. - pofozgattam. Nem reagált, és már alig lélegzet.
- Fiúk, Gyertek! - ordítottam. Pár perc múlva mindenki megjelent az ajtőban, és lesokolva nézték Bellát a karjaimba.
- Hívjátok a mentőket. - sírtam. Jinxx megfogta a telefonját, és telefonált. Addig a többiek oda jöttek hozzám. Mindenki térdre esett, és csak bámulták Izzyt a karjaimba.
- Mi történt? - kérdezte, majdnem sírva CC.
- Nem tudom. Mikor fel jöttem senki nem volt a szobájába, de láttam hogy víz folyik ki innen, és bekopogtam de semmi reagálás nem volt ezért betörtem. Akkor találtam meg így.
- Azt mondták, mindjárt itt vannak. - állt meg az ajtóban Jinxx. Én csak bólintottam, és tovább sírtam.

*Korházba*

A folyóson mászkált ám ide-oda, kb 1 órája és vártam hogy mivan Izzyvel. A fiúk meg a székeken ültek.

 ~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Éppen a dolgok közepén voltunk Melodival, mikor hallottam hogy Jake kiabál. Így a csajt ott hagytam és oda mentem, akkor láttam meg Izzyt. Borzalmas látvány volt. Legszívesebben sírtam volna. És most itt ülünk egy órája és várjuk mivan vele. Tudtam hogy az én hibám, amiért ezt csinálta. Mert meg bántottam mikor azt mondtam neki hogy, nem szeretem. 
Halottuk ahogy az ajtó kinyílik és láttam ahogy kijön a doki. Mindenki egyszere ment oda. 
- Mivan vele? - kérdeztük egyszere. A doktor levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét. 
- Sok vért vesztett és nagy mennyiségű víz volt a tüdejébe. - kezdett bele. - De mi mindent megtetünk amit csak tudtunk, de hiába az erő feszítéseinknek. Sajnálom. Meghalt. - és távozott. 
Lesokolva álltunk ott. 
- Nem ez lehetetlen nem halhatott meg. - motyogta Jake, és kifutott a kórházból.  


1. Évad ; 15. Fejezet: Könyörtelen Valóság \Évadzáró!\
           
~ Jake Pitts szemszöge 

Egy hét telt el azóta hogy meg tudtuk, Bella meghalt. Életem legeslegroszabb napja volt. Mikor ki szaladtam a kórházba, egyenesen a temetőbe futottam. Miért oda? Mert ott vannak a szüleim, akiktől most úgy éreztem erőt gyűjthetnek. Egy órán keresztül voltam a sírjuknál. Amibe még a legrosszabb volt bele gondolni, hogy nem sokára Izzy is itt fog nyugodni. Nem is értem, miért lett öngyilkos. Nem olyan volt nekem mint a húgom. Ha nem mintha a lányom lett volna. A fiúk is úgy szereték mint a húgukat. De mióta beszélt Andyvel a konyhába - miután ki engedtem - azóta nagyon megváltozott. Nem csak ő hanem Andy is. Ami Andyt iletti, napok óta a szobájába van. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Magam elé bámultam, és a kezembe szorongatam a Whiskys üveget. Fel emeltem, és meghúztam. 
Ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövem, isteni érzés volt. Azóta iszok megállás nélkül, mióta kiderült hogy az a személy akit a világnál is jobban szeretem, meghalt. Még az is százszor jobb lett volna, hogyha kómába esik hónapokra. Akkor legalább élne. De nem, nincsen így! Most valahol egy kórterembe fekszik, holtan. S, valaki meg a koporsóját csinálja. Ami még ennél a legrosszabb, hogy tudom hogy miattam csinálta. Mert én azt mondtam hogy, nem szeretem. Ki miatt? Persze hogy Christian miatt. Ő tette tönkre az előző kapcsolatomat is. Most meg újra, itt szenvedek. Mint Jake. De neki még rosszabb - ez az egész - mert ő a húgát vesztette el. 

Bella temetése holnap lesz. De én nem tudnák ott lenni. Azt már nem bírnám ki. Az már sok lenne. 

~ Jake Pitts szemszöge ~

- Kedves egybe gyűltek. Most búcsút veszünk szeretett testvérünktől, Isabella Pittstől. - mondta a pap. A temetőbe voltunk, Izzy temetésén. Csak négyen voltunk, Andy nem akart. 
- Most aki akar az szólhat pár szót. - mosolygott kedvesen a pap. 
- Én szeretnék. - álltam fel. A dobogohoz mentem és a kezemmel megtámasztottam magam. 
- Elsőnek is köszönöm azoknak akik eljöttek. - kezdtem bele. - Másodszor mondani szeretnék egy kis beszédet, amit én magam írtam erre az alkalomra. - sóhajtottam. Elővettem a lapot. 
- Bella mindig is élet vidám lány volt. Mikor anyáék haza hozták, tudtam hogy különleges kapcsolat lesz kettőnk között. És igazam is lett. Nála jobb húgot világon nem kivánhatam volna. Mikor a szüleim meghaltak, elsőnek nem hozzám akarták rakni, hanem az egyik rokonunkhoz. De én erősködtem hogy, igen is hozzám kerüljön. De mint látszik rosszul döntöttem. Most nem itt lene, hanem valahol boldogan és mosolyogva. Még csak annyit szeretnék mondani. Remélem hogy boldog lesz oda fent, és üzenem a szüleimnek hogy; Vigyázanak rá! - mentem vissza a helyemre. A beszédemet meg tapsvihar követte. 

Már csak annyit láttam ahogy a koporsó lesüllyed a földbe. A fiúkkal felálltunk és a kocsihoz mentünk. De az oda vezető út alatt láttam egy árnyat a fa mögött. De csak egy pillanatra. 

