2014. május 24., szombat

Blogajánló #2


The Avengers 


Szereted az izgalmakkal teli történeteket? A váratlan fordulatokat? Akkor a legjobb helyen jársz, hiszen itt egy remek izgalmakkal teli történetet olvashatsz, váratlan fordulatokkal.
Ha szereted a Bosszúállókat akkor biztos tetszeni ez a történet is.

Az emberiség biztonságban van...
Vagy még sem?
Valakinek meg kell mentenie a világot a pusztulástól...
Vajon sikerül?
A szuperhősök összeállnak...
A fekete özvegy, Hulk, Amerika Kapitány, Thor, A vasember, Sólyomszem
De ha valaki iránt erős érzelmeid vannak...  döntened kell.
Talán vége egy harcnak...  vagy egy új jön?

Mindez kiderül a The Avengers blogon!




Prológus: 

A nevem Natasha Romanoff.
22 éves fiatal nő vagyok, rövid vörös hajjal. Nem áll szándékomban regényt írni magamról, de az én történetem eléggé nem hétköznapi. Kezdjük az elejétől...

Mikor kinyitottam a szemem, egy erős reflektor fény világított az apró szemeimbe. Egy fehér köpenyes férfi tartott a kezében, majd rám mosolygott. Valamit mondott, de nem értettem. Oda adott édesanyám kezébe, de már ki is vehetett belőle. Ugyanis az a személy aki életet adott nekem egy sikolyt eresztett el. Az összes bent lévő fehér köpenyes hozzárohant. Láttam, hogy szenved. Láttam, hogy harcol az életéért. De az ellenfele erősebb volt. Megölte. Aki meggyilkolta az nem más volt, mint egy fertőzés. Elég fura, hogy úgy beszélek róla mint egy személy? Lehet. De nem tudnám mihez hasonlítani. Egy titokzatos fertőzés volt. Akit ez az infekció a karjába zárt, az farkas szemet nézett a pokolban élő ördöggel. Az anyám erei nem bírták. A betegség olyan mérget adott át a testnek, a szívnek, a szervezetnek amit megállítani lehetetlen volt. Az erek feketék lettek. Át ütöttek a bőrön. A szemében már semmi élet jel nem volt, csak a szemgolyó változott át korom feketévé. Az anyám szeme, bőre fekete lett. Nem sírtam. Pedig minden csecsemő sír, születése után. De én más voltam. A szülőanyámat egy vékony selyem fehér lepedővel letakarták, majd végleg kivittek a szülő szobából. A másik pillanatban már egy inkubátorban feküdtem. Az apám jött értem, ki sírt szemekkel. Haza vitt, és törődött velem. Mivel minden újszülöttnek szüksége volt anya tejre, de édesapám ezt nem tudta biztosítani, felfogadott egy nőt. Ő szoptatott engem, míg kellet. Aztán egyre csak cseperedtem. 1 éves koromban már tudtam járni,futni,biciklizni. Az apám ezt kész csodának tartotta. Majd tovább nőttem, és 2 éves koromban ismét egy szörnyű tragédia történt. Édesapám elvesztése. Apám katona volt, így nagyon keveset tudtam vele lenni. Mindig a szomszédokhoz vitt át. Miután meghalt, árva lettem. Senki nem fogadott be, még azok sem akiknél néha napján ott aludtam. Egy árva házba éltem tovább az életem. Majd családot szereztem és megtanultam az élet rendjét. Kiképzéseken vettem részt, férjem is lett, majd ismét vége lett mindenek. A padlóról kapartam össze magam, és eljöttem ide New Yorkba. Híressé váltam a tehetségemről, amit a nevelőapámmal fejlesztettem tovább. Majd egy titkos cég felkért ügynökének. Kaptam a lehetőségre, és azóta is itt dolgozok. A szerelemnek nyila, egy ideig nem döfött háton, de csak a jövőben bíztam. Mindig ezt mondta apám:

Aki látta a halált magára vigyorogni, közvetlen közelből, csak az ismerheti az életet.



Részek a történetből: 


"Nick Fury, a legjobb fej fönők a világon. Annyira szeretem. Néha már-már az apámnak tekintem. Egyébként édes apám 2 éves koromban, egy küldetésen vesztette életét. Viszont az édesanyám születésem után halt meg rögtön. Apám halála után, árva házba kerültem. Nem volt senki aki befogadott volna. Majd egy nap egy orosz maffia tévedett be az árva házba. Senki se tudta, hogy minek neki egy gyerek. Jó pár gyereknek megkérdezte a nevét, köztük az enyémet is. Erre csak úgy feleltem, hogy:
- A fekete árva.
Igazából, nem tudtam miért ezt választottam. Lehet, hogy közre játszott az is, hogy imádom a feketét. Úgy látszott tetszett a maffiának a nevem mert rögtön ki kapott a sorból és elvitt. Még a cuccaimat sem tudtam összeszedni. Beültetett egy fekete autóba és elvitt a lakásához. Nagy volt és fekete. Belül nem lehetett találni, semmilyen növényt. A hétköznapi dekorációk helyett, fegyverek voltak. Könnyen beilleszkedtem és ott éltem le az ifjú koromat. Viszont volt egy törvény is. Mikor eléri egy adott leány a 18. életkorát férjhez kell mennie. Az elején még türtőztettem magam az egész ceremóniától, de a vége fele már hozzá szoktam. Jack Renway nevezetű volt a férjem. A házasság nem tartott sokáig. Mivel ő is maffia volt, egy bárban megölték. A nevelő apámat 20 éves koromban vesztettem el egy betegségben. Szerencsére sok kiképzést kaptam. Felutaztam New York-ba élni az életem. És most itt állók a S.H.I.E.L.D bejárati kapuja előtt. Nick Furynak elmeséltem, hogy kerültem fel New York utcáira. Azóta csak úgy hív, hogy: A fekete özvegy."


"Régi emlékek
Álmomban, egy régi rém álmom jött elő. Egy repülőn találtam magam, mint annak idején. Épp Svájc fele tartottunk, mikor egy támadás ért minket. A hajtó művek azonnal megkárosultak így a gép zuhanó fázisba került. Mindenki rohant, az ejtőernyőkhöz még a repülő vezető is. Összesen húszan voltunk a lég járművön, de csak 19 ejtőernyő volt fent. Ez volt a vesztem. Mivel az emberek pánikba estek, mindent megtettek az ügyben, hogy övék lehessen a mentő eszköz. Hiába dúrottam, hiába kiabáltam de nem maradt. Kiugrottak a zuhanó gépből, miközben én csak bambulva figyeltem magam elé, azon gondolkozva, hogy megtudnám-e javítani a repülőt. Mikor már csak én voltam a repülőn, erőt vettem magamon és beültem az irányító fülkébe. Szerencsére nagyjából tudtam ilyen gépeket vezetni, szóval elsőnek gyerek játéknak tűnt. De nem volt az. A kormányt hiába mozgattam, de semmi változást nem észleltem. Megpróbáltam minden tőlem telhetőt, de már csak 30 métere voltam a becsapódási felszíntől. Magamban elkezdtem a visszaszámlálást. 3...2...1. De az álmomnak mindig itt lett vége." 






2 megjegyzés:

  1. ÚÚÚÚÚÚÚ, köszi köszi köszi! Atyaég! Nagyon nagyon köszönöm!
    U.i: Kösziii!!!

    VálaszTörlés