~ Andy Biersack szemszöge ~ 

Az egész temetés alatt, egy fa mögött voltam, és vártam hogy mindenki el menjen. Amikor mindeki eltűnt a színről. Kiléptem a fa mögül és a sírhoz mentem. A hátam mögül meg elő húztam egy rózsát. 
A kereszthez hajoltam és oda helyeztem. Leguggoltam és a kezemet a térdemre tettem. 
- Szia Izzy. - köszöntem. - Tudom ez most hülyeség hogy neked beszélek, de valakinek mégis ki kell öntenem a szívem. És nálad erre alkalmasabb személyt nem találhatnák. Na de hajrá! - csaptam össze a kezeimet. 
- Mikor azt mondtam a konyhába hogy csak kitaláltam azt hogy szeretlek. Csak hazudtam! De a te érdeketbe tettem. Azt hittem hogy ki fogsz szeretni belőlem. De mint láttom, inkább a halált választottad. Amit most sem értek. Miért? - és nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. 
- Miért hagytál itt? Nélküled nem tudom ezt végig csinálni ezt. Olyan mintha egy darab hiányozna belőlem. A legfontosabb. - hirtelen kezett éreztem a vállamon, és alig hallhatóan a nevem. A könnyeimen keresztül fel néztem és nem akaram hinni a szememnek. Ez lehetetlen. Ilyen nem létezik ez valami vicc. Biztos Christian egyik beteges vicce amit, azért csinált hogy engem bántson. 
- Isabella…! - suttogtam. 


2. Évad | Prologus


~ Andy Biersack szemszöge ~ 

* 2 év múlva * 

Két éve történt hogy Isabella meghalt, és hogy szellemként megjelent. Akkor csak rám mosolygott, és annyit mondott; 'Látjuk még egymást!'. Aztán eltűnt. Nem értettem, miért mondta azt amit mondott. Miért mondta azt hogy még látjuk egymást? Nem halottam még olyanról hogy halottakat, vissza lehetne hozni az élők sorába. Lehet hogy van. De én nem halottam róla. 

Attól hogy én is misztikus lény vagyok. Nem tudok mindent, ezekről mint például a feltámasztás. De ha visszahozták a halálból, biztos nem lesz a régi. Én is miután démon lettem, nem emlékeztem semmire mikor ember voltam. Úgy kelett Christiannek mindent el mondania, és a dal szövegeket is újra tanultam.

* Otthon *

- Srácok! - kiáltotta, Ash a nappaliba. Mindannyian oda mnetünk, és láttuk hogy Ash a nappali közepén áll egy hatalmas vigyoral az arcán.
- Van egy ötletem. - váltott egy ravasz mosolyra. Már rossz elő érzetem van.
- Csak az Ashley Purdy féle ötleteket ne. Az mindig úgy végződik, hogy valamelyikünk pontositok az az te, annyira le issza magát hogy arra se emlékszik kivel feküdtél le aznap este. - ráztam rosszalóan a fejem.
- Neee mááá, egyszer szokott csak ez az esett megtörténi. - nyavajgott.
- Neked a havonta 10 nap. Egyszer van, akkor nagyon rossz lehetél matekból. - gúnyolodott CC.
- Mindegy, csak szakadjatok le rólam. - szólt idegesen, Ash. - Na ami az ötletet ileti. Menjünk el Bulizni. - kiáltotta.
- Tudom ez most furcsa lesz, mert én szoktam mindig elenezni az ilyet. De ez most nem rossz ötlet. - mondta Jinxx. Az igazat bevalva, tényleg nem rossz ötlet. Furcsa ez Ashtől.
- Tőlem. - mondtuk egyszere a többiekkel. Mindenki elment el készülni a bulira. Gyorsan vettem egy zuhanyt és a szekrényhez mentem kiválasztani a ruhámat. Ami egy sima fekete farmerből, egy ujjatlan halál fejes polóból, és egy farmer mellényből áltt. Egyszerű de mégis jó bulira.           

Magamra kaptam a kedvenc fekete bakancsomat és a hajamat kezdtem el megcsinálni. Ami annyiból áltt, hogy kifésültem és egy kis zselével belőttem. Mégegyszer magamra pillantottam a tükörbe, és le mentem a földszintre. Ahol már mindenki ott volt, és közölték hogy csak rám vártak.

Egy pohár vodka társaságában ültem az egyik boxban. Semmi jó csaj nem volt, mindengyik vagy pasijával jött esetleg - nagyobb létszmú példa - kurva volt. Azokat meg inkább Ashre hagyom. Ő bukik a nagy mellű, hidrogén szőke csajokra. Én inkább a közepes mellméretű és barna hajú lányokért vagyok oda. A tánc parkettre néztem és láttam hátulról is szépnek látszó, barna hajú lányt. A csipőét a zene ütemére mozgatta, és ringatta ide-oda. Ami szerintem nem csak nekem indította be a fantáziámat. A poharam tartalmát lehúztam és a tánc parketra mentem. A lány mögé álttam, és a derekát meg fogtam. A fenekét az ágyékomnak dörzsölte, amtől gyorsabban kezdtem venni a levegőt. De melyik srác nem venné gyorsabban a levegőt, ha egy ilyen formás lány tolná, oda a fenekét.
- Mit szólnál, ha ezt nálam folytatnánk? - suttogtam a fülébe. Gyorsan megfogta a kezeimet - amik még a derekán pihentek - és lárántotta onnan. Nem értettem, miért csinálta. Láttam ahogy a tömegen megy keresztül - vagy inkább tolakodott. De még hátra pillantott, és ekkor láttam meg az arcát. Isabella. Én is átt verekedtem magam a tömegen. Megint hátra fordult, és mikor látta hogy követtem, a lépteti sietősebre vette. De én csak követtem. Egészen a hátsó ajtóig ment, azt ki nyitva, kilépett rajta és hagyta hogy be csukodjon maga után. Magam is oda mentem, és kiléptem a szabadba. De mikor kint körbe néztem, semmit se láttam. Csak egy férfit a fal mellett, aki biztos drogot árult. Egy leheletett éreztem a nyakamon, én meg hirtelen megfordultam. Szembe találtam magam, Izzyvel. Gyönyörű volt. Egy fekete ruha volt rajta, az ajkain élénk vörösrúzs volt, és a haját pedig kivasalta.

- Szia. - mosolygott.
- S-Szia. De..te meghaltál. - dadogtam.
- Igen meghaltam. De nem emlékszel amit mondtam, a síromnál? - kérdezte.
- De emlékszem. Azt mondtad; 'Látni fogjuk még egymást!'. - emlékeztem vissza. - Erre értetted, akkor? - vontam kérdőre.
- Igen. - mondta.
- De te most hogy lehetsz így emberi formába? - kérdezősködtem tovább.
- Majd ezt is elmondom idővel.
- De miért nem..... - kezdtem bele.
- Shh, maradj csendben. - tette a mutattó ujját az ajkaimhoz. - Inkább csókolj meg! - hajolt közel. Elsőnek lefegytam. De hamar kapcsoltam és a derekát átölelve, érintettem össze az ajkainkat. Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait, de mielőtt történt volna bármi. Izzy elhúzódott. Nyomot egy puszit még az ajkaimra.
- Majd még látjuk egymást. - és eltűnt. Ide-oda mozgattam fejem de már hűlt nyoma maradt. 


2. Évad ; 1. Fejezet: A megbízás? Teljesítve! 

~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Egy hét telt el azután a bizonyos éjszaka után. Akkor valami fura érzés kavarkodt bennem, egy érzés, olyan fajta ami azt súgalja, hogy rossz, szörnyű dolgok fognak történi. Ez valószínűleg igaz, mert a démonok megérzik ha valami rossz dolog közeledik. Ez az adodság jó és rossz is, mert ha valamit előre tudsz, akkor hibásnak érzed magad, mert nem figyelmezteted azt a személyt, akivel minden valószínűleg történi fog az a bizonyos rossz dolog. Most viszont nem tudom kivel fog ez történi, minden olyan zavaros. Mert miután újra láttam Izzyt, nem vagyok semmivel se tisztába.
Próbákon is mindig elrontok valamit. Múlt héten is próbán, olyan béna voltam hogy a seggre estem a saját lábamban. Mert akkor is ezen gondolkoztam. De a legfőbb kérdés, az hogy mi lett Izzyből. Találgattam már magamba, de mindig zsákutcára jutottam a gondolataimal.
De ami még jobban meglepett, mikor megcsókolt. Nem mondom, hogy nem esett jól, csak váratlanul ért. Nem hittem volna, hogy ilyen spontán és vadoc tud lenni. De mégis olyan más, nem tudom megmondani pontosan, de annyiba már biztos vagyok. Most kezdődik csak a kezdete, az egésznek.
 Az ágyon feküdve a plafont bámulva, ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. De mégis azt éreztem, hogy hiába töröm a fejem rajtuk. Sohasem fogom meg kapni rájuk a választ. Ez egy megoldatlan rejtély marad számomra. De valahogy mégis választ kell hogy találjak rá. Bármi vagy bárki árán. Ez most olyan dolog számomra - mint másnak a víz - szükséges. De mégis miért? Mert egy olyan személyről van szó aki mindenél többet jelent nekem. Ő a mindenem.
Felültem az ágyon, és a hajamba túrtam, és ki engedtem egy mély sóhajt. Olyan sok feszültség van bennem. Amit le kellene vezetnem valahogy. Próbáltam a bokszot, de az csak kicsit segített. Mert ami igazán segítene, az hogyha embert ölhetnék. Tudom hogy kegyetlenség, de nekem ez az életem része. Az idők során már megszoktam, de próbálom melőzni. Ezért vannak kapcsolataim, akik szereznek nekem olyan lányokat, akik ezt önként vállalták. De őket se ölöm meg, csak annyit iszok a vérükből amennyi szükséges. Most szerintem azon jár az agyatok, hogy tényleg vért iszok mint a vámpírok. Igen, de mi más miatt, azért mert abból szerzünk érzéseket, emlékeket és - mint a vámpírok - a testünket fel melegíti. Mert alapvetően mi démonok hallotak vagyunk, vagy ahogy más hogyan szokták mondani - a többi magamfajta - lélek ami a saját testébe van bezárva és örök kárhozatra van ítélve. Egy olyan kárhozatra ami kegyetlen. Mert a körülötted lévő szereteid, barátok mind meghalnak és ezt neked végig kell nézned, annak a tudatában hogy te örökké élsz.
 A kezeimel felnyomtam magam, és kimásztam az ágyból. Lábaimat mozgásra késztettve, mentem el a fürdőszobáig. Azon belül is a márvány pulthoz, amire rá támaszkodtam, és a tükörbe néztem. Egy nyúzot arcú Andy nézett vissza rám. A számat elhúztam, a saját látványomra, ha én azt mondom magamra hogy nyúzot vagyok. Akkor mások mit mondanak? Például; Mosotrongy. Igen ez pont illik is most rám. A pólómat le kaptam magamról, és a zuhanyzóhoz mentem. Megnyitottam a vízet, és levettem a nadrágomat és a boxerem, a víz alá álltam. Ahogy a zuhogó víz zuhatag rám jött, kicsit segített kitisztitani az elmém.
Nagyjából egy fél óra múlva végeztem a zuhanyzásal, és a csipőm köré tekertem egy törülközőt. Visszamentem a szobámba, és a ruhás szekrényhez mentem, ahonnan kivettem a mai szerelésemet. Ami abból állt hogy egy fekete csőnadrág, szintúgy fekete póló, bakancs, és egy mellény. Ezeket magamra kaptam és a hajamat belőttem. 
 Le mentem a földszintre, és az útam a konyhába vezetett. Már mindenki bent volt, és az asztalnál ültek egy pohár kávé társaságában. Nagyon nyúzotak voltak. Mintha egész éjszaka nem aludtak volna.
- Reggelt! - köszöntem lazán, és töltöttem magamnak is kávét. És le ültem Jake mellé.
- Nagyon szarul néztek ki. - jegyeztem meg, és bele ittam a pohárban lévő energia bombába.
- Ne is mond. Egész éjjel nem tudtam aludni. - fogta a fejét CC.
- Miért? - kérdeztem.
- Olyan kísérteties álmom volt, ami sehogy se akart elmülni. - mondta CC. - De az a fura, hogy nem csak nekem volt nekem ez az álmom, srácoknak is ez volt. - mutatott a fiúkra, akik ülve majdnem el aludtak. Milyen álomról van szó? Miért álmodták mind ugyanazt? Én miért nem álmodtak semmit?
- Milyen álomról van szó? - néztem rájuk türelmetlenül.
- Abban a kluban voltunk ahol egy hete, és ott volt Isabella. Életben volt, és veled beszélt a klub háta mögött. - mondta meggyötört arccal Jake. Én meg hirtelen elsápadtam. Ugye ez csak vicc? Remélem!
- Biztos csak nagyon hiányzik nektek, ezért álmodtok ilyet. - próbáltam gyorsan valamit kitalálni.
- Igazad lehet. - húzta el a száját Jinxx.
- Rendben. De nekem mennem kell. - álttam fel, és ki siettem a konyhából. A kabátomat fel kaptam, a kulcsaimal együtt. A garázshoz mentem és a kocsiba be ültem, és ahoz az emberhez mentem aki  szerintem választ adhat erre az álom dologra.


~ Isabella Pitts Szemszöge ~ 

Ahogy a magasarkú cipőm a betonhoz ért, halottam azt a különös kopanást. Az utam abba a megbeszélt sikártoba vezetett. De résen voltam, ne hogy valaki kövessen. Mert ebbe amibe én utazom minden előfordulhat. Főleg hogy az embert követik, jó azért az ember kifejezés erős. Hirtelen megtorpantam, mikor meghallottam a főnököm jól ismert reszelős hangját. 
- Kész van amit kértem? - kérdezte. 
- Igen! - válaszoltam tömören. Direkt nem fordultam meg, mert van egy szabály, senki sem láthatja őt. 
- Örömmel hallom. - tudtam hogy egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. - Itt van a fizetséged. - dobott elém egy aktatáskát, tele pénzel. És távozott, én meg az aktatáskát fel kaptam és távoztam. 


Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!  

2015. január 28., szerda

Textúrák

Sziasztok!
Hoztam pár textúrát, Lili kérésére.
Remélem tetszenek és valamelyiket feltudod majd használni. ;)



























2015. január 26., hétfő

Blogajánló #35

Ghost Roses 


Részletek a történetből:


"1.fejezet - Kezdet vagy végzet?
Gosts Roses


 Ma van a nyári szünet utolsó napja. Mirával, Cassyvel, és Tiffanyval bulizni megyünk. Ki kell használni minden percet. Holnaptól már végzős leszek. Megcsippant a telefonom. Elkezdtem öltözködni. Egy Rózsaszín toppot vettem fel, rá pedig egy barna bőrdzsekit. A farmerek híve vagyok, úgyhogy nadrágként most is egy farmert választottam. Még egyszer csippant a telóm. Gyorsan megigazítottam a hajam, felvettem a cipőmet, és a táskámat, majd kimentem az ajtón, és bezártam. A ház előtt egy fekete kocsi állt. Cassidy és a lányok ültek benne. Én is beültem, és elindultunk egy szórakozóhely felé.

***
A zene állatira bömbölt, és az emberek ordítozva beszéltek. Utálom ezt, de a Mira és Cassy buli mániája miatt nekem és Tiff’-nek is el kellett jönnünk. Sok ember, már most részegre itta magát. Beálltunk a sorba. Néhány őrült pasi baromkodott mögöttünk. Tiff’ gyanúsan nézett az egyikre. Hirtelen az egyik pasi hátulról nekem jött, és rám borította a sörét. 
-Ohh, bocsi cica, nem direkt volt. –nevetgélt tovább. A szája bűzlött az alkohol szagától.
-Ne cicázz le engem! Seggfej! –csavargattam a pólómból a piát.
-Nyugi már baby! –mosolygott perverzen egy másik. Hogy mekkora undorító alakok vannak. Gyorsan körbenéztem még a társaságon. Tiffany épp egy pasival szemezett. Na, ez szép! Visszafordultam a sorba, mert már csak ketten voltak előttünk.
-Ne legyél már ilyen feszült Lor’ –lökött meg Mira.
-Oké. –mondtam.
Bementünk az épületbe. Leültünk a pult elé, egy bárszékre. Mivel én alacsony vagyok, csak nehézkesen sikerült felugrálnom a magas ülőalkalmatosságra, ha lehet ezt így nevezni.
-Négy vodkát kérünk! –kiabálta a pultosnak Cassy.
Tiff már megint azt a pasit szuggerálta. Miközben ittam a vodkámat, kicsit elbambultam, és azt vettem észre, hogy Mira és Cassidy eltűnt valahova. Jellemző…
-Hello baby. –szólalt meg egy hang a másik oldalamról. Még libabőrös is lettem tőle.
-Nem meg mondtam, hogy húzz el?!
-Nem szépségem, te csak seggfejnek tituláltál. –mosolygott.
-Akkor most mondom.
Kértem még egy vodkát, de még mindig nem ott ült mellettem. Ránéztem, hogy szóljak neki még egyszer, ekkor egy újabb adag sör borult rám. A csávó meg sem mozdította a kezét. A sör magától borult rám. Utálom, amikor a szellemek szórakoznak velem, ezért morogtam egyet.
-Sorry, nem tudom, mi van ma velem. Már reggel óta történnek ilyen hülyeségek… -mentegetőzött.
-Mindegy… -mormogtam.
Fogtam magam, és inkább mentem bulizni. Meg akartam keresni a lányokat, de lehetetlen volt, így inkább egyedül táncoltam. Székek dőltek el, asztalok borultak fel, és tárgyak este le előttem, egy úton. Minden kihalt volt, a zene nem szólt, az emberek álltak, de nem rám figyeltek. A kitisztult ösvényen mentem keresztül, aminek a végén ott állt az a srác, aki ma már másodszorra öntött le engem sörrel. Ő ott állt, és várt. Közben pedig egy középkorú nő jelent meg. Azt suttogta, hogy menjek az végig az úton, és ott majd megtalálom, mi vár rám. Meglátom a végzetemet.
Elindultam azon az úton.
Választhatom ezen utat, de egy borongósabbat, azonban lehetségest. Ekkor egy sötét, poros, pókhálós, azonban hosszabb utat mutatott. Majd eltűnt. Minden.
 -Loren?! Loren! –szólogatott Mira.
-Hm? Igen? –ébredtem fel. –Ohh, na nee!
-Látomásod volt, ugye?
-Igen, de most menjünk innen.
-Cassy és Tiffany?
-El lesznek ők. –mondtam, majd sebesen a kijárati ajtó irányába tolakodtam. Nem néztem fel, így nekiütköztem egy magas pasinak. Megint meg lettem öntözve egy kis piával. Csodás! Lassan felnéztem rá, az az undorító alak perverz vigyora fogadott.
-Húzz már el a fenébe! Mi a picsát keresel mindig ott, ahol én vagyok?! Nem tudnál már békén hagyni?!
-Baby, állati szexi vagy dühösen és ázottan, de ugye tudod, hogy te jöttél nekem?

-Faszfej! –morogtam, majd kikerültem. Végre kiértem a bárból. Viszont Mirát nem láttam. Mindegy, csak ki tud találni. Elindultam hazafelé a zord, elhagyatott utcákon át, egyedül, az éj közepén. " 



"2. fejezet - Jó és rossz szellemek


Reggel korán keltem, a suli miatt. Lassan elkészülődtem, majd elindultam.
-Loren! Loren! –hallottam egy halk suttogást, majd egy halovány férfialakot pillantottam meg, amint utánam lohol.
-Loren! –suttogta újra a nevem.
-Jaj, Jackie, ne már! –szóltam rá.
-De Loren, most tényleg segítened kell, az egyik élő rokonom a közelben van, és szeretnék beszélgetni vele.
-Aha, hogyne! Ezt már vagy 1000x eljátszottad velem.
-De ez most komoly! De ha nem hiszed, hát ne hidd! –majd eltűnt.
Jackie Spiers 2 éve halt meg, autó balesetben. Fiatal, mindössze 18 éves fiú volt. Egy részeg haverja vezetett, neki rontott egy autónak, majd a folyóba zuhantak. A többiek túlélték, ő nem. Ezért is gyűlölöm a részeg pasikat. Egyébként Jackie általában jó fej, de néha már idegesítő. Kb 9 hónapja szegődött mellém, azóta van velem.
Egy nagy épület elé érkeztem. Jó régen nem láttam már, az iskolát. Az eddig üresen álló, rozoga épület most újra megtelt élettel. Fiatalok százai sereglettek be a kapun. Körbe néztem, a lányokat kerestem. Tiff’ már megint azzal a fiúval, és a haverjaival veszekedett, akivel este nagyon szemezett. Közelebb mentem, és Tiff feje fölött egy ártó szellemet láttam, aki szórta a villámokat. Azaz negatív energiákat gerjesztett. Feléjük indultam, és mikor Tiffany meglátott engem, befejezte a vitát, és egyszerűen elsétált. Utána siettem.
-Heló –köszöntem neki.
-Szia.
-.Figyi, kérdezhetek valamit?
-Kérdezz.
-Ki az a srác, akit tegnap a buliban annyira néztél és az előbb veszekedtél vele?
-Senki. –mondta még mindig a földet bámulva. Ekkor ránéztem, majd folytatta.
-Csak egy idióta. –válaszolt biztató mosollyal.
Végre Mira is megérkezett, már csak Cassidy nincs itt.
-Uhh, sziasztok! –köszönt fáradtan.
-Szia. Ki vitte tegnap haza a kocsit? –kérdeztem.
-Öö, Tiffnek valami haverja, hazadobott minket, de Cassy-t otthagytuk.  
-Miért?
-Hü. –rántott vállat Mira.
-Oké, csak nehogy baj legyen belőle… -Mondtam.
-Nyugi Lor’ nem lesz baj. Cassy csak bulizni akart még. Szerintem összejött egy pasival. –válaszolta.
-Lehet.

-Csengettek, úgyhogy szerintem mennünk kéne. –szólalt meg végre Tiffany. Biztosan megunta a szellem, a negatív erők sugárzását. Bementünk az osztályterembe. . Leültünk a szokott helyünkre, az utolsó, és utolsó előtti padba, az ablak mellett, majd körbe néztem, és egy érdekes látvány fogadott…" 



"4. fejezet - Élő rokon


*Loren szemszöge*
Az a Russ nevű pasi, a sörös locsolgatós, egész órán bámult engem. Észrevettem, hogy Tiffany és az a Tyler nevű fiú leveleznek. Aztán Russ is dobott nekem egy összegyűrt cetlit, melyen ez állt.

Nem gondoltam volna, hogy még találkozok veled, szépség

Erre én kénytelen voltam visszaírni neki.

Én is reménykedtem, hogy többet nem foglak látni, de a sors máshogy ítélkezett.

Nem kerülheted el a végzetedet cica. ;) Ma 15:20-kor!

Erre már nem tudtam mit visszaírni, a tegnap esti látomásom miatt sem. Barmokkal meg nem foglalkozunk. De állj! Honnan tudta, hogy nekem ma 15:20-ig tart a zongoraórám? Ez a pasi megrémiszt engem. Összepakoltam, majd kimentem a teremből, nem vártam meg senkit. Felmentem a rajzteremhez, mert rajzóránk lesz. Remélem Russ nem fogja folytatni a levelezést.
*valamikor óra közben*
Épp csendesen rajzolgattam, amikor valaki a nevemet kezdte ordítozni. Úgy megijesztett! Meg azt hittem, hogy Russ az, mert nagyon hasonlított rá a hangja, de amikor magam mellé néztem, kicsit megnyugodtam. Jackie volt az. Igen, néha a suliban is velem van. De nem segít akármiért a dogákban, szóval nem sokra megyek vele.
-Mondd. –szóltam hozzá suttogva, de éreztetve, hogy ha megint azt akarja, akkor akár el is mehet.
-Itt van.
-Ki van itt?
-Itt van. A rokonom.
-A-a. Jackie…
-Mondom, hogy itt van. Segíts.. Loren! –suttogta, majd eltűnt.
Valóban nem úgy nézett ki, mint aki a bolondjárt járatja velem. Lehet, hogy igazat mondott. De vajon ki lehet az a rokon?
-Mi az Loren? –kérdezte halkan a mellettem ülő Mira.
-Csak Jackie.
-Már megint azt állítja, hogy itt van egy rokona?
-Igen, de szerintem most igazat beszél.
-Miből gondolod?
-Érzem. –válaszoltam, és láttam, ahogy a tanár felénk néz, szúrós tekintettel. Lehajtottam a fejem, és folytattam a rajzolást.

*15:27*

Amikor a zongorán játszok, egy teljesen más világban érzem magam. Kizárom a külvilágot, és csak a darabra koncentrálok. De ez most valahogy nem jött össze. Végig Tiffany furcsa viselkedése, az új fiúk, meg Jackie járt az eszemben. Emlegetett szamár, meg is jelent, és újra az „a rokonom a közelben van” rizsát nyomatta. Már kezdek hinni neki, Jackie nem így szokott viselkedni, és szivatni is másképp szokott. Az óra befejeződött, és az iskola udvarán kiálltam a lépcsőre, hogy beszélgessek Jackievel. Azonban újabb meglepetés fogadott." 



"6. fejezet 2. rész -Egyre több az ismeretlen...


-Az első és legfontosabb, a falka! A falka tagjai érzelmi köttetésben vannak egymással. Ezért van, hogy ha egy farkas akár emberi, akár bestia, vagy farkas formájában vitázik egy másikkal, sír, szomorú, vagy éppen boldog, akkor azt a többiek is érzik, az érzés erősségétől függően, egy gyengébb, de átható formában.-kezdi John.
-A falka tagjait veszélybe sodorni tilos, a vérfarkasok létezését kiszivárogtatni szintúgy az. Vigyázni kell a falka tagjaira. Kívülállók közt az átváltozás szigorúan tilos. Egy szó, mint száz, a farkasok létezése titkos, és annak is kell maradnia. –folytatta az oktatást Mary.
-Három formában tudtok megmutatkozni. Ez az emberi, a bestia, és a farkas. Ezt idővel megtanuljátok majd kontrollálni, de a friss farkasoknak nehéz. –mondta Brian.
-És ami a legjobban érdekel titeket, hogy hogyan lehettek alfák. Erre két mód van: vagy alfának születsz, vagy azzá válasz. –fejeztem be. Szerencsétlen gyerekeknek ez még elég új, ahogy látom, mert kicsit rémülten néztek. Ezért Brian kicsit megszivatta őket, mert átváltozott bestiává. Erre a kölykök úgy megijedtek. Mindenki nevetésben tört ki. Lepacsiztam Briant, mire Ty elég furán nézett ránk.
-Ez jó volt Brian! –mondtam egy kis késéssel, mosolyogva. Hergeltem egy kicsit Tylert. Nem haragszok már rá, de azért egy kicsit megszivatom. De ő nem így gondolta. Ő is átváltozott bestiává, majd vissza. Aztán rám mosolygott. Hogy üssek rajta egy kicsit, hátrébb mentem, majd egyenesen farkassá változtam, és odamentem hozzá. Ő is hátrébb állt, és farkassá változott. Hozzám dörgölőzött, és bűnbánóan nézett rám. Aztán újra emberi formát öltött. Én is követtem. Észrevettem, hogy mögöttem Brian farkasként áll. Majd a többiek is átváltoztak. Ez egyfajta bemutató volt az újoncoknak. Szenvedve, de ők is átváltoztak farkassá. John vonyított egyet, a gyűlés feloszlatásaképp, majd farkassá változva hazaindultam az erdőben. Úgy jó tízpercnyi séta után egy árnyat láttam meg egy fa mögött elsuhanni.
-Gyere! Kapj el! –hallottam meg a hangokat. Nem rendes hang volt, ez valami természetfeletti volt. Az árny, mintha tényleg valami fogócskát játszana velem, sebesen rohangált fától fáig, majd egy holdsütötte ponton megállt, hogy láthassam, majd továbbsuhant. Egy farkas volt.
                                                              -Gyere. –Mondta.          
Ahogy tudtam követtem a száguldozó farkast. Egy idő után egy barlanghoz értem, azonban a farkas eltűnt. Kereshettem volna, a szagán, de a barlang érdekesebbnek tűnt. Már vagy 13 éve lakok itt, és járom az erőt, de ezen felét még sosem láttam. Félve beléptem a sötét barlangba, immáron bestia képében. A táskámban mindig van egy elemlámpa. Kivettem azt, majd körbevilágítottam. A falakra fekete és vörös farkas és emberi mancsnyomok voltak festve. És szépen ki volt díszítve! Beljebb érve az út, kétfelé kanyarodott. Emberi alakot öltve a bal oldali út felé kanyarodtam. Pókhálós volt az egész alagút. Kanyargós utat jártam végig, és megbotlottam. A lábam elé néztem, és emberi csontokat láttam elszórva a porban. Követtem a nyomokat, még rá nem akadtam egy szűk vájatban kuporgó lányra. Lehajtott fejjel guggolt a hideg kövön. Hosszú haja eltakarta a teste nagy részét. Közelebb mentem hozzá, majd rávilágítottam, mire ő felnézett. Ekkor láttam meg, hogy ki is az ismeretlen farkas-barlangban kuporgó lány: Cassidy. Nem értettem, hogy hogyan került ide. Ki volt az az ismeretlen farkas, akit idevezetett, és mit keres itt Cassy.
-Cassy? –kérdeztem tőle megbizonyosodva a személyazonosságáról. Ő félve bólintott egyet, majd ennyit mondott:
-El kell tűnnöd innen. –suttogta.
-De miért? Kik hoztak ide?
-Ne nézz őrültnek engem. Nem vagyok az. De egy farkasember hozott ide.
Elkerekedett szemmel néztem rá. Egy farkasember hozta ide? Akkor ki volt az, és az, aki idevezetett engem? Amint egyre több dolog derül ki, úgy kapom a megoldatlan kérdéseket. De akkor is ki fogom ezt deríteni!

-Most elmegyünk innen, jó. –mondtam neki, majd felkaptam, és kivezettem a rejtélyes barlangból. Farkassá változva a hátamon hazavittem hozzánk. Szerintem valami kábítószert is belényomtak, mert elég kótyagos volt, és nem zavarta, hogy egy farkas viszi el őt…" 



"7. fejezet - Elszakadás


*Tiffany szemszöge*
Reggel 6 óra van. Vagy inkább hajnali. Hót fáradt vagyok. A falkagyűlések mindig este vannak, és sokáig tartanak. Ilyenkor mindig tökre elfáradok. Pláne ha még + 65 kilót kell cipelnem, és hajnali kettőig botorkálok az erőben. Szóval a suli ma sztornózva. Cassidynek is. Írok egy sms-t Lorennek.

Szia! Figyi, jó lenne, ha ma tudnánk talizni, Cassy bajban volt, én meg teljesen kivagyok. Úgyhogy nem megyünk suliba. Szerintem ti se menjetek! ~Tiff’

A tali ma lehetséges, én meg eltörten a kezem… Szólok Mirának is, 11:45-kor tali nálatok?~Lor’

Tökéletes!

12 órára mind a négyen nálunk voltunk.  
-Mi történt veled Cassy? –kérdezte Mira a betegnek tűnő Cassidytől.
-Hosszú sztori. Ne nézzetek hülyének, de öö, a buli után egy srác azt mondta hazavisz. Valamit beadhatott nekem, majd elvitt az erőbe. De mégis csak egy farkas húrcibált engem. Szerintem egy vérfarkas volt.
-Cassy, ez hülyeség, te is tudod. Egy árok partján találtam rád, és vérfarkasok sem léteznek. Csak hallucináltál. –győzködtem.
-Lehet… -Ismerte el végül.
-És veled mi is történt? –kérdezte Mira Lorentől.
-Háttöö, zongora után találkoztam Russal, az új fiúval, és felültem a szekrényekre, mire egy idióta szellem fellökött és eltört a karom, meg szereztem egy-két zúzódást.
-Ooh… -vigyorgott Mira, mire Loren meglökte őt.
-Csak Jackievel akartam beszélgetni, erre ő csak úgy odaállított, naa! –mondta.
-És mi lett a rokonos cuccal? –kérdeztem Lorentől.
-Jackie elment. Találkozott a rokonával, és kiderült, hogy halt meg, pontosan.
-És belépett a fénybe… -Egészítettem ki.
-Merem feltételezni. –Nevetett Loren.
-Velem meg bezzeg sose történik semmi! –Duzzogott Mira.
-Akarod, hogy eltörje a kezed egy szellem? –Nevetett Loren.
- Tudod, hogy nem erre gondoltam.
Megcsippant a telefonom. Egy üzim jött Ty-tól.

Szia Tiff! Kérlek talizzunk az erődben. Fél óra múlva! ~Tyler

Gyorsan visszapötyögtem neki:

A barlangnál.

-Ömm, bocsi, de nekem most el kell mennem. Érezzétek magatokat otthon, tudjátok, mit hol találtok. Hamarosan jövök. –hadartam.
-Oké, szia. –köszöntek a többiek.
Kiléptem az ajtón, és az erdő irányába siettem. Amikor a sűrűbe értem, farkasként folytattam utamat, hogy gyorsabban odaérjek. Emlékeztem az útra, hogy hogyan jutok el a barlanghoz, úgyhogy ez nem okozott bonyodalmat. Amikor a barlanghoz értem, egyből megláttam Tyler-t.
-Késtél. –kiáltotta.
-Igen, kereken 3 percet.
-Mindegy… –mosolygott.
-Miért hívtál ide?
-Valójában azért jöttem át ide, mert San Fransicoba néhány új farkas tette be a lábát.
 –Egyre több vérfarkas jön ide. Példádul te, a Johnson testvérek, Melissáék, most meg ezek… Fenyegetik a falkát?
-Tiff, én átálltam hozzájuk.
-Hogy mi? John tud róla?
-Igen. A farkas tegnap… aki tegnap megmutatta, hogy hol van Cassidy, az új falka tagja volt.
-Ezt most nem értem! Hogy került oda akkor Cassy? A farkas megmentette, vagy ő vitte oda, rossz szándékból?
-Ő mentette meg. A barlangot is ő mutatta meg neked. Azt akarja, hogy állj át hozzájuk.
-Ki az alfa?
-Melissa…
-Ez most vicc? Azt akarod, hogy behódoljak Melissának?
-Az új falka jobb esélyeket adhat számunkra! John és Mary csak az utcafarkas szintet biztosítsák nekünk.
-És asszed’ jobb lenne, ha Melissa irányítana minket?
-Csak… kérlek, bízz bennem. El kell hinned, hogy ha követsz engem, jól döntesz.
Nem tudom, miért, de hittem Tylernek.
-Rendben. –Átálltam Melissa Beat falkájába, és otthagytam a régit. Nem is tudom, mit reméltem az új csapattól. Ty elmosolyodott. 
-Este falkagyűlés. –mondta.
-Na nee, még egy?! –nevettem el magamat.
-Hát, úgy tűnik. De ott legyél ám! –mutatott felém, majd farkasként leugrott a szikláról.

-Oké. –kiáltottam utána. " 



"8. fejezet -"Én téged akarlak"


*Tiffany szemszöge*

-Sziasztok! –köszöntem a házunkba belépve, remélve, hogy van itthon valaki. Cassy a kanapén aludt, Mira pedig nézte a tv-t, és chipset zabált. Apa még nincs itthon.
-Szia! –beszélt tömött szájjal Mira.
-Loren? –kérdeztem.
-Öö, asszem elment valahova a pasijával.
-A pasijával? –néztem rá hitetlenkedve.
-ja, azzal a Russal, vagy kivel.
-Szerintem még nem járnak. –mondtam neki.
-De tuti fognak, higgy nekem.
-Hmm. –Én is leültem mellé tv-t nézni.

*Eközben*
*Loren szemszöge*
Russ küldött egy sms-t, hogy ma ő akar elvinni engem valahova. Nem volt sok kedvem hozzá. Vonakodva ültem be hatalmas kocsijába.
-Hogy van a kezed? –Kérdezte. Úgy tűnik alkohol nélkül egész értelmes.
-Megvan, köszi. –Válaszoltam. –Hová megyünk?
-Elviszlek a haverjaimhoz.

***
Egy óriási ház elé érkeztünk. Szakadt az eső, mikor kiszálltunk a kocsiból. Mire beértünk a házba, már ömlött a víz a hajamból, és a ruháimból.  De Russ is teljesen átázott. Bár be kell valljam, valami állati szexin néz ki vizesen. Tekintetemet rajta legeltettem. Néhány másodpercig ott álltunk, egymással szemben, és bámultuk egymást, miközben elázunk. Egy srác nyitotta ki az ajtót, és kiszólt.
-Na, bejöttök, vagy még áztok egy kicsit?
Ezen mindketten elmosolyodtunk Russal. Kérdőn rápillantottam, mire ő válaszolt a fiúnak.
-Megyünk. –mondta, és bementünk. Levettem a vizes kabátomat, és a fogasra akasztottam. Marha nagy volt a ház, és bár vagy tízen voltunk a nappaliba, mégis csak kis hangyáknak tűntünk a szobához képest. Egy szintúgy hatalmas LCD tv állt középen. Előtte egy hosszú, vörös kanapé, üdítő- és rágcsatartó funkcióval ellátva. Mint egy moziban. A többiek már ültek, még volt két hely.
-Ohh, el is felejtettem. Ők ott Richard, Derek, Evan, Sam, Tyler, Adam, Brian és a… a barátnője Roselyn. –A végén sóhajtott egyet. Talán Rá van bukva a szöszire…
-Ez csodás. Én meg Loren vagyok. –mosolyogtam erőltetetten. –És, mit fogunk nézni?
-Horrort. Ugye bírod? –mondta Brian. Én, már hogyne bírnám? Havonta jön egy szellem, ami fel akarja bolygatni az életemet. Bár így Jackie nélkül még nehezebb lesz.
-Én? Már hogyne bírnám?! –mondtam, majd elindultam, hogy leüljek a barátnője mellé, de Russ megelőzött, így csak az utolsó helyre tudtam ülni.
-Akkor mehet a buli? –kérdezte Sam.
-Meheeet! –kiabálta Roselyn, és a piatartóból kivett egy üveg sört,
 És meghúzta azt. Sam a távirányítóval elindította a filmet.
-Na neem, Sam, most nem lesz nálad a kapcsoló, legutóbb is üvöltetted a filmet. –„Támadt” rá Evan. Sikerült kikapnia a kezéből a távirányítót, és Adamnek dobta.
-Héé, nem tehetek arról, hogy ilyen érzékeny a fületek! –védekezett Sam. Kicsit elkalandoztam, és már csak azt vettem észre, hogy Brian a nevemet ordítja, és felém repül a távirányító. Végül sikerült elkapnom a bal kezemmel.
-Itt biztonságban lesz. –nevettem, és magamnál tartottam a készüléket.
-Abban nem kételkedem. –Kuncogott Brian. Direkt gyorsan feltoltam a hangerőt, majd a többiek „hézésére” nagyon halkra vettem azt, és ezt egy párszor még eljátszottam, mire Russ kivette a kezemből.
-Na, héé. –nyúltam a távirányító után, de ő eltartotta, és nem értem el. Ő meg odaadta Roselynnek. Ő meg magánál tartotta. Russ vagy két órán keresztül a szöszit bámulta. Gondoltam, ha így állunk, akkor én meg Briannel dumálok. Átültem mellé, és meg is beszéltem vele egy talit. Holnap este. Hát, Ő sem valami hű a barátnőjéhez, de hát Russ sem jár velem, bár eddig úgy tűnt, hogy tetszek neki. De azért vissza kell, hogy nyaljon a fagyi.
Az autóban rákérdeztem.
-Miért bámultad úgy a szöszit?
-Roselyn-t érted a szöszi alatt, vagy Adamet? –mosolygott.
-Neki van barátja, őt nem tudod elcsábítani, már ha hűséges típus. –mosolyogtam. Ő rám nézett, majd megszólalt.
-Rose-t nem is akarom elcsábítani. –beszélt és közben mindvégig a szemembe nézett. –Én téged akarlak Loren. –Még mindig a szemembe nézett. Egy piros Ford jött az úton szembe velünk.

-Az utat nézd! –mondtam neki, mire gyorsan elrántotta a kormányt, így elkerültük a frontális ütközést. Mint mindig, a kocsiban nem sokat beszéltünk. Gyorsan hazadobott, már nem mentem vissza Tiffanyékhoz. Bementem a szobámba, és az ágyamra dőltem. Valami megbökte a hátam. Kivettem magam alól, és az órám volt az. Pont ezt kerestem még valamikor a múlt héten. Az idő 16:53-t mutatott. Mindig is késett, tehát már legalább öt óra múlt. Holnap tali Briannal. Bár nem tudom, megéri-e ez még. Amit Russ mondott, az megfagyasztott. Elég hihetően mondta, de akkor nem értem, miért flörtölt Roselynnel!?" 


Ha megfogott ez a pár rész, esetleg kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